Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-11 / 98. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. december 11. Á falusi párt- és tanácsszervek egyik legfontosabb feladata: a TSI-mazgaSom támogatása A z ellenforradalom után — sok fontos intézke­dés mellett — a kormány el­törölte a kötelező beadás rendszerét. Heiyes, okos ren­delkezés volt ez; a dolgozó parasztság megértette: ez a kormány az ö kormánya, bi­zalommal lehet iránta, biz­tonsággal sorsát illetően. Az intézkedés következmé­nyeit két síkon is figyelem­mel kísérhetjük: az egyilc a dolgozó parasztság magatar­tása, a másik: a tanács és partszerveink munkáját illeti. Nézzük az előbbit: biztonsá­gossá lett a paraszti terme­lés; a falvakból évekkel ez­előtt megkezdődött egészség­telen kirajzás, a nagyarányú városba-özönlés megszűnőben van; talán még soha olyan nagy nem volt a műtrágya­fogyasztás, mint most; meg­nőtt a kisgépek iránti keres­let — és ami ezek természetes következménye: megnőtt p dolgozó parasztság jövedelme. Jó ezt tudni. A párt és a kor­mány legfőbb törekvését je’zi ez. azt, hogy jólétet akar biz­tosítani minden dolgozó em­bernek. És most nézzük a korábban említett párt- és tanácsszer­vek munkáját. A párt politi­tartják a tsz-szervezés kérdé­sét- Palotáson a volt tanács­elnök meg nemhogy segítette a tsz-szervezést, de valósag­gal lebeszélte a gazdálkodó­kat a belépésről! Karancsal- ján is rendkívül egészségtelen a tanácsé nők és a helyi tsz közötti viszony. Szurdokpüs­pökiben a tsz „régi“ és „új“ tagjai közötti éles elleniét gyengíti a munkát, ez a belső ellentét természetesen nem vonzó a kívülállók előtt. Most nézzük más módon a problémát: vegyük szemügyre a falusi pártszervezetek ösz- szetételét: biztosítékul szol­gálnak-e arra, hogy a fejlő­dés egészséges irányban ha­ladjon majd? Megyénkben igen nagy a pa­raszti tömegek arányszáma, — a paraszti párttagok száma azonban számarányához ké­pest elenyészően kevés A fa­lusi párttagok túlnyomó részét alkalmazottak teszik ki, — majd minden járásban így van ez Érsekvadkertnek pél­dául körülbelül' 6 ezer lakosa van. Igen kisiétszámú párt- szervezetének 53 tagja van — alig több mint 10 százaléka paraszti párttag. A többiek kisebb-nagyobb közfunkciót betöltő alkalmazottak. Ami­kája: kijavítani a mezőgazda- kor az egyik ilyen gazdálkodó ság szocialista átszervezésé- i párttagtól megkérdeztük: ho­ben korábban elkövetett hi­bákat, elkerülni az önkéntes­ség megsértését és nagyobb gonddal ügyelni a fokozatos­ság lenini elvének betartásá­ra. Mindezeknek együttesen azt ke’l eredményezniük, horn- egészséges legyen a mezőgaz­daság szocialista átszervezése hazánkban. Roppant bonyolult munka ez- A belterjesség-e való áttéréssel, a terméshozam növelésével ke’l e^t egyez­tet ni. úgy, hogy növekedien a dolgozó parasztok jövedel­me is. Mit mutat a gvakor’at? Azt. hogy sokhelyütt nagvon gyen­gén áll a tsz-szervezés m-m káia. Va’ahogy az az érzé­sünk. hogy szer-eink fé’reér- teimezik az önkéntesség elvét- Ügy vé1 ekednek, hpgv maid jelentkezik a panaszt, ha a meglévő tsz-ek ió pé’dáia meggvőzi őt Je’iemző e~re a kívülálló gazdálkodókból vVn szektás elzárkózás. Ötvenkét tsz tarto't eddig zá-szám- aJást. — er-'e 5—6 hívott ven­dégnek egyéni gazdákat' Megítélésünk szerint a s-on- tanjetás elmé’ete kimondatla­nul az elienforrada'mat me-* elŐZŐ i rtr.tr 1-pza. ténck továbbélését iménti; an­nak a hazug ..elméletnek“ a megnyilvánulá-a ez r>~p’­k-'soaraszti gazdaság s+-»*r'JT sát hirdeti. Vannak itt . ér­vek“ is: a tsz-ek eav része az elleni orra dalom körot1­nyékért felbomlott. Másrészt: a stabilitás elmét étét jé - „igazolni“ ez p. tény is. bem a mepnöret-edett termelési kefi'1 és hizfonsé-Q is eernf­knret'-PzmSmne. a rnnnohb ín ved.r] err}. f--ill+é„ „ T--t.^n-rp rprfO gazdáikor* é* 1+nhtl *é te'j. ­pes a gnzd.nrno felé-itá-érp (s itt a h-i*»ép»k iránti f r>Vo- zódó érdeklődésre h;vati-oz- koznak). TovábMejlő'íéaünk e'kép- zelhetct’en a mezőgazdaság magasabb színvonala pz-o'r- se. tehát s-Toc!a’ic,tq í’sro'”'a való he’ypzésn né'küi, FnneV útja — tör*énp'm*leg igazolt — csak a szövetkezeti vazHái- kodás lehet. Nem vezet ió,-* ha az eihanva-zo’t meggvőzóst majd aJm-n!sztrat’'v eszközök­kel próbáljuk „pótolni“. J e'enleg nincs országos „kampány“ a tsz-mozga'ön­fejlesztéséért. De azt is lát­nunk kel’ — lehet, hogv a megyék többségében más a helyzet — a 'falu 'szociális*a át szervezésében e’ért eredmé nyekkel nem lehe'ünk meg elégedve. És ami még a lea nyugtalanítóbb: nem kérés helyen a párt- és a tanács szerveknek vem is áll mun­kájuk, előtereken, hármad- sőt negyedrendű feladatnak gyan vélekedik a tsz-be való belépésről — láttuk, hogy vá­ratlanul érte őt a kérdés, úgy, mint akivel nem beszéltek még ilyen konkrét módon a dologról. Az illető három és 'él holdon gazdá’kod-k — j minthogy személyesen keres­támogatására gondolunk) és még nagyon sok más tényező együttesen határozza meg a éjlődés irányát. Mindamellett hangsúlyoznunk kell: a lehe­tőségek adva vannak. Raj­tunk múlik, milyen irányt tu­dunk szabni a fejlődés meneté nek. Nem egy tsz nagyszerű eredményeket ért el. Egyetlen példát említünk: a lőrinc- pusztai tsz munkaegységen­ként csak készpénzből 24 fo­rintot fizet! Van tehát miről beszélni! entebb szó volt a falus5 párttagság összetételéről,.,Nem az összetételi „terv“ szempont­jából lényeges, hogy a dol­gozó parasztságot számarányé nak, a társadalomban be’öl­tött szerepének megfelelően bevonjuk a párt munkájába A falu szocialista arculata ki­alakításának elengedhetetlen feltétele, hogy a szocializmus­hoz hű do’gozó parasztság megfelelő számban helyet kap­jon a munkások és dolgozó parasztok pártjában. A vadkerti KlSZ-szervezet- nek az újonnan felvett hét fiatallal együtt huszonkét tag­ja van. Közöttük csak há­rom (!) pnrasztfiatal van, — a többségük alkalmazott. A KTSZ-titkár — Csordás elv­társ — azt mondja, hogy ne­hezen jönnek össze a fiata­lok. pedig hivatalos, postán fe'adott (30 filléres bélyeggel e’látott) meghívót küldtek leg­utóbb is 58 fiata’nak. És még-em ... Nincs más hátra, emellett a földroűvesszövetke- ~et terményfelvásárlóia', 2200 —2300 forint havi fizetéssel. E, gy másik párttagról — egyébként középparaszt — azt tartják, hogy a fe esége „agyon- üivé“ •.. ha belépne a szö­vetkezetbe. Természetes do’og, hogy nem lehet, a pártba va’ó fel­vétel feltéte’eként megszabni a szövetkezetben va’ó belé­pést. Azt azonban igerűs va’l- iuk hogy a párt e’sősorban falusi tagjainak pé’damuta+á- sától vár5a a termelőszövet­kezeti mozgalom megerősíté­sét. A szövetkezeti mozga'om természetesen nemcsak meg­győzés kérdése. A rreg’évő tsz ek eredményei, a párt és a kormány adm5n5sztratív esz­közökkel is előseg'tett támo­gatása (itt a tsz ek állami sék fel a fiatalokat. Különös hogv a fiatalok csak végső esetben fordulnak ehhez a nem könnyű, de egész bizto­san legeredményesebb mód­szerhez így van a KTSZ-nél és még inkább nem egy párt- szervezetünknél. Változtatni kell ezen. Előrehaladásunk nagyon fontos feltétele, hogy fordulatot érjünk el falun is: hogy lendületet adjunk a tsz- szervezés nagy munkájához. M unkánk csak akkor le­het eredményes ha a megyétől a falusi alapszerve­zetekig minden fele’ős ve'’efő munkáía előterébe állítja a fa­lusi pártszervezetek szervezet' és politikai megerősítését. Sok munkával járó feladat, de el kell végeznünk. Sikeresen végétért az üb-tanfolyam Szombaton ünnepélyes zá­róünnepséggel véget ért a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa által rendezett négyhe­tes üb-tanfolyam. A zömében ipari üzemekből ott lévő 25 hallgató munkájához nagy se­gítséget adott, hogy a négy hét a’att foglalkoztak a szak- szervezeti munka legfőbb kér­déseivel, az üzemi tanácsok megválasztásának előkészíté­sével és végrehajtásával, s az első órákban pedig az ellen- forradalmi eseményeket tár­gyalták meg. A vizsgán jó felkészültségről tanúskodtak a hallgatók. Az első ilyen irányú tan­folyam jó tapasztalatai alapján februárban hasonlót indít az SZMT. Nagysikerű József Attila ünnepség volt Salgótarjánban, a költa halálának 20. évfordulóján Személyes megjegyzéssel kezdjük: tartottunk ettől az ünnepségtől, félő volt, hogy kevesen lesznek, nem telik meg a nagyterem. Indokolat­lan volt aggodalmunk: a több mint 400 személyes terem zsú­folásig megtelt a nagy költő emlékének tisztelettel adózó ünneplőkkel. A városi műve- lődési otthon színpadát művé­szi egyszerűséggel díszítették. József Attila nagyméretű képe volt a fő helyen (nagyszerű, költői ihletésű kép), mellette két dátum látható: 1905—1937- Születésének és ha’álának éve. A színpad fölött jól vá­lasztott jelszó — egy versidé­zet, hű megfogalmazója a költő ars poetica-nak: Vers, eredj! légy osztályharcos! Találkozót tartottak a megyében élő, volt partizánok (T. L.) December 7-én a megyei ta­nács kistermében elvtársi ta­lálkozóra gyűltek össze a me­gye munkásmozgalmának ve­terán harcosai, a nógrádi ellen- állá"i mozgalom testben már- már öregedő de szívben, tett­vágyban még ma is lángoló partizánjai Harmincán lehet­lek, többen talán már hosszú idő óta nem látták egymást és most nagyon jó volt újra ta­lálkozni. megszorítani egymás kezét, felidézni a régi harcok feledhetetlen emlékét . . . Nagyszerű hangulatú össze­jövetel volt ez. Minden jelen­lévő szavából a buzgó felelős­ség csendült ki Valamennyien egyetértettek abban, hogy ki kell lépniük az eddigi viszonylag szűk keretekből, a üivőben a megve parti­zánjainak nagyobb részt kell vállalniuk az ifjabb nemzedék kommunista sz^lemmű nevelésében, a párt politikáiénak népsze­rűsítésében. Erről beszélt az idős harco­soknak Angval László elvtárs, aki az országos partizántalál­kozóról tájékoztatta a jelen- evőket. Elmondotta, hogy a partizánoknak rendünk tevé­keny katonáinak kell lenniök, meg kell ismertetni a legszé­lesebb dolgozó tömegekkel, különösen az ifjúsággal a I kommunista mozgalom negy­ven éves küzdelmét a partizán • harcok életveszéllyel járó ese­ményeit, az ellenállási mozga­lom hiteles történetét. A tanácskozáson felszólalt Lakatos József elvtárs, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője, aki a pártbizottság leg­teljesebb támogatásáról bizto­sította a mozgalom öreg har­cosait. Hangsúlyozta, hogy a partizánszöveíség tag­sága nagyon nagy követel­ményeket támaszt tagjai­val szemben, mégis meg­van a lehetősége, hogy to­vább szélesítse táborát. Elmondotta, hogy a megyei bizottság minden támogatást megad a mozgalom régi har­cosainak felkutatásához és ahhoz, hogy megérdemelt meg­becsülés övezze őket. A Partizán Szövetség módo­sított szervezeti szabályzata szerint fölvehetők a szervezet tagjai sorába nemcsak a volt partizánok, hanem a 19-es har­cosok, akik később is hűség­gel kitartottak meggyőződé­sük mellett, azok, akik a Szov­jetunióban tevékenykedtek, a Horthy-fasizmus idején az el­lenállási mozgalomban, kül­földi emigrációban tevékeny­kedtek, valamint azok, akik az 1956 októberi ellenforradalom idején fegyverrel védték a proletáriátus hatalmát, a szo­cializmus ügyét. A megye partizánjai végül titkos szavazással megválasz­tották új vezetőségüket. A megnyitót Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára mondotta. Beszé­dében felhívta az ünnepi Kö­zönség figyelmét a revizio­nista erőknek arra a mester­kedésére, hogy a nagy kom­munista költőt háttérbe szo­rítsák és a polgári, formalista költőket állítsák előtérbe, hogy ezek legyenek az induló fia­tal költők példaképei. A nép­elnyomó úri rend a magyar történelem sok nagy alakját kisajátította, de József Attilá­val szemben erre nem vete­medhetett. József Attila nem­csak a legnagyobb magyar proletárköltő, de a magyar kommunista mozgalom is ma­gáének vallja. József Attila emberi alak­járól, költészetének a proíe- tárélettel való szoros kapcso­latáról Miklós Róbert elvtárs, a Petőfi Múzeum munkatársa tartott élvezetes előadást. Hangsúlyozta, hogy nincs nálá­nál nagyobb költő, akinek művészetében oly kristálytisz­tán tükröződtek volna a nem­zet nagy sorskérdései, mint az ő költészetében. A munkás- osztály szószólója, a pro’eta- riátus költője volt; éppen azért, mert kommunista meg­győződésű, a nemzet egyete­mes költője lett. A nagy tetszéssel fogadott előadás után színvonalas mű­sor következett. A bányász énekkar forradalmi dalokat adott elő Maróti Gyula szak­avatott vezetésével. Az est legkiemelkedőbb része a fő­városi művészek fellépése volt. Megérdemelt nagy sikert ara­tott József Attila verseinek művészi tolmácsolásával Hor­váth Ferenc, a Madách Szín­ház tagja. Sikere volt Surá- nyi Ibolya ■ szavalóművésznek is. Az előadott versek felölel­ték József Attila forrada’ml költészetének, szere’mi lírájá­nak. gyermek- és istenes ver­seinek legszebbjét. A szavalatok után a bá­nyász színjátszók tehetséges előadásban adták elő József Attila dramatizált versét Cso­szogj, az öreg suszter címmel. Végezetül a bányász fúvós- zenekar túlharsány (ezért so­kak által élesen bírált) szá­mai következtek. Mindent egybevetve: a me­gyei tanács művelődési osztá­lya az ünnepség méltó kere­tek közötti megrendezésével e’ismerésre méltó munkát vég­zett- A megemlékezés jól szol­gálta a József AítiZa-kultusz ápolását, a költő népszerűsíté­sét. icocoorxxxxxxxx:rxxxxxxx»ooooacccocxxxx»ccooocc3ocxíccct'-c OCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOcocsqooocgococxx 1958. november 4-én szerte m“gv az or-zágban annak a híre hogv megalakult a forradalmi munká'-paraszt kormány és hogy a Szovjetunió a magyar népet válságos óráiban nem hagyja magára. A forradalmi munkás-paraszt kormány ké­résére fegyveres segítséget ad az ellenforradalom leverésé­hez. É- a körülmény elhalkítja az eddigi vérgőzös hangú ellen- “'orrs.dalmárokgt megyénkben is, sőt 6-án a nemzeti bizottság "gyes tagjai felajánlották mun­kájukat a közben megalakult megyei forradalmi munkál’- n-raszt tanácsnak. Ré'ztvesz- nek abban a küldöttségben is, amely ekkor felkereste a kor- mánvt, hogy kérjék jóváha- gvá-át a megyei forradalmi munkás-paraszt tanács műkö­désének. A megegyezés azonban náluk csak látszat volt. Ami® eTvik részük, hogy te'Tékenvs égükről elteraHék a figyelniet, békés szándékot mutatva tárával, ad­dig a másik részük fegyveres szervezkedése kezd. A munka magakadálvozását ú.t?^ végzik, hogy a MAVAUT-nál székelő ellen^orr adalm i csoports ukat megbízzák* a gépkocsik vezeté­sét fegyverrel felszerelt híveik vegyék át. Ezek kimennek ugyan a falvakba, de a mun­kába indulókat vissza paran­csolják. Közben terjesztik a Hogyan kezdődött, hová vezetett? megyében annak hírét, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megbukik és a nyu­gati országok beavatkoznak a magyar ügybe. Hirdetik az el- 'len?orradalom győzelmét. A 4-i eseményekre szé? züllött fegy­veres erőiket ismét összegyűj­tik. Egy csoportot Nagybátony- ba, egy másik csoportot a Sal­gótarjáni Acélárugyárban he­lyeznek készenlétbe. 1958. november 13-án ülést hívnak össze az Acélárugyár­ban. Azért ezen a helyen, mert itt méz akkor néhány száz fél­revezeted embert tudnak na- gMk mögött. Meghívták erre az értekezletre — békés szándé­kukról biztosítva a forra­dalmi munkás paraszt tanács elnökét, a párt megbízottját és a megyében tartózkodó kormány összekötőt. A gyűlésen Mlinarik, Lénárt, Garamvölgyi, Kecskés és Kovács ellenforradalmi ve­zérek a szónokok. A békés tárgyalás helyett követelték a forradalmi munkás-paraszt ta­nács elnökének lemondását és a tanács megszűntetését. Mi­után ezen követelésüknek nem tettek eleget, éles és hosszú vita keletkezett, de megegye­zés nem jött létre. Itt már erősen megnyilvá­nult, hogy az ellenforradalom nemzeti bizottsága bármilyen vérmes reményeket is táplált, mint hatalmi szerv nem mű­ködhet. De ezen a megbeszé­lésen megnyilvánult egész fel­fogásuk. Miután nem tudtak meg­egyezni, feloszlott a gyűlés, de a forradalmi munkás paraszt tanács elnökét, a kormány megbízott át és a párt küldött­jét távozásuk előtt visszatart­ják egy helyiségben. Közben egy fegyveresekkel megrakott autó (ennek a fegyveres cso­portnak volt a tag-a, a hírhedt Girtl Emilia) a megyei tanács­hoz ment és az ott lévő mun­kásokat megtámadták, és kiuta­sították az épületből. Ezután engedték szabadon az Acél­árugyárban visszatartott forra­dalmi munkás-paraszt tanács elnökét ,a kormány, s pártmeg- bizottat. A megyei tanács meg­szállása után bevonultak az épületbe az ellenforradalom vezérei’ Garamvölgyi, Mlinarik, Eénárt és a többiek. Eközben Nagybátonjtban is folyt a fegyveres támadásra az előké­szület. Szabó Ervin, az ottani ellenforradalom vezetője Jecs- menik Andort bízta meg a fegyveresek vezetésével. Eze­ket is* elindították Salgótar­jánba.: A levegőben lógott egy egé­szen komoly tűzharc kibonta­kozása. Az ellenforradalmá­roknak az volt a legfőbb célja. hogy megszólaljanak a fegy­verek. Azt remélték, hogy eb­ben az esetben a lakosság mel­léjük fog állni. A megyei ta­nácson lévő munkásőrség azonban a vérontás elkerülése végett ismét kitért a provoká­ció elől. Míg kívül a fegyveresek összetűzését sikerült elkerülni, az épületen belül ádáz csata folyt. Az ellenforradalmárok fegyvereseket tudva maguk mö­gött, a forradalmi munkás­paraszt tanács elnökét arra kényszerítették, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, lemondásá­ról, s a forradalmi munkás- paraszt tanács feloszlatásáról, és adja át helyét a nemzeti bizottságnak. Mivel ellenállt, le­akarták tartóztatni. Ezalatt ellenőrzés alá vették a megyei tanács egész környékét. Ház­kutatásokat tartottak, igazol­tatták a közlekedőket és köz­ben több személyt letartóztat­tak, s az Acélgyárba kísérték. Ez az éjszaka ismét olyan volt, mint az október 30-i és a november 1-i. Pedig ekkor már november 13-át írtunk. A következő nap az egész megyére kiterjedő támadást indítottak a kommunisták és a népi demokrácia hívei ’ellen. Egy csoportjuk Karancsiapuitő ellen indult, ahol kommunista erőket tudtak. Fegyveres har­cot akartak velük kezdeni. Balassagyarmaton fegyvereseik megszállták a középületeket, Nagybátonyban felrobbantották a bányát, Kazáron a transzfor­mátort. Mizserfán a villamos­vasút felső vezetékét rongál­ták meg, hogy megakadályoz­zák a szénszállítást. A már dol­gozni induló üzemeket leállí­tották. Ezzel egyidőben kül­döttséget indítottak Budapestre, ahol először felvették a kap­csolatot a nemzeti bizotmány- nyaí. Itt szovjet és népi demokrácia ellenes röpcédulá­kat vettek magukhoz, majd fel­mentek a kormányhoz és köve­telték, hogy a megyében osz­lassák fel a forradalmi mun­kás-paraszt tanácsot. A kor­mány ezt elutasította. Amíg a küldöttség Pesten volt, az itt­hon lévők akcióba kezdtek. Tá­madták a kommunista vezető­ket, rágalomhadjáratot indí­tottak ellenük. Felszólították* hogy hagyják el vezető helyei­ket. Támadták a rendőrséget, a karhatalmat, visszakövetel­ték a sajtót és rádiót. Ebben a helyzetben érkezett meg Salgótarjánba a szovjet segítség és vetett végett a már egészen küszöbön álló na- gvobbarányú vérontásnak. Ha egy nyolc órát késnek, ször­nyű harcok indulnak meg * várókban, de az egész megyé­ben is. (A következőkben az ellenforra­dalom november 23-tól indított űjabb provokációját közöljük.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom