Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-24 / 67. szám

2

NÓGRÁDI Népújság

1957-, augusztus 24.

A SZÉCSÉNYI JÁRÁS VALAMENNYI KÖZSÉGÉBEN MEGÜNNEPELTÉK AZ ALKOTMÁNY SZÜLETÉSNAPJÁT

(Folytatás az 1. oldalról) támogató értelmiségtől. A becsületes értelmiségieket bátran be kell vonni a termelő munkába és bizalommal kell lenni a szocialista rendszer építését elősegítő műszaki, adminisztratív, általában értelmiségiek iránt.

A következőkben a tanácsok jelentőségéről beszélt. Felhívta a figyelmet a tanácsok előtt álló feladatok jelentőségére, munkájuk fontosságára. Majd feladataink között az elkövetkező tennivalókról így szólt:

Á termelékenységet emelni kell

— Gazdasági téren elsősorban a termelékenységet kell növelni. Általánosságban a hároméves terv előkészületei legyenek a vezérlő elvek. Meg kell alapozni a hároméves tervet és jövőnket, őszintén fel kell tárni, hogy az iparnak jelenlegi tervszámpi, az októberi események következtében lényegesen kisebbek, mint a tavalyi harmadik negyedéviek voltak. Ami azt jelenti, hogy ne bízzuk el magunkat jelenlegi terveink túlteljesítésével kapcsolatban, amelyekről előbb szóltam, mivel az 1956. év harmadik ■negyedének tényszámait sokhelyütt még nem értük el. Általánosságban indokolható ez azzal, hogy a termelési előfeltételeket sem tudtuk a harmadik negyedév mértékében biztosítani. A nógrádi bányászok a múlt év szeptemberi szinthez viszonyítva, azt 100 százaléknak tekintve, ez év májusában elért legmagasabb havi teljesítménye is csupán 99.4 százaléka volt az előbb említett bázis időszaknak. Ilyen alapon a július havi teljesítmény is csupán 99.1 százalékos volt, az elmúlt év szeptemberéhez viszonyítva. Ez mondható -el a tonna-műszakos összüzemi teljesítményeknél is, amidőn a szeptemberi 100 százalékos bázist véve alapul, július hónapban ehhez képest 92.3 százalékos volt az összüzemi teljesítmény. Az Acélárugyár,

a Tűzhelygyár, a Vasötvözet- gyár és főleg az Üveggyár tekintetében, valamint az építőiparnál már kedvezőbb a helyzet. Az Üveggyárnál 118.9 százalék, a Tűzhelygyárnál pedig 109 százalékos termelés jött létre az elmúlt év harmadik negyedévi termelési százalékát alapul véve.

Ezután köszöntötte a salgótarjáni munkásőrszászlóalj tagjait, megemlékezve a tanácsköztársasági dicsőséges harcokról majd így fejezte ( be:

— Az elkövetkező percekben, midőn Salgótarján munkássága zászlót ad dolgozó népünk egyik fegyveres ala- j kulatának, a salgótarjáni i munkásőrségnek, midőn a különböző társadalmi szervek képviselői szalagokkal díszítik ezt a zászlót, úgy érzem, mindnyájunk szándékát tolmácsolom, amikor azt ki-, vánom, hogy ez a zászló ve-, zesse győzelemre a zászlóalj j minden tagját, sok dicsőséges küzdelemben mutasson utat, de legyen az egység, a bajtársiasság szimbóluma is.

Az ünnepi beszéd után a j megyei munkásőrség parancs- j noka napiparancsát olvasta fel. hogy a zászlóalj felvegye a Kun Béla nevet, felavassa zászlaját. Ezután a társadalmi szervek elhelyezték szalagjaikat a nagy piros zászló rúd- jára. Majd fogadalomtétel következett és ekkor az ünnepség egyik legkedvesebb jelenete játszódott le, ugyanis az úttörők, kezükben virágcsokorral, a közönség sorai közé, a munkásőrség tagjai közé mentek és átadták nekik a piros szegfűcsokrokat. Az úttörők nevében egy iskolai tanuló köszönte meg a munkásőrségzászlóalj tagjainak, a pártnak és minden becsületes dolgozónak, hogy az októberi forradalom idején meg- védték az országot a pusztulástól.

Az ünnepség végén a mün- kásőrzászlóalj az újonnan avatott zászlóval, az acélgyári és bányai zenekarok pattogó indulói mellett díszmenettel indultak el az Alkotmány ünnepére összesereglett dolgozók előtt.

Vidáman szórakoztak a szé- csényi járás dolgozó parasztjai is.

Az eddigi hagyományoktól eltérően, most nem Szécsény volt a járás ünnepségeinek központja. Varsányban rendeztek ugyanis egy nagyszabású munkás-paraszt találkozót. A patronáló Acélárugyár küldöttei látogattak el az egyre fejlődő parasztközkettős ünnep első napján avatták fel Nemti községben a több mint egymillió forintos költséggel épült modern művelődési házat. Avatásán igazi népünnepélyi hangulat uralkodott a községben. Fiatal lányok és csinos asszonyok sokszínű bőszoknyájukat vették fel, igen sok nagymama szépen felöltöztetett kisunoká- val jött, hogy tanúja legyen a nagy eseménynek, néhány ifjúmunkás és diák (mindmegannyi szemfüles riporter) azon ügyeskedett, hogy egy-egy szép képen örökítse meg a pillanatot: fényképeztek. Tíz óra után néhány perccel kezdődött meg a hivatalos ünnepség. A teremben innen is onnan is olyan hangok hallatszottak: olyan nagy ez az épület, hogy az egész falu belefér. De csakhamar kiderült, hogy csak féligazság ez. Dorogházáról, Szukáról. Mindszentről is sokan jöttek — tömve volt a terem.

Az ünnepség előadója: Cser Gyula elvtárs, a megyei tanács elnöke volt. Érdekes, új vonás kezd meghonosodni nálunk. Bizonyos »;fegyelmezetlenség« kezdi jellemezni gyűléseinket. Az előadó beszél, közbe-közbe a hallgatók is véleményt mondanak. Például így: a szónok feláll, hogy megkezdje beszédét, az emberek kiáltják: halljuk! Aztán az ellenforradalomról szól — elutasítóan felmo- rajlanak a hallgatók. Aztán az ENSZ ötösbizottságának jelentéséről beszél — nem igaz! hazugság! kiáltják az emberek.

ségbe. A környező községekből dolgozó parasztok százai , rándultak át a nagy ünnepséget rendező Varsányba.

Jól szórakozott a dolgozó parasztság Endrefalván és Szécsényben is. Az ünnepi beszédeket mindenütt vidám műsor, egésznapos szórakozás követte. Kisebb ünnepség a járás valamennyi községében volt.

Az előadó emlékezteti hallgatóit, hogy milyen sokra haladtunk a felszabadulás óta. A felszabadulás előtt Nemti község lakossága egy százalékának volt rádiója. Most 95 százalékának van. Két motorkerékpár volt a községben, most 25 van. És emellett 101 egészséges családiházat építettek — a hallgatóság erre nem válaszol, de láthatni, hogy jólesik nekik, hogy a messziről jött előadó is milyen jól tudja, hogy menynyire haladtak.

»Fegyelmezetlenség« az efaj- ta beszélgetés? Az előadó az ünnepség végén azt mondta, hogy neki tetszett ez, nem zavarta őt. Úgy gondoljuk, hogy a vezetők és a vezetett dolgozók közötti egészséges kapcsolat megnyilvánulása ez. Annak igazolása, hogy a vezetők egyre inkább földközelben élnek, dolgoznak. Tetszett az ottani embereknek is, hogy jól elbeszélgethettek az elnökkel. És ami a legvonzóbb a dologban: nem ünnepi, hanem köznapi megnyilvánulás volt ez, a hétköznap egyszerűségével és póz- talanságával.

Az ünnepség befejező részében Óvodások, általános iskolások és kiszisták mutatták be gonddal, ízléssel összeállított műsorukat. Nagy tapssal fogadta a közönség a táncoló asz- szonyok felléptét is.

Az új művelődési otthon. József Attila, a nagy proletár költő nevét kapta.

Szép ünnepség volt a nemti Alkotmány ünnepség.---------------------------------------K

ETTŐS ÜNNEPSÉG NEMTI BEN

MUNKÁS-PARASZT

kézfogás az Acélárugyárban

Csak akkor ünnep az ünnep, amikor egyöntetű a boldogság, mindenki vidám, jó kedélyű, amikor a vendég és meghívója a jó hangulat tiszteletére megfeledkezik ki- sebb-nagyobb bajokról, bánatokról. Alkotmányunk ünnepén az Acélgyár által meghívott tsz küldöttséggel váltunk néhány szót. De valóban csak néhányat, mert már délután kettő felé jár az idő, s a küldöttség tagjai' a jó kiadós ebéd után s a sörivástól jókedvre derülve annyira dalolnak, hogy alig értenők egymás szavát.

Annyit azonban csak megtudunk, hogy nagyon jól érzik magukat az acélgyári dolgozók között. Bárány Ferenc a varsányi Dózsa tsz dolgozója, azért hozzáteszi, hogy szeretnének otthon is lenni, mert ezen a napon történik meg versenyértékelésük a ludányhalászi tszszel szemben, amelyre az acélgyártól hívtak vendégeket.

— Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy mi nyerjük meg a versenyt — mondja büszkén Bárány Ferenc.

Homoga János bácsi, a Kecskédi Haladás tsz tagja a munkásőrség felvonulását dicséri, amikor megkérdezzük tőle, tetszett-e az ünnepség?

— örülök, hogy már ennyien van. nak — mondja — alak fegyverrel állnak ki amellett^ hogy erősödjék a mi

barátságunk^ a parasztoké és a munkásoké.

Hogy milyen kapcsolataik vannak az acélgyárral erre a kérdésre azt felelik a varsányi tsz dolgozói, hogy a minap elmondták az acélgyáriaknak, hogy egy fűrésztelepet kívánnak felállítani, ök vállalták a fűrészkerék elkészítését, amit azóta már

rendelkezésünkre bocsátottak. Politikai kérdésekben is nagy segítséget nyújtanak.

Búcsúzóban valamennyi tsz tag köszönetét tolmácsolták az acélgyár kedves vendéglátásáért, s szeretnék, ha a jövőben is ellátogathatnának Tarjámba, egy- egy ünnepség alkalmával.

NAGY SÍI KIÉRI VOLT.

a “PALÓC VÁSÁR“-nak

A Nyugat-Nógrád megyei Népbolt Vállalat egészséges kezdeményezéssel lepte meg megyénk dolgozóit: augusztus hó 19-én és 20-án nagysikerű „Palóc Vásár”-t rendezett Balassagyarmaton. a helyi földművesszövetkezet és a vendéglátóipari vállalat közreműködésével.

A vásárt — amelyet az igen szép fekvésű Hősök terén rendeztek — augusztus hó 19-én. 8 órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg. Aug. 20-án 19 óráig vidámságtól, élénk zsongástól volt hangos az egész környék. A népbolt vállalat kitett magáért, olyan árubőséget produkált, amire hasonló vásárokon még nem volt példa, összesen 160 folyóméter pavilont állítottak fel, amelyből 40 folyóméter hagyományos palóc mintázású volt, a többi pedig modern elárusítóhely. Érkeztek árusítók Budapestről, Egerből, Hódmezővásárhelyről, Gyöngyösről és Berettyóújfaluról is.A vásárt a két nap alatt legalább 15 ezer látogató kereste fel.

Igen szép és ötletes volt a vásár díszítése, ez a dekoráció hűen tükrözte a vásár palóc jellegét. Osztatlan tetszést aratott a dohánypavilon, a mézeskalács-sátor és rendkívül nagy látogatottságnak örvendett a csengői Előre tsz sátora, ahol valódi fajborokat árusítottak.

A rendezőség a vásár másnapjára népviseleti versenyt is közbeiktatott, amelyen szebbnél szebb nógrádi palóc öltözetek mérkőztek egymással. Gyürki Zoltán

▼YYYYTTYYYYVVYWYYVVYYYyYVVYVVVYVVVYVYVYYVYYYVVYVVTYYTYYYVVYYYYTYYYVYYYYYVYYVVTYTVYY- YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY

Brasilia és a nyugat-német imperialismus

Brazüia az imperialista ellentétek és marakodások szempontjából rövidesen olyan szerepet játszhat, mint a Közelés Közép-Kelet. Brazília komoly tőkebehatolási és extra- profit-lehetőségeket ígér. Az országban jelenleg elsősorban az Egyesült Áliamok finánckapitalizmusa, azután Japán. Anglia és főként Nyugat-Né- metország küzd a lehetőségek mind alaposabb kihasználásáért.

De a fejlődő brazil tőke is mind nagyobb részt követel magának az ország javaiból.

64.000 földbirtokos

Néhány egymás mellé állított tény és adat ez ország szinte egyedülálló gazdasági helyzetéről meggyőző képet adhat. Brazília mindössze három-négy mezőgazdasági cikket termel: kávét, gyapotot, kakaót és húst. A lakosság élelmiszerellátására az ország területének mindössze egy százalékát használják. Pontos számvetések szerint az ország földterülete 900 millió embert elláthatna élelmiszerekkel és mégis a lakosságnak milliós tömegei éhség-marsban a déli részek felé vándorolnak, ott remélnek megélhetést. A hatvannégyezer nyilvántartott nagybirtokosnak csak a négy export-cikk termelése a fontos. Van közöttük egy, aki nagyobb terület ura, mint Anglia területe és kétezer birtokosnak annyi a földje, mint Hollandia, Belgium és Dánia

területe együttvéve.

Az egyoldalú termelés négy, agrárcikke túlnyomó részét exportra szánták és voltak- idők, mikor azt valóban el is tudták helyezni. A második világháború alatt például a hadviselő felek az egész meny- nviséget megvásárolták. Ebben az időben Brazíliának aktív volt a külkereskedelmi mérlege és pénztára színültig megtelt „nemes“ külföldi valutákkal.

A második világháború után megszűnt az export-boom. A kapitalista piac felvásárlási képessége megszűkült és ezenfelül a brazíliaiaknak kávéban Közép-Amerika, Kolumbia és Afrika termelésével kellett megverekedniök, gyapotban Észak-Amerika, India és Egyiptom lettek ellenlábasaik. Kakaóban Brazíliának Afrika és főként az Aranypart a konkurrenciája, a rizst illetően pedig igen alacsony Brazília hektáronkénti termelőképessége (1500 kg), Észak- Amerika 2600, Japán 4200 és Olaszország 4900 kilogrammos átlagával szemben. Brazília exportjának eladási árai sem háborús árak többé, azokat is a verseny élessége szabja meg. Az ország 1954-ben például 80 ezer tonnával több gyapotot exportált, mint az előző évben és mégis 40 százalékkal kevesebbet vett be Észak- Amerika árkonkurrenciájának jóvoltából.

Az ország szükséglete azonban nem csökken ugyanolyan arányban, mint ahogy bevételei összezsugorodnak. Továbbra is importálnia kell, mert nincs búzája és lisztje, nincs petróleumja, sem benzinje. Sok külföldi gépet vásárol, nemzeti feldolgozó ipara nem lévén, igen sok készárút importál. Ilyen körülmények között természetes, hogy tekintélyes valuta-tartalékját „megette“ a passzív kereskedelmi mérleg. Brazília 1953-ban már egymilliárd dollárral „maga alatt volt“, az adóssága 1954- ben ismét 600 millió dollárral nőtt és ez így ment és így megy évről évre tovább. Ezeket a fizetési hiányait a New- York-i Export-Import Bank, a Federal Reserve meghitelezték ugyan, az Angliával szemben fennállott adósságaira a Nemzetközi Valuta Alap adott kölcsönt, de mindezek a pénzügyi műveletek csak pillanatnyi bankári segítségek voltak és semmiesetre sem tekinthetők megoldásoknak.

Mit kellene tenni ?

Nemzeti tőkével és munkával mozgósítani kellene a hazai anyagok kitermelését és ipari feldolgozását, hogy az állam, természetadta lehetőségeinek határain belül autark, önellátó lehessen. És Brazíliának vannak ilyen hazai verőforrásai. Mindenekelőtt országa területén haladnak Jit a világ legnagyobb folyói’ és így villamos-energia termelési lehetősége óriási. Van tekintélyes mennyiségű és szinte teljesen kiaknázatlan szene, bauxitja, nikkelje, wolframja, magnéziumja, krómja. Erdei a

mahagónitól az eukaliptuszig tele vannak a legnemesebb fafa'tákkai és — a felsorolás végére hagytuk — van bőségesen kiaknázatlan petcólejm- és vasérctelepe. A világ vaséi ckészletét 63 milliard 'tonnára becsülik. Ebből a menynyi ségből 13 milliárd tonna található Brazíliában és annak minősége egészen kivételes, fémtartalma 68.8 százaiéin s. Ebbe! az óriási vasérc- mennyiségből Brazíliában igen kis mennyiséget termelnek ki és azt is nyersen adják el az Egyesült Államoknak, Ny ugat-Néme'.országnak és Lengyelországnak. Ugyanakkor Brazília a részére szükséges iparilag feldolgozott vasmennyiségeket importálja. Még vigasztalanabb petróleum és benzin helyzete. Nyersolaj kútjaiból mindössze annyit vesz ki, hogy a kitermelt évi mennyiség Brazíliának legfeljebb egy heti szükségletét fedezi, viszont annyi petróleumot és benzint importál, hogy annak értéke majdnem teljesen felemészti az ország teljes kávé-exportja ellenértékét.

A profithajsza e kivételesen pompás területén természetesen tőkéjükkel jelentkeztek az imperialista hatalmak, elsősorban Anglia és az Egyesült Államok; Brazília beengedte őket, mert iparosodását remélte. Angliát Brazíliában főként a vasérc érdekelte, az Egyesült Államokat a petróleum. Mindketten azonban csak azokon az ipari területeken invesztáltak, ahol aránylag kisebb tőkével, gyorsan nagy hasznot tudtak kisajtolni. Az ilyen fajta tőke-invesztíció az ország monokultúrás jellegét alig változtatta

meg. A Survey of Curent Business kimutatja, hogy az Egyesült Államoknak tőkeelhelyezés szempontjából Kanada és Anglia után Brazília a legnagyobb érdekeltsége. Ez az amerikai tőke Brazíliában azonban nem teremtett sem fémfeldolgozó, sem gép- vagy szerszámipart, nem feküdt bele komolyabb méretű vasútépítési politikába sem, arra pedig, hogy a közfogyasztás számára szükséges könnyűipart teremtsen, nem is gondelt. Búzától villanykörtéig és marógéptől újságpapírig Brazília ma is még mindent importál. Az ország bevitelének 13.6 százaléka élelmiszer, 33.1 százaléka nyersanyag, 29.4 százaléka gép és szerszám, 13.7 százaléka készárú import még ma is. Az ország nyersanyag- gazdagsága mellett a külföldi tőkének már meg kellett ^ olna teremtenie azt az ipart, amely feleslegessé tegye az importot. Erre azonban a külföldi tőke nem gondolt és nem is igen fog gondolni. így természetes. hogy Brazília nemzeti valutája 1939-hez viszonyítva már csak 13 százalék értéket képvisel. Vargas elnök, aki öngyilkos lett és akinek ön- gyilkossága körül máig is ellenőrizhetetlen hírek keringenek, tisztábban látta, hogy mi a tennivaló, ö ellene volt az idegen tőke behatolásának és nemzeti ipart akart teremteni saját erőforrásokból, belföldi tőkével. Ma az ország gazdasági vezetője Eugenio Gudin, a pénzügyminiszter, aki az idegen tőke és különösen az Egyesült Államok pártján áll és aki egyre szélesebbre tárja az imperializmus és finánckapitalizmus céljai előtt Brazília kapuit.

Nyugat-Németország és ]apán térhódítása

Ezen a nyitott kapun hatol be sietős léptekkel az árú-túl- termelési nehézségekkel küzdő Japán is a maga olcsó közszükségleti cikkeivel s gyors és nagy léptekkel Nyugat-Németország is, a maga gépiparával, vállalkozói kezdeményezésével és tőke-exportjával.

Nyugat-Németország eddigi, főleg európai elhelyezési területei már szinte telítettek. Ipari expanziója számára új és lehetőleg veszélytelen piacokat kell keresnie .A német monopolkapitalisták az utolsó két-három esztendőben megpróbáltak behatolni a közelés középkeleti piacokra. Ezen a területen zavarja azonban üzletpolitikájukat egyrészt az ott egyre erősödő angol-amerikai torzsalkodás és behatolás, másrészt a fejlődésben lévő nemzeti ipar, amely Egyiptomban, Indiában, stb és szerte ezen a térfelen egyre jelenvalóbb és ellenállóbb. A német gazdaságpolitika úgy látja, hogy Afrikába és Brazíliába sokkal simábban, sokkal kevesebb ellenállás mellett hatolhat be. Nyugat- Németország céljainak elérésére Afrikát illetően felvetette és kierőszakolja az európai „közös piac“-cal kapcsolatos Eurafrika elméletét, míg Brazíliában egyszerű kalmárként jelentkezik: olcsón és nagy mennyiségű árút ajánl és szállít is. Ennek a Brazíliába irányuló nyugat-németországi exportnak méretét és lendületét tanúsítják az alábbi mutatószámok: míg az 1948- as évhez viszonyítva a Brazíliába irányuló Egyesült Álla mokbeli export 52-ről 33-ra,