Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-27 / 59. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. július 27. Következetesebb eszmei harccal a pártéletben tapasztalható békülékenység, s elbizakodottság ellen! a Felelősségünk KÍSs-hen folyó munkáért A z országos pártértekezlet meghatározta a pártszer­vezetek további tennivalóit. A pártegység állandó erősítése mellett, mint főkövetelményt állította a pártértekezlet a pártszervezetek elé, hogy az elméleti és politikai munká­ban a harcot elsősorban a revi­zionista nézetek ellen kell foly­tatni. A revizionista nézetek a burzsoá és kispolgári néze­tek, amelyek a munkásosztály eszmei és politikai lefegyver­zését és a burzsoázia előtti be- hódolást eredményezik. A re­vizionista nézetek képviselői­nek útja a marxista-leninista elmélet meghamisító ideoló­giai fellépéstől, a frakciós har­con keresztül törvényszerűen osztályáruláshoz, a burzsoázia táborába való átálláshoz vezet. Mindannyiunk előtt ismere­tes ma már, hogy ezt az útat járta meg milliók szeme előtt Nagy Imre és csoportja. A re- vizionizmus, az úgynevezett „nemzeti kommunista’’ néze­tek, az osztályellenséggel való megbékélés nézetei, éppen ezért az ellenforradalom erői­vel szembeni harc első feltéte­leként eszmeileg is, politikai­lag is meg kell semmisíteni e ■nézeteket, s képviselőiket el kell távolítani a pártból. Kö­vetkezetes harcot kell vívni a marxizmus-leninizmus dogma­tikus kezelése és az annak kö­vetkezményeképpen jelentkező szektás politikai újjáéledése ellen. Az ilyen jellegű hibák kiújulásának veszélye két ok­ból is fennáll. j^lőször azért, mert a dog- matizmus és a szektás szemlélet az emberek gondol­kodásmódjában bizonyos mér­tékig megmaradt. Másodszor azért, mert a párt újjászervezésének sikerei, a párt jelenleg egészségesen fejlődő tömegkapcsolatai, egye­seket máris elbízakodottá tesz­nek és a tömegek közötti poli­tikai munka lebecsülésére csá­bítanak. A revizionizmus és a dogmatizmus bár szöges el­lentétben állnak egymással, de közös vonásuk, hogy egy­aránt kispolgári gyökerekből táplálkoznak, egyik a másik­nak forrása. A párt újjászervezése kö­vetkeztében komoly eredmé­nyeket értünk el. Ezt igazolja az a tény, hogy taglétszámunk a szécsényi járásban elérte a S00 főt, amely az MDP taglét­számának közel 60 százalékát teszi ki, de összetételében is jó az arány, mert 46,6 száza­léka munkás, 30,4 százaléka dolgozó paraszt (ebben benne van a tsz-parasztság is), 11,2 százaléka alkalmazott, 3,5 százaléka értelmiségi, 8,3 szá­zaléka egyéb. CJ zámszerűleg ma ugyan kevesebben vagyunk, de a volt MDP-tagok legjobbjai sorainkban vannak. Éppen ezért pártunk egységét és harckészségét tekintve, sokkal tettrekészebb, mint az MDP volt. A párt ereje, súlya, te­kintélye, az ellenforradalom ellen vívott harcban megnőtt. A párt belső életében az elért eredmények ellenére is két olyan jelenséggel találkozunk, amelyek ellen, ha idejében nem lépünk félj komoly káro­kat okozhat a pártnak. Az egyik ilyen jelenség az elbizakodottság. A kezdeti si­kerek egyes pártszervezetek­nél elbízakodottá tették a ve­zetőket s úgy gondolták, hogy a további sikerek önmaguktói is létrejönnek. Ennélfogva nem tartják elsőrendű feladatnak a pártszervezet további erősí­tését, olyan szavakat hangoz­tatnak, hogy elegen vagyunk, aki nem párttag, az nem lehet becsületes ember. (Pl. Mihály- gergén.) Ez súlyos politikai vakság, mert ebből egyenesen az következik, hogy lebecsülik a pártonkívüli dolgozók között végzendő politikai meggyőző munkát Egyszóval, semmibe veszik a Központi Bizottság határozatát a párt további erő­sítéséről, a tömegek között végzendő politikai meggyőző munkáról. Nagyon téved, aki azt gondolja, hogy az MSZMP 350 ezres taglétszáma önmagá­ban elég a szocializmus felépí­téséhez. A pártnak együtt kell halad­nia és magamögé kell felsora­koztatni mindazon dolgozókat, akik egyetértenek a párt és a kormány alapvető célkitűzé­seivel. Az elbizakodottság azt a veszélyt is magában rejti, hogy nincs szükség az osztály­harc továbbvitelére, ezen be­lül a még meglévő ellenforra­dalmi erők eszmei és politikai szétzúzására. Az igaz, hogy a forradalom erői most rendkí­vül aktívak és határozott har­cot folytatnak a még meglévő ellenforradalmi erőkkel szem­ben, de teljes megsemmisíté­sükhöz továbbra is még aktí­vabb eszmei, politikai harcra van szükség. I? gyesek, közöttük még ve­zetők is akarva, akarat­lanul is hangot adnak az el­bizakodottságnak, amikor azt hangoztatják, hogy nincs kü­lönösebb tennivaló, mert a párt és a kormány szilárdan kezében tartja a vezetést, a fegyveres erők mindent meg­oldanak. Az ilyen nézetet val­lók nagyon tévednek, amikor mindent a fegyveres erőkkel, adminisztratív úton akarnak megoldani. Az ellenforradalmi erők.tel- jes megsemmisítéséhez,x a fegyveres erők mellett nélkü­lözhetetlen a dolgozók egysé­ges fellépése, megnyerése a szocialista építés továbbfolyta­tásáért vívott harcban. Pártszervezeteink belső éle­tében megtalálható másik igen káros jelenség, a békülékeny- ség. Nekünk tiszta pártra van szükségünk, ezért fokozottabb éberségre van szükség annak érdekében, hogy a karrieris­ták. hízelgők és az ellenséges elemek be ne kerüljenek a párt soraiba. Pártszerveze­teink életében a megalkuvás, kibékülés az ellenséges ele­mekkel, komoly veszéllyel jár. A pártegység hiányából kifo­lyólag októberről komoly ta­nulságaink vannak. Úgy kell EZDETBEN lett a népi hatalom, amelyről annyi rosszat emlegetnek. Legfőbb bűnét születése percében kö­vette el, amikor földet osztott a parasztoknak. Azután, hogy e hatalmas bűn testet öltött, egyre súlyosabb bűnökre csá­bította el a „szerencsétlen” népi hatalmat, úgyhogy a lej­tőn nem tudott megállni. így követte el azt a hatalmas „bűnt” is, amelyet úgy tart számon a krónika, hogy álla­mosítás. A bankok, a gyárak, a bányák most már a dolgozó népé lettek. Aztán a lejtő mintha enyhült volna, de még sem enyhült, az iskolát is a nép kezébe tette le örökre. Most már nemcsak a raccsoló bitangok gyermekei járhattak az iskolába, hanem a nagy- bátonyi tehetséges Hadusovszki József is és a hozzá hasonlók. Mindenki csodálkozva látta, város épül az ingoványon is, s falu ott, ahol még nem volt falu H adusovszki József a népi hatalom „bűneinek árnyékában” nőtt, nevelkedett. Lelkét „megszennyezték” a szocializmus eszméi úgy, hogy voltak pillanatok, amikor még maga is azt hitte, a népi hata­lomnál nincs jobb a világon. Persze ezek megtévedt pilla­natai voltak, amelyeket józan állapotban szégyenkezve em­leget. Van is rá oka. Ettől az immár felsorolt „bűnökben fo­gant” rendszertől elfogadott olyan dolgokat, amelyek nél­kül nem kerülhetett volna oda, ahol most van. Hogy megbo­csátható-e a bűnhalmaznak ez a fertője, majd eldönti az utókor. Hadusovszki József a mun­dolgoznunk, hogy a múlt hibái meg ne ismétlődhessenek. Ha­tározottan fel kell lépni az olyan jelenség ellen, amit pél­dául Ludányhalásziban han­goztatnak, „ha megdobnak kő­vel, dobjuk vissza kaláccsal”. Ez a szemlélet akarva, akarat­lanul is a pártszervezeten be­lül odavezethet, hogy adjunk párttagsági könyvet olyan sze­mélynek, aki az ellenforrada­lom ideje alatt a párt, a pro­letárhatalom megdöntésére tört. De a megbékélést iga­zolja az a körülmény is, hogy a litkei pártszervezetben olyan egyént vettek fel a párt sorai közé, aki nyílt ellenfor­radalmi tevékenységet fejtett ki. Ma különösen ^érvényesül helyenként az a közmondás, hogy a jóbarátok takargatják egymás hibáit. A kommunistáknak állandó­an nyitott szemmel kell járni és éberen kell az eseményeket figyelni, mert ma az ellenség, az ellenforradalmárok is be­csületes embernek, sőt egyene­sen kommunistáknak tüntetik fel magukat. Egyre több he­lyen hallani olyan véleménye­ket, ami arra hagy következ­tetni, hogy mindenki megté­vedt az ellenforradalom alatt és senkisem volt ellenforradal­már. 'J' öbb helyen találkozni olyan jelenséggel is, hogy egyes volt MDP tagokat véleményünk szerint is helye­sen, nem igazoltak át az MSZMP-be, az ellenforradalmi idők alatt tanúsított magatar­tásáért, de ugyanakkor egyet­értenek azzal, hogy fontos be­osztásokban megmaradjanak. Ez is a békülékenység egyik formája. Az a tapasztalatunk, hogy helyenként már elfelej­tették, hogy hazánkban ellen­forradalom játszódott lei s egyeseknek elnézik ellenforra­dalmi tevékenységüket, beve­szik a párt soraiba. Olyan jelenségekkel is talál­kozunk, hogy egy-egy felvé­telnél nem mondanak véle­ményt, mondván azt, hogy ha megmondom az igazat, én le­szek a rossz. Felveszik a párt­ba és utána a felsőbb szervek­kásgyerek, elvégezve a főisko­lát, megtanult több nyelven beszélni, hogy majd több nyel­ven szidhassa ezt az „átko­zott” népihatalmat, amelyet a kommunisták vezetnek, amely a hozzá hasonlóknak módot adott arra, hogy művel­je magát és emelje életszínvo­nalát. Amint említettem is, Hadu­sovszki József beszennyezte a szocialista ideológiát. Igazán nem tehet róla, bocsássunk meg neki — beállt újságírónak a Szabad Nógrád című, a népi hatalmat támogató laphoz. Még egyszer kérek mindenkit, bocsássuk meg neki ezt a bal­lépését, hiszen nem sokáig volt ott. Ha pedig azt nézzük, hogy a népi hatalomnak nem sok jót tett, újságírói minőség­ben sem. egész biztos megen- gesztelődiink. E MIÉRT is haragudnánk rá, egyedül ő rá, hiszen mások vitték rossz útra őt, mások bűne nemlehet az ő hibája. Bocsáss meg neki, há­látlan utókor. — Arról pedig — most már erélyesen ki kell hogy jelent­sem, — nem tehet, hogy DISZ területi instruktor lett. Védel­mére annyit tudok felhozni, hogy azonkívül, hogy a fize­tést felvette, semmi rosszat nem csinált. Ezek az események játszód­tak le a népi hatalom első tíz esztendejében. Hadusovszki már talán bele is törődött volna ebbe az hez üzennek, hogy ne hagyják jóvá a felvételt. Egyre gyakrabban találko­zunk olyan hangokkal is, hogy igaz, vannak a párt soraiban nem odavalók, de majd jön a tagrevizió és az megold min­dent. T avasoljuk a pártszerveze- " teknek, hogy ne várja­nak semmiféle tagrevizióra, mert ilyen nem lesz, hanem fokozatosan fogjanak hozzá a nemkívánatos elemek eltávolí­tásához a párt soraiból, ahol ilyen van. Ha azt akarjuk, hogy maradéktalanul végre­hajtsuk az országos pártérte­kezlet határozatát, akkor kö­vetkezetesebb eszmei harcot folytassunk a revizionizmus, dogmatizmus, szektárianizmus, s a pártéletben járásunk terü­letén megmutatkozó békülé­kenység, elbizakodottság ellen. Bodnár József, járási titkár Szécsény---------m »>----------------­P illanatkép a VIT városából, Moszkvából Moszkvában már hagyomá­nyossá vált, hogy minden na­gyobb ünnep, minden május 1-e és november 7-e előtt szor­gos nagytakarítás folyik az épületeken belül és az utcá­kon, tereken egyaránt. Ilyen­kor újonnan vakolják az épü­letek homlokzatait, kijavítják az aszfalt töredező részeit, lámpaoszlopokat, szemétkosa­rakat. stb. mázolnak. Ilyen vá­roscsinosításra azonban, ami­lyen jelenleg folyik, a VIT-re készülő Moszkvában még alig­ha volt példa. A járókelőknek egyszerre mindenfelé kell fi­gyelniük, nehogy „örök em­léket” szerezzenek a VIT-ről — a jó moszkvai festéket A moszkvai virágkertészek időben felkészültek a nagy eseménvre. Az üzletek kiraka­tai előtt már ott állnak a zöld faládikák illaltozó szekfűkkel és más minden színben pom­pázó virágokkal. A VIT meg­nyitásának napjára virág- özönnel akarják elárasztani a várost. megbocsátani neki, ha „hősies” szellők nem kélnek lábra ok­tóber havában. A már „majd­nem” megtévedt Hadusovszkit megállították a lejtőn az ese­mények. Most cselekedhet, ha akar. De miért ne akarna? Elvégre jóvá kell tenni azt a bűnt, amelyet akkor követett el. amikor elfogadta a népi hata­lom adományait. Az ifjúsággal foglalkozott, mert a népi ha­talom ezt kérte tőle. Most sem hagyta cserben az ifjúságot. Élükre állt Nagybátonyban és mivel a hősies szelek munkás­vér szagát szerették volna szét­hordani a világba, Hadusovszki elhatározta, majd ők csinál­nak vérfürdőt, ha a tíz év alatt esetleg rájuk ragadt „szennyet” csak így tudják le­mosni. De kik legyenek az el­sők, akik vérében megmoshat­ják elvadult kezüket? Hadu- sovszkinak jó ötlete támadt Ha kezdeni kell, kezdjük a párttitkárral — Batki Pállal. De egy kevés. Legyen ebben az élvezetben Batki Pálnak társa is, ezért kiválasztották az üb. elnököt, Berec Lászlót is. Nem volt szerencséjük, ök ar­ról igazán nem tehetnek, hogy Batkiékat nem tudták legyil­kolni. De ki tudta, hogy azok esetleg más úton is mehetnek hazafelé? Ha tudták volna, biztos sikerült volna a terv. M AJD MÁSKOR! De még ez sikerülni fog, ne bú­sulj kenyeres, nem oda Buda! Az október 23-án kezdődött ellenforradalom, mint annyi más helyen: Nemtiben is meg­zavarta az ifjúságot. A helyi DISZ-szervezet, amely azt le­het mondani, hogy a megye egyik legjobb szervezete volt — szétesett. Az ifjúság időle­gesen nem látta és nem is tud­ta, hogy tulajdonképpen lesz-e az októberi események után ifjúsági szervezet. A párt, mint már annyiszor, most is utat mutatott ifjaink- nak és létrehozta a Kommu­nista Ifjúsági Szövetséget. Nálunk 1957 áprilisában 24 fiatallal alakult meg a KISZ- szervezet. Az alakuló taggyű­lésen örömmel vette tudomá­sul a pártszervezet vezetősége és maguk a dolgozók is, főleg a fiatalok, hogy újra egészsé­ges vérkeringés indul meg fi­ataljaink között. A pártszervezet, mint apa a gyermekét, úgy óvta a fiata­lokat, hogy helyesen nevelje, tanítsa őket. Meg is bízta a pártszervezet Pintér Barna elvtársat, a pártvezetőség egyik tagját, hogy nevelje, el­lenőrizze fiataljainkat, nehogy helytelen politikai nevelést kapjanak. így is történt. Júniusban azonban megtör­tént a hiba. A KISZ-fiatalság feltöltődött, aminek a pártve­zetőség csak örülni tudott, de annak már nem, hogy olyanok is bekerültek a KlSZ-szerve- zetbe, akik az ellenforradalmi időszak alatt tevékenyen tá­mogatták az ellenforradalmá­rokat és sajnos olyan fiatalok is vannak ezek között, mint Danyi Balázs, aki kijelentette, hogy „ő már csak polgári de­mokráciában tud élni.” Súlyos hibát követett el Sza­bó Ferenc igazgatótanító is. aki mint párttag és a község egyik legnépszerűbb embere félelmében, vagy talán „jóin­dulatúan” levetette a gyere­kekkel az általános iskoláról a népköztársaság jelvényét. Persze Szabó elvtárs ezt a jel­vényt megőrizte és mi úgy gondoljuk, hogy ezt a cseleke­detét ő a címer megőrzése ér­dekében követte el, vagy talán kényszerítették őt arra, hogy tüntesse el az iskoláról ezt a címert? dánom is lesz, folyhat az édes­bor, a jó zsíros szalámi után. A pártnak, a szakszervezetnek több mint tizennégyezer fo­rintja van. Fel kell élni. Hadu­sovszki volt a fegyveres had­táros, ő irányította a hazafiak — nem is érti, miért ne­vezzük ezeket ma ellenforra­dalmároknak — ellátását. Szent Keresztes hadjáratot kell indítani a kommunisták ellen, üvöltötték a rádiók. Nagybátonyban majd ő meg­szervezi. Bekiséri az öreg Ró- thot és társait, mert kommu­nisták voltak. Ez már egy kis. érdemféle. Bátyjával és még néhány társával összeállították a nagy- bátohyi halállistát, csak 64 ember szerepelt rajta. Kicsit kevés Hadusovszki, bizony ke­vés! Sajnálatos, nem számíthatott a tömegekre. Az egyszerű dol­gozók nem akartak bedőlni neki, pedig ő igazán nem akart rosszat. Úgy látszik, sokszor csak színből csatlakoztak hoz­zá az édesbor és szalámi miatt, mert a tömeges kivég­zésben nem tudott társakra ta­lálni. E lérkezett november 4-e is. Ha senki nem is, de ő tudta, hogy az általa any- nyira gyűlölt népi hatalom diadalmaskodik. Helytelen lenne most ge­rinctelenül elveszni. Mit csi­náljon most. Álljon vissza a népi hatalom mellé, színleg? — Még úgysem teheti. Érzi, hogy lezáródott a második korszak is. Most már nemsokára elérke­zünk a mese végére. Ti, akik atal diák még tetőzte azzal, hogy becsmérlő szavakat hasz­nált a kommunisták és a nép- köztársaság címere ellen. Je­lentkeztek a KISZ-tagok közé olyan egyének is, mint ifj. Fe­kete Sándor (regina) paraszt­fiatal. aki tagja volt az ellen- forradalmi nemzeti tanácsnak és az akkori fegyveres nem­zetőrségnek is. 1957 július 18-án a KISZ vezetősége gyűlésre hívta a fiatalokat. Ekkor már több m mint negyven fiatal dicseked­hetett KISZ-igazolvánnyal. Sajnos olyanok is bekerültek a szervezetbe, akik érdemte­lenek arra. hogy a KISZ tag- a jai legyenek. Kovács Antal a KlSZ-szer- vezet vezetője is súlyos hibát követett el akkor, amikor a jelentkezőket nem vizsgálta felül és nem kért a pártszer­vezet vezetőségétől sem támo­gatást. ‘ Ez a hiba megtörtént De nem csak a fiatalokat hibáztatjuk, hanem a pártszervezet vezető­ségi tagjait is. Hiszen hóna­pokon keresztül a KlSZ-szer- vezet egyedül volt. Magára volt hagyva. így aztán ne nagyon csodál­kozzunk azon. hogy ezidáig KISZ-szervezetünk még egyet­len egy színdarabot sem tu­dott bemutatni és még csak esv bomlasztó tagot (Fekete Sándort) zárt ki soraiból. Csinált ugyan egy mulatsá­got. de abba sem sok köszö­net volt. mert nem tudtak kellő bevételt biztosítani és megtörtént, amit várni lehe­tett. hogy egves KISZ-tagok, vagy párttagok összevesztek. Ti ven és ehhez hasonló ese­mények rontják a KTSZ-szer- vezet belső életét és ha a párt­szervezet vezetősége sürgősen nem segít a bajok kiküszöbö­lésében. feltételezhető, hogv a pártszervezet és az ifiúság kö­zötti viszony még tovább rom­lik. Itt szeretném felhívni a pártszervezet vezetőségének figyelmét, hogv sokkal na­gyobb gondot fordítson az if­júság nevelésére. hogy a KISZ-szervezet valóban méltó legyen Mező Imre elvtárs ne­véhez — a szervezet névadó­jához. Molnár Sándor álltok, üljetek le, akik ágyban vagytok, fogódzatok meg, mert most olyasmit hallottok, hogy­ha állnátok, leülnétek, s tán az ágyról is leesnétek. Hadusovszki kezébe vette a vándorbotot, hozzátartozói ha­muban sült pogácsát tettek tarisznyájába és azt mondták neki, tegyen ki egy szalagot a hegytetőn a fára, ha az piros lesz, nem sikerült semmi, in­dulhatnak megkeresésére, de ha a szalag zöldre változik, akkor a világot rózsaszínben nézhetik. Csoda történt. A szalag zöld lett. örült a Hadusovszki- család. A VÁNDOR elérte célját. Útja Budapestre veze­tett. Ott állást is kapott az ide­gen nyelvek fordításánál dol­gozik, s ahogy a szelek fujdo- ■ gálnak, már mint megbízott Hollandiát is megjárta. Nagybátony, Nagybátony, neked nem kellett, látod Pes­ten kellett, tanulhatnál ebből. De úgy látszik, Nagybátony nem akar tanulni. Képes lenne vitába szállni a magas minisz­tériummal is. Kéri vissza Ha­dusovszki Józsefet, mert attól fél, hogy még utóbb minisz­tert csinálnak belőle és ezt a nagvbátonyiak nem tudnák túlélni. A mesének vége. Levonhat­juk a tanulságokat. A Hadu- sovszkihoz hasonlók előtt nagy jövő áll, rajta tehát dédelgetni őket, hadd nőjjenek nagyra, akkor talán majd sikeresebben tudják nyakunkra rakni a kö­telet. Kata János életbe — ezt viszont nem lehet Amíg pénz van, addig dínom­Ezt a hibát Pintér Gyula fi­Nagyhátonytól — Budapestig Igaz mese egy hitehagyott fiatalemberről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom