Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-01 / 9. szám
4 NÓGRÁDI Népújság 1958. február í. KÉT FEISZÍLAIÍS II SZHSIERVEZETI AKTÍVAN Valuska József besztercebányai szakszervezeti főtitkár: Harcunkhoz erőt merítünk a testvéri országok sikereiből Mindenekelőtt engedjék meg. íogy köszönetünket fejezzük ki a szívélyes vendéglátásért és engedjék meg, hogy ÍÓO ezer Besztercebánya kerületi szervezett munkás nevében átadjuk üdvözletünket a magyar szervezett dolgozóknak. A magyar és csehszlovák dolgozókat hosszú évtizc* des egységes crdek, közös harcolt és győzelmek kötik össze. •\ magyar és a csehszlovák dolgozók érdekei és céljai kö- 'ött sohasem voltak különbségek. A csehszlovák munkás- osztály nem tudná, de nem is akarja kitörölni a történelemből, hogy hosszú évtizedeken . keresztül a magyar munkás- osztály volt a szovjet munkásosztály mellett az, amelynek tekintélye volt a nemzetközi munkásosztály harcában. A szlovák kőművesek, vasmunkások itt edződtek valamikor Budapesten, Győrben, Salgótarjánban forradalmárokká. 1905-ben a cári Oroszország munkásai kezdték meg a harcot és nem véletlen, hogy a munkásmozgalom élére éppen az orosz munkásság került, ez csak megerősítette, megedzette az erőt. Ennek a testvériségnek és közös harcnak eredményeképpen a Szovjetunió példája nyomán a magyar nép győzedelmeskedett a burzsoázia és a monopólizmus felett. Mindig közös célunk volt és tanultunk egymástól. A múltban közös harcot folytattunk a kapitalizmus, a burzsoázia ellen, most is közös harcunk van a további célok, a szocializmus építése és a béke megvédése érdekében. Az a tudat, hogy a csehszlovák nép sikereivel erősítjük a béke tábort és a nagy Szovjetunió iránt érzett szeretet, ez az ereje a szocialista munkaversenynek és a szocializmus építésének hazánkban. Az Októberi Forradalom 40. évfordulója hatalmas munkaversenyt váltott ki nálunk- Nem véletlen, elvtársak, hogy Besztercebánya kerületi dolgozói a múlt évben több mint 23 ezer egyéni, 12 ezer kollektív és 150 vállalati kötelezettségvállalást tettek az Októberi Forradalom évfordulójára. Ezeknek az értéke 73 millió korona. Ezek nemcsak teljesítve, de túlteljesítve lettek. Ennek a munkaversenynek köszönhetjük, hogy Besztercebányán 132 üzem teljesítette tervét december 22-ig. Így a dolgozó nép életszínvonala 59 millióval többet emelkedett Besztercebányán, mint a terv előirt. Dolgozóink azonban nem elégelik meg ezeket az eredményeket. Már ez évben is Besztercebánya kerület dolgozói a februári évfordulóra új, nagy kötelezettségeket vállaltak. Besztercebánya dolgozóinak lelkesedése a szocializmus építésében még fokozódik. Mint ismeretes, ezekben a hetekben hazánkban széles, országos vita folyik, amit a párt indított, hogy tanácskozzon az egész dolgozó néppel az egyes iparágak átszervezéséről, a további feladatokról és a szocializmus betetőzéséről Csehszlovákiában. Besztercebánya kerület dolgozói kötelezték magukat, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik. Büszkén jelenthetjük, hogy az országos vita megmutatta annak előfeltételét, hogy a szocializmust rövid időn belül betetőzzük. Amikor büszkén jelenthetjük ezeket az eredményeket az elvtársaknak, akkor hangsúlyozni kell, hogy ezen eredményeket hazánk dolgozó népe a párt helyes vezetésének köszönheti- De nem utolsó sorban annak, hogy összekötötte sorsát a nagy Szovjetunióval. Ebben a harcban dolgozó népünk erőt merít az egész béketábor erejéből. És magunknak érezzük az összes népi demokratikus testvérállamok erejét, magunknak érezzük, elvtársak, a ti erőiteket is. Hogy ezen feladatainkat teljesíthessük és elérjük, tovább megyünk kommunista pártunk és a hatalmas Szovjetunió oldalán. a béketábor oldalán. Ez alkalommal büszkén jelenthetjük Besztercebánya kerület dolgozóinak, hogy a magyar dolgozó nép, amely a Magyar Tanácsköztársaság alapítója, győzött az ellenforradalom felett, erős bástyája és törhetetlen láncszeme a békefrontnak. Matúz József, a megyei pártbizottság osztályvezetője: Egyszerre kell megoldani a különböző feladatokat A megyei párt végrehajtó bizottság nagyon helyesnek találta a mai tanácskozást, azért is, mert a megyében az ellenforradalom leverése óta ez az első olyan tanácskozás a szak- szervezet részéről, ahol a szak- szervezeti vezetők, aktívák megtárgyalják azokat a feladatokat, amelyek nemcsak a szakszervezet előtt, hanem a megyében, a párt vezetői előtt is állanak. Az üzemi tanácsok problémájával kapcsolatban. Világos dolog, hogy i a pártnak a tömegkapcsolat szélesítésének érdekében ezt a lehetőséget is fel kell használni. Amint az előttem felszólaló elvtársak is mondották, sok helyen kifogásolják és attól tartanak, hogy az üzemi tanácsok hasonlóak lesznek a régi munkástanácshoz. 1956 októberében a munkástanácsokat az ellenforradalom vezetői választották, a saját érdekükben. Mi a helyzet most. A Minisztertanács és a SZOT hozott határozatot, az üzemi tanácsok megválasztására. A mi érdekeinket képviselik, mert mi választjuk meg. Ha ezeket mi átadnánk az ellenforradalom szolgálatába, akkor annak céljait szolgálnák- Ha miénk, akkor a mi célunkat szolgálja. Szeretném megemlíteni a szocialista munkaverseny kérdését. Ezen a nagyaktíva értekezleten egy kicsit elcsúszunk és nem foglalkozunk a szocialista munkavcrsennyel kellő mértékben Pedig igen szép eredményeket értek el a dolgozók, a KISZ-brigádok. Bebizonyították, hogy a munkaverseny igenis életképes nálunk. A szocialista munkaverseny a szocializmus építésének fő eszköze és nagy jelentőséggel bír. Valamennvien ismerik az ország gazdasági problémáját, amelyeket az októberi események okoztak. Ez évben a megyében különösebb beruházásokat nem, eszközölhetünk. Ugyanakkor a párinak és a kormánynak az a véleménye, hogy az életszínvonalat emelni és tartani keli, amit csak a termelés növelésével tudunk elérni. Itt van a jelentősége a szak- szervezeti aktivistáknak, a KtSZ-szervezeteknek. hogy fel- ’endítsék a munkaversenyt. Üzemeinkben sokszor előfordul az. hogv elégedettek a terv teljesítésével, mivel elérték az 1956 október előtti színvonalat. Nekünk nem szabad ezzel megelégedni. Itt szeretném a szakszervezetek figyelmét felhívni arra. hogv foglalkozzanak többet a szőria1 ista munkaversennyel, va- ’amint a társadalmi tulajdon védelmével. Megyénkben is nagyon sok szó hangzott el az életszínvonal emelésével kapcsolatosan. Országunk gazdasági erőforrásait nagyon kihasználtuk. így igenis nagv szükség van a termelés fokozására Itt meg keú emh'teni hogv jön április 4-e. május l-e és fel kívánjuk hívni a dolgozók figyelmét arra, hogy készüljenek fel a munkaversenyekre. Harmadszor, szeretnék foglalkozni a társadalmi tulajdon védelmével. Ahogy az előttem felszólaló elvtársak beszéltek, ezek szerint ott tartunk, hogy azok lesznek a „stram fiúk“, akik lopnak. Ellenük nem folyik megfeszített harc. Itt meg kell mondanunk azt is, hogy október után még nagyobb mértékben elhatalmasodott ez a nézet. Minden társadalom a saját társadalmi tulajdonát, védi. és offenzívat indít a társadalmi tulajdon védelméért Itt szeretném felvetni a szak- szervezet érdekvédelmét is. A szakszervezet ne csak a munkások érdekvédelméért, hanem a társadalmi tulajdon megvédéséért is harcoljon. Vannak üzemi igazgatóink és egyéb mozgalmi vezetőink, akik saját maguk is állásúknál fogva visszaélnek a társadalmi tulajdon védelmével.. Határozott álláspontunk, hogy rövid úton túl kell adnunk az olyan vezetőkön, akik jogtalan előnyöket élveznek, szemet hunynak a pazarlás, a lopás, a herdálás fölött. Szakszervezeteinknek úgy kell dolgozniok, hogy a soronlévő feladatokat egyszerre, egymás mellett oldják meg, nemcsak egy, vagy két kérdéssel foglalkozzanak, mint ahogy jelen esetben az üzemi tanácsok választásával kapcsolatban teszik- E tennivalóhoz szorosan kapcsolódnak gazdasági életünk többi feladatai is. It/az tiiííohzeikl. a (jie.ej.tk, liserki/ul/i ellen. JK ennyi jószándékú segítő bírálat, avagy gáncsosko- dás, lelkesült pátosszal teli harc, elernyedés és bizakodás jellemzi kulturális életünk országútját a fel- szabadulás óta! Napjaink azonban már a küzdelmek eredményeit is mutatják. Itt van előttünk a megyei V. Képző- művészeti Kiállítás vendégkönyve, többezer aláírással, megjegyzéssel, kifejezve azt a tényt, hogy megyénk művészei munkásságukkal meghódították a nagyközönséget. Talán a művészetnek ez az ága volt az, mely a nagyközönség közönyének, érdektelenségének megszüntetése érdekében a legnagyobb harcot vívta a megyében. S most honnan ez a nagy érdeklődés? S hogy erre felelni tudjunk, csak ennyit mondhatunk — érik a gyümölcs ... Tizenkét év munkája most kezd gyümölcsöket hozni, kulturális forradalmunk eredményeként. A sajtó, rádió, kulturális szerveink munkája most kezd gyümölcsözni, széles tömegek érdeklődnek, s szinte szomjúhozzák a kulturális kielégülés minden formáját. A képzőművészet, mint az esztétikai kielégülés egyik tényezője, ma már szükségletté vált. A falvakban, városokban épülő szép, modern házak gombamódra nőnek ki, s az újonnan épült házak falára felkerül a kép- De miyen? Mit ábrázol? Kielégíti-e az új körülmények között élő ember esztétikai, kulturális igényét? S miután nálunk minden a dolgozó emberért történik — az is, hogy szép lesz-e a környezete —, ez már figyelemreméltó kérdés, mert itt baj van. Szabad legyen egy példával élni. Mi történne, ha a héti piaci1 napokon, vagy vásárokon, az utcasarkon ponyvára kiterítve árulnák a ponyva szennyirodalmat? Nyilvánvalóan felháborodnánk és a szülők ezrével írnák tiltakozásukat a sajtóhoz, rádióhoz, művelődés- ügyi szerveinkhez, tiltakozva gyermekeik lélekmérgezése ellen. S ez ma már így kell, hogy megnyilvánuljon az élet minden területén. Igen, mi harcolunk minden ellen, ami hamis, ami szenny, ami dekadens, ami visszanéz, b eze*. kell most a képekről is szólni, s harcbahivni minden becsű letes embert a ponyvafesté szét, a giccs elien. Sisere- hadként özönlötte el nemcsak megyénket, hanem az égés; országot ez a parazita szennyáradat, ízlésromboló, minden festésztei igényt nélkülöző üz letelés. Rózsaszínruhás balle rínák, szarvasbőgés, traho- másszemű cigánylány, nem beszélve a hívő, vallásos embert is megbotránkoztató Jézus az Olajfák hegyén, Mária a galambokkal elnevezésű értéktelen mázolmányokról. S mivel az emberek kulturális igénye szükségletként kéri a képet, így jó üzleti érdekből és nem kulturális érdekből a lélekmérgező giccsmájszterek igyekeznek „kielégíteni“, s elhitetni az emberekkel, hogy ez az igazi művészet, ez a szép fogalmát megtestesítő „mű“. Ez pedig osztályharc kérdése, s tenni kell ellene! Üzleti összeköttetéseik alátámasztására, legalizálására igyekeznek az állami szerveket is megtéveszteni, annak ellenére, hogy törvényerejű rendelet tiltja az ilyen festmények árusítását. Például a megyei tanács illetékes osztálya külön átiratban erősítette meg hogy a Képkeretező KTSZ a törvényerejű rendelettel ellentétben giccseket áruljon, pedig képet csak a Képzőművészeti- Alap. vagy a művész műtermében hozhat forgalomba, illetőleg adhat el. Tehát a KTSZ csak keretezhet, de képet nem árulhat, mert ez büntetendő cselekményilyen jogon vásárolt a jégbüfé felettes szerve gics- cseket? Milyen jogon rakja ki utcai falára Pál Sándor képkeretező giccs- förmedvényeit? Erre nincs iparengedély, ilyet nem is adhattak ki illetékesek, s ha kiadtak, úgy azt vissza kell vonni, mert a törvényt azért hozták, hogy a dolgozók pénzét ne rabolhassák el igénytelen, értéktelen mázolmányo- kért, s a dolgozók szobájába műalkotások kerülhessenek, igényük egészséges legyen. A dolgozók igénye nőtt, de ounteienao c jn. NA G YSZER Ű KEZDET A Nógrádi Szénbányászati Tröszt január 30-án befejezte januári tervét. Ez azt jelenti, hogy a szénmedence bányászai hozzávetőlegesen 1000 vagon szenet adnak terven felül a népgazdaságnak — már az év első hónapjában. Három epizódot szeretnék leírni — bántó, sajnálatos esetek — de mégis, úgy gondolom, nem fölösleges erről beszélni. Feleségem, anyósommal és néhány napos kisfiámmal Budapestről hazafelé tartva az Engels-téri váróteremben várakoztak a busz indulásáig. A váróterem tele volt. Az anyósom idősebb asz- szony, feleségem a pályással a karján, joggal gondolhattak arra, hogy a sok fiatal közül, akik az ülőhelyeket elfoglalja, valaki majd udvariasan feláll és átadja helyét. Ez azonban nem teljesült kívánság lett, mert voltak ugyan sokan akik kiváncsi pillantásaikkal végigmérték őket, amint ott álltak, de csak ennyi volt az egész. Közel negyven percnyi várakozó állás alatt a sok ember közül nem volt egy sem akiben felébredt volna az udvariasság. Három epizód az udvariasság hiányáról Amikor ezt elmeséltem üzemünk egyik dolgozójának, ő a tapasztalt ember fölényével mondta „te még csodálkozol ezen?” — és elmesélte esetét. „Én nyáron mentem Pestre ahová begipszeltlábú csípőficamos kislányomat vittem. Vonattal utrztunk. Vácon any- nyi utas volt, hogy a lépcsőn lógtak az emberek. Gondoltam egyet és kislányomat egy elsőosztályú kocsihoz támogatva oda beszálltunk. Tudtam, hogy a jegyem nem oda szól, de gondoltam, a kalauz emberségére. Itt azonban elszámítottam magam. Valósággal kizavart a fülkéből, az ott utazó emberek felháborodásával mit sem törődve. Át kellett mennem csípőtől gipszbeöntött kislányommal a zsúfolásig megtömött kocsiba. Meleg júliusi nap volt, kislányomat támasztva álltam a tömeg között. Azt hiszed átadta valaki a helyét? Tudták pedig az ott ülők, hogy tartoznak valamivel a kötelező udvariasságnak, mert még felnézni sem mertek, de felkelni egyik sem kelt fel. Végül is egy idős néniké szégyenítette meg a fiatalokat, aki átakarta adni a helyét, de attól meg én nem fogadhattam el.” Ez a két esemény is elgondolkoztatott, de a koronát egy harmadik eset tette fel a sorozatra, ami aztán arra kényszerí- lett, hogy meg is írjam az egészet. Szombaton Balassagyarmatról hazajö- vet csendeseit „bunkózgattunk” a vonalban amikor „érdekes" szavak elhangzása ütötte meg a fülünket. „Húzódjon öreg, mert fejen ütöm. hogy arról kőiül.” Ugyan ki akar itt verekedni és kivel? A vasúti kocsi előterét jókedvű hadnagyok csoportja töltöU te meg. Az ajtón megsápadva egy kb. 55 éves megtört ember jött be, aki valószínűleg botjával beleakadhatott az egyik tisztbe és az így tisztelte meg az öreget, aki csak annyit mondott rá, hogy „no-no.” Mondanom sem kell, hogy az ott utazóknak miféle gondolatok jártak a fejükben. Minden nehézség nélkül meg lehet állapítani, hogy baj van nevelésünknek azon a pontján, ami a kötelező udvarinssággi I kellene, hogy foglalkozzon. Ez annál inkább szomorú, mert az ember napról-nap- ra ritkábban találkozik a legelemibb udvariasság megnyilvánulásával. Nagyon sajnálatos ez. DOMSZKY GYÖRGY Szécsény az igényt most már tudatosan, minőségileg kell kielégíteni, nevelni. Több kiállítást rendez a megyei Képzőművész Szövetség ez évben. Lépéseket teszünk, hogy Salgótarjánban a Képzőművészeti Alap egy képcsarnokot nyisson, ahol a dolgozók részletre is vásárolhatnak műalkotásokat. Előadássorozat indul a TTIT keretén belül, a művészeti kérdések tisztázása érdekében, harcot hirdetve a giccs, a se- lejtkultúra ellen. Helyes lenne, ha a Papírbolt több neves művészünk, klasszikus, nagy mestereink műveiből reprodukciókat hozna forgalomba s azt propagálná. Művészeink az egész megyében előadásokat tartanak majd a szocialista realista képzőművészet kérdéseiről, ezzel is harcot hirdetve a giccs ellen, megmagyarázva annak értéktelenségét. Illetékes szervek hassanak oda, hogy a törvénytelenség ezen a területen is megszűnjön és tűnjenek el necsak a kirakatokból, de a pult alól is az értéktelen má- zolmányok. /k z álművészeket pe- ,—Jj. dig leplezzék le. díszítsék ezek csak ezekkel a förmed- vényekkel a saját szobájukat, gyönyörködjenek benne, mert társadalmunk igényesebb, dolgozóink kaptak a népbutításból eleget a Horthy-rendszer- ben. Legyen ez a kérdés mindenki számára fontos, aki .felelősséget érez kultúránkért, dolgozó népünk neveléséért. A hamis iratokkal megjelenő ügynököket pedig adják át illetékes szerveknek, mert elég volt a szarvasbőgésből, zabolázza meg a törvény azokat, akik nem értik meg, hogy ebben az országban új világ épül; nem hamis, hanem igaz, szocialista kultúra kell a dolgozók számára. Czinke Ferenc, a megyei képzőművészeti szöv. elnöke Rozsda marja, nem ragyog A bányászmesterség igen nagy fizikai munkát követel. Az elmúlt években modem. új bányagépek kerüllek a föld mélyére- Nem Ismeretlen ma már a bányászok előtt a szállítószalagok, rakodógépek, fejtőgépek különböző típusai. A gépek üzembehelyezésével a nehéz fizikai munka egyre csökken. Egy-egy bányagép több tízezer forintba kerül. A bányászok zöme tudja, mit jelentenek a gépek, ismeri az árát s nem ismeretlen számukra az sem, hogy a külföldi gépért valutát fizetünk. A gusztávi bányához az elmúlt év májusában egy nagyteljesítményű lengyel típusú réselőgép érkezett. A segítő társat örömmel fogadták, de hiába, a mi- zserfai szcntelepen a gépet nem tudták üzemeltetni. Az üzemegység vezetői ekkor kérték a tröszttől, vigye el a gépet oda, ahol alkalmazni tudják. A tröszt jelentette a minisztériumnak és azóta nem történt érdemleges intézkedés. A gép ma is Gusztáv lejt- alcna előtt fekszik élettelenül. A napokban került fölé egy védőtelő, ám addig eső verte, szél fújta Az idő vasfoga szép lassan eszi a ré- selőgépet, az fáj a bányászoknak, az üzemvezetőségnek. hogy nem viszik el oda, ahoi alkalmazni tudnák, vagy legalább fedett helyre. Nem tudni ki a felelős a lengyel reselőgép jelenlegi állapotáért. A gép értéke 100 000 forint. Vagy talán népgazdaságunk már oly gazdag, hogy nem számít 10G 000 forint? — tob —
