Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)

1957-11-27 / 94. szám

2 NÓGRÁDI Népújság iBpwu 1957. november 27. BÉKEKIÁLTVÁNY! «> ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Történelmi nyilatkozat Néhány napja jelent meg a sajtóban a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek no­vember 14—lő. moszkvai értekezletének nyilatkozata. A pártok képviselői az értekezleten megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet, a békéért, a szocializmusért folyó harc időszerű problémáit és az egymás közötti kapcsola­tok kérdését. Történelmi jelentőségű tanácskozás volt ez. Azzá teszi az a körülmény, hogy hosszú évek óta most találkoztak legmagasabb színvonalon az említett pártok vezetői és ami még fontosabb, az értekezlet a képviselt pártok nézeteinek teljes egységét, álláspontjuk azonossá­gát tükrözi. Emlékezzünk csak: egy esztendővel ezelőtt a szoci­alista világrend pusztulását sóvárogva váró és azt min­den eszközzel elősegítő imperialista körök milyen lel­kendezve, bölcs baglyok módjára huhogták világgá a kommunizmus válságáról és bomlásáról szóló reményke­déseiket. Múlt év novemberében proletárdiktatúránk vé­delmében a szocialista tábor minden országának egyön­tetű, testvéri segítségnyújtása eleven, messzehangzó cá­folat volt erre. És most a kommunista pártok értekezlete újból, ismételten kinyilvánítja a világnak: teljes az egy­ség! Nem bontja meg semmiféle imperialista ármányko­dás! A nyilatkozat mint korunk legalapvetőbb jelentő­ségű tényezőjét említi meg, hogy a Szovjetunió vezette, a világ lakosságának több mint egyharmadát kitevő szo­cialista része világrendszerré vált. Ezenkívül több mint 700 millió ember rázta le a gyarmati igát, s teremtette meg saját, független nemzeti államát. Teljesen nyilvánvaló, a társadalmi erőknek világ­méretekben megnyilvánuló ellentétes eltolódása. Nem­csak árról van szó, hogy a szocialista világrend ereje napról-ngpra nő, szilárdul. A vele rokonszenvező száz­milliók száma is pozitív irányt szab a szocializmus ki­bontakozásának. A nyilatkozat alaphangja korunk problémáinak hig­gadt, a tényeket alaposan ismerő, tudományosan mérle­gelő értékelése. Éppen ezért bizakodó és optimista ki­csengésű. De mindamellett számolni kell azzal a ténnyel is, hogy a kapitalizmus a bomló irányzatot mutató tények mellett is egyes országokban a viszonylag nagy konjunk­túra — a fegyverkezési hajsza és egyéb átmeneti jellegű tényezők eredményeként — a munkásság egy csoportjá­nál kedvezőbb életfeltételeket biztosít. A nyilatkozat fel­hívja a figyelmet annak veszélyére, hogy a kapitalizmus­ban meglévő ilyen átmeneti fellendülés a munkások egy bizonyos rétegét a kapitalizmus iránt illúziókkal tölt el. Hogy mennyire hazug, alaptalan az efajta irreális re­ménykedés, jól illusztrálja a nyugatra távozott és onnan kiábrándultán hazatért disszidáltak nagy száma. Ugyan­is miről tanúskodnak ezek: a meglévő gazdasági szintet emelni nem tudják, hanem az csökkenő tendenciát mutat. Ezt a nézetet azonban nem lehet egyszerűen csak azzal elintézni, hogy tudomásul vesszük. Az ellene való harc sem egyszerű. Feltétlen megköveteli a világ mun­kásságának összefogását, a proletár internacionalizmus teljes egységét. A kommunista és munkáspártok nyilat­kozata talán époen azért lett a világ történelmének egyik fontos dokumentuma, mert megmutatta ehhez az össze­fogáshoz vezető utat. Nem arról van szó, hogy ezt egy­szerűen csak tudomásul kell vennüuk, hiszen a Szovjet­unió rendkívül nagy sikerei a gazdasági építőmunkában, a kulturális és tudományos munka terén, de nem utolsó sorban a népi demokratikus országokban elért eredmé­nyek az imperializmust vak gyűlölködésre készteti a szocialista világ, a szocializmus hívei ellen. Éppen ez az, amely szükségessé teszi a munkásság, a dolgozó emberek körében a marxizmus-leninizmus tudo­mányának elmélyítését. Ebben a kérdésben a kommu­nista és munkáspártok egyetértettek. Sőt megállapították azokat a közös vonásokat törvényszerűségeket, amelyek minden országban azonos módon jelentkeznek: hogy a szocialista forradalom vezető ereje a munkásosztály. Mindemellett természetesen vannak egyéni, saiátságos vonásai is a szocializmushoz vezető útnak. A nyilatkozat azonban nyomatékkai hangsúlyozza, hogy ezen saiátossá- gok szerepének eltúlzása. a nemzetközi sajátosságok cí­mén való eltérés a szocialista forradalomtól, roppant ká­rokat okozhat a szocializmus ügyének. A nyilatkozat a világ munkásainak eszmei fegyvere lett. amellyel harcolhat a szocializmusért, a béke védel­méért. rális együttműködése politi- j — Marx és Lenin eszméinek káját. Munkások és parasztok! A tudomány, a technika és a kultúra dolgozói! Valamennyi ország jóakaratú emberei! Mi, a különböző országok kommunista és munkáspártjai­nak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulójának meg­ünneplésére jöttünk Moszkvá­ba, hozzátok, józanságtokhoz, szívetekhez szólunk. Még valamennyien frissen emlékezünk a második világ­háború kegyetlenségeire és szenvedéseire. Még nem tűntek el egészen a háború véres nyo­mai, de a békés városok és falvak felett máris ott lebeg egy új, százszorta rombolóbb háború vésztjósló kísértete. Nincs ma a világon olyan or­szág. amelyben az új háború veszélye ne fenyegetné szünte­lenül a családi otthonokat, ne keserítené meg az élet örö­meit, ne vetne fel aggasztó kérdéseket. Mi lesz holnap, egy hónap múlva, egy év múlva? Talán újra a háború tüze pusztítja el házainkat, a mindent meg­semmisítő atom- és hidrogén­bombák pedig a mi és gyerme­keink váratlan halálát okoz­zák. A két világháborúban a né­pek már keserű tapasztalatra tettek szert. Az egyszerű em­berek. akik a háború vihará­ban a legnagyobb áldozatokat hozzák, tudják, hogy minden újabb háború még nagyobb szenvedésekkel jár. egyre több országot pusztít el, egyre ve­szélyesebb és hosszantartóbb következményeket hagy hátra. Az első Világháborúban, amelyet az imperialista nagy­hatalmak idéztek elő, s a né­met militaristák robbantottak ki, tízmillió ember pusztult el. Tíz- és tízmillió vesztette el egészségét, illetve vált nyomo­rékká. Egész népeket kárhoz­tatott éhségre és nélkülözésre. A második világháborúban, amelynek fő kezdeményezője a német fasizmus volt, nemcsak hatalmas hadseregek, nemcsak felfegyverzett frontok sodród­tak bele a háború forgatagába. A repülőgépekről leszórt bom­bák védtelen városokat rom­boltak, békés polgári lakosok ezreit és százezreit ölték meg. a hitleristák börtöneiben, gáz­kamráiban pedig férfiak, nők és gyermekek milliói pusztul­tak el. A pusztítás, a halál szolgálatára óriási anyagi esz­közöket használtak fel. ame­lyeket több ezer viruló város építésére, egész népek élelme­zésére és felruháztatására le­hetett volna fordítani. A máso­dik világháború több mint 30 millió ember életébe került, a sebesültek és hadirokkantak millióit nem is számítva. Az a két atombomba pedig, amely a háború utolsó napjaiban a védtelen japán városokra esett, megmutatta, hogy a tömeges embergyilkolás milyen kézzel­fogható veszély az' emberiség ellen. Nem szükséges tudósnak lenni, és nincs szükség költői fantáziára sem ahhoz, hogy megmondjuk: a következő há­ború — ha a népek megenge­dik — felülmúlná mindazt, amit az emberiség eddig el­szenvedett. Európa és Amerika. Ázsia, Afrika és Ausztrália la­kosai tudják: az ember a ter­mészet oly nagy erőit szabadí­totta fel, s olyan hatalmas esz­közökkel rendelkezik, amelyek romboló hatása a földkerek­ség bármilyen részét sújthatja. Egy új háborúban nem lesz olyan hely, ahol az ember nyu­godtan, biztonságban lehetne. Az atom-, hidrogén- és rakéta­háború tüze elérne minden né­pet és felbecsülhetetlen káro­kat okozna, veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét. A világ egyszerű emberei, függetlenül nemzetiségüktől, politikai nézeteiktől, vallásuk­tól és bőrük színétől, békében akarnak élni. A világ egyszerű emberei felteszik a kérdést :■ Az ember, aki diadalmasko­dó józanságával kifürkészi a természet minden titkát és mind nagyobb mértékben uralkodik a természet felett, az ember, aki a szovjet mester­séges holdak kilövése révén egyhamar elérheti a csillago­kat — ez az ember .vajon ne tudná elkerülni a háborút és megakadályozni a saját pusz­tulását? Mi, kommunista és munkás­pártok képviselői, a népek sor­sáért való felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük: A háború nem elkerülhetet­len, a háborút meg lehet aka­dályozni, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. Annak az országnak a fővá­rosában jöttünk össze, amely 40 évvel ezelőtt új korszakot nyitott az emberiség történeté­ben. 1917-ben, a történelefh során először, orosz földön győ­zött a szocialista forradalom. A dolgozók vették kezükbe a hatalmat és azt a célt tűzték maguk elé, hogy megsemmisí­tik az elnyomás,-valamint em­bernek ember általi kizsákmá­nyolása minden formáját. Oroszország munkásai és pa­rasztjai Lenin pártjának veze­tésével zászlaikra írták a béke jelszavát és mindvégig kitar­tottak mellette. A szovjetor­szág fennállásának 40 éve alatt minden nép számára megnyi­totta az utat a békéhez, s az imperialisták minden ellen­állása dacára békés együttmű­ködésre törekedett más orszá­gokkal, függetlenül azok társa­dalmi rendszerétől. A kapitalista országok mun­kásai létérdekeiktől vezetve, aktívan bekapcsolódtak a bé­keharcba. Ezt a nemes ügyet támogatták a haladó emberek világszerte. A béke erőinek azonban nem sikerült megóvni az emberiséget az új szeren­csétlenségtől, a második világ­háborútól. Ezek az erők na­gyon elégtelenek voltak, a Szovjetunió pedig ebben az időben az egyedüli ország volt, amely következetesen harcolt a béke megőrzéséért. Mi, kommunisták azt mond­juk, hogy manapság már meg lehet akadályozni a háborút, meg lehet őrizni a békét. Ezt teljes meggyőződéssel mond­juk, mert ma már más a hely­zet, mások az erőviszonyok a világon. A Nagy Októberi Forrada­lom szülte szovjetország ma már nem áll egyedül és nincs elszigetelve. A fasizmus fölötti győzelme után létrejött a ha­talmás szocialista világrend- szer, amelyhez csaknem egy- milliárd ember tartozik. A Szovjetunióval vállvetve küzd a békéért, a nemzetközi együtt­működésért, a különböző tár­sadalmi rendszerek békés egy­más mellett éléséért a másik szocialista nagyhatalom, a népi Kína. Ugyanilyen békés célok vezérlik az összes európai és ázsiai népi demokratikus or­szágokat. A Szovjetunió és más szoci­alista országok iparának, tudo­mányának és technikájának eddig nem látott fejlődése a békét szolgálja és erős gátja a háború kirobbantásának. A világ színterén még egy új erő jelent meg: az októberi for­radalom felébresztette a gyar­mati népeket, amelyek már lerázták, illetve lerázzák az évszázados függőség igáját, amelyek békében akarnak élni és nem tűrik, hogy imperialista erők belügveikbe beavatkozza­nak. Ezek a népek, hogy fel­számolják az elmaradottságot és a nyomort, a béke és a sem­legesség politikáját, az ismert „öt alapelv” — a területi sért­hetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés — politi­káját folytatják. Nemcsak a szocialista orszá­gok népei, de a Kelet népei sem akarják a háborút. A nyu­gati kapitalista országok népei, amelyeket már két ízben súj­tott a háború, szintén nem akarják a háborút, sőt gyűlö­lik azt. Hatalmasak a béke erői. Meg tudják akadályozni a háborút, meg tudják őrizni a békét. De mi, kommunisták kötelessé­günknek tartjuk, hogy figyel­meztessük a világ minden em­berét: még fennáll egy ször­nyű, embergyilkoló háború veszélye. Honnan fenyegeti veszély a békét, a népek biztonságát? A két világháború során és s jelenlegi fegyverkezési hajszán hallatlanul meggazdagodott ka­pitalista monopóliumok azok, amelyeknek érdeke a háború és amelyek háborúról ábrán­doznak. A monopóliumok­nak hatalmas profitot biz­tosító fegyverkezési hajsza egyre súlyosabb teherként ne­hezedik a dolgozók vállára, jelentősen lerontja az országok gazdasági helyzetét. Egyes ka­pitalista államok kormány­körei, a kapitalista s különösen az amerikai monopóliumok nyomására. visszautasítanak minden olyan javaslatot, amely a leszerelésre, a nukleáris fegyverek betiltására, valamint az új háború megakadályozá­sára irányul. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetében a békesze­rető országok számos értékes javaslatot terjesztettek elő, amelyek elfogadása megszilár­dította volna a békét, csökken­tette volna az új háború ve­szélyét. Senki sem tagadhatja, hogy azok a javaslatok, ame­lyeket az ENSZ-ben a fegyver­kezési hajsza beszüntetésére, az atomháború veszélyének el­hárítására, az államok békés egymás mellett élésére, a kö­zöttük való gazdasági együtt­működés fejlesztésére terjesz­tettek elő — az államok közötti szükséges bizalom megterem­tésének döntő tényezői és meg­felelnek valamennyi nép élet­bevágó érdekeinek. Sok tekin­tetben e kérdések megoldásá­tól függ a béke,, a jövendő nemzedékek sorsa. E javasla­tok csak azoknak a tevékeny ellenállásába ütköznek, akik­nek érdeke a nemzetközi fe­szültség fenntartása. Az újságok és rádióállomá­sok ezrei próbálják naponta elhitetni az Amerikai Egyesült Államok. Anglia, Franciaor­szág, Olaszország és más kapi­talista országok népeivel, hogy — úgymond — a „világ-kom­munizmus” veszélyezteti sza­badságukat, életmódjukat és békés életüket. De egyetlen kommunista pártnak, egyetlen szocialista országnak nincs semmiféle oka arra, hogy háborút robbantson ki és katonai támadást intéz­zen más országok ellen, s hogy idegen területeket hódítson meg. A Szovjetunió, a népi Kína maga is óriási földterü­lettel és felmérhetetlen termé­szeti kinccsel rendelkezik. Egyetlen szocialista országban nincs olyan osztály vagy társa­dalmi réteg, amelynek érdeke lenne a háború. Ezekben az országokban a hatalom a mun­kások és parasztok kezében van, akik a legnagyobb áldoza­tokat hozták minden háború­ban. Vajon akarhatnak ők egy új háborút? A kommunisták célja egy olyan társadalom fel­építése, ahol biztosítva lesz az általános jólét, minden nép felvirágzása a nemzetek kö­zötti örök béke. ^A szocialista országoknak egy ilyen társa­dalom felépítéséhez tartós bé­kére van szükségük. Éppen ezért a kommunisták a legkö­vetkezetesebb ellenségei a há­borúnak, a legkitartóbb har­cosai a békének! A szocialista országok egyet­lenegy népre sem akarják rá­erőszakolni társadalmi és po­litikai rendszerüket. Ezek az országok szilárdan meg van­nak győződve arról, hogy a szocializmus győzelme elkerül­hetetlen, de azt is tudják, hogy at Szocializmust nem lehet exportálni, mert a szocializ­mus minden egyes országban elsősorban a munkásosztály és valamennyi haladó erő belső harcának az eredménye kell hogy legyen. Éppen ezért a szocialista országoktól távol áll az, hogy más országok bel­ügyeibe avatkozzanak, de nem engedik meg azt sem, hogy mások‘avatkozzanak be az ők belügyeikbe. Azok az érvelések tehát, hogy a szocialista orszá­gok veszélyeztetik a békét, mert állítólag rá akarják erő­szakolni rendszerüket mások­ra — nem egyebek, mint kí­sérletek a békeszerető emberek félrevezetésére. A békét csak azzal a feltétel­lel lehet megőrizni, ha minden­ki, akinek kedves a béke, egyesíti erőfeszítéseit, nagyobb éberséget tanúsít a háborús uszítok mesterkedéseivel szem­ben, mélyen átérzi, hogy szent kötelessége fokozni a harcot a békéért, amelyet ma is veszély .'cnyeget. A világ néptömegeinek jólé­téért, minden nép haladásáért és boldog jövőjéért harcolva fordulunk a férfiakhoz és nőkhöz, a munkásokhoz és paraszok- hoz, a tudomány és művészet dol­gozóihoz. a tanítókhoz és alkalmazot­takhoz. az ifjúsághoz, a kisiparosokhoz, kiskeres­kedőkhöz és ipari vállal­kozókhoz, a szocialistákhoz, demokra­tákhoz és liberálisokhoz. minden emberhez, függetle­nül politikai és vallási meggyőződésétől. mindazokhoz, akik szeretik hazájukat. mindazokhoz, akik nem akar­nak háborút. a világ minden jóakaratú emberéhez. Mindannyiatokat arra hí­vunk fel: követeljétek a fegyverkezési hajsza beszüntetését, mert ez napról napra fokozza a hábo­rús veszélyt és a fegyverkezés terhe rátok, a munka embe­reire nehezedik a legnagyobb mértékben; • követeljétek, hogy tiltsák meg az atom- és hidrogénfegy­verek gyártását és alkalmazá­sát, s első lépésként haladék­talanul szüntessék be e fegy­verekkel való. kísérleteket; követeljétek, hogy vessenek véget annak a politikának, mely arra irányul, hogy kato­nai tömböket és katonai tá­maszpontokat hozzanak létre idegen országokban; tiltakozzatok az ellen, hogy Európa kellős közepén a német militaristákat, a legutóbbi há­ború fő okozóit, újra felfegyve­rezzék; tiltakozzatok az imperialis­ták közel- és közép-keleti csel­szövései és háborús provoká­ciói ellen; támogassátok a kollektív biztonság, a különböző társa­dalmi rendszerek békés egy­más mellett élése, a népek széleskörű gazdasági és kultu­Arra hívunk fel benneteket: követeljétek kormányaitok­tól, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében békepolitikát folytassanak és szálljanak szembe a hidegháború politi­kájával. 1 Felhívjuk a világ valameny- nyi jóakaratú emberét: Szervezkedjenek és harcol­janak: 1. az atom- és hidrogénfegy- ver-kísérletek haladékta­lan beszüntetéséért; 2. e fegyverek gyártásának és alkalmazásának a leg­rövidebb időn belüli feltét­len betiltásáért. Mi, kommunisták, életünket a szocializmus ügyének szen­teljük. Mi, kommunisták, tán- toríthatatlanul hiszünk e nagy ügy győzelmében. S éppen azért, mert hiszünk eszméink a proletár internacionalizmus eszméinek diadalában — békét akarunk és harcolunk a béké­ért. A háború a mi ellensé­günk. Mától kezdve a különböze társadalmi rendszerű országok a békés tudomány és a békés technika fejlesztésében verse­nyezzenek egymással. Fölényü­ket ne a harctéren, hanem a haladásért, a népek életszín­vonalának emeléséért folyó versenyben bizonyítsák be. Mi kezet nyújtunk minden jóakaratú embernek. Szabadít­suk meg közös erővel a népe­ket a fegyverkezés terhétől, amely sújtja őket. Szabadít­suk meg a világot a háború, a halál és a pusztulás veszélyé­től. A haladásért harcoló em­beriség ragyogó és boldog jö­vője áll előttünk: BÉKÉT A VILÁGNAK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom