Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-31 / 60. szám

1957. július 31. NÓGRÁDI Népújság Megállapodás jött létre a fiatalkorúak munkábaállítására Nógrád megye tanácsának végrehajtó bizottsága még a június 11-én megtartott ülésén foglalkozott az általános isko­lából kikerült fiatalság prob­lémáival. Ezek között a legége­tőbb a 14—16 év közötti fiata­lok munkába helyezése. A VB. ezt jelölte meg, mint a legsür­gősebb megoldásra váró fel­adatot. A felszólaló végrehajtó bizottsági tagok egyhangúlag megállapították, hogy az álta­lános iskolából kikerülő és továbbtanulni nem akaró fiata­lok vannak legjobban kitéve a bűnözés veszélyének. Mivel munkábaállításuk csak 16. életévük betöltése után történ­het meg. így foglalkozás, le­kötöttség nélkül — a gyakran igen gyenge felügyelet alatt lévő fiatalok — könnyen ke­rülnek rossz behatás alá, s nem egyszer bűncselekmé­nyekkel teszik megbélyegzetté életüket, vagy csavargással tel­nek napjaik. Mindeddig nem sikerült konkrét eredményt elérni a 14—16 évesek nagyobb arányú foglalkoztatására. A vállala­toknál arra hivatkoznak, hogy ha lenne is olyan munkakör, amely alkalmas ilyen fiatalok számára, nincsen rá béralap. Másfél hónapi vajúdás után e hó 27-én végre megegyezés jött létre a megyei gyámügyi hatóság és a vállalat vezetői között. A gyámhatóság 1957. július 27-én vállalatvezetői megbeszélést hívott össze, amelyen a résztvevők leszö­gezték, hogy a vállalatoknak sürgősen kötelességük segíteni ebben a kérdésben. A megje­lent vállalati igazgatók, vagy megbízottaik felelősnek érzik magukat ifjúságunk jövőjéért, szocialista neveléséért. Meg­állapodtak abban, hogy válla­latuknál felmérik azokat a helyeket, ahová 14—16 év közötti fiatalokat tudnak al­kalmazni és a munkábaállítá- sukhoz szükséges béralapot igényelni fogják felettes szer­vüktől. A szükséges béralap biztosí­tására a megye tanács VB is előterjesztést készít a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mányhoz bízva abban, hogy ezt az országosan fontos kérdést hamarosan sikerül rendezni. Ennek eredményeként fiatal­ságunk bekapcsolódva a ter­melő munkába, azt megsze­retve, valóban Népköztársasá­Országgyűlési képviselői beszámoló volt Drégelypalánkon gunk biztos támasza lesz. A szülők pedig segítséget kapnak gyermeküktől a család kiadá­sainak fedezéséhez. Ezzel tartozik társadalmunk a fiatalságnak, melynek helyes irányú neveléséért nemcsak a szülők, de minden felnőtt fele­lős, az is, akinek gyermeke nincsen. Autós külföldiek a Szovjetunióban A szovjet hatóságok a közelmúltban engedé- $ lyezték, hogy a külföldi látogatók saját gépko­csijukon utazzák be a Szovjetuniót. Patricia Smyllie, a Duly Express tudósítója volt az első angol turis­ta, aki saját gépkocsijá­val érkezett a Szovjet­unóiba. Élményeiről cikksorozatban számolt be lapjának. BÁNYÁSZNAPIG: 800 tonna tervenfelüli szén Mi, a nagybátonyi bányaüzem fizikai, műszaki és ad­minisztratív dolgozói az ellenforradalmi események előtt a termelés területén, valamint az önköltségcsökkentés terüle­tén is kimagasló eredményeket értünk el. Tudjuk, hogy az ellenforradalmi események súlyosan érintették népgazdasá­gunkat. Az ellenforradalom szétzúzása után a nógrádi szén­medencében elsők között kezdtük meg a termelést. Nemcsak a mennyiségi termelésre, hanem az önköltségre is igen nagy súlyt helyeztünk és ezidáig igen szép eredményeket értünk el. Eredményeinket fokozni akarjuk, s éppen ezért a közelgő alkotmányunk ünnepe, illetve a Bányásznap méltó megün­neplésére elhatároztuk, hogy versenyre hívjuk ki a szénme­dence összes dolgozóit. Augusztus 11-től 20-ig alkotmánynapi tiekádot, augusztus 20-tól szeptember 1-ig bányászőrséget tar­tunk. Július 21-én Bódi Jánosné •rszággyűlési képviselő első­ízben jelent meg Drégelypa- lánki választói körében, hogy előttük ismertesse az idősze­rű politikai kérdéseket, ma­ga pedig megismerje a lakos­ság problémáit. Bódi Jánosné részletesen be­szélt az ország gazdasági hely­zetéről, amely az ellenforra­dalom súlyos kártevését tük­rözi vissza. Rámutatott arra, milyen sors várt volna a dol­gozó népre — így a dolgozó parasztságra is — ha a meg­szervezett ellenforradalom győz és ha nem segít másod­szor is a baráti szovjet nép hadserege. Drégelypalánkon is voltak megtévedt emberek, akik nem látták tisztán az eseményeket és az ellenforra­dalomhoz csatlakoztak. A bű­nösök elvették méltó bünte­tésüket, de óva intett az álta­lánosítástól, hangsúlyozva, hogy a jóhiszemű telreveze- tetteket el kell választani a nép ellenségeitől és alkalmat kell nekik adni arra, hogy tévedésüket felismerve és hi­báikat jóvátéve ismét mun­kás tagjai legyenek a szoci­alizmus építésének. Beszélt arról, hogy a baráti országok, különösen pedig a Szovjetunió messzemenő segít­ségével leküzdöttük az infláció veszélyét, de arra kell töreked­nünk, hogy a még fennálló nehézségeket önerőnkből tud­juk leküzdeni. A nagygyűlés után Bódi Já­nosné elvtárs fogadóórát tartott, amelyen mintegy 20 dolgozó adta elő egyéni kérel­mét és panaszát, melyekre néz­ve a képviselőnő a legmesszeb- menő közbejárását és segítsé­gét helyezte kilátásba. Alkotmányunk ünnepe, valamint a Bányásznap tiszteletére az alábbi vál­lalást tesszük: 1. Augusztus hónapban ter­ven felül 800 tonna szenet adunk népgazdaságunknak. 2. A betervezett kieső mű­szakot nem lépjük túl, illetve betartjuk. Godó Ferenc sufi sk., üb-elnök h. Toldi Ferenc sk., bányavezető Sólyom István sk., vájár 3. A betervezett szenelő mű­szakot betartjuk. 4. Biztosítjuk a műszaki fel­tételeket a terven felüli ter­melés megvalósításához, vala­mint a tervezett szenelőmű- szak teljesítéséhez. A jobb eredmények elérése érdekében kérjük a Nógrádi szénmedence dolgozóit, ezen felhívásunkhoz minél nagyobb számban csatlakozzanak. Kispál Péter sk., párttitkár Berecz József id. sk., vájár Csongrádi János sk., főmérnök Jól sikerült a zagyvapálfalvi békenagygyűlés A zagyvapálfalvi Hazafias Népfront bizottság vasárnap jól sikerült békenagygyűlést rendezett. A gyűlés előadója Makai György, a neves újság­író, a békemozgalom időszerű kérdéseiről tartott élvezetes, nagy érdeklődéssel kísért elő­adást. A sikerült gyűlést szín­vonalas kultúrműsor egészí­tette ki. Aki mindenkit „kinyír“ Későn jött haza, s meg sem isakodott, hogy vacsorához jön. „Holnap korán keltsen [“ — mormogta orra alatt anyjának és lefeküdt. Anyja megbántottan csóvál- a fejét, majd leszedte a ki­üt paprikáskrumplival teli lat az asztalról. A szobában csak álmatla- l forgolódott az ágyon, cárhogy is akart aludni, se- gysem sikerült. Valaho- an nem jött álom a szemé- Akaratlanul is az elmúlt p eseménye jutott az eszé­A tűző nap forrón ontotta garát a brigádra, de ők mgalmasan dolgoztak, nem ■ődtek a forrósággal, mert rossz időjárás miatt ayiúgy- elmaradtak a kukorica ka- lásával. Este mikqr a nap mkott a távoli hegyek mű­it, a fiatalok összesereglet- c és a brigádvezetőt várták, gy megtudják napi munká- <■ eredményét, örömmel fo- iták, hogy a nap hőse ismét ndnyájuk kedvence, Ko- cs Marika lett. Még egy §sz sor név következett Ma­kó neve után és nem is emlé- zett már. hogy hányadiknak msták az övét. Mindeneset- nagyon lemaradt a többi jgött. — Nézd Jóska. Azt mondod •gkapálod a részed, a gyo- >k meg mind ottmaradnak, nem lesz így jó — mondta ki a brigádvezető, behajtott fejjel állt barátai Itt, de méa gyűjtött annyi H, hogy fölnézzen. Tekinte- az elpirult Marika égő ugtalan pillantásával talál­A kukoricás T.zt * szégyent íny. suttog­Sarkonfordult s mikor már jó messze járt, még akkor is érezte arcán Marika égő és szemrehányó pillantását. Most az ágyban ez gyötörte. Ugyanolyan szégyenérzet fog­ta el mint akkor. „Ezt a szé­gyent!“ Fülébe csengtek a le­ány szavai. Szégyelte is ma­gát, meg bosszankodott is. Pont egy ilyen kis csitri leány akarja őt tanítani? Egész nap csak énekel olyasmit, hogy „ . . . sárga kukoricaszár . . .“ Hátha zavar is valakit az éne­kével . . . Látszik, hogy ke­veset húzogattam meg a copfo­dat. önkénytelenül is hango­san gondolkodott. — Miért akarod te az én copfomat meghúzogatni? — csendült fel a szoba másik sarkából egy gyermekhan­gocska. Éviké az első osztá­lyos hugocskája szakította fél­be bátyja gondolatát csilinge­lő nevetéssel. — Mi jut eszedbe! Miről beszélsz? — Azt te tudod. Még éne­kelsz is hozzá. Jóska elnevette magát fel­kelt és pajkosan a kis Évike fejére húzta a takarót. — Ha nem alszol azonnal, vasárnap nem jöhetsz velem a moziba! — De akkor te is aludj — válaszolt Évike. — Jó, jó, mindjárt alszom én is. Az ő szemére azonban csak nem jött álom. A kakas még el sem kuko­rékolta hajnali ébresztőjét, ő már messze a falu határában járt. A távolban gyümölcsfák­nak pelyhes sapkái sötétlettek, előtte a veteményes növényéi nyújtogatták leveleiket a le­szálló harmat felé. Oldalról egy kispatak csobogtatta tiszta vizét. Csodálatosan tiszta és friss volt a levegő. A kertek, a mező, a zöld növényzet il­latát árasztották. Szinte jól esett teletüdővel szívni ezt az enyhén párás, ízes levegőt. A ritkuló hományban átszű- rődik a hajnal rózsaszíne és a látóhatár szélén felcsillan­tak az első aranyos fénypon­tok. Jóska az őszi vetésen ke­resztül haladó kis ösvényen lépdelt. Kétoldalt sűrű sorok­ban állott a búza, aranykalá­szait büszkén az égre emel­ve. „Még egy hét és kasza alá érik“ — gondolta magában. Meggyorsította lépteit és magamögött hagyva az őszi vetést, feltűntek előtte a nagy tábla kukoricaföldek. Ott van az ő részlege is. „De mi az ott?! Valaki ott van és ka­pál. Marka?! Igen ő az!“ Ugy- látszik meg akar szégyeníteni. Éjszaka dolgozik, csakhogy le ne maradjon és megint első le­gyen. Kemény léptekkel és feldúlt arccal haladt előre. Marika úgy belemélyedt a munkába, hogy észre sem vette Jóska közeledését. A fiú közelebb lé­pett és dermedten állt meg. Miez!? Marika az ő részlegé­ben vágja a gyomot, amit ő Egyre ritkább ma már az olyan eset, hogy a dol­gozók panaszaikkal, sérelme­ikkel nem mernek felsőbb szervekhez fordulni. Mindezt a félelem szüli, az esetleges el­bocsátástól való félelem. Je­lenleg így lehetne jellemezni a Salgótarjáni Vasútállomás dolgozóit is. De nézzük mi tör­tént ott. Közel másfél év telt el, hogy Solcz Dezsőt a salgótarjáni va­sútállomásra helyezték. Jelen­leg mint forgalmista teljesít szolgálatot a kisállomáson. Solcz kommunistának nevezi magát, melyet elég hangosan bizonygat. Az eredménye en­nek meg is lett, mert a párt- szervezet vezetőségi tagja és tulajdonképpen itt kezdődik a történet. Gyakorta iszik szolgálat alatt. Nem egyszer előfordult, hogy éjjel a mozdonyok a nyílt pályán állnak jelzésre várva miközben nyugodtan aludt. Arról nem szólva, hogy ez számtalan baleseti forrás elő­idézője lehet. Ennyit a szolgá­lati munkájáról. Sajnos a mun­katársaival való viszonya még ennél is rosszabb. A legkirívóbb eset Koch András távirdásszal történt, aki Solcz feleségével dolgozik együtt. Telefon jelentkezéskor (ami nem kötelessége) Solczné jelentkezett, mivel Koch elv­társ forgalmi szolgálatot vég­zett. Ezután Solczné magából kikelve ocsmány jelzőkkel il­lette Koch elvtársat. Majd te­lefonon Solcz is szólt, ahol a következőket mondta: „Ide fi­gyeljen, én Solcz vagyok, majd én elintézem magát”. Ez csak egy példa a sok közül, de le­hetne sorolni például Kükkel elvtárs esetét, aki mert nem állt feszes vigyázz állásban Solcz előtt, Solcz kinyirással fenyegette meg. Egyszóval teljhatalmú úr lett a vasútnál Solcz Dezső. Mindenkit „kinyírással” fenye­get, mint pártvezetőségi tag. A dolgozók félnek, s ez ellen nem tiltakoznak. Azt például senki sem meri megkérdezni, miért kapja a legmagasabb fi­zetést Solcz, mint forgalmista és Solczné, mint távirdász. A titok nyitja Solcz állítólagos összeköttetése, pártvezetőségi tisztsége. De minthogy egy­szer a pohár is megtelik, úgy egyszer a dolgozók is mernek szólni. Igen nyomott a hangu­lat még jelenleg is. Jellemző, hogy valahol elég a Solcz ne­vét kimondani, ott már min­denki megdermed, hallgatag­gá válik. Nem közömbös számunkra a vasutas dolgozók jó, vagy rossz munkája. Gyors intézke­désre van szükség. Meg kell teremteni a bizalom légkörét. Bár az eddigi hibákért felelős a pártvezetőség, de felelős va­lamennyi kommunista, hogy Solcz kisdedjátékait szemük előtt vitte végbe. Mi bízunk abban, hogy az elkövetett hi­bát hamarosan kiküszöbölik a vasút becsületes dolgozói, s gondoskodnak arról, hogy ne legyen alkalma a jövőben Solcz Dezsőnek embereket „ki­nyírni” a párt leplével taka- ródzva. H. A. 1 újítás =naponta 6.000 kész pohár otthagyott. Néha lehajolt, új- jait a porhanyós földbe mé­lyeszti és gyökerestül tépi ki] a dudvát a kukorciszár mel­lől. Aztán kiegyenesedik és... Jóska áll előtte. A lány láng­vörös lett egy pillanat alatt és zavarát köténye • morzsol- gatásával próbálta leplezni. Jóska megértett mindent. Nem megszégyeníteni akarta őt, hanem kihúzni a bajból. Igen, ez mindennél rosszabb volt. — Én .. . — dadogta Mari­ka és mosolyogni próbált — én csak . . . véletlenül . . . — Nagyon köszönöm — vá­gott közbe a fiú .— Azt gon­doltam, hogy te csak magad­dal törődsz és meg akarsz en­gem szégyeníteni a többiek előtt. De látom más vagy. — Amint látod — válaszolt most már magabiztosan a lány és büszkén fölvetette szöszke fejét. Sudáran állott Jóska előtt kék szoknyában, üde arcocskájával. „Milyen szép vagy“ — gon­dolta Jóska és szerette volna magához ölelni. A felkelő nap sugarai a lány arcába hullot­tak. Nevetve hunyorgatott a fiúra. Jóska megfogta a kezét és erősen megszorította. Sze­relmesen néztek egymás sze­mébe. — Ugyan ne bolondozz, még. meglát valaki — pajkosan- tolta el magától a fiú kezét• és kapáját fölkapva futott a« saját részlege felé. A nap egyre magasabbra* emelkedett. Az egész mező* mintha kivirágzott volna, \ olyan volt a sok fehér, piros í és kék kendőktől. A brigád ér-\ kezett a mezőre, — benépe-\ sült a határ. Kiss Béla“ Népgazdaságunk további megszilárdításában igen fontos szerep van a technika fejleszté­sének, az újítások növelésé­nek. Csak így tudjuk elérni, a termelékenység növelésével egyidejűleg az önköltség csök­kentést is. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói is tudják ezt. Harcolnak az olcsóbb üvegáruért. A napokban helyezték üzem­be a VII-es kemencén az üveg­pattintó gépet. A gép Stark Ferenc újítása. Azelőtt az ■r üvegfúj ásnál keletkező sap­kát, hideg állapotban távolí­tották el, pattintották és csi­szolták. Ez két külön munka- műveletet igényelt, s nagyban növelte a pohár, kehelyfélesé- gek gyártási árát. Stark elv­társ újításával most olyan gép került gyakorlati alkalmazás­ra, amely meleg állapotban vágja le az üvegsapkát. A mű­velet hasonlít az autogén­hegesztésre, ugyanis lángko­szorúval kerül leégetésre a sapka. A megtakarítás pontos összegét még nem sikerült megtudnunk, de annyi bizo­nyos, hogy többezer forintot jelent. Most Stark elvtársat keres­tük fel, s a gép születéséről érdeklődünk. A finomcsiszoló­ban találtuk meg, ahol épp egy Nyugat-Németországból szár­mazó gép javítási munkáit végzi, üzembehelyezés előtt. _— Hogyan született meg újí­tása Stark elvtárs? — Pár évvel ezelőtt vásárol­tunk egy dán gyártmányú gé­pet pattintáshoz. Ez a gép azonban nem vált be. Ennek láttán fogtam hozzá az újítás­hoz. Eleinte sok problémával kellett megküzdenem, míg vé- gülis sikerült. — Mit jelent az újítása? — Eddig félkész üvegek he­lyett most kész áru kerül ki a kemencékből. 24 óra alatt hatezer darab poharat vág le a gép. És ezekután arra kérünk vá­laszt, milyen tervei vannak az elkövetkezendő időben Stark elvtársnak? — Szeretem a szakmám, nem tartom a munkám kény­szernek. Egy célom van: sze­retném meglévő gépeink ter­melékenységét fokozni. Már eddig 20 nagyobb újításom volt és nem akarok megállni. Az üveggyári példa is azt mutatja: tág terület áll az újí­tóink előtt. Bizonyítja azt, hogy meglévő gépparkjaink­kal is lehetőség van a terme­lékenység növelésére. Továb­bi jó munkát kívánunk az üveggyár újítóbrigádjának, s reméljük, hamarosan követő­ik akadnak más üzemekben is. Nyári táborozáson vannak a Bartók Béla úti iskolások A Bartók Béla úti lányúttö­rők litkei tábora zajos a nagy vidámságtól. A hosszú iskola­év alatt kitervezett és megala­pozott tíznapos táborozáson ivannak a salgótarjáni bányász gyerekek. Nem költséges nya­ralás ez, hanem igazi gyer- mekromantikához szabott sá­tortábor, őrséggel, éjjeli vir­rasztással fűszerezve. Még a i legfiatalabbak is büszkén, bár hevesen dobogó szívvel vették magukhoz a leváltott őrsze­mek fegyverét, az őrbotot és Várták, várták a reggelt, hogy kiszínezve mesélhessék el a nyugodtan eltelt éjszaka átélt izgalmait. Büszkék és bátrak mindannyian, s nem félnek a szakali határőrsparancsnok elvtárs riasztásától sem. Csak akkor rebbennek meg a kicsi szivek, mikor az éjjel csönd­jét a hatSrőr járőr rakéta ki­lövései törik meg. Az Északmagyarországi Vegyianyagkereskedelmi Vállalat Salgótarjáni Fióktelepe keres segéd­munkást azonnali felvé­telre. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom