Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-31 / 60. szám

4 1957. július 31. NÓGRÁDI Népújság Szorongva ülök a nagybáto- nyi tanácsülésen és hallgatom a fiatal mérnök lelkes magya­rázását. A városfejlesztésről beszél a tanácstagoknak, a párt és tömegszervezeti veze­tőknek és vendégeknek. Le­hetnek vagy százan. Figyelem az arcokat. Nem közömbösek. Kár, hogy kevés vendég jött el. Az egész bányavárosnak itt kellene szorongani, hiszen ró­luk, az ő jövőjükről folyik itt a szó. Azt tárgyalják, hogy milyen is lesz ez a város tizenöt év múlva. Mit, hogyan kellene csinálni, hogy a lehető legke­vesebb hibával, legkisebb költséggel a leggyorsabban fej­lődjön. Két órával előbb azt hallot­tam, hogy felbőszült lakók a kútba akarták dobni Fenyvesi Józsefet, a nagybátonyi szol­gáltató vállalat főmérnökét, mert valaki azt terjesztette, hogy a szolgáltató szabotálja el a vizet. De nemcsak a víz­hiány okoz problémát. Éppen elég hiba, a hanyagság, amely bosszúságot okozott az itt la­kóknak. Abban reménykedem, hogy ha kevesen is vannak, de akik eljöttek nem mennek haza a mérnök ismertetője után szótlanul, hanem meg­mondják véleményüket. A tanácsülésen Kőszegfalvi György, az Építésügyi Minisz­térium Városépítő Vállalatá­nak mérnöke, a nagybátonyi bányaváros tizenötéves rende­zési és fejlesztési tervét is­merteti. őszintén beszél, el­mondja, hogy ez egészen új gyakorlat a tervezésnél. Azt várják ettől a megbeszéléstől, hogy a bírálatok, javaslatok se­gítségével könnyebb lesz azo­kat a hibákat elkerülniük, amelyeket éppen azért követ­tek el, mert a gyakorlati élet­től elszakadva dolgoztak. Tér­képek, rajzok segítségével mu­tatta be, milyenre tervezik a várost. Szép lesz, tizenöt év múlva mintegy húszezer lakosú. A városközpont rendezésére az Építésügyi Minisztérium nyil­vános tervpályázatot hirdetett, amelynek beadási határideje 1957. november 11. A pályáza­ton bárki résztvehet. Az első díj: 12 ezer forint. A városközpontban lesz majd a tanácsháza, a kultúr­palota, főposta, szálloda stb. Lesz a városban egy kürülbe­(TZádiá Csütörtök, augusztus 1. Kossuth-rádió: 8.10: Könnyű me­lódiák. — 8.40: Kórusok. — 9.00: Édes anyanyelvűnk. — 9.05: A Gyer­mekrádió műsora. — 10.10: Rész­let Füst Milán »Feleségem törté­nete» c. könyvéből. — 10.40: He­gedűmuzsika. — 11.00: Tamás bá­tya kunyhója. Ifjúsági műsor. — 11.20: Medgyesi Nándor és zene­kara játszik. — 12.10: Operarész­letek. — 13.00: Bugyonnij marsall- nál. Hunya István írása. — 13.25: Tarka muzsika. — 13.45: Heti hang­versenykalauz. 14.25: A »Hajdú­sági Hét- kórusműsorából. — 15.05: Az ősz utcai ház. A Gyer­mekrádió műsora. — 16.10: Cigány­élet. Zenés összeállítás. — 17.00: Made in Hungary. — Magyar gyártmányok a gyógyszerek ver­senyében. — 17.10: Hangverseny fiatal magyar szerzők műveiből. — 18.10: Hallgatóink legkedvesebb lemezeiből. — 18.45: Mi újság a tu­domány és a technika világában« Tudományos híradó. — 19.00: Nép­dal-est. — 20.25: Rádiószínház be­mutatója. — 21.05: Az ország ke­nyeréért ... — 21.10: Könnyű szim­fonikus zene. — 21.30: A VI. VIT városából, Moszkvából jelentjük. — 22.15: Tánczene. — 22.30: Embe­rek között. — 22.50: Kamarazene. — 23.42: Tánczene. — 0.10: Nép­dalok. Petőfl-rádió: 14.20: Magyar indu­lók. — 14.40: Népszerű ballettrész- letek. — 15.10: A külföldi sajtó ha­sábjairól. — 15.20: Tánczene. — 15.55: Farkas Ferenc: Bükki váz­latok. — 16.20: A Gyermekrádió műsora. — 17.10: Barátaink törté­netéből. — 17.25: Operettrészletek. Hatan egy szobában Az új város lül 40 személyes szülőotthon, piac, autóbusz állomás, új vo­natmegálló, vágóhíd, szikvíz- üzem, strand, kultúrpark. A város zöldségellátásának biz­tosítására a Zagyva folyó mel­lett kertgazdaság létesítését javasolják. Ha kiépül a Hat­van—Salgótarján 21-es műút, akkor bekötőút épül a város- központból. Képzeletben lassan kibonta­kozik egy szép, rendezett, a szocialista társadalomhoz mél­tó város képe. Pár pillanatra arról is meg­feledkezem, hogy ettől még messze vagyunk és hogy van­nak dolgok Bátonyban, amit nem tízév múlva, nem is jövő­re kell megoldani, hanem most rögtön. Mert, ha már meg lenne is késő lenne. Attól féltem, hogy ez a ta­nácsülés is csak amolyan E cikket elolvasva azonnal kedvem támadt tollat fogni, hogy válaszomban magyaráz­zam meg a cikk írójának, mennyire helytelenül tájékoz­tatták a Salgótarjáni Üveggyár és építők területi kultúrottho- nának nevelő munkájáról. Én úgy érzem, Lenin elv­társnak igaza volt, amikor azt írta, hogy a film számunk­ra a legfontosabb a dolgozók szocialista nevelésében. Köz­tudomású, hogy kultúrottho- nunkban állandó filmvetítés van. Ha az ellenforradalmi időszakot nézzük, amikor egyetlen kultúrház sem fog­lalkozott nevelő munkával, vagy filmvetítéssel, mi 61 elő­adást tartottunk, melyet 10.570 fő látogatott — bár nem gicsfilmeket vetítettünk. Kénytelen vagyok megcáfolni a cikk íróját azért a megálla­pításáért is, hogy a „kul- túrotthonban semmiféle szak­kör nem működik.“ Ugyanis van egy színjátszó csoportunk, amely az idén két három felvonásos darabot (Egy pohár víz, Eső után köpö­nyeg,) tanult be és adott elő, valamint több esztrád műsort rendeztünk. Ezeket az előadá­sokat 2.122 dolgozó látogatta. Csoportunk a közelmúltban 14 új, fiatal tehetséggel szaporo­■ ■■ I rr ■ r r | bölcsőjénél „hallgatók” gyülekezete lesz, félelmem alaptalannak bizo­nyult. Egyszerre három-négy kéz emelkedik a magasba min­den hozzászólás után. És mi­lyen alaposak, megfontoltak és tüzesek ezek a hozzászólások. Ahogy figyelem a párttitkárt, Oláh elvtársat, miközben be­szél, az villan az eszembe, hogy igen, pontosan ilyen lel­kesen, tüzesen kell hadakoz­ni egy párttitkárnak a dolgo­zók érdekeiért. A vita 3—4 főkérdés körül forog, de akörül aztán nagyon. A legfontosabb a víz. Ezt hal­lom majd minden felszólalás­ban. Látom a fiatal mérnök és a tervező vállalat jelenlévő fő­mérnökének az arcán, hogy milyen sok tanulságot jelent ne­kik ez a megbeszélés. Nem mindenért a tervező a felelős. dott, akik jelenleg augusztus 20-ra, valamint a szeptember­ben Budapesten megtartandó Építők Országos Fesztiváljára készülnek. A Fotó-szakkör munkája je­lenleg valóban szünetel, ennek oka a helyiség elkészítése. Kultúrotthonunkban volt az első idős és fiatal kommunis­ták találkozója, valamint az ellenforradalomról előadások sorozatát tartottuk meg. Eze­ken a rendezvényeken 1.050 fő vett részt. Feladatunknak érezzük a munkásszállásokon élő dolgozók igényeinek kielé­gítését is. Kultúrotthonunk rendszeresen jár a kányási és a Rákőczi-telepi bányászla­kás építői szállásaira, ahol fil­meket szoktunk vetíteni. Egy- egy előadást 300-400 fő nézi meg. Ezenkívül kultúrottho­nunk tizennyolc vállalatot lát el könyvvel. Ügy gondolom, azzal pedig a dolgozók 13 éves kérését teljesítettük, amikor kerthe­lyiséget és büfével ellátott klubhelyiséget hoztunk létre, hogy fáradságos munkájuk után családjukkal együtt egy, vagy két pohár sör mel­let elszórakozhassanak. Vratni József kultúrotthon igazgató A kivitelezés eddig legalább három kézben volt és a sok bába között elveszett a gye­rek. A tervezők eltervezték mi, hol legyen, de hogy mikor legyen, ezt a kivitelezésnek kell eldönteni. Most nagyon helyesen a munkás-paraszt kormány végre rendet terem­tett itt is és egygazda kezébe adta az egészet. Most már a Nógrád Megyei Szénbányásza­ti Tröszt felel azért, hogy az illetékes országos szervekkel megértesse mennyire reális a tervezésük, amikor a legkö­zelebbi bányavárosi beruházá­soknak majdnem a felét nem lakóházak építésére, hanem olyan munkák elvégzésére ter­vezik, amelyeket eddig bűnös módon elhanyagolták. Víz, közmű, tereprendezés, útépítés, kenyérgyár. Erre kell, hogy legyen pénz. Építsenek kevesebb lakóházat, de akit odatelepítenek, otthon­ra leljen, jól essen neki ott lakni és ott dolgozni. Mert így elmennek olyan helyre, amely­nek a neve nem város ugyan, de legalább megtudnak mosa­kodni, ha a bányából haza­mennek. Hogy miként kell mindezt megvalósítani, honnan lehetne a legolcsóbban vizet biztosítani, mit hová kellene tervezni stb. Érré sok jó ja­vaslat hangzott el. A két mérnök nem győzött jegyezni. Fejükre olvasták — illetve a vállalatnak — a ter­vezésnél eddig elkövetett hi­bákat. Például Dózsa-telepre megépült a vízvezeték, de ez­zel egyidőben kellett volna megtervezni a víz biztosítását is. Óvoda épült mellékhelyiség nélkül. A bölcsödét a szénme­dence közepén drága koksz­fűtésre tervezték stb. Lux Kálmán főmérnök az­tán elmondotta, hogy azon a káron kívül, amit az ellenség okozott a tervezésnél, hibáz­tak azok is eleget, akikben megvolt minden jó akarat. Nemcsak a fiatalok voltak ta­pasztalatlanok, hanem ők, a r.égi várostervezők is. A hort- hy-rendszer nem adott alkal­mat ilyen nagyszabású város- tervezésre. Ezek a mostani nagyszerű lehetőségek mind­annyiunkat lelkesítik, de csak most találták meg azt az egye­dül helyes módot, amivel el lehet kerülni a hibákat. —Takácsné— A szép tiszta Balassagyar­mat egyik külső részében van a Leiningen utca. A 24-es szám alatt lakik Pozsonyi Ist­ván cukrász,’ egy rendkívül hiszékeny, sőt mondhatni na­iv ember. , Középkorú férfi, már négy­gyermekes apa. Fiatal házas még, 1950-ben nősült. Halk- szavú, csendes feleséget vá­lasztott, olyat aki hangját se hallja. Gyermekkorában súlyos beteg volt az asszony és ennek tragikus emléke, sü­ketsége. De a csupa lélek csu­pa szív asszony nem érez emi­att mellőzést, vagy bántal- mat. Pozsonyi István imádja feleségét. Ugyanígy dédelgeti egyre népesedő családját. Van már egy hat éves kislánya, öt, négy és hároméves kisfia. A hattagú család egyetlen ke­resője Pozsonyi István. Nem fizetik rosszúl, bár többet is elemésztene a nagy család. Házaséletét a szülők kis konyhájában kezdte. Egy idős házaspár megsajnálta a fiata­lokat és egyetlen különbejá- ratú szobát adott ki számuk­ra, saját házában. Bár picike a szoba, de mégiscsak az övék, nem jár rajtuk keresztül sen­ki. — Biztatták. — Mekkora öröm fiatal házasoknak az önállóság! De a boldog szere­lemből megfogant az első gye­rek, kislány. Máris kevés a szoba, ott száradnak a pelen­kák, ott készül az ebéd és ott i alszanak mind a hárman. Az­tán négyen majd öten. Végül hatan lesznek. A szobában egy ágy, egy asztal, egy tűz­hely és egy szükségheverő, a prices. Egyre többet álmodo­zik a család új, nagyobb la­kásról. Legalább egy szoba konyháról. Megveszik a kony­habútort is. Hátha hamarosan költöznek. Mert kicsi a hely. A konyhaszekrény tetejére te­szik a két hokedlit, meg az asztalt is. így aztán valahogy csak eltelik a nappal. A férj dolgozik, a gyerekek a föl­dön játszanak. Nyáron meg a kis udvaron. De mindig jön az este. El­fáradnak a játékban kihevült gyerekek, a munkában, gond­ban kimerült szülők. A töré­keny, vékony asszonyka a priccsen alszik, maga mellé véve a hatéves kislányt. A férjre pedig az egésznapi mun­kánál is fárasztóbb éjszaka következik. A legkissebbet * mellé fekteti az asszony, a két középső gyereket pedig a lábához. Az alvás így fárasztó, négynek egy ágyban. Hiszen a gyerekek is nyugtalanok, vagy sokszor játékra van ked­vük alvás helyett. Az apa m?g egyre ingerültebb. Sok­szor már a munka sem megy úgy, ahogy kellene, fáradt, ideges, töprengő. Járja a ta­nácsot, sürgeti panaszának el­intézését. De mindig hiába ko­pogtat. Az elnök, sok gondjában már türelmetlen az állandó zaklatásért. így utasítja el: — Emeletes ágy is van a világon! A lakásügyi előadó éjjel­nappal a lakásgondok enyhí­tésén fáradozik, de ő látja, hogy Pozsonyiék kérelme jo­gos, a megoldás sürgető. Ö biztat. — Érdeklődj Pista többször, megpróbálunk tenni valamit. — Mi van az én ügyemmel? — fordul az igazgatási osz­tály vezetőjéhez. Molnár Já­nos cinizmussal válaszol, előbb egy kört rajzolva. — Lyuk a levegőben. Ezen­kívül még 270 lakáskérelem. Ide is hiába jött Pozsonyi István. Végül leül és levelet ír a Nógrádi Népújságnak: „Nem vagyok közismert személyiség és így egyszerű­ségemnél fogva alaptermésze­tem türelmen alapul. Már több esetben szóvátettem a lakás­ügyemmel kapcsolatos problé­máimat. Ezt azonban írásban csak 1957 januárjában kér­tem először. Kijelentem és megvagyok róla győződve, hogy Balassagyarmaton nem is egy, vagy két család kapott már azóta lakást, akik nem voltak úgy rászorulva mint én. Mert aki rászorultabb az­zal megegyezem, övé az el­sőbbség. De nem így van. Kérem a szerkesztőséget, hogy ügyemmel szíveskedjen behatóan foglalkozni, mert saját erőmből már nem va­gyok képes családom érdekeit képviselni. Már annyira el­vagyok keseredve, hogy sok­szor azon vagyok, kiirtom a családomat. Kérem segítse­nek hozzá az elvtársak, hogy a VB, illetve annak illetékes szerve egészségesebb elbírálás alapján mielőbb hozzon dönést beadott lakásügyi kérelmem­re.“ Mi eggyetértünk Pozsonyi Istvánnal. Segítsenek rajta. Ujlaky Mária---------------------------------------­Válasz a „Szórakozás művelődés nélkül“ című cikkre míuőr — 18.20: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 18.30: Népi muzsika Szol­nok megyéből. — 19.05: Az Ifjúsági Rádió nyelvtanfolyama. — 19.15: Beethoven: Szerenád. — 20.00: Könnyű zene. — 21.05: Tánczene. — 21.50: Reumás láz hatása a szív- betegség kialakulására. Előadás. — 22.00: Részletek Hrenyikov «Vihar» c. operájából. — 22.50: Némét nó­ták. Bert Brecht versei. Péntek, augusztus 2. Kossuth-rádió: 8.10: Népszerű operettek. — 9.10: Zenekari hang­verseny. — 10.10: Óvodások műso­ra. — 10.30: A Győri Rendőrség fúvőszenekara játszik. — 10.58: Tabán. — Rákos Sándor összeállí­tása. — 11.30: Jemnitz Sándor: Gordonkaszonáta. — 12.10: Tánc­zene. — 13.00: A belterjes gazdál­kodás útján. — 13.15: Népek ze­néje. — 14.00: Úttörő-híradó. — 14.20: Részletek Verdi »Rigoletto» c. operájából. — 15.00: Ifjúsági műsor. — 15.15: Munkásdalok. — 15.40: Vaughan-Williams: Fantázia. — 15.45: Czigány György zongo­rázik. — 16.10: Szív küldi szívnek szívesen ... — 16.50: Egy nap a bíróságon. — 17.00: Zenerajongók. 18.10: A Magyar Rádió énekkará­nak hangversenye. — 18.40: Véle­ményt kérünk... — 19.00: Tánc­zene. — 20.20: Anna-bál Balaton- füreden. — 21.25: Az ország kenye­réért . i i — 21.30: A VI. VIT váro­sából, Moszkvából jelentjük. — 22.20: A Magyar Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. — 0.10: Tánczene. Petőfi-rádió: 14.20: Szórakoztató zene. — 15.00: Zenekari hangver­seny. — 15,40: Laczkó Géza «No­émi fia« c. könyvét ismerteti dr. Révay József. — 16.00: A Prágai Rádió »Svitorka« fúvószenekara játszik. — 16.15: Kórusok. — 16.45: A Gyermekrádió műsora. — 16.55: Szántósi Margit felsőtárkányi, Kar­sai Zsigmond lőrincrévei és Tóth Mihályné túrái népművészek éne­kelnek. — 17.30: A róka tündér. — 18.00: Tánczene. — 19.05: Vincze Imre: II. szimfónia. — 19.32: Köny- nyű melódiák. — 20.00: Az opera mindenkié. — 21.05: Zenei anekdo­ták. — 21.20: Külpolitikai kérdé­sekre válaszolunk. — 22.00: Rész­letek Rékai Nándor »Nagyidai cigányok» c. dalművéből. — 22.54: Kreisler: Szerelmi öröm. Szombat, augusztus 3. Kossuth-rádió: 8.10: Szimfonikus zene. — 9.00: A Gyermekrádió mű­sora. — 9.40: Dalok, hangszerszó­lók. — 10.10: Operettrészletek. — 11.00: Tamás bátya kunyhója. Re­gény folytatásokban. —11.20: Hang­szerszólók. — 12.10: Verbunkosok, — 15.25: Krusaink életéből. — 15.45: A nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdései. — 16.10: Ismer­tetjük mai és holnapi műsorun­kat. 16.15: Beethoven zongoraszo­náták. — 16.48: Zenés hétvége. — 17.30: Közvetítés a Kossuth-klub- ból. — 18.10: Szív küldi szívnek szívesen... — 18.45: Riportműsor. — 19.00: Világhírű énekesek Buda­pesten. — 20.30: Vidám nyári mű­sor. — 21.30: A VJ. VIT városából. Moszkvából jelentjük... — 22.30: Tánczene fiatalok kívánságára. — 0.10: Népi zene. Petőfi-rádió: 14.20: Népek zenéje. — 15.00: Kamarazene. — 15.25: Hor­gászok ötperce. — 15.30: A maláji lány. Daljáték. — 17.05: Mozart: D-dur divertimento. — 17.40: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 17.50: Könnyű zene. — 18.20: Lányok, asszonyok... 18,40: Kodály-dalok magyar költők verseire. — 19.05:? Tánczene. — 19.40: Az elektronika? törpe óriásai. — 20.00: Bizet: A? Gyöngyhalászok. Opera három? felvonásban. — 22.05: Magyar nó-? ták. ? Vasárnap, augusztus 4. ? Kossuth-rádió: 8.10: Az ország? kenyeréért. *— 8.20: Népdalcsokor.? Uj Zenei Újság. — 10.00: Vasárnapi? versek. — 10.10: Zenés műsor. —? 11.00: Vasárnapi melléklet. — 11.30:? Népszerű operettek. — 12.15: Jó? ebédhez szól a nóta. — 12.50: Hét-? végi jegyzetek. — 13.00: Szív küldi? szívnek szívesen. — 13.30: Hangos? Naptár. — 14.00: A Magyar Rádió? szimfonikus zenekarának hangver-? senye. — 15.15: Hét nap a külpoli-? tikában. — 15.30: A műsort össze-? állította: Rácz Aladár. — 16.30: Dal ? a szigetekről. .. Hanglemezek. — ? 17.50: A Magyar Rádió tánczene-? kara játszik. — 18.15: Az arany-? próbás legény. Mesejáték. — 20.10:? Köznapi dolgokról... — 20.25:? Hangverseny a VJ. VIT városából. ? Moszkvából jelentjük. — 22.10: A? vasárnap sportja. Totó. — 22.20:? Magyar nóták. — 23.00: Könnyű? zene. — 23.32: Bartók: Szonáta két? zongorára. — 0.10: Tánczene. ♦ Petőfi-rádió: 8.00: Bach-művek. ? 9.00: Könnyű dalok. — 9.30: Aján-? dékműsor. — 10.10: Szív küldi.. szívnek szívesen. — 11.00: Zenekari!! hangverseny. — 12.30: Tolsztoj szü-ü lőföldjén. — 13.00: Művészlemezek..! — 14.15: Operettrészletek. — 15.53:'; Százéves balatoni napló. — 16.40:;; Schubert. Kroó György előadása.;; — 17.40: Megrabolt szerelem. Rá-;; diójáték. — 18.15: Előadóművészek!! hangversenye. — 18.45: Tánczene.!! — 20.00: Salzburgi ünnepi játékok.!. — 22.00: Népdalok. — 22.20: Szép;; esti muzsika. ;; (A Magyar Rádió a műsor-<► < ► változtatás jogát fenntartja.) { \----------------------------------------­m A ugusztusban Bujákon táboroznak a balassagyarmati úttörők Szép tervekkel néz a balassagyar­mati Bajcsy-Zsi- linszki úti általá­nos iskola úttörő csapata a nyári­táborozás elé. Már a tanév folyamán, amikor a gyerekek még szorgalmasan tanultak elkészült a terv, amely oly sok gyermekszívet megdobogtat. Az iskola igazgatója elmondja, szeretne ő is résztvenni a nyári táborozáson, de nem teheti, mert más elfog­laltsága van. Miután érdek­lődtem a más el­foglaltsága után, elmondta azt is, szépen: Többhe­tes Szovjetunió be­li úton vesz részt, így már érthető és egyben irigyel­hető is az igazga­tó elvtárs. Megkérdeztem, milyen anyagi erők állnak az út­törők rendelkezé­sére? — Pénzben 4500 forint, amelyhez egy műsor kere­tében jutottak az úttörők. — Ez még kevés lenne, úgy gondo­lom. — Kevés bi­zony, ha a balas­sagyarmati válla­latok és különböző szervek nem segí­tenének. — És kiktől kap­ják a fő segítsé­get? — Nehéz eldön­teni, mert talán egyforma segíteni akarást tanúsít a megyei börtön, a határőrséggel együtt, de termé­szetes, nem szabad elfeledkezni a töb­bi vállalatról sem. — Hogyan segí­ti az úttörő köz­pont e táborozást? — Arra sem le­het panaszunk, mert eddig 120 kg élelmet küldött az úttörő-táborozás részére. — Hol fognak táborozni a gyar­mati úttörők? — Valószínűleg Bujákon, a festői vár alatt — termé­szetes sátrakban. — Honnan ve­szik a sátrakat? — A gyarmati vállalatok már ed­dig öt sátorra ad­tak pénzt, tízet vesz az iskola, s így 15 sátorral már el le­het menni. Az igazgató elv­társ még elmond­ja, hogy a kéthetes táborozáshoz az úttörők 60 forint­tal járulnak hozzá. Búcsúzásul meg­ígérte, még a ha­talmas Szovjetor­szágot járja, gon­dolatban gyakran haza száll kedves gyermekei felé, akiknek oly sokat fog mesélni úti­élményeiről. Salgótarjáni 33. sz. Autóközlekedési Vállalat Vezetősége keres autószerelőket és karosszéria lakatosokat. Jelentkezni lehet Rákóczi-út 33. sz. alatt. Autó Válla­lat telephelyén a nagyállomás mellett. Fizetés kollektív szerint. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom