Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)

1958-03-08 / 19. szám

1958. március 8, NÓGRÁDI Néouiság 5 Törzskönyvezés Nógrádkövesden Szép, törzskönyvezésre alkal­mas teheneket tenyésztenek a Galgavölgy dolgozó parasztjai. Aküllemileg kifogástaan. na°y tejhozamú tehenek kiváloga­tása most folyik Nógrádköves­den. Mravik Ignác dolgozó pa raszt magyartarka tehenétől naponta 18 liter tejet fej. E tehénnek van egy üszőborja is A napokban mindkettőt törzs­könyvezik. Paróczi Jánosnak is van törzskönyvezésre alkalmas te­hene és üszőié. De ezen kívül nagyon sok gazda büszkélke­dik a faluban hasonló szarvas- marhával. löl fizetett a hagyma Nyolcszáz négyszöeöl hagy­mára szerződött a MEZÖÉRT- tel a berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az el­múlt esztendőben szerződött hagymáért — 45 mázsát adtak le — több mint 8 000 forintot kaptak. Az idén újra szép jö­vedelemre számítanak.------------'t-'1** *h>----------­Nö vekszik a patakiak jövedelme Százezer forint jövedelemre számítanak az idén aprómag- vakból a pataki Kossuth Tsz tagjai. Különös gondot fordí­tanak a jövedelmezőségre. Az elmúlt esztendőben például 12 hold másodfokú tavaszi árpá­juk 50 000 forint jövedelmet biztosított. Az idén 3 holddal többet vetnek belőle. lev eme­lik egyre a munkaegység érté­két a Kossuth Termelőszövet­kezetben. Míg az első zár­számadáskor 25 forintot ért, most 42 forint egy munkaegy­ség értéke. Felhívjuk a dolgozó pa­rasztság figyelmét, hogy a gépállomás által végzett szántási és szállítási mun­kák megrendelésének szer­vezését a földművesszövet­kezetek végzik. A gépi munkák időbeni elvégzését a föld- müvesszövetkezet biztosítja. Szántási díj kataszteri holdanként 18—21 cm-es vetőszántás kisüzemi 140 Ft, nagyüzemi 120 Ft. Kössön szántási és szállítási szerző­dést a Kisterenye és Vidéke Körzeti Földművesszövetke­zettel, valamint a hozzátar­tozó tagszövetkezetnél a helyi megbízottakkal. Ezen­kívül a földművesszö­vetkezeti boltokban, vala­mint a helyi tanácsoknál közölje igényét. Kisterenye és Vidéki Körzeti Földmű­vesszövetkezetek Igazgató­sága. A kosos gazdasagok magukért beszéljenek — Tsz-tanácskozás a balassagyarmati járásban Megalakult — még sincs Az elmúlt héten értekezletre jöttek össze Balassagyarmaton a járás tanácselnökei, termelő­szövetkezeti elnökök, párttit­károk, mezőgazdasági szakem­berek. hogy megbeszéljék pár­tunk és kormányunk mezőgaz­dasági politikáját, az ebből eredő feladatokat. A beszámolót Pelle elvtárs, a járási tanács elnöke tar­totta. Az előadás beszámolt arról, hogy az elmúlt gazda' sági évben is bebizonyosodott, a tsz-ekben olcsóbban, többet lehet termelni. Még az egyéni termelők búzából 9,3 mázsás átlagot értek el, a járás tsz- einek búza átlagtermése 11,7 mázsa volt. Ha a nagyüzemi átlagtermés az egész balassa­gyarmati járásra érvényes vol­na. azt jelentené, hogy az így adódó többletből két Érsek- vadkerthez hasonló községnek biztosíthatnánk egész eszten­dei kenyerét. Még 1956-ban 28 forintot ért egy munkaegység, az elmúlt gazdasági évben ez a szám csaknem 10 forinttal növekedett. De az egy tagra eső átlagjöve­delem is 3000 forint emelke­dést mutatott tavaly az 1956-os esztendőhöz viszonyítva. Persze azért még nem megy minden rendjén a balassa­gyarmati járás termelőszövet­kezeteinél. Nem minden eset­ben tartják be az alapszabályt, meg aztán a civódások is aka­dályozzák a munkát a ter­melőszövetkezeten belül. Az­tán elterjedt az a káros nézet is néhány tsz-ben. hogy a nagyüzemi gazdálkodás irá­nyításához nincs feltétlenül szükség szakemberre. Ügyelni kell ezekre a dolgokra a ter­melőszövetkezeti tagoknak. Hiszen csak az a tsz válik vonzóvá a kívülállóknak, ahol a jó­lét mellett megértik egy­mást a tagok. Szólni kell még a jólét el­engedhetetlen kellékéről, a belterjességről is. Ezt célozza a kormány rendelete is, mely az eddigi kenyérgabona vetés- területet a termelőszövetkeze­teknél 35,7 százalékról 29 szá­zalékra csökkenti, s a pillan­gós növények termesztését helyezi előtérbe. Az állattartás révén több jövedelem üti a tsz-tagok markát, kevesebb gonddal jobban élnek. A felszólalók is mind azt bizonyították, a termelőszö­vetkezeteké a jövő falun. Tóth István, a dejtári József Attila Tsz elnöke elmondotta, hogy 110 mázsa hízott sertésre szer­ződtek az idén. Ilyen formán 2 hold földre egy mázsa sertés jut náluk. A növénytermelés­nél meg a gép segít. A burgo­nyát például már évek óta gép szedi. Veszelka János arról beszélt, hogy a tsz-mozgalom fejlődése nem volt zökkenő mentes. A dolgozó parasztok foglalkoz­nak ugyan a szövetkezés gon­dolatával. csak hát bizonyta­lanságot látnak. Éppen ezért álljanak ki a szövetkezés mellett a vezető beosztású emberek is. Vajó István, a járási pártbi­zottság első titkára azt ecse­telte. hogy a parasztság igénye mellett messze elmarad a ter­melékenység. Ezen a bajon csak a nagyüzem segíthet. Azonban az erőszakot minden- képen kerülni kell. Beszélje­nek az eredmények, mint az is, hogy Dejtáron a Gál-test- vérek úgy dolgoztak, hogy majd egy vagon búzát vittek haza a zárszámadáskor. Fon­tos szerepük van ebben a mun­kában a falusi pártszerveze­teknek is. Kiss József a megyei mező- gazdasági osztályról felvetette, hogy nincs minden rendben a számszerű fejlesztésnél. A termelőszövetkezetednek ma­gukért kell beszélni. Ehhez azonban föltétlenül szükséges megváltoztatni a jelenlegi ter­melési módszert. A közösben azt termeljék, ami legjobban megfelel, azt az állatot te­nyésszék. amelynek legna­gyobb hasznát látják. A termelőszövetkezeti ta­goknak szerepet kell adni a község társadalmi éle­tében. hogy lássák az egyéniek, meg­becsült emberek, szavuk, sú­lyuk van a faluban. Francia József, a megyei pártbizottságról a belterjesség hasznosságát hangoztatta, majd a jól dolgozó tsz-ek ered­ményeiről szólt, melyek meg kell. hogy győzzék az egyénieket, a helyes út: a I nagyüzemi gazdálkodás. Szorgalmas készülődés A községi szervek állandó felvilágosító munkája nyomán végre mozgolódás támadt Va- nyarcon. A dolgozó parasztok kezdtek megbarátkozni a szö­vetkezés gondolatával. Ez nem azt jelenti, hogy most már tö­megesen kezdték döngetni a termelőszövetkezet kapuját, bebocsátást várva. Nem, még ennyire nem jutottak a va- nyarci dolgozó parasztok. De annyira már egy részük igen, hogy megértette a szövetke­zés adta előnyöket. Így történt aztán, hogy végre február 21-én tizenegy gazda részvételével megalakí­tották a juhtenyésztő szakcso­portot. A szakcsoport juhállo­mánya elérte a 78-at. Pár hét múlva ez az állomány a ter­mészetes szaporulat folytán megkétszereződött — volna Ez így lett volna, ha valami közbe nem jön. Erre a közbe­jövő valamire még a legmeré­szebb fantáziájú ember sem mert számítani. Február 26-án ménjeit i‘ a faluban a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, Somogyi elv- 3 társ az erdőkürti tsz elnöké- Süí! és egyszerűen felvásárol­ják a szakcsoport tagjaitól a | juhokat. A felvásárlást megelőzte epv bizonyos „felvilágosító munka“. A szakcsoport tagjai kezdtek húzódozni a juh­tenyésztéstől. állítólag azért, mert magas az egy juhra eső adó. Persze azon már egyi­kük sem gondolkozott, hogy milyen előnyökhöz jutnak a szakcsoporton belül. Elfelej­tették, hogy a gyapjút maga­sabb áron veszik meg a szak­csoporttól, mint az egyéniek­től. Így aztán könnyen haj­lottak a Szebenszki Mihályok, a Benyó Jánosok arra, hogy túladjanak juhaikon. Egész könnyen felvásárol! az erdőkürti termelőszövetke­zet a szakcsoporttól 59 juhot. Ezzel elérték, hogy a nagy re­ményekkel -indult vanyarei juhtenyésztö szakcsoport né­hány nap múlva felbomlott Akik nem léptek a szakcso­portba, azok most nevetnek., mert megalakult a szakcso­port, még sincs. De vannak olyanok is, aki­ket bosszant ez a helyzet. A község és a földművesszövet­kezet vezetői munkájuk gyü­mölcsét látják tönkremenni.. A szakcsoport tagjai közül né- hányan már megbánták, hogy eladták juhaikat. Benyó Já­nos és Szebenszki Mihály el­mondták: úgy érzik, becsap­ták őket. Ami a legérdekesebb, erről az akcióról a helyi tanácson csak akkor tudtak, amikor már végrehajtották. A járási tanács mezőgazda- sági osztályán azt hiszik, jó munkát végeztek. Ki is mond- jgk kereken: nekünk elsősor­ban a termelőszövetkezeteket kell segítenünk. Ezzel egyet is lehet érteni, de az ilyen se­gítségadással nem! Furcsa segítés — mondhat­juk. Már csak azért is furcsa, mert ezzel sem a termelőszö­vetkezetek, sem a szakcsopor­tok tekintélyét nem emelik. Jó lenne, ha a pásztói já­rásban jobban tiszteletben tar­tanák a fokozatosság elvét, mert meggyőződésünk: az ala­csonyabb típusú szövetkezete­ken keresztül vezet az út a mezőgazdaság szocialista át­alakításához. (—a—s) orjoooo&cacxxxcxxx XXIOOOOOOOQOOOC J xjcooooooooocKXxaoeooooooooco A Növényvédő Állomáson október és március között sem szünetel a munka, mint ahogy azt sokan gondolják. Ahogy befejeződött a gyü­mölcsfák lemosó permetezése és bevonul az utolsó perme­tezőgépet vontató Zetor az állomásra, teljes ütemben meg­kezdik a szállítást. Természe­tesen az állomás elsődleges feladata a növényvédelem. Éppen ezért a fő védekezési szezonban úgyszólván csak növényvédelmi feladatokat lát el. A szállítás csak a gépek teljes kihasználása érdekében történik. A szállítási munkálatokkal egyidejűleg megindul a per­metezőgépek és a Zetorok téli javítása, hiszen a megfelelően kijavított gép óriási mérték­ben befolyásolja a következő évi védekezés sikerét. Mi a gépjavításról is tervet készítettünk, melyben feltün­tettük a javításra szoruló erő-, illetve munkagépek álla­potát, az időszükségletet, s természetesen már előre meg­szereztük a szükséges alkat­részeket is. Gépjavításunk egyik számottevő tényezője volt az is, hogy egy-egy nép javítását mindig ugyanaz a szerelő végezte. Ebbe a mun­kába bevontuk a felelős ve­zetőt is. így a nyár folyamán meghibásodott gép ahhoz ke­rül vissza, aki azon a téli nagyjavítást elvégezte. A szállításban nem foglal­koztatott erő- és munkagépek javításával akkorra készül­tünk el, amikor az időjárási viszonyok következtében a szállítás már lehetetlenné vált. így került sor a szállítást végző gépek és tartozékaik kijavítására. Ezek javítását február végére befejeztük, hi­szen a Földművelésügyi Mi­nisztérium növényvédelmi szolgálatának műszaki cso­portja állomásunkon február 26-án megtartotta a gépjaví­tási szemlét is. A munkában nem találtak kivetni valót. Most a fő védekezési sze­zon megkezdéséig a szállí­tással és az apró hiányossá­gok kijavításával foglalko­zunk. így készülünk a nagy erőpróbára, a növényvéde­lemre, a kártevők elleni harcra. Várkonyi Nándor a Nógrád megyei Növény­védő Állomás főmérnöke Számvetést kell csinálni az egyénileg dolgozó parasztnak is. ha azt akarja, hogy ne érje meglepetés az év végén — mondja Sümegi János szécsényi gazda, aki feleségével együtt készíti el az oz évi terveket. Juhtenyésztő szakcsoport Nemtiben Juhtenyésztő szakcsoport alakult Nemtiben. tizennégy Á gépesítés fejlődése a nógrádi szénmedenceben A nógrádi szénmedence gé- j^sítésének fejlődésében há­rom szakasz különböztethető meg: a felszabadulás előtti időszak, a felszabadulástól a tröszt megalakulásáig (1952-ig) és 1952-től 1957-ig terjedő idő­szak. Nézzük meg ezeket az időszakokat. A FELSZABADULÄS ELŐTT A rendelkezésre álló adatok szerint a bányák gépesítése a felszabadulás előtt egész kis­mértékű volt. Munkahelyi gé­pesítésről még alig beszélhet­tünk, hiszen néhány fúrógép és rázócsúszda segítette dolgo­zóink munkáját. A gépesítés ebben az időszakban főképpen arra irányult, hogy a fővága­tokban történő szállítást, víz­emelést és a szükséges szellőz­tetést megoldja. A kapitalizmus célja nem a dolgozók munkájának meg­könnyítése, hanem kizárólag a profit növelése volt. Erre né­hány jellemző adat: a felsza­badulás előtt a medence ren­delkezett kb. 30 darab szén­fúró géppel, 50 darab rázó­csúszdával, 160 darab vitlával, 180 darab szivattyúval és 134 darab szellőztetővei. A FELSZABADULÁSTÓL 1952-IG A bányák gépesítése a fel- szabadulás, majd az azt kö­vető államosítás után erőteljes fejlődésnek indult. Most már a cél nem a dolgozók kizsák­mányolására, hanem megbe­csülésükre s munkájuk meg­könnyítésére irányul. Ennek bizonyítéka az ugrásszerű fej­lődés. így 1952-ben már 320 szén­fúró géppel, 71 rázócsúzdával, 45 kanarószalaggal, 29 sumi- szalaggal, 273 vitlával, 257 szi­vattyúval és mintegy 300 szel­lőztetővei rendelkezett a nóg­rádi szénmedence. Különösen ugrásszerű a fejlődés a szén- fúrás gépesítésénél. A fő tö­rekvés ebben az időszakban a kézzel történő szénfúrás felszá­molása volt. A TRÖSZT MEGALAKULÁSÁTÓL NAPJAINKIG Ez az időszak a gépesítés fejlődését tükrözi. Számottevő fejlődés mutatkozik az 1952. évi gépállományhoz viszonyít­va. így szénfúrógépnél 142, rázócsúszdáknál 198, kaparó­szalagoknál 280, gumiszalagok­nál 196, vitláknál 166, szivaty- tyúknál 196, míg szellőztetők- nél 184 százalékos az emelke­dés. A fejlődéssel elértük, hogy a kézifúrás bányáinkban tel­jesen megszűnt, a munkahelyi szállítás mértéke pedig az össztermelés 41,5 százalékát tette ki. Ugyancsak jelentős meg­könnyebbülést hozott dolgo­zóink munkájában a rakodógé­pek beállítása is. Az elmúlt évben átlagosan mintegy 25 Kóta-féle felrakó, 4 Sz. 153-as rakodógép, 2 kanalas rakodó­gép és egy Hidasi-gép segítsé­gével az össztermelés 11 szá­zalékát raktuk fel. A gépesítés fejlődésével pár­huzamosan fejlődött meden­cénk széntermelése is. így az 1942. évi termeléshez viszo­nyítva 1952-ben 148, az 1957. évi termelés pedig 175 száza­lékos fejlődést mutat, s ha ez a fejlődés nem is teljesen a gé­pesítésnek tudható be, mégis véleményünk szerint a bánya­gépesítés fejlesztése nagymér­tékben hozzájárult a termelés mennyiségi emelkedéséhez. A felsorolt adatok mutatják, hogy pártunk és kormányunk komoly erőfeszítéseket tett és komoly anyagi áldozatokat ho­zott annak érdekében, hogy a bányagépesítésnél mutatkozó lemaradást felszámolja és a gé­pesítés megfelelő szintre törté­nő emelésével a dolgozók munkáját megkönnyítse. Ter­mészetesen a fejlődés nem állt meg és törekvéseink továbbra is arra irányulnak, hogy a gépek még fokozottabb beál­lításával a termelést, a munkát könnyebbé, olcsóbbá tegyük, MINDEN GÉPET TEGYÜNK ÜZEMKÉPESSÉ Sajnos az ellenforradalmi események következtében a gépek beszereléséhez szüksé­ges beruházási összegek kor­látlan mértékben nem állnak rendelkezésre. Ebben az évben fő célunk, hogy a népgazda­ságunk helyzetét még szilár­dabbá, s a dolgozók elért élet- színvonalát még megalapozot­tabbá tegyük. Éppen ezért a bányagépesítés továbbvitelénél is az ez évi feladat a n meglévő gépállomány szükséges fel- frissítése, a gépek jobb kihasz­nálására és karbantartására irányul. Természetes most is lesz fejlődés az előző időszak­hoz viszonyítva, de ez a fej­lődés az e’őbb ismertetett okoknál fogva lassúbb mérté­kűvé válik. Éppen azért ebben a munká­ban a fő jelszó az, hogy min­den gépet üzemképessé kell tenni és azt le kell vinni a bá­nyákba akár kikísérletezésre, akár rendszeres üzemeltetésre. Mivel az 1958-as beruházási összegek korlátozott lehetősé­geket biztosítanak, azért szük­séges, hogy a hiányt a műszaki színvonal fejlesztésével, a bel­ső erőforrások felhasználásá­val, a dolgozók kultúrájának, illetve szakmai képzettségének növelésével biztosítsuk, I taggal, akik 134 juhot vittek be. Pintér János (farsang) 39. A Helisz János pedig 24 állattal Stett tagja a szakcsoportnak. 8 De ahogy hírlik a továbbiakban ■ í.iabb belépések várhatók. ■ Emelkedni fog a juhok száma Bis, hiszen a földművesszövet- Skezettől kapnak állatokat. így ■ a szakcsoport törzskönyvezett 8 juhállománnyal kezdi meg 8 működését. Pásztó és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kis- áruházának Vezetősége felhívja a vásárló közönség figyelmét, hogy a pásztói klsáruház üzletében bő vá­laszték áll a dolgozók ren­delkezésére : férfi sport öltönyök és kangárn öltönyök 480—1310 Ft lg, bébi, leányka, bakfis és női ruhák, fiü és kamasz öltönyök, méterárúban prí­ma, import gyapjú-szöve­tek 350—720 Ft-íg, karton és selyem áruk, valamint ágynemű áruféleségek, íz­léses, szép gyermek és lányka gyapjú kötöttáru. Kérésé fel üzletünket. Pontos, udvarias kiszolgá­lás. /»mfmfmTTTm»rn»TTT»

Next

/
Oldalképek
Tartalom