Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)

1958-03-08 / 19. szám

NÓGRÁDI Népújság

1958. március 8,

Szövetkezeti taggyűlés Benczurfalván

Taggyűlés volt március 1-én Benczurfalván a földműves- szövetkezetben — írja levelében Mikiién Pál. ahol értékelték az 1957-es esztendőt. A beszámoló megállapította, hogy a Szécsény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet — ide tartozik Benczurfalvá is — élete az elmúlt esztendőben a munkában és eseményekben igen gazdag volt. Egy év alatt több részjegyet fizettek be, mint a szövetkezet alakulása óta eltelt időkben. Ebből tovább bővítik, korszerűsítik a

szövetkezet boltjait és egyéb üzemágait.

Az elmúlt év során a szövetkezet kereskedelmi egysé gei 34 millió forint forgalmat, bonyolítottak le. amiből a szövetkezet tiszta nyeresége megközelíti ' az egymillió forintot. Ilyen formán 100 ezer forint jut a tagok vásárlási visszatérítésére, 15 000 forintot pedig a részjegyek után térítenek vissza.

A taggyűlésen újjáválasztották a földművesszövetkezet vezetőségét is.

Bíróság elé kerül a sikkasztó TÜZÉP-telep vezető

A Lenin Kohászati Müvek bizonylatot nem kapott) és

dolgozói harcot hirdettek a népvagyon herdálói ellen. A mozgalom azóta egyre nagyobb tért hódít a bányák, gyárak dolgozói között.

Nem egészséges azonban, hogy a társadalmi tulajdon védelme csak a nagyipari üzemekben bontakozik ki.

Jóllehet, jelentőségében fontosabb, több lehetőség van a lopásra a nagyüzemben. De vajon nem azonos-e a takarékosság célja a kisüzemekben? Valahogy a kisebb vállalatok, üzletek dolgozói között az utóbbi időben kialakult egy vélemény: Nálunk nincs mit lopni, a gyárban, bányában ott igen! S ezzel egyidejűleg ködfátyolt terítenek a szarkákra. így volt ez február 1-ig a karancslapujtői fmsz. TÜZÉP- telepénél is.

Mindenki előtt ismeretes a megnövekedett kislakásépítkezés. Egyre több dolgozó épít félrerakott forintjaiból családi házat. A faanyag az építőknek napjainkban nem egyszer problémát okoz. S amikor már csak a tetőszerkezet, az ajtók, ablakok hiányzanak, képes többet is íizetni, csak faanyagot kapjon.

A dolgozók nehéz helyzetet használta fel pénzszerzésre a TÜZf.P vezetője.

Tóth László három és fél éven át vezette a lapujtői TÜZÉP-telepet. Az elmúlt év novemberében megtartott leltározás során nagymérvű hiány mutatkozott, 71 296,42 forint értékben. A leltározás után a rendőrség nyomozási indított, majd feljelentést tettek Tóth László ellen a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás és más bűntettek miatt. Ez röviden a bűnös teTóth újabb pénzösszeget követelt és kapott is. Az igazgatóság ugyan utasította 1957 nyarán a telepvezetőt, hogy útközben ne árusítson, azonban úgy látszik, ez az ellenőrzés hiányában csak papíron maradt.

S ugyanez lett a másik utasítás sorsa is, amelyben Tóthot felszólították, hogy munkaidő alatt ne fogyasszon szeszesitalt .A felhívással mitsem törődve, 1957 végén annyira le- ittasodott, hogy az áruk ellenértékét nem tudta kiszámolni és arra kérte a vevőket, hogy másnap keressék fel lakásán. De hát ki is volt ez az ember, akinek mindent szabad volt?

Az italboltvezetők szerint Tóth László csaknem többet ivott meg, mint amennyi egész havi fizetése volt. Ám ennek ellenére Tóthnak még jutott arra is, hogy 1955-ben Marakodi-pusztán egy házat építsen. Majd ezután motor- kerékpárt vásárolt. A feltűnő és a fizetésével, valamint a családi helyzetével egyáltalán arányban nem álló költekezésére jellemző, hogy noha Tóth a zenéhez nem ért, a gyermekei még kicsinyek, közel 5 000 forintért tangóharmonikát vásárolt.

A bűnös telepvezető ügyében a vádirat elkészült. Hamarosan a nép bírósága előtt felel majd tetteiért.

Ezzel azonban a Tóth-ügy nem ér véget. Le kell vonni az ügy kapcsán a tanulságot. Nagyobb éberség szükséges a társadalmi tulajdon védelmében, az fmsz. területén is.

— tob —

VASÁRNAPI FEJTORO

1958. III. 8.

A női természet titkaiból

e.c^iiua aa. 3. Veszprémi község. 4. Egy(Katicád?). 14. A jó idegek példaképe. 15. A népgazdaság főága. 17. Muzsika. 18. Széleden kanál. 1!). A bürokrata tevékenysége. 22. A sváb igenlése. 23. Kilógramm. 24. Tagadószó. 25. Község a balassagyarmati járásban. 27. Építőanyag. 29. Folyó jólismert idegen szóval. 30. Mély női énekhang. 32- Ráver. 34. Nemet csillag. 36. Francia férfinév. 38. Zokogás. 40. Adni ige egyik alakja. 41. Átmegy — a másik oldalra. 45. Személyes névmás. 46. Politika — röviden. 4R. Spanyol női név. 49. Y. S. 50. Vasútállomás a Epést—salgótarjáni vonalon. 62. Egyforma betűi:. 53. Ózdi Sándor. 55. Terméketlen terület. 57. Veszteség. 59. Herendi Ede. 62. Udvariaskodás szava. 64. Levelez-e? 65. Bányaváros. 67. Véreskezű római császár. 68. Tó — Finnországban. 70. A ló és a fotel lehet ilyen. 72. Szent — id. nyelven. 73. Iratkapocs. 74. Kettősbetű. 76. Idegen Sarolta. 73. Lányi Dezső. 79. Y. K. 80. Telekkönyv — röviden. 82. Színpad — részlet. 84. Egér — latinul (MUS). 86. Legyilkol. 88. A teában lévő izgatóanyag neve. 89. A megrendelést előzi meg. 92. — búza, közeleg az aratás.

Függőleges: 1. '— bölcsek. 2. Inni

mást követő betűk, az ABC elejéről. 5. Nagy Henrik. 6. Megismerem! 7. Enyhe rosszalás. 8. Föld- övek. 9. Ősi földmíves szerszám. 10. Éva lánya. 11. Tisztítószer — márka. 12. Mesealak. 16. A szemünk «dolga«. 20. Cár — németül. 21. A fehér ember megszólítása Keleten. 26. Gyógyít. 28. Előd. 29. Gondbarázda. 31. Hajórész. 33. Osztrák író. nálunk Kossuthról írott regényével vált ismertté. (Ottó). 35. A csomagoló anyag súlya. 37. A hatalom birtokosa. 39. Hozzáértésüket kirívóan fitogtatok gúnyos neve. 42. Munka, különösen az a munka, melyet a jobbágy ingyen tartozott a földesúr részére végezni. 44. Magas kultúrával rendelkező indián törzs volt. 47. Szerszám. 51. Férfinév. 54. Kényelmes, kevés munkával való állás.

55. Híres gyomai nyomdász volt.

56. Budapesti kórház. 58. Szarvasfajta. 59. Cimertan — latinul. 60. Elektromosság. 61. — léc. számolási eszköz. 63. Ügy — idegen szóval (RÉS) 66. Híres zsoldosvezér. (Ardrea, 1468—1560). 69. Mutatószó. 71. Maró folyadék. 75. — gramm gyorsírási jelekkel leírt szöveg. 77 Hatással van rá — rövidebben. 81. Német’ város, illatos vizéről ismert. 83. Papírra vet. 85. Madáróriás.. 86. Hőemelkedés. 87. L. A.

ülllllllinilllllllllll! illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll

mában összeszoritja apró öklét. mintha vissza akarná tartani az elröppenő álmot. Ezt is íól kell leírni.

Miért mondtam mindezt el? Mert láttam a halálba menni a gyermekemét. Rémült szemekkel. dermedten attól, ami körülötte történt, kéz a kézbe mentek és oly kicsik, oly gyengék voltak. Az én kisfiacskám!

Nem. ne féljen, nem fogok sírni. A sírást már régen elfelejtettem. Csak az iszonyat maradt meg. Az iszonyat pedig nem sír. Ezt is jól kell leírnia — Sivár, kietlen pusztaság. A sínek mentén országút kanyarog. Akkor láttam meg őket, amikor a többi asszonyokkal együtt, zárt vagonokban a halálba vitték. Ök, rendeltetési helynek nevezték. Ahogy ott álltam a rácsos ablaknál. Megláttam őket és köztük a gyermeket. Kisfiam — kiálltottam és a tudat utolsó felvillanásában még láttam, hogy hátrafordul. Aztán elvesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem és azt mondták, a vagonokból olyan éktelen asz- szonysírás hallatszott, hogy azonnal parancsot adtak az indulásra.

Az anyák sírása ömlött mint egy bővizű folyó. Nem lehetett ellenállni se fenyegetéssel se veréssel, se puska- ropogással.

Ha sétatereken, parkokban járok, én nem a játszó gyermekeket látom, hanem azokat. akik nem élték túl a háborút. A meggyilkoltakat, a halálba menetelőket látom. Meghallgatom figyelmesen, amit ezek az uszítok az új háborúról beszélnek. Háború? Nem. nem szabad háborúnak lennie. A gyermeklábak riadót dobolnak ellene. A háborúról beszélnek, de én csak gyermek csacsogást hallok és a meggyilkoltak jajkiáltásait. Kitárom két karom, hogy feltartóztassam mindazt a borzalmat. és ha szükség lesz rá. két kezemet, mely soha többé nem simogat gyermeket, ráveszem azoknak a torkára, akik a halált, a háborút akarják.

Azért mondom el Önnek ezt a történetet, mert írással foglalkozik. Az ön dolga, hogy íz én egyszerű szavaimat úgy írja le. ahogy ez írásban szokás. Adjon a szavaknak any- nyi erőt és felháborodást, szomorúságot s figyelmeztetést, amennyi egy ilyen írásműben csak lehetséges. Kell ez. mert akkor az emberek rádöbbennek. hogy mindaz, amit elmondok — valóság volt.

Egy bérházban élek. Alig ismernek. Szobám két ablaka olyan utcára nyílik, ahová sohasem süt a nap. Függönyeim mögül a szomszéd ház falát nézem. Egyszer a házfelügyc- lőnő figyelmes lett a születésem évére, s azt mondja:

— Ön tulajdonképpen egészen fiatal, csak a fehér haja miatt van.

— Nem, én egyáltalán nem vagyok fiatal és ez nagyon sok minden miatt van.

Ahogy mondja, olyan furcsán nézett rám. mintha sajnálna. Ne sajnáljon engem senki, nem volt mindig ilyen az életem. Sőt! Boldogan éltem a férjemmel együtt. Aztán megszületett a gyermek és jött a háború. Ez sem különös. Mindannyian. akik átéltük, nagyon jól tudjuk milyen volt. De ön nem találja úgy. hogy kevés ennyit mondani — háború. Csak egy szó. néhány hang. nem fejezi ki mindazt a borzalmat. ami benne van. TJgy gondolom, csikorognia kellene, csattognia kellene, fájni és és bűzlenie kellene az összesült vértől és puskapor sza- gától.s akkor még mindig nem lenne olyan, mint amilyen a valóságban volt.

Ebben a háborúban harcolt az én férjem is. Nem fegyverrel. akkor még nem lehetett. Elfogták ... és halálra ítélték. Egyedül maradtam a gyermekkel.

Kell. hogy megértsen két dolgot. A súlyát és a borzalmát a szónak: háború. Amikor minden emberi tevékenység értelmét veszti, amikor a halál az élőkkel kerül egy asztalhoz és szemben a gyermek báját és gyengédségét, aki álPÁLYÁZAT

érdemef megíSnÍ’

történt.

A TÜZÉP-telep épülete al-§§ ka! más volt az anyagok befo-g gadására. Ettől függetlenül^ azonban Tóth az érkezett áruk= egy részét nyomban a vasút-g állomáson (Litkén), vagy a te-j§ lep és a vasútállomás közöttij| községekben árusította. Ezen-= kívül mintegy 210 mázsa ce-|§ mentet és 65 mázsa darabos= meszet szállított saját laká-s sára. Az árusítás alkalmával^ a vevőknek blokkot nemjj adott. így többek között Ki-= ■csíny István marakodi-pusztaig lakosnak lakásán 27 mázsa ce-g mentet rakott le. Ebből Ki-S ■csíny István megvásárolt 20f mázsát, míg Kohánka István 7§ mázsát. H

Mivel blokkot nem adott, g lehetősége volt a maga- = sabb ár elszámolására. js Menczel Istvánt, Klimaszl Dezsőt, Simon Józsefet és mégfj többeket közel 1 000 forinttal! megkárosított. Schreier Kál-|= mánt például két darab ab-s lakredőny eladásánál 180 fo-i rinttal csapta be. Fényszarusig Kálmán asztalos kisiparossal! még 1957 szeptemberében! megállapodást kötött. Megál-| lapodtak, hogy az érkező fa-f anyagból a litkei állomáson! Fényszarusi kiválogatja a neki! megfelelőket. így 1,95 köb-j méter • fát ki is válogatott-! Tóth köbméterenként 3 240i forintot számolt, noha a cikk-| listán ilyen magas ártétell r.em szerepelt. Fényszar usi|

•3% flflf» z\4- -f? «4-4- ^QTVM1»n1

Lekaszált életek

kodta munkaruháit, szőke haját hátrafésülte, kezébe vette táskáját, s máris indulásra készen állt.

4

RRA SEM MARADT IDEJE, hogy leüljön az asztalhoz és elfogyassza reggelijét. Kezébe vett egy darab kalácsot, megcsókolta a játszadozó gyerekeket, ők teli szájjal köszöntek el, s kezükben egy-egy darab kaláccsal intettek utána.

Nem tudom, mit érzett anyu, de az útról nyugtalanul visszaszólt: — El ne menjetek itthonról, nagyon vigyázzatok magatokra.

A gyerekek egyedül maradtak. Játszottak. Ági kiborította Pisti kockáit. Máskor ezért egy nyakleves járt volna, mert Pisti könnyen ütött, de most csak nézte. Közelebb ült Ágihoz és gyermekes komolysággal beszélt neki.

Ágika, ugye, mi már sosem veszekszünk. Én már nem verlek meg soha. Nem engedem azt sem, hogy mások bántsanak. Tudod, ha megnövök, sok pénzt keresek, akkor már anyunak sem kell elmenni minden reggel. Szép ruhát veszek majd neked, meg anyunak is. — Gyuri is komolykodva tette hozzá: — Ági, ezt elhiheted.

Ági szólni akart. Talán meg akarta köszönni bátyja szép ígéreteit, de ekkor nagy robajjal törtetett be az ajtón barátjuk, Laci. A futástól és az átélt rkaland izgalmától kipirult gyerek lihegve ült közéjük. Ágira keményen rászólt:

— Te mit bámulsz itt? Miért nem mégy a fiúk közül? No, mozogj ügyesen!

4

■ra-G1 CSAK ÁLLT. Várta, hogy bátyjai majd védelmezik. Hiszen az előbb mondták, hogy ők majd vigyáznak rá. És most egyik sem szólt semmit. Hagyják, hogy Laci elzavarja. Hogy ilyen csúnyán kiabáljon rá. S mintha apró gyöngyszemek gördültek volna végig arcán, csillogó szemeiből megeredt a könny.

A fiúk összebújva suttogtak. Készültek valahová. Ági semmit sem értett az egészből. Annyit azonban tudott, hogy ő itthon marad. S még keservesebben sírt. A fiúk felugráltak, kiszaladtak a konyhából, le az udvaron, ö is kijött és utánuk nézett.

Y. 90. Jászai Sándor. 91. Tóth lyes megfejtése: Politikai divatok János. 92_ Tizenkét hónap. — A peripatetikusok — PortugáBeküldendő: vízszintes 1. függő- lia Albánia — Középponthoz török, leges 13, vízszintes 43 és függőle- Könyvjutalmat nyertek: Kárpáti ges 68, valamint a VASÁRNAPI Artur Salgótarján. Nagy Gyula Ba- FEJTÖRÖ szelvény március 12-ig. lassagyarmat és Bérezés Magdolna Múltheti keresztrejtvényünk he- Zagyvapálíalva.

Jyrl Marek:

Egy anya beszél

A

HAJNAL PÍRJA már bevilágította a szobai.

Az édesanya felébredt. Mindegy neki, hogy hegyet, vagy ötöt mutat az óra, azonnal kiugrik az ágyból s máris munkához lát. A tegnapi munkától még fáradt keze fürgén mozog. Mindent zajtalanul végez, hogy fel ne ébressze a három kicsi gyermeket, akik egymáshoz bújva még messzi járnak az álom világában.

A tiszta kis konyhában kellemes meleg volt. Sütőteknöben fehér lisztet szitált édesanya. Gyakran nézett a szobaajtóra Közben meg-megálU, hallgatózott. A szobában mocorgást hallott. Benézett és látta, hogy a gyerekek már felkelőben vannak. Kedves szigorral rájuk szólt. — Maradjatok még az ágyban. Nagyon korán van. Hiszen még a nap sem kelt fel. — Csendesen becsukta az ajtót és szitált tovább.

Kis idő múlva a gyerekek, otthagyva a puha vágy melegét és mitsem törődve az anyai intő szóival, kisorakoztak a konyhába. Még álmosak voltak. Kicsi kezükkel szemüket dörzsölték. Édesanya próbálta őket rábeszélni, hogy feküdjenek vissza.

\Már talán bele is egyeztek volna, de egyikük hirtelen felfedezte, hogy édesanya milyen furcsa dol- \got csinál.

| — Gyertek csak ide. Nézzétek, anyu mit csinál. [Mint a hó, olyan fehér a teknőben a liszt — lel- Ikendezett Pistike.

\ — Tényleg, úgy hull egymásra, mintha hó esne I— így repesett a kis Ági. — Anyu is együtt örült [velük, ahogy rájuk nézett. Utolsókat csapott a sziltan, amikor az örökös felfedező Pisti a teknő fölé \ hajolt.

— Tudjátok, milyen ez a teknő belülről?!

— Mint egy másik teknő — felesel Ági.

— Dehogy, nézd csak, ez a vége, mint egy völgy. Es itt a másik vége, ahová anyu több lisztet szitált, mintha egy hegy lenne. Jaj, de szép! Ugye anyu, neked is tetszik? Hagyd ezt így nekünk! Ugye, nem Csinálsz már semmit vele? — és hízel- kedően simogatták meg lisztes kezét.

Már hogyne csinálnék, hiszen így nem lehet megenni.

— Pedig a fejecskével nagyon jó a fehér kalács ■— avatkozott először a beszélgetésbe a hallgatag Gyurka. S hogy a fehér kalácsról esett szó, készségesen egyeztek bele mindnyájan, hogy anyu bedagassza a lisztet.

— Anyu, én már éhes vagyok, soká lesz még kész a kalács?

— Gyerekek, még nem is mosakodtatok. Hamar Gyurka, te vagy a legöregebb, öntsél vizet a lavórba! — Gyurka teljesítette anyu parancsát. Elsőnek Ági tette kezét a hideg vízbe. — Övé az elsőbbség — mondták a húzódozó gyerekek. Ö, a legkisebb lévén, szót fogadott.

Nem lesz melegebb a víz akkor sem, mire ti mosakodtok — s már a törülközőbe nevetett nagyokat, mire Gyurka és Pisti került sorra. Hogy ragyogott az arcuk a hideg víztől és a boldogságtól!

Kint az udvaron, a kemencében pattogott a tűz. A tepsikben már pukkadozott a finom tészta. Édesanya ügyesen tett-vett. A gyerekek vidáman szaladgáltak utána ki-be. Már el is felejtették, hogy az előbb milyen éhesek voltak. Anyu gyakran az órára nézett. Számolgatta a félórákat és a perceket. Nemsokára indulnia kell. Öt az itthoni munka után más feladat is várja. Ö a családfenntartó, ö keresi meg a kicsi szájakba a betevő falatot. Édesapjuk néhány évvel ezelőtt meghalt. S az özvegyasszony itt maradt három gyermekével, s mérhetetlen fájdalmával. Azóta csak egymásnak . örülnek, s nagyon szeretik egymást.

A ropogósra sült kalács már az asztalon állott. ■ Édesanya ismét az órára nézett. Kissé szomorúan állapította meg: — gyerekek, már csak néhány perc és mennem kell. — Ügyesen magára kap-