Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-01 / 34. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. május L A ssorospatahi bánya vesetói ssétnésieii u saját portájukon Intézkedési terv az önköltség csökkentésére Áz eUenforr-ic^ilom rányom­ta bélyegét az üzemek mun­kájára. Míg október előtt tör­vényszerű volt a tervgazdálko­dás, az intézkedési terv, addig most ezt nemigen lehet fel­lelni. Az sem titok, hogy miért. Egyrészt mert sok mun­ka van vele, másrészt nincs rá központi utasítás és ami talán legfontosabb: miért készítsen a bányai üzemegység saját ré­szére önállóan olyan tervet, amely később törvény lesz rá­juk nézve. A fentiekből adó­dik, hogy az üzemegységek nem nagyon iparkodnak intéz­kedési tervet készíteni. Meg kell azonban monda­nunk, hogy nem mindenütt van így. Sajnos, csak egy a ki­vétel, a szorospataki üzemegy­ség. Érdemes behatóbban meg­vizsgálni ezt a figyelemre­méltó tervet. Szorospata'kon is, mint min­denütt, igen magasra szökött az önköltség. Itt is 100 forin­tokkal volt drágább egy ton­na szón ára, indokolatlanul sok anyagot használtak fel .és jnég így lehetne sorolni to­vább. Itt azonban nem az történt, mint másutt, hogy ezeket a szégyenteljes számokat féltve őrizték, nehogy az kikerüljön a dolgozókhoz; Pintér m. László, az üzemegység veze­tője, merészen nyúlt ehhez a kényes kérdéshez. Előszedte a szeptemberi számokat és a je­lenlegit. összehívta a műszaki dolgozókat és ismertette előt­tük e fontos problémát. A bi­zalmat bizalom viszonozta. Egymás után emelkedtek szó­lásra az aknászok, a lőmes- terek. Elmondták véleményü­ket, de elmondták azt is, szerintük hogyan lehetne ol­csóbb szenet termelni. A sok értékes javaslat pa­pírra került és nem sokkal utána elkészült az üzemegység 1957. évi intézkedési terve. Szó van ebben a termelésről, a gépesítésről, helyenként meg­jelölve a határidő és a végre­hajtásért felelős személy. Ez a biztosítéka a zavartalan ter­melésnek. De többet is tartal­maz az intézkedési terv. Ér­demes idézni az önköltségre vonatkozó részt: a) Mind fejtésen, mind elő- vájáson minden hónapban fe­lülvizsgáljuk a teljesítménye­ket, hogy azok arányban le­gyenek a kifizetett bérrel. b) Rendszeresen ellenőriz­zük a kiadott szakmányárakat. c) Naponta átvesszük a csa­paton előforduló mellékmun­kákat. d) Ellenőrizzük a vasárnapi fenntartásokat; e) Rendszeresítjük a dekád- elszámolást, illetve a deká­donkénti ellenőrzést. 1) összüzemi szinten egy bérellenőrzési könyvet fekte­tünk fel; Az anyagfelhasználásról az alábbiak állnak a tervben: ­a) Csak azt az anyagot lehet felhasználni, amit előzetesen a bám'amester betervez. b) Az egyéb folyamatos anyagot szintén csak felelős személy utalványozhatja, min­denkor kellő felülvizsgálás után. c) A bányafa-felhasználást úgy csökkentjük, hogy bá­nyánként csak egy személy utalványozhat. d) A nagybátonyi fatelepről faanyagot csak szállítólevéllel, ellenőrzés utón veszünk át. e) A bányából kikerülő ra­bolt fát mindig a fatelepre kell szállítani, ahol megfelelő mé­retre vágás után a rabolt fa újból visszakerül a bányába felhasználás végett. f) A bányafa-takarékosság végett minden dolgozó figyel­mét felhívjuk, és fokozzuk a fatakarékossági prémium ösz­tönző hatását. g) A robbantó-anyag utalvá­nyozását csak egy személy vé­gezheti. A lőmester a robban­tást naponta a csapatvezető aláírásával igazolja; A minőségről: 1. Minden szakban csille­takarítót telepítünk. 2. Az aknászok és lőmeste- rek a rakodás időszakában el­lenőrizzék a rakodást. 3. A palaválogatás eredmé­nyét közöljük a csapatokkal és esetenként szemléltető gra­fikont készítünk.; Eddig szól az intézkedési tervnek az a része, amely az önköltségcsökkentéssel fog­lalkozik. És hogy miért kö­zöljük' le? Egyszerű a válasz. A szorospatakiak nem csinál­tak semmi különöset. Csupán jól körülnéztek saját területü­kön és az esetek többsége iga­zolta, hogy az önköltség nagy­arányú növekedését apró, je­lentéktelennek látszó dolgok idézik elő. És ezzel meg is adtuk a választ, Azért közöl­tük le, hogy tanuljon a többi üzemegység is a szarospata­kiak helyes kezdeményezé­sén. El kell még mondanunk azt is, hogy amikor az intézkedési terv papírra került, újból ki­adták a műszakiaknak, akik egy értekezleten elmondták ja­vaslataikat. így tehát most már egészében is megismer­ték a tennivalót és ez a bizto­síték arra, hogy nem üres terv lesz — hisz itt is tudják: min­den terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle —, mert minden sora valóra válik. Sok ilyen üzemegységre len­ne most szükség, mint a szo- rospataki. Kövessék a többi üzemek is ezt az életrevaló, okos és szép kezdeményezést. — tob — HÍREK A megyében 86 iskolában és egy üzemi kultúrotthonban újjáalakították, illetve meg­alakították az úttörő szerveze­tet. 37 megalakított úttörőcsa­patban már megkezdték az úttörők újoncpróbára való fel­készítését. Megjelent az úttörők próba­könyve, melyet megrendelhet minden működési engedélyt kért csapat a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Vezetősé­génél, Budapest, V., Beloian­nisz u. 16. A megrendeléssel egyidőben a könyvek árát elő­re be kell fizetni (á 2 forint). A forgácsi általános iskola tanulói május II-én előadják a Hamupipőke című színdara­bot a városi kultúrotthonban. IFJÚMUNKÁS SORS 1940-1957 A tanon cok emberhez nem méltó helyzetéről Újpesti ifjúmunkások levele Újpest gyárváros, 80 000 főnyi lakosságának legnagyobb része ipari munkás. Az ipari mun­kásság a különböző fa-, bőr-, textil- és vas­ipari nagyüzemekben helyezkedik el. Ezeknek a munkája teszi lehetővé, hogy az újpesti nagyüzemek nagy mértékben hozzájárulnak Magyarország belső szükségleteinek kielégíté­séhez. De ezek az üzemek nemcsak a belső piacot látják el ipari termékekkel, hanem kül­földi piacokra is exportálnak. Az újpesti bú­toripar világviszonylatban is híres. Ezeknek az iparcikkeknek a gyártása nagy hozzáértést és szaktudást igényel. Annál érthetetlenebb az a nemtörődömség, ahogy az ipari munkásutánpótlást, a tanon- cok szakmai nevelését kezelik. Egyenesen megdöbbentő az újpesti ipari üzemekben alkalmazott tanoncok helyzete mind a szakma tanulása, mind a kulturális fejlődés terén. Elkeserítő a híres bútorgyártó asztalosipar­ban dolgozó tanoncok helyzete — részletmun­kára gyakoroltatják be őket és így a szakmá­nak csak egyes részleteit sajátítják el. Rá­adásul általános szokás, hogy a különböző napszámos- és kifutómunkákat a tanoncokkal végeztetik el és ezzel töltik tanoncidejük nagy részét. Azonkívül nagy előszeretettel alkal­maznak vidéki gyermekeket, akiket szüleik szakmát tanulni küldenek be, nem törődve azzal, hogy ezek pár fillérért dolgoznak. Ezek a vidékiek azután nemcsak az újpesti fiatal munkások elhelyezkedését teszik nehézzé, ha­nem lerontják az ifjúmunkások bérét is. A kisebb famegmunkáló üzemeknél viszont bennlakórendszer van, ami lehetővé teszi a mestereknek, hogy a tanoncokat késő estig dolgoztassák. Ezt meg is teszik. Sok ilyen bennlakórendszerű üzemnél amellett, hogy nem adnak a fiúknak megfelelő táplálkozást, a kocsihúzást és a házimunkákat is tanoncok­kal végeztetik. A pofozás napirenden van már a legcsekélyebb hibáért is. Hasonló a helyzet a vasipari tanoncoknál is. A nagyüzemekben formális tamonctenyész- tés folyik. A heti 2—3—4 pengőért dolgozó ta­noncokkal tömegmunkákat végeztetnek, mert így olcsóbban „jön ki” az üzem, mintha se­gédmunkásokkal végeztetné ezt. a munkát. A szakmára nevelés itt is a legutolsó kérdés. Van olyan vasipari üzem is, ahol a tanonco­kat koksztörésre, anyagbevásárlásra használják fel. És amikor az egésznapi munka után, a. takarítás befejezésével fáradtan le szeretnék magúkról mosni az olajat és a rájuk tapadt szénport, ez lehetetlen, mert legjobb esetben egy vödör hideg vízzel helyettesíthetik a mos­dót. Az emberi önérzetet sértő pofozás itt is mindennapos. Hasonló a helyzet a bőr- és textilgyárak­ban, ahol nem is szerződtetik a fiatal mun­kásokat, hanem betanítják egy munkára és heti 10—12 pengőből kell megélniük ezeknek az ifjúmunkásoknak. Rengeteg fiatal leány dolgozik ezekben az üzemekben, elzárva az élet örömeitől. A papírgyár nehéz munkája tönkreteszi a fiatal, fejletlen ifjúmunkás szer­vezetét. Ezekből a szomorú tényekből láthatjuk, hogy a tanoncoknak és a fiatal munkásoknak nem­csak szakmai fejlődésük, de emberhez méltó életük sincs biztosítva. Minden kultúrától el­zárva, egészségtelen lakásokban tengetik éle­tüket a dolgozó fiatalok. Ezeken a bajokon okvetlenül segíteni kell. A fejlett ipari termeléshez fejlett munkások is kellenek. Reméljük, hogy a fiatal munká­sok felismerik helyzetüket, csatlakoznak moz­galmunkhoz, melynek keretén belül küzdhet- nek az emberi életért: a kultúráért, egészsé­gért. a nagyobb darab kenyérért; Népszava, 1940. március 31; Újpesti ifjúmunkások A Salgótarjáni Acélárugyár KISZ-fiataljainak levele (Parádi jegyzetek) A közelmúlt egyik szombat 'délutánján ví­zi dám kis csoport gyülekezik a salgótar­jáni állomáson. Pontosabban meghatározva 15 lány és 20 fiú. Mikor egy arra haladó meg­kérdezi, hogy hová lesz az út, villámgyorsan megadják a választ: Párádra kirándulnak a KISZ-szel. Befut a vonat, felszáll a kis csapat. A ve­zető még szét néz, hogy mindenki fönn van-e. Megelégedetten állapítja meg, hogy minden rendben van. A kis társaság jókedvű. A tré­fálkozással hamar eltelik az idő és elfogy az út. Sípolva fut be a vonat a recskei állomás­ra és pár pillanat múlva már a Párád felé induló buszon van mindegyikünk. Itt kissé szo­ros a hely, de sebaj, már feltűnik a fürdő előtti fasor. A buszról leszállva kíváncsian né­zünk körül. Akadnak közöttünk olyanok is, akik először vannak Párádon. Általános a tet­szésnyilvánítás, mikor megtudjuk, hogy a tu­ristaház egy íás villa. Gyorsan birtokunkba vesszük a szobákat. Akiknek a földszinten ju­tott szoba, kissé irigykedve tekintenek az emeletiekre, s nem minden ok nélkül, hiszen fenn erkély van, s onnan pazar a kilátás. A házzal szemben az öreg Mátra egyik csúcsa nyúlik az ég felé, már zöldellni kezdő fáival. Hét órakor vacsorához gyülekezünk. Szállá­sunktól rövid az út az étkezőig, de kihasznál­va az alkalmat, teletüdövel szívjuk a jó friss, tiszta levegőt. Ez még csak növeli az étvá­gyat, s nem lehet csodálkozni azon, hogy min­den tányér üres lesz. Vacsora után jólesik egy-egy pohár sör s a turistaház cigányzene­kara csak fokozza a jókedvet. Hamar megjön a hangulat, s a fiúk — lehet hogy a sörtől — nekibátorodnak és táncolni viszik a lányo­kat. a lányok hamarabb elfáradnak — s a fiúk zí legnagyobb bánatára — szállásunkra in­dulunk. Tizenegy órakor már ágyban vagyunk. Ahogy később kiderült, a fiúk sajnálták a sok időt az alvásra pazarolni, s már hajnalban bebarangolták a környéket, szalonnát sütöt­tek, de ennek ellenére még a kiadós regge­lit is elfogyasztották. Reggeli után elindulunk megtekinteni Pá­rád nevezetességeit. Megtudjuk, hogy az_ a nagy kastély, amelyben évente sok száz út­törő tölti jutalomüdülését, azelőtt gróf Káro­lyié volt, s annak kapuján paraszt- vagy munkásgyerek nem juthatott be. Az idő sajnos elég hűvös, s jólesik útköz­ben egy kis szaladgálás a futballabda után. Fiúk, lányok együtt rúgják a labdát. Sétánk közben egy ismerős zöld autó tűnik fel az országúton, s mikor mellénk ér, kide­rül, hogy nem tévedtünk. Lengyel elvtárs, gyárunk igazgatója, Tóth elvtárs, a párttitkár, a könyvelőnk és a párt szervező titkára jött meglátogatni bennünket. Ök is beállnak a fut­ballozok közé, s megtörténik a nagy elhatá­rozás: „szabályos” futballmeccs lesz. A nősek és nőtlenek közt megindul a haj­rá. Kétszer tizenöt perc igen komoly erőpró­ba, melyből a nősek kerülnek ki győztesen: 8:6 arányban megnyerik a mérkőzést. A „nagy’1 mérkőzés után jólesik az ebéd. Az üzem vezetői búcsúznak, mi pedig elláto­gatunk a zenés cukrászdába. Tjgy éreztük, hogy a két nap hamar véget ért. Kicsit fáradtan érkeztünk meg. de már az állomáson feltettük a kérdést: Mikor megyünk újra? Reméljük, megérdemelt mun­kánk után a jövőben ismét szervezhetünk ha­sonló kirándulásokat. A „BAKARUHÁBAN7 című új magyar film májusban kerül bemutatásra Salgótar­jánban. A film meséje: A háború napjaiban egy új­ságíró katona és egy cseléd­lány megszeretik egymást. A fiú, mivel érzi, hogy a leány­nak nem tetszene, ha megtud­ná, hogy ő úri családból szár­mazik, azt hazudja, hogy egy nagygazda fia. Vilma, a cseléd­lány, annyira ragaszkodik a bakához, hogy egy éjszakát együtt töltenek a kis cselédszo­bában. A katona különben jó ismerőse Bodrogiéknak, ahol a lány egy ideje szolgál, ugyanis Bodrogi Pirinek ud­varai mielőtt Vilmát megis­meri. Egy alkalommal az új­ságírót Bodrogiék vendégül látják, s elérkezik a kikerül­hetetlen pillanat: az ebéd fel­szolgálásánál összetalálkozik Vilmával, aki rájön, hogy a fiú nem az ő osztályából va­ló, s mély megbántottságában összecsomagol, s elhagyja Bodrogiék házát s a fiúval sem kíván többé találkozni. FILMHÍREK A Hunnia Filmstúdióban most készítik a Melyiket a ki­lenc közül zenefelvételeit. * A Pannónia Filmstúdióban feliratozzák a Vágyakozás cí­mű francia-mexikói, a Kuruzs­ló című francia, a Nevetés a paradicsomban című angol és a Kölni kapitány című nyu­gatnémet filmet, folyik a Gyil­kosság a Dante utcában című szovjet film szinkronizálása. * Április végén új színes, ma­gyarul beszélő szovjet film je­lent meg, címe: Az örök éj­szaka titka. Az izgalmas ka­landfilm története egy mély­tengeri expedíció felderítő út­ját tárja a néző elé. Hajnalodik a címe az új francia bemutatónak. A film egy Földközi-tengeri szigeten játszódik, hőse egy fiatal, ál­dozatkész orvos s egy szép özr vegyasszony. A női főszerepet Lucia Bőse alakítja, az or­vost Georges Marchal játssza. (1957. IV. 27.) Acélárugyári ifjúmunkások Éljen a Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság vezető ereje! Az ellenforradalom irányításában részt vett vezető személyek az igazságszolgáltatás előtt A megyei rendőrfőkapitány­ság jelenti: A megyei rendőrfőkapitány­ság széleskörű nyomozás, va­lamint a már letartóztatott el­lenforradalmi bűnözők vallo­mása alapján megállapította, hogy az október 23-i ellenfor­radalom előkészítésében, an­nak szellemi irányításában, majd az ellenforradalom ideje alatt az ellenforradalom cso­portos akcióinak szervezésé­ben vezető szerepet vittek: SARTÓRIS KÁLMÁN a bá­nyatröszt volt igazgatója. A nevezett az októberi esemé­nyek előtt havi 6050 forintos jövedelmet kapott a népi de­mokráciától. Életkörülményei­re nem lehetett panasz, de el­lensége volt a népi demokrá­ciának és amikor az ellenfor­radalom felkelt, azonnal élére állt. Az ellenforradalmi cso­portok közreműködésével nem engedte, hogy a bányák meg­szakítás nélkül dolgozzanak, s ezzel a salgótarjáni szénme­dencében mérhetetlen kárt akozott. Csak november és december hónapokban közel 24 millió forintos kár keletke­zett szabotázs és ellenforra­dalmi intézkedései nyomán; Emellett a megyei nemzeti bizottságnál a népi hatalom ellen uszító beszédeket tartott, a Szovjetunió és a kommunis­ták elleni harcra buzdítva. LÉNÁRD ANDOR tanár. Apja népi demokrácia elleni szervezkedés miatt már bün­tetve volt. Fia. apja nyomdo- >;ain járva, amikor az ellen- forradalom idején módját ta- 'álta, bekapcsolódott az ellen- forradalomba és részt vett a népi hatalom megdöntésére irányuló tevékenységben. A megyei nemzeti bizottságban mint elnök, majd mint elnök- helyettes működött. Az ifjú­ságot szervezte fegyveres fel­kelésre. Emellett az üzemek­ben sztrájkokra buzdított, és amikor már a dolgozók látva az ellenforradalmi tevékenysé­get, fel akarták venni a mun­kát, fegyveres csoportokkal akadályoztatta azt meg. VÖRÖS LAJOS főmérnök a bányatröszt termelési osztá­lyának volt vezetője, aki Sar- tóris méltó társa volt. A tröszt, tői mind elküldte a munkás­származású dolgozókat és ter­rorizálta a munkát felvenni akaró bányászokat. PÖDÖR MIHÁLY tervosz­tályvezető, DEMETE ATTI­LA építési technikus akinél elfogatásikor még pisztolyt is találtaik. VEREBÉLYÉ GYULA, a bá. nyatröszt titkárságának veze­tője. aki papi szeminárium elvégzése után került jogi pályára s innen került a bá­nyatröszthöz. Verebélyi Gyu­la Mindszenty híveként dol­gozott az ellenforradalom ide­jén. LASSAN JÓZSEF fő­mérnök, aki segédkezett a Sartoris-féle ellenforradalmi csoportnak. BAJTAI JENŐ, a megyei ta­nács igazgatási osztályának volt vezetője, aki a megyei el­lenforradalmi bizottságban mint horthysta tiszt katonai szakértő volt. Ö vette fel a kapcsolatot Rútságon Palla vi- chiny (Pálinkás) őrgróffal és beszélte meg egy ellenforradal­mi páncélos erő Tarján ba való irányítását. Egyik részese volt a megyei tanácson a kommu­nisták halállistára való fel­vételének. Ez a csoport szervezte töb­bek között Pétervásár és Nemti közötti út felrobban­tását. hogy megakadályozzák a munkába járó bányászok szál­lítását és az ellenforradalom megfékezésére megyénkbe ér­kező szovjet csapatok útját. A robbantási terv a népi demok­ráciához’ hű bányászok köz­reműködésével hiúsult meg. A nevezetteket a rendőrség őrizetbe vette, s ellenük az el­járást megindította.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom