Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-29 / 42. szám

1937. MÁJUS 29. NÓGRÁDI Népújság 3 ség különböző híreszteléseit. Ez év április 13-án a Reuter angol hírügynökség Bécsből keltezett hírében azt adta a nyugati világ tudomására, hogy „ct Kádár-rendszernek nem sikerült újból {kiépíteni a kommunista pártot“. Továb­biakban azt írja a tudósító, hogy „Sok esetben 50 százalék­kal magasabb bért fizetnek ugyanazért a munkáért a párt­ba lépő munkásoknak, de sok száz munkást elbocsátották, mert nem volt hajlandó a ' pártba belépni”. Így tájékoz- j tátják a szabad világot a mi munkánkról és mi ezen csak | mosolyogni tudunk. A párt- j szervező munkánkban mi to­vábbra is azon vagyunk, hogy a munkások ilyen arányát megőrizzük, vagy még erősít­sük. Az MSZMP azonban nem­csak munkásokat tömörít so­raiba, hanem a dolgozó pa- j rasztság és más foglalkozásúak I legjobbjait is. Ha ebből a , szempontból vizsgáljuk párt- j tagságunk összetételét, megál­lapítható, hogy akkor sem rossz ugyan a helyzet, de fel­tétlen van javítani való is. Az összetétel javítását elsősor­ban a dolgozó parasztság, a szocialista szektor dolgozóival kell elérni. Sajnos, a szécsényi járás kivételével minden járá­sunknál alacsony a termelő­szövetkezeti és egyénileg dol­gozó parasztok aránya. Olyan nagy paraszti jel­legű járásokban is, mint a balassagyarmati, pásztói járások, nagyon kevés tsz-tag a 7 kh holdon aluli dolgozó paraszt van a pártban. Még kevesebb párttagunk van 7 kli-om felüli középparasztokból. A lemaradás okát abban kell keresni, hogy e járá­sok sem fejtettek ki elég politikai munkát a dolgo­zó parasztság felé, emellett erős szektásság is tapasz­talható volt e dolgozó réte­gek irányában. A pártnak az újjászervezés során — a pásztói járást ki­véve — sikerült magába tö­möríteni az értelmiség leg­jobbjait is. Eredményt hoztak azok az ankétok, amelyeket a pártbizottságaink időben el­kezdtek. Ma a műszaki értel­miségből és a pedagógusokból vannak legtöbben a pártban. Az orvosok terén nem tudtunk jelentősebb eredményt felmu­tatni, éppen ezért a közeljö­vőben e rétegre is több figyel­met kell fordítani. Az átigazolás során általá­nos tapasztalat volt, hogy az üzemi pártszervezeteknél sok­kal magasabb követelménye­ket támasztottak a pártba va­ló felvételnél, mint a falusi, de még inkább a hivatali párt- szervezeteknél. Ez ellen szívós munkát folytattunk és sikerült az átigazolások során a dolgo­kat egyenesbe hozni. Az utóbbi időben sokkal ve­szélyesebb jelenség ütötte fel fejét pártszervezeteinknél —a békülékenység. Ez tapasztal­ható úgy az átigazolásnál, mint egyesek magatartásának elbírálásánál. Véleményünk szerint az országos pártértekez’etnek módosítani kellene az MSZMP tagfelvételre vo­natkozó irányelveit is olyan értelemben, ha a felső szerv nem hagyja jóvá a taggyűlés által elfogadott pártba való felvételét, ak­kor az ne kerüljön újból napirendre az alapszerve­zeti taggyűlésen, Ezt több'olyan tény teszi szük­ségessé, ami túlnő az alapszer­vezet hatáskörén. Nem egy esetben tapasztal­tuk, hogy párt, állami, gazda­sági vezetők, de még pártszer­vezetek is menteni próbálnak olyan személyeket, akiknek súlyos párt- és népellenes cse­lekedetük volt, vagy cseleke­detük több egyszerű megté­vesztésnél. Olyanok is gyakran előfordulnak, hogy más szerv­től elbocsátottakat minden in­formáció nélkül felveszik, rit­kább esetben vezető beosztás­ba is. Körülbelül úgy jellemez­hetnénk a helyzetet, ahogyan távolodunk októbertől, no­vembertől úgy felejtünk, úgy puhul a szívünk, tompul éber­ségünk. Ez nagyon komoly ve­szélyeket rejt magában. Ellen- forradalom után a békülé­kenység, a megbocsátás előse­gíti az ellenforradalmi elemek sorainkba férkőzését, aktivizá­lódását. Ne feledjük, hogy az ellenforradalmat még nem semmisítettük meg minden te­rületen, hogy nekünk az ellen­séggel szemben kérlelhetetlen­nek kell lenni és az ellenség elleni harc nemcsak rendőrsé­gi, igazságügyi feladat. Elvtárgak! Nem lennénk igazak és sér­tenénk azoknak az idős elv­társaknak az önérzetét, ha a pártépítésnél nem emlékez­nénk meg azoknak az idős, il­legális pártmunkában, mun­kásmozgalomban is résztvett elvtársak bátor, fáradtságot nem ismerő munkájukról, amit a párt újjászervezésé­ben végeztek. Erőt és időt nem kímélve szervezték a pártot, magyarázták az eseményeket olyan meggyőzően, amit sokan irigyelhetnek. Feltétlen meg­becsülendő az idősebb elvtár­sak munkája és ezt a megyei és járási pártbizottságoknak tettekben kell igazolni és na­gyobb mértékben a vezetésbe, bevonni. Az idősebb elvtársak: mellé sorakoztak az 1945-ben pártba lépettek népes tábora is, akik kitartottak a párt mellett. Jelenleg is a párt­tagságunknak 70 százaléka 1945—48-ban lépett a pártba. Az idősebb kommunisták mel­lé azonban felzárkóztak az if­jak is és azok az elvtársak, akiket mi eddig szociáldemok­ratáknak mondtunk. Ez az idő nem úgy tette fel a kér­dést, ki volt MKP vagy ki volt SZDP, hanem úgy, hogy ki állt helyt kommunista mó­don és aki ilyen volt, az idő ezeket az elvtársakat, erős, szilárd egységbe hozta. Pártunk neve: Magyar Kommunista Párt legyen Pártéletünket az jellemzi, hogy a párttagság az alap­vető kérdésekben egységes Pártéletünk néhai Sajnos, több pártszerveze­tünknél fellelhető az egészséges pártéíetet emésztő intrika. A megyei pártbizottság a közel­múltban megtárgyalta a kér­dést és megállapította, hogy az intrika fő oka a társadalom megbillenéséből ered. Mindén egyéb ok bizonyos fokon er­re vezethető vissza. Több eset­ben tapasztaltuk, hogy most sokan nagyon okosak, utólag mindent tisztán látnak és fe- lelősségrevonják, vagy leg­alábbis piszkálják azokat az elvtársakat, akik november­ben, decemberben a bonyolult helyzetben tanács, segítés nél­kül egyet-kettőt botlottak. Több helyen előfordul, hogy az MSZMP vezetői és az MDP azon vezetői között, akik most nem kerültek be a párt­vezetésbe msm jó a viszony. Ahelyett, hogy segítenék a vezetésbe újonnan bekerült elvtársakat, szívesebben bírál­ják, sokszor nem eléggé segí­tő módon. Nézeteltérésre ad okot az is, hogy a korábban MDP-ből kizárt, de most helytállásuk alapján a pártba került elvtársak is keresik igazukat és nyíltan vagy burkoltan támadják azokat, akik annak idején a legtöbb esetben helyesen, pártszerűen léptek fel a hibák ellen. Sok esetben az emberi gyarlóság, a jellembeli gyengeségek is int­rikát okoznak. A funkcióra való törekvés, az egyéni ér­dek előtérbe helyezése, a kö­zösségi ügynek, mind olyan dolog, ami vitára ad alapot, éppúgy, mint több elvtárs esetében le nem zárt. nem tisztázott személyi ügyek. Mindezek mellett azonban megvan az is, amit sok im-' rikus elvtársunk észre sem vesz, hogy az ellenség, a zavarosba halászók kívülről szinte élesztik az Intrikát, ese­tenként biztatást is ad­nak, mert tudják, ha ők rést ütnek a pártegysé­gen. akkor már közelebb jutottak céljukhoz. A megyei pártbizottság is, de a járási, városi pártbizott­ságok is időben felléptek e veszély ellen. Ezeknek meg is vannak az eredményei, de sokkal eredményesebb lett volna ez, ha még inkább elvi­leg lépünk fel. Ezt még foko­zottabban aláhúzza az a ta­pasztalat Is. hogy néhány alapvető elvi kérdés megér­tése, alkalmazása körül van baj. nézeten van. Egyhangúlag el­fogadja a Központi Bizottság­nak, a kormánynak különbö­ző kérdésekben hozott határo­zatait, intézkedéseit és küzd azok megvalósításáért. Párí- életünket jellemzi az is, hogy pártrendezvényeinken a párt­tagság bátran, felelősségtelje­sen vitatja úgy a politikai, mint a szervezeti, személyi kérdéseket. Pártszervezeteink­nél olyan élet van, mint az 1945—1948-as években volt. Ugyanakkor meg kell mon­dani azt is, hogy elvtársaink igen kevés részénél a Jugo- ezlávok irányában képviselt állásfoglalásában elfogultság, a régi értékelés melletti szim­pátia található. Másoknál — ugyancsak a párttagság kis részére vonatkozik az is, hogy a Rákosi—Gerő vezetés hi­báit kétkedéssel fogadják. Mindezek azonban az alap­vető kérdéseket - nem érintik, a párttagság egységes cselek­vésére nem hatnak ki. Erre a pártszervezeteink időben felfigyeltek és azóta — rész­ben a központi sajtó és rádió segítségével — megmagyaráz­ták e kérdések, helyes értel­mét. Párttagságunkat foglalkoz­tatja a párt neyie is. Bár szí­vesen emlékezünk vissza az MSZMP 1920-as években ki­fejtett eredményes munkájá­ra, de még szívesebben emle­getik ez MKP harcos forradal­mi múltját. Véleményünk is az, hogy az országos pártérte­kezlet foglalkozzon e kérdéssel és javasoljuk, hogy pártunk neve legyen MKP. Ugyancsak javasoljuk, hogy az intéző bi­zottsági, alapszervi elnökök elnevezéséről térjünk át a politikai bizottság, végrehajtó bizottság, titkár elnevezések­re. Pártéletünk ez igen pozitív oldalai mellett megvannak az ellenforradalom utámi helyzet­ből adódó negatív vonásai is. iy negatív vonása Főleg alapszervezeteínknél tapasztalható a határozatok meghozatala, végrehajtását, a kritikát és a pártfegy elmet rosszul értelmezik örvende­tes a pártszervezeteink életé­ben, hogy a legkülönbözőbb kérdéseket alaposan megvi­tatják. Ez feltétlen jó, ez kell, de a baj ott kezdődik, amikor a többség megszavazza a ja­vaslatot, amivel at határozat­tá emelkedik, a kisebbség a határozat feletti vitát tovább folytatja, nem egy esetben az utcán. Nem akarják megérte­ni egyes elvtársak, hogy ezt nem lehet folytatni, mert ez a pártnak csak árt,, hogy ez ellenkezik a demokratikus centralizmussal. A javaslat a többség jóváhagyása után határozattá válik és akkor azt a kisebbségnek el kell fogad­ni, arról egységesen kell be­szélni az elfogadott határozat­nak megfelelően, annak szel­lemében kell cselekedni. A határozat után vita nincs, ak­kor már a munkának kell kezdődnie. A véleményét et­től valaki fenntarthatja és jo­ga van ezt felsőbb szervek­nek írásban vagy szóban je­lenteni, de nincs joga a ha­tározatot vitatni, vagy nem végrehajtani. Ha valaki ezt tieszi, akkor ez már ellentét­ben áll a szervezeti szabály­zatban lefektetett párttag kö­telességeivel, ezért súlyosabb' esetekben pártfegyelmi jár. Nagyon meg keli nekünk ezt szívlelni, feltétlen változtatni is kell rajta. A pártmunka stílusáról Szólni kívánok a pártmunka stílusáról is. Az, hogy a párt milyen módon valósítja meg politikai célkitűzéseit, hogyan hajtja végre a kitűzött felada­tokat, nem lehet közömbös számunkra. A pártmunka stí­lusa fontos kérdés, kell is ke­resni az újat, a jobbat, de nem helyeselhető az, ami a közelmúltban néhány he­lyen tapasztalható volt, hogy mindenki kereste az új munkamódszert és a ré­gi bevált gyakorlatot telje­sen mellőzték. Volt pártszervezet, ahonnan a központi bizottsághoz men­tek új módszerekért. Az új munkastílus nem is olyan új, mint ahogyan keresik azt töb­ben. A magyar munkásmozga­lom is dolgozott már olyan munkamódszerekkel, amikor azok igen eredményesek vol­tak, Ez a felszabadulás utáni időkben is megvolt, főleg ami­kor az MKP betartotta a le­nini normákat. A pártban szi­lárd elvi cselekvési egység volt kollektív vezetéssel, a töme­gekre támaszkodva, annak bi­zalmát élvezve haladtunk elő­re. Ma ugyanezen az úton já runk. Megszűnt a káros egy­személyi vezetés, a túlzóit centralizmus, állandóan erősö­dik a tömegkapcsolat. Ha to­vábbra is megőrizzük pártunk egységét, ha a jövőben is tá­maszkodunk a tömegekre, ak­kor pártunk erős lesz, akkor nem maradnak el a politikai, gazdasági sikerek. Éppen ezért nekünk feltét­len változtatni kell politikai munkánk azon fogyatékossá­gán, hogy csak a párttagokra terjed ki. Az eltelt fél évben pártszervezeteink erejét telje­sen lekötötték az átigazolásból adódó szervezési feladatók. Pártszervezeteink erejéből nem tellett a pártonkívüliek körében végzendő felvilágosí­tó munkára, a termelés pártel­lenőrzésére, az ifjúság, a tö- megszervezetek pártirányítá­sára stb. Ezekért a mulasztá­sokért a felsőbb pártszerveze­tek is felelősek, mert a futá­rokhoz hasonló gyors munkát végeznek. Kevés az alsóbb pártszervezeteknél töltött idő és éppen ebből kifolyólag hiányzik az elvi, módszerbeni segítés. Itt kívánom megje­gyezni, hogy igazuk van azoknak a sal­gótarjáni járáshoz tarto­zó elnököknek, akik az utóbbi időben sokalják az értekezleteket. Nekünk feltétlenül több segít­séget kell adni az alapszerve­zeteknél. Vegyünk részt veze­tőségi üléseken, taggyűléseken, hogy ott a helyszínen segíthes­sünk. Erre annál is inkább szükség van, mert több alap- szervezetnél igen rossz állás­pontok vannak a pártonkívü­liek felé. Nem akarnak ve­lük foglalkozni és néhol még becsületességüket is kétségbe vonják. Ez nem vall kommu­nista mágatartásra, nem viszi győzelemre a párt politikáját. A kommunistáknak állan­dóan a tömegek közt kell élni, dolgozni, hogy felso­rakoztassunk minden be­csületes embert mögénk a szocializmus építésére. A jó politikai munka kiala­kítását gátolja még az a tény is, hogy nincs mindenütt meg az aktívahálózat, nincs rend­szeres tájékoztatás. Szükséges, hogy az alapszervezeteink előbb kapjanak tájékoztatást minden, még az úgynevezett kényes kérdésekről is, mert ez egyik előfeltétele annak, hogy az alapszervezeteket az ese­mények ne érjék váratlanul, hogy agitációnk támadjon, szí­nes, meggyőző legyen. Alap­szervezeteinknél helyes, ha a politikai-munka megjavításá­ra, aktívahálózatot hoznak lét­re és a járási, városi pártbi­zottságaink pedig a reszort­vezetőkkel is foglalkoznak és megvalósítják a differenciált vezetést. A politikai munkánál kell szólnunk a sajtó munkájáról is. A Nógrádi Népújság a kez­deti komoly hibák után ered­ményes munkát végzett az el­lenforradalom leverésében, az ellenforradalom által okozott eszmei zűrzavar csökkentésé­ben. Személyekről írt leleplező írásai hasznosak voltak. A ter­melés beindításánál, a mező- gazdaságban felmerülő problé­mák megoldásánál is nyújtott némi segítséget. A lap legfőbb hibája az, hogy jóformán min­den rovata elmarad az élet fejlődésétől, az élet által fel­vetett kérdések megmagyará­zásától, ismertetésétől. A párt­építési rovata az utolsó 1—2 számtól eltekintve a lap leg­gyengébb oldala volt. Kevés a lapban az elvi cikk, az ellen­séges nézetek elleni írás. Az újságnak nem sikerül átfogni a megyét, a felmerült problé­mákat, a gazdaságos termelést a jó tapasztalatok elterjeszté­sét stb. Nehezíti ezt az is, hogy hosszú, nem egyszer száraz, unalmas írások töltik ki a he­lyet. A lap munkatársainak feltétlen emelni kell politikai és szakmai felkészültségüket, hogy minél jobb munkát tud­janak végezni. A kádermunkáról Kádermunkánk vizsgálatá­nál abból a fontos tényből kell kiindulni, hogy úgy a párt, mint az állami és gazdasági vezetők túlnyomó többsége megállta a helyét. Minden el­lenséges nyomás, fenyegetőzés ellenére kitartottak a marxiz­mus—leninizmus eszméje mel­lett. Sok elvtársunk ebben az időben nagyot fejlődött önálló­ságban, vezetési gyakorlatá­ban. A vezető beosztásúak kö­zül kevés volt olyan, mint Böl­cső Pál, a rétsági járási ta­nács elnökhelyettese, aki la­paktáit az ellenforradalmá- rokkal, vagy olyan, mint Ha- ray Tibor, az Acélgyár sze­mélyzeti vezetője, aki 12 év után most vallotta be, hogy német katona volt és elmon­dása szerint kényszerítették a 2700 forintos, plusz a prémi­ummal járó állásra. A párt intéző bizottsága helytelen cselekedetnek tartja a funkcionáriusokról szóló köz­leményt, amelyet november­ben adott ki — amely a párt állami és gazdasági vezetőket fizikai munkára küldi vissza. Különösen láttuk ezt a Kínai Kommunista Párt „Még egy­szer a proletárdiktatúráról” cí­mű cikke után. Éppen ezért az intéző bizottság ezt a hibát ki­javította, az akkor megbélyeg­zett elvtársakat párt, állami, gazdasági élet különböző, terü­leteire helyezte. Hajdú József és Rácz Károly személyét ille­tően az intéző bizottság a ko­rábbi véleményét fenntartotta. Az elkövetett hibából levontuk a szükséges tanulságokat és azóta a volt pártfunkcionáriu­sokkal, vagy az ellenforradal­márok által leváltott, de meg­bízható és jó vezetőkkel a leg­különbözőbb helyeket megerő­sítettük. E téren még van elég tennivaló. Különösen, kisebb beosztásokban még akadnak olyan egyének, akik az ellen- forradalommal lepaktáltak, vagy vezetői voltak. Azon dol­gozunk, hogy ezekről a he­lyekről is mielőbb eltávolítsuk az oda nem való elemeket; Szükséges azonban megjegyez­ni, hogy ez nemcsak pártfel­adat. Néhány gazdasági, álla­mi vezető ilyen esetekben, amikor ezeket elbocsátják, le­váltják, előszeretettel hivatko­zik a pártbizottságra, a párt utasításra, hogy a jó fiú szere­pében díszelegjen. A pártszer­vezetek megmondják vélemé­nyüket nyíltan, de az ellenfor­radalom elleni harc nemcsak a pártszervezetek feladata, ha­nem más vezetőké is. Jegyez­zük meg, az ellenforradalom nemcsak a pártfunkcionáriu­sokat üldözte, hanem a mun­kásból ley gazdasági, állami vezetőket is. Azt tartsák szem előtt az ilyen elvtársak, hogy ha ők így viselkednek, esetleg egy-két ember szemében jó fiúk lehetnek, de a többség elítéli az ilyen magatartást. Kádermunkánk egyik hiá­nyossága, hogy még több elvtársnak nem rendeztük a személyi ügyét az októberben tanúsított magatartása miatt, és nem eléggé emberségesen jár­tunk el néhány esetben. Sok félreértésre ad okot a hallomás alapján mondott vé­lemény, a rossz visszaemléke­zés. Ezeken feltétlen változtat­ni kell és okulva az október előtti hibákból, a kádereknek nyíltan, őszintén mondjuk meg hibáit, erényeit. Ne gyűjtöges­sük alkalmakra, hanem mikor azt észleljük, azonnal közöl­jük. Reméljük, e téren hama­rosan rend lesz és tisztázunk minden zavaró körülményt. A pártépítés feladatairól A pártépités terén levő fel­adataink a következők: 1. Tovább kell növelni a párt erejét. Május 1-ével a pártépítő munka nem zárult , be. A munkások, dolgozó pa­rasztok és értelmiség., közjil többen kimaradtak, — külön­böző okok miatt — akiknek a belépésükkel a párt erősödne. Feltétlen keressük meg azokat az elvtársakat, akik a pártba valók, foglalkozzunk velük, se­gítsük pártba való felvételü­ket. A párt erejének növelése érdekében elvileg, szervezeti­leg harcolni kell az intrika megszüntetéséért. Ehhez a me­gyei és járási bizottságnak az eddigieknél több elvi, gya­korlati segítséget kell adni az alapszervezéteknek. 2. A pártmunkában a töme­gek körében, a helyszínen végzett munkát kell fő feladat­nak tekinteni. A felső szervek a munka közben segítsék az alsóbb pártszervezeteket. Kü­lön figyelmet kell szentelni az alapszervezeti munka megja­vítására, ezért több vezetőségi ülésen, taggyűlésen vegyünk részt, legyünk többet az üze­mekben, falun stb. Az alap­szervezeti vezetők eredménye­sebb munkája érdekében —az eddigi tapasztalatok felhaszná­lásával — tovább folytassuk képzésüket. Alapszervezeti ve­zetőségeinknél meg kell oszta­ni a munkát és á reszortfele­lősökkel a járási, városi bizott­ságok többet foglalkozzanak. Meg kell valósítani a differen­ciált vezetést, az aktivistákkal való foglalkozást, valamennyi párttag aktivizálását. 3. Javítani kell a politikai munkát Most az lesz a köz­ponti feladatunk, hogy emel­jük a párttagok színvonalát és egyúttal odahassunk, hogy te­vékenyen részt vegyenek a párt életében, egyben pedig fo­kozzuk a párt befolyását a pártonkívüli tömegekre, kerül­jünk közelebb hozzájuk és taitsuk a pártot harci készen­létben az ellenforradalmi erők elleni harcra. A jobb politikai munkában több helyet kell adni a revizionizmus elleni harchoz. Többször kell szólni a 12 év eredményeiről, a dol­gozók megváltozott életéről. Fokozottabb agitációs és pro­pagandamunkát kell kifejteni a nacionalizmus ellen, mert a 25 éves Horthy-nevelés és az ellenforradalom e téren nagy fertőzést végzett. A naciona­lizmussal, a sovinizmussal szembe kell állítanunk a proletár-nemzetköziséget, azo. kát a ragyogó példáikat, amiket a szocializmust építő testvéri népek az ellenfor­radalom leverésében, a nép­gazdaság helyreállításában nyújtottak. Politikai munkánkban to­vább kell folytatni az ellen- • forradalom elleni agitációs és propagandamunkát. Az eddig nagy sikereket elért, előadásos propagandát folytassuk. Java­soljuk a központi bizottság elé, hogy bel- és külpolitikai, párt­életünk időszerű kérdéseiről a jövőben is legyenek előadá­sok és javasoljuk mint a párt­oktatás egyik fő formája elfo­gadására. Politikai munkánkban na­gyobb figyelmet szenteljünk a pártonkívüli dolgozókra, mert azok becsületesen dolgoznak és meggyőző munkánkkal kell felsorakoztatni a párt mögé. A meggyőző munka eredmé­nyessége érdekében foglalkoz­tassunk minden párttagot és a tömegszervezeteket is lás­suk el feladatokkal. Nap. mint nap keli a tömegbizalmáért harcolni, hegy mielőbb kija­víthassuk az ellenforradalom által okozott erkölcsi, anyagi károkat. 4. Kádermunkánk jó elvég­zése a közeljövőben a leg­fontosabb feladattá lép elő, A párt újjászervezése, a nem­zetgazdaság helyreállítása után következő feladatok jó elvég­zése a kádereken múlik.- A kádermunkánkban a fő figyel­met a politikai megbízható­ságra é- azokra az elvtársakra kell fordítani, akik átestek a tűzkeresztségen. Türelmes, ne­velő munkával, elvi képzéssel gondoskodjunk a káderek fej­lődéséről. hogy azok mielőbb megtestesíthessék a jó vezető minden tulajdonságát; Tsz-ek, vállalatok, egyénileg dolgozó parasztok! • A Bercell Gépállomás különböző talajnrankákat, növényápolási munkákat, kaszálást, fuvarozást vállal erőgépeivel, gépkocsijaival, vontatókkal. A munkadij ki­mutatást minden községi ta­nácsnak, tsz-nek és vállalatnak megküldtük. Igénybejelentés személyesen, vagy telefonon történhet a gépállomáson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom