Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-15 / 38. szám
4 NÓGRÁDI Népújság 1957. május IS. Tizenháromszor ZrZic'?vUt:;rnbQn A „Váratlan vendég“ Nógrád megyében Budapesten mutatta be először a Déryné Színház Priestley a „Váratlan vendég” című izgalmasan érdekes három- felvonásos színművét. A színiház áprilisi műsora: a remek darab. a kitűnő előadás meghozta a várt sikersorozatot. Az 50. előadás után érkezik az együttes Nógrád megyébe. hogy a produkció a Déryné Színház • lelkiismeretes munkával megalapozott sikereit öregbítse. A iáték izgalmas cselekménye a nézőket állandó feszültségben tartja, amely nem lohad le a vég- kifejlődés utolsó pillanatáig sem. Birling textilgyá- rosék eljegyzési ünnepet ülnek. Az ün- » népi hangulatba robban be Goole detektívfelügyelő, aki egy aznap öngyilkossá lett leány ügyében nyomoz. A nyomozás izgalmas és szellemes párbeszédekkel telt fordulatainak e hó 13-án Bű glyasa Ija, 14-én Salgótarján, 15-én Kisterenye, 16-án Rétság, 17-én Ho- mokterenye, 18-án Mizserfa és 19-én Szécsény közönsége lesz a tanúja. Az eleven hús-vér figurákat Vámos Ilona. Jurik Júlia. Ács Rózsi. Árva János, Tassi Béla, Győrvári János és Gyimesi Tivadar játsszák Both Béla rendezésében. Ez valóban gond, meg kell Naponta több száz dolgozó méItatlankodását lehet hallani, amikor sör helyett puszta ígéretet kapnak. Kétség kívül az utóbbi időben zavar állt be a sörellátásban. A miértjét keressük. Ujlákz Endrét, a Sörforgal• mi Vállalat salgótarjáni telepének vezetőjét kerestük fel. Mondhatjuk, bennünket is meglepett az iroda falán elhelyezett 16 Oklevél, amely a kirendeltség jó munkájáról taIgazán követésre méltó Kedves jelenetnek voltam tanúja a minap a •Salgótarjáni Állami •Áruházban. A kultúr- cikkeket és rövidárut árusító osztályon volt dolgom. Amint az árukiadásra várakoztam, előttem egy idősebb nőnek csomagolt egy kedves kiszolgáló egy nagyobb csomagot. A néni megkérte, hogy a vásárolt porcelánárut csomagolja kissé jobban mint azt általában szokásos, mert postára szeretné adni. „Szívesen”-— volt a felelet és már eleget is tett a kérésnek. Amikor a becsomagolt árut próbaképpen megrázta, kiderült, hogy nem elég masszív. Szétbontotta és még egyszer becsomagolta* Csak akkor adta át, amikor már „postaképes” volt a csomagolás, (Ezzel azonban még nem fejeződött be az ügy. Amint a később vásárolt edény csomagolására vártam, arra lettem figyelmes, hogy az előbbi vevő egy szép kis virágcsokrot nyújt át annak a kedves kiszolgálónőnek, aki olyan előzékeny volt hozzá. „Fogja csak kedves — mondta a zavarában elpiruló fiatal nőnek — szívből vettem, mert szeretem a ■kedves, előzékeny embereket.’’ Jó lenne minél több ilyen kedves jelenetet látni. T, K-né núshodvk. Különösen nehéz a mun'kújuk, hiszen egy szűk udvarban van a sörforgalmi, szeszforgalmi és ecetértékesítő vállalat. Szűkében vannak a helynek és bizony komoly murikára van szükség, hogy mégis biztosítsák a zavartalan sörellátást. — Munkánk tfcét irányú. Mi palackozunk és fejtünk. Igaz, fejtőnk már rég idejét múlta s nagyon nehéz biztosítani az ellátást. — Ez a sör ellátás problémája? — Korántsem. A probléma egyedül csak a sör. Például április hónapban 70 vagon sör fogyott el és mégis kevésnek bizonyult. —■ Mennyi sörre lenne szükség* — Nem tudjuk megmondani mennyi kell, <mert lehet akármennyi, az mind elfogy. Most ezer hektoliterrel több K íváncsi gyermektekintetek vesznek körül, amikor a Salgótarján Forgácstelepi iskolába lépünk, pedig most inkább mi vagyunk kíváncsiak arra. hogy hogyan készülődnek Cserháti—Siliga: Hamupipőke című négyfelvo- násos meseoperettjének bemutatójára. Kérésünkre a tanulók pillanatok alatt félrerakják a padokat és részleteket mutatnak be a darabból, mely csupa kedves, és megható jelenetből áll. Hamupipőkét kis gyermekkorában is bemutatja a darab, amikor még él az édesanyja. A gyermek Pipőkét Vág völgyi Erzsiké II. osztályos tanuló alakítja: Üde gyermekhangjával mosolyt csempészve a néző arcára. A felnőtt Pipőkét Baár Marika VII; osztályos tanuló hozza elénk. A kislány szerénysége pontos mását adja a mesebeli kislányénak. Nyerges Erzsébet a királyfi alakítója is eléggé jő munkát végez. A mostoha mama és a mostoha testvérek, szerepük érdekességét nem használják ki eléggé, félve a »kinevetéstől“, holott éppen azon van a hangsúly, hogy jót nevessen rajtuk a kö- : zönség. Annál egyszerűbb fogyott el, mint az elmúlt év áprilisában és mégis kevés. — Milyen a sörfogyasztás Salgótarjánban? — Erre csak egy számot tudok mondani. Tizenháromszor annyi sör fogy el, mint nyolc évvel ezelőtt. — Mennyi sört palackoznak egy hónap alatt? — Átlagosan 500—550 hektolitert, ami 65—70 ezer családi és kis üvegnek felel meg. Bizony, nem könnyű munka ellátni a dolgozókat. Ügyelni 1kell nagyon a tisztaságra. A kirendeltség dolgozói lelkiismeretes munkát végeznek. Most vállaltálc, hogy második negyedéves tervüket 5 százalékkal túlteljesítik. S ha kapnak elegendő sört, ígérik, nem lesz hiány. A dolgozók nagyon megszerették és igen keresik a sört. Reméljük, a Moirovnyán Lajbs játéka a lakáj szerepében. A kisfiú nagyszerű humorérzékkel és kitűnő mozgással mutatja be a boroshordó jelenetet, felnőtt és gyermeknézők jóízű kacagása közben. Igen kedves és mutatós a tündérek kara. Tizenkét első- és második osztályos kislány fehér balettruhában táncol és énekel. A Hamupipőkét 19-én és 29-én mutatják be a gyermekek a Forgács-bányatelepen és a városi kultúrház- ban s meglehet, hogy majd Losoncon is. Elismerés és köszönet illeti Köröskényi Zoltán tanárt és a többi pedagógust, a sok fáradozásért, valamint köszönet illeti a szülőket, akik személyenként 70 forinttal járultak hozzá a jelmezek elkészítéséhez, ugyancsak köszönet az Állami Áruháznak,, akik díszletekkel járulnak hozzá az operett sikeréhez. A z előadás bevételének egy részéből a tervek szerint hangszereket vásárol az iskola a zeneszakkör számára, a másik részét pedig jutalmul budapesti és balatoni kirándulásra költik a gyerekek. Sok sikert kívánunk a bemutatóhoz! A pásztói járás több községében tanácsülésen foglalkoztak az iskolás gyerekek mozilátogatásának problémájával. Csecsén Papp László iskolaigazgató igen helyesen azt javasolja, hagy minden olyan filmet, amely nem 16 éven felülieknek szól, és témájánál fogva megfelel a gyermekeknek, külön előadáson mutassanak be az iskolásoknak. Ez nemcsak a gyerekek számára lenne előnyös, hanem a felnőtteknek is, ment így zavartalanul nézhetnék a filmeket, hiszen ha sok a gyerek, akkor mindig zajosak az előadások. A palotási gyerekeknek különösen fontos lenne ez. A legutóbbi tanácsülésen arról beszéltek a tanácstagok és a vendégek, hogy az iskolában vezessék be a kisebb testi fenyítéseket, hogy a gyerekeket leszoktassák a kártyázásról. Ez persze helytelen javaslat, de tény az, hoigy valamit tenni kellene. A szülőket és pedagógusokat nagy felelősség terheli azért, hogy a gyerekek zugkártyázással töltik szabad idejüket. Ha ugyan csak a szabad idejüket töltik ezzel, mert régi tapasztalat, hogy a zugkártyázásra rászokott gyerekek a tanulás rovására is biztosítana1!: erre szabad időt. Itt a szülőknek és a pedagógusoknak összefogva kellene dönteni, hogy mivel lehetne legjobban lekötni a gyerekek érdeklődését. A küA Borsosberényi Állami Gazdaságban olyan esemény történt, amelyre eddig Nó.g- rád megyében nem volt példa. A gazdaság parancs nevű tehenének a mesterséges megtermékenyítés után ikerborjai születtek. Az ikerborjak Dán-vörös leszármazottak és mind a kettő egészséges. Egyébként a gazdaság igen szép állatállománnyal rendelkezik, amióta mesterséges megtermékenyítéssel oldani lön mozi-előadásoknak semmi ákadálya, ezt minden ‘községben helyileg oldják meg. Még arra is lehetőség van, hogy külön ifjúsági filmeket hozassanak le a gyerekek számára. Ha írnak a megyei moziüzemi vállalathoz, készségesen meghozassák a kért filmet Budapestről. szaporítanak, emelkedik a* elletési arány. Ma még nem mérhető le, milyen mértékben, de feltétlen bevált a mesterséges megtermékenyítés. Egyébként a gazdaság Olaszországba, Angliába, Svájcba és különböző külföldi országokba is szállít élőmarhákat. Az újonnan született ikreket nem adják el külföldre, mert tanulmányozni akarják fejlődésüket. jövőben találnak is többet az italmérésekben. Hamupipőke bemutatója Forgács-Bányatelepen Mesterséges megtermékenyítés után ikerboriak születtek r~^VáK 5. SVEJK A SALM UTCAI RENDŐRSÉGEN IX: A bolondokházában töltött szép, verőfényes napok után Svejkre az üldöztetés keserű órái következtek: Braun rend- őrfelügyelő a bűbájos Néró császár korabeli római hóhérlegények kegyetlenségével , rendezte meg a Svejkkel való találkozás jelenetét. Éppoly könyörtelenül, mint ahogy akkoriban mondták: „Dobjátok ezt a zsiványt, ezt a keresztényt. az oroszlánok elé’“, úgy mondta Braun rendőrfelügyelő is: ..Dugjátok a karcerbe!” Egy szóval se többet, se kevesebbet; Épp csak, hogy valami sajátságosán perverz kéj villant fel Braun rendőrfelügyelő úr szemében. Svejk meghajolt és büszkén így szólt: s—• El vagyok rá készülve, Uraim; ha jól sejtem, a kar- cer valami cellát jelent, és az még nem olyan borzasztó. — Jobb lesz, ha nem sokat pimaszfcodik itt nekünk — mondta a rendőr, aki bekísérte, mire Svejk így felelt: — Én nagyon is szerény vagyok, és hálás vagyok mindenért, amit értem tenni tetszik. A cellában egy mélabűs férfi ült a priccsen. Apatikusan üldögélt és arcáról világosan lerítt, hogy amikor a fogdaajtó zárja megcsikordult, nem is gondolt arra, hogy a nyíló ajtótól a szabadulását remélje. •— Alászolgája, kedves uram — mondta Svejk, leülve mellé a priccsre — nem tudja véletlenül, hány óra van? — Nekem az óra nem istenem — felelte a mélabús férfi; — Nem is olyan rossz itt — szőtte tovább Svejk a beszélgetés fonalát — ezt a priccset gyalult fából csinálták. A komoly férfiú nem válaszolt. felállt s gyors léptekkel fel és alá kezdett járkálni az ajtó meg a prices közötti szűk térségben, mintha sietne, hogy megmentsen valamit. Svejk közben érdeklődéssel szemügyre vette a falakra körroölt feliratokat. Az egyik feliratban azt a fogadalmát közölte egy ismeretlen fogoly, hogy életre-halálra harcolni fog,, a rendőrség ellen. Szövege igy szólt: „Ezért még szorultok." Egy másik fogoly ezt írta: „Bújjatok a fenekembe, kakastollasok." Egy harmadik csupán a következő egyszerű ténymegállapításra szorítkozott: „Itt ültem 1913. június 5-én és tisztességesen bántak velem. Josef Marecek. kereskedő, Vrsovice." És volt olyan felirat is, amely szinte megrázta az embert mélységével: „Irgalom, nagy Isten ...” és alatta: „Le vagytok sz.” Az sz betűt azonban áthúzták és oldalt nagy betűkkel odaírták: ,.EJTVE”. Melléje egy költői lélek a következő verset jegyezte fel: „Búsan ülök kint a patakparton, egy sugár még táncol a vizen, de a dombra már leszállt az alkony, ott él az én drága kis szívem.” A bánatos férfiú, aki úgy rohangált az ajtó és a prices között, mintha maratoni futóversenyt akarna nyerni, megállt, kifulladva visszaült régi helyére, tenyerébe hajtotta a fejét és hirtelen felordított: — Eresszenek ki! — Nem, nem eresztenek — mondta aztán, mintegy önmagának — nem és nem. Már reggel hat órától itt vagyok. Közlékenységi rohama támadt, kiegyenesedett és megkérdezte Svejktől: — Nincs magánál véletlenül egy szíj, hogy végezzek magammal? — Ezer örömmel állok a rendelkezésére — felelte Svejk, kikapcsolva a nadrágszíjat — még sohasem láttam, hogy az emberek hogy kötik fel magukat a fogdában egy nadrág- szíjjal. — Csak az a bosszúság — folytatta körülnézve —, hogy nincs itt semmiféle kampó. Az ablakkilincs nem fogja megtartani. Legfeljebb ezt a prics- cset próbálhatja meg. ha letérdel mellette, ahogy az Emauzi-kolostojban csinálta az a szerzetes, aki a feszületre akasztotta fe! magát egy fiatal zsidólánv miatt. Én nagyon szeretem az öngyilkosokat, úgyhogy csak tessék vidáman hozzálátni. A komor férfiú, miután Svejk a kezébe nyomta a szíjat. ránézett a szíjra, odavágta a sarokba, majd sírva fakadt, s miközjoen fekete kezével a könnyeit mázolgatta, Ilyen visítások törtek ki belőle: — Nekem kicsinyeim vannak, én részegségért és szemérem elleni vétségért ülök itt, jézusmária, szegény, szerencsétlen feleségem, mit szólnak majd ehhez a hivatalban? Nekem kicsinyeim vannak, én részegségért és szemérem elleni vétségért, ülök itt — és igy tovább, a végtelenségig. Végül mégis megnyugodott egy kicsit, az ajtóhoz ment. s elkezdte rugdosni és ököllel verni. Az ajtón túl lépések hangzottak fel, majd egy hang beszólt: — Mit akar? — Eresszenek ki! — mondta a bús férfi olyan hangon, mint akiben egy csöppnyi életkedv se maradt. — Hová? — kérdezték az ajtó túlsó oldaláról. — A hivatalba! — felelte a szerencsétlen atya, férj, hivatalnok, iszákos és szeméremsértő. Erre csak gúnyos kacaj, kísérteties kacaj volt a válasz a folyosó csendjében, s a lépések ismét eltávolodtak. — Ha nem tévedek, ez az úr gyűlöli magát, azért nevet-* te úgy ki — mondta Svejk, miközben az elkeseredett férfiú visszaült mellé. — Egy ilyen rendőr, ha dühös, sok mindenre képes, és ha még dühösebb, akkor mindenre képes. Üljön csak nyugodtan. ha már nem akarja felakasztani magát és várja meg a dolgok alakulását. Hogyha hivatalnok, nős és gyerekei vannak, akkor elismerem. hogy borzasztó hely zetben van. Biztos meg van győződve róla. hogy elbocsátják az állásából, ugyebár? — Azt én nem tudom — sóhajtott a bánatos férfi — mert magam sem emlékszem rá, hogy mit műveltem, csak azt tudom, hogy kidobtak valahonnan és én vissza akartam menni oda. hogy szivarra gyújtsak. Pedig nagyon szépen kezdődött. Az osztályvezetőnk a névnapját ünnepelte és meghívott bennünket egy kocsmába, aztán átmentünk egy másikba, harmadikba, negyedikbe. ötödikbe, hatodikba, hetedikbe, nyolcadikba, kilencedikbe. — Ne segítsek számolni? — kérdezte Svejk. — Én az ilyesmibe otthon vagyok, egyszer huszonnyolc kocsmát jártam végig egy éjszaka. De azt meg kell adni, hogy sehol se ittam többet három sörnél. — Egyszóval — folytatta a szerencsétlen hivatalnok, akinek a főnöke oly nagyvonalúan ünnepelte a neve napját — amikor már túl voltunk vagy egy tucat ilyen butikon, észrevettük, hogy elveszett az osztályvezetőnk, pedig spárgára kötöttük és úgy húztuk magunkkal, mint egy ebecskét. Ezért visszamentünk mindenhová. hogy megkeressük őt, és a végén egymást is elvesztettük, míg aztán a legvégén egy vinohradyi éjjeli kávéházba kerültem, egy nagyon rendes helyre, és ott valami likőrt ittam, csak úgy üvegből. Hogy azután mit csináltam, arra nem emlékszem, csak azt tudom. hogy már itt a rendőrségen, amikor behoztak, mind a két biztos úr azt jelentette a tap írtban, hogy bongtam, szíTcremsértöen Viselkedtem, elvertem egy hölgyet, a zsebkésemmel szétvagdostam egy idegen kalapot, amit a fogasról vettem le. szétkergettem a női zenekart, mindenki előtt megvádoltam a főpincért, hogy ellopott tőlem egy húszkoronást, összetörtem annak az asztalnak a márványlapját, ahol ültem, és egy ismeretlen úrnak, aki a szomszéd asztalnál ült, szándékosan beleköptem a feketekávéjába. Egyebet nem csináltam, legalábbis nem tudok visszaemlékezni rá. hogy még valamit tettem volna. És higgye el nekem, hogy én egy olyan rendes, intelligens ember vagyok, akinek minden gondolata csak a családja. — Mit szól ehhez? Elvégre nem vagyok egy duhaj! — Sok munkájába került, amíg összetörte azt a márványlapot? — kérdezte Svejk válasz helyett nagy érdeklődéssel. — Vagy egyszerre törte össze? — Egyszerre — felelte az intelligens úr. — Akkor el van veszve —* mondta Svejk mélabúsan. —• Magára fogják bizonyítani, hogy szorgalmas gyakorlatozással készült rá. — És annak az idegen úrnak a kávéja, amibe bele tetszett köpni, rummal volt vagy rum nélkül? És nem várva választ, megmagyarázta: — Ha rummal volt, akkor nagyobb lesz a baj, mert úgy drágább. A bíróságon mindent kiszámolnak és összeadnak, hogy legalább egy bűntett kijöjjön belőle. — A bíróságon ... — suttogta csüggedten a családapa és lehorgasztva a fejét, abba a kellemetlen állapotba zuhant, melyben a lelkiismeret faldos- sa az embert. — És otthon tudják már —< kérdezte Svejk —, hogy le tetszik csukva lenni, vagy megvárják, amíg benne lesz az újságokban? — Gondolja, hogy benne lesz az újságokban? — kérdezte naivul a hivatalfőnök neve napjának áldozata. (Folytatjuk)