Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)
1957-07-31 / 60. szám
I 1957. július 31. NÓGRÁDI Népújság 3 n NÉP ÉRDEKÉBEN A várost és as iparmedencét ellátó söldöveset kialakításáról Az elmúlt évtized alatt sok Ígéret és javaslat hangzott el Salgótarján zöldövezetének megvalósításáról. Sajnos az' illetékes tanácsi szervek semmit sem tettek a „kidolgozott terv” megvalósítása érdekében. A város lakóinak zöldséggel és gyümölccseLvaló ellátása — a szocialista kereskedelmi vállalat lassan javuló munkája ellenére is, — majdnem, hogy a spontanitásra van bízva. Mit mutat a piac képe? Zöldség és gyümölcsféléből kevés a választék. A minőséggel is baj van, s az árak is lassan kanyarodnak lefelé. Általános panasz, hogy a zöldség és gyümölcsáru sokat utazik, s így az áruk minőségileg kifogásolhatók, viszont a sok utazgatás növeli az áruk árát is. Pedig a városi lakosság, az ipari munkásság a jelenleginél több zöldség és gyümölcsfélét szeretne fogyasztani, s így olcsóbban szeretne élni, különösen nyáron! A spontanitás kiküszöbölése, az árubőség megteremtése, s a minőségi, s olcsó árut követelő igények sürgetően vetik fel a város, s általában az iparmedence zöldövezetének mielőbbi kialakítását. Vegyük számba lehetőségeinket ... Éghajlati- és talaj adottságaink igen kedvezőek zöldséges gyümölcstermelésre. A varos keleti hegylejtőjén, de a déli lejtőkön is több mint 30U hold főidőn lehetne nagyüzemi gyümölcsöst telepíteni. Ugyanakkor a szánasi Zöldmező tsz tulajdonát képező, volt Krocsák-pusztai gyümölcsöst, — amely gyümölcsös teljesen elhanyagolt, s zsarológazdálkodást folytatnak rajta — újra kellene telepíteni. E földterületeken szépen díszlene több télialma, s körtefajta, ezenkívül a meggy, s a szilva, köztesként pedig a málna, ri- bizke és a köszméte is. E tekintetben még számításba kell venni a magyarnán- dori gyümölcstermelő állami gazdaságot, s a pásztói állami gazdaságot. Az itteni nagyüzemi gyümölcstermelés biztosítja a város, s az iparmedence tervszerű, s bőséges ellátását. Ezen túl tervszerűbbé kellene tenni az egyénileg dolgozó parasztok gyümölcstermésének a felvásárlását is. Nem szabad elfelejteni, — ha eddig el is felejtették ezt az illetékes szervek, — hogy a gyümölcsfogyasztás mennyisége az életszínvonal és a kultúra fokmérője. Mert hiszen a bőséges gyümölcsfogyasztás a népegészségügy szempontjából is igen fontos. A gyömölcsben sok a vitamin, ami az emberi szervezet normális működéséhez rendkívül szükséges. Ha a táplálékban nincs, vagy kevés a vitamin, akkor a szervezet legyengülését okozza, s olyan súlyos betegségekhez vezet, mint a skorbut, szembetegségek, daganatok, a szervezet növekedésének és fejlődésének visszamaradása és sok más. A gyümölcsfélék a vitaminokon kívül szénhidrátokat és zsírokat tartalmaznak, melyek a test különböző szerveinek szolgálnak fűtőanyagul. A gyümölcsökben megtaláható fehérjék pedig testünk építőanyagai. Ebből következik, mily fontos jelentőséggel bír a városi és ipari munkásság különböző vitaminokban gazdag gyümölcs- félékkel való bőséges ellátása. Ugyan ilyen jelentőségűek a zöldségfélék is. Ezek termelésére is kellő adottságaink vannak. A karancsaljai Béke 20, a karancslapujtői Üj Barázda 20, mig a karancskeszi Állami Gazdaság — mivel elég közel vannak a városhoz — 15 holdra növelhetnék konyhakertészeteiket. A lucfalvai Dózsa és Haladás 15, a kotyházai Vörös Csillag pedig 10 holdra növelhetné kertészetét. Teljesen érthetetlen, hogy a kisterenyei Állami Gazdaság — amely korábban jelentős területen folytatott zöldségtermelést — most egyáltalán nem foglalkozik zöldségtermesztéssel. E gazdaság 50 holdnyi kertészetet létesíthetne, » méghozzá öntözéses kertészetet. A Zagyva elegendő vizet szolgáltatna. A Pásztói Állami Gazgaság 200 holdas kertészete már eddig is sokat segített az ipari munkásság ellátásán, viszont e kertészetben is növelni lehetne a konyhakerti növények holdan- kénti hozamát. így lehetne felsorolni azokat a lehetőségeket, amelyeknek kiaknázásával jelentősen javítani lehetne a lakosság anyagi életkörülményeit. Mi szükséges e lehetőségek kiaknázásához? A városi, s a megyei tanács hívja meg egy közös értekezletre a zöldövezet megvalósításában érdekelt szocialista szektorokat, zöldségtermelő szakcsoportokat, s dolgozó parasztokat, s közösen készítsenek egy tervet 'az egyre fokozódó igények kielégítésének figyelembevételével. E munka irányításával meg kellene bízni a megyei kertészeti felügyelőt, aki szakmailag irányítaná és szervezné a munkát. Helyes lenne, ha a Salgótarjáni Városi Tanács bevenné a városfejlesztési tervébe a gyümölcsfatelepítést, s erre állami támogatást kérne. Meg nem engedett jelenség tűnik fel már napok óta a salgótarjáni piacon, különösen a hétfői napokon. Egyéni termelők idei búzát és árpát árúsítanak, literenként 3—3.50—4 forintért. Államunk az idén meglehetősen jelentős lépéseket tett a paraszti termelők érdekeltségének növeléséért. Felemelt árakon veszi át az állam a kenyérgabonát. Ezzel szemben egyes kupeckedő elemek máris megszegik az állammal szembeni kötelezettséget, állati takarmányozás céljaira árusítját a búzát. Mindenki előtt köztudomású, hogy hazánk elég nehéz gazdasági helyzetet vészelt át a legutóbbi hónapokban, és alig láboltunk ki az ellenforrada- dalom okozta súlyos bajokból, az idei nyár máris újabb gondokat okoz. Minden szem gabonára — Halló, járási rendőrkapitányság? Igen. Szabadság elvtárs! Pusztamárkházáról beszélek. Szeretnénk, ha kijönne maguktól valaki. Attól félünk, gyilkosság történt az egyik lakásban. Három nappal ezelőtt nagyon megverte a férj a feleségét és azóta nem láttuk az asszonyt. Ez a telefonbeszélgetés az elmúlt csütörtökön zajlott le. Röviddel utána már robogott is az autó qgy nyomozóval és két rendőrrel. A lakásban csak a feleséget és egy másik nőt találtak. Kiderült, hogy az a férj szeretője, Varga Ilona csécsei lakos, foglalkozásnélküli, akinek már nem egyszer volt dolga az erkölcsrendészettel. A feleség — egy fiatal 25 éves, eléggé gyámoltalan asszonyka súlyos sebekkel borítva, lázasan feküdt az ágyban. Rögtön kórházba szállították. Az orvosi vizsgálat szerint 21 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A másik nő vallomásából kiderült, milyen szennyes erkölcsi életet élt Mészáros István, aki feleségével együtt a Kisterenyei Állami Gazdaság A várost ellátó zöldövezet megvalósításához tapasztalt kertészeti, s gyümölcsészeti szakemberekre lenne szükség, akik elegendő munkáskézzel, a gépesítés fokozásával, a gyakorlatban jól bevált gyümölcs és zöldségtermelési módszerek helyes alkalmazása révén bőséges árúval tudnák ellátni a várost és az iparmedence dolgozóit. Ezenkívül jó lenne az is, ha az állam hosz- szúlejáratú hitellel segítené a kezdő kertészeteket, hogy még az ősszel eltudnák végezni a szükséges földmunkákat és talaj erővisszapótlást, s akadálytalanul tudnának vásárolni melegágyi kereteket, üvegeket, valamint kertészeti kisgépeket. Az anyagi érdekeltség fokozásával, a termeléshez szükséges feltételek megteremtésével oly magasra lehetne fokozni a zöldség és gyümölcs- termelést, hogy az egy főre eső zöldség- és gyümölcsfogyasztást a jelenlegi 80 kilogrammról 120 kilogrammra lehetne emelni, s ezenkívül még jelentős mennyiséget tudnánk exportálni. Csak a várost ellátó zöldövezet gyakorlati megvalósítása teszi lehetővé az árúk utaztatásának lényeges csökkentését, az olcsóbb zöldárú előállítását, s a minőségi kifogások megszüntetését. Valósítsuk ezt meg a nép érdekében! Lantos László szükségünk van, hogy elegendő kenyeret biztosítsunk az ország dolgozóinak. A legerélyesebben tiltakozunk éppen ezért az ilyen visszaélések, kupeckedési kísérletek ellen. De a fent említett jelenség más terményeknél is hasonlóan tapasztalható. A paprika, paradicsom ára már mindannyiunk örömére napról- napra csökken, a MEZŐÉRT standjai előbbit 3.80-ért utóbbit négy forintért árusítják. Ezzel szemben a magán- kiskereskedők és egyéni termelők a paradicsomot négy és négyötvenért, a paprikát 5—6 forintért adják. Az illetékes szervek figyelmét arra szeretnénk felhívni, lépjenek fel sürgősen és hathatósan az ilyen áremelési és kupeckedési kísérletek ellen. pusztamárkházi üzemegységében dolgozott, de július 10-én — mint már annyi helyen — itt is felmondott és munkátla- núl élt a felesége nyakán. Ráadásul még a szeretőjét is odavitte, a lakásba. A nő elmondta, hogy három nap előtt Mészáros részegen ment haza. Először egy szóváltás során őt verte meg. Majd egy nadrágszíj csattos végével bestiális módon ütlegelni kezdte a feleségét, aki még elszaladni sem mert, annyira félt a férjétől, aki gyakran megszokta verni. Amikor az asszony vértől borítva ájultan esett össze, vízzel fellocsolta és tovább verte. Estétől hajnali 4-ig folyton dühöngött és verte az asszonyt, akit többször fellocsolt ájulásából. , Hajnalban megparancsolta a félholtra vert asszonynak, hogy mossa le a vért magáról és ha valaki kérdezi, mondja, hogy leesett a létráról. A rendőrség gyilkossági kísérlet vádjával letartóztatta az embertelen Mészáros Istvánt, akit rövidesen átadnak a bíróságnak.----------------------------------------E rélyesen lépjünk fel a gabonaspekulációval szemben Súlyosan bántalmazta feleségét, letartóztatták HÍREK a mezőgazdaságból Teljes iramban folyik a be- hordás Szécsényben. A rossz időjárás ellenére ezidáig az összes gabonának a 90 százalékát hordták be. A cséplés igen lassan indult, de ha az időjárás engedi, az is teljes erővel beindul. Még nem kezdték meg a cséplést a Karancslapujtői Üj barázdában. A behordással is le vannak maradva, mert mostanáig csak 30 százalékát hordták be a gabonának. Ügy tervezik, hogy a cséplést a vontatóról végzik és ezzel megtudják gyorsítani a munkálatokat. Ludányhalásziban eddig 10 vagon gabonát csépeltek el négy cséplőgéppel. A behordást csütörtökig teljesen befejezik, csupán a szécsényi gépállomásnak kell kicsit ügyesebben dolgoznia. Az összes gabonának eddig 60 százalékát csépelték el. Szirákon már 13 vagon gabonát csépeltek el egy 1070-es típusú géppel. Vajkó Emil, az erdőkürti gépállomás brigádvezetője minden erővel azon van, hogy a cséplést mielőbb befejezze. A községi tanács jelentése szerint, ha továbbra is jó idő lesz, 10-éig teljesen befejezik a cséplést. KXttOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOQOOCCKXXX AZ ÁLTALÁNOSÍTÁSRÓL Az ellenforradalom fegyve- némelyénél is ugyanez a helyres leverése után, de főleg az elmúlt hetekben „divattá” vált a már korábban is nagy előszeretettel alkalmazott általánosítás. Ezt különösen azok űzik, akik nem sok fáradságot vesznek egy-egy dolog, vagy esemény megítélésére, vagy éppen nagyobb hangsúlyt akarnak adni szavaiknak. A hiba azonban ott van, hogy nem látják, vagy nem számolnak az általánosítás okozta következményekkel. Leggyakrabban az értelmiséget támadják — s éri az általánosítás következtében az a vád, hogy ők az okai az ellen- forradalom kirobbanásának. Főleg az írókat, az újságírókat, a pedagógusokat am blokk értik ezalatt. Ez a helytelen gyakorlat olyan értelmiségieket is az ellenforradalmárok közé sorol, akik passzívák voltak, s viszonylag hamar túltették magukat a ködösítő revizionista szemléleten. Amellett, hogy sérti igazságérzetüket, nagy károkat okoz, úgyis, hogy csökkenti munkaintenzitásukat, fokozza bennük a bizonytalanságot, s megrendíti bennük azt a hitet, hogy ügyüket igazságos emberek intézik. Nem beszélve arról, hogy az ilyen szemlélet nem segít elhatárolni a becsületes értelmiséget, a becstelentől. Sajnos, az ipari üzemek egyzet. Az acélárugyárt éri ezen a téren az általánosítás áldásaként többször is a nem éppen dicsérő jelző: ellenforradalmárok, fasiszták. Ennek egy durva példájával vasárnap találkoztunk. A SSE—BSE mérkőzésen egy vehemens baglyasi szurkoló a játéktérre így kiáltott be: Rohadt fasiszták most kikaptok! Még szerencse, hogy a salgótarjáni csapat szurkoló táborának tagjai — helyesen — kikérték maguknak, a kommunistához, munkásemberhez, de a sportemberhez sem méltó hangot. Jóllehet, voltak az Acélgyárban ellenforradalmárok. De zömük rendes ember volt, akik a népi demokráciához hűek maradtak. Az Acélgyári pártszervezet és üzemvezetőség politikai tömegmunkáját a becsületes emberek megnyeréséért folytatott mindennapos harcát nem túlságosan segítik elő az ilyen „általánosítások”. Ugyanilyen hibát követnénk el, ha úgy értékelnénk a baglyasi eseményeket, hogy ott nem történt semmi az ellenforradalom idején, pedig ott is voltak ezen a téren problémák. Ha nem lettek volna, akkor Lenin szobrát és'a vörös csillagot nem verték volna le Baglyasalján. Nagyobb körültekintést és megfontoltságot a vélemény- nyilvánításnál. M. P. DIÓSJENŐI KRÓNIKA XJOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Eltértek a szocialista műnk T^iósjenőn a tanácsházán panaszkodnak, mert előfordul, hogy a Népújság jó, vagy esetleg rossz munkájáért az Üj Barázda tsz-t dicsérte, vagy szidta meg a Tolbuchin tsz helyett. Az ilyen apró- cseprő tévedések aztán nem jó hatással vannak az érintett tsz tagságára. Persze ezeknek az apró tévedéseknek azért megvan az alapja is. Annyira hasonló a két tsz útja, fejlődése, vagy egyhelyben topogása, hogy a kívülálló, szemlélők aztán később összetévesztik a két tsz nevét, annális inkább, mivel a felvetett problémák mindkét tsz-re érvényesek. Most el akarom kerülni ezt az összetévesztést, bár a probléma, melyről írok, annyira elválaszthatatlan a két tsz-től, hogy nyugodtan lehetne egyszerre írni mind a kettőről. De mégis beszéljünk csak a Tolbuchin tsz dolgairól. Ha néha mégis párhuzamot vonunk a két tsz között, úgy hiszem megbocsátható. A Tolbuchin tsz még 1949- ben alakult. Tagjai főként agrárproletárok voltak, akik évtizedeken keresztül arról álmodoztak, hogy végre saját földjük legyen. Álmuk a fel- szabadulás után teljesedett, de mégsem úgy, ahogy szerették volna. Hiába kaptak földet, nem volt erejük a megműveléséhez. így egyedüli kivezető út a nyomorba vezető kisgazdaságokból a nagyüzemi gazdálkodás megteremtése, a termelőszövetkezet megalakítása volt. Ez az út bár rögösnek, de a leg járhatóbbnak bizonyult. Sokat küzdöttek, nem egyszer majdnem kedvüket vesztették, azért mégis kitartottak a közös mellett. z ellenforradalom alatt érte a legnagyobb megpróbáltatás a csoportot. Akkor, amikor az ellenség koncentrált támadása a csoportok ellen irányult, ott állt a tsz majdnem egyedül. A falu tsz-eiből főként azok a középparasztok, akik nem meggyőződésből, vagy csak esetleg adminisztratív módszerek miatt kerültek a tsz-be, nemcsak, hogy ott hagyták, hanem még támadni is kezdték a csoportokat. Ezek a hangoskodók főként az Üj Barázda tsz-ben, majdnem elérték céljukat, majdnem szétbomlasztották a tsz-t. Ennek ellenére megmaradt Diósj enő két egyformán dolgozó tsz-e. Itt megint a két tsz-ről együtt kell beszélni. Az alábbi dolgokat külön-külön, de ugyanazon módon hajtották végre. Az ellenforradalmi zűrzavar elérte célját. Ha szétbomlasztani nem is tudta a csoportot, akkor is annyi eredményt mégis elért, hogy a tsz- eket mégis eltérítette az alapszabálytól. Kezdetnek ez is jó volt. Először a szocialista fejlődést biztosító alapszabályt dobni sutba, utána a kapitalista vágányokra terelt termelői társulás minden beavatkozás nélkül úgyis széthull. Ez volt az ellenség számítása és nyíltan, nem rosszul számított. Az a szocialista szektor, amely elveszti lába alól a szocializmus biztos talaját, á szocialista munkaerkölcs vívmányait is pusztulni hagyja. Az emberek gondolkodásmódja is egyre önzőbb, egyre kapitalistább lesz. A nagyközösség érdekei háttérbe szorulnak, kezdetét veszi a hajsza a vagyon után, hajsza a meggazdagodásért, ki kit győz le. A diósjenői tsz-ek is elindultak ezen az úton. Ma már mindenki előtt világos, hová jutottak volna. Oda, ahonnan 1945-ben kiemelkedtek. Ezt nagyon nehéz megértetni a tagsággal. Október után első lépésük a munkaegység megszüntetése volt. Valahogyan ez a lépés is azt tükrözi, hogy van valami hiba a munkaegységek megállapításánál. Valóban így van. A munkaegység táblázat maximalista irányzatú. Sokszor teljesen képtelen normákat állít fel az elvégzendő munkára. De ez nem azt jelenti, hogy most már dobjuk el a munkaegységen alapuló jövedelemosztást. A tsz-tagságának jogában áll módosítani a helyi viszonyoknak megfelelően a túlságosan magas, vagy alacsony követelményeket a munkaegységeknél. Diósjenőn nem ezt tették. Félre dobták a munkaegységet, s ezzel eltértek az alapszabálytól. Hiába hívta fel már erre januárban a figyelmet a pártszervezet, eredménytelen lett minden szó, mit ennek érdekében ejtettek. A csoport alapszabály nélkül gazdálkodott. kapásnövények megművelésénél már mutatkozott is az eredménye annak, hogy eltértek a szocialista munkaerkölcstől. A kapásnövényeket úgy művelték meg a Tolbuchin tsz-ben, hogy 40 százalék a tagé, a 60 százalék pedig a szövetkezeté lesz. Igyekezett mindenki sok kapálást vállalni. Azt mondták: ha nem biraer k ölestől nak vele, majd fogadnak bele napszámost. Ez már tagadhatatlanul a kapitalista gazdálkodásmód jele. Takarmánynál szintén ez érvényesült. Az Űj Barázda tsz még tovább is ment. Ki akarta adni felébe a kertészetet. Aratás tájban a tsz-tagok elhatározták, résziben fognak aratni saját földjeiken. Amikor a részesaratásról volt szó, húsz pár arató jelentkezett. Amikor munkaegységre történő aratás jött szóba, alig tudtak hét pár aratót összeszedni. A gépi aratástól pedig egyenesen idegenkedtek. A pártszervezet és a tanács közbejárására mégis leszerződtek — késve bár — 100 hold aratásra. 4-rM- fent említettekből is lehet látni, hová fejlődik egy tsz, ha lelép a szocializmus éltető talajáról. Nem érzik magukénak a közös tulajdont. Ezt bizonyítják a fent felsoroltak. Sokesetben pedig túlságosan, görcsösen ragaszkodnak minden röghöz. A kilépő tagoknak — a törvény bármennyire előírja is — nem hajlandók kiadni a földjüket. Pedig nem lehet így elidegeníteni a dolgozó parasztokat a tsz-től. Egy helytelen intézkedés több kárt okoz, mint azt egyesek gondolnák. A kívülállók is figyelemmel kísérik a tsz-ek minden lépését. Bár furcsának tűnik, mégis így van, sokszor nagyobb érdek-* lődés van bennük a közös gazdaság dolgai iránt, mint a közös gazdaság tagjaiban található. A tsz-ek sikerei elgondolkoztatják őket is. Nem lehet lelkiismeretlenül kezelni a kilépő tsz tagokat sem, mert ők Ugyanúgy mint a többi egyénileg gazdálkodó paraszt, a jövendő tsz-ek tagjai. Eljön úgyis az az idő, amikor majd az alapszabály szerint dolgozó közös nagyüzemi gazdaságok bebizonyítják fölényüket, amely a tagok életszínvonalában is meg fog mutatkozni. S akkor az egyénileg gazdálkodók is ezt az utat választják. Wh iósjenőn most már több mint öt hete visszaállították a munkaegység rendszert, alapszabály szerint kezdenek dolgozni. Most már csak arra van szükség, hogy teljesen helyreállítsák a szocializmuson alapuló munkaerkölcsöt és a Tolbuchin tsz tagsága is végre valóban magáénak érezze azt a gazdaságot, amely boldog életének záloga. (Kata)
