Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-06 / 53. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. július 6. c/L szokj nemeze ti, munka exjiya kmíísxli&í z ellenforradalom főcsa­pása a proletárhatalom vezető ereje a párt ellen irá­nyult, de annak bizonyítására, hogy a támadás nem „a rossz vezetés” ellen volt, hanem a munkásosztály hatalmának megdöntése volt a cél, bizo­nyítja ezt az is, hogy a „fő el­lenség” mellett a munkások osztályszervezetét, a szakszer­vezeteket sem kímélték. Me­gyénkben 12 üzemi szervezetet semmisítettek meg: mondták ki. hogy nincs többé szükség rájuk. Az ellenforradalom ilyen drasztikus nyiltséggal is pusztította a munkások szer­vezeteit. de nem kevésbé ve­szedelmes, amit az eszmei harc területén okozott. Harcba- vetette a „szabad” a párttól és a kormánytól „független” szakszervezet jelszavát, azon­nali új vezetőségi választáso­kat követelt. Mi volt mindez­zel a célja? A forradalom erőinek, a munkásosztály egy­ségének szétzúzása — a dol­gozók teljes kiszolgálása, a ka­pitalista restauráció előkészí­tése. Mit is jelentett ekkor a „sza­bad”. „független” szakszerve­zetek követelése? Szabadnak lenni — a kommunistáktól, függetlennek lenni — a kom­munistáktól. A munkásosztály igazi érdekeinek elárulását je­lentette ez. Szálláscsinálást a fasiszta rabságnak! Ma már egyértelműen olcsó demagógiának értékeljük és meglep, hogy hová süllyed­tünk. ha arra gondolunk, hogy az ellenforradalom eszmei örökségeként itt maradt sok szenny és piszok milyen so­káig zavarhatta munkánkat. Még november 4-e után is aka­dályozhatta az élet egészséges kibontakozását például azzal a munkások érdekeit eláruló demagógiával, hogy a munkás- hatalom kormányával, a mun­kásosztály pártjával szemben a szakszervezetek követelődző „érdekvédelmi” szerepét állí­totta előtérbe. Mi volt és mi lehetett ekkor a munkásság legszemélyesebb érdeke és mi jelenthette a valódi érdekeinek védelmét? Az, hogy feltételek­hez kössék a munka felvéte­lét? Az. hogy a szörnyű nehéz­ségek idején azonnali béreme­lést követeljenek, a reális tel­jesítménybérezés helyett ma­gas órabérrendszert vezesse­nek be? Ma már nyilvánvaló: A néphatalom megdöntésére ment a játék! z elmúlt időszak bebizo­nyította, hogy a szak- szervezetek alapjában véve egészséges munkát végeztek. A népi demokrácia hfi táma­szai, a munkásosztály harcos szervezetei voltak. Az elmúlt időszak azt is bizonyította, hogy a szakszervezetek csak a proletárhatalom viszonyai kö­zött végezhetik igazán a mun­kások érdekében tevékenysé­güket. Az idő azt is bizonyítja, hogy a párt vezetése nélkül, a kommunisták irányítása nél­kül a szakszervezetek képtele­nek megbirkózni feladataik­kal. Ha napjaink feladatait vizs­gáljuk, teljesen nyilvánvaló, hogy a szakszervezetek felada­tai rendkívüli módon megnőt­tek. Mivel magyarázható ez? Egyrészt az ellenforradalom­nak a munksáosztály soraiban végzett bomlasztó munkájával, másrészt azzal a körülmény nyel, hogy az új forradalmi párt létszáma az MDP-hez vi­szonyítva csaknem egyharma- dára csökkent: alig 350 ezret számlál, míg a szakszervezetek 1 millió 900 ezer dolgozót tömörítenék. Ily módon a szakszervezetek a munkás- osztály legszélesebb alapokon nyugvó, legátfogóbb tömeg­szervezetei. • z a körülmény feladatain- ! kát is megszabja. Min­denekelőtt legfontosabb teen­dőnk: pártszervezeteink figyel­mét felhívni az e munkaterü­letükön reájuk háruló felada­tokra, arra, hogy gonddal, fele­lősséggel törődjenek a szak- szervezettel. A párt és a szakszervezet közötti helyes viszony alapvető jelentőségű. És itt figyelmez­tetnünk is kell a korábbi évek helytelen gyakorlatára, arra hogy a pártszervezet nem egy­szer úgy „segítette” a szak­szervezetet, hogy elvégezte he­lyette a szakszervezeti munkát is. Természetes dolog, hogy ez helytelen, káros módszer, — nem engedhetjük meg, hogy újra meghonosodjék gyakor­lati munkánkban. A párt és a szakszervezet helyes kapcsolatának egészsé­ges példájával találkozunk a Salgótarjáni Üveggyárban. Itt nemcsak felső szinten, az in­tézőbizottsági és az üzemi bi­zottsági elnök találkozik rend­szeresen és beszélik meg a közös teendőket, hanem az alapszervi vezetőségi ülésekre is hivatalos az illető műhely, vagv üzem szakszervezeti fő­bizalmija. Ezek a közös meg­beszélések sem formális jelen­tőségűek. Sarló Béla elvtárs, az I. fazekas-kemence főbizal­mija. Aktivái segítségével megszervezte, hogy a kemence dolgozói az országos pártérte­kezlet tiszteletére hat nappal előbb befejezik havi tervüket. Lelkes munkához kezdtek — felajánlásukat túlteljesítették! A párt és a szakszervezet egészséges viszonyának, mun­kájuk eredményének legjobb bizonyítója: június 18-án az egész gyár teljesítette máso­dik negyedévi tervét! ogyan érték el e valóban nagyszerű eredményt? A bizalmiak, az aktivák, a gyár mozgalmi és gazdasági vezetői­nek jelzik a problémákat, be­számolnak' a jó tapasztalatok­ról — és tapasztalják, hogy nem hiábavaló fáradozásuk, a vezetés erejével, tekintélyével érvényt szerez javaslataiknak. Nagy ösztönző, aktivizáló erő ez. Az egyre javuló szakszerve­zeti munkának igen fontos fel­tétele volt, hogy a dolgozók előtt bizalmukat vesztett veze­tőket leváltották és új, fiatal nem ritkán olyan elvtársak kerültek élre, akiket sokáig mellőztek a vezetésből, — most új lendülettel fogtak munká­hoz. Igen lényeges, hogy a bi­zalmiak mintegy 40—45 száza­léka kicserélődött. Nagy tar­taléka lehet a szakszervezeti munkának az, ha a szervezeti talataikat. A bizalmiakkal, az aktívákkal való gondos foglal­kozás nagy lehetőségeink for­rása. Az elmúlt évek szakszerve­zeti munkájának értékes ter­mékét a szakszervezeti de­mokrácia bevált fórumát, a termelési értekezletek intéz­ményét egyes helyeken újra felelevenítik. Az a tapasztalat, hogy sok helyen lebecsülik ezek jelentőségét. Az Acéláru­gyárban például október óta májusban tartották az elsőt, nem egy helyen még most is csak tervezik. Pedig a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány rendeletéi nyomán a dolgozók sokkal inkább, mint korábban behatóan érdeklőd­nek a termelési kérdései iránt, betekintést akarnak nyerni az bnköltség, a gazdaságosság helyzetéről. Teljesen érthető ez — a dolgozók legszemélye­sebb érdeke a termelés és az önköltség alakulása: ez az, ami meghatározza az évvégi nye­reségvisszatérítés mértékét. A dolgozók személyes érdekelt­ségét jelenti ez, egyben a szak- szervezeti munka új, nagy le­hetőségét is. ogy a dolgozók mennyire lényeges ügyüknek tart­ják a gazdasági szempontból is alapvető jelentőségű gazda­sági kérdéseket, jól mutatják ezt a bányaüzemeknél megtar­tott termelési értekezletek. Itt több helyen is erős nyomaték­kai hangsúlyozták a felszóla­lók, hogy megkövetelik a bá­nyák vezetőitől, hogy a mos­tani tarthatatlan helyzeten, azon, hogy a termelésben köz­vetlenül résztvevők száma csak 30 százalékos az impro­duktív dolgozók 70 százaléká­hoz képest, — ezen a helyze­ten feltétlenül változtassanak. A dolgozók igazi érdekvé­delme megköveteli, hogy a szakszervezetek első helyen foglalkozzanak a termelés, a munkaverseny kérdésével, de emellett természetesen • nem hanyagolható el a dolgozók közvetlen érdekvédelmének szorgalmazása sem. A megyei bányászszakszervezet nemcsak a munkaverseny szervezése terén végzett derék munkát, de a dolgozók szociális érdek- védelmével is becsületesen foglalkozik. A munkának ez a harmó­niája, az efajta érdekvé­életben jártas idősebb elvtár— delem az- amely a munkások sak oktatják a fiatalabbakat,! igazi’ realis érdekeit jelenti, átadják nekik gazdag tapasz-* x. L. Az Igazságügyi Minisztérium közleménye A népi demokratikus állam­rend elleni szervezkedés, több- rendbeli gyilkosság, folytató­lagosan elkövetett izgatás, sze­mélyes szabadság megsértése és fegyverre.itegetés miatt a Legfelsőbb Bíróság népbíró­sági tanácsa jogerősen halálra ítélte Tóth Ilonát, Gyöngyösi Miklóst, Gönczi Ferencet és Kovács Ferencet, valamint Obersovszky Gyulát és Gáli Józsefet. Obersovszky és Gáli ügyében a legfelsőbb ügyész törvényességi óvással élt. En­nek alapján a Legfelsőbb Bí­róság elnökségi tanácsa július 1-én ügyüket újból tárgyalta és Obersovszkyt életfogytiglan, Gálit pedig tizenöt évi börtön- büntetésre ítélte. Az ítélet jog­erős. A másik négy elítélten a halálos ítéletet végrehajtották. Távlati tervek Kórház, ápolónőképző iskola Salgótarjánban A salgótarjáni SZTK és a megyei nőbizottság vezetőihez az elmúlt napokban egyre több panasz érkezik a kórhá­zak helyzetével kapcsolatban. A legtöbb probléma a kórház befogadóképességéből adódik. Van rá eset, hogy az orvosok a kevésbé felgyógyult betege­ket kénytelenek kiírni, mert az ágyakat sürgős beutaltak­nak kell átadniok. A nőtanács az elmúlt hónap 21-én hat tagú küldöttséggel kereste fel az Egészségügyi Minisztériumot, ahol előadták panaszukat, s kérvényezték a salgótarjáni laktanya átadá­sát kórházzá alakítás coljára. Kérelmüket jóváhagyták. A három éves terv keretén belül körülbelül 50 millió forintos beruházással korszerű kórház­zá alakítják a jelenleg ki­használatlanul álló laktanyát. Megyénk — de főleg Salgó­tarján — nagy hiányt szen­ved képzett ápolónők hiányá­ban. Ezért a nőküldöttség a miniszter elvtárs támogatását kérte egy salgótarjáni ápoló­nőképző iskola létesítéséhez, ahol körű'belül 40 nő képez­hetné magát. A minisztériumban igen he­lyeselték ezt az ötletet, ellen­ben ennek gyors megoldása a jelenlegi helviség hiány mi­att akadályba ütközik I termelés pártellenörzése a munka megjavítását jelentse — Üveggyári tapasztalatok — Korábbi cikkünkben már ismertettük a salgótarjáni Üveggyár eredméyeit, amelye­ket a termelésben, a termelé­kenységi, önköltségi valamint az exporttervek végrehajtásá­ban értek el. Ha az eredményekről szá­mot adunk, nem hagyhatunk ki olyan fontos tényezőt, mint a párttagság és vezetőség e té­ren végzett munkája. Az Üveggyár kommunistái mun­kájuk gyakorlatában helyesen alkalmazták a párt szerepét a gazdasági kérdések ellenőrzé­se, irányítása terén. Ennek tudható be az a tény, hogy a pártbizottság tervében elég sűrűn szerepel a közvet­len gazdasági kérdések meg­vizsgálása, a különböző veze­tők beszámoltatása. Igaz, hogy az első időkben a pártszerve­zetet bef előfordulás jellemez­te. Megelégedtek azzal, hogy az ellenforradalomban tevé­kenykedő műszakiak leváltá­sát javasolják. Igaz az is, hogy egyik-másik pártvezető­ségi tag azon problémázott, hogy új, vagy a régi módszer­rel gyakorolják e a termelés pártellenőrzését. Helyes lesz-e, ha intezíven foglalkoznak az ilyen problémákkal? Az idő azokat az elvtársakat igazolta, akik úgy gondolkoz­tak, úgy kell foglalkozni a ter­melés pártellenőrzésével, hogy az a munka megjavításával járjon együtt, ugyanakkor ne járjon az ellenőrzés a gazda­sági vezetés önállóságának csökkentésével. Hogyan éri el ezt a pártbi­zottság? A régi jó módszereket alkal­mazta. Ilyen például, hogy pártbizottsági üléseken napi­rendre tűzi a belföldi terme­lés felelős beszámoltatását (aki a közvetlen szükségletek­re való termelés ellenőrzésé­vel van megbízva.) Máskor a külföldi felelőst. (Aki az ex­portcikkek termelésének elle­nőrzését kapta párt megbíza­tásként.) Ezek az elvtársak pártbizottsági ülésen elmond­ják észrevételeiket, s az ott jelenlévő gazdasági vezetők­nek javaslatokat tesznek a ----------------­m unka megjavítására. Tervszerűen foglalkoznak a termelés közvetett akadályozó­ival is, mint például a vagon­állás megszüntetése. Az ottani párttagoknak pártmegbizatás- ként adják, hogy küszöböljék ki és minimálisra csökkent­sék a kiesést, nehogy kocsi­álláspénzt kelljen fizetni, ami a termelés költségeit rendkí­vüli módon megnövelné. A menetközben felbukkanó problémákra is azonnal rea­gálnak. Az elmúlt hetekben a Szovjetúnióba szállítandó mé­rőhengernél magas volt a se­lejtszázalék. A pártbizottság kezdeményezésére azt meg­vizsgálták,^ ma már tökélete­sebb módszerrel gyártják a mérőhengert, ami jóval keve­sebb selejttel jár. Az önköltség, a termelé­kenység problémáival is konk­rétan foglalkoznak. Jelenleg a pártbizottság azon munkál­kodik, hogy öttagú brigáddal felülvizsgáltatja a feldolgozó üzemrészben a terv, a selejt, a munkafegyelem állását. Ez azért vált szükségessé, mert ez az üzemrész a vállalat úgy­nevezett „szűk keresztmet­szete” és ennek az üzemnek jó, vagy rossz munkája a leg­nagyobb kihatással van az egész vállalat önköltségének alakulására. Ugyancsak az önköltség és a különböző mutatók javításá­ra mozgósít az is, hogy elő­adásokat szerveznek a dolgo­zók részére, az üzemet érintő legfontosabb gazdasági kérdé­sekről. A pártbizottság és a párt- alapszervezetek munkájában azért még e téren sincs min­den rendben. A taggyűlések­nek, pártcsoportoknak még nem adnak megfelelő szere­pet az elvtársak. Alig fordul elő, hogy taggyűlésen, vagy pártcsoport értekezleten ön­álló napirendi pontként tár­gyalnák az adott terület leg­fontosabb gazdasági- problé­máját. Az üveggyári kommunisták látják ezt és tudják, hogy ezen a téren kell előrelépniük. M. P.-------------­A z aprómag cséplésről (Tudósítónktól.) Héhalom és Kálló községek­ben megkezdődött a fűmag- cséplés. Héhalomban két gép közös szérűn csépel. Elsőnek Harmos Mihály és Miczki Já­nos termelők termését csépel­ték el. A fűmag jó, három má­zsás terméssel fizet holdan­ként. A dejtári József Attila bi- borhere termésnek cséplése befejezéshez közeledik. Az idén a bíborhere csak gyenge, kö­zepes termést ad, s két mázsa kh-nkénti termést igér. A NÉPFRONTRÓL, „nép­front politikáról” sok szó esik a dolgozók, a párt­munkások és a népfront terü­letén dolgozók között is. Vára­kozással tekintenek feléje: mi­lyen lesz a népfront szervezeti formája, jogköre, munkaterü­lete a teljes kibontakozás ide­jén. Nem olyan népfrontot aka­runk, mint az előző 6—7 év­ben, de főleg 53 óta volt. tisz­tán kell látni a következőket. Külön népfrontpolitika, nép­front program pártunk életé­ben nem volt és nem is lesz. A pártnak, csak a pártnak van népfront politikája, mivel a párt az ország vezető erője. Minden dolgozó érdekében mutatja meg a feladatot, így a népfront számára is, a szo­cializmus építésének elősegí­tése érdekében. Keserű tapasztalat és ki kell irtani a népfront mozgalom­ból azt a helytelen pártellenes politikai nézetet, ami a Nagy Imre-féle népfront idején fel­ütötte a fejét és a párt fölé akarta helyezni magát. Ez az irányzat tehetetlenségre, pa­pír-mozgalommá süllyesztette a népfront munkát. Az MSZMP népfront poli­tikájának mindezzel számolni kell. már most a népfront munka kibontakozása kezde­tén, Ez annál is fontosabb kérdés, mert helyesen tovább­ra is egy pártrendszerrel épít­jük a szocializmust, és az MSZMP taglétszáma is jóval Erőforrásunk a Hazafias Népfront kevesebb, mint az MDP-é volt. Ez arra figyelmeztet, hogy számszerűleg is nőtt azoknak a száma, akik a párton kívül vannak. Ezek természetesen csak úgy, mint a párttagok, el akarják mondani véleményü­ket, vitázni akarnak. Segíte­nünk kell, hogy ez ne az ut­cán történjen, mint ahogy az ellenség csinálta október előtt, hanem a párt irányította tö­megszervezetekben, így a nép­frontban is. És ez ma már széles töme­geket érintő politikai kérdés, elősegíti a párt tömegkapcso­latát, tájékoztatja a dolgozó­kat, véleményt, javaslatot kap a tömegektől, ami épp az elmúlt eseményeket tanulmányozva nagyon fontos a párt számára. Mindezeket figvelembevéve, nem a tehetetlenség az oka, hogy megyénkben még jelen­tős számú pártszervezet, sőt még járási pártszervek is fél­ve nyúlnak a népfronthoz. Alapvető oka az, hogy nehéz megtalálni azt a helyes mód­szert, ami a párt népfront­politikáját megóvja az előző­leg elkövetett hibáktól, ugyan­akkor élővé, aktívvá, nagy tömeget mozgatóvá teszi a népfrontot. ]\EM EGY PÄRTSZERVE- ZljT igyekszik megfele­lően feladatot adni a népfront­nak, a gazdasági, kulturális élet területén. De igen sok he­lyen még bizalmatlanság érvé­nyesül a pártszervezetek nép­frontpolitikájában. A népfront tett már kezdeti lépéseket. Az elnökségek kiegé­szítése után (megyei, járási) mintegy 150 tiltakozó gyűlést tartottak a népfront és béke- aktivák a megyében az atom­fegyverek eltiltása érdekében. Beindítottuk a gyűjtést a gyermekvárosért. Szervezés alatt van 17 nagygyűlés az or­szággyűlés anyagának ismer­tetése érdekében. A népfront mezőgazdasági bizottsága tett már lépéseket a mezőgazda­sági termelés módszereinek megjavítása érdekében és most az aratás-cséplés segítésére is. Salgótarján városban szépen indult el a műszaki bizottság munkája. Lent a területen azonban már vannak gátló tényezők a népfront munka beindításá­nál. Több pártszervezet nem segíti elő a népfront elnöksé­gek kiegészítését azzal az in­dokkal, hogy a sok feladat végzése miatt erre nincs idő. És éppen itt van a párt nép­front politikájának hiánya. Cereden például — ahol zöme paraszti dolgozó — a párt tagjai között kevés a paraszt ember. Mégis mellőzik a nép­frontot, amely éppen ezek felé tudna dolgozni, segíteni a pártnak. Mégis a községíej- lesztési tervet a párt aktivái ismertetik és más mezőgazda- sági és községi feladatokban a népfront tudna segíteni. Zagyvarónán azzal a jelszó­val, hogy vigyázzunk, nehogy a népfront a párt fölé nőjjön. nem merték megbízni a nép­frontot olyan dolgokkal, hogy szervezze meg a dűlők figyelé­sét, mikor lehet aratni, a be- hordás-cséplés gyors elvégzé­sével és a tűzveszedelem meg­szervezésének munkáival, an­nak ellenére, hogy a népfront kért munkát. ]\ EM SIKERÜLT még he­lyes viszonyt kialakítani a tanács és a népfront között sem. Több helyen olyan kap­csolat alakult ki, amilyen az elmúlt időben volt. A népfront tétlenségre ílélesét jelentené, ha újra csak a választások idején segítene az államigaz­gatás munkájában, azzaí a módszerrel, hogy a népfront jelöltjei indulnak. Azt kell el­érni, hogy a választás után is dolgozzon a népfront, segítse jelöltjeit a munkában, ellen­őrizze tevékenységüket (ta­nácsbeszámoló, fogadó nap, stb.) Az elmondottak nem jelent­hetik azt, hogy a népfronton belül elvtelen politizálás foly­jon. A népfrontban sem Vitá­zunk arról, hogy nálunk ellen- forradalom volt, hogy prole­tárdiktatúra van, és szocializ­must építünk. Hogy valaki a szocializmus építésének vala­melyik részletkérdésével nem ért egyet és ezt elmondja őszintén és vita közben közös nevezőre hozzák, ez nem ká­ros, sőt az egész fejlődésünket segíti elő. Hogy erre szükség is van, igazolják a különböző rendezvények, amelyekre ér­deklődéssel mennek a párton- kívüli dolgozók is. Ezt látni kell a pártszervezeteknek is. Az ilyen tömegszervezeti poli­tikával tudja a párt elhárítani a befelé fordulás veszélyét, s ami egy-egy pártszervezetnél tapasztalható jelenleg is. Természetes, a népfront sem lehet mindenki mozgalma. Egyik alapvető feladat, hogy az ellenség ne tudja kihasz­nálni, szószékévé tenni az el­lenforradalom eszméinek ter­jesztésére akár politikai, gaz­dasági. vagy kulturális éle­tünkről van is szó. Ezt a párt megtudja oldani azzal, hogy a népfrontba elvhű, helyesen politizáló kommunistákat küld be. ZEK AZOK a kérdések, amelyek jelenleg a párt népfrontpolitikájában problé­mát okoznak, amiről beszélni kell és lépésről-lépésre előre kell vinni, helyes útra kell te­relni, hogy a népfront tényleg a párt politikájának megfele­lően dolgozzon, ahogy ezt az országos pártértekezlet meg­határozta. így lesz a népfront olyan mozgalom, amely akti­van elősegíti a szocializmus építését. Szoó Béla, a Nógrád megyei Hazafias Népfront titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom