Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-03 / 52. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata Ä fiatalság köreiben fellelhető eszmei zavar felszámolása az egész párt feladata. Ebben a munkában különleges kötele­zettség hárul a kommunista pedagógusokra, úgyszintén a fiatalok körében dolgozó ifjú kommunistákra, a kommuniz­mus odaadó fiatal harcosaira. Az ifjúság nevelésében a fia­taloknak a szocialista építésbe való aktív bekapcsolásában, internacionalista, hazafias ne­velésében, éppen ezért különö­sen fontos szerep vár a KISZ- re, A KISZ feladataihoz tarto­zik az is, hogy segítse a többi ifjúsági szervezet helyes irá­nyú vezetését, azok felvilágo­sító munkáját. A KISZ-nek — viszonylag rövid idő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfontosabb tömeg­szervezetévé kell fejlődnie és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az ország társadal­mi életében. Q A párt tömegkapcso- lalainak igen fontos része az állami szervek út­ján a lakossággal fenntartott kapcsolata. Ez mindenekelőtt a tanácsok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanácstagok, valamint a ta­nácsi állandó bizottságok választott és meghívott tagjai­nak széleskörű közreműkö­désére. s a lakossággal való állandó, szoros kapcsolatra kell épülnie. A tanácstagok­kal, úgyszintén a tanácsi ál­landó bizottságok meghívott tagjaival való együttes mun­ka a kommunisták számára különleges jelentőségű azért ás, mert a megválasztott ta­nácstagok több mint 220 ez­res létszámának nagyobbik fele és a meghívott állandó bizottsági tagok igen nagy ré­sze pártonikívüli. E testüle­tek munkájában tehát a kom­munisták és pártonkívüliek együttműködésének kell mi­nél jobban kifejlődnie az ország szocialista fejlődése ér­dekében. Olyan közös tevé­kenység ez, amely igen hasz­nos a párt, az állami szervek és a lakosság tömegei közötti (Folytatás a S. oldalról) gyümölcsöző kapcsolatok fej­lődésében. Minden kommu­nistának kötelessége, hogy figyelmes magatartást tanú­sítson a dolgozó nép minden­napos ügyei iránt. A taná­csokban dolgozó kommunis­táknak sok lehetőségük van arra, hogy segítséget adjanak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos elintézésében és le­küzdjék a lélektelen bürokrá­ciát. A A párt és a tömegek közötti kapcsolatok fejlődésének igen fontos te­rülete a Hazafias Népfront. A kommunisták és pártonkívü­liek együttműködésének ezt a formáját széleskörűen ki kell bontakoztatni mind a tanácsok, mind pedig a különböző gaz­dasági, kulturális és tudomá­nyos szervek munkájának elő­segítése, mind pedig az ország általános politikai életének fejlesztése érdekében. Ma a hazafias népfront-mozgalom lehetőségei nagyobbak, mint e lehetőségek kihasználásának mértéke. A hazánkban sajátos egypártrendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények kö­zött még fokozottan megkö­veteli, hogy a Hazafias Nép­frontban a párt irányítása alatt tömörítsük mindazokat a pár- tonkívülieket és korábban más pártokban tevékenykedő, a népi hatalomhoz hű személye­ket, a nemzet összes haladó erőit, amelyek készek a közéle­ti, tudományos és kulturális szakmai tevékenységükkel az ország szocialista építésében részt vállalni; A Magyar Nők Onszá- * gos Tanácsa, valamint a megyei és helyi nőtanácsok feladata, hogy segítséget nyújtsanak egyrészt a nőket érintő társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megoldásá­ban, másrészt a nők közötti felvilágosító munkában. Elő­segíthetik a nők fokozottabb bekapcsolását az ország politi­kai és társadalmi életébe, a szocialista építésbe, a béke vé­delmének erősítésébe. A pártszervezeteknek és a kommunistáknak szerepet kell vállalniok abban, hogy min­denütt ápolják a szovjet—ma­gyar barátságot és ennek érde­kében a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaságot szélesítsék a népi demokrácia minden hívét átfogó tömegmozgalommá. A páirt és a tömegek kapcsolatának rendkí­vül fontos eszköze a sajtó és rádió útján való közvetlen agi­táció. továbbá a film, a könyv­tárak, a kultúrotthonok nagy­értékű nevelési eszközeivel folytatott tömegagitáció. Igen fontos szerepe van a Dártszervek közvetlen találko­zásainak a tömegekkel. A párt- szervezeteknek állandósítanak kell a tömegek közötti munka olyan formáit is, mint a pár­tonkívüliek bevonásával szer­vezett aktívaülések, nyilvános pártnapok, előadások, nagy­gyűlések, gyűlésekkel egybe­kötött felvonulások, ünnepsé­gek. Ki kell fejleszteni az eddig kellő mértékben nem alkalma­zott agitációs formákat, így nz egyéni és csoportos beszél­getéseket, kisebb méretű gyű­léseket. Elő kell mozdítani kü­lönböző dolgozó rétegek, így t>i. a munkások és parasztok, veterán munkásmozgalmi har­cosok és fiatalok, a katonák és polgári lakosság, a magyar és más nemzetiségű dolgozók köl­csönös látogatásait, találkozá­sait. A közvetlen tömegkapcso­latoknak e formáin túl a párt­tagoknak a pártonkívüliekkel a személyes találkozás és le­velezés útján is állandó elv­társi viszonyt kell teremteniük. A párt és a tömegek kapcso­latának erősítésével el kell ér­ni, hogy a kommunisták meg­ismerjék a pártonkívüli töme­gek véleményét és ne csak ta­nítsák a tömegeket, hanem tanuljanak is tőlük. El kell ér­ni azt is, hogy a tömegek job­ban ismerjék és értsék a párt politikáját, állásfoglalásait, ta­nuljanak a párttól, támogassák harcát, amely a nép érdeké­ért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megköny- nyíti az egyes pártfunkcioná­riusoknak és pártszerveknek különböző hibák elkerülését, és biztosítja a dolgozók növek­vő részvételét, a szocialista építés feladatainak megoldá­sában, növeli pártunk és népi demokratikus >' rendszerünk erejét, Az államhatalom további erősítése Népi demokratikus álla­munk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen,, a nép túlnyomó többségének, diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló ki­sebbséggel, a nép ellenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet területén, továbbá védelme­zi az állam szuverenitását és hazánk határait. A párt szerveinek, s az ál­lamapparátusban dolgozó kommunistáknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztállamunk további erősítése érdekében. I A pártértekezlet meg- * állapítja, hogy az ál­lamhatalmi és államigazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjá­szervezése alapjában véve si­keresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrsé­get. Az újjászervezett és újon­nan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Népköztársaság egy­séges fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforradalmi kísér­letet és szilárd védelmezői az országnak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztosítániok kell az államellenes elemek és tö­rekvések fékentartását és el­nyomását, az ellenforradalmi bűncselekmények megtorlását, egyszersmind a törvénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Maradéktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársa­ságban ne legyen szabadsága a Népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó tömegek, a törvénytisz­telő állampolgárok demokrati­kus jogainak és szabadságának védelme. Védelmezni és erősí­teni kell a pártnak, állami szer­veinknek és az állampolgárok­nak is a törvényességét, még­pedig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt meg­sérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősíté­se érdekében a zavartkeltő el­lenforradalmi törekvések haté­konyabb elnyomása szükséges­sé teszi a népellenes elemek kirekesztését bizonyos politi­kai jogok gyakorlásából. A népi demokratikus állam erősítése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem te­kinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gaz­dasági feladatok megoldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és bünte­tő eszközökkel való védelme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha bizto­sítva van, hogy e szervek ve­zetői és munkatársai olyan em­berek, akik hűek a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nyához és törvényeihez, a rend­szerhez. O A pártszerveknek az állami életben is irá­nyító és ellenőrző szerepet kell betölteniök. E feladat elősegí­tésére biztosítani kell az álla­mi szervekben működő párt- szervezetek megfelelő irányí­tását. Az állami szervek mun­kájának javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bírálatát. Az álla­mi intézményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek vezetőinek és felelős beosztottainak ha­tásköre, tekintélye ne csökken­jen, hanem erősödjön. O A munkásállam ere­*-'• jének növelése szem­pontjából különleges jelentő­séggel bir a munkás-paraszt szövetség erősitése. A marxiz­mus-leninizmus szerint a pro­letárdiktatúra államának leg­főbb politikai alapja a mun­kásosztály által vezetett mun­kás-paraszt szövetség. A mun­kásosztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a második világháború időszaká­ban a Horthy—Hitler-fasizmus ellen, a felszabadulás után a földreformért, az ipar államo­sításáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövet­ségben bizonyos lazulás állott be, egyrészt az egyéni parasz­tokkal szembeni politika hi­bái, másrészt a termelőszövet­kezetek szervezése közben és irányítása során előfordult helytelen módszerek, továbbá a beszolgáltatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás-paraszt szövetség ismét erősödött. Az ellenséges elemek zavartkeltési kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szö­vetség további erősítése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának összefüggő, egymástól elvá­laszthatatlan feladatainak megoldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja szövet­ségesét, a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött néphatalom, a népköztársaság állama pedig munkás-paraszt állam jelleget. E jelleg va­lósul meg a helyi tanácsok­ban is. s éppen ezért szeret­ték volna az ellenforradalmá­rok a népi demokrácia e he­lyi szerveit is megsemmisíte­ni. A helyi tanácsok munká­jának fejlesztése a munkás­paraszt szövetség továbbfej­lesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfonto­sabb feladata. A Államunk erősítésé- * ben, állami életünk fejlődésében igen fontos sze­repet játszik az, országgyű­lés, amely hű kifejezője a né­pi demokráciának, tevéken}- ségét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. [U .......... A párt gazdaságpolitika iának legfontosabb kérdései Népgazdasági terveinknek, e tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szol- gálniok: biztosítániok kell a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépí­tését: és ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának, anyagi és kulturális igényei­nek növekvő színvonalú ki­elégítését. a termelőerők ál­landó fejlesztésének útján. A párt politikájának lényege e két alapvető célkitűzés meg­valósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az ország gazdasági adottságait figyelembe vevő reális terve­zést. mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt az anyagi ösztönzéssel is előmozdítja. Mindezek csak a dolgozók aktív közreműködésé­vel valósulhatnak meg. j Tovább kell folytatni * a szocialista iparosí­tást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelembe vé­ve és hasznosítva az előző esz­tendőkben szerzett tapasztala­tokat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgaz­dasági termelés és a közszük­ségleti cikkekkel való egyre ja­vuló ellátáshoz. Az ipar fej­lesztésében a hazai adottságok­nak legjobban megfelelő ipar­ágak fokozott fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhangban kell lenniök a fejlesztés leg­főbb előfeltételeivel (fűtő­anyag, villamosenergia- és nyersanyagellátás. beruházá­sok, a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei, stb.). 2 Népgazdaságunkat je­• lenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett, a mezőgazdaság csak kisebb ré­szében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésé­nek központi kérdése a mező- gazdaság általános fejlesztésé­vel egyidőben és ennek érde­kében a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a szá­mottevő kezdeti eredmények jelentős hibákkal párosultak. A hibák a lenini önkéntesség elvének megsértéséből, helyen­ként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség haj- hászásából adódtak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetke­zetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a ter­melőszövetkezeti mozgalom el­len irányuló jobboldali táma­dás, Nagy Imre 1953-ban meg­hirdetett jobboldali politikája, a Központi Vezetőség helyes határozatának revizionista el­torzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi ter­ror folytán a magyar termelő­szövetkezeti mozgalom már két ízben komoly megrázkódtatá­son ment keresztül. A termelő­szövetkezetek egy részét azon­ban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforra­dalom által erőszakosan fel­bomlasztott termelőszövetkeze­tek jelentős hányada újjászer­veződött. Cáfolhatatlan bizo­nyítéka ez annak, hogy a szo­cialista mezőgazdaság toitéphe- tetlen gyökereket eresztett. Most, amikor az ellenforra­dalmat szétvertük, a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesz­tését zavaró régi hibákat jó­részt kijavítottuk, eltöröltük a ! kötelező beszolgáltatást, a pia­ci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövet­kezeteknek nagyobb önállósá­got biztosítunk, figyelmünket elsősorban a gazdasági meg­erősítésükre fordítjuk, megte­remtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a párt­nak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvl- rágozásának, a paraszti jólét 1 tos felemelkedésének egye­düli útja a korszerű mezőgaz­dasági nagyüzem, amit a pa­rasztság szövetkezeti formá­ban teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozga­lomban egyesül az egész nép­gazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke. A termelő­szövetkezeti mozgalom a me­zőgazdaság igazi fellendülésé­nek, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlődésé­nek nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állí­tott és minden erejével segíte­ni fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezménye­ket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyí­tették és termelési biztonsá­gát növelték, mert ez is elő­mozdítja a munkás-paraszt szövetség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fel­lendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgaz­daságokban még lehetséges. Mezőgazdaságunk fejlődése erősen elmaradt az ipar fejlő­dése mögött, ennek az arány­talanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván, amely az állami gazdaságok éa termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó paraszt­ságot is hozzásegíti ahhoz,, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gazda­ságpolitikai kérdés, hanem a munkás-paraszt szövetség fej­lesztésének igen fontos poli­tikai kérdése is. A párt szük­ségesnek tartja a földműves­szövetkezetek támogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei működjenek, melyek a pa­rasztságot az összefogás elő­nyeivel megismertetik, kol­lektív szellemben nevelik és igy segítik a közös termelés felé vivő úton. Q Népgazdaságunk má- * sik — nem szocialista — része a kisiparban és a kis­kereskedelemben tevékenyke­dő magántőke, melynek műkö­dési körét az utóbbi időszak­ban a kormányszervek némi­képpen bővítették. Ez a ma­gántőke is hasznosan szolgál­hatja a közérdeket, különösen a kisiparban, kisebb részben a kiskereskedelemben is, ha olyan területen elégít ki igé­nyeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem tevékenységét A párt ebben az értelemben és ebben a keretben támogatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvé­nyes rendelkezéseket betart­ják, adófizetési kötelezettsé- | geiknek pontosan eleget tesz­nek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen. A Az ország népgazda­" ságában a szocialista elem az uralkodó és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfej­lesszük. Népgazdaságunkban: a termelésben, a közlekedés­ben, a bel- és külkereskede­lemben a helyzet normalizáló- dott, de a fejlődést illetően je­lenleg még komoly nehézsé­geink vannak. Ezek a nehézsé­gek részben a népgazdaság szerkezetében korábban bekö­vetkezett aránytalanságokból, nagyobbrészt pedig az ellen- forradalom által közvetlenül és közvetve okozott gazda­sági károkból, továbbá az élet- színvonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett je­lentős emelkedéséből adódtak. A feszültségek a múlt év vé­gén és ez év elején olyan na­gyok voltak, hogy a pénzrom­lás veszélyét csak a testvéri országok, elsősorban a Szov­jetunió és Kina gazdasági se­gítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehézséf"'-'-'- leküz­désének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékeny­ség növelésére, az önköltség csökkentésére, a , fokozott ta­karékosságra, különösen az energiával és importanyaggal, a termelés tervszerűségének biztosítására, az exporttervek teljesítésére, az állami felvá­sárlási tervnek az előirányzott árakon való teljesitésére. Az éves népgazdasági terv teljesí­tésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a három­éves terv megkezdését. E 3 év alatt el kell érnünk, hogy sa­ját erőnkből biztosítsuk nép­gazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését. rt A gazdasági vezetés rendszerével kapcso­latban a párt értekezlet leszöge­zi, hogy az állam központi irá­nyító szerepének döntő jelen­tőséget tulajdonít. A gazdasá­gi irányításnak is a demokra­tikus centralizmus a leghelye­sebb elve. Ezért a pártértekez­let visszautasítja azokat a helytelen nézeteket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellenőrzés szüksé­gességét. Ha ezek a nézetek érvényesülnének a gazdasági életben, az anarchiához, a ka­pitalista elemek erősödéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos megkárosításához vezet­ne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányítás­iján a központosítás az elmúlt években a szükségesnél na­gyobb méretű volit, bürokrati­kus gátak képződtek, ame­lyek akadályozták a fejlődést. Á túlzott központosításhoz ve­zető intézkedések egy részét már megszüntették és dolgoz­nak a legjobban megfelelő gaz­dasági vezetés kialakításán. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a felsőbb gazdasá­gi és állami irányító szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a központi irá­nyításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészsé­ges összhangját, amely a terv­szerű irányítás és a helyi kez­deményezés legmagasabb fokát biztosítja. éj A gazdasági kérdé- sek jó megoldása a politikai hatalom to­vábbi erősítésének és az élet­színvonal emelésének alapvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megoldására igen nagy figyelmet kell fordítania. Egyben világosan látni kell. hogy a feladat megvalósítása megköveteli a dolgozók társa­dalmi mozgósítását, a termelés helyén működő társadalmi szervek aktív közreműködését is. A párt szükségesnek látja, hogy ezek a társadalmi szer­vek részt vállaljanak a fele­lősségből a gazdasági, különö­sen termelési tervek végrehaj­tásában. Százezrek akarata, le­leményessége, a dolgozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó feladatok megoldásá­nak, amilyenek például a ta­karékosság, a termelékenység emelése, az önköltség csökken­tése. Fel kell karolni a mun­kaversenyt, mint a dolgozók sok üzemben megnyilvánult ér­tékes kezdeményezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvá­nulását. Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzésével foglal­kozzanak. Nem helyes azon­ban, ha a pártszervezet bele­avatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munká­jának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaság- politikájának helyileg legfon­tosabb kérdéseivel, a tervnek- minél jobb teljesítésével fog­lalkozik. azokra összpontosítja figyelmét és politikai felvilágo- sító-szervező munkával az üze­mek legégetőbb problémáinak, a fejlődést akadályozó nehéz­ségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt által kitűzött gaz­daságpolitikai célkitűzések megvalósításában. A szakszer­vezetekben dolgozó kommunis­táknak oda kell hatniok, hogy a szakszervezet ezt a feladatát minél eredményesebben telje­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom