Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. május 11. (Folytatás az 1. oldalról) re—Losonczy-csoport a pol­gári pártok képviselőivel kez­dettől fogva teljes egyetértés­ben, egy fronton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szocializmus állásai­nak feladása, az ország kül­politikai elszigetelése, a szo­cializmus táborából való ki­szakítása, a Szovjetunióval való szembeállítása kérdésé­ben. A polgári pártokban kez­dettől fogva a szélső jobbol­dali elemek ragadták kezük­be a vezetést és kizárták be­lőle azokat a kisgazda és nem­zeti parasztpárti politikuso­kat, akik az elmúlt években részt vettek a kommunisták vezetésével a szocializmus építésének munkájában. — Az októberi koalícióban részt vett, akkor újból meg­szervezett Szociáldemokrata Pártnak puszta létrehozása is az ellenforradalom legveszé­lyesebb politikai támadását jelentette a munkásosztály hatalma ellem Célja a mun­kásosztály kettészakítása, a testvérharc felújítása volt. — így az októberi pártszö­vetségben részvevő Kisgazda, Szociáldemokrata és Petőfi- párt, Tildy, Csorba, Kóthly, Kelemen, Bechtler, Bibó La­jos vezetése alatt, Mindszenty áldását élvezve, minden fel­lépésével az ellenforradalom kommunista- és népellenes, szovjetellenes céljait támo- gattq. Ez az októberi koalíció még így is, minden ellenforradal­mi iparkodás ellenére is csak a beköszöntő és a fügefalevél szerepét játszotta az ellenfor­radalom számára. A Horthy- fasiszta burzsoázia gyorsan létrehozta a Demokrata Nép­párt, Katolikus Népszövetség, Keresztény Magyar Párt, Magyar Függetlenségi Párt, Magyar Élet Pártja. Katoli­kus Párt. Demokratikus Unió, Keresztény Front. Magyar Forradalmárok Pártja, Ma­gyar Forradalmi Ifjúsági Párt elnevezésű politikai csoporto­sulásait; Ezek csak az ismer­Mindez, amiről eddig szól­tam; a népköztársaság elleni fegyveres támadás, a fehérter­ror, a burzsoá pártok feltá­masztása, a gyárak, a föld visszakövetelése a régi tulaj­donosok számára, pontosan megfelel a társadalmi reakció, más szóval az ellenforradalom elveinek és gyakorlatának; Az a körülmény, hogy a Nagy Imre—Losonczy-cso- port egyvonalban harcolt tebbek. Egyedül Újpesten 74 politikai párt alakult ezekben a napokban. (Élénk derültség.) Volt ezek között a pártok között — mint látjuk — né­hány egészen jó hangzású, úgynevezett demokrata, forra­dalmi elnevezésű párt is. De kérdem: forradalmi lesz-e egy párt ■— amely a kormányhoz írt beadványában Mindszenty miniszterelnökségét követel­te —. attól, hogy Mindszenty szoknyájától nem messze álló keresztszülői — nagy ravaszul — a „Magyar Forradalmárok Pártja" nevet adták neki? Nem! Ez attól még hamisítat­lan ellenforradalmi párt ma­radt — De a politikai pártok mellett a tőkések újra létre­hozták az olyan szolid szerve­zeteket, mint a Háztulajdono­sok Országos Szövetsége, a Ke­reskedők Központi Szövetsé­ge. A Kisgazdapárt akkor hirtelen született orvoscsoport- ja pedig a Kis Újság novem­ber 2-i számában már a Horthy-világ hírhedt Orvosi Kamarájának létrehozását kö­vetelt Mihelics Vid, a Demokrata Né noárt Hazánk című lapja november elsejei számában még csak kártérítést követel az államosított gyárak és a kiosztott földek volt tulajdo­nosai számára, de már ugyan­az nap bent járt a parlament­ben egy küldöttség, amely a száznál kevesebb munkást al­kalmazó üzemek visszaadását követelte a volt tulajdonosok számára. — Ezek az igények és köve­telések azonban már nem fér­tek össze a Magyar Népköztár­saság alkotmányával. Ezért határozták el már október utolsó napjaiban a magyar or­szággyűlés feloszlatását. Ezért nyilatkozott Csorba János a Kisgazdapárt terveiről az „Igazság” című lap november elsejei számában úgy, hogy a Kisgazdapárt az 1945-ös párt­arányok alapján akarja az új koalíciót, követeli az Elnöki Tanács megszüntetését és „lé­nyegében” népköztársaság he­lyett köztársaságot. a Horthy-fasiszta -burzsoá ellenforradalommal a Ma­gyar Népköztársaság élet­érdekei ellen, az ellenfor­radalmat nem változtatja forradalommá, A Nagy—Losonczy-csoport élen járt a párt elleni uszításban, ajtót-kaput nyitott az ellenfor­radalom számára. De ez nem változtathatja forradalmárrá Mindszentyt, Maiétert, Király Bélát, Dudást, hanem inkább azt bizonyítja, hogy Nagy lm. réék elárulták a' párt, a ma­gyar nép, a népköztársaság, a haza érdekeit. — Vannak, akik szemünkre vetik, hogy mi sokat beszélünk az ellenforradalomról és ezzel összefüggésben a Nagy Imre- fé’e árulókról. Szemünkre ve­tik, hogy ehelyett miért nem beszélünk inkább a régi hibák­ról. a Rákosi-féle vezetés szek­tás és dogmatikus irányvonala által okozott károkról, a tör­vénysértésekről. — Világosan meg kell mon­danunk, hogy két gyökeresen különböző kérdésről van szó. Ha nem akarunk súlyosan vé­teni pártunk és népünk érde­kei ellen, akkor nem feledkez­hetünk meg a múlt hibáiról. Mi nem is feledkezünk meg ezekről- Tudjuk, hogy a volt vezetők hibái hallatlanul ár­tották a párt és az állam te­kintélyének és feladatunk minden módon megakadályoz­ni e hibák megismétlődését. Azt is tudjuk, hogy ezek a hi­bák zavarták a fejlődést, gyen­gítették a magyar proletárdik­tatúra erejét, jogos elkesere­dést váltottak ki a tömegekből s így szerepet játszottak abban is. hogy az ellenforradalom éket verhetett a párt és a dol­gozók egy része közé. Ezzel viszont az ellenforradalom kedvező feltételeket tudott te­remteni a népköztársaság elleni általános támadásra. — De világosan meg kell mondani, hogy a volt vezetés minden, még oly súlyos hiba ellenére is a szocializmus épí­tésének útján vezette a pártot és az országot. Nem gyengíte­ni, hanem erősíteni igyekezett a munkás-paraszt államot, nem gyengíteni, hanem erősí­teni igyekezett a Magyar Nép- köztársaság és a szocialista tábor baráti és szövetséges vi­szonyát. — Ezzel szemben Nagy Im- réék árulók voltak, akik fel­adták a szocializmus pozícióit és élére álltak az ellenforra­dalom szovjetellenes uszítá­sainak. Nagy Imréék mindent megtettek az ellenforradalmá­rok és imperialisták azon cél­ja érdekében, hogy a Magyar Népköztársaságot eltávolítsák legigazabb barátjától, a Szov­jetuniótól, kiszakítsák hazán­kat a szocialista táborból, és így elszigetelve odalökjék az imperialista ragadozók zsák­mányául. Nagy Imréék a marxiz­mus—leninizmus tanainak revizionista meghamisítá­sát, a párt megsemmisí­tésére törő csoportharcu­kig minden tettükkel a front túlsó oldalát, az el­lenforradalom oldalát szol­gálták. (Helyeslés.) Nagy Imre az ellenforradalmat szolgálta A forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységéről A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány tagjai november első napjaiban sza­kítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban levő Nagy Imre- kormánnyal. Ilyen körülmé­nyek között jött létre és ala­kult meg a mai forradalmi munkás-paraszt kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres segít­ségét kéri az ellenforradalom szétveréséhez és a rend hely­reállításához. Ehhez a Szov­jetunió testvéri segítsége múl­hatatlanul szükséges volt. Mi volt a cél? A célunk volt, szétverni az ellenforradalmat, rendet teremteni az országban és újjászervezni a szocialista forradalom erőit. A kormány a szocialista for­radalom erőinek újjászervezé­sével, a tömegekre támaszkod­va' és a jóhiszemű, becsületes, de megtévesztett emberek fel- világosít ásával, a helyes útra való visszatérítésével látott munkához; Érthető azonban, hogy az el­lenforradalom erőivel szemben vívott fegyveres és politikai harc viszonyai között a prole­tárdiktatúrának a diktatúra oldala került előtérbe. Nem mi alkalmaztunk először erő­szakot — a kihívás a provo­káció, a támadás nem a mi ré­szünkről történt. Kádár elvtárs azután arról beszélt, hogy a fehérterrorral szemben meg kellett védeni a munkásosztály ügyét. Beszélt arról a türelemről amelyet a kormány az úgynevezett Köz­ponti Munkástanács, a külön­böző „forradalmi” bizottságok, az Irószöveüség iránt tanúsí­tott. Hiába volt azonban ez a türelmes felvilágosító munka, a Központi Munkástanács egy­re inkább a Szabad Európa utasítása szerint cselekedett, az írószövetség több tagja részt vett a kormány ellen irá­nyuló ellenállás szervezésében, végül is demokráciaellenes működésüket be kellett tiltani. Kádár elvtárs beszédét így folytatta: A nyugati sajtó beismerésé­ből tudjuk, arra számítottak, hogy a fegyveres ellenforra­dalom leverése után tömeges megtorlás következik. Nem következett. Nem teljesítettük volna' azonban kötelességün­ket osztályunk és népünk iránt, ha türelmünk a vég­telenségig tartott volna az el­lenforradalmi kísérletezések­kel és provokációkkal szem­ben. Kormányunk végig tar­totta magát az első deklará­ciójában nyilvánosságra ho­zott álláspontjához és senkit sem vontunk, nem is vonuhk felelősségre amiatt, mert an­nak idején részt vett valami­lyen felvonulásban, vagy tün­tetésben. amennyiben súlyo­sabb beszámítás alá eső el­lenforradalmi cselekményt nem követett el. Ez tehát egy­részt már akkor sem jelentet­te, hogy a szervezőket és a gyilkosokat nem fogjuk fel­kutatni és felelősségre vonni. Másrészt a büntetlenség ter­mészetesen nem vonatkozha­tott azokra, akik november 4-e után is makacsul tovább har­coltak a népi demokrácia el­len és tovább szervezték az el­lenforradalmat. A november 4-e utáni időszakra már nem lehetett azt mondani, hogy jó­hiszemű emberek, eszmei megzavarodottság folytán tá­madnak a népi demokrácia, a néphatalom ellen. Ellenkező­leg. nyugodtan mondhatjuk, hogy a november 4-e utáni fegyveres provokáció szerve­zői és részvevői tudatos el­lenforradalmárok voltak, akik nem akarták letenni a fegy­vert. Emiatt került sor de­cember 11-én a rögtönbírás- kodásról szóló törvényerejű rendelet kihirdetésére. A Sza­bad Európa Rádió még gúnyo­lódott, mondván, hogy október 23-a után is hirdettek statá­riumot, de nem lett belőle semmi és ez lesz a sorsa a mi rendelkezésünknek is. Azóta megtanulhatták ők is, az ál­taluk búj fogatott ellenforra­dalmárok is, hogy megégeti magát, aki a tűzzel játszik. Mi komolyan vesszük intézke­déseinket, olvan komolyan, ahogy ezt a dolgozó tömegek elvárjuk tőlünk és van is erőnk intézkedéseink követ­kezetes végrehajtásához. A kormány híven ahhoz az elvhez, hogy a harcban a dol­gozó tömegek aktív támogatá­sára támaszkodik, szükséges­nek látta, hogy a népi állam fegyveres erőin kívül fegy­vert adjon a proletárdiktatúra kipróbált harcosainak, a mun­kásosztály legjobbjainak ke- zébe is, ezért létrehozta a munkásőrséget. (Taps.) Büsz­kék vágyunk azokra a mun­kásokra, férfiakra és nőkre, a munkásmozgalom veterán har­cosaira és a fiatalokra, akik önként jelentkeztek a mun­kásőrségbe és a termelőmun­kában való részvétel mellett fegyverrel is őrködnek nép- köztársaságunk vívmányai fe­lett. Büszkék vagyunk népköz- társaságunk fegyveres erőire, a néphadseregre, a határőrség­re, a rendőrségre és a munkás­őrségre. Van tehát fegyveres erőnk. Legyen ez nagyszerű fegyelmezett erő, csapásra kész ököl az ellenforradalmárok- kal, a nép ellen törő minden ellenséggel szemben és védel­mezze a nép demokratikus jo­gait, a szocialista jövő építését, hazánk függetlenségét, népünk szabadságát. Határozatokat hoztui-k a közbiztonsági őrizetről, a ki­tiltásról és a rendőri felügye­let alá helyezésről is. Ezek az intézkedések nem öncélúak, hanem a néphatalom védel­mét. a zavartalan termelő- munka iehetőségének b.ztosí- tását, a levert ellenforradalom esetleges újabb provokációinak megelőzését szolgálják. Ugyan­akkor a kormány legmesszebb­menőkig őrködik a törvényes­ség szigorú megtartása felett. Ami a különböző korlátozó in­tézkedéseket illeti, nyugodtan kijelenthetjük, hogy azok to­vábbi fenntartásának szüksé­gessége nem a kormányon, hanem a népi demokratikus renddel szemben fellépett sze­mélyek magatartásán múlik. Tisztelt elvtársak! Az újjá­szervezett párt hathatós se­gítségével a kormány az el­lenforradalmárokkal szemben folytatott harccal egyidejűleg szívós munkát folytat az em­berek felvilágosításáért, a tö­megek bizalmának megnyeré­séért. Az elmúlt hat hónap po­litikai eredményei így fog­lalhatók össze: van erős pártunk, teljesen helyreál­lítottuk Népköztársasá­gunk alkotmányos rendjét, szilárd az államhatal­munk, van szervezett fegy­veres erőnk, helyreállt az államigazgatás rendje, működnek a minisztériu­mok, dolgoznak a taná­csok, s ami mindennél fon­tosabb számunkra, napról napra növekszik a töme­gek" bizalma s elszigetelő­dött politikailag is az el­lenforradalom. előttem beszélt. Törvényerejű rendelet megszüntette a köte­lező tűz- és jégbiztosítást is. Kormányhatározat intézkedett a mezőgazdaságfejlesztési já­rulék megszüntetéséről. — Széles rétegeket kedve., zően érintő intézkedéseink so­rába tartozik, hogy megszün­tettük a gyermektelenségi adót; április 3-tól visszakapták a féláru utazási kedvezményt mindazok, akik munkakörük­nél fogva a korábbi években rendelkeztek ezzel. Intézke­dett a kormány a törvénytele­nül megvont nyugdíjak ren­dezéséről. A közszolgálati al­kalmazottak belföldi kikülde­tése esetén felszámítható költ­ségeket is rendeztük. A kor­mány előterjesztése alapján az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete jutalmat biztosított a hatgyermekes anyáknak. Rendezte a kormány a mun­kaszüneti napokat, eleget tett a dolgozó^ kívánságának, ami­kor húsvét hétfőjét és kará­csony másnapját ismét fizetett munkaszüneti nappá nyilvání­totta. A kormány rendezte a kis­iparosok, kiskereskedők több jogos és rendezést kívánó kér­dését is. A kormány több ren­delkezéssel igyekezett egysze­rűsíteni és ésszerűsíteni a fel­duzzadt, rendkívül sokba ke­rülő adminisztrációt az állam- igazgatásban és a gazdaság- vezetésben. Hit tett a kormány a népért? A tömegek megnövekedett öntudatának értékes megnyil­vánulása, valóságos .szavazás a néphatalom mellett és a kormány aktív támogatásá­nak kifejezése az az örvende­tes tény, hogy ipari és mező- gazdasági termelésünk mind biztatóbban fejlődik. A terme­lési sikerek sorában az első helyen és az elismerés hang­ján kell megemlékeznem bá­nyászaink nagyszerű munká­járól. A múlt év szeptembe­rében 77 és félezer tonna, köz­vetlenül október 23-a előtt pedig 78 000 tonna volt szén- termelésünk napi átlaga. No­vemberben ez az átlag 10 000 tonnára esett vissza és de­cemberben is csupán 17 és félezer tonna volt. Most szén- termelésünk napi átlaga 66 000—68 000 • tonna körül van. Talán érdemes megemlí­teni, hogy március 15-e tisz­teletére 14-én a szénbányá­szok 66 800 tonna szenet, a felszabadulás évfordulóját megelőző napon, április 3-án 78 000 tonna szenet és április 30-án, május 1 tiszteletére 85 200 tonna szenet termeltek, fNagy taps.) Az előző hónapokban szá­mos réteget érintő bérrende­zést hajtottunk végre. Ren­deztük a bányászati munkások bérét, az állami iparban a munkások és kisegítő dolgo­zók bérét. A rendezés nyomán az érintett dolgozók ez évben 1200 millió forinttal többet ke­resnek, mint azelőtt. Az épí­tőipari munkások és kisegítők bérének rendezése, valamint az idénypótlék 560 millió fo­rintot, a közlekedés dolgozói­nak bérrendezése 265 millió forintot, a kereskedelmi dol­gozók fizetésének rendezése 246 millió forintot jelent. Meg­javult az ipar és az építőipar műszaki dolgozóinak kereseti lehetősége is. Ennek, bérkiha tása a folyó évben 240 millió forint. Az oktatási intézmé. nyék nevelőinek és egyéb al­kalmazottainak bérrendezése ez év végéig 180 millió forin­tot jelent. Valamelyes bérja­vítás vált lehetségessé a mező- gazdaság területén és néhány más dolgozókategóriánál is. Mindezek a rendelkezések egv évre számítva hozzávetőlege­sen 4300 millió forinttal nö­velték a bérből és keresetből élő dolgozók jövedelmét. — A mezőgazdasági lakosság érdekében is számos intézke­dés történt. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete meg­szüntette a mezőgazdasási ter­mények és termékek kötele­ző beadását. Egy másik tör­vényerejű rendelet az előző évivel azonos szinten hagyta meg a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadóját. A parasztság jövedelme a beadás megszüntetésével több milliárd forinttal emelkedett illetve emelkedne. Hasonlóképpen a parasztság érdekeinek megfe­lelően in‘ézkedett a kormány, amikor a községekben fizeten­dő adó kivetésével és kezelésé­vel kapcsolatos e’sőfokú ható­sági feladatokat a községi ta­nácsok illetékes szakigazgatási szerveire bízta. A múlt év de­cemberében hozott egyik kor­mányhatározat lehetővé tette, hogv a termelőszövetkezetek esedékes kötelezettségeik telje­sítését egy évre felfüggesszék Törvényerejű rendelet intézke­dett arról, mekkora mező- és erdőgazdasági földterületeket vásárolhatnak magánszemé­lyek. Hasonlóképpen az Elnök« Tanács törvényerejű rendele­téivel rendezett egy sor égető kérdést a mezőgazdaság terü­letén. amiről már Dobi elvtárs összefoglalva a beszámoló e részét: úgy gondolom, megállapíthatja a tisztelt országgyűlés, hogy a for­radalmi munkás-paraszt kormány eredményesen harcolt a néphatalom megvédéséért, a pusztulás szakadékának szélére so­dort országban a normállá munka és élet helyreállí­tásáért, az előző eszten­dőkben történt hibák ki­javításáért. Erősítsük a proletárdiktatúrát! A proletárdiktatúra meg­erősítése ma azt a felada- ‘ tot állítja a párt és az egész munkásosztály elé, hogy saját egységét őriz­ve és erősítve mélyítse el, szilárdítsa a munkás-pa­raszt szövetséget, álla­munk legfontosabb politi­kai alapját a munkásosz- » tály vezetése alatt. Október után új, kedvező feltételek vannak a münkás- paraszt szövetség további szi­lárdítására. Parasztságunk tudja, hogy az ellenforradalom leverésével a párt és a mun­kásosztály ismét segített meg­védeni a földet. A szocialista társadalom felépítése azonban ezen túlmenő közös cél. Pa­rasztságunk tudja, hogy a fa­lu szocialista átalakításában most gyakorlattá vált a meg­győzés és meggyőződés elve és megszűnt minden adminisztra­tív eszköz alkalmazása. Egyénileg gazdálkodó pa­rasztságunk számos fontos in­tézkedés nyomán tapasztalja, hogy a forradalmi munkás­paraszt kormány híven a műnk ás-paraszt szövetség po­litikájához és a nemzetgazda­ság érdekeinek teljesen meg­felelően, elő kívánja mozdí­tani az egyénileg gazdálkodó parasztság termelésének fej­lesztését. A termelés fejlesz­tése viszont megkívánja, hogy egyénileg gazdálkodó paraszt­ságunk jelentősen megnöve­kedett jövedelmének megfele­lő részét gazdasága fejleszté­sére fordítsa. Az erős munkás-paraszt szövetség a mi államunkban az a politikai alap, amelyen létrejöhet a szocializmus fel­építésének célkitűzéseivel egyetértő összes rétegek nem­zeti összefogása. Küzdünk azért, hogy a munkások és pa­rasztok alapvető tömegei mel­lett tömörítsük az értelmiségi dolgozókat, sőt ezen túlme­nően a városi kispolgárság összes haladó elemeit is. Tö­mörítse a Hazafias Népfront­mozgalom a párt vezetése alatt az összes haladó erőket: mindazokat, akik tevékenyen szolgálni kívánják népünk • felemelkedését. Az ellenforradalom súlyos tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a népi hata­lom ellenségei még nem nyu­godtak bele vereségükbe és jelentékeny erőt képviselnek. Következésképpen szükséges, hogy a párt és az ország ve­zetői, de legalább ugyan­olyan mértékben maguk a dolgozó tömegek, mindenek­előtt a munkásosztály öntu­datos tömegei állandó figyel­met fordítsanak a munkás­paraszt állam erejének, a pro­letárdiktatúra erejének növe­lésére. Ezt a proletárdiktatúrát, a munkások és parasztok hatal­mát a lenini tanításoknak megfelelően kell erősítenünk és gyakorolnunk. Ez azt je­lenti, hogy egyidejűleg kell fejlesztenünk államhatalmunk diktatórikus és demokrati­kus oldalát. Október egyik legfonto­sabb tanulsága számunk­ra, hogy a párt, a munkás- osztály, a dolgozó nép a szocializmus építése során jelentkező valamennyi fel­adatot megoldhatja mind­addig, ameddig megőrzi a marxizmus—leninizmus tisztaságát minden torzu­lással és torzítással szem­ben, és a parasztsággal szövetséges munkásosztály a hatalmat szilárdan ke­zében tartja. A népi demokratikus állam ereiének, a munkásosztály szi­lárd hatalmának első és nél­külözhetetlen feltétele egy olyan forradalmi munkáspárt léte és vezetése, amely ké­pes helyesen kidolgozni, a marxizmus—leninizmus taní­tásait vezérfonalként alkal­mazva, a munkásosztály poli­tikáját a mindenkori adott helyzetre, továbbá bírja a munkásosztály tömegeinek, a dolgozó nép széles körének bi­zalmát. a tömegekre támasz­kodik. azok aktív támogatá­sát igényli és ki is tudja fej­leszteni. Véleményem szerint pár­tunk. a Magyar Szocialista Munkáspárt fejlődésének irá­nya egészséges és máris be­tölti ezt a szerepet. A belpolitika néhány kérdéséről — Nyíltan kell beszélnem a többpárti kormányzás kérdé­séről is. A szocializmus építé­sének. a proletariátus dik'atú- ráiának nem szükségszerű ve lejárója, nem feltétele, hogy több politikai párt működjék; Egy sor olyan szocializmust építő országot ismerünk, mely­ben nincs több párt. Viszont (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom