Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)
1958-03-05 / 18. szám
4 N&GfcÄDI Népujstög 1958. március 5 Cserben hagyták társaikat Kellemetlen meglepetésben részesítették a bujáki színjátszók a sziráki közönséget. Megállapodtak abban, hogy az Annuská-t nálu-k is bemutatják. Szirákon örömmel várták őket, nagy volt az érdeklődés, minden jegy elkelt, de a színjátszók csak nem jöttek. Nem tudták mire vélni a dolgot, hiszen arról tudomásuk volt, hogy már az autóbusz is kiment értük Petőfibányáról Bujákra (ugyanis Petőfibányáról bérelték a buszt erre a célra.) A közönség már nagyon türelmetlen volt, amikor Bujákról végre sajnálattal közölték telefonon hogy most bizonyos okok miatt nem tudnak elmenni, de máskor okvetlenül elmennek. És megintcsak nem mentek. Végül is visszaadták a pénzt a közönségnek és a , bizonyos ok” után tudakozódva kiderült, hogy az nem volt más mint két lány szeszélye. Bujákon ugyanis bál volt és ők nem voltak hajlandók elmenni, de azt az utolsó percben gondolták meg és az indulásra kész buszról szálltak le, cserben hagyva társaikat, a csoportot amelynek fegyelmét a belépésükkor vállalták és egy egész község közönségét A versenyben élenjárókat az elmúlt évben nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is megbecsülték. A legjobb bányász fizikai és műszaki dolgozók között 600 000 forint jutalmat osztottak ki. Jó eredményeket érnek el a Huszár-féle farabló készülékkel Mizserfán. Pálhegy II bányaüzemben a gép segítségével naponta 2,5—3 köbméter fát rabolnak ki, amelynek zömét újra felhasználják. LISSY I Tudósítóink és levelezőink írják: Hogyan élnek a misser fai fiatalok? Lapunk segítői a munkáslevelezők. Figyelmeztetésük nyomán sikerül nem egyszer előre jutnunk. Csak akkor lehet jó az újság, ha szoros kapcsolat van az író és olvasó^ között. A mlzserfai bányaüzemnél az elmúlt évben hoztuk létre a tudósítói hálózatot. Azóta Almádi Ferenc nevével gyakran olvashattak hosszabb-rflvidebb írásokat. A közelmúltban arra kértük Almádi elvtársat, írjon a bányászfiatalok helyzetéről. Néhány nap múlva a kért anyagot megkaptuk. Almádi elvtárs helyzete nem volt könnyű. Feladatát úgy teljesítette, hogy létrehozott egy csoportot, ahol együttesen született meg a bányászfiatalok helyzetéről szóló írás. A szórakozás első díjat nyertük. Zenekarunk, tánccsoportunk szintén jó eredményeket ért el. Az eredményeket mi, ifjú kommunisták csak a helybeli kultúr- vezetőség és a pártszervezet segítségével tudjuk elérni- Rendeztünk VIT-bált, veterán-estét, el- búcsúztattuk r. szervezetünktől bevonuló elvtársakat. Egységes politikai szervezetté váltunk. Klubhelyiségünkben igen sok szórakozni valót találunk. Rádiót hallgathatunk, társasjátékon játszhatunk. A lányok nemrég fejezték be a varrótanfolyamot- Táncesteket szoktunk rendezni, amely igen kedves szórakozás a fiúknak is és a lányoknak egyaránt- Foglalkozunk színjátszással is. A bányász kultúrversenyen is résztvot- tünk, s megyei viszonylatban az Kapcsolat az idősekkel Ernő elvtársat, Február 1-én veterán-estet rendeztünk, ahol hét idős kommunista elvtárs vett részt családjával együtt- Elmondott élményeik, harcos cselekményeik igen nagy érdeklődést váltott ki a fiatalok között. Több kérdést tettünk fel az idősebb elvtársaknak. A KISZ-titkár megkérdezte Pusztai Ernő elvtársat, hogyan is őrizte meg 1919-től 1945-ig a vörös zászlót. Pusztai elvtárs köny- nyezve mondotta el a történetei. A fiatalok ezután szinte felsöhaj- tottak, mert még meghallgatásához is kemény szív kell, nemhogy még a kínzásokat végig szenvedni, melyen Pusztai elvtárs átesett. Fiatalok és a munkafegyelem A munkafegyelem terén még ssk a javitani valónk- A fiatalok ■agy része a szocialista munka- fegyelmet megtartja, de még sok •Ívtársat kell nevelni, bogy hasznos állampolgáraivá váljanak társadalmunknak. Meg kell értetnünk fiataljainkkal, hogy ezt az •rszágot saját maguknak építik. Ha jól dolgoznak, akkor több terméket tudunk adni az országnak, több lakóházat, iskolát stb- tudunk építeni. A jó munka mellett azonban hiba is van az ifjúsággal, például a tiszteletadás terén. Sok esetben megtörténik az, hogy a «ßirke többet akar tudni, mint a tyúk. s így az idősebbet meg sem hallgatják, vagy egyáltalán szót sem akarnak fogadni. Hol van a felelősség a fiataloknál? A munkában is akad hiba- Kevés a felelősségérzet az anyagok, ■szerszámok, fogyóeszközök iránt. Megtörténik például, hogy 7 fo- r ntért a földre lehajolna, de a 70 forintot érő csúzdacsavart hagyja sárban rozsdásodni, vagy a fejtésben hagyják örökre, pedig 24 óra múlva már szükség lenne rá. A gusztávi körletnél eltűnt egy Mell-fúrógép, amerikáner (730 formt értékben), nincs gazdája! Vagy a gusztávi faszállító siklópályán február 11-én este belök- t?k négy üres pályakocsit. A munkából kijövő, autóra váró élutános dolgozók megbotrán- kozva nézték. A tettesek elnyerek méltó büntetésüket, mert Manner Ignácot és Hrebik Lászlót I ‘gyeim! úton elbocsátotta az üzemvezetőség. Nem akarunk a fiatalság szórakozásába beleavatkozni, de zért egyes ifik változtathatnának lagaviseletükön. Például meg- örtént a mizserfai kultúrotthon ársalgójában, ahol több fiatal A filmet márciusban az etesi, a tari, a nógrádmegyeri, mátfaverebélyi és a karancssági filmszínházak mutatják be. VVVVVVVVVVVVVVVVVVV VV V VVVVVVVVVVVVVVVVVV Emléktáblát helyeznek el Glatz Oszkár emlékére Bujákon Nógrád megyében, de különösen Bujákon szomorú szívvel vették tudomásul, hogy Glatz Oszkár Kossuth-díjas festőművész, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze, a bujáki vidék nagv festője nincs többé. A buiáki parasztok most is felidézik a nagy művész emberi alakiát. szikár termetét, hosszú ősz haját, kedves szavait. A bujákiak szívükbe zárták szeretett festő- lüket — ahogyan a községben mondiák. Őszi bácsijukat —, aki életének csaknem felében negyven évig alkotott ebben a községben. Örök megemlékezésül. Glatz Oszkár iránt érzett szeretetből a Megyei Tanács és a Képzőművészek Megyei Szövetsége 1958 márius 9-én ünnepélyes keretek között emléktáblát helyez el Buiákon a megye dolgozói nevében. B .órakozott, hogy amikor a rádió- an táncdalt játszottak, egy 6—17 éves fiatalember, P. Z. dobolni kezdett a rádión és a párttitkár rászólt, hogy ne tegye linkre azt az értékes rádiót. Erre az ifjú így válaszolt: „Mi az, apikám, nem tetszik?” Hiba van az éjszakázásokkal s, mert hétfőn a munka rovására megy. Ha a szülők szigorúbban fognák a 16—18 éveseket, talán ilyesmi nem fordulna lő. A serdülő ifjúság nevelésével igenis törődnünk kell, mert ez a kor a legrosszabb, nem tudja, hogy mit szabad és mit nem. Azt tartja, „én már dolgozom és lelőtt vagyok”. V nagyszerű, példamutató munkáért köszönet illeti Almádi Ferenc tudósítót, Soproni József ICISZ-titkárt és Cserháti József fiatal műszaki dolgozó levélírókat. Szegedi Pál. Te meg én.. Dudolgat a harang búcsúztatót: bimm—bamm: nyugodj meg, s ha akarod Te is, akkor szeretlek. Beleálmodtalak az életembe; a zene ütemére mi ketten; ringó virágok. Puha kacsokkal mellemre fonódtál, s éreztem melled rugalmát. A szád az enyém lett volna, ha sötétben... s csöndesen elpirulnál. Kabátodba danászó szél lopózna, akkor betakarnálak, Te megköszönnéd, és könnyes lenne a szemem. II Künn már hullongásznak a tél derei: szálló hópihék. Meghussolod kéklő ujjaidat. ahogy tovalépdelsz a szunnyadó avaron. Aztán egy fának dőlsz; a napok perceiben kifelejtesz magadból... Árva maradsz; várod, hogy szivedre valaki újra szépet súgjon. Mindegy lesz már: én Ls nagyon egyedül maradok. Gergely bácsi és Mari néni Nógrád megyében Köszönet- a sikeres vendégszereplésért A berceli dolgozók nevében ezúton mond köszönetét Bércéi község tanácsa a magyarnándori KISZszervezet kultúrcsoportjá- r.ak. A kultúrcsoport m'rcius 2-án a Mágnás Miskával vendégszerepeit a községben és nagy sikert aratott. Azok nevében, akik az előadásra bejutottak, köszönetét mondunk, azok nevében pedig, akiknek nem jutott hely, arra kérjük őket. tartsanak még két előadást a községben; Egy időben sok rosszat írtak, írtunk mi is a filharmóniáról és meggyőződésünk, hogy jogosan. De ha megírtuk a rosszat, most kötelességünk azt is megírni, hogy használt a sok kritika. A filharmóniát átszervezték és most Országos Rendezési Iroda néven sokkal színvonalasabb műsort állított össze, mint eddig. Igazságérzetünk diktálta ezt a bevezetőt, mielőtt a megyei tanácson látott műsorról írnánk. A rádióhallgatók már régen megszerették Gergely bácsi'-; és Mari nénit. A személyes találkozás még fokozta ezt. A, nézőtér csak úgy harsogott a kacagástól, amikor ők voltak a színpadon. Háromszor is újráztatták Máthé Jolánt és Béres Ferencet, tettszett Dubnovszky Tatjána éneke is. A rendezési iroda a megyei tanács művelődési osztálya felkérésére áprilisban megyénk közel negyven községében mutatja be ezt a műsort. Nekik sok sikert, a közönségnek, jó szórakozást kívánunk. Három lelkes asszonyról Szirákon, különösen három asszony dolgozik nagy lelkesedéssel azon, hogy minél több nő legyen a községben aktív tagia a nőmozgalomnak. A nőket érdeklő és segítő tanfolyamokat, előadásokat szervez Sándor Ferencné, dr. Harter Józsefné és Nagy Ferencnével az élem a nőtanács. Nagy érdeklődést keltett az asszonyok körében a szabó-varró tanfolyam, ahová közel 50 asszony jár. Most gazdasszony szakkört szerveznek, remélik, hogy a fiatalabbak körében ez is nagy érdeklődést vált majd ki. Nagysikerű bált rendeztek, amelyen a belépődíj a Gyermekváros építésére kiadott téglajegy volt. Ehhez a nemes célhoz, még a zenészek is hozzájárultak, sokkal olcsóbban zenéltek, mint máskor. Most a nőnap megünneplésére készül a nőtanács. Az ünnepségen az Iskolás gyermekek adnak majd műsort.-ßftjj pmekünk míg leltet... E Z A KARÁCSONY is sok tekintetben éppen olyan volt, mint az azelőtti évek karácsonya. A várva várt hó beköszöntött és hófehér lepelt borított a városra. Csend honolt a városon, ünnepélyes csend. Budapest lakói az ellenforradalmi események után az első békés !karácsonyt ünnepelték. A XIII. kerület karhptalmistáinak őrszobáján beszélgetve ülték körül az elvtársak a vígan duruzsoló kályhát. Csak Molnár István a tegnapi esztergályosból lett knrhatal- mista húzódott félre és ingújjra vetkőzve gondolataiba mé- lyedt az egyik sarokasztalnál. — Mi baja ennek a Molnárnak? — kérdezte az őrs öreg parancsnoka — Egy pár nap óta hallgat és szomorú képet vág. Az elvtársak elmondták, hogy november 3-án ellenforradalmárok keresték Molnárt odahaza Újpesten, ö nem volt otthon csak felesége és négy éves kislánya, Sárika. Molnár- nét brutálisan bántalmazták és Sárikát, aki édesanyja „segítségére” sietett az egyik ellenforradalmár pisztolya agyával fejbevágta, Sárika nemsokára meg is halt. Akkor, az események után állt be Molnár is a karhatalomba a párt, a munkás-paraszt kormány felhívására. Es most karácsony van. Felesége egyedül van otthon, neki pedig eszébe jutott mindez — mondták az elvtársak. — Hm, igazatok lehet, azért olyan szomorú — mondta az ősz veterán és visszatért szobájába, ahonnan kb. öt perc múlva kiszólt. — Molnár karhatalmista! Molnár a hangra felütötte a fejét és bement az őrsparancsnokhoz a másik szobába. Az őrspuruncsnok meleg hangon szólt Molnárnak. — Pista fiam, jobb lenne, ha hazamennél az asszonykához Újpestre. Csendes nap lesz ez a mai, odahaza nagyobb szükség lesz rád. — De őrsparancsnok elvtárs . . . — Vagyunk itt elegen . . . Nélküled is megleszünk — mondta az őszhajú parancsnok. Molnár elgondolkozva állt a helyén és aztán mégis be- leegyezően bólintott és néhány perc múlva, már a várost rótta, hű géppisztolyával a vállán, a várost, amelynek utcáit betakarta a szűzi, bársonyos hótakaró. Karácsony este van — gondolta és odaképzelte kis szobájukba a karácsonyfát és mellé a gyermeket, amelyet « kegyetlen ellenforradalmárok megöltek. Szive még jobban elfacsarodott, amikor arra gondolt, hogy mennyi karácsonyfa és gyertya ég ma a városban, mennyi gyermek örül a sok ajándéknak és az ő házában nem lesz karácsonyfa, nem örül a csillogó fának senki. E RRE GONDOLT Molnár karhatalmista, amikor kimért lépteivel Újpest felé vette az útját. Gondolatai közben az egyik szűk kis utcán a hideg éjieli csendet gyer- meksírás, majd ezt követően zörej verte fel. Közelebb érve- a hanghoz, amely romos lakásból hallatszott, zseblámpáját felgyújtva belépett a ház kidőlt oldalán. — Ki van itt? Egy-kettő mássz elő onnan — kiáltott két láda felé, ahonnan a zörej hallatszott. — Megyek már — mondta egy sirós gyermekhang. S az egyik láda alól kimászott egy kislány, rongyos ruhában, kócos fürtjeivel, amely a szemébe és maszatos arcába hullott. — Hogy kerültél ide és ki vagy? — kérdezte Molnár é* szégyenkezve tette vissza hátára előreszegezett géppisztolyát — Bemásztam a kidőlt falon, — szipogta a kislány. —*• Anyukám és apukám hagytak itt — mondta. — Hol van anyukád és apukád? — kérdezte a karhatalmista. — A levél ... — mondta és egy levelet nyújtott kis kezével Molnárnak, aki mindjárt zsebrevágta azt, a kislánt pedig folytatta. — Anyukám azt mondta, hogy a levelet adjam át annak, aki majd szól hozzám — így a gyermek. — Hogy hívnak? — Sári! — Sári? — csodálkozott és önkénytelenül is egy lépési tett hátrafelé, mintha egy szelíd kéz mellbeütötte volna. — Te „pufajkás” vagy ugy-e? — kérdezte a kislány. — Igen kislányom, az vagyok — s közben elmosolyodott. A kislány gyik gyorsaságával akart elszaladni mellette de a fiutal karhatulmista egy mozdulatával elfogta a kis-> lányt, aki rugkupált a kezében és ezt kiabálta:
