Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-05 / 44. szám

1937. június 3. NÓGRÁDI Népújság 3 Érsekvadkerti ünnep- és hétköznapok A megye egyik legnagyobb kiterjedésű községe az illatos, akácos, hársfás utcájú Érsek- vatíkert A nagy községet mintegy ötezer ember lakja, jobbára parasztok, állattenyésztők. Tán a lakosoknak 10 százaléka az, amelyik már az iparban, első­sorban az építőiparban kapott állást. A többiek a földet csi­holják évről évre a megélhe­tésért. Elsősorban kalászosokat meg burgonyát, kukoricát ter­melnek, de emellett majd mindenkinek van egy kis szőlője. Annyi mindig meg-> terem a szőlőben, hogy újig borral kínálhassák a vendége­ket. Az íze kicsit fanyar, novabor, de jó. Újabban pedig egyre többen kísérleteznek a dohánnyal. A tsz egész nagyban űzi a dohánytermelést. Az idén az egyéniek egy részének nem sikerült a palántázás, most újra keresik a dohánypalántát. Van aztán emiatt sokszor zűr­zavar, naponta jó páran jönnek --------­az Üj Életbe dohánypalán­táért. Innét a Dimitrovba kül­dik őket. A Dimitrov meg vissza az Uj Életbe. Tán a tanácsnak kellene ebbe bele­avatkoznia és közölni a gaz­dákkal, hogy mégis hol lehet palántát kapni, vagy egyálta­lán lehet-e még? Ez az ide- oda küldözgetés nem valami erényes dolog, annál is inkább, mert most megfizethetetlenül drága az idő Sok nap kiesik az időjárás miatt, a szép esőtlen napokat sürgősen ki kell hasz­nálni minden gazdának. Urbán Ignác a falu legjobb gazdáinak sorába tartozik. Hattagú családja van, a menyével meg a két kis unokával. Most már ezekért is dolgoznia kell. Szép, fejlett már a tenyészbikája, emellett kilenc darab sertést is nevel Sőt mi több, kiscsikói is vannak és egypár lova. Ügy tesz szert a parasztember pénzre, ahogy tud. Urbán Ig­nác meg is van elégedve min­A KELETI FŐCSATORNA wggw Évszázadok problémáját oldotta meg egyszeriben a Keleti Főcsa­torna. Szikes, gyengén termő tala­jokat is termővé tesz. Hajdúszo­boszló termelőszövetkezetei pél­dául a főcsatorna megalakulása után sikeresen rizstermeléssel pró­bálkoznak. KépOnk a szép part mentén ját­szogató kislányok gondtalan, de­rűs életét örökíti meg. (Foto: Halász) dennel, csak egy panasza van. Ez a panasz aztán majd min­den gazdának sérelme. — Miért van az — mondja felháborodva —, hogy a ló­tartó gazdáknak rendkívül magas fogatadót kell fizetni. Ha ökröt tartanának, akkor sem volna több munkájuk és az ingyen volna. Én a lovaim­mal is csak saját magamnak dolgoztatok, hiszen már a csikók miatt is kímélnem kell az állatokat. Éppen ezért rop­pant sérelmesnek tartom az évi 1500 forintos adót. Csatlakozik 4 ehhez a panasz­hoz Szabó Ignác gazda is, aki a felvégen lakik. Az ő szép dán bikájának csodájára járnak a szomszédos gazdák. — Sok ám vele a gond és a baj — közli a gazda —, na­ponta kétszer sétáltatni viszem, emellett sokat eszik. De meg is látszik rajta — tekint végig gyönyörködve a szép állaton. — És még ha csak ez volna, de itt a sok apró jószág, baromfi, libák, kismalacok, három üsző, két tehén és ugyanakkor még a föld is. Győzze csak a munkát a paraszt, ez a legfontosabb, mert a munkából mindig kijut bőven. Munkája, gondja, baja van itt minden embernek, csak az ünnepnapok meg a pihenő vasárnapok feledtetik a gon­dot. Ilyenkor a falu apraja- nagyja, öregje, fiatalja kicsípi magát. A vasárnapi hangulat­hoz ünnepi öltözet is dukál. Ennek aztán megvan a maga jellegzetesen vadkerti módja. A lányok símán hátrafésülik a hajukat, hátul egyetlen copf­ba fonják, hímzett kis szalag­gal átkötik Ruhájuk selyem- brokát, selyem, vagy delén, fickón. De mind mintás... A simát legfeljebb blúzban szere­tik. Szívesen viselnek patyolat­fehér blúzt a szép mintás rakott szoknyához. Az öltözé­ket testhez simuló színes pruszlik egészíti ki. A széleit széles csipkével díszítik. A menyecskék főkötőt tesznek középen kettéválasztott, sima hajukra. Némelyik menyecs­kének 8—9 féle fökötője van, pedig darabja 90—100 forint. De erre mindenki áldoz, mert ez így szép, így szokás. A középkorú asszonyok szép bro­kát, meg selyemmintás ken­dőt kapnak magukra a prusz­lik és szoknya mellé: A kendő­kötésnek is megvan a sajátos Endrefalvától há­rom. kilométerre a magas dombok tövé­ben épült Szécsény- felfalu. A lakosainak 80—90 százaléka két- laki életet él. Egytől öt kh-ig birtokolnak tőidet, amit az ipar­ban végzett munka után művelnek. Ebben a községben a kommunisták for­málják, alakítják a nép szocialista jövő­jét. S hozzá kell ten­ni: nem kis ered­ménnyel. Nagy fi­gyelmet fordítanak a nép anyagi és kultu­rális életkörülmé­nyeinek megjavítá­sára. Februárban hozzákezdtek egy új, modern kultúrház építéséhez. Mozi is lesz benne. Az egész község segítsége, munkája, összefogása testesül meg ebben az építkezésben. A dolgozó parasztok, a távolabbi községekből díjtalanul szállították helyszínre az építke­zéshez szükséges anyagokat. A kőmű­vesek társadalmi munkában építik a HÍRADÁS Szécsény fel faluból kultúrházat. Egy-egy család három munka­napot tölt az építke­zésnél díjtalanul. így határozták el. Nem kényszerítette erre őket senki. Társadalmi munká­val és állami támoga­tással csinosítják a török időkből szár­mazó. műemléknek minősített községi templomot is. A föld­művesszövetkezet is építkezik. TJj teke­pályát létesítenek a fiatalok szórakoztatá­sára. Az előző évek­ben új tanácsházát kapott a község. Majd minden házban beve­zették a villanyt. Ki­kövezték a Kossuth és a Rákóczi utcát. TJj hidat építettek. S most napjainkban egyre többen építe­nek új, modern csa­ládi házakat. Őse Fe­renc nyugdíjas. Ku­rts Ferenc bányász, Kovács János gyári munkás szinte trillá­nak is beillő házat építettek. A múlt év­ben több mint 12 új családi ház épült. Ez évben már tízzel sza­porodik a számuk. De megnőtt a me­zőgazdálkodással fog­lalkozók termelési kedve is. A község tartalékingatlan 30— 40 százalékát tavasz- szal vették kisha- szonbérbe. A legelte­tést bizottság —* is nagy gondot fordít a rétterületek ápolásá­ra. Társadalmi mun­kával végezték a le­gelőjavítást, az itató- kutak tisztítását. A kút körül fertőtlení­tést végeztek, s nagy eredménnyel alkal­mazzák a szakaszos legeltetést. Ez évben már bevezették a szarvasmarhák mes­terséges megterméke­nyítését. Itt sem fog elmaradni a siker. Legújabban már van a községnek egy 12 tagból álló tánc* zenekara is. Van köztük bányász, pa­rasztfiú, kőműves és asztalos, ök szóra­koztatják ünnepnapom kon a lakosságot. A földművesszövetm kezet boltjaiban bőm ven van áru. Csupán a ráfvas, patkóvas, patkószeg és az épít­kezéshez szükséges szegek hiányoznak; Jó lenne, ha a föld' művesszövetkezet vem zetői gondot fordítam nának a hiány pótlá­sára. A nagy eredmé­nyek mellett találni hibát is. Nem minm denki fizette be a községfejlesztési já­rulékot. Az 1955—m 56-os évből 11 ezer forint hátralék áll fenn. Helyes lenne, ha a hátralékosok eleget tennének a köm telességüknek, hiszen az e célra befizetett összeg nagyban előse­gítené a kultúrház építését. Reméljük, megértik ezt a hátra­lékosok i ■, ■ (1—I) vadkerti módja. Egyformán csinosak, takarosak a ruhák, csak színben, színárnyalatban különböznek egymástól. Sze­retik az élénk, rikító színeket, az erős rózsaszínt, tűzpirosát citromsárgát. Az éltes asz- szonyságok feketébe öltöznek. Ugyanígy a velük egykorú fér­jek. A férfiak igen szeretik a kordbársony öltözéket, barna, sötétkék, fekete színváltozat­ban. Míg az asszonyok az ünnep délutánján a ház előtti pad­kán trécselnek, a férfiak az „apák boltját” látogatják. Amikor aztán újra hétfőbe szökik az idő, nyoma sincs az ünnepi hangulatnak. Legfel­jebb a szerelmesek fiatal szí­vében. Hétköznapiasan újra csak munkához látnak, kapál­nak, gyomlálnak, palántáznak, a fiatalabbak libát, disznót őriznek. A férfiak az állatokat látják el, csak aztán mennek a földre. Az asszonyok főznek, mosnak, takarítanak s emel­lett fáradhatatlanul hajlonga- nak a földön is így élnek, dolgoznak, ünnepelnek az érsekvadkertiek: )00000000©0000g)0000000Q00000000000©0000006 bányászt, aki dolgozni akart menni. Később a helyzet egyre inkább kezdett konszolidálód­ni, a salgótarjáni forradalmi erők fellépése következtében. De ennek ellenére az ellenfor­radalmi erők nem mondtak le szándékukról. Ipolytarnócon például fegyveres összecsapás­ra került a sor az ellenforra­dalmárok és az oda kirendelt vasutat őrző fegyveres kom­munista bányászok között. Az ellenforradalmárok itt megöl­ték Albert elvtársat. Ságújfaluban a felvonulás alkalmával a községi kisbírót a tömeg előtt doboltatták és fel akarták osztani a földet. Hollókőn a kulákok külön fel­vonulást szerveztek és csak öt percre kértek fegyvert, hogy majd ők „rendet“ csinálnak. Megfenyegették azokat a dol­gozókat, akik a kulákoktól házhelyként elvett földekre házakat építettek és felszólí­tották őket, hogy házaikat hú- zassák el a telkekről, mert, mint ahogy mondották, rossz idők elé néznek, ha ez nem történik meg. Nagylócból Józsa László ku­lak vezetésével betörtek a Zsuny-puszta tsz-iroda helyisé­gébe. ahol összeszedték a be­rendezést és követelték a párt­titkár előállítását, Nóg rádmegy erben Gál ésMártonkáék vezetésével de­cember elején a községbe ki­menő rendőröket leíegyverez- ték és tettlegesen bántalmaz­ták. Ludányhalásziban a börtön­ből kiszabadult Kilián vezeté­sével megtámadták a rendőr KMB irodáját, hoey fegyvert fczerezzeneJi és elzavarták Ta­kács Imre függetlenített párt- titkárt, Beviz Tibort és Ju- hásznét, a szociális otthonból, akik vezető funkciókat töltöt­tek be. Ennek élharcosa volt Fejes László, az úgynevezett forradalmi bizottság elnöke, aki harcba szólította Ludány- halász népét a szovjet csapa­tok ellen, amelynek első kato­nájaként ő jelentkezett. Szalmatercsen például már hozzá is fogtak az akasztófa ácsolásához és véres tetteiket csak azért nem tudták végre­hajtani, mert egy tehergépko­csi, piros zászlóval haladt végig a községen és erre ők lemond­tak tetteikről. Az igazsághoz híven meg kell mondani azt, hogy a járás dolgozó parasztjainak nagy ré­sze távoltartotta magát az el- lenforrádalmároktól és nem szimpatizált azokkal. Szé- csényben például több dolgozó paraszttól kértek kötelet az el­lenforradalmárok és láncot az emlékmű ledöntéséhez, melyet ők megtagadtak. A szécsényi járásban és magában Szécsényben meg­volt az a kommunista mag, amelynek segítségével állan­dóan figyelemmel tudta kísér­ni a járási pártbizottság az e1- lenforradalmi erők mozgását és tevékenységét. Pontos hír­szerzések nyomán állandóan tájékozódva voltak arról, hogy mikor, milyen akciókat akar­nak végrehajtani. Több golyó­szórót és más egyéb fegyvert, amelyek az ellenforradilma­rok kezébe kerültek, sikerült megrongálniok, használhatat­lanná tenni. A sajtót és röp- iratokat terjesztették a dolgo­zó parasztok között, amelynek segítségével a dolgozók egyre jobban felismerték az esemé­nyek ellenforradalmi jellegét, a tényleges helyzetet. Bár ezt a pártba befurakodott elemek, akik vezető funkciót töltöttek be, névszerinti Cservák, volt MDP járási titkár, nemegyszer megakadályozta. Igen nagy segítséget és báto­rítást adtak Szécsény járás kommunistáinak és haladó pártonkívüli elemeinek a Sal­gótarjáni kommunisták is, akik a röplapok és a sajtók halmazával szórták tele a já­rást. De ezen túlmenően fegy­veres segítséget is adtak. A novemberi napok egyikén 14 salgótarjáni bányász, vasas kommunistákból álló munkás például rajtaütésszerűen ie- fegyverezte a szécsén- i határ­vadász laktanyát, amely már akkor az ellenforradalmárok kezében volt. A lefegyverzés pillanatok műve volt. Az elfo­gott ellenforrajdalmárok tehe­tetlenül nézték a fegyelmezett egység tervszerű munkáját-, fegyvereik összegyűjtését. A céljuk az volt, hogy a szé­csényi ellenforradalmárokat lefegyverezzék és Szécsényben megbíz l átó párttagokból és pártonkívüliekből hozzanak létre karhatalmat és ezzel biz­tosítsák azt, hogy Szécsény dolgozó népe ne legyen elsza­kadva Salgótarjántól és a ba­lassagyarmati ellenforradal­márok körletéből így kikerül­jenek. Annak ellenére, hogy a lefegyverzés megtörtént, ezt a tervet Cservák István az ak­kori szécsényi járási pártbi­zottság első titkára és Szabó Gábornak, a megyei BM-fő- osztály helyettes parancsnoká­nak cselszövő, fondorlatos, áruló tevékenysége ezt meg­akadályozta. A fegyvereket visszaadták és másnap az el­lenforradalmárok újra folytat­ták tevékenységüket a cseíva­kok és a szabók jóvoltából. Különösen kitűnt buzgó el­lenforradalmán munkájával a fegyveres elleníorradalmárok között a 3 a pöstyénpusztai fia­tal diák, aki H. János határőr elvtársat is megkínozta, aki többek között a megyei pártbi­zottság két dolgozóját, gépko­csivezetőjét és egy karhatal- mista elvtársat tartóztatott fel géppisztolyával és kisért be a járási pártbizottság, az akkori nemzetőrség épületébe, ahon­nan azokat csak erélyes ma­gatartásuk és egy-két józa­nabb ember tanácsai után en­gedték haza. Ez a diák külföld­re disszidált. Lehetne még több ellenfor­radalmi eseményt felsorolni a járásból és magából Szécsény községből is. Azonban az ed­dig elmondottak is világossá teszik, az olvasó előtt azt, hogy a szécsényi és a s-ácsény járá­si események ellenforradalmi jellegűek voltak és szerves részét képezték a Nógrád me­gyei és az országos ellenforra­dalomnak. A Kádár-kormány meg­alakulása után, miután a szov­jet csapatok szétverték az el­lenforradalom fegyveres ere­jét, megalakultak a járás ösz- szes községeiben az MSZMP- alapszervezetek. Talpra álltak a kommunisták és egyre na­gyobb tömegeket sorakoztat­nak a párt mögé, a munkás- osztály hatalma erősítése, a szocializmus felépítése érdeké­ben. Nyári táborozás előtt A gyermekkor az az idő az ember életében, amikor a legfogékonyabb a lélek az ese­mények iránit. A felnőtt ember sok mindent elfelejt, ami már érettebb korában esett meg vele, de még élete utolsó évei­ben is eszébe jutnak gyermek­kori élményei, legyenek bár semmitmondó kis apróságok is azok. Ezeket a történetkéket aztán boldogan meséli unokái­nak, akik szintén arra vágy­nak, hogy hasonló élményteli szép gyermekkoruk legyen. Ezért különösen fontos az, hogy iskoláink úttörő-vezetői nagy gondot fordítsanak gyer­mekeink szórakoztatására té­len és nyáron. Munkatársunk, Krajnák Ti­bort, a salgótarjáni Bartók Béla általános iskola igazgató­tanítóját kérte meg, mondja el iskolája úttörőinek nyári ter­vét; — Hogy őszinte legyek — mondotta válaszaiban az igaz­gató — ebben az évben még eléggé szegényes a tervünk, kevés a pénzünk ahhoz, hogy nagyebbszabású kiránduláso­kat készítsünk elő, de azért így is megteszünk mindent, hogy minél színesebbé tegyük úttörőink nyarát. Épp a na­pokban beszéltük meg Pothor- nyik, Mojzes, Vágvölgyiné, Molnár és Jakab elvtársakkal iskolánk táborozási ügyeit, s tervbe vettük például azt, hogy július első, vagy második va­sárnapján Salgóra kirándul­janak gyerekeink. A fiúk két napra mennének s az éjjelt is a szabadiban töltenék, a ma­guk verte sátorok alatt. Tervbe vettük továbbá, hogy az ezt követő vasárnapon a fiúk ugyancsak kétnapos sátortábo­rozásra mennek Ágasvárra, úgyszintén a lányok egynapos kirándulást tesznek Kercsegre. A költségek fedezésére ren­delkezésünkre áll 800 forint, a gyermekek vas-, papír- és rongygyűjtéséből, 621 forint pedig a -gyermeknapi tombola- pénzből. E ?t követően a tanév végéig minden szombaton és va­sárnap tervbe vettünk egy-egy kirándulást. A tanév végére egyhetes sátortáborozáson vesz részt iskolánk négy lány és három fiú őrse, összesen 84 gyerek, az Ipoly mellett; A sátrakat a Kiskereskedelmi Vállalat fogja kölcsönözni. Az utazás lebonyolításáról a bá­nya gondoskodik, s a szüksé­ges pénzmennyiséget pedig a gyermekek további gyűjtései­ből, megtakarított pénzeikből fedeznénk. Vágvölgyiné a helyrajzi ismeretek alapján ki­dolgozta az egyhetes tábor fel­állításának tervét. Keiner elv­társ meg a szükséges kalória­mennyiség figyelembevételé­vel összeállította az étrendet. Erre a táborozásra 10 sok­gyermekes családból való gye­reknek a Megyei Tanács Gyámügyi Osztálya 120—120 forintöt utal ki. Az elmúlt hó 19-én már tet­tünk egy szoktató-jellegű ki­rándulást Salgóra 32 fiúval. Menetközben különböző jele­ket; térkép, út, síp, kar stb., stilisztikai ismereteket, sátor­verést tanultak, s nagy élmény volt számukra a bográcsban főzés, háborúzás s még a köz­ben meg-meg eredő esőzés sem vette kedvüket. A táborozáso­kon kívül tervbe vettük még az újoncpróbára való felké­szülést. A tanulóknak három hónap alatt kell elsajátítaniuk az úttörő-felvételekhez szüksé­ges anyagokat. Például: az út­törők 12. pontját, 15 dalt, 15 játékot stb. A következő évek­ben az úttörő-felvétel korha­tára a 11. év. Jelenleg még a múlt évben felvett 11 éven aluliak is részt vehetnek a mozgalomban. Június Végén rendezzük meg a „Ki az őrs legjobb szavalója, énekese, sportolója” versenyt s a győz­teseket jutalomban részesít­jük. N yári tervünkben szerepel­nek még dia-film vetíté­sek, mesedélutánok; fiúkkal, lányokkal való kisebb közös kirándulások. Jövő évi táborozásainkhoz körülbelül 10 ezer forintra lesz szükségünk, mely összeg meg­teremtéséhez, már ez évben hozzálátnak iskoláink úttörői cserebogárszámyak, vadgesz­tenye, akácvirág, orvosságos- üveg stb. gyűjtésével, az isko­lán belül történő kifliárusí­tásból jövő haszon félretevésé- vel, a tagdíjak és a havi 10 fo­rintos takarékossági mozgalom hozzá j árulásával. Úttörőink életének színe­sebbé tételét szolgálja még az iskola udvarán lévő úttörő- otthon létesítése is, mely már 80 százalékban készen áll. Eb­ben az otthonban egy terem a leányoké, egy a fiúké, egy a társalgónak és egy terem pe­dig különböző szórakozások­nak lesz fenntartva: A termek berendezéséről úttörő veze­tőink gondoskodnak. me egy úttörő-csapat né­hány terve. Nem valami nagyszabású tervek ezek, nincs köztük sem hortobágyi, sem. balatoni utazás, csupán a kö­zeli vidékeket látogatják meg a Bartók-iskola úttörői. Mégis mennyi eshetősége rejlik a szórakozásnak ezeken a kirán­dulásokon. Mennyi nagy él­mény születhetik egy-egy tá­bortűz. számháború, vagy más közös játék alkalmával, ami esetleg egy életre szól, amit egy életen át megemleget az ember. r Halálra gázolta a vonat Szombaton reggel virradóra a Salgótarjáni Külső Pályaud- vas s a Zagyvapálfalva vasút­állomás közötti útszakaszon a sínek között egy halálra gázolt férfi holttestére bukkantak. A helyszíni vizsgálat megállapí­totta, hogy a holttest Gyüre Gyula 26 éves baglyasi lakos, aki a Szénszolgáltató Vállalat dolgozója volt. Az orvosi vizs­gálat-kimutatta, hogy a neve­zett ittas állapotban került a vonat alá. A nyomozás tovább folyik;

Next

/
Oldalképek
Tartalom