Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-19 / 14. szám

4

NÓGRÁDI Népújság

1958. február 19.

Jíom jádluf. QttW1858-1895

Komjáthy Jenő, a múlt századvégi haladó'Szellemű, nagy magyar író, 1858 február 2-án született Szécsényben, nemesi családból. Tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte el. A tanári diploma megszerzése után a balassagyarmati polgári fiú- és leányiskolában tanította a latin nyelvet. Néhány évi tanárkodás után az iskolaszék fegyelmit rendelt el ellene s felfüggesztették állásából.

Nagy változást jelent Komjáthy életében és gondolkozásának további kialakításában kétévi állástalanság után. Szenioré történő helyeztetése. Büntetés volt számára ez a kinevezés, mert elszakították Pesttől, az irodalmi és szellemi élettől, Reviczky Gyulától, a legkedvesebb barátjától. De ezek az évek segítik őt ahhoz, hogy „forradalmi ideákért lázongó reformátor“ legyen.

Szegénysége, egyenrangú barátok hiánya, felismertetik vele azokat a társadalmi igazságtalanságokat, melyeket Balassagyarmaton eltakartak előtte. Kizökkenve azokból a nemesi körökből, amelyekben eddig élt, megdöbbenve veszi észre a nagyúri gazdagság és a falusi szegénység közötti éles ellentétet. Az itt töltött évek teszik forradalmárrá, a

szociális érzék itt fakad fel benne.

Magányában verseket ír, melyekben igazságos társadalom kialakításáról álmodozik.

A szenici elviselhetetlen élet később arra az elhatározásra készteti, hogy nyilvánosságra lépjen és megszövegezze az előfizetési felhívást „A Homályból“ című költeménykötet kiadására. A kötet csak halála után jelenik meg.

Komjáthy korai halálát idegbajával hozták kapcso latba. A költő fia, apja születésének századik évfordulójára írt emlékezésében ismerteti Komjáthy Jenő halálának hiteles történetét.

Halála előtt másfél hónappal a boltba vezető jeges lépcsőn megcsúszott és gerincére esett. A gernicsérülés vizenyőt idézett elő és ez, miután a nemesebb részekig hatolt, szív- szélhüdést okozott.

•

Születésének 100. évfordulóján ezzel a rövid megemlékezéssel szeretnénk há’ánkat leróni megyénk egyik nagy költőjének, Komjáthy Jenőnek, azért az örökségért, melyet ránk hagyott Életében kevés megbecsülésben volt része, legalább most adjuk meg számára a végtisztességet azzal, hogy munkáit megismerjük és megszeretjük.

Z. J.

Ápolónőképző iskola kezdődik Salgótarjánban

A megyei kórházban márciusban nyílik meg — Salgótarjánban először — a kétéves bentlakásos ápolónőképző iskola. A tervek szerint negyven fő részére biztosítanak helyet. A jelentkezés már megkezdődött, túlnyomó részük

Nógrád megyei.

Az ápolónőképző iskola megindításával csaknem egyidő- ben a megyei kórházban átadják rendeltetésének az úgynevezett „nővérszállót“ is, amelyben húsz ápolónőt tudnak elhelyezni.

Magyar-szovjet baráti est volt Mátra novákoo

Mátranovákon, vasárnap este hat órai kezdettel élménybeszámolóval egybekötött barátsági estet rendezett a mátra- nováki pártszervezet, a tanács és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság.

A község kultúrházát zsúfolásig megtöltötték a mátra- nováki dolgozók. Az élmény- beszámolót Szabó István elvtárs, a járási pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője tartotta. Nagyon érdekesen és színesen beszélt saját tapasztalatai alapján a szovjet emberekről.

A barátsági esten szovjet vendégek is résztvettek és ők is a magyar és szovjet nép közötti barátság jelentőségéről beszéltek. Ezután meleg baráti hangulat alakult ki a mátranováki dolgozók és a szovjet vendégek között, vígan táncoltak éjjel egy óráig.

A nőtanács közleménye

Lapunk január 29-i számában „Széles mozgalom az asz- szonyok részéről a Gyermek- városért“ címmel közölt cikkünkben azt írtuk, hogy amint j az egységes párnaméretek meglesznek, a megyei nőtanácstól megkapják az értesítést arra vonatkozóan, hogy í milyenre készítsék a párnahu-: zatokat. j

A nőtanács ezúton közli,] hogy a párnák mérete 80x60 centiméter. Az elkészült párnákat a megyei nőtanácshoz küldjék. Cím: Megyei Nőtanács. Salgótarján, Megyei Tanács.

Gyermekek farsangja

Vidám farsangi jelmezes karnevált rendezett vasárnap délután a salgótarjáni Iskola utcai Általános Iskola szülői munkaközössége az MTH- otthonban. Nem várt érdeklődéssel zajlott le a fiatalok jelmezes felvonulása, amely olyan tetszést aratott a szülők és vendégek között, hogy a felvonulást kétszer is megismételték. Utána a fiatalok vidám zene mellett szórakoztak a késő esti órákig.

K'xooKcaynocxo

CCOOOCCXXXXXXXXXXXXXXJOOOCCQOOOOOCOOCiCXXyOCOOOOOC

Mohiár Béla:

Izsáki homokon

Ment, ment szépapám, a szikár rokon, s csak nézett, nézett szét a homokon. A szelet mérte s nézte, ahogyan lábai közt a homok elrohan, s igazgatja és szórja a tájat, az apályt, dagályt: homokbuckákat,

— s álmokat látott... Virágos fákat, gyepes utat, pusztákat, tanyákat.

S megállt szépapám... hátát a konok nap szívta-verte, lábát a homok, a forró láva égette, marta, ő megállt, az életet akarta, s beállt bokáig, túrta a földet, szívta pipáját, fújta az időket... Virágos álmú, konok szépapám, most, hogy itt állok a Molnár-tanyán,

rád gondolok ... S azokra, kik sorra itt égtek el a szürke homokba‘...

.KJOOOyKyyKXX^iQflrifWTOnfltXXXroooOOOOOOOOCXXXaOOOOOOClKlOOOSOOOOOCOeOOO^

Szülői munkaközösség és a patronáló üzemek

A Zagyvarónához tartozó vízválasztói iskolában elavult padokban ültek a gyermekek. A szülői munkaközösség és a patronáló üzemek — Erőmű, Vasötvözetgyár — közös

összefogásával az összes iskolai padokat legyalulták és újrafestették. A ragyogó szemű gyermekek most boldogan ülnek az újjávarázsolt iskolai padokban.

Búcsú a farsangtólArikéi- voll- az „Elbeszélés az első szerelem" című filmről

A Salgótarjáni Városi Nőtanács filmankétot rendezett hétfőn délután 3 órakor a salgótarjáni November 7. filmszínházban. Az ankét részvevői az Elbeszélés az első szerelemről című szovjet filmet nézték meg, s utána elmondták a filmmel kapcsolatos véleményüket.

Több hozzászóló egybehangzóan állapította meg, hogy a film egy-két gyenge pontja ellenére nagyon kedves, szórakoztató és emellett tanulságos.

örvendetes, hogy a film írója ilyen mindenkit érdeklő és mindig aktuális témához nyúlt és reálisan mutatja meg azokat a problémákat, amelyek ilyen korban foglalkoztatják a fiatalokat. Jól sikerült érzékeltetni azt is, hogy az idősebbek hogyan árthatnak fölösleges akadékoskodásukkal, bizalmatlanságukkal. A helyes nevelésre épülő bizalommal pedig elősegíthetik az ilyen korai vonzalmak tisztaságát.

Filmhírek

Február 13-án bárom új filmet tűznek műsorukra a filmszínházak. Magyarul beszélő német film a Lissy, amely a X. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon a III. fődíjat nyerte el. A film egy szerelmes asszony útját kíséri végig a fasizmus viharában.

Disneyország a címe Walt Disney új filmjének, amely bemutatja azt a hatalmas játékvárost, amelyet a világhírű amerikai filmrendező és producer filmgyára körül épített. Disney a filmben mindent bemutat és érzékeltet» amit a fiatalok szeretnek és ami után érdeklődnek.

300000Q<XXXXXXXXXXXXXX»QQnotXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX»QGiXa0CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3000000{XXXXXXXXXXXXXXXXXXX>l0OCX30OtXXXXXXX)0<3Q0COC

PÁLYÁZAT

9)195 7« OKTOBER 9. —

Megint ülök és várok. A félhomályos szobában mély csend ül, csak a gyerek szuszogása és az óra ketyegése zavarja meg a nyugalmat. Nyugalom! — Óh, mikor is volt nyugalmam!!

A gondolat vadul száguld a fejemben, egymást kergetik az emlékezés apró epizódjai.

Mikor férjhez mentem, boldog voltam. Annak már nyolc esztendeje. Ö is jó volt és mindketten örömmel vártuk a kicsit. Sírt, amikor meglátta a gyereket — örömében. A férfiak néha olyan gyámoltalanok tudnak lenni ...

És aztán . . . Azután én a pici babától nem. tudtam sehová menni. Kötve voltam, s ő mind jobban és jobban kimar adózott. Először csak ritkán, később mind-mind gyakrabban. Mikor másnap szóvátettem a dolgot, mindig megbánta és megígérte, hogy többé nem fordul elő. De az ígéret csak Ígéret maradt. — Én mindig megbocsátottam és ő ivott tovább ...

Ma már nem is kell megbocsátanom. Nem ígér — csak iszik. S közben a gyermekem felnőtt, ma már 5 éves és lát mindent... Mennyi fájdalom, egy egész élet rejtőzhet e kis szó mögött. Minden. —

Napirenden vannak a veszekedések — az ital miatt. Legjobb lenne elválni, de nem lehet. Köt a gyerek. Egyszer említettem neki:

— Kisfiam, ha anyu elutazna innen máshová lakni, eljönnél-e velem! — majd gyorsan hozzátettem — akkor jöhetnél apuhoz látogatóba, amikor akarsz.

K

Összeszorított szájjal, némán küzdeni magunk ellen is azért, hogy a gyereknek jobb legyen, mint nekem volt. Azért, hegy a gyereknek ne szakadjon kétfelé a lelke. Azért, hogy őneki jobb életet harcoljak ki.

ICSI EKKOR sírva fakadt és megrázva fürtös fejecskéjét ezt kiabálta:

— Én nem megyek sehova! Én apuval és anyuval maradok. Én mindenkit szeretek! Mindkettőtöket szeretlek — zokogta és ekkor ijedten döbbentem rá, hogy most már így kell tovább élni, kínlódni, húzkodni és tűrni: — a gyerekért.

Én ezt nagyon is megértem — árva voltam.

E NÉHA elcsüggedek. Úgy érzem, nem megy tovább ... Ilyenkor leülök hozzád, kedves naplóm és elpanaszolom magam. Valamelyik nap, amikor Péter csúnya szavakkal illetett, s azután elrohant, kibuggyant a könny a, szememből.

— Miért sírsz anyu? — bújt hozzám a kisfiam.

— Mert nagyon fáj a fejem, kicsi — feleltem.

Ekkor a gyermek sokatmon- dóan rámnézett — tanúja volt az előbbi jelenetnek. — Nem baj anyu. _ Ne törődj vele — mondta.

S én leültem vele tovább játszani.

Nem várok tovább, az óra éjfélt üt. Még megigazítom a kisfiam takaróját és én is lefekszem. Reggel dolgozni megyek. Hátha tudnék aludni egy kicsit.“

Az asszony összecsukta a füzetet és gondosan elhelyezte a fiókba. Majd az alvó kisfia homlokára adott egy féltő anyai csókot és eloltotta a lámpát.

A sötétedő égen megjelentek a fénylő csillagok. Szolid fénnyel ragyogták be a földet.

De ime itt-ott egy hulló csillag — Nemrég még teljes fényében ragyogott és most, most már a helyét sem látom...

eltűnt a semmiben.

— Brr ... brr... hasított a csengő hangja élesen, s az asszony ijedten kapta magára a pongyolát, hogy ajtót nyisson. Reszkető kézzel kulcsolta ki az ajtót, melyen dülöngélve megjelent a férfi.

— Nagyságos... asszony... még szép,... hogy ajtót mél- tóztatik nyitni — mondta akadozva és kezdte dobálni magáról a ruhát. — Vacsorát! — kiáltotta.

Az asszony egész idő alatt egy szót sem szólt, hanem megmelegítette a vacsorát és a férje elé tette.

Hajnali két óra volt.

— Ez vacsora?/ Ez semmi. Nem kell! — ordított a férfi részegen és a lábost egész tartalmával a földre öntötte.

Az asszony szempillája meg- rezdült, de egy szót sem szólva ki akart menni a konyhából, megszokta már.

— Nem hallod? Nem kell! Mást kérek! — kapta meg a férfi a vállát az asszonynak.

És ekkor megszólalt Márta, igyekezve nyugodtra mérsékelni a hangját, de izgatottságát remegése elárulta.

— Más vacsorát nem tudok adni. Több pénzem nem volt. Te egy fillért sem adtál megint ebben a hónapban, az én fizetésemből meg éppen csak szűkösen jövünk ki.

— Ügy! — süvített a férfi hangja — szeretődnek dugdo- sod a pénzt, csak másnak a jó falatokat!! Nekem jó minden? Te!... Te ... — ekkor a férfi a hirtelen lendülettől megtán- torodott.

— Most nem válaszolok, mert részeg vagy — nézett rá az asszony és gyorsan besietett a szobába.

Éppen az ágyba akart bújni, mikor a férfi megjelent a szoba ajtajában.

— Részeg vagyok! Én, részeg! azt mondod? — s ekkor a kis lámpa fénye megvilágította az asszonyt és teste kirajzolódott a hálóing selyme alatt.

A

FÉRFI SZEME felvillant és megjelent benne az az apró sárga kis láng, amit már az asszony olyan jól ismer.

— Részeg vagyok! Tőled vagyok részeg — kapta el a férfi az asszony testét. — Márta! Te, hideg szobor, te ... te... te — szája az asszony száját kereste.

De mikor borgőzös lehellete az asszony arcát érte, Mártát elfogta az undor.

— Menj. menj innen! — lökte el teljes erejével a férfit és gyorsan bebújt az ágyba, magára húzva a takarót.

— Feleségem vagy. Enyém vagy! — erőszakoskodott tovább a férfi.

— Nem! Nem és nem! Utállak! sikoltott föl az asszony. — Utálom a részegséged. Mindent, mindent! Elég volt. Érted!! Elég! — csuklóit zokogásba a hangja.

A zajra és dulakodásra felébredt a gyerek és tágranyílt szemmel nézte az anyját, amint tépett hálóingben ott kuporgott az ágy egyik végében és félénken pillantott a magából kikelt apjára.

— A gyerek... — sírt fel az asszony. —- A gyerek felébredt.

De hiába, a férfi borgőzős agya nem fogta fel e síró hang értelmét. Benne a bor, a vágy és a düh tombolt.

— Elég!! — ordította — hát legyen elég — vetette magát az asszonyra.

— Nem! — sikoltott Márta.

— Nem! Kérlek ne ... a gyerek... Ne... nem... és hangja lassan hörgésbe fúlt.

— Ne kiabálj.Csend! — a férfi ujjai mind szorosabban fonódtak az asszony nyakára — csendben. így ... tubicám ...

— dörmögte a részegek elégedettségével.

S már egy félóra múlva horkolása betöltötte a szoba csendjét, összekeveredve egy ijedt kis szív gyors dobogásával.

A hajnal első fénye félve lopakodott be a szobába. Először megállt egy gyermekágy fölött, lecsókolva a gyermekszem sarkán ottmaradt könnycseppet.

M

AJD ÉRINTETTE a szobában lévő többi tárgyakat. Az egyik ágyban egy alvó férfit látott, de riadt visszahő- köléssel állt meg a másik ágynál.

Az ágyban egy nő feküdt, féloldalt. Hosszú haja kuszál- tan fogta körül sápadt arcát. Szeme tágra nyitva, benne egy néma kérdés remeg.

— Miért!!

S az erősödő nappali fényben egyre jobban látható lesz a nyakán sötétlő fekete sáv.

SZABÓ ADRIEN