Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)
1957-12-24 / 102. szám
NÓGRÁDI Népújság 1957 december 24. Az ajándéh A mit elmondok, már régebben történt. Az egyik kisfaluban élt egy igen szegény család. Már nem mintha több szegény nem lett volna, de ez a család különösképpen szegény volt. Azzal ütött el többitől, hogy sok volt a gyerek. Vizeréknél hat apró gyerek volt. Még a fejük alatt való sem volt az övéké. Az apjuk két keze munkájával kereste meg a mindennapi betevő falatot. Így történt meg az, hogy a legidősebb Vizer-fiú — aki akkor negyedik elemista volt, karácsonyi ajándékot kapott az iskolában- Már karácsony előtti hetekben híre járta a faluban, hogy a „szeretet ünnepén“ a szegény gyerekeket meg fogja „ajándékozni“ a kis jézuska. Még azt is tudták pontosan, hogy melyik gyerek mit fog kapni. Elérkezett a szent este. A kis falu kicsiny iskolájában gyűlt össze a lakosság apraja- nagyja. A petróleumlámpától gyéren megvilágított tanterem zsúfoltságig megtelt, úgyhogy a szűk iskolapadok között egymás hegyén-hátán tolongott a nép. A levegő fullasztó volt, mely egybevegyült a fenyőfa gyantaillatával. Annyira szűkösen voltak oxigénből, hogy a kántor úr által készített színes karácsonyi faggyúgyertyák minduntalan elaludtak. Már a petróleumlámpa is éppen hogy csak pislákolt. Ablakot nyitottak ugyan, de az olyan szűk volt, hogy azon a levegő kicserélődni nem volt képes. No meg voltak olyanok, akik azt kiabálták: „be kell csukni, mert bejön a hideg“. A hatodikosok a karácsonyfa alatt a „Mennyből az an- gyal“-t énekelték. A főjegyző úr, aki szintén jelen volt az ünnepségen, csak az orrát fintorgatta és a fejét csóválta. Ügy látszott, nem volt valamivel megelégedve. Majd amikor a fony- nyadt arcú tanító, akiről szintén patakzott a verejték, befejezte rövid ünnepi beszédét, a főjegyző úr felvette prémes téli kabátját és mint aki menekül, úgy hagyta ott népét Így a fonnyadtképű tanítóra és a pohos hasú kántorra várt az a megtisztelő feladat, hogy kiosszák a szegény gyerekek között a karácsonyi ajándékot, persze azt szigorúan szem előtt tartva, hogy „rászorulás“ szerint történjék- Vizer Jóska kapta a legértékesebb ajándékot. Bakancsot kapott, melyet a karácsonyfa alatt kellett átvennie, illetve felpróbálnia a falu ap- raja-nagyja színe előtt. Jóskáról szakad a víz izgalmában, mert hát ez mégis csak „megtiszteltetés“, hogy csak ő egyedül érdemelte ki az új bakancsot. Űj bakancs? De nem is akármilyen! Szép sárga bőrű, rézriglis széles fogazott szél-1 lel, még cipőnek is beillett I * volna. Szóval olyan bakancs! volt, melyet még a jobbmó-j dúak is irigyeltek. ? • tt mindjárt a kis jé-| ff ff zus születésének elő-? estéjén mondogatták? Jóska fülehallatára: I • — Jó szegénynek lenni | mégiscsak, mikor ilyen szép? bakancsot adtak ingyen Vizer! Jóskának is. Ami gyerekeink-* nek is adhatnának — hang-? zott a megjegyzés. ? — Jóska nagy örömmel vit-| te hazafelé az ajándékot. Majd I kibújt a bőréből. | örült neki, de hogyne örült volna, mikor ő már tízéves volt és még új bakancs soha nem volt a lábán. Mindig abban a bakancsban járt, ami az apjáé volt. Mikor ment az utcán, csak úgy zörgött, a lábán mintha valami üres ládi- kót vontattak volna a földön, a bakancsot aztán felváltva, hordták a kisebb testvéreivel | — Mit fog szólni édesanyám. | meg édesapám, biztos ők is I fognak örülni az új bakancs- | mák — gondolta hazafelé. * Jóska tévedett-..! Tévedett,? J mert az édesapja egyáltalán nem örült, csak némán, közömbösen szemlélte a bakancsot, s ezeket gondolta magában: „Minek adták... ha már eddig megvoltunk, ezután is megleszünk... Nem szoktam én könyöradományból élni... Inkább adnának munkát és rendes megélhetést... majd vennék én mind a hatnak ruhát is, meg cipőt is... Jóskának nem nagyon tetszett, amiért édesapja nem örvendezett az ajándék láttán. Mindjárt érezte, hogy itt valami nincs rendben. Az öt testvér azonban annál inkább ricsajozott, egymás kezéből ráncigálták a bakancsot ki. Valamennyi fel akarta próbálni, lármáztak, kiabáltak, édesanyjuk alig bírta őket rendreutasítani. — Ó, a Jóskának új bakancsot hozott a jézuska!... Édesanyám, nekünk miért nem hozott a jézuska? •.. — kiabálták anyjuk felé. — Ne lármázzatok annyit, majd ha megnőttök, nektek is hoz . .. csak legyetek csendesen ... de ha rosszak vagytok, akkor nem fog hozni semmit. — A gyerekek hallgattak anyjukra. óska mikor lefeküdt, sokáig nem tudott elaludni. Nem jött álom a szemére, csak forgolódott. Várta nagyon a reggelt, hogy az új. bakancsban mehessen ki az utcára pajtásai közé és megmutassa nekik is. No, habár azok már látták az este, amikor megkapta. Másnap. azaz karácsony napján Jóska felhúzta az új bakancsot, ami sehogyan sem vágott a kopott, foltos ruhájához. Azért mégis elment a többi gyerekekkel a templomba az ünnepi misére- Az anyja nem akarta engedni. — Ó, édes fiam, így nem való a templomba menni, kicsúfolnak ... Dehogy is csúfolnak, édesanyám, az nem baj. hogy foltos a ruhám, csak rongyos ne legyen, meg aztán van új bakancsom is ... (az utóbbit csillogó szemmel mondta). Máskor sohasem akart menni a templomba, mert mindig csúfolták a többiek: — Te nagy bakancsú Vizer! . Apád bakancsában jársz! .. Most aztán nem lehetett visszatartaniEbéd után Jóska elment játszani, pontosabban szánkózni. Közben az idő megenyhült és a vékony hó olvadni kezdett. Az utca latyakos, pocsolyás lett. Jóska játszadozás közben csak érezte, hogy lába az új bakancsban egyre nedvesebb és hogy puha a bakancs talpa. Arra gondolni sem mert volna, hogy az új bakancsba belemegy a víz. Mikor besötétedett, haza ment. Ahogy belépett a házba és járkált, minden lépésnél egy nagy cuppanás hangzott. Apja figyelni kezdte. — No csak, te gyerek... Mutasd gyere csak ide! csak a bakancsot! Jóska elsápadt, amint apja; a lámpa elé parancsolta. — Mit csináltál a bakancscsal, te gyerek? ... — Én semmit... igazán édesapám ... nem csináltam vele semmit! — Semmit? ... Hiszen olyan, mint a mosogatórongy! No: vedd csak le gyorsan. Jóska nagy sebbel-lobbal vetette le a lábáról az elázott bakancsot, nehogy még az apja a fenekére verjen érte. V izer egész közel tart-: va a petróleumiám-; páhez a bakancsot,; vizsgálgatja, amely! formájából teljesen „kivetke-; zeit“. Bőre puha, mint a szi-j vacs, még a víz is csepegett! belőle. Talpa és sarka egyál-j talán nem volt, mert papírból j készült és elázott, a kérge fel-j gyűrődve, az is papírból volt! és az is elázott. Vizer dühbe! gurult... — Hej, az anyja! keservit... még annak is, akii csinálta. Ha már egyszer ad-l nak, akkor adjanak becsüle-l teset, vagy ezek azt hiszik,! hogy a szegénynek már eszei sincs ... Barátom, még ezzel? is becsapják a szegényt... —g úgy vágta a földhöz, csak úgy! loccsant, mint a felmosó-s rongy ... Jóska sírt, siratta al bakancsot. Vizer szörnyen bosszúss volt. Másnap reggel lelki isme-g rététől nyugtalanítva, hónag alá fogta a „volt“ bakancsot! és elfordult vele ahhoz a ci-! pészhez, aki készítette. — Nézze meg, mester úr,= ilyen bakancsot csinált a sve-§É gény ember gyerekének! — Ejnye, Vizer barátomé amilyet rendelt a főjegyző úr.[| Nem tudja azt maga, hogyg olcsó húsnak híg a leve. Há-1 rom pengőért mit lehet adni.g Meg aztán mi lenne a susz-M terokkal, ha minden bakancsa örökké tartana? — s gúnyosanl belenevetett Vizer szemébe.^ — Mester úr, hát mégis = papírból. •. ez mégsem szép! dolog! — Tudja mit, Vizer bará-p tóm, csinálok én a maga fiá-g nak bakancsot, két nap múlva! készen lesz, de csak azért g mert szegény ember. Ne fél-g jen. annak bőrből lesz a talpa.! Majd a nyáron ledolgozza azg árát a szőlőmben... Olcsón= megszámítom magának. — Jól van, nem bánom —!' egyezett bele. — Most márg1 azért is lesz Jóskának új ba-= kancsa, úgysem volt még nekig soha. p A z elázott „jószágot“! pedig fogta és elvitteg. a községházára, le-g tette a főjegyző író-g asztalára s azt mondta — Köszönöm szépen a ka-g rácsonyi ajándékot. — Miféle karácsonyi aján-g dékot? g — Az ajándékbakancsot.! amit a fiamnak adtak — az-g zal Vizer kifordult az iroda-= ból és hazafelé tartott. Feteke János = PÚ ífiikal Akik az ünnepen dolgoznak is napjában Szolnok lKrszala\Yapszcrvezetefn % Két és fél napig az emberek indítanak gFŰSZÉKT Vállalat fiataljai tízgnagy többsége a családi oro- fele. = taggal alapítottak szei^ezetct==möknek, a szórakozásnak, a — Hóvégi hajrá van a szállt- gés ezzel a város tagsága 20001 Pihenésnek adja át magát, tásban — mondják, s kará- gfőre emelkedett. gNagy többsége, de nem vala- csonykor sem lesz kevesebb 1 mennyi. Sokak számára a ka- a személy- vagy teherfor- g A szokásos vasárnapi me-grácsonyi hangulatot a köteles- ff ne trend szerint közlekednek agség teljesítése váltja fel. g buszok Nógrád megye terülc-g Erőteljes kopogás az ajtón, |tén. Sem rendkívüli járatokat| a postás bácsi gnem indítanak, sem pedig ja-g --------------------------r atokat nem vonnak vissza asérkezett meg. A konyhából a galom. Sándor Pál és Kemény Sándor forgalmi szolgálattevők brigádjai 24-én éjjel és 25-én szokott őrhelyükön lesznek, magasba lendül az indító tárcsa, s a rokonlátogaf várható csúcsforgalom miatt.pült szaga, a készülő sütemény tásra mdu’ó családokat =illata árad ki, miközben át- görd{ti a vonat = Ifj.. Johann Strauss éZeíé-gnyújtja a levelet, az újságot, '. , ibőí és munkásságából rendez-gvagy éppen csomagot kézbesít- 'emence izzó belsejébén iíefc ismeretterjesztő előadásígCsak Salgótarjánban mint- folyékony üveg. Két napig nem \ az acélgyári kultúr otthonban^ egy 30 ezer levelet visznek mentenek belőle [Ez alkalommal Strauss-művek^majd sz£t a város, különböző az üvegesek. j bemutatásával szerepelt agpontjaira karácsony első nap- De addig sem teljes a tétlen- \gyári szimfonikus zenekar is-gjan Kurinka János, Molnár ség. Anyagelőkészítők, behorÜFerenc és a többi szolgálatban dók szorgoskodnak azon, hogy I nyelvtanfolyamot Jn"§§iévő postások. Ezen a napon az egyszinten maradjon a kemeníráti Társaság i az^acéláru-lN^2 egyében Népszabad- céhen az üveg. Tizennégy em- i gyári KISZ-szervezet a gyári1ságboi, Nógrádi Népújságból, bér huszonnégy órás munká- dolgozói részére. ^Népakaratból, Magyar Nemzet- val biztosítja, hogy pénteken Íjból, Sportból több mint 45 ezer reggel 6 órakor semmi fenn- Az agrártézisekkel kapcso-g darabot kézbesítenek. akadás ne legyen a Salgótarlatos tennivalókról és a fel-= S az ünnepeken megtalálni jáni Üveggyárban. A generá- adatok végrehajtásáról tár gőrhelyén torkezelők, a salakosok valagyaltak legutóbb a Pásztóig az orvost mennyien becsülettel helyt=Járási Tanács ülésén. sis. A kórházak betegeinek állnak majd munkahelyükön. ^ilyenkor is szükségük van ÄS2SU TLrS20 között. Bemutatták az p_ __ ®f“a' a kara gozók Pálfalván pedig változatlanul or_ húzza a gép a táblaüveget... A kötelességüket teljesítő dolAnna 7 férje nyakán" a'Rum- lcsonyi és újévi ünnepnapokon SgységgerLndolnL iancev-üav és a Tiariss-elídíiMls enyhul a kín->a a sérült- gondülinak azokra, című szovjet filmeket. =nek’ hűsítik a lázas beteget és alk kozben szórakoznak, tángvilágra segítik az ünnepnapot coInfk’. vagy ePPen a filmet . . . ........................ .... sválasztó újszülöttet is Igazi nezik- A gondtalanul szórakozó A pásztói járás allandobi-=v .ffvy újszülöttet is. igazi h ., zottságai az utóbbi hetekbengNőtársuk a mentők, ők is *a? ^szerűen komoly munkát végeznek. Aprendes hétköznapi műszakban S® tartja- ha mm bizottságok 60 százaléka márijteljesítik emberi hivatásukat. , , gaiatkeszen enymegtartotta esedékes üléseit. ijA fehér kocsik áldozatkész .lk. szomjat> ha süteményre gvezetői készek azonnal meg- TValo?ftb.at a legjobb Szilveszteri baráti összejö-gjelenni a hívott helyen, hiszen -a atokban- Eszükbe sem jut, vetelt rendez a városi tanácsjjemberek élete múlik rajtuk Salgótarjánban az év utolsó1 A bányákban napján. A vacsorával fűszere-^ --------------------— ____,11UMa. z ett összejövetelen tombola-inem han ni ^pek és csillék kot teljesít. sókkal kimerítőb- sorsjatek is lesz. ^megszokott zajat A gépház, a bet> mim bármelyik hétközna_ jglejtakna, a szallitovágat csen- Az Acélárugyár nőtanácsn^áes sötétségbe burkolódzik. De baba- és játékvásárt rendezett.^mégsem. A csendet a néha . , , . Ennek tiszta jövedelmét pon-gfelzúgó szivattyúk, szellőztető zugnak a gepek> rendes műtősön 3000 forintot, a gyermek-^gépek hangja töri meg Mé- SZak Van’ dolgoznak> mindenki város kicsinyei részére küldtékmiyen pislákoló lámpafény mel- 3 ?elyen, van- Gráser Gusztáv Zlett idős bányászok őrködnek, muvezfta irányítja 24-én este falatokban, hogy a fáradhatatlan csapos, a sürgő-forgó pincér, a konyhák személyzete műszapon. Az Erőműben =el. ühogy a víz ne tegyen kárt, s a munkát. Varga Gyula a kapHáromszor több a takarék-gpéntekre jó legyen a levegő cs°iótáblát kezeli. Varga Ist- betétek száma az idén a me-iis. Másutt fejszekopácsolás ván és Beuschel István pedig gye takarékpénztáraiban mint|hangzik Serénykezű fenntar- a turhináknái szorgoskodik, avaly ilyenkor. A dolgozókg^ y. munkájukat A S a keso karácsony esti ütődévé? hGtÍl° ^flszállítóvágatok fölötti ácsola- megnyugtató érzés: látni orzesevel bíztak meg az álla-ltnkat a Bulik Gyula magas alakját. Ez mot. gtokat cserélik ki, másutt a glégjáratot, a munkahelyet ja- gvítják. Mizserfán nyolctagú a fiatal salgótarjáni rendőr szakaszvezető már négy éve őrködik a város élet- és vagyonbiztonsága felett. Most az ünnepek alatt Egyed Zoltán Közel 2 millió forintot fi-^bányamentő csapat őrködik, zetett ki az idén az Allami=r Biztosító a különböző biztosi-bér szemmel figyelve a kőzetások fejében. így például jgtet. Vízbetörés várható. A kis mintegy 460 ezer forintot jep-=csapat jóelőre felkészült . . . tizedes lesz a társa. Mindkét- es mintegy 500 ezer forintot = _ , , , , , OZ élet-, baleset- és temetkezésig . S mig a banyászok lenn a biztosítást kötött megyei dolgo-=mélyén, = a vasutasok :óknak. ötven KST működik idén Nógrád megyében. KST-k zöme üzemekben, ten azt mondják: bizony kellemesebb lenne ilyenkor kedélyesen elszórakozgatni. De a szolgálat nehézségeit könnyíti az a tudat, hogy sokezer ember biztonsága múlik ||a felszínen végzik egy pilla- az Mnatra sem megszakadó mun- nyugalma, A Ikájukat. A salgótarjáni vas- vigyázó szemükön. Ez készteti jő-gutasok jónéhány nap óta már Molnár Sándor szakaszvezetőt = részük hivatalokban alakult, segy Az esti csendet egy mentőautó hosszasan elnyúló harsány kürtölése töri meg. A kocsi rohan a város hótól fehérlő, most gyér forgalmú főutcáján a kórház irányába. A mentősofőr azon gondolkozik magában, miért is választotta éppen ezt a szakmát. Milyen jó lenne most nyugodtan otthon tölteni ezt a szép, csendes estét családja körében. Milyen szép is lenne. De hiába, első a kötelesség. A kórházhoz érve gyorsan kiemelték, s hordágyon vitték be az eszméletlenül fekvő 40—50 év körüli fájdalomtól eltorzult arcú férfit. Karátr MUTET csony este lévén a fiatal Szilvássy volt az inspekciós orvos. Magas, szőke, rokonszenves arcú, nőtlen férfi, aki belgyógyásznak készült, de udvariasságból Szakáts kollégája helyett elvállalta a ma esti ügyeletességet. Ő családos, hadd ünnepeljen szerettei körében ezen az estén. Szilvássy gyakorlott mozdulattal tette szabaddá a kötöző asztalra hányát fektetett beteg mellkasát. Elsőnek a szívműködésér® győződött meg, de a vizsgálat közben megérezte, hogy betege igen magas lázban szenved. Nem merte vállalni a kockázatot. Telefonáltatott a nővérrel Szakáts doktorért. A sebész orvos pillanatok alatt megérkezett és három perc alatt megvizsgálta a beteget.. Komoran csóválta fejét. — Behívjak még valakit, doktor úr? — kérdezte félénken Zsófi nővér. — Vagy elegen leszünk hárman is?... — Hát... egy vakbéllel csak megbirkózunk valahogy mi is! Ne rontsuk el a többiek karácsonyát. Remélem nem lesz semmi komplikáció. Na, de — legyintett — csináltam én már egymagám sokkal nagyobb műtéteket is 1944-ben. Mégsem lett semmi baj belőle. A szükség törvényt bontott. Hat serény kéz végezte el, amit rendes körülmények között 6—7 ember szokott csinálni. Igaz, 25 perc helyett 45 perc alatt sikerült megszabadítani sajgó vakbelétől páciensüket. De mesteri munkát végeztek. A műtét végeztével égtek a kíváncsiságtól, hogy megtudják: mi okozta a bajt, mi rontottta el az előre kitervelt gazdag programú estét. Néhány perc alatt megtalálták a bűnöst: egy inggomb nagyságú, fazékról lepattant, zománc képében. A beteg fájdalomtól eltorzult arca mintha megenyhült volna, kényszeredetten mosolyogni próbált. Hogy hívják magát bácsikám? — kérdezte Szakáts doktor, miközben húzta kesztyűjét. Huszár Ferenc elővájási vájár- ügye most nagyon haragszanak rám, helyett két irányvonatot és Sándor András őrmestert ...........................»»»»«mim,Nagybátonyban is arra, hogy Í a családi kör helyett szolgálatban töltsék el az ünnepet. nogy elrontotta mj karácsony estéjü-? két? ? Amikor meggyújtjuk a kaSzakáts csak!rácsonyíák gyertyáit, s moso- mosolygott. Szil-J lyogva figyeljük az ajándék— vássynak mtg-Jnak örülő gyermeket, jóízűen hagyta kinn a fo-; fogyasztjuk el az ünnepi vacso- lyosón, hogy ha?rát> vagy ebédet, szánjunk egy váratlan kompliká-Jgondoja|0f egy elismerő pilla»'toStS— «*»». “klk “ Mmért iepM-iPÄM, »™k r<“2" vei elindult haza? kahelyükön töltik . . . Hala- felé. Levette ka-|sak lesznek érte . . . lapját és kezébe? lóbálta. A nagy? hópelyhek par rná-l Küf,ÍPi Hépnjság ^^5■; ’fr-írj ".ük sodpercig rregpi-j !Swo»ww»ni kentek kopaszodó?^ MSZMP Nógrád megyei bízott* fején, de ő most| sága és a megyei tanács lapja; ezzel nem törö-j Szerkeszti a szerkesztő bizottság dött. Még mindig* Felelős kiadó: Cser Gyula, érezte az eter és? szerkesztősé-: Salgótarján, jód vegyes illatát,? városi tanács-köz. mély lélegzetet? Telefon: felelős szerkesztő 12—21. vett, hogy kiszej- j [par; ss mezőgazdasági rovat 10—79j lőztesse tüdejét. ♦ pártépítési és bploolltikal rovat Szívét melegség ?, belpolitikai rovat melegség? ^—g4 adminisztráció 11—59, kiadó- járta át és boldog-? bivatai 14—33 (i8-as mellék), bányai nak érezte magát,? telefon azért, hogy orvos.? Salgótarjáni Nyomdaipari V, S. íl. ! Felelős vezető: Fila István,
