Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-19 / 14. szám
IS58. február 19. NÓGRÁDI Népújság Ki as emberek hősé! A z utóbbi hetekben egyre gyakrabban teszik szóvá a dolgozók, hogy nincsenek megelégedve azzal, ahogyan a kapcsolat alakul a vezetők és a munkások között. Joggal kifogásolják, hogy most már sokkal gyérebben . tartózkodnak közöttük, kérik ki és hallgatják meg véleményüket, vagy éppen ahogyan reagálnak észrevételeikre. A kritikai hangok erősödése ilyen irányban elsősorban abból adódik, hogy ;a, dolgozók látják: a párt- és állami vezetés legfelső szintjén dolgozó elvtársak sok-sok ^elfoglaltságuk ellenére is lényegesen többször keresik fel a gyárakat, bányákat, mennek el a falvakba, mint ahogyan azt a korábbi vezetés tette. S tudják, hogy a szilárd 'vezetés megvalósulásának ez volt és marad a jövőben is a záloga. „Csak akkor jártatok gyakran közénk, amikor baj volt, s most, hogy a sötét felhők elvonultak, miért tanácskoztok kevesebbet 'velünk?“ — hangzik a feleletet, intézkedést váró kérdés. A dolgozók előtt ismeretes, hogy „jent“ milyen komoly jelentőséget 'tulajdonítanak a szocialista demokratizmus szélesítésének, a vezetés és a dolgozók kapcsolata állandó erősítésének, s elvárják, hogy ez a cél hassa át „lent“ is a munkastílust, a gondolkodást. Mert például keresve sem lehetne rá magyarázatot találni, hogy a megyei vezetésben több olyan tanácsi és gazdasági funkcionárius van, aki az elmúlt évben -egy, vagy egyetlenegy pártnapot sem tartott. Így többek között az öt salgótarjáni nagyüzem vezetői. Sőt, etekintetben még egyes pártfunkcionáriusoknál is van bőven pótolnivaló. Egyet kell érteni a bányászoknak azzal a kifogásával, hogy a tröszt műszaki vezetőinek nagyrészét ritkán lehet megtalálni a bányáknál, s különösen a szénfal mellett dolgozó bányászok között. Nagyon ritka esetben fordul elő, hogy az igazgatók, főmérnökök, a megyei szintű gazdasági vezetésben dolgozó funkcionáriusok munkásgyűlésen adnának választ a kérdésekre, problémákra, természetesen előtte tanulmányozva a gyár, a bánya hangulatát. Azt pedig még a fehér hollónál is ritkábban látni, hogy a munkást családja, •szórakozása, pihenése közben is felkeresnék. Pedig mennyire befolyásolja a zavartalan termelést az, hogyan él otthon, hogyan tanul gyermeke, mennyire zavartalan a családi »egyensúly, s még sok egyéb kérdés, amely a gyárkapun kívül történik, de gondját a munkapad mellé is elviszi a dolgozó. Nem is beszélve azután azokról a visszataszító hírekről, amelyek egyes helyekről érkeznek, hogy néhány vezető különböző, előre kikeresett ■alkalmakkor (fürdőavatás, kocsmaavatás, minisztériumi küldött érkezése stb.) összejön nem valami épületes mulatozásra. N em kevésbé bántja a dolgozók jóérzését, amikor látják, hogy egyes funkcionáriusok nem jutnak túl az igazgatói irodán, megrekednek a párt- bizottságon, vagy a szakszervezetnél. Pedig ha az itt eltöltött időnek csak egy részét hasznosítanák a dolgozókkal való beszélgetésre, máris jelentősen haladnának előre ebben az ügyben. De menjünk tovább. A megyei szintű szerveknél gyakori panasz, kevés ja személygépkocsik részére engedélyezett •kilométer, s gyakran nem a legtörvényesebb eszközökkel hidalják át ezt a „gondot“. S miért van ez? Mert egyesek egy nap alatt •százféle dolgot akarnak elintézni, s közben »egynek sem járnak alaposan a végére. S ha „fent“, a megyében gondok vannak a munkastílus, a tömegkapcsolat tekintetében, akkor az „lent“ még kirívóbban jelentkezik. Például úgy, hogy teljesen elszakadnak a dolgozóktól, mint Piliny községben, •ahol egyetlen tanácstag sem tartott beszámolót, a tanács mindent papíron akar „elintézni“. Vagy úgy, hogy egyesek meghall- 'gatnak, összegyűjtenek minden javaslatot, ‘észrevételt, csak éppen — nem intézkednek. A katalini bányászok például jó néhány hónappal ezelőtt javasolták, hogy a társadalmi j ta oc. D‘ «■•■■■•■■■na* Elkészült a szénbányák 1958. évi Éjítási feladatterve (Tudósítónktól) A Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz és üzemeihez az elmúlt év folyamán 403 darab újítást nyújtottak be. A javaslatok előkalkulált gazdasági «eredménye meghaladja az öt millió forintot. Újítási díj címén fenti időszakban 260 000 forintot fizettünk ki. A medence újítási irodái között az elmúlt időszakban legeredményesebben a központi Iroda dolgozott. A beérkezett javaslatok előkalkulált gazdasági eredménye meghaladja ■a 2 millió forintot. Az újító mozgalom szélesítésében előnyösen hatott, hogy dolgozóinkkal előre közöltük a megoldandó legfontosabb feladatokat. 1958. évre szóló tervfeladatokat hasonlóan az elmúlt évhez, már most eljuttattuk minden üzemhez, s hamarosan az újítókhoz is. tulajdon védelme érdekében zárják le a bánya ellenőrizhetetlen kijáratait. Intézkedés zóta sem történt. e ha már ennél a gondolatnál tartunk. érdemes megemlíteni, hogy szinte általános jelenség a sajtóban .megjelenő munkáslevelek észrevételeit, a bíráló újságcikkeket „agyonhallgatni“. Már csak az illendőség is megkívánná, hogy az érintettek hallassák hangjukat, túl azon az elsődleges követelményen, hogy ez politikai kérdés. Bizony ebben a tekintetben az antik közmondás úgy módosul: „ha beszéltél volna, bölcs maradtál volna“. Néhány szervtől eltekintve, többségük mélyen hallgat, ha róluk van szó. A szénbányászati tröszt nem válaszolt a Rákóczi-telepi bányászok levelére, nem tette le a garast a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat ügyében. Elengedte a füle mellett Szügyi Mihály nemti bányász, Gecse Balázs mátranováki aknász javaslatait. Az Acélárugyár vezetői vajon miért nem tartják szükségesnek, hogy elmondják véleményüket a kezelésükben lévő lakások magasabb béréről írott cikkel kapcsolatban? Vagy miért hallgattak, amikor a veszendőbe menő milliós értékekről írtunk? S bizony csak növelné a 33. AKÖV vezetőinek tekintélyét is, ha gondosabban vizsgálnák a munkájukkal kapcsolatban elhangzó észrevételeket! . Sajnos, elég sokan elfelejtették, hogy népi demokráciánkban törvény szabályozza a dolgozók panaszai, bejelentései elintézésének módját. Helyes lenne, ha az arra illetékes szervek, s elsősorban az ügyészség _ ilyen irányba is kiterjesztené ellenőrző tevékenységét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy állami, gazdasági, mozgalmi vezetőink nagy része látja ezeket a fogyatékosságokat, igyekszik is kitörni az íróasztal mellől, a hivatalos ügyek elintézésére fordítandó időt csökkenteni. Azonban, hogy mégsem haladunk előre megfelelő ütemben a vezetők és a dolgozók kapcsolata erősítésének ilyen vonatkozásában — bár jelentős a javulás a korábbi évekhez képest —, annak talán legfőbb oka: él, hat és újra meg újra felüti fejét a régi munkastílus. A tennivalókat, gondokat látva, hamar érvényre jut a könnyebb ellenállás vonala, az irodában való ragadás. Kétségtelen, hogy a helyzet megszilárdulásával megnőtt a benti munka, a régi, bürokratikus kinövések egy- része újjáéledt. Szaporodott az országos szervektől érkező instrukciók, jelentéskérések, határidős munkák száma is. Hozzájárul még a helyzethez, hogy vannak dolgozók, akik kisebb-nagyobb panaszaikkal mindjárt a felsőbb szervekhez fordulnak, anélkül, hegy megpróbálnák elintézni a helyi vezetésnél. S végül oka az is, hogy eluralkodik az elbizakodottság, a megnyugvás. Pedig éppen a megváltozott körülmények követelik paran- csolólag. hogy a vezetők még többet tartózkodjanak a dolgozók között, minden eddiginél jobbban igyekezzenek megismerni a munkások véleményét. Persze ezek ma már az ellenforradalom alatti és utáni időkhöz viszonyítva „apróbb“ ügyek, de csak ahhoz viszonyítva, mert jelentőségükben, hatásukban életbevágóak. inden egyes vezető komolyságát az méri elsősorban, hogy milyen a viszonya saját hibáihoz. Mert arra receptet adni, hogyan lehet többet kijutni a dolgozók közé, hatékonyan intézkedni panaszaik, bejelentéseik ügyében — nem lehet. Ez lelkiismereti kérdés, -a forradalmi munkastílus kérdése, annak a kérdése, hogy a vezető mennyire tartja nap mint nap számon: a munkásosztály bizalmából került oda, csak azzal együtt képes jól megoldania feladatait. Vezetőink döntő többsége pedig már bebizonyította, hogy így dolgozva nagyszerű eredményeket képes produkálni, s fog a jövőben is! Balogh Gyula eietDeva M Eby termelési tanácskozás harmadik részéről, elismerőleg „A termelési tanácskozás végétért, Sok javaslat hangzott el. S hogy mi lesz a sorsuk"! Engedjék meg kedves olvasóink, hogy erre a választ a riport harmadik részeként, majd három hét múlva adjuk meg“. így fejeződött be a szorospataki tanácskozásról szóló riportunk. S most, három hét elteltével megadjuk a választ. 3 Megvalósulnak ■ a javaslatok A javaslatok zöme a robbantás helyzetével foglalkozott. A dolgozók, javaslatai ma már Északi tárón nagyrészben megÚj iskolákat építenek Még ebben az évben négy bányász lakótelepen kezdik meg új iskola építését. Ménkesen, Rákóczi-telepen és Hányáson kéttantermes iskola épül, Nagybátonyban, a Bányavárosban pedig nyoté- tantermes. Az utóbbit előreláthatólag csak 1959-ben fejezik be. valósultak. Sokan elmondották, mennyivel jobb lenne az időzített gyutaccsal való robbantás. A bányászok örömmel tapasztalják, hogy kérésük va- 1 lóra vált. Az új gyutacs alkalmazása a munkahelyek füstképződését a minimumra csökkentette. Nem kell órákat várni tétlenül, míg robbantás után a munkahelyre mehetnek dolgozni. Kétszeres előny származott az időzített gyutacsból. Jobb levegőben nagyobb teljesítményt tudnak elérni a csapatok s ami még ezzel jár: emelkedik a kereset. A második javaslat az olcsóbb széntermeléssel foglalkozott. A bányaüzem robbanóanyag felhasználása igen magas. A dolgozók kérik, hogy a bánya mélyén bizonyítsák be, hogy 13—14 fúrólyuk helyett 8—10 is elég egy vágatszelvény robbantásához. A kérés ma már a megvalósulás útján halad. Külön munkahelyen próbafúrásokat, robbantást végeznek. A kísérletek biztatóak s minden remény megvan, hogy a jövőben a robbanóanyag fel- használását csökkenteni lehet. A társadalmi tulajdon védelmében is történnek intézkedések. Nem egyszer előfordul, hogy a szállítópályán a csilléket megdézsmálják. A szénlopást különösen a hó végén érzik a bányászok, midőn rossz töltési súly miatt több tonna szenet levonnak a csapattól. Az ellenőrzést most megszigorították. Az is helyes, hogy vasárnap nem hagynak a pályán szénnel rakott csilléket. De hogy teljes mértékben megszüntessék a szénlopást, ehhez kevés az üzemvezetőség intézkedése. Csak akkor lesz eredményes a munkájuk, ha az egyszerű szállítótól kezdve a bánya minden dolgozója harcol ellene. A három fő javaslat nem sikkadt el. hanem megvalósult. A dolgozók az intézkedések nyomán is látják, hogy beleszólásuk van az üzem vezetésébe. II A. Egy év alatt 6.7 százalékkal nőtt az áruforgalom — A kereskedelem 1957. évi munkájáról — Az ellenforradalom, mint ismeretes, nagy károkat okozott a népgazdaságnak. Ez alól nem volt mentes a kereskedelem sem. Az ellenforradalom alatt a kereskedelem munkája is megnehezedett, mind a beszerzés, mind az értékesítés terén, tekintettel arra, hogy készleteink egyharma- dára csökkentek. Ha az 1956. év áruforgalmát hasonlítjuk össze 1957-tel, megállapíthatjuk, hogy megyénk kereskedelme 1957-ben 6,7 százalékkal magasabb _ áruforgalmat bonyolított le, mint 1956- ban, holott 1956 végén az ellenforradalom következtében bekövetkezett felvásárlási láz üzleteinket és raktárainkat nagymértékben kiürítette, négis 1957-ben 6.7 százalékkal magasabb áruforgalmat bonyolítottunk le megyei szinten, mint 1956-ban. Fő árucsoportonként vizsgálva az áruforgalmat, megállapíthatjuk, hogy a ruházati forgalmunk 7 százalékkal, a vegyes iparcikk 29.1 százalékkal magasabb volt, mint 1956-ban. Ha a vendéglátó közétkeztetés iorgalmát hasonlítjuk 1956 forgalmához, 25.6 százalékkal magasabb forgalmat bonyolítottunk le 1957-ben. Ha a megyénk egy lakosára eső áruforgalmat vizsgáljuk, 1956-hoz viszonyítva az egy lakosra eső Amit a fizetésen túl kapunk Mindannyian tudjuk, hogy milyen mértékben emelkedett az 1957-es bérpolitikai intézkedések nyomán a munkások és alkalmazottak keresete. Átlagosan mintegy 14 százalék volt az emelkedés az 1956. évi állapothoz képest. De igen ritkán beszéltünk a közvetett juttatásokról. Úgyszintén a szabadságidőre járó bérről, hűségjutalomról, táppénzről, üzemi étkezésről, munkaruháról stb. Ezek a költségek az államnak évi 11 milliárd forintot jelentenek, ami mögött nincs termelőmunka és a dolgozók ezeket a juttatásokat a fizetésükön kívül kapják meg. Ezek a számok nagy általánosságot mutatnak országos szinten. Most nézzük meg, hogy egyes ember mit kap, aki a munkásszállókban lakik — a 104/2-es szállólakók helyzetét alapul véve. A szálló fenntartása az üzemnek havonta és egy főre (fűtés, világítás, takarítás, melegvíz, ágynemű, háromszori étkezéshez hozzájárulás az üzem részéről, tisztálkodási-, útiköltség) összesen 670 forint A hűségjutalom, munkaruha, szénjárandóság (családfenntartók részére), szappan, védőital, szabadság havi átlaga 519 forint. Tehát aki a munkásszállóban lakik, az havonta a fizetésén kívül, ami mögött nincs termelőmunka, közvetett juttatásként 1189 forintot kap. Ebbe nincs beleszámítva a táppénz, az üdültetés költsége, ami ugyancsak tetemes összegeket jelent. Ezek a korántsem teljes adatok azt bizonyítják, hogy szocialista államunk nemcsak szavakban tartja azt, hogy a legnagyobb érték az ember, hanem óriási áldozatokat is hoz az ember munkájának és létkörülményeinek jobbá és szebbé tétele érdekében. Bódi István 17 ÖQ0 forint a legjobb újítóknak A szénbányászati tröszt 1958 első félévére az újítási mozgalom továbbfejlesztése, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében újítási versenyt indít. A verseny június 30-án fejeződik be. A jó eredményt elérő újítók között az újítási díjon felül több mint 17.000 forint értékű jutalomtárgy kerül kiosztásra. (A jutalomtárgyakat az Állami Áruház kirakatában helyezik eU Az újítási verseny során a legjobb újítási megbízottakat is díjazzák. forgalom 421 forinttal emelkedett, vagyis 9.8 százalékkal volt több 1957-ben. Élelmiszer- cikkekből 1957-ben például zsírból 16.8, cukorból 8.4, húsból 45.8, rizsből 151, száraz tésztából 7.1 százalékkal többet adtunk el, rifint 1957-ben. Ha egy lakosra vetítjük a számokat, míg 1956-ban a megye egy lakosára 5,27 kilogramm zsír esik, addig 1957-ben 6,18. Cukorból míg a megye egy lakosa 13,7 kilogrammot fogyasztott, addig 1957-ben 14,80 kilogrammot. Rizsből míg 1956-ban egy lakos 1.12 kilogramot fogyasztott, addig 1957-ben 2,83 kilogrammot. Ezek a számok nemcsak élelmiszernél emelkednek, hanem ha megnézzük, vegyes iparcikkekben, építőanyagban még nagyobb arányú emelkedés tapasztalható. 1956-hoz viszonyítva 1957-ben 6.3 százalékkal több rádiót, 169 százalékkal több mosógépet, 85.5 százalékkal több motorkerékpárt, 111.8 százalékkal több varrógépet, 59.8 százalékkal több cserepet, 211.9 százalék-' kai több téglát, 215.9 százalékkal több cementet, 80.1 százalékkal több palát, 753 százalékkal több fenyőfűrészárut hozott forgalomba a kereskedelem, mint 1956-ban. Ezek a számok világosan tükrözik az életszínvonal emelkedést és azt, hogy a lakosság fogyasztása magasabb, mint bármikor eddig hazánkban. De ezek a számok az élet- színvonal alakulásának csak egyik jellemzői, mert figyelembe kell venni azt is, hogy a dolgozó parasztságnál a beszolgáltatás megszüntetésének következtében több áru maradt kenyérgabonában, baromfi, tojás, tej-, hús- és zsiradékfélében, melyet még külön figyelembe kell venni az életszínvonal emelkedésénél, mert a saját vágásból eredő hús- és zsiradékfélék jóval magasabbak az átlagnál, mint 1956-ban, vagy az előző években voltak. Ugyanez a helyzet a kenyérgabona vonalán is és az egyéb gabonaféléknél. Az elmúlt év folyamán kereskedelmi hálózatunkat igyekeztünk bővíteni és építeni az adott körülmények figyelembevételével. Tudvalévő az, hogy beruházásunk kevés volt és megfontolás tárgyát képezte, hogy hol, milyen befektetéseket hajtsunk végre. Éppen ezért csak a legszükségesebb létesítményeket, javításokat és tatarozásokat eszközöltük. Kisterenye bányásztelepen létesítettünk egy új boltot, Dózsa-telepen, ahol szintén új település van, új vegyesboltot, Ságujfalun befejezés előtt áll egy új bolt létesítése. Nagybátonyban egy cukrászdát, ezenkívül bővítettünk és korszerűsítettünk az állami szektorban 15 boltegységet. Szövetkezeti vonalon, különösen azon a területén, ahol húsárusítás nem volt, biztosítottuk a lakosság húsellátását, így a megyénk területén négy szövetkezeti húsboltot létesítettünk. Drégelypalán- kon vegyesboltot, Rétságon ruházati boltot, Maconkán új vegyesboltot és ezenkívül szövetkezeti vonalon még a megyében 22 új boltot létesítettünk, mint például Hollókő stb. helyeken, ahol a lakosság ellátásának biztosítása érdekében fejleszteni kellett a kereskedelmi hálózatot. 1958- ban hasonló méretű beruházásokat és felújításokat eszközölünk, úgy az állami, mint a szövetkezeti kereskedelem területén, hogy még jobban, korszerűbben, kulturáltabban tudjunk rendelkezésre állni megyénk dolgozóinak, áruellátása és árubiztosítása érdekében. Tanácstagi ankétot tartottak Zagyvapálfalván A Salgótarjáni Járási Tanács vasárnap délelőtt tanácstagi ankétot tartott Zagyvapálfalván. öt község: Zagyva- pálfalva, Etes, Kishartyán, Sós- hartyán és Vizslás több mint 160 tanácstagja hallgatta meg Zsidai Gyula, a járási tanács pénzügyi osztályvezetőjének beszámolóját a népi ellenőrzési rendszer bevezetéséről, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerérői. A vitában — amelyben tizennégyen vettek részt — a tanácstagi fogadóórák és a tanácstagi beszámolók tapasztalatait mondották el a küldöttek.
