Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-06 / 53. szám

1957. július 6. NÓGRÁDI Népújság 3 Mi as előnyösebb? Kézi, vagy a kombájn aratás Július 1-ig 297 kh-ra kötöt­tek tsz-eink szerződést kom­bájnaratásra. Ez bizony elég kevés, különösen akkor, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a múlt évben a gépállomások nyolc kombájnja átlagosan 116 kh-n végzett aratást. Az igaz hogy egy-két termelőszövetke­zetnél kisebb hibák fordultak elő, s így most a tsz-tagok ide­genkednek a kombájnaratás­tól. A szécsényi gépállomás körze­tében van a legnagyobb érdek­lődés. Az egy kombájnra eddig 119 kh szerződést kötöttek. A gépállomásokon egy kh gabona aratásának, elcséplésé- nek önköltségi ára 380—400 Ft. A termelőszövetkezetek 60 szá­zalékos ártámogatást kapnak. Tehát a 400 forintos aratási díj esetén a tsz 160 forintot fi­zet, s a állam 240 forint támo­gatást nyújt. Nincs olyan egyé­ni gazda az országban, aki egy kh gabona learatását, el- cséplését, 160 forintos önkölt­ségi áron eltudná vőgezni, vagy végeztetni. _______ A dőlt gabonát is lehet géppel aratni A zivatarok, viharok sok he­lyen ledöntötték a gabonát. A dőlés általában egyirányú így a földre le nem feküdt Uratás idején is gondot fordítanak a növényvédelemre A burgonyabogár nagy számmal jelentkezett Ságúj- falu határában. Több mint tíz gócot fedeztek fel a dol­gozó parasztok. Azon nyom­ban felhívtam a község la­kosainak figyelmét a bogár kártékonyságára, s az ellene való védekezésre. A védeke­zés idején a négy hátiporozó­gép állandóan munkában volt. Olyan légkör alakult ki, hogy szégyen volt arra az illetőre nézve, akinek más talált a földjén bogarat, vagy lárvát. Az eredmény nem maradt el. Minden dolgozó paraszt vé­gezte a bogárkeresést. Nem­csak a saját, hanem a szom­széd földjén is, mert félt, hogy másnap az ő földjét is elfogja lepni. Ma már elmondhatjuk, hogy a burgonyabogárnak e köz­ségben mindenki ellensége, s így a bogár nem is károsít. Károlyi József körzeti mezőgazdasági felügyelő A MEZŐGAZDASÁG DOLGOZÓIT ÉRDEKLI ü)üzes (föiulfrldtoU gabonát géppel is lehet aratni. Hogyan? A kombájn és az aratógép kalászemelőkkel fel­szerelve a dőléssel szemben, valamint a dőlésnek oldalt ha­ladva jól dolgozik. A dőléssel egyiránybam azonban nem sza­bad vágni, mert a gép ráhalad a szalmára, lefekteti maga előtt, s gyakran úgy vágja le a kalászokat, hogy azok a tar­lón maradnak. Éppen ezért keskeny, hosszú fogásokat kell kijelölni a dőlés irányára ke­resztbe, hogy a fogásoknak a keskeny része legyen az, ahol a kombájn üresen jár. Így a •fogás két hosszú és az egyik rövid oldalán dolgozhat a gép. A dőléssel szemben és a dol­gozó gép haladási irányától jobbra dőlt gabonában haladva teljes vágószélességben aratha­tunk, míg a gép haladási irá­nyától balra dőlt gabonát csak csökkentett vágószélességben arathatunk. A vágószerkezet minden negyedik, nyolcadik ujjára kalászemelőket kell szerelni. A motollát előre és Aki csak egyszer is látott 1 tűzvészt, soha nem felejti el. Nem felejtheti a mind nagyobb területre kiterjedő, sziszegő lángnyelvek pusztítását, a messzi környéken átforróso­dott levegő melegét, a tűz megszűnése után a helyszínen a megmaradt ingóságok rom­jai után kutató, kétségbeesett károsultak jajszavát. Aki csak egyszer is látott tüzet, nem fe­lejtheti azt. Hát még aki szen­vedő alanya is volt egy ilyen szerencsétlenségnek, aki tíz körmével túrta, vájta a földet a tűzvész után, hátha sikerül még valamit megmenteni csa­ládi otthonából . . . A tűzoltó, a mentő, vagy akár az újságíró, aki élete so­rán — mesterségéből kifolyó­lag — több tűzesetet látott, általában megszokta kérdezni a károsultat, hiszen ez is az esemény hiteles, szomorú kró­nikájához tartozik — volt-e biztosítva? A tűzoltó, a men­tő, az újságíró az idők folya­mán megállapítja: e kérdés feltevése voltaképpen felesle­ges, mert a gyakorlott szem már az első percekben viszony­lag könnyen megállapítja, mi lesz a válasz. Kétségtelen: ha a károsultnak volt tűzbiztosí­tása, akkor is szomorúan szem­léli vagyontárgyainak pusztu­lását, hiszen ezernyi emlék fűzi őt a megsemmisült ked­ves holmikhoz. A különbség azonban mégis óriási. A nem biztosított ember teljes ön­uralom elvesztése, tanácstalan kétségbeesés nem tapasztal­ható annál, akinek a szemében ott lapul a tűzvész anyagi kö­vetkezményeit teljesen, vagy részben elfeledtető kötvény. Ilyenkor a nyári hónapok­ban, a mezőgazdasági munkák idején gyakori ez a rettegett vendég: a tűz. Oda a falusi tá­jakra csábítja a „könnyű mar­talék” a zsupp, a nád, a zsin­dely, a sok fából készült pajta, meg szérű, a csupa könnyen gyűlő anyaggal teli padlás. Onnan már csak egy lépés a cseréptetős lakóház. Oda vonz­za az a körülmény is, hogy fa­lun bizony még nem áll oly magas fokon a tűzvédelem, mint a városokban. Ki np emlékeznék a balas- sagyarmat nyirjes-pusztai és dejtári tűzvészre, amikor ti­zennyolc dohánytermelőnek dohánytermése és 39 egyéni gazdának szénatermése vált a lángok martalékává, s 300 000 forint volt az anyagi kár, amit az Állami Biztosító kifizetett? Oda a falusi tájakra csá­bítja ilyenkor az aratás, a be- hordás, a cséplés. Ebben az időszakban bizony mindig akad hanyag, gondatlan em­ber, aki egy eldobott cigaret­tavéggel, vagy gyufával segít a tűznek lángba borítani a sok-sok drága termést. Oda a falusi tájakra csábítja a tüzet a sok gyerek, akik a nyári szünidőben otthon van­nak, mégpedig mindenféle ki­séret, felügyelet nélkül, hiszen a felnőttek a földeken dolgoz­nak. S van-e olyan szülő, aki nyugodt lelkiismerettel állít­hatja: „Én leszoktattam a gye­rekemet arról, hogy gyufával, gyertyával — tűzzel játszón.” Ilyet például nem mondhat­nak a borsosberényi szülők, ahol egy tíz éven aluli kisfiú a saját szérőjükkel együtt a tűzvész áldozata lett. S van-e olyan megye, járás, község az országban, ahol az évek során a gyerekek játéka nem idézte volna fel a tűz eszeveszett rombolását? S csábítja a falusi tájakra a tüzet az is, hogy ott ritkáb­bak, gyengébbek a villámhá­rító berendezések. A villám, meg a vihar — a tűz hű segí­tőtársai — együtt járják ilyen időtájt a falusi vidékeket. Itt nincs lehetőség arra, hogy elrettentő képet fessünk azok kétségbeeséséről, akik elmulasztották az önkéntes biztosítást megkötni és mikor megtörtént a baj, könnyek közepette nézték vagyontár­gyaik pusztulását. Még csak azokról néhány szót, akik biz­tosítottak is, nem is, kaptak is pénzt a kötvényre, de nem ele­get. Vagyis azokról, akik nem megfelelően kötöttek biztosí­tást. Ezek is azok közé tartoz­nak — ha csökkentett mérték­ben is — akik némi önváddal, önmarcangoló kétségbeeséssel szemlélik a tűzvész pusztítá­sát. „Könnyelmű voltam ... Sze­rencsétlen ember lettem.. Hányán ébrednek rá erre, saj­nos későn. Ha azok fordulná­nak intő figyelmeztető szóval a falusi lakossághoz, akik már maguk tapasztalták a biztosí­tás segítségét, vagy, az annak hiányából származó irtózatos kárt, — kevesebben lennének olyanok, aki ma is napokig. /f megye földművesszövet- kezetei közül talán az egyik legszebb a diósjenői szövetkezeti kisáruház. Mind­ig is híres volt ez a bolt a nagy választékról, a sokoldalú ellátásról. De ebben az évben — ha lehet ezt így mondani — virágzásnak indult a jó ellá­tás. Űj vezetőt kapott a bolt Gerle János személyében. A boltvezető Budapestről került ide. Magával hozta budapesti tapasztalatait, a gyakorlottabb és hozzáértőbb kirakatrende­zés mértéktartó, ízléses fogása­it, a közönségről való gondos­kodás jól elsajátított tudását. Az üzletben jóformán min­den kapható, ami közszükség­leti cikk, s ezenkívül még sok más egyéb. Hogy hány féle áru van, azt még a bolt­vezető, vagy alkalmazottai sem tudnák megmondani. A becslések szerint amit egy ide­gen avatatlan szeme tesz meg — többezerre is tehetnék az áruféleségek számát. Csak egy pár különlegességet ke­nyéren, az élelmiszercikkeken és a ruhaféléken kívül. Itt például lehet kapni motor- kerékpárt. Éppen ma vett meg egyet az iskola igazgató­ja tízezer egynéhány forint­hónapokig latolgatják, fontol­gatják: érdemes-e azt a né­hány forintot évenként biztosí­tási díjra fordítani. Mindenki­nek magának kell döntenie, s mielőbb határoznia: mi érde­mesebb? Néhány forintot éven­ként esetleg „megtakarítani”, vagy mentesülni egy esetleges sok tízezer forintos tűzkártól9 mélyre engedjük, hogy a ka­lászemelők által felemelt ga­bonát a vágóasztalra terelje. A szemveszteség csökkentésé­ért a kalászemelőket a vágó­szerkezet magasságát, a vágás irányát és a motollát a gabona állapotának és dőlésének meg- felelően állítsuk. Munka után estefelé aratnak a Pénzesek Csak a késős délutáni órában kezdte meg az ara­tást a hugyagi Pénzes István gaz­da és családja. A hűvös esti órák serkentően hatnak a munkára, ügye­sen, fáradhatatla­nul vágják az őszi árpát. Igaz, nem sok az egész, mind­össze 450 négyszög­öl. Pénzes Sándor egyébként a Máva- út-nál kalauz, a Pé- tervásár—Salgótar­ján közötti vona­lon. Huszonnégy, de néha negyven- nyolc órát is dolgo­zik egyhuzamban, aztán pedig egy­két szabadnapját kis földjén tölti. 'Most jóformán az egész Pénzes csa­lád kint szorgosko­dik a határban. Az a helyzet ugyanis, hogy a testvérei — két fiú és egy lány tD — még eddig nem osztották fel a szü­lői örökséget a há­rom és fél holdnyi földet. Másrészt civilben ők nem is parasztoknak szá­mítanak, mind­egyiknek meg van a maga munkája valahol az Ipar te­rületén. Pénzes Sándor például hat órakor jött haza a munkából. Első útja ide vezetett a jószagú határba. Miközben dolgoz­nak, gondolatban becsülik a föld ter­mőerejét, vajon mennyit fizet az őszi árpa. Ezen a több mint negyed holdon mintegy 4 és fél mázsa árpát várnak. Hét végére aratni lehet már a szép aranyszínű ro­zsot is. A búzát meg a jövő hét vé­gén kezdik vágni. Sok ám ez egy fa­lusi családnak, el­látni a hivatalor munkát és emellett megadni a földnek is azt a szorgos, ne­héz és fáradságos munkát, amit meg­kíván a termésért. Igaz, a fiatalasz- szonyka. Pénzes Ist­vánná nem dolgo­zik, de azért otthon is meg van a maga baja. A fiatal há­zaspárnak két kis­lánya van és a gye­rekekkel meg a kis lakással bizony el­megy az egész nap­ja. A testvérek most lassú, begyakorolt mozdulatokkal vág­ják a szépen beért gabonát. A fiatal­asszonyka ügyesen győzve a két férfit szedi a markot. Mire késő estébe hanyatlik a nap. a földet legyőzve, ők is indulnak haza felé. Hiszen kora reggel már várja őket a munka. Adjunk meg mindent a kenyérkészítő falunak ért. Megyeszerte keresik a paplant. Itt az is van. Ismét csak bizonyítéka ez a jó gon­doskodásnak. De van vagy harminc féle női szandál, meg­számlálhatatlan sok játékféle, vagy húsz típusú baba, sok­fajta édesség, ágyneműhuzat, lepedő, üvegárú, porcelánárú, jénai edény. A bolt még a fér­fiak számára tartogatott meg­lepetésről is gondoskodik, szü­letésnapra, névnapra finom palackozott borokat vásárol­hatnak a feleségek. sokoldalú gondoskodás­nak a vásárlók igénye­it, kívánságait figyelembevevő ellátásnak igen sok az össze­tevője. Egyrészt — tekintve, hogy itt az aratás — a nagy­kereskedelmi vállalatok ezek­ben a meleg hetekben különös gondot fordítanak a falvak ellátására. Emellett szerepe van ebben a jó boltvezetőnek, és nem utolsósorban feleségé­nek. Feltétlenül meg kell em­líteni azt a tényt, hogy Gerle János asszonya tevékenyen részt vesz az üzlet életében. Rendkívül jó szimattal és ala­pos hozzáértéssel végzi mun­káját olyankor, amikor férje éppen árut megrendelni van Budapesten. Alkalmam volt látni éppen, egy áruátvételt. A nagyker vállalattól érkezett néhány textilféle, türölközők, ágynemű garnitúrák, és né­hány különlegesen szép ruha­kelme. A főnök éppen Pesten volt áruvásárlás ügyében. Fe­lesége vette át az érkezett holmit, ügyesen hozzáértéssel válogatta ki a legszebb árufé­léket, valósággal harcolt pél­dául az ágygarnitúráért, ami­ből csak egyet akartak adni a falunak. Hármat sikerült kicsikarnia, sőt ígéretet kapott arra, hogy legközelebb is hoz­nak. icséretet érdemel a bolt­vezető azért is, hogy a nyári idényben teljes egészé­ben alkalmazkodnak a falu életmódjához. A boltbeliek korán reggel nyitnak, hogy a munkába menő parasztok élelmiszert, cigarettát, édessé­get máris vásárolhassanak. De későn este 8-kor zárnak, hogy a falvak népe egyéb Üdvözöljük a szövetkezeti dolgozókat A Szovjetunió szövetke­zeteinek kezdeményezésére július első vasárnapján a haladó szövetkezeti tagok immár harrwincötödször ünnepük meg szerte a vi­lágon a nemzetközi szövet­kezeti napot. Ez az ünnep arra hiva­tott, hogy minden nemzet becsületes szövetkezeti tag­jainak őszinte szándékát fejezze ki a testvéri együtt­működésre. A szövetkezeti mozgalmak mindenütt a világon tevékenyen részt- vesznek a béke megvédése érdekében folyó harcban. A világ szövetkezetei hiva­tásuknak érzik, hogy tag­jaiknak életét jobbítsák, szépítsék, a közös együtt­működés megkönnyítse éle­tüket. Az idén Magyarországon kettős jelentősége is van a szövetkezeti ünnepnek. Egyrészt egy többmilliár­dos kárt okozó ellenforra­dalom után bizonyították be, hogy a szövetkezetek hívei tántoríthatatlanul megmaradtak az együttmű­ködés, az együtt dolgozás e hasznos formájánál. Más­részt pedig csak .örömmel üdvözölhetjük azt a tényt, hogy a földművesszövetke­zetek mellé ezen túl a me­zőgazdasági termelőszövet­kezeteket és a kisipari szö­vetkezeteket is beszámít­juk. Szövetkezeti mozgal­munk az elmúlt tizenkét esztendőben igen szép ered­ményt ért el. Az ország földművesszövetkezetei ■ és ezen belül megyénk szövet­kezetei tevékenyen elősegí­tik a parasztság fejlődését, fokozzák szimpátiáját az együttműködés iránt. Me­gyénkben pillanatnyilag mintegy 63 milliós árukész­let gondoskodik a falvak ellátásáról. A szövetkezetek tevéke­nyen elősegítik a munkás­paraszt szövetség megerő­södését. Most ez a gondolat megvalósítva . kifejeződik a szövetkezeti mozgalom ösz- szetételében is, egymás mel­lett dolgoznak, egy közös mozgalom keretében a Kis­ipari termelőszövetkezetek, földműves és mezőgazda- •sági termelőszövetkezetek. Az ünnep alkalmából me­gyeszerte gyűléseket, ün­nepségeket rendeznek. Ezek az ünnepségek újabb alkal­mául szolgálnak annak, hogy számvetést csinálja­nak a szövetkezeti vezetők és tagok. Minden év egy mérföldkő a szövetkezeti mozgalom történetében. Az idén megyénkben si­került már kiépíteni a né­pek közötti együttműködést is. Szövetkezeteink fejlődé­sében jelentős határállo­más volt a külföldi, román és csehszlovák szakemberek látogatása. Sokat tanulhat­tunk tőlük, munkánkban felhasználhattuk testvéri tanácsaikat. De örömmel tölthet el bennünket az is. hogy ők is tanultak tőlünk, igen sok az, amit a mi ta­pasztalataink alapján sze­retnének hazájukban meg­valósítani. Ezek az ünnepségek al- kalmul szolgálnak arra is, hogy az eljövendő feladato­kat megbeszéljék, hogy megérthessék a mozgalom­ban résztvevő szövetkezés hatalmas előnyeit és nem utolsósorban alkalom arra is, hogy egy lépéssel előbb­re haladjunk. Ez a tovább­fejlődés kétségtelenül je­lent bizonyos erőfeszítése­ket. Kádár János elvtárs, a Minisztertanács elnöke or­szággyűlési beszédében fog­lalkozott a mozgalommal kapcsolatos hibákkal is. En­nek szellemében meg kell javítani munkáját a kis­ipari szövetkezeteknek, de hatalmas feladat áll a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek előtt a belterjesség megvalósítása érdekében is. Sokkal többet kellene fog­lalkoznia a földművesszö­vetkezeteknek tagjaik szak­mai továbbképzésével, a kü­lönböző szakcsoportokba való tömörítésével. A szá­mos szakcsoport 80 százalé­ka méhészeti szakcsoport. Csak igen kevés a szőlé­szeti, vagy egyéb társulá­sok száma. A szövetkező emberek az utóbbi nehéz hónapokban megmutatták helytállásu­kat, jó munkájukat. Ennek felbecsülhetetlenül hatal­mas a jelentősége. Nem ke­vés az eredmény sem. amit elértek. De az előttük álló egyik legfontosabb feladat az. hogy még tevékenyeb­ben kapcsolódjanak be a szocialista országépítésbe és még tovább mélyítsék a népek közötti együttműkö­dést. Lesz elegendő szikvíz és üdítő ital A Pásztói Szikvíz és Szesz­ipari Vállalat felkészült az aratás-cséplési idényre. Har­szükségleteit is kitudja elégí­teni. Több mint másfél milliós az árukészlet, tehát a termé­nyek értékesítése után kedvé­re válogathat a parasztság áruban, ruha- és cipőfélében. Nem rosszabb az ellátása a község italboltjainak és hús­boltjának sem. Diósjenő azon kevés községek sorába tarto­zik, ahol a hét 5—6 napján lehet kapni sört, bort, szóda­vizet, málnát, pálinkát. Ez ugyancsak a bolt vezetőjének érdeme és emellett a központi vállalatok megértő gondosko­dásának is. j^húsboltban rendszere­sen lehet vásárolni fel­vágottat, bőségben van szalon­na és hetenként két nap húst is lehet kapni. Diósjenőről példát vehetne egynéhány község, hogy hogyan kell gon­doskodni a lakosság életéről. Szarvasgedén például csütör­töktől keddig nem lehetett kapni kenyeret. Ez rendkívül tarthatatlan állapot és bárki és bármi is az oka, sürgősen meg kell oldani a község jó ellátását. A falu mindannyi­unk kenyeréért izzad, és éppen ők ne ehessenek aratáskor kenyeret? (Újlaki Mária) minchat községbe szállítanak szikvizet és üdítő italt (Bam- byt). — Ki tudjuk elégíteni a meg- növekedet igényeket — mon­dotta Tóth Dezső üzemvezető helyettes. — Elegendő szikvi­zet tudunk gyártani. S ha va­lamelyik községben hiány mu­tatkozik, annak csak a szállí­tás az oka. A két rossz állapot­ban lévő tehergépkocsink igen régitípusú, s így gyakran kell javítanunk. Még egy tehergép­kocsira lenne szükségünk. A szikvízgyártást a szénsav hiánya is fenyegeti, de remél­jük, hogy a gyár — különösen most a nagy nyári munkák idején — leküzdi a gyártás problémáit. Ha nem, akkor veszélyben lenne a bamby- gyártás is, pedig ez az üdítő ital lényegesen enyhítette már eddig is a bor és a sör hiányt. — Mostanában igen megnőtt az üdítő italfogyasztás. A já­rásban naponként 2000-2500 üveggel kerül fogyasztásra. Különösen a fiatalok kedvelik ezt az üdítő italt. Sajnos a gyártás növelésére nincsen lehetőségünk helyszűke miatt. Amint a tények mutatják a pásztói járás földművesszövet­kezeti italboltjaiban nem lesz hiány szikvízből és üdítő ita­lokból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom