Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-15 / 13. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1958. február 15. A dogmatizmus és az ellene folyó harc P ártunk politikájának vég­rehajtásában többféle antimarxista nézettel találko­zunk, amelyek gátolják a párt politikájának helyes, megvaló­sítását. Ezek között a nézetek között nem kis mértékben ta­láljuk meg a dogmatizmust, s éppen ezért fontos ennek a kérdésnek tisztázása. A dogmatizmus görög ere­detű szó, amely a változatlan­nak hitt formulák alapján való gondolkodást jelenti. Másszó­val: olyan gondolkodási mód, amely azt tartja, hogy minden egyes eddig felállított tétel minden esetben és mindenhol egyformán érvényes, amit min­den kritika nélkül el kell fo­gadni. A kapitalizmus viszo­nyai között főleg a vallásos dogmák az elterjedettek, ame­lyek a dolgozó tömegek figyel­mét elterelik a kizsákmányo­lás elleni harcról- Dogma pél­dául Mária szeplőtelen fogan­tatásáról kinyilatkoztatott té­tel, amelyet az 1854. évi zsinat nyilatkoztatott ki, vagy a pápa csalhatatlanságáról... stb. A dogmatikus kinyilatkoztatáso­kat azonban nemcsak a vallás területén találjuk meg, hanem a tudomány terén is és a mar xizmus-leninizmus követői kö­zött is. Tudvalevő, hogy a marxizmus-leninizmus minden egyes elméleti tétele tudomá­nyosan bizonyított, nem kinyi­latkoztatások, mint a vallásos dogmák. Ettől eltekintve a marxizmus-leninizmus tételeit is két részre kell osztani. Egy­részt: általános érvényű elmé­leti tételekre, amely minden országra érvényes, másrészt: nem általános érvényű téte­lekre, amelyek csak meghatá­rozott körülmények között és bizonyos időszakokban érvé­nyesülnek. Melyek ezek az elméleti té­telek? Általános érvényű elméleti tétel a tőkés rendszer bukásá­nak és a szocializmus győzel­mének elkerülhetetlenségéről szóló tudományos tanítás Ugyancsak általános érvényű a termelőerők és termelési vi­szonyok kötelező összhangjá­nak tétele, vagy az, hogy min­den fejlettebb társadalom csak forradalom útján jöhet létre. Ezek a tételek tehát általános érvényűek, mégis sok esetben ezeket is dogmává torzítottuk. Eltorzítottuk például azt a té telt, hogy minden magasabb társadalom csak forradalom útján jöhet létre. Ennél a kér­désnél a torzítás, illetve a dog matizmus ott jelentkezik, hogy a forradalmat leszűkítettük a fegyveres felkelésre. Nem vet­tük figyelembe, hogy a bur­zsoáziával szemben nemcsak fegyveres úton lehet gyako­rolni erőszakot, hanem parla- mentális úton is, vagyis a bur­zsoáziát a hatalomból parla- mentális úton is ki lehet szo­rítani­Most nézzünk erre egy pél­dát, a mi példánkat. I smeretes, hogy nálunk Magyarországon a prole­tárdiktatúra nem fegyveres forradalom útján valósult meg, hanem a kommunista párt a parlamenti harcot he­lyesen összekapcsolta a néptö­megek mozgósításával és a kettő együttvéve teljesen el­söpörte Magyarországon a bur­zsoázia uralmát. Erre azonban mondahatná valaki, hogy a szovjet hadsereg elvégezte ná­lunk a fegyveres harcot és je­lenléte megakadályozta egy véres polgárháború kirobbaná­sát. Ez így igaz is. De azt is látni kell, hogy a Szovjetunió és annak hadserege nem avat­kozott bele Magyarország bel­ső ügyeibe. Ha tovább vizsgáljuk az el­méleti tételek egyesek által fel­állított értelmezését, még job­ban kiviláglik a dogmatizmus AZ IFJÚSÁGÉ A SZÓ káros volta. A múlt század közepén Marx felállította azt a tételt, hogy a szocializmus egy országban sem győzhet, hanem sak a fejlett országokban együttesen, s azok segítségé­vel győzhet a fejletlenebb or- zágokban is. Ez a tétel akkor helyes volt. Lenin azonban ki­mutatta, hogy az imperializ­mus korszakában ez a tétel már nem helytálló. A vezető imperialista országok más or­szágok leigázásával megerősöd­tek, meggazdagodtak és ezek­ben az országokban nehezeb­ben tört ki a szocialista for­radalom, mint a közepes fej­lettségű országokban. Napjainkban az alsóbb párt- zerveknél találjuk meg ezeket i dogmatizmus nézeteket é: gyakorlatokat. Megtalálható ez a falusi alapszervezeteknél, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének kérdésénél ta­lálkozunk ezekkel. Például s pártnak helyes irányvonala, hogy a szocializmus építése szempontjából szükséges a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése, amelynek egyik leg­fontosabb elve az önkéntesség. Egyesek az önkéntességi elvet úgy értékelik, ha már önkén teségről van szó, akkor nincs szükség felvilágosító munkára Az üzemi pártszervezeteknél ez a dogmatizmus főleg az ér­telmiségi politikával kapcso­latban nyilvánul meg. Több alapszervi titkár helyesen el­mondja, hogy az értelmiségre szükség van a szocializmus építésében. Ha azonban véle­ményt kérnek .egy-egy értel­miségiről, egy kalap alá vonja őket, s úgy értékeli, hogy az értelmiség mind egyforma re­akciós, sőt még elméletet is gyárt hozzá, például azt, hogy az 1956. október-novemberi időszakban mind ellenforradal­már volt. Vannak például olyan megnyilvánulások is, hogy a párttitkár, vagy a ta­nácselnök vallásellenes propa­gandát fejt ki, ő maga pedig vallásos szertartásokban vesz részt és ha ezért bírálják, az­zal válaszol, hogy ez szüksé­ges „a tömegkapcsolatok erő­sítése érdekében”. arcolnunk kell a dogmatiz­mus ellen. A dogmatizmus a pártnak súlyos kárt okozhat, nem erősíti, de gyengíti a párt és a tömegek közötti kapcsola­tot. Ugyancsak fontos azért is az ellene folyó harc, mert ha a párton belül a dogmatizmus eluralkodik, nem tudunk har­colni kellően, más, a pártra kívülről jövő kapitalista ide­ológia, illetve nézetekkel szem­ben. A dogmatizmus elleni harc egy „kényes” kérdés, mert magunk, saját ferde né­zeteink ellen kell harcolni, vagyis önkritikusan kell fel­lépni saját magunkkal szem­ben. Ahhoz, hogy a dogmatizmus ellen eredményesen harcol­junk, meg kell javítanunk agi- tációs és propaganda munkán­kat. Propaganda munkánkban helyesen kössük össze az el­méletet a gyakorlattal, ne pe­dig arra törekedjünk, hogy a helytelen gyakorlatokat ki­agyalt elméletekkel próbáljuk igazolni. dogmatizmus elleni harc során azonban vigyázni kell arra, hogy elhamarkodva valakit dogmatikusnak kiált­sunk ki, aki a vita során ilyen, vagy olyan tényleges hibát vét, de ezt a meggyőzés hatá­sára kész becsületesen elis­merni és kész ezzel szakí­tani. Aki azonban az ilyen téves nézetekhez makacsul ra­gaszkodik, lecsúszik a marxiz­mus-leninizmus vonaláról és az ellenséges nézetek képvise­lőjévé válik, mintahogy Nagy Imre és Losonczi csoport tette. Ezeket el kell távolítani pár­tunk soraiból. Purgely István Lesz-e KISZ élet Ipolytarnócon? Ipolytarnócon is, mint a me­gye többi városában, illetve községében 1957 októberében megalakult a KISZ-szervezet. De vajon ütőképes lesz-e ez a szervezet? Tud-e eredménye- en dolgozni? Hiszen az ala­kuló ülésen a járási kiküldött azt mondta, hogy a fiatalok a felsőbb hatóságtól nem várhat­nak anyagi segítséget, csupán saját leleményességükre, ügyességükre lesznek bízva. Az ipolytarnóci ifjúság be is épett a KISZ-szervezetbe, vál­lalta a nehézségeket és Ígérte, hogy szervezett életet él. Itt aztán megállt az ifjúság. Vál- alt és . . • Hiszen bennük a jóindulat meg volt, vállalták a nehézséget, ígérték, hogy szer­vezett életet élnek és ez nekik :lég. Persze ezzel nem lehet íltalánosítani, hiszen volt a községben két, vagy három fiatal, aki szívén viselte bará- ai sorsát. De hát egy fecske nem csinál nyarat, három em­ber nem élhet KISZ életet, így például Telek Lajos KISZ- titkár személyesen keresett fel minden fiatalt, hogy este hat­kor KISZ-gyűlés. Este hatkor, aztán a megbeszélt helyen csu­pán a titkár — egyedül. Ez már nem az első eset, hanem ki tudja, hogy hányadik. Miért nincs KISZ élet Tarnócon és mivel foglalkozik az ifjúság? Mivel tölti szabadidejét? teszi fel a kérdést az olvasó. Hogy mivel tölti az időt? A poharak töltögetésével, kártyázással, kocsmázás- sal s így aztán elmegy az idő. És tetszik az ifjúság­nak ez az élet? Nem vágy­nak többre? Nem lehetne az időt hasznosabban töl­teni? Megint csak kérdezi az olvasó. Nem tetszik ez az ifjúság­nak! Többre vágyik! Alkotni szeretne, csak ki kéne keszme- regni a régi életmódból, a kocs- mázásból és akkor minden másképp menne. Tehát az első lépés. Ez az, amit nehéz meg­tenni. Ehhez kéne egy kis tá­mogatás, segítség, úgy mind az újszülöttnek, hiszen a KISZ- szervezet még „csecsemő”- Ne hezebb megtenni az első lépést mind egy járnitanulónak — egy felnőttnek egész napon át gya­logolni. Mint ahogy a felnőtt segít az újszülöttnek a járni tanulásban, úgy a pártnak vagy más szervezetnek — ki már magabiztosan lépked — kellene segíteni a járnitanuló KISZ-szervezetnek. Lehet, hogy más helyen meg is történt és ott eredményesebb munkát tud végezni a KISZ­szervezet. De ez a támogatás elmaradt Ipolytarnócon. Itt magára maradt a szervezet. Éppen ezért a kezdőlépés, több botlás után elég nehezen kö­vetkezett be. Persze azért nem lehet min­dent erre fogni. Az ifjúságban is van hiba. Ha akarat lett volna, azért már tudna igazi szervezett életet élni. Egy al­kalommal beszélgettem a hoz­zám hasonló fiatalokkal. Kér­deztem őket, hát ti miért nem jöttök össze valahol és töltitek az estét hasznosabb dologgal, mint kocsmázással? Nincs hol! — volt a válasz. Ez valóban igaz, nincs (illetve nem volt) terem az ifjúságnak, ahol ösz- szejönnének. Ekkor Telek Ba­lázs az iskola igazgatója fel­ajánlotta az iskola egyik ter­mét, sőt maga és kartársai se­gítségét. De hát úgy látszik, az ifjúságnak ez sem tetszett. Ekkor aztán a községi tanács ajánlott fel egy termet a KISZ- részére- Most már van terem. De mit ér az üresen — mondta az ifjúság. Legalább egy pin- pong asztal, meg egy pár áakk lenne. De hát ezt már nem kapott, ezt már venni kell. Igen ám, de miből? És ekkor . . . ekkor meg­mozdult a szervezet, mintha kicserélték volna a fiatalo­kat. A lányok elhatározták, hogy csinálnak egy tea­estet és annak bevételéből beruházzák az otthonukat. Ez nagy visszhangra talált az ifjúság körében. Meg­indult a szervezés, a felké­szülés, estéről-estére keresték fel az iskolát, ahol megbeszélték a teendőket. Igaz, hogy ügyesebben is meglehetett volna oldani, de kezdésnek ez is jó. Tehát az ipolytarnóci KISZ- szervezet megtette az első lé­pést a maga erejéből és remél­jük, hogy a következő már könnyebben megy majd. És most az első lépés után maga­biztosabban készülnek a követ­kező lépésre, amit február 16-án meg is tesznek. Egy táncmulatsággal egybekötött műsoros estre készülnek. És utána a következő lépés, egy színdarab betanulása, s az el­következő lépés mindig biz­tosabb és biztosabb lesz. A megye többi községében, ahol még nem tette meg a KISZ-szervezet az első lépést, kövesse az ipolytarnóci ifjúság példáját, — meglátják ,nem is olyan nehéz ez. Szenográdi Ferenc Terveznek Jobbágyiban alig két hó­napja alakult meg a KISZ. A fiatalok lelkesedéssel látnak munkához, hiszen á vezetőjük Ozsvá*h Lajos dolgozó parasztfiatal pél­dát mutat a munkában. Annak ellenére, hogy még otthon nehézséggel küzde­nek, mégis szép terveket készítettek maguknak. El­határozták például, hogy társadalmi munkában segí­tenek a község fásításánál. A vásártéren, a sportpálya körül és az utcarészeken még a tavasszal mintegy 1100 facsemetét ültetnek el. Résztvesznek abban a mun­kában is, amelyet a község vízvezeték hálózatának bő­vítésénél kell elvégezni. Úgy tervezik, hogy 2000 méter hosszú árkot ásnak majd ki. A társadalmi munkák el­végzése mellett nagy gond­dal készítik elő az Ifjúság kulturális életének biztosí­tását is. Már tanulják a színdarabot, amelyet való­színű március 15-én mutat­nak be. Szervezik a KISZ népizenekarát és a tánc­csoportot. Mit tegyen a fiatalasszony ? Újabb válaszok K. Lajosné levelére Nagy érdeklődést váltott ki olvasóink körében a „Mit te­gyen a fiatalasszony” címmel közölt cikk. Nemcsak hasonló­korú fiatalok mondják el vé­leményüket, hanem idősebb asszonyok, sőt nőtlen fiatal­emberek is. Az alábbiakban közlünk két ilyen levelet, ame­lyek igen figyelemreméltó gondolatokat tartalmaznak. „Kedves K. Lajosné! Olvas­tam levelét és nagyon megle­pődtem férje álláspontján. Én azt tanácsolom, ne adja fel a küzdelmet. Kérje meg vala­melyik KISZ fiatalt, akit a férje is szeret, hogy segítsen meggyőzni férjét. A KISZ-ből hívják meg őt rendezvényeik re, hogy lássa, mennyit tanul hatnak ott maguk is, emellett kellemesen eltölthetik szabad­idejüket. Be kell vállamon, volt idő, amikor én is elleneztem, hogy 17 éves lányom eljárjon az ifjúsági szervezetbe- Hiszen minden anya akkor a legnyu­godtabb, ha a lánya mellette van. De azt is tudtam, hogy 'TTVTVTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVI'VT nem zárhatom őt a négy fal közé. Szüksége van a többi fiatal társaságára és arra, hogy tanuljon, szórakozzon. Egy­szer, amikor hívták őt a KISZ- be, elengedtem. Később mintha véletlenül történt volna, be­néztem, meg akartam róla győződni, hogy mit csinálnak, jó helyen van-e a lányom? És láttam, hogy jól érzi magát. Boldog mosollyal ült a többiek között és szinte itta a szava­kat. Akkor éppen egy filmről vitatkoztak és a filmben sze­replők életét, viselkedésük he­lyességét mérlegelték. Én megértettem, hogy a lányom jó helyen van ezek között a fia­talok között és sok jót tanulhat tőlük. Azóta beiratkozott a KISZ-be és én nyugodtan el­engedem a fiatalok közé. Ezt tanácsolom minden édesanyának, férjnek, vagy feleségnek, aki még nem ér tette meg, hogy ez a helyes. Egy lányos mama” „Kedves K. Lajosné! Lehet. . I hogy furcsának találja, hogy ' i én mint nőtlen fiatalember. A nógrádi községi ál­talános iskola úttörői számára még sokáig emlékezetes marad e hó­nap eleje. Ekkor talál­koztak Nógrád és Buda­pest XIX. kerületének úttörő ifjúsága. A helyi honvédség által rendelkezésünkre bocsátott autóbusszal 32 úttörő, 4 nevelő és 2 SZM. tag utazott Bu­dapestre. A kispesti pajtások meleg szere­tettel fogadtak bennün­ket. Az ünnepélyes fo­gadtatás és rövid is­merkedés után a főző­szakkör tagjai kedves­kedtek meleg teával és finom süteményekkel. Délután 4 órakor kb. 6—700 kispesti pajtás gyönyörködhetett és tapsolhatott úttörőink vidám és színvonalas műsorának az »Ifjú Gárda« Kultúrotthon- ban. Különösen nagy sikert arattak a leá­nyok a »Lakodalmas« Nógrádi úttörők: Budapesten népi tánccal és az ének­kar, szlovák nyelvű népdalaival. A »Kolon­tos Palkó« és «Kraj- cáros Királyfi« című mesejátékokkal sem val­lottak szégyent. Az elő­adás után ismét az út­törőházba mentünk, ahol kellemes szórakozások­kal töltöttük a hátralévő időt. Úttörőinket a kis­pesti pajtások látták ez­után vendégül és szá­mukra szállást is bizto­sítottak. A vasárnap délelőttöt városnézéssel töltöttük, amelyen kalauzunk György elvtársnő elmondotta a pajtá­soknak azokat az ese­ményeket, amelyek az ellenforradalom alatt itt lejátszódtak. Megmu­tatta azokat a fákat, amelyekre becsületes hazafiakat akasztottak. A megemlékező szavak után elénekeltük az »Internacionálé«-t és elhelyeztük koszorún­kat a mártírhalált halt kommunisták emléktáb­lájára. A pajtások mit- sem törődve az «Erkel» színházba gyülekező tö­meggel, meghatódottaa és fegyelmezetten visel­kedtek a rögtönzött kis ünnepségen. Sohasem fogják elfelejteni a Köz­társaság téri eseménye­ket. . Autóbuszunk ismét folytatta útját. Nem­sokára Csillebércen vol­tunk. Megnéztük a gyö­nyörű táborhelyet, a pavillonokat és a szép kultúrházat. Délután bemutattuk műsorunkat a felnőttek­nek. A zsúfolásig meg­telt kultúrház csak úgy zengett a nagy taps orkántól. A műsor vé­gén rövid, megható ün­nepség következett. Út­törőink megköszönték a XIX. kerületiek szíves vendéglátását és átad­ták ajándékukat, egy gyönyörű nógrádi vise­letű palóc babát. Viszon­zásul egy díszes térítőt és könyvet kaptak em­lékül. A budapesten töltött másfél nap nagyon ha­mar eltelt. Ez a rövid idő is elég volt arra, hogy úttörőink között örök és széttéphetetlen barátság jöjjön létre. Nehéz volt az elválás, egyesek még sírtak is a búcsúzáskor. Autóbu­szunk motorzúgása ve­tett véget az érzékeny perceknek. Mi is azzal búcsúztunk el tőlük hogy »Viszontlátásra Nógrádon«. Galambos Géza, isk. igazgató Nógrád aki jelenleg tényleges katonai időmet töltöm, hozzászólok a maga problémájához. De ne­kem sem közömbös ez a prob­léma. Az, hogy ha megnősülök, milyen élettársam lesz, milyen szellemben fogja nevelni gyer­mekeimet. Én azt tartom, hogy egy lánynak, fiatalasszonynak fel­tétlenül el kell járni az ifjú­sági szervezetbe, mert itt nyí­lik a legjobb alkalom, hogy látóköre szélesedjen és művelt­ségét gyarapítsa- Nem tudok magamnak olyan élettársat el­képzelni, akit a háztartás gondjain kívül más nem érde­kel. Aki azt sem tudja, mi tör­ténik a világon. Hogyan be­széljek én egy ilyen asszony­nak a munkámról, egy engem érdeklő újságcikkről, vagy társadalmi problémáról. Nem csodálom, ha ilyen asszonyok mellől előbb-utóbb elkívánkoz­nak a férjek olyan társaságba, ahol beszélhetnek a világ ese­ményeiről, ami a XX. század­ban minden civilizált embert kell, hogy érdekeljen. Talán erős kifejezés, de én maradi gondolkodású ember­nek tartom a maga férjét. Ké­sőbb ő is meg fogja bánni, hogy magát nem engedte a fiatalok közé, mert annak, hogy egy asszony látóköre, ér­deklődése leszűkül a családi gondokra, később társadalmi életünkben és a gyermekneve­lésben is kihatása lehet. Nem egy férjjel találkoztam, aki szinte szégvelte, ha néha-néha elmentek társaságba és a fele­sége nem tudott beleszólni az ott felvetődő problémákba. Teljes tájékozatlanságot árult el a háztartásán kívül eső kérdésekben. Arra azonban nem gondolt, hogy ennek ő is oka, mert feleségét elzárta a tanulás, a fejlődés elől. Vagy például melyik férfi szeretné, ha^ gyermekeit olyan otthon­ülőnek, szűk érdeklődési körű­nek nevelné a felesége, ami­lyenre ő szorította az asszonyt. Ezért javasolom magának, ne adja fel a harcot, úgy a saját, mint a későbbi családi boldog­ságuk érdekében. Vágó György Salgótarján*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom