Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-05 / 44. szám

« NÓGRÁDI Népújság Nógrádi termékek a világpiacon G yümölcsei nagyok, tompa kúpalaknak, bordázattak, sötétpiros színűek. A húsa vörös, tömör, savanykás-édes ízű. Zamata kellemes, az ana­nászéhoz hasonló. Egy-egy tő 25—30 gyümölcsöt terem éven­te. A gyümölcs jól tűri a szál­lítást. Exportra, friss fogyasz­tásra. valamint ipari feldolgo­zásra és befőzésre napjaink­ban a legkeresettebb fajta. Az éghajlati s a talajviszo­nyok kedvezősége rendkívül ízletessé, s így „kapóssá” teszi a gyümölcsöt még a világpia­con is. Az eltelt egy évtized alatt ismertté vált Prágában, Bécsben, Berlinben, Párizsban és Varsóban is. A külföldi államok az idén is importál­nak epret az Ipoly völgyéből: Honiról, Drégelypalánkról és Ipolyvecséről. S az lenne a jó, ha minél többet tudnánk ne­kik eladni. Viszont ennek ér­dekében igen-igen sokat kell tennünk. A melegfekvésű, homo',cos, vályogtalajú hegyoldalakon pár nap múlva megkezdődik az eperszüret. Öröm látni a sö­tétzöld levelek árnyékában meghúzódó, félgömb alakú, pi­rosodó gyümölcsöket. Bő ter­més lesz az idén. S most kell jó pénzt kovácsolni a termés­ből. Mit kell tennünk? Hogyan tehetne növelni az exportra alkalmas gyümölcsök mennyi­ségét, ezzel együtt a pénzjöve­delmet? E xportra „félérett” gyümöl­csöt jó szedni. XJtközben beérik. Legjobb hajnalban szü­retelni, amikor felszáradt a harmat;valamint délután, ami­kor csökken a hőség. Csak tö­kéletesen száraz és tiszta gyü­mölcsöt szedjünk le. A gyü­mölcsöt kocsonyával és csészé­jével együtt tépjük le. A csé­sze nélküli gyümölcs hamar ■megromlik. A, gyümölcshöz ne érjünk hozzá ujjal, mivel min­den kisebb nyomás vagy érin­tés meglátszik rajta, s ezáltal veszít az -értékéből. A gyü­mölcsöt kocsonyánál fogjuk meg, s körömmel csípjük le.' Ez a leghelyesebb. Jó, ha a szürettel egyidejűleg osztályoz­zuk a gyümölcsöt. Viszont egyik edényből a másikba át■ önteni nem szabad. A lesze­dett gyümölcsöt azonnal ár­nyékos, hűvös, jól szellőző helyre tegyük. A napon tarta­nunk nem szabad, mert ha­mar felmelegszik és megrom­lik. A gyümölcs szállítását autón, vagy rugós, szalmával bélelt szekéren végezzük, a z Ipoly-völgyi ananász­ai. epernek nagy jövője lesz. Megnövekedett a dolgozó pa­rasztok termelési kedve, s megbízhatóbbak az árak is. Most már csak kulturáltabban kellene végezni az eperterme­lést. Elsősorban növelni kell az eperültetvény területét. Hon­ion a jelenlegi 30 holdat 150- re lehetne növelni. A község középkötött talajain kiválóan diszlik az eper s a málna. Ugyanez vohatkozik Drégely- palánk. Ipolyvece határaira is. Honion igen régimódian terme­lik az epret. Az új telepítésű palántákat csak az első két év­ben kapálják, míg az ulána- következö években csak gyom- talanitják — tövestül kitépik az eper fölé nőtt gyomnövé­nyeket, s nem távolítják el a felesleges ostorindákat. Az ipolyveceiek már fejlettebb módszert használnak. Évente kétszer kapálják a csokrositott epertöveket, Ezáltal nagyobb, s exportképesebb ter-rést szü­retelnek. Különösen nagy az eltérés a harmad- és negyed­éves epernél. Míg Honion egy dolgozó paraszt harmadéves eper ültetvény érői 18—20 má­zsát, addig Ipólyvecén ugyan­csak a harmadéves eperről 25—30 mázsát szüretelnek hol­danként. A honfiak viszont azzal érvelnek, hogy a csokro­sitott epreknél az eső felveri a homokot a gyümölcsre, set<- nek már nincs olyan értéke. Ez igaz, viszont ezen segiteni lehet. Az eső kártételét meg lehet akadályozni betakarással vagy szaunázással, A letakar ősi művelet abból áll, hogy az ül­tetvény művelt sorközeit be­takarjuk szalmástrágyával, hu­musszal, pelyvával, vagy fa­levéllel. A betakart talaj nem cserepesedik, jobban tartja a vizet, lassan tömődik meg, s kevésbé gyomosodik el. Ezen­kívül jobban folynak le benne a tápanyagfelhalmozódási fo­lyamatok. H a nem végzünk betaka- rást, akkor érés előtt al­mot kell a gyümölcsök alá teríteni, hogy megóvjuk azo­kat a szennyeződéstől. Erre a célra szalmástrágyát, szalmát, falevelet lehet használni, íme, máris meg van dönti'e a han­tiak érve. Az is hiba, hogy a hontiák a gyümölcsök leszüretelése után nem fordítanak gondot az ültetvények további ápolá­sára. ősszel többen lekaszál­ják a lombleveleket, s utána magára hagyják az ültetvényt. Még csak nem is trágyázzák egyesek, Nagy figyelmet kelle­ne fordítani a földieper-ültet- vények szüret utáni ápolására is. A szüret utáni jó ápolás biztosítja a jövő évi bő ter­mést. Az ültetvények elhanya­golása. a növények nagyfokú meggyengülését, gyenge fagy- állóságát, sőt néha az egész ültetvény teljes pusztulását eredményezi. A jó ápolás vi­szont biztosítja a levélzet meg­újulását, a virágrügyek képző­dését a következő évre, s fo­kozza. a növények fagyállósá­gát. Helyes, ha eltávolítják a felesleges ostorindákat, ame­lyek erősen sűrítik az ültet­vényt és kimerítik az anya­növényeket. A földieper rendszerint öt- zi- éves koráig terem jól. Ezután a növények elöreged­nek, a talaj erősen kimerül és elgyomosodásával az ültetvé­nyeken rovar- és gombakár­tevők fejlődnek ki. amelyek a termést erősen csökkentik. Ezért leghelyesebb, ha az öt­évi használat után Uiszántjuk az epertöveket. Viszont a fo­lyamatos termelés megköveteli az eper vetésforgóba való be­iktatását. Helyes lenne, ha a gyümölcstermelő szakemberek kidolgoznák a leghelyesebb ve­tésforgót s azt megismertetnék a termelőkkel. “Az "ipoly-völgyi eperfajták igen vegyesek. Az egyik fajta bővebben terem, a másik pe­dig kevesebb termést ad. Ezért helyes lenne foglalkozni a leg­jobban díszlő, legnagyobb fagyállóságú, legbővebben ter­mő eperfajta kinemesítésével. Ez a munka százszorosán ki­fizetődne, mert hiszen az egy­színű, egyforma súlyú gyü­mölcsökért magasabb árat fi zetnének a felvásárló vállala­tok, de még a külföldi fo gyasztók is. Érdemes lenne foglalkozni egy kései érésű eperfajta ki nemesítésével is. Az eper olyan gyümölcs, amit az embe­rek nem únnak meg. Viszont az eper szezonja egy hónapig tart. Ezt az időt legalább két hónappal érdemes lenne meg­hosszabbítani. Az epertermesztés legsikere­sebb módja a nagyüzemi ter­melés. Ezt meg lehetne valósí­tani egy szamócatermelő szak­csoport létrehozásával A nagy­üzemi telepítésnél, ápolásánál igénybe lehetne venni a nagy teljesítményű gépeket, ami nö­velné a munka termelékenysé­get, csökkentené a gyümölcs előállítási költségét, s megsok­szorozná a szakcsoport tagjai- nak jövedelmét. Az eper nagy­üzemi termelése lehetővé ten­né az exportterv lényeges ki­bővítését: a jelenlegi 15 vagon helyett 50, vagy 70 vagon ep­ret tudnánk eladni a külföl­dieknek. :■’>■ £ 1->; A z Ipoly-völgyi dolgozó pa- xí rasztokon és a szakembe­reken múlik, hogyan gyiimöl- csöztetik gyakorlatban a ki­váló természeti adottságokat, s a nagyüzemi epertermelés óriási lehetőségeit, a magtik Hasznára, s a haza javára. (lantos) llill!!llll!lllllllllllll>lll!niW!llllllilllllí!llil!ilill>i;ili!llllllllllll(ini!HlllllllllillHjlUllllIllllllllll!llli:iNUIIIllllllll!IIIUIIiiniHIIII Kitűnő játékkal fölényes győzelmet aratott az SBTC — Salgótarjáni BTC—MTK 5:0 (2:0) —> Sokáig fognak erre a mér­kőzésre emlékezni az MTK já­tékosai, de a salgótarjáni szur­kolók is. Az MTK labdarúgók már nagyon régen kaptak ki 5:0 arányban, s bizony a mér­kőzés után el is voltak kese- sedve nagyon, mert ahogy Ve- res. a tartalék kapuvédőjük mondotta: — Mi számítottunk arra, hogy ez a métíkőzés egyike a legnehezebbeknek, de hogy ilyen simán és ilyen fölénye­sen győzzön a tarjám együttes, arra még álmunkban sem gondoltunk. Lehet, hogy ha Börzsei a második félidőben játszik, más lett volna az ered­mény, de még úgy sem tudtuk volna a hazai győzelmet meg­akadályozni. Ettől a mérkőzéstől a tarján! szurkolók többsége is tartott egy kicsit, hiszen egy hét le­forgása alatt három kemény mérkőzésit játszott a csapat, ez bizony az erőnlétet egy kicsit igénybe Is veszi. Nos. Szűcs edző erre számított is. s ennek tudatában készítette fel az együttest. A mérkőzés elején már látni 'ehetett, hogy az SBTC fiai sokkal szebben, ötletesebben és nagyobb lendülettel játsza­nak, mint nagynevű ellenfelük, s bizony a mérkőzés nagyobb HÍREK A nagyoroszi kultúrcsoport nagy sikerrel játszotta a Ma­rka grófnőt Rétságon, Diósje- nőn és helyben. Az előadások bevétele közel 18 000 forint. .v. Balassagyarmat kuUúrcso- partjai a Kérők, a Bújócska, a Mama, a Fösvény előadásai­ra készütődnek. Az énekkar pedig a megyei énekkari se­regszemlére készülődig. * A galgagutai ének- és tánc- együttes kéthetes körutat tesz a nyár folyamán Békéscsabára és Csehszlovákiába. részében döntő fölényt is har­coltak ki. A gólok sorozatát Csáki indította el, aki áz első és második gólnak volt a szer­zője. Az első félidő végén egy véletlen folytán Geller, Börzsei és Jagodics össze­szaladtak, s az MTK kö- zépfedezeie zúzód ást szen­vedett, s tovább már nem bírt játszani. A második félidőben így tíz főre apadt az MTK labdarúgói­naik száma. Ekkor Jagodics volt elemében, s mesterhárma­sával biztosította be a hazai győzelmet, amely végered­ményben 5:0 arányú SBTC győzelemmel ért véget. A mérkőzésen olyan szép játékot mutatott be az SBTC csapata, mely becsületére vál­na bármely nagy csapatunk­nak. Sokszor olyan ötletes, helycserés támadások futot­ták végig a pályán, hogy az MTK játékosai bele sem tud­tak avatkozni. S a gólok is olyan jól felépített támadások­ból születtek, hogy ez ellen írem ta’íáltafc ellenszert az MTK sokszoros válogatott vé­dőjátékosai. A mérkőzés után a levonuló SBTC csapatát hatalmas taps­sal ünnepelte a mintegy 10 000 főnyi lelkes szurkolótábor. Er­re az ünneplésre alaposan rá is szolgáltak a fiúik, hiszen az utóbbi három mérkőzésen olyan jó játékot nyújtottak, e olyan szép győzelmeket arat­tak, amivel a szakembereket is alaposan meglepték. Oláh Ferenc (volt SSE ököl­vívó) MTK szurkoló így nyilat­kozott a mérkőzés után: — Mi nagyon féltettük az MTK-t ettől a mérkőzéstől, s azért jöttünk vagy 500-an, hagy buzdítsuk, segítsük legalább az egyik pont megszerzésére. De itt ezen a vasárnapon seltol sem volt a csapatunk. Az SBTC pedig elragadó szép játékkal tönkreverte a fáradt csapat benyomását keltő MTK-t. Göcz János, az SBTC ,.B- közép“ vezetője pedig így be­szélt a mérkőzés után a klub- házban: — Én még mindig azt hi­szem, hogy álmodom, s csak akkor hiszem el, hogy a sok­szoros magyar bajnokot és többszörös KK-győztest 5:0-ra győzték le fiaink, ha az újsá­gokban fogom olvasni. Ezzel a győzelmével a Sal­gótarjáni BTC a bajnoki tabella 4-ik helyére került, s nagy lépést tett az idei félfordulós bajnokságon a vidék legjobbra cím elnye­réséért. NB lll-ba jutásért: FELHíVJVK Nőgrád megye dolgozóinak figyelmét, hogy a Budapesten tar­tandó ipari vásáron vállalatunk is, a Magyar Vasötvözetgyár az Apci Fémtermia Vállalattal közös pavilonban résaí vess Kérjük Nógrád megye dolgozóit látogassák meg pavilonunkat; Salgótarjáni Üveggyár- Jobbágyi 5:0 Igen szép játékkal, biztosan győzedelmeskedett a hazai együttes. Pásztó—Zp. Bányász 3:1 Pásztón a hazai csatárok gól- ratörőbb játéka döntötte el a mérkőzés sorsát, Zagyvapálfalvi Építők—Hat­vani Kinizsi 9:0 Zagyvapálfalván sétamérkő­zésen győzött a hazai együttes. Salgói Bányász—Rózsaszent- márton 2:3 Saigon igen nagy küzdelmet vívott a két együttes, de a győ­zelmet egyiknek sem sikerült kiharcolni. Tűzhelygyár—Forgács! Bá­nyász 1:2 Nagy meglepetés ez az ered­mény azoknak, akik a mérkő­zést nem látták. A firgaesiak győzelme megérdemelt: Mátranováki Bányász—Gyön­gyösi AK Iá Mátranovákon sokkal ered­ményesebbnek bizonyultak a vendégek csatárai, mint a ha­zaiaké, pedig a hazai csapat­nak is volt legalább annyi gól­helyzete, mint ellenfelüknek. Tartalékbajnokságérf SBTC—MTK 2:5 A második félidőbeli jobb és eredményesebb játékukkal biz­tosan nyerték meg a találko­zót a vendégek, MEGYEI BAJNOKOK TORNÁJA Hatvani VSE—Baglya saljai Bányász 1:1 A játék egyenlő erők küz­delmét mutatta. Habár a ha­zai csapatnak volt több gól­helyzete, de az eredmény még­is igazságosnak mondható, mivel a kitűnően záró Bányász védelem megérdemelten sze­rezte meg csapatának az egyik pontot. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős feladó- Cser Gvula. Szerkesztőség. Salgótarján. Balesv-Zstltnszfes u. 11. Szikra Lapnyomda F. v.i Kulcsár Mihály A negyedik kohó begyújtásáig... II. rész. AZ EMLÍTETT előzmények után — mert a bányákban, a gyárakban, az országvezetésben a kommunisták fogták meg a dolog végét! — január 19-én már csillogó szemmel lépett be a gyárkapun a felére olvadt munkásság: egy kohó már füstölt. Soha olyan munkakedvet! Az agyonfázott emberek úgy állták körül az árvaságából kitüzesedett kemencét, mint a megmentőjüket. És nem kellett nógatni sen­kit a dologra, az egymással való versengésre! Tudta mindenki: ez az élet természetes rend­je, ez a béke, a nyugalom kezdete. Most az egyszer nem szidta senki a bányászokat, mint azelőtt, a magasabb bér miatt! Most mindenki azt figyelte, hogy mikor éri el az országos széntermelés a napi 40, 45 majd az 50 ezer va­gont. A minisztérium is a széntermelés emelkedé­sétől tette függővé, hogy mennyi energiát kap­hat a Vasötvözetgyár. Annyit mondtak, hog? a második félévre számítani lehet a kétkohós üzemeltetésre, de ennél többre egész évben nem. 1958-ban esetleg beindítanak egy har­madik kohót, de mind a négyet talán soha­sem. Az ellenforradalom által okozott gazda­sági megrendülés, a gazdasági élet kirablásá­énak keserű ténye alapján ez volt a reális le­hetőség. Kevesen számítottak a másik, az erő­től duzzadó realitásra! És itt meg lehet állni egy kicsit. Program­nyilatkozatok, brosúrák és szemináriumok, sajtó és rádió jelentéktelenné koptatták, tar­talmatlanná tették százezrek számára ezt a fogalmat éveken keresztül: „a népi demokra­tikus országok kölcsönös gazdasági együtt­működése'1. A reakció október előtt és októ­ber után az ország kiszipolyozásáról fecsegett. A proletárok asztalára odadobta fennhéjázó gesztussal a november 7-i hízott kacsák gya­lázatos meséjét, hogy „ízlelhető“ bizonyítéka legyen állításainak. Almát és szőlőt ontott fil­lérekért, hogy ezt a hazugság-propagandát va- lóságszinűvé festhesse. „Dokumentumokkal“ — melyeket gombamódra elszaporodott ellen- forradalmi újságjaik egyike sem közölt — bi­zonygatta a mérhetetlen mennyiségű magyar urániummezők „szovjet kirablását“. És ezt a bomlasztó propagandát évekkel ezelőtt elkez­dette. És ezt a lélemérgezést hatékony ellen­bizonyítékok, a gazdasági kapcsolatok valós feltárása nélkül tűrtük az országon belül is! NOS, EZ ÉV március 1-én üzembehelyezték a Magyar Vasötvözetgyár második kohóját, április 15-én a harmadikat, május 11-én a ne­gyediket! És ha lenne, még ötödiket is üze­meltethetnének. Azért, mert az elkoptatott fo­galom, a gazdasági segítségnyújtás egy meg­rázó, országos szerencsétlenség után a teljes gazdasági összeomlást akadályozta meg ha­zánkban, Azért, mert az ország legnagyobb teherátrakó vasúti állomása a szovjet—ma­gyar országhatáron levő Záhony! Azért, mert a kis Albániától a hatalmas Kínáig minden népi demokratikus állam segítségünkre sie­tett! Azért, mert annyi vasérc, koksz és egyéb, a nehéziparhoz szükséges létfontosságú alap­anyag érkezik hozzánk a baráti országokkal mostanában felújított, de még korábban meg­kötött gazdasági sezrződéseken alapuló egyez­ség alapján, mint soha eddig! Barátaink ugyanis tudják, hogy most van ezekre a leg­nagyobb szükségünk. És az egészen különleges gyár különlegesen nehéz útja után októbertől májusig talpraállt. A kemencék felfutási idejét figyelmen kívül hagyva, relatíve azt a menyiséget termeli, mint október előtt, a most üzembehelyezett kohó felfutása után pedig a második félévre abszolút értékben is eléri a múlt évi „terme­lési szintet. De a nagy próbatétel után az ambíciók is megnövekedtek. Uj, országos ielentóségű gyártmányok üzemszerű ten-.elésére folynak az előkészületek. A múlt évben kikkérletezett borkariadból a napokban indultak mimatége- lyek a nagy érdeklődést tanúsító nyugati* álla­mokba, Belgiumba, Nyúgat-Németországba. Eddig ez a rendkívül .értéket. külön'eges csi­szolóanyag a hazai szükség' re is külföldről érkezett. Az üzemszerű gyártás megkezdése után a teljes hazai szükséglet kiélés msén túl mégegyszer olyan mennyisé exportot is vál­lalni képes a Vasötvözetgyá \ AZ ALACSONY kalciumtartalma miatt fő­leg alumíniumötvözeteknél nélkülözhetetlen 98 százalékos íémsziliciumot eddig Svájcból szerezték be külkereskedelmi szerveink 450 dollárért tonnánként. A semleges Svájc ma vonakodik ezt a gyártmányt továbbra is szál­lítani részünkre s a találékony vasötvözetgyá- riakra hárul a feladat, kielégíteni a hazai igé­nyeket. Ezt a feladatot is vállalták! Befejezés előtt áll egy háromfázisú, kismé­retű kohó házilag való elkészítése, amivel az acélgyártáshoz két- és több alkotós dezoxi- dáló-és ötvözőanyagokat kísérleteznek ki. A főmérnök ötlete nyomán tárgyalásokat foly­tatnak gumigyárakkal a kohók kéményén el­szökő, évente több ezer tonna szálló szilícium­por elektromos leválasztása folytán gumigyár­táshoz való felhasználásáról. ÉSSZERŰSÍTÉSEK, újítások megszaporo­dott száma, a gyár külső képének állandó csi­nosítása, serény munka, valóban forradalmi lendület jellemző ma itt az üzemben. És még egy: néhány sunyiképű ember ízléstelen haj­bókolása. udvarlása azok felé, akiket október­ben még Halállistára vettek fel. Jellemző az a mindent feledtetni akaró nagy igyekezet, amely ma nekik okoz hosszú nappalokat és ál­matlan éjjeleket. E mögött az ostoba iparko­dás mögött — hiszen úgyis hiábavaló — ott van valami kabalás csodavárás, messiásváró türelmetlenség is. És a nagy elhatározás: ha mégegyszer felcsúszik az égre az a csodátöltő nap, minden másképpen lesz akkor! Ma még ezt a nevetséges reménykedést sem hagyják figyelmen kívül a vasötvözetgyári dolgozók; Ez is új, jellemző vonás életükben! Kondorosi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom