Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

4 NQíaiOiUl Napujság 1957. május 1L ,- S. 1 V Érdekességek - furcsaságok ■■■aUBBBI o flOOBHBHBiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiillllliliiiliiiiiliiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiililllllli ” milllllllllllllllllllll Szakállas hír Norvégiából A norvég hadseregben nagy port vert fel az a probléma, hogy a tisztek, tiszthelyette­sek és katonák viselhetnek-e szakállt, vagy sem. A vitára az adott okot, hogy egy hajóegy- ség parancsnoka elrendelte egyik szakállas kormányosá­nak megborotválkozását. Ed­dig a tengerészek a férfiasság méltó jeleként növeszthettek szakállt. Most a hadügymi­niszter a következőképpen próbálta megoldani a kérdést: Ha egy újonc szákállal vonul be a hadseregbe, akkor to­vábbra is viselheti szakaiját. A borotváltképű újoncok katonai szolgálati idejük alatt viszont nem növeszthetnek szakállti Összeütközött a földalatti JVéir Yorkban - 60 sebesült New York Brooklyn város­részben összeütközött két földalatti szerelvény. Hat­van ember megsebesült. Az első, nyolc kocsiból álló sze­relvénynek két állomás kö­zött meg kellett állnia, mert elromlott a fékje. Az utána következő hat kocsiból álló szerelvény már nem tudott lefékezni és belefutott az első szerelvénybe. Hamarosan tűz­oltókocsik, elsősegély-csopor­tok és mentőkocsik siettek a szerencsétlenség színhelyé­re. A hatvan sebesült közül húszat kórházba kellett szál­lítani) \ bíróságon kérte, tiltsák be férje álmait Érdekes beadvánnyal fordult a chicagói bíró­sághoz egy Plantz ne­vű asszony. Azt kérte, hogy bfrői'ulön" tiltsák' meg férjének, hogy el­ső feleségéről álmod­jék. A biróság közölte az asszonnyal, hogy nem áll módjában senkinek sem az álmait megtiltani. A férj csodálkozva* érte­sült feleségének kéré­séről és azt mondotta: „Álmomban, miért ne beszélgethetnék megbol­dogult első feleségem­mel? Hiszen 17 évig vol­tunk házasok!’' Miniatűr város épül Klagenfurtban A hollandiai Maduro- dam liliputi város mintá­jára most az ausztriai Klagenfurtban is miniatűr város építését kezdték meg. Ez emlékezten majd Swift „Gulliver utazásai” című gyermekregényéböl ismert törnék országára. A most épülő parányi vá­roska a Mine urop nevet viseli majd, mint a minia­tűr Európa rövidítését. A városkában 1:2$ arány­ban felépitik Európa na­gyobb városainak minden nevezetesebb épületét. A miniatűr város területe 14 000 négyzetméter lesz. A város építése a hol­land Lorijn irányítá­sával folyik, aki Madu- rodamot is. építette. A klagenfurti miniatűr város nemcsak kitűnő szórakozóbeiy lesz a gyer­mekeknek, hanem idegen- forgalmi érdekesség is, ami előreláthatólag sok külföldit vonz ma,id KIív- genfurtba. A bollandini Madurodamnak ugyanis négy esztendő alatt több mint hárommillió látoga­tója volt. A most épülő Mineuropnak városi taná­csa is lesz. amelyet min­den második évben újra választanak a klagenfurti középiskolai tanulók kö­zül. UJJASZULETO DOKUMENTUMOK Számos olyan történelmi doku­mentum maradt az utókorra, amelyet már megrágott „az idő vasfoga”. Hosszú-hosszú évek alatt a különféle fényhatások, mikroorganizmusok és vegyi elvál- toztatások teljesen eltüntették a betűket. Egészen a legutóbbi időkig az ilyen értékes anyagok elvesztek a tudomány számára. A Szovjet Tudományos Akadé­mia legutóbbi ülésszakán Dmit- rij Jerasztov fiatal tudós ismer­tette módszerét, amellyel helyre­állítja a „kárbaveszett”- doku­mentumokat. A módszer lényegét az ultra­viola és infravörös sugarak al­kotják. E sugárzások rendszeres adagolásával teszik olvashatóvá anyagokat. Az új módszer se­gítségével az akadémia laborató­riumában először olvastak el egy XII-XVIII. századbeli dokumentu­mokat, amelyeknek teljes szöve­gét a múltban még nem sikerült kivenni. Többek között ..helyre­állították” egy XII. századbeli gö­rög nergament kéziratot és egy 1522-ből származó német okiratot. Az új módszer Jelentős segítsé­get nyújt a történelembúvárok­nak. Kellemes végrendelet A nyugat-németországi Rhe­da városában a kora délutáni óráktól a késő hajnali órákig száz személy nagy vacsorán vett részt, hogy megünnepelje a 30 esztendővel ezelőtt el­hunyt Paul Fritzer halálának évfordulóját — mert igy szólt az elhunyt végakarata..; Az idős emberek napi étkezésénél nélkülözhetetlen a méz és a tej Walter Dobarauer neves bá­csi orvostanár orvosok előtt tartott szakelőadásában ki­emelte az idősebb emberek ét­rendjének rendkívül fontos­ságát. Az orvostanár szerint a korosabb férfiaknak és nőknek'testsúlyuk minden ki­logrammjához számítva na­ponta másfél gramm fehér­jét, 40 gramm zsiráüékot és megfelelő mennyiségű szén­hidrátot kell fogyasztaniok. Különösen tanácsos a méz és a tej fogyasztása. Ebből a két fontos táplálékból, min­den idősebb embernek minél többet kell fogyasztania, Egy ültében megivott 5 liter sört egy osztrák paraszt Walter Schultz, willachi pa­raszt fogadott, hogy együlté- ben megiszik 5 liter sört és fél liter erős pálinkát. Schultz a fogadást megnyerte, de alig hagyta el a vendéglőt, össze­esett az utcán és meghalt. 1 A VILÁG i'EGNAGYOBB VÁSÁRA é * = Negyvenöt or- \ szag 13 500 kiállí- itőja vett részt a \ milánói XXXV. \ Nemzetközi Áru- ? mintavásáron, a | világ legnagyobb |ilyenfajta kiállítá- \tán. \ A XXXV. Nem- í közi Árumiritavá- 1 tár egyik legna- • ayobb attrakciója I az arab kávéház \ saját zenekarával. iA kávéházban ká- ? vé mellett csinos 1 lányok arab és | berber táncaiban \gyönyörködhet a 1 látogató. Amerikában egy kétéves gyermek megölte anyját Chatherina Brenham, a Virginia-állambeli Cleentwoodban házkö­rüli munkája során a konyhában magára hagyta kétéves fiacs­káját és a hálószobába ment ágyat vetni. A gyermek játék közben lerántotta a fogasról apja vadászfegyverét és babrálni kezdte. Játék közben megrántotta a ravaszt és az élesre töl­tött fegyver elsült. A golyó áthatolt a háló­szoba ajtaján és eltalál­ta a 22 éves anyát, aki kórházba szállítás köz­ben meghalt. Mi újság a Romhányi Cserépkályhagyárban Hegyek közé ékelve, szinte vadregényes tájon helyezke­dik el megyénk egyik kicsi, de termékeit tekintve fontos üzeme, a Romhányi Cserép- kályhagyár. A napokban ide látogattunk el, hogy beszámol­junk olvasóinknak mi újság ebben a gyárban? * Március 1-től a gyár havi terve magasabb mint az el­múlt év bármelyik hónapjá­ban volt s ezt a tervet a gyár dolgozói becsülettel teljesítik is. Ennek egyik alapja, hogy a február 12-től működő gáz­fűtésű alagútkemencét gon­dos és szakszerű munkával úgy sikerült átépíteni, hogy az most a költséges fatüzelésű kemencék használata nélkül is biztosítja a megkívánt mennyiségét. Régebben példá­ul 24 óra alatt 18—20 csille (ahogy ott nevezik: kocsi) kályhacserepet égettek ki, most pedig már elérték a napi 23 kocsit is. A gyár növekvő termelésé­nek másik fontos alapja a helyes bérpolitika. A dolgo­zók ugyanis teljesítménybér­ben végzik munkájukat. Ugyanakkor növekedett a ke­resetük a törvényesen végre­hajtott béremeléssel is. A jö­vőt illetően bizonyára jó hatá­sa lesz a műszaki dolgozók számára kidolgozott pérmium- rendszemek. Az igazgatói alapból ugyanis olymódon részesítik jutalomban a mű­szákiakat, hogy az az első osztályú gyártmányok növe­kedését, a selejt csökkenté­sét eredményezze a terv tel­jesítése mellett. Az igazgató által havonta kiosztásra ke­rülő prémium egyes célfel­adatok elérése után járó ösz- szegét előre meghatározták, s így bármelyik műszaki dolgo­zó rendszeresen figyelemmel kísérheti, hogy munkájának eredményei után milyen jöve­delemre számíthat. Ezenkí­vül a minisztérium negyed­évenként részesíti jutal­mazásban a gyárat, amely feltételeinek eléréséhez a ha­vi premizálás céljai is segítsé­get nyújtanak. Mindezek pe­dig olyan irányban hatnak, hogy csökkenjen az önköltség, s az év végén nyereségrésze­sedés kiosztására kerülhessen sor. * • Ebben az évben mintegy 150 ezer forintot fordítanak a gyár fejlesztésére. Ebből egy gépet állítanak munkába, amely megkönnyíti a samott őrlését, valamint bővítik a mázolóműhelyt. Azonban még így is sok gondja marad a gyár vezetőségének. Nincs megfele­lő széntároló helyük, fürdő, ebédlő, kultúrterem is nagyon elkelne. Egyelőre azonban a népgazdaság teherbíróképessé­ge nem tesz lehetővé nagyobb beruházást. Felmerül annak gondolata is, hogy érdemes lenne bővíte­ni a gyárat is, hiszen a pécsi üzemmel együtt az ország cse- répkólyhaszüleségletének csak mintegy a felét képesek kielé­gíteni. Alapanyaguk lenne ele­gendő, kielégítő minőségben, s mint mondják, külfö’dről is érdeklődtek a gyártmányuk iránt. Valóban érdemes lenne e kéréssel foglalkozni, s ha majd gazdasági helyzetük lehe­tővé teszi, fejleszteni a gyárat. Nemcsak azért, mert a cserép­kályha tartós és gazdaságos, hanem mert a rétsági járás szinte alig rendelkezik ipari üzemmel. Nagy sikert arattak a romhányi iskolások , A romhányi általános iskola tanulói hat ifjú nevelő rende­zésében nagy sikerrel adták elő a cserépkályhagyár kul- túrotthonóban Móricz Zsig- mond: Légy jó mindhalálig című regényének színpadi változatát. Nyilas Misi szere­pét a VII. osztályos Balázs Júlia játszotta mély átéléssel és szép szövegmondással. A terem zsúfolásig megtelt és a közönség meghatottan nézte n felnőttek világában vergődő kis Misit. A darab nagy sike­rére való tekintettel a kultúr- gárda tervbe vette, hogy a kö­zeli falvakban is tartanak elő­adásokat. Egyetlen üzemben a selejt egy százalékkal való csökkentése 560000 forintot jelent!- Néhány szó a tűzhelygyári termelésről és a pártszervezet munkájáról — A Salgótarjáni Tűzhely­gyár dolgozói méltón büsz­kék az ellenforradalom leve­rése utáni nagyszerű terme­lési eredményükre. Nagyon mélyről indultak el. Az esztelen kéthónapos sztrájk súlyos károkat okozott a tűz­helygyárban is. Nemcsak ar­ról van szó, hogy sokmillió értékű termelés esett ki; az emberek tudatában keltett zűrzavarok, a munkaerkölcs rendkívüli meglazulása és ezen felül a nacionalista, so­viniszta uszítás nagyon ne­hézzé tette a gyár vezetőinek munkáját. Bármilyen nehéz is volt, ha az út nem is volt egyenletesen felfelé Ívelő, ha időnként kudarcok, megtorpa­nások nehezítették a munkát, mégis ha a tűzhelygyári dol­gozók számot adnak eddig végzett munkájukról: nem kell szégyenkezniök sem má­sok, sem pedig önmaguk előtt. A gyár vezetősége és a munkások kollektívája kez­dettől fogva ösztönző, bátorító erőt kapott a bajok, nehézsé­gek idején a dolgok nehezeb­bik végét vállaló kommunis­táktól. És ha visszatekintünk az elmúlt hónapok nehéz har­caira, az elért eredmények el­választhatatlanul összenőttek az üzem kommunistáinak te­vékenységével. A gyár legöntudatosabb dolgozói már november első napjaiban megkezdték a párt­szervező munkát. Egy félév­vel vagyunk az események után, de még jól emlékszünk az akkori nehéz napokra. Nem járt minden kockázat nélkül ez a munka, de a tűzhelygyá­ri kommunisták nem hátráltak meg. Szervezték a pártot és ez egyet jelentett a termelés megindításának szervezésével. A kommunista kiállás nem azt jelentette, hogy valaki szépen nyilatkozzon — dol­goznia, termelnie kellett. Kez­detben a dolgozók egy része be-bejárt a gyárba, de a ter­melés rendkívül lassan indult meg. Demagóg elemek azt sze­rették volna, ha ezek után „úriember módra" élnek — magas órabért követeltek a kirábbi teljesen igazságos tel­jesítménybérezés helyett. A gyárvezetés tudta jól, hogy mire megy a játék. A párt- szervezet segítségét kérte, hogy elhárítsák az útból a ter­melés pozitív alakulásának ezt a rendkívüli akadályát. És a munkáspárt tagjai szembe­szálltak e káros nézettel. A tűzhelygyár termelő üzemei­ben október után sem volt órabér; a dolgozókat korábbi teljesítményük átlagbérével számolták el. És január 11-től bevezették a termelés és a termelékenység hatékony ösz­tönzőjét a darabbérrendszert. Természetesen ezzel még nem oldották meg a problé­mát. Nagyon sok baj volt a munkafegyelem megszilárdí­tásával. Nemcsak az okozott problémát, hogy igen nagy volt a „lógás" az üzemekben, ha­nem az is, hogy nem tartot­ták be a technológiai fegyel­met. A műszaki vezetés itt is a pártszervezet segítségét kérte. Megküzdőitek ezzel a nehézséggel is. A lelkes, fá­radságot nem ismerő munka meghozta eredményét. Bizo­nyítói ennek: a termelés egyenletesen emelkedni kez­dett, pozitív irányban alakult az önköltség, lassan-lassan csökkent a selejt is, — és egyre nőtt a pártszervezet sú­lya és tekintélye s természe­tesen az új párttagok száma is. Márciusi termelésük 7 szá­zalékkal magasabb volt, mint az október előtti! Az öntödei selejt 6.8 százalék volt. És ami talán legjobban mutatja a tűzhelygyári munkáskollek­tíva eredményes, elismerésre méltó munkáját: első negyed­évi mérlegük már nyereség­gel zárult! M inden jól. a lehető leg­jobban megy a tűzhely­gyárban? Természetesen nem erről van szó. A tűzhelygyári pártszervezetnek többszáz tagja van — hatalmas erő ez. Munkájuk elválaszthatatlan az elért munkasikerektől. És nem lebecsülhetnek ezek a sikerek. És mégis a tűzhely­gyári dolgozókat figyelő azt tapasztalja, hogy az elért eredmények túlságosan meg­nyugtatták a pártszervezet vezetőit. Pedig nyilvánvaló, hogy rengeteg még a tenni­való. Nem egy jel mutatja, hogy a munkafegyelem terén még nagyon sokat kell tenni­ük. A februári öntödei selejt 6,37 százalék volt, s ez már­ciusban nemhogy csökkent, hanem emelkedett — 6,8 szá­zalékra. Nem rossz* eredmény ez, még így sem — mondhat­nák — de ha arra gondolunk, hogy az egy évvel ezelőtti 4,9 százalék volt, akkor másként kell értékelnünk a dolgokat. P ártunk és kormányunk minden lehető alkalom­mal felhívja figyelmünket, hogy jelenlegi helyzetünkben a legfőbb feladat a gazdasá­gos termelés biztosítása. Na­gyon nagy feladatok vannak a tűzhelygyári dolgozók előtt az önköltség csökkentése te­rén. Ha minden dolgozó sze­mélyes ügyének tekinti a se­lejt alakulásának kérdését, csupán gondosabb munkával, a jelenlegi műszaki feltételek mellett is elérhető — mond­juk — a selejt egy százalék­kal való csökkentése. Nem nagy dolog, miért csinálunk belőle ilyen nagy „felhajtást”. Csak «látszólagosán kis dolog, ez az évi egy százalékos se- lejtcsökkentés. Évi gazdasági jelentősége több mint 560.000 forintot jelent — csupán az öntödében, és a számítást igen leegyszerűsítve, mert a selejt útja nem egyszer az üzemből tovább fut. Szállítási költség és az újraolvasztás megint- csak pénzbe kerül. Van-e lehe­tőség a fenti 1 százalékos se- lejtcsökkentés elérésére? Fel­tétlen. Ha a pártszervezet mozgósítja az üzem kommu­nistáit és azok által valameny- nyi dolgozót, elérhető a kitű­zött cél. Hogyan foglalkozik a párt- szervezet az utóbbi időben a termelés kérdéseivel? — tet­tük fel a kérdést több üzem­részben az elvtársaknak. A válasz mindenütt megegyező: taggyűléseken beszélünk ró­la. Beszélnek, „úgy általában", Hogy mennyire általában, bi­zonyítja ezt az a körülmény is, hogy találkoztunk két olyan intéző bizottsági taggal, aki nem ismerte a termelési jnutatók legalapvetőbb szá­mait sem. Természetes, hogy ezek alapos ismerete nélkül nem lehet hatásos a pártszer­vezet termelési agitációja. A dolgozók elismerik a pártszervezet munká­ját, vezetését, de nemcsak a pártonkívüliek, hanem a párt­tagok is hiányolják, hogy rit­kán járnak be üzemekbe a vezetők, ritkán beszélnek el velük. Ha ez a megnyilatkozó bírálat nem lenne helyénva­ló, akkor a pártszervezet ve­zetői biztos meghallgatták volna már a dolgozóknak azt az okos javaslatát, hogy a se­lejt csökkentése érdekében helyes lenne a gyárvezetés valami’yen dijat tűzne ki a legminimálisabb selejtet el­érő. vagy éppen selejt nélkül dolgozó munkások jutalma­zására. Életrevaló, megvaló­sítható javaslat — az anyagi érdekeltség rendkívül komoly ösztönző erő! Igazságtalanok lennénk, ha egyoldalúan állítanánk be a pártszervezet munkáját. A munkafegyelem lazaságának egyik megnyilvánulása, hogy a dolgozók nem kis része ko­rábban fejezi be munkáját a rendes időnél és a hátralévő öt-tíz. vagy tizenöt percet a gyárkapuban várják meg. Ezek a dolgozók arra hivatkoznak, hogy rosszul jár az órájuk. A pártszervezet úgy akarja meg­oldani az így adódó problé­mát, hogy szirénát szereltet fel. s ez jelzi majd a munka végét. így megoldódik a prob­léma? (Mint a munkafegye­lem megszilárdításának egyik lassítóját említjük meg azt a helytelen gyakorlatot is, hogy üzemen belül és munkaidő alatt terjeszti a hírlapárus az újságokat. Miért nem reggeli idő alatt?) * pártszervezetnek nem volt még olyan hatásos agitációs fegyver a kezében a termelés növelése érdekében, mint amilyen most van: gaz- gaságos termelés esetén az év végi nyereségvisszatérítésre gondolunk. A dolgozók leg­személyesebb ügyévé tudjuk tenni a termelést ha megértet­tük, hogy minden egyes dol­gozó munkája közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy lesz-e, és ha igen. milyen arányú lesz az évvégi nyereségvisszatérí­tés. Az elért eredmények még ■jobb, még odaadóbb munká­ra kell, hosy ösztönözzék a tűzhelygyári kommunistákat. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom