Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)

1958-03-29 / 25. szám

1958. március 29. Ji» NÓGRÁDI Népújság 5 Egységes akarattal termelőszövetkezeteink érdekében A szó halhataHan művésze MÁRCIUS 28-ÁN EMLÉKEZÜNK MAKSZIM GORKIJ SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA Űjabb tapasztalataink során arról győződtünk meg, hogy járásunk területén nem egy- nyelven beszélnek a termelő­szövetkezetek fejlesztése érde­kében. Ez viszont minden szo­cialista érzelmű ember első­rendű kötelessége kell, hogy legyen a nagyüzemi mezőgaz­daság kialakításában és a ter­melőszövetkezetek szervezé­sében. Különös figyelmet és agitációs munkát igényel ez a szocialista szektor dolgo­zóitól és hozzátartozóitól, vala­mint a községi és járási föld­művesszövetkezet dolgozóitól és vezetőitől is, nem utolsó sorban a termelőszövetkezet tagságától és vezetőitől, mert eddig termelőszövetkezeteink nem elég alapossággal foglal­koztak a kívülálló dolgozó pa­rasztsággal, hogy a termelő- szövetkezetek tagságát szám­szerűleg fejlesszék. Ez a lázas semmittevés nem­csak a termelőszövetkezeteink­nél, hanem illetékes hivatali szerveknél is megmutatkozott és fenn is állt. Mindez mivel magyarázható? Talán öntelt­séggel, hogy a siker a fejünk­be szállt? Az eredményekkel (ha egyáltalán lehet eredmé­nyekről beszélni), amit eddig elértünk? Aki a termelőszö­vetkezeti mozgalom érdekében szívvel-lélekkel igazán akar dolgozni, annak nem aktatolo­gatással kell a problémát el­intézni, hanem tevékenyen keli kifejteni szaktudását annak érdekében, hogy a járás terü­letén lévő 15 tsz még jobban megerősödjék, illetve a belépni szándékozó dolgozó paraszt­ságnak adjuk meg a segítséget a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Sajnos a 3004. számú rendelkezés kinn a termelő­szövetkezeti parasztság között alig ismert. Ebből kifolyólag termelőszövetkezeteink nem tudnak szakítani az ösztönös gazdálkodási móddal. Számtalan panasz hangzik el gyengébb tsz-ink részéről, hogy ritkán kapnak segítséget a gazdasági felügyelőktől, vagy a járási tanács mező- gazdasági osztályától. Sőt az is előfordul, hogy amikor a segítségadás a legjobban kel­lett volna, mint például a becskei Űj Élet, a galgagutai Táncsics Termelőszövetkeze­teknél, az ottani gazdasági fel­ügyelő a termelőszövetkezeti támogatást figyelmenkívül nagyta, a kilépő tsz-tagok ér­dekét képviselte a földkiadás­ban. Hasonló volt a helyzet Ba­lassagyarmaton is az Előre Tsz volt tagjainál. Itt az el­lenforradalom idején a kilépő tsz tagok úgy határoztak, hogy saját maguk készítenek vég- elszámolást, ezzel a tsz közös alapját 10 darab üszőborjúval ká­rosították meg úgy, hogy az eredeti értéké­nek a minimális árát, vagy talán még azt sem szá­mították fel. Most, amikor el­számolásra kerül a sor, ismét ők követelőznek földjáradék cí­mén. Ezt viszont egyesek törvé­nyességnek nevezik, az előbbit még természetesnek. Aligha érthetünk ezekkel a gondola­tokkal egyet. Nem marad itt el az a gondolat sem, hogy a kilépett tsz-tagok közül vala­ki ne legyen újból tsz tag, csak másformán. Például mi­előtt a tsz-be lépne, értékesí­teni kívánja az összes élő és holt felszerelését. Joggal álla­píthatjuk meg, hogy az ilyen és hasonló magatartás nem se­gíti elő szocialista mezőgazda- sági termelőszövetkezeteink gazdasági boldogulását. Helye-; lenne, ha az ilyen volt tsz ta­gok túltennék a személyes érdeken magukat, hogy a kö­(Tudósítónktól.) Mint ismeretes, ez év tava­szán is megtartottak a gép­állomási tanácsüléseket. Itt került sor mindazon problé­mák megtárgyalására, melyek a termelőszövetkezetek és gép­állomások között fennállnak. E tanácskozáson megtár­gyalták, hogyan segíthető elő mind a gépállomások, mind a termelőszövetkezetek mun­kája. Nem árt, ha egy pár szóval beszámolok az érsekvadkerti tanácskozásról. Bár több mint három hét telt el azóta, mégis jó lesz, ha felelevenítjük. zósségbe adják mindazt, amit jogtalanul elvittek már, ha újból a tsz-be kívánnak lépni. Jó lenne, ha a balassagyar­mati járási tanács illetékes ve zetői több alkalommal fordul­nának meg a tsz-nél és a jól, működő termelőszövetkezet példáját vinnék valamennyi tsz-hez segítségképpen. Az alapszabály betartását lépten- nyomon ellenőriznék a kollek­tív vezetésen keresztül. Téved az olyan vezető, aki azt gon­dolja, hogy akkor cselekszik helyesen, ha beleegyezik a termelőszövetkezet részes mű velésébe. Ez inkább a tsz tönkremenéset, nem pedig a gyarapodását jelenti. Meg kell akadályozni az olyan kirívó eseteket is, mint a csesztvei II. Pártkongresszus Tsz-nél, ahol a női dolgozók egyéniektől feles földet vesznek és azon termelnek dohányt. A tsz közös munkájában pe­dig mint családtagok eddig is keveset, ezután még annyit sem kívánnak dolgozni. Nem kis feladat hárul az idei gaz­dasági év hátralévő évszakai­ban a felvetett hibák és hiá­nyosságok kijavításában éc felszámolásában, valamennyi vezető állásban lévő mezőgaz­dasági szakemberre. Az legyen a célunk, hogy a termelőszövetkezetek a föld­területük arányában legyenek ellátva megfelelő számos ál­Tudósításomat Tóth elvtárs. a dejtári József Attila Tsz el­nökének hozzászólására ala­pozom. Tóth elvtárs elsősorban jó minőségű munkát kíván a gépállo­mástól. Ügy gondoljuk ez természe­tes és jogos kívánság. Azon­ban nem minden esetben te­szünk ennek eleget. Igaza van Tóth elvtársnak, amikor azt mondja, gépállo­másaink csak úgy tudnak ma­radéktalanul eleget tenni köte­lezettségüknek, ha nagyobb gondot fordítanak a traktoro­sok agrotechnikai képzésére. lattal, ezen belül túlnyomó- részt szarvasmarhával, hogy minél jobban biztosítani tud­juk a talaj tápértékének visz- szapótlását. A növényi sorren­det úgy állítsuk össze, hogy annak 45 százalékán kenyér és takarmánygabona, 25—30 százalékban pillangós takar­mány és a többi a kapás és ipari, valamint egyéb nővé- nyek termesztését tegye ki. Ha ez így sikerül, nem fűződik kétség ahhoz, hogy járásunk területén valamennyi tsz fel­veszi a versenyt a dejtári József Attila Termelőszövet­kezet jövedelmével. Szükséges, hogy a körülöt­tünk lezajló eseményeket figyeljük, mert az idő eléggé előrehaladott. Jellemzésképpen talán azt is lehet mondani, hogy az óra 12-őt mutat és mi az eseményekkel csak a 8 óránál tartunk. Ahhoz, hogy eredményes tsz munkát vé­gezzük, a hiányzó négy órát kell behozni, megfeszített munkával fáradságot nem is­merve, a tsz fejlesztés érdeké­ben. Ha ez egy nyelven, egy akaraton megvalósul, akkor biztosítható, hogy járásunkban lévő tsz-ink megerősödnek és a kívülálló dolgozó paraszt­ságunk velünk együtt, egy cél ér­dekében felsorakozik, a szocialista me­zőgazdaság mielőbbi átszerve­zése mellett, ami az ő számára is előnyösebb és biztosabb életszínvonalat jelent. Nándori Ferenc a balassagyarmati járási pártbizottság munkatársa A másik felvetés az volt, hogy egyes traktorosok borra­való és néha ital formájában jelentkező juttatás hiányában nem szívesén dolgoznak a termelőszövetkezetnek. Való­ban vannak megyénkben ilyen jelenségek. Ezen változ­tatni is kell. Azonban ehhez szükséges, hogy tsz-ink ese­tenként biztosítsák a traktorosok elszállásolását, meleg étel­lel való ellátását. Nem egy példát lehetne fel­hozni arra, amikor a trakto­ros csak az istállóban kap szál­lást. Ezen a tsz-ek egy kis jó­Alekszej Peskov (Maxim Gorkij) 1868. március 28-án, egy szegény asztalos család­jában született. Korai gyer­mekéveit nagyapja házában töltötte, majd tízéves korá­ra teljesen árván maradt. Nagyapja is tönkrement, s így — hogy megéljenek —'a ■fiúnak ki kellett mennie «-az emberek közé-«. így kezdő­dött Gorkij megpróbáltatá­sokkal teli élete. Kiiutófiú, edénymosogató, rakodómunkás, pék, vasúti­őr, fűrészmunkás — mind­ezek a munkaalkalmak az élet egy-egy állomásai, mi­közben a fiatalember beba­rangolja egész Oroszorszá­got. Ezek voltak Gorkij »egyetemi évei«. Vándorlá­sai során egyre több köny­vet olvas és örömét leli Pus­kin, Lermontov, Turgenyev, Flaubert, Diekens és Walter Scott műveiben. Gorkij későbbi életútjá­nak és irodalmi tevékenysé­gének kialakításában nagy szerepet játszott az, hogy szoros kapcsolatban állt az oroszországi forradalmi moz­galommal, a bolsevikok párt­jával, amelynek eszméihez életének utolsó percéig hű maradt. A nagy író 1936 jú­nius 18-án halt meg. A Kavkaz című tibiliszi lapban 1892. szeptember 12-én »M. Gorkij« álnév alatt megjelent a »Makar Csudra«. című elbeszélés. Et­től a naptól számítjuk Mak- szim Gorkij irodalmi tevé­kenységének kezdetét. Gorkij már munkásságá­nak első időszakában is ki­tűnt írótársai közül, elsősor­ban azzal, hogy bírálta az akkori társadalmat és szen­vedélyesen álmodott a mun­kásemberek boldog jövőjé­ről. Nagyszerű hősei — a csupa szív Dankó, a szeren­csétlen kisemmizettek vezé­re . Szokol, a mindennel szembeszálló hős Konovalov, az igazság féktelen kutató­ja, mind-mind arra buzdí­tották az olvasót, hogy har­coljon a szabadságért, s sza­kadatlanul kutassa a szebb és örömtelibb élet felé veze­tő útat. Gorkij a történelem új hő­seivel, a munkásforradalmár típusával gazdagította a vi­lágirodaimat. Az »Ellensé­gek«, »Az anya«, a »Klim Szamgin élete« című művei­ben Gorkij megalkotta a népért küzdő bolsevik mun­kás alakját. Műveit áthatja az ember alkotó erejébe ve­tett határtalan bizalom, s a néptömegek végső győzelmé­be vetett hit. Gorkij teljesen új eszkö­zökkel mutatta be az orosz: népet, amely — habár el­nyomás alatt sínylődött — kiapadhatatlan alkotó ener­giával rendelkezett. Az író minden erejével arra töre­kedett, hogy felszítsa a nép­tömegekben a forradalmi erő tüzét. A világirodalom történetében Gorkij volt az, aki elsőnek költői magasla­tokra emelte az emberi munkát ! Makszim Gorkij síkra szállt a pusztító háború megakadályozásáért, s így' egyik szervezője, illetve ve­zetője lett a fasizmus és a háborús gyújtogatok ellen küzdő haladó erők nemzet­közi mozgalmának. A tehetséges, fiatal szovjet írónemzedék Gorkij példáját követi és hű marad a szo­cialista-realizmus gorkiji eszméihez. Gorkij művészetét szerte a világon tisztelik és becsü­lik. »Gorkij hatalmas fák­lyaként áll az emberiség előtt — írta róla Barbusse francia író — aki megmutat­ja a világnak, milyen úton haladjanak a kultúra mű­velői«. »Gorkij tanításai többet jelentenek, mint iro­dalmi útmutatásokat — je­lentette ki Kuo Mo Zso, az ismert kínai tudós és irodal­már. — Gorkijtól nemcsak azt tanulhatjuk meg, hogyan és miről kell írni, hanem azt is, hogyan éljünk, s mi­lyenekké váljunk«. Makszim Gorkijnak, az írónak és az embernek tisz­telettel adózik az egész em­beriség ! Évi 70 vagon a pásztói Ál­lami Gazdaság műtrágyaszük­séglete. A budapesti Münöszer Vállalat nem hajlandó becso­magolni az árut s ezért an­nak 10—15 százaléka elszóró­dik szállítás közben. Amikor a gazdasag kifogást emelt ez ellen, a MünÖszertől azt a választ kapta, hogy ha nem tetszik, leállítják az egész szállítást... Vajon ez a helyes elintézé­se egy panasznak?------ 1V—-----­Le gyen érdekelt a traktoros is a termésátlag növelésében xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxJG A Haver vitte a táskát. — Nem értem, miért kell most Pestre szaladnunk? Annyira engedelmeskednünk kell a főnöknek? Fene egye; most vagy itt, vagy ott kerül nyakunkra a nyakkendő— szólt a Havernek Janó és a rendőrőrsre mutatott. — Már mindegy, csi­nálni kell. Ki tudja, hátha elsimul?! Ki tud róla? — tette még hozzá s a borostásarcú fér­fire gondolt. — Jó volna az éjjeli gyorssal tovább menni — fordult újra Haverhoz. — Mit vagy megijedve? Elmegyünk most egy pörgésre, aztán gondolkozhatunk. — Nem is erről van szó, de mintha szorulva a hurok. Meg hol akarsz most te pörögni? És nézd, ott igazoltatnak! — Tűnjünk el ezen az utcán. — Van egy ismerősöm, ott szokott egy kis buli lenni! Biztosan most is vannak ott! Kicsit hallgattak. — Azt hiszem, ez az az utca — szólt Haver, aztán az egyik kapun megnyomta a csengőt. Két rövidet és egy hosszút még egyszer meg­ismételve. Csoszogás hallatszott. — Az öreg lesz — súgta a Haver. — Ki az? —■ kérdezték belülről. — Á, te vagy az1? — kulcs csikordult a zár­ban. Nyílt a vaskapu; bementek. — És ez a fiatalember? — kérdezte az öreg. — A barátom! — vetette oda hanyagul a Haver, s felszaladt a lépcsőkön. Nyomában Janó. Zene hallatszott a ház belsejéből. Benyitottak. Négy pár táncolt, férfiak és nők álldogáltak és ültek, hehettek vagy tizen- ketten. A zenekar kéttagú volt. Egy zongorista és egy kisdobos. Ah, Haver — meglepett kiáltások hal­latszottak. Janó állt és bámult. — Ilyen időben itt tánc, mikor mások alig mozoghatnak? — A Haver bemutatta őt, majd belemerültek a táncba. Az egyik nő udvarolni kezdett Janónak, ő nem ellenkezett. Régen vágyott már egy kis kalandra, s ime most elébe pottyant... „,Be­húzta“ a nőt az ismert „Halkan koppan az eső“ lassú dallamára, s csókolgatni kezdte a haját; senki sem nézett oda. Később ittak. — Janó egy fél rumot, a nő likőrt. — Hová indultak különben? — kérdezte a i nő. — Csak Pestre szaladunk föl. Megnézzük j mi a helyzet. i — Ah, Pestre. Én is szeretnék elmenni ma- j gukkal. Elvisznek? i — Megtisztelő, hogy felajánlja társaságát,i de... — de fontos dologban járnak — vágott ] közbe a nő és kacagott hozzá. i Nem folytatták tovább. — Szünet — mondta a zongorista s felhaj- { tóttá a zongorára készített feketét. Haver oda-1 ment hozzájuk. — Szórakoztok? — Ugye elvisznek? — könyőrgött a nő. { Hova? — nézett rosszalóan Haver, Janóra.i — Pestre, a barátja mondta. — Még nem tudjuk, mikor megyünk-. t Dörömböltek. Mindenki megrettent. Rémült i arccal az öreg kapus rohant be. — Rendőrséd \ — fuldokolta. A Haver felkapta a táskát, i megrántotta Janó kabátujját, s menekültek a hátsó kijáraton. — Irány az állomás. A tizen- \ kettő tízes vonattal továbbmegyünk — sut­togta futtában a Haver. Az állomás tömve volt emberekkel. Aztán mégsem mentek. Janó gyorssal sze­retett volna menni, ami gyorsabban felér Pestre. így maradtak. j ... Már mozgott a gyors, amikor Janó meg- ] pillantotta a nőt, akivel táncolt. — Ez is itt\ van a nyakunkon — dörmögte. A nő észre-1 vette őket. — Itt vannak? Már régen keresem J magukat! — s hozzájuk bújt, i Nem beszéltek. — Mit visznek a táskában? — kérdezte a l nő. Janó idegesen kapott a nő keze után. Eb-! ben a pillanatban éleset sikoltott a vonat, a i két kéz együtt érezte a hűvös fémet. A tás-1 kából a kövezetre esett egy nagy pisztoly. —] Janó arca eltorzult a félelemtől, a Haver két-1 ségbeesetten tekintgetett, de sehol nem talált ] részvétre. SZEGEDI PÁL ! Közös állatállományt létesítenek (Tudósítónktól.) Javában végezték a fejtrá- gyázást a herencsényi Novem­ber 7 Tsz tagjai, amikor be­köszöntött a rossz télies idő. A földekre nagy mennyiségű hó esett, úgy hogy abba kel­lett hagyni a munkát. Az ősz­szel újonnan alakult szövetke­zetben szorgalmasan javítgat­ják az istállót, ha már mást nem tehetnek. Nemsoká« megérkeznek a tehenek, ame­lyekre kitisztított világos is tálló vár. Várják a tíz dara! tenyészkocát is. A rossz idő­járás megakasztotta a perme­tezést a kilenc kh területi gyümölcsösben. A tsz tagja remélik, néhány nap és újrE itt a tavasz, folytathatják a/ elkezdett munkát. Növekszik a termelési kedv falun akarattal tudnának segíteni. Teljesen egyeért Tóth elv­társ azzal, hogy a traktoroso­kat érdekelté kell tenni anya­gilag is, ha munkájuk . során a tsz-ben a termésátlagok ked­vezően alakulnak. Dejtáron ilyen esetben megfelelő mun­kaegység jóváírásban részesí­tik majd a traktorosokat. Azonban borral egy traktoros­nak sem fognak kedvében járni. Nagy lendülettel s szorga­lommal készült fel az idei ta­vaszi mezőgazdasági munkák elvégzésére, Magyarnándor, Debercsény, Cserháthaláp, Mohora dolgozó paraszt­sága. E lendületet, szor­galmat dolgozó parasztsá­gunkból gazdaságpolitikánk­ban az utóbbi évben végrehaj­tott változások váltották ki. A termelési kedvet jellemzi az is, hogy a fenti községek dol­gozó parasztsága túlteljesített? az aprómag termelési szerző­déseket. A rendkívüli nagy havazás beállta előtt a községben már elkezdték a tavaszi vetéseket. Most aggódnak, nem árt-e ez a szeszélyes időjárás a földbe került magnak. Nyugodtak lehetnek ezek a dolgozó pa­rasztok, mert a vetés megfelelő mag­ágyba került, semmi rossz nem származhat abból, hogy már elvetették. E községek dolgozó paraszt­sága nemcsak úgy készült fel a tavaszra, hogy kijavította, valamint beszerezte a szüksé­ges gazdasági felszereléseket, hanem úgy is, hogy a vető­magvakat kitisztították, akik­nek pedig nem volt, beszerez ték a földművesszövetkezet­ből. A négy' községben nincs három-négy dolgozó paraszt­nál több, aki nem ólomzárolt vetőmagot vett ez év tavaszán. A földművesszövetkezet Mo- norán és Cserháthalápon ve­tőgépet vásárolt, hogy ezzel is segítségére legyen az egyéni­leg gazdálkodó parasztságnak a tavaszi vetések szakszerű elvégzésében. A múlt évekhez viszonyítva fejlődést mutat a legeltetési bizottságok munkája is. A cserháthalápi tanács határo- zatilag elfogadta, szigorúan megszünteti a külön legelte­tést, s a legelőre csak azok a gazdák hajthatják ki állatai­kat, akik előre befizették a legeltetési díjat, hogy' a legelő tavaszi javítását, műtrágyázá­sát végrehajthassák. Többmint 30 kh legelőn szórnak ki mű­trágyát tavasszal. A jó felkészülés ellenére a kései tavaszodás megfeszített munkát követel majd dolgozó parasztságunktól a munkák időbeni elvégzésére. Csügge- désre azonban nincs semmi okunk. Az őszi mélyszántást 96 %-ban elvégeztük, s ha a rendelkezésre álló erőt, be­leértve a gépállomást is he­lyesen használjuk fel, sikere­sen megoldhatjuk a zsúfoltnak ígérkező tavaszi munkákat. Most legfontosabb feladatunk a földművesszövetkezetekkel karöltve felvilágosítani a dolgozó parasztságot a gépi munka előnyeiről, hogy minél többen szerződést kössenek. Tóth Alajos, gazd. felügyelő, Mohora Furcsa megoldás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom