Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-04 / 35. szám

VILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népujsű AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ii. Évfolyam, 35. szám. Ára 60 fillér 1957. MÁJUS 4. A proletárnemzetköziség szellemében ünnepelték megyénk dolgozói május 1-ét Talán egy ünnep se lapozott be emberek szívébe s honoso­dott meg úgy, mint május el­seje, a munkásosztály harcos ünnepe, a proletárok nemzet­közi összefogásának szimbó­luma, Megyénk dolgozói, s fő­leg Salgótarján és környéke munkássága már hetekkel az ünnep előtt lázas készülődés­ben volt és várta május else­jét. Különös színt és tartalmat adott e várakozásnak az a kö­rülmény is, hogy a közelgő ünnepen lerójják hálájukat a testvémépeknék, elsősorban a nagy szovjet népnek, a népi demokratikus országoknak, a nyugati áUamak munkásosztá­lyainak azért, hogy segítsé­günkre jöttek az ellenforrada­lom leverésében. Ez a tény megerősítette népünket abban, hogy nemzeti függetlenségünk társadalmi haladásunk egye­düli záloga a munkások nem­zetközi összefogása. Ilyen körülményék között a május elseje kedvezőtlenebb időjárása sem riasztotta vissza a dolgozókat a felvonulástól, hogy hitet tegyenek pártunk, kormányunk célkitűzései mel­lett. Már a kora reggeli órákban vidám, zajos készülődés lá­zától volt hangos a város. Ki­lenc órára mindén üzem, is­kola, vállalat és hivatal, gyü­lekezési helyén volt, s megkez­dődött a felvonulás. Húsz ezren vonultak föl jó­kedvűen a Petőfi térre, a nagy­gyűlés színhelyére. A menetet természetesen az iskolások nyitották meg. Álta­lános iskolások, ipari tanulók, középiskolások jöttek egymás­után színpompás csoportok­ban. Tornászok, karikagyákor­latokat bemutató lányok, ke­rékpárosok tarkították a me­netet. A kis tornászfiúk a tri­bün előtt szép tomagyokorla- tokat mutattak be. A gúla kö­zepén a vöröscsillag tele ga­lambokkal. Semmit sem ron­tott az ötlet kedvességén, hogy a galambok nehezen hagyták el búvóhelyüket és emiatt a gyálcorlat tovább tartott, mint ahogy a gyerekek tervezték. Olyan kedvesek voltak, ahogy úgy igyékeztek, és a többi gye­rekek is mind. A KISZ f iatal­jai világoskék ingekben, sö­tét aljban, nadrágban szép lát­ványt nyújtottak. A diákok után az üzérnek, vállalatok dolgozói vonultak a térre. Élükön a Szénbányásza­ti Tröszt. Elöl bányászegyen­ruhában a fekete gyémánt fel- színrehozói. Majd sorban a Zagyvái Bányaüzem, a Zagy- vapálfalvai Bányagépgyár, a Salgótarjáni Tűzhelygyár. A fiatalok színpompás csoport­ban, különböző nemzetek nép­viseletében, középen egy ko­csin Lenin mellszobra, fölötte a diadalmas vörös csillag, melyről már Ady is azt írta: .. mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt reménye.’1 Szép volt ez a csoport, olyan sokat mond. Kifejezi a szocia­lizmust építő országok széttép- hetetlen összetartozását. hiszen Lenin tanításai és a vörös csillag vezérelnek mindany- nyiunkat. A csoport feje fölött a fehér galambos, világos kék zászló lengett, magasan hirdet­ve elszántságunkat a béke megvédelmezésére. Ezután egy teherautón a gyár legújabb gyártmányai és közöttük egy öntő szobra, ..mintha csak él­ne", hallani innen is onnan is és nagyon meg kellett nézni a „szobrot“, hogy rájöjjünk: va­lóban él. Egy talpig beara­nyozott munkás tartotta „élet­hűen“ a merítő kanalat. A nézők ezután egy másik élő szoborban gyönyörködhet­tek. Egy fehérruhás női alak tartotta magasan a feje fölé a békevágy évezredes jelképét, a pálmaágat. Általában ez a gondolat, hogy békét akarunk, végig vo­nult az egész felvonuláson. De végigvonult az is, hogy nem akármilyen békét. A rengeteg nemzetiszinü zászló mellett mindenütt ott lobogott a mun- izásvér festette vörös zászló és a csillag. Az öt világrész né­peinek összefogását jelképező vörös csillag, amelyet ennek az összefogásnak a segítségé­vel védelmeztünk meg nem­régen azoktól, akik joggal gyűlölik, hiszen az ő zsarnok hatalmuknak vetett véget e ragyogó szép csillag győzelme. Kudarcba fulladt kísérletüket minden üzem dolgozói ötlete­sen jelképezték. Pöffeszkedő. szánalmas „urak’ csoportját rendőrségi, karhatalmi szerve­ink tagjai tették ártalmatlan­ná mindenki hangos éljenzése mellett. Az acélgyáriak mene­tében egy hatalmas munkás­ököl sújtott le rájuk. Nagyon hosszúra nyúlna ez a beszámoló, ha minden üzem, vállalat, intézmény dolgozói­ról írni akarnánk. Minden cso­port szép volt, ötletes, színes. Mindenütt zászló, munkájukat jelképező eszközök, gyártmá­nyok. Táblák, rajtáik a felira­tok a megújhodott párt iránti bizalmat fejezték ki. Egy pár szóval, azonban ok­vetlenül külön meg kell em­lékeznünk a kereskedelmi dol­gozókról, a kenyérgyáriakról, akik derekasan helytálltak az Pothornyik József elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Kedves ünneplő közönség! Ma, május elsején az egész Világ dolgozó népe, különös­képpen a munkásosztály ün­nepli a proletár nemzetköziség nagy ünnepét. Dolgozó népünk e nagy ünnepet a lehetősé­geikhez mérten, de szabad má­jus elsejékhez ihíven ünnepli. Másként ünnepelnek a Szov­jetunió és a népi demokratikus államokban élő dolgozóik, akik szabadon, boldogan, ■ senkitől nem zavartatva fejezik ki ra­gaszkodásukat, örömüket e nagy ünnepnek, május elsejé­nek) A másik oldalon a nyugati imperialista, kapitalista álla­mokban a terrortól üldöztetve, de hitet téve a május elsejei Pothornyik József elv társ ünnepi beszédét mondja. ünnep mellett harcokkal ün­nepli ezt a nagy ünnepet. Magyarországon, 67. éve ün­nepeljük május elsejét. Ebből 53 esztendő volt az, amikor kapitalisták által kizsákmá­nyolva, elnyomva, de harco­san ünnepeltük május elsejét. Az elnyomatás éveiben Emlékezzünk csak vissza, salgótarjáni dolgozók, hogyan ünnepeltük május elsejét? Május elseje előtt a csendőrség. a rendőrség olyan intézkedéseket foga­natosított, hogy letartóztat­ta a kommunistákat, a „kommunista gyanúsakat“, a dolgozók vezetőit. Ezzel akar­ták meggátolni május elsejé­nek megünneplését. Ezenkívül a bányahárók, a gyártulajdonosok elrendelték május elsejének rendes terme­lőnappá való nyilvánítását és külön szigorral, fenyegetések­kel hívták fel a figyelmet, hogy aki május 1-én nem dol­gozik, lesrámolják, munkanél­külivé teszik. Mindezek elle­nére a salgótarjáni dolgozók minden május elsejét harcosan ünnepelték meg. Ebben az időben, az ünnep­lés úgy történt, hogy a dolgo­zók csoportosan mentek az er­dőkbe, Karancsba. Kercsegbe, Gyurtyáposba. Vadaskertbe, kimentek a Jlármashatárhoz, Paptagba stb. Minden csoport­ba akadt egy-egy dolgozó, aki méltatta május elsejének nagy ünnepét és harcra buzdította a részvevőket, az emberségesebb megélhetőségért, a nagyobb darab kenyérért, a nagyobb politikai jogokért, A Salgótarján és környékén elhelyezett csendőrség kevés­nek bizonyult azonban ahhoz, | hogy a salgótarjáni dolgozó-1 kát ünnepségükben meg tud-i ják akadályozni, ezért mező-| gazdasági területekről hoztak 1 csendőrségi erősítést, akikhez | hozzá csatlakoztak az .,Ébre-| dők”, a „Feketeinges sasok“ | és mint a kopók vették üldö-| zőbe a csoportos, ünneplő :| munkásságot. Akiket tudtak, = elfogtak, de legtöbbször az | ünneplők legnagyobb részének § sikerült az elfogás elől meg-1 menekülni, mert minden cső- | port kiállított megfigyelő elv-1 társakat, akik jelezték a ve-1 szélyt. 1919. május elseje, az elsői szabad május elseje volt, ahol | vörös lobogós zászlók erdejé- i ben, itt a. Főtéren Salgótarján | dolgozói felemelt fővel, tele I életkedvvel ünnepelhették má- f jus elsejét. De a külső- és belső reakció | és azok képviselőinek összefo-1 gása lehetetlenné tette Ma-fi gyaronszágon a proletárdikta-1 túra létezését. Ezután, húszon-1 öt éven keresztül a fehérter-l ror, a zsarnokság, az elnyomás { ideje következett. Ennek elle-l nére a fasizmustól üldözve, de í harcosan ünnepeltük május el- \ sejét. Ebijen változás csak akkor; jött létre, amikor 1945-ben a| dicső szovjet nép, hazánkat is i felszabadította a zsarnokság, f az elnyomás alól. Ismét szaba- | dón ünnepelhettük május el-1 sejét. Azóta tizenkét éven ke-1 resztül 1919 májusához híven I szabadon, boldogan ünnepel-1 tűk ezt az ünnepet. Ma, felszabadulásunk óta I tizenharmadszor ünnepeljük a| szabad májust, s ennek az ün-f neplésnek olyan nagy értéket f (Folytatás a 3. oldalon) I Ezek a bajos iskolások Is hozzájárultak a május elsejei íirmn7Ónc foltmMlllúe Ciílrn»á1tn'r A nagygyűlés résztvevőinek egy része. A békét hirdeti ez a tűzhelygyári kislány A salgótarjáni acélárugyári 19-es kommunisták hitet tesznek ellenforradalom nehéz napjai-M ban. Ezért még most félév táv-fi latából is köszönetét kell mon-ff dani nekik. Ugyanígy a zagy- = vapálfalvai Üveggyár dolgozói-j§ nak is. A Salgótarjáni Üveg-1 gyár gyönyörű készítményeits egy ötletes „óriás kerékre sze- j reit mozgó mintaterem mutat-= ta be, de a mi szemünket leg-g jobban mégis a kocsi oldalárab írt piros betűk vonzották,§ amely büszkén hirdette, hogy i= első negyedéves tervüket 121,1§ százalékra teljesítették. Hát = nem nagyszerű? Ha mindens üzem munkásai így dolgoznak, 1 rövidesen anyagilag is telje- ^ sen kiheverjük az ellenforra-g dalom okozta károkat és akkor § aztán semmi akadály a dolgo-ff zójfc életszínvonalának emelése fi előtt. A felvonulást a. nyomdaiparig dolgozók fejezték be. A him- g nusz hangjai mellett gálám-ff bök szálltak az ég felé, azután M Jakab Sándor, a megyei Inté-=f zö Bizottság elnöke megnyi-M tóttá a nagygyűlést. Majd át-1 adta a szót Pothornyik József s elvtársnak, a Magyar Szocia-1 lista Munkáspárt Központid Bizottsága tagjának, aki a kö-g vetkezőkkel kezdte beszédét: ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom