Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)
1958-01-04 / 1. szám
4 NÓGRÁDI Népújság 1958. január 4. Á műszaki értelmiség helyéről, szerepéről A MAGYAR munkásosztály hatalomra kerülése óta általában, de különösen az ellenforradalom leverése óta gyakran szerepel napirenden az értelmiség, benne a műszaki értelmiség helye, szerepe a szocializmus építésében. Ankétokon, vitákon, a gondolatok kicserélésének egyéb fórumán szerepel, mint további előrehaladásunk egyik fontos kérdése. Az értelmiséghez, s különösen a műszaki értelmiséghez való viszonya minden társadalmi rend vezető osztályának életbevágó kérdése. A tőkések nagy anyagi erőket fordítottak arra, hogy fiaikat mérnöknek, szakembernek képezzék, s a már meglévő értelmiségi gárdát teljes egészében megnyerjék szolgálatuknak. A kapitalizmus igyekezett az értelmiség testét-leikét megvásárolni. Amíg az egyik oldalon a pénz bűvös varázsával sokakat saját céljai eléréséért, a magasabb profitért, a munkások elnyomásáért megnyert. sőt nem egyszer cinkossá tett bűnös iizelmekben, addig a másik oldalon diplomás emberek a legközönségesebb munkák elvégzésére kényszerültek. A tőkés termelés — ha egyes értelmiségieknek nagyobb érvényesülési lehetőséget is biztosított, s jobb anyagi feltételeket is teremtett — végeredményben egész munkájukat a profit utáni hajsza, a nagyobb nyereség elérésére alacsonyította le. Megfosztotta mindattól az értelmétől a szellem munkásait, amit a kutatás, a műszaki fejlesztés, a technikai előrehaladás eredményeinek öröme adNépi demokratikus rendszerünk — bár az elmúlt tizenkét évben számos hiányosság is jellemezte munkánkat — nagy anyagi áklo- zatokat, erkölcsi megbecsülést biztosított a nűszaki fejlesztésre. Ipari-műszaki elmaradottságunk felszámolása volt, marad és lesz építő munkánk egyik kulcskérdése. E feladat megoldásából a megyénkben dolgozó műszaki értelmiségiek is derekasan kivették a részüket. Nagy részük van az ellenforradalom leverése utáni gyors konszolidációban. Üj gyártmányok, új gyártási eljárások öregbítik műszakiaink hírnevét. Míg a Horthy-rend- szerben diplomás emberek voltak munka nélkül, ma, például a Salgótarjáni Acélárugyárban, a mérnöki állások felét nem képesek betölteni. t ■GETŐEN SÜRGET bennünket a gyorsabb technikai haladás- Ugyanakkor hiányunk van mérnökökből, művezetőkből, aknászokból. Azonban nem kevésbé gátolja fejlődésünket, hogy jelenleg dolgozó műszaki vezetőink jórészének szakmai felkészültsége egyáltalán nem kielégítő, megnyugtató. A Salgótarjáni Üveggyárban és Tűzhely- iyárban a művezetők fele nyolc általános iskolai képzettséggel rendelkezik. Vannak egészen magas műszaki beosztásban olyanok, akik mérnöki diplomával nem rendelkeznek, csupán több évtizedes szakmai gyakorlatra alapozzák munkájukat. Az eredmény? Sajnos, az ilyen helyeken komoly baj van a tekintéllyel, a fontos kérdések helyes eldöntésében, s nem utolsó sorban az egyes műszakiak egymáshoz való kapcsolatában. Jelen technikai fejlettségünk a továbbképzést is égetően követeli, mégis ott tartunk, hogy számos műszaki vezetőnek még a beosztását igénylő képzettsége sincs meg. Kormány- határozat írja elő, hogy 1960-ig minden vezető beosztásúnak meg kell szereznie azt a képesítést, amelyet munkája alapos, kielégítő elvégzése megkövetel. Addig pedig nincs sok idő hátra. S nem nehéz megmondani, hogy lesz olyan műszaki beosztásban lévő dolgozónk, akit képzettebbel kell felváltani. Az elmaradott felkészültség felszámolását azonban más vonatkozásban is sürgetnünk kell. Szűkös beruházási lehetőségeink nem1 teszik lehetővé, hogy akár 1958-ban is nagyobb összeget fordítsunk új gépekre, berendezésekre. A műszaki fejlesztésnek mindé nekelőtt azt az oldalát kell tökéletesítenünk, amely a technológiai eljárások korszerűsítésével járul hozzá a termelékenység növeléséhez. az önköltség csökkentéséhez, a minőség javításához. K, KÉTSÉGTELEN, a műszaki értelmiség jórészében megvan a képesség és akarat is, hogy a ráháruló, s egyre növekvő feladatokat megoldja. Tájékozódottságuk gazdasági helyzetünkben, a világtechnikában lényegesen javult. A műszaki élet szervezettségének, tartalmának javulása, a nagyobb lehetőségek, a leghaladóbb eljárások megismerése — termé- kenyítőleg hatott az ilyen irányú fejlődésre is. Mégis tapasztalható elégedetlenség, hogy nem haladunk megfelelően előre. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az előbb felsorolt •jíokon túl, mi az, ami akadályozza a teljes kibontakozást, a fogyatékosságok gyorsabb leküzdését? Mindenekelőtt az a bizalmatlanság, gyanakvó légkör, amely elsősorban az alsóbb mozgalmi szervek vezetői és a műszaki értelmiség között megvan, él és káros irányban hat. Ennek az állapotnak az okait keresve, érdemes néhány általános jelenségre rámutatni. Köztudomású, hogy amióta a termelés központosulásával a javak előállítása társadalmi méreteket öltött, mindig szükség volt olyan irányítókra, akik megszervezték, ellenőrizték a termelést, utasításokat adtak, irányították a munkát. Az is kézenfekvő, hogy a műszaki vezető és a fizikai dolgozó között bizonyos ellentétek jöttek létre. De ezek jellege teljesen más a kapitalizmusban és más a szocializmusban. A tőkés időben a munkás azt látta, ha a mérnök, a művezető hajtotta őt, a profit növekedett, az ő egészsége pedig rohamosan romlott. Mérge, felháborodása közvetlen felettese felé irányult. De ma, nálunk erről szó sincs! A műszaki vezetők intézkedéseinek túlnyomó többsége a szocialista gazdaság erősítését, közvetlenül a dolgozók anyagi helyzetének további javítását eredményezi. Az a helyenként kiélezett ellentét tehát, amely a vezetők és beosztottak között megvan, jórészt a tőkés világból szármázó szemléiét maradványa, s elsősorban a munkásosztály elmaradottabb rétegei táplálják. A BIZALMATLANSÁG leküzdésében persze van bőven tennivalójuk a műszakiaknak is. Helyes intézkedésekkel, a jó munkaszervezés kialakításával, határozott, de emberséges magatartással biztosítsák a vezetőnek kijáró tekintélyt, tiszteletet, megbecsülést. Ahol szervezetlenség, herdálás, fegyelmezetlenség uralkodik el, ott az öntudatos munkások nem alaptalanul elégedetlenek a műszaki vezetővel. Furcsa állapot volt az is, hogy az ellen- forradalom idején egyes műszaki vezetők a sztrájk élére állottak. Példa nélkül álló a történelemben. A kapitalizmusban éppen fordítva történt: csitították, szelidítették a sztrájkhangulatot, igyekeztek leszerelni a mozgalmat. Volt megyénkben is olyan mérnök, technikus, aki a haladó erők, a kommunisták üldözésének élére állt. irányította a b Ez bizony nem használt a műszakiak hírnevének. De ebből általánosítani és állandóan ostorozni, elmarasztalni őket, teljesen fejetetejére állított elgondolás. Ha valahol, ebben az esetben különösen súlyos bűn egyes esetekből általános következtetést levonni. Aki bűnös, azt megbüntetik, akár diplomás akár nem. Hiszen minden jóravaló családban akadhat olyan, aki szégyent hoz a család fejére, de aki hű a néphez, tiszteli törvényeinket, teljesíti kötelezettségét, nemcsak nyugodtan dolgozhat, hanem külön elismerésben is lehet része. Ehhez kell tartaniok magukat a műszaki értelmiséggel kapcsolatban egyes olyan funkcionáriusoknak is. akik gyakran ferde szemmel figyelik a műszaki dolgozók munkáját, magatartását. Az éberség és bizalmatlanság káros összekeverése megnyilvánul például abban, hogy az eredménytelen kísérletezéseket, kutatásokat ellenséges tevékenységnek minősítik és valóságos nyomozást indítanak kivitelezője ellen. Nem. erre semmi szükség! Ha a kísérlet nem sikerül, adjanak segítséget a mozgalmi szervek is. S annak is megvan a módja, hogy leleplezzék a bűnös hanyagságot, visszaélést, pazarlást — ha műszaki beosztásúról is van szó. Ennek kapcsán kell szólni arról az állapotról, amely manapság az idősebb és fiatalabb műszakiak között kialakult. Az egyetemről nemrég kikerült mérnökök, fiatal műszakiak elég gyakran panaszkodnak amiatt, hogy úgjr érzik: nem bíznak bennük, mellőzik őket fontosabb feladatok megoldásánál. Különösen a szénbányáknál alakult -ki ilyen helyzet. A felnövekvő fiatal műszaki értelmiséggel szembeni féltékenység mindenekelőtt abból ered, hogy egyes idősebb mérnökök maguk is tudják, képzettségük nem mindenben állja ki a kritikát. Másrészt annak a szemléletnek a maradványa, hogy a tőkés világban a mérnök kényszerülve volt szakmai tudását hét lakat alatt őrizni, különben a kenyérért folyó vad versenyben hamar alul maradt. Viszont az idősebbek látják, s szóvá teszik: a fiatalok tanulásához, fejlődéséhez soha ilyen lehetőségek nem voltak biztosítva, mint most, egyesek mégis visszaélnek vele, sőt az egyetem elvégzése után semmiféle tanulmányt nem folytatnak, megelégedettek eddigi tudásukkal. A PÁRTSZERVEZETEKRE nem kis feladat vár, hogy minél előbb feloldódjék az a kettősség, amely egyfelől technikai-műszaki elmaradottságunk felszámolásának követelménye, másfelől az értelmiség irányában folytatott politika fogyatékosságai' között fennáll. Segíteni a műszakiakat abban, hogy a gyártás és gyártmány fejlesztésében, a gazdaságosságban, a munkafegyelemben sikereket érjenek el, sajátos igényeik erőnkhöz mérten kielégítést nyerjenek, hogy a helyi műszaki vezetők ne szenvedjenek hátrányt (például külföldre többnyire csak az országos szervektől utaznak), — ez a pártszervezetek munkájának egyik oldala. Természetesen ehhez nem egy pártszervezetnél előbb a vezetőknek magukban kell tisztázniok a műszaki értelmiség szerepét, jelentőségét, lészámolva és visszautasítva minden káros, antimarxista nézetet. A másik nélkülözhetetlen rész: a pártszervezetek nem mondhatnak le és ne is mondjanak le a műszaki értelmiség munkájának állandó bírálásáról, a műszaki fejlődés rendszeres pártellenőrzéséről. E feladatban a munkásokon kívül eredményesen támaszkodhatnak a kommunista műszakiakra. A műszaki vezetők munkájának megbecsülése. támogatása, helyzetük megértése és jelentőségük felismerése ma különösen nem jelent egyebet, mint a népjólét jelenlegi színvonalának megtartását, majd további emelését szolgálni. B. Gy. Úttörő tánccsoport Létesült Balassagyarmaton. A vakáció alatt a mintegy hatvan tagú együttes szorgalmasan készül április 4-i bemutatkozására■ A szociális otthonok ellátására közel négy és félmillió forintot terveztek 1958. évre. A ludányhalászi és balassagyarmati szociális otthon 670 gondozottja számára így biz- tosítano.k sokoldalú ellátást. Ipolytarnócon. Nógrádsza- kálban. Szécsényben. Ludány- lialásziban és Varsányban nagy sikerrel működnek a dolgozók részére indított 10—15 előadásból álló főiskolák. • 1435 gyermek étkeztetésének biztosítását tervezi az 1958. évre a megyei tanács. A múlt évi 2,915.000 forinttal szemben a jövő évben 3,403.000 forintot fordítanak az általános iskolák napközi otthonaiban étkező gyermekek ellátására. _O — Az államosított házak karbantartásával és felújításával is igyekszenek megjavítani a lakásviszonyokat. Az erre a célra előirányzott összeg több mint egymillió forint a jövő évre. * Űttörő vezetők és úttörő ifivezetők részére tanfolyam indul Balassagyarmaton a téli vakáció idején. Ezen a tanfolyamon a járás úttörő csapatai részére képeznek minden szempontból megfelelő vezetőket. — o — Tavaly ősszel a szécsényi járás legeltetési bizottságai a legelőkön nem végeztek őszi műtrágyázást. A legelők karbantartását a természetre bízták, a trágyázást pedig az ott legelő állatokra. Most őszszel már nem egy helyen elhatározták, elkezdik a legelők javítását, mert rájöttek: a jól kezelt legelő több füvet biztosít. Ipolytarnócon 5, Szécsényben 5, Nagylócon 5 és Szé- csényfelfaluban 6 mázsa műtrágyát szórtak ki a legelő egy részére. Tervbe vették ezekben a községekben a téli bokorirtást is— O — A szécsényi szeszfőzde szeptember hónaptól kezdve november végéig közel 5000 liter pálintkát főzött már le. A környék dolgozó parasztjai szívesen keresik fel a szeszfőzdét, mert kifogástalan minőségű pálinkát kapnak cefréjükért. Februárig előreláthatólag hét vagon cefre kerül feldolgozásra. Megint panasz... 1^1 ily hálátlanok az emberek! Elmúlt a nélkülözés, a bizonytalanság és ezzel együtt feledésbe merülnek az álmatlan éjszakák, a kifolyt könnyek. De ez így is van rendjén. Vajon kinek telne öröme feleleveníteni a keserves napokat? Keresve sem találnánk olyan bányászt, aki középiskolás fiának azzal dicsekedne, hogy tíz éves korában kellett neki dolgoznia. Pedig aligha akad olyan apa, aki nem esett át ezen. Szenvedését magába zárja, csak lelki szeme előtt vonul el néha, ha gyermekére néz. Így tudja felmérni azt a rögös utat, melyen végig haladt. A jelent becsülnünk kell. Elégedetlen ember mindig volt, sőt talán napjainkban még több van, mint valaha. Mi ezt nem is rejtjük véka alá, mert íme még a sajtóban is megírjuk. Igaz ugyan, hogy panasz és panasz között különbség van. Kisbali István mátrano- váki aknász nős ember, családja van. A gyermek- nevelés tudvalevő, gondokkal jár. így van ez Kis- baliéknál is. Csak egyedül a családfő dolgozik. Az étkezés, ruha sok pénzt felemészt. Amit aztán fére- tesznek, nagyon meggondolják mire. S mit gondolnak, mire gyűjtött a Kisbali család? Nem másra, mint egy mosógépre. Ez magában nem sokat mond. Pedig nem így van. A család számára már minden megvan, ezért lehetett tervezni a mosógépet. S a panasz? Azért, mert nem tud vásárolni. Susán István II. vájártól érdeklődtem, elége- dett-e keresetével. Mit gondolnak, milyen választ kaptam? Sejthetik — nem. Pedig nem keres rosszul. Három éves kislányának már most megvette a szobabútort. évfalvi János főmérnököt nagy sérelem érte. No, nem kell megijedni, nem azért, mert nem kapott lakást, vagy állásából elmozdították, vagy prémiumát vonták el. Nem erről van szó. Az egyszerű munkásból lett mérnök családja nyugodt körülmények között él. S hogy mi a panasza mégis? Még a II. negyedévben beadta kérelmét személy- gépkocsi vásárlásra és még nem kapta meg a Wartburgot, vagy Skodát. Pedig a pénz meg van rá! A lakásínség ma is nagy Salgótarjánban, de nem így Nagybátonyban. A közelmúltban több bányásznak nem kellett a lakás, mert nem keleti napot kap. Persze nehogy azt higyjék, hogy nem költöztek be. Beköltöztek, mert olyant kaptak, amilyent kértek. Sőt még ezen felül is akadt vagy 9 kétszobás lakás, amelynek alig akad gazdája. Pedig valamennyi fürdőszobás és hogy mégsem veszekednek érte, az már annak a jele, hogy meggyőztük a bányászok igényeit. ^ vidék mindig mostoha körülmények között volt. 1945 után történt csak változás. Eljutott a Faluszínház a legtávolabbi faluba is. Először dicsérték a Faluszínházat mindenütt, de később csappant ezek számi Dehát hogyisne. Hisz ma már az egyszerű bányász Budapestre jár színházba. Nem egynek opera bérlete van így aztán érthető, ha többet var még a Faluszín- haztol is, mint néhány évvel ezelőtt. S hangzik a panasz (jogosan): a Faluszínház színészei azt tartják hogy a bányásznak io- Söt az is előfordult, hogy egyik szereplő erősen ittasain lépett a színpadra. Pesti színészek' Vegyetek már észre, megváltozott a bányásztelepek nepe. Ami jó volt 1947-ben nem jó 1957-ben, s 1958- ban. A bányászba az elmúlt évtizedek alatt beleoltották a kisebbségi érzést. Kiverni nem könnyű, de sikerül. Vidéken, aki azelőtt taxin utazott, mindig úrnak” számított. Egyszerű Kétkezi munkás szégyelte volna magát taxin, s talán pénzé sem volt rá. A bányásznapon — bármily fur- csa is — a salgótarjáni taxi foglalt volt. Nem is akárkik vették igénybe: Somlyói, kazári, mátraszelei bányászok. K mberek, egyszerű dolgozók, akik ma még a jelennel küzdenek, de már a jövőt tervezik. Panaszuk elismerés a munkásosztály hatalmáról. Mert, hát mikor lehetett a fizikai dolgozónak olyan igénye mint ma? Sosem. S hogy még- sincs megelégedve? Ne is legyen. Ez az ország az övé, a miénk, mi ápoljuk a termőfát, s akarjuk annak gyümölcsét is élvezni. Hortobágyi András 00©0@®00S00©0©©©©0©@00000000000 OESZTENDŐ Ú) ESZTENDŐ Mit hozott az óesztendő a | Szovjetunió egyik legrégibb városa, Perm lakóinak? E kérdésre feleljen néhány beszédes szám. 1957-ben a városban több mint 100 ezer négyzetméternyi lakóterületet adtak át rendeltetésének, 36 kilométernyi villamos vonalat fektettek le. 9 mozit, klubot és kultúrházat építettek, megkezdték a televíziós központ szerelését. 24 üzlet nyílt, jelentősen kibővült az autóbuszpark. * Előzetes számítások szerint a turkmén kolhozok 1957. évi jövedelme 2 és fél milliárd rubel. Ez 400 millióval több. mint 1956-ban. Türkmenisztán kolhozainak 95 százaléka — milliomos. Sok kolhoz 25 milliós, vagy még ennél is nagyobb jövedelmet szerzett azáltal, hogy az államnak nagy mennyiségben adott el gyapotéit és különféle állattenyésztési cikkeket. * 1 1957-ben a szovjet tudósok I számos újfajta mezőgazdasági növényt honosítottak meg. A \ kísérleti telepeken több mint 5 ezer fajtát próbáltak ki. Ezek között olyan fontos mezőgazdasági terményeket is találunk, mint a búza, kukorica, rizs, gyapot, cukorrépa stb. így például az Kukrán mezőgazdászok által kitermelt őszi búza hektáronként 4—5 mázsával gazdagabb termést ad, mint a régebbi fajták. Ezenkívül kísérletezések folytak külföldről érkezett vetőmagokkal is. * A szocsi turista állomást 1957-ben 26 ezer törista láto- gotta meg. A krasznodari kiránduló helyekre 80 ezer természetjáró volt kiváncsi. Mindez azt mutatja, hogy a turisz” tika 1957-ben jelentősen fejlődött és egyre népszerűbbé vált. Ezért 1958-ban újabb túristaházak építését vették tervbe. ♦ Milyen új árucikkek kerülnek eladásra 1958-ban'! Az idén már jól bevált és. megkedvelt könnyűipari cikkeken kívül új gyártmányokkal is megismerkedhetnek a fogyasztók. Különösen sok új háztartási gépet hoznak forgalomba. Egyre több, nagyteljesítményű robogó kerül az üzletekbe- Az autógyárak a. „Volga“ és a „ZIL—111“ típusú kocsik mellett a „Moszkvics“ kocsik tökéletesített típusát is gyártják. A ruházati ipar finom és könnyű szövetekből készült ruhákkal várja majd a vásárlókat. Mindez csupán nagyon kis hányada az új árucikkeknek. A kievi Népgazdasági Ta_ nácshoz tartozó gépgyárak 1958-ban 14 új géptípust gyártanak majd. Ezek közé sorolhatjuk az „SZKGN-6” típusú vetőgépet is. amelynek termelékenysége 50 százalékkal szárnyalja túl az eddig használt gépeket. Ugyanakkor a kezelőszemélyzet száma egyharma- dára csökkent. 1958-ban mintegy 50 ezer ilyen gépet készítenek majd.
