Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-08 / 36. szám

NÓGRÁDI Népújság

1957. május S.

i

„Legyen időnk megismerni a bányát../'

EGY BÁNYAMŰSZAKI DOLGOZÓ LEVELE

Népi demokratikus államunk fejlődése megkívánja, hogy bányáink vezetői olyan becsületes, hű elvtársak legyenek, akik átérzik, megértik és maradéktalanul végrehajtják pártunk, kormányunk határozatait és célkitűzéseit. Tudjuk, hogy egy társadalom akkor életképes, ha az előző társadalmi rendet felülmúlja, vagyis fejlettebb. Ezen fejlettségnek fontos tényezője a takarékosság, önköltségcsökkentés, jobb és több termelés. E fontos tényezők eléréséhez feltétlenül szükséges a munka- fegyelem megszilárdítása.

Az ellenforradalom következtében bányáinkban —köztük a zagyvái bányaüzem Forgách-lejtősaknájában is — a munkafegyelem meglazult, leromlott. Szólnom kell az aknász elvtársakhoz. Az aknászok a bányában a termelés közvetlen parancsnokai. Elsősorban az ő feladatuk, hogy dolgozóinktól a rendet és a fegyelmet megköveteljék. Ne legyenek aknászaink ingadozók, ne akarjanak „szép fiúk” lenni, és a rájuk bízott feladatot végezzék el becsületesen még akkor is, ha az sokszor népszerűtlen is, gondolok Itt a munkaátvételre. Azt a munkát, melyet a csapatok becsületesen végeztek, át kell venni, de semmi esetre sem 6zabad el nem végzett munkát átvenni.

Pártunk és kormányunk megbecsüli hős bányászainkat, munkájukért becsületes bért ad, de el is várja, hogy ezt a megbecsülést valóban meg Is érdemeljék. Követeljék meg a rendes munkát, a takarékosságot, de ez ne menjen a biztonság rovására. A szállítókkal foglalkozzanak, neveljék őket. Úgy dolgozzanak, ahogyan egy becsületes bányász ifjúsághoz méltó, ne muszájból, hanem jókedvvel, hiszen az ő jövőjük épül, Ha így dolgoznak aknászai^, akkor elvégezték feladatokat, bízhatnak és számíthatnak pártunk és kormányunk megbecsülésére.

Pártunk és kormányunk a felszabadulás után 1946-ban lehetőséget adott arra, hogy becsületes, rendszerünkhöz hű dolgozóink közül többen egyetemre kerülhettek. Szükséges volt ez, mert az országnak vezetőkre, mérnökökre volt Szüksége. Ezen műszaki értelmiség kinevelését az ellenforradalom előtti időkben gátolták egyes, régi, a kapitalista rendszerből visszamaradt műszaki vezetők azzal, hogy az egyetemről kikerült mérnököket igyekeztek úgy beállítani, mint akik nem megfelelők a műszaki vezetésre. Tudásukat, tapasztalatukat nem adták át, sőt olyan munkakörbe tették, ahol elméleti tudásukat nem hasznosíthatták, fejleszthették. Ezzel az volt a céljuk, hogy bebizonyítsák, rendszerünk nem bízhatja a bányák vezetését munkásból lett mérnökökre, csak azért, mert féltek, hogy rájuk nem lesz szükség. Ezt nem egy esetben elősegítette a tröszt vezetősége is. Szinte mindennapos eset volt a gyakori üzemvezetőcsere.

Mit jelentett ez? Érdemes megvizsgálni.

Az a fiatal mérnök, aki az új üzemhez került, szívügyének tartotta a bánya műszaki feltételeinek megtartását a levegőellátástól egész a szállításig. Ez azonban nem ment máról holnapra. Nemegyszer

3—4 hónap is eltelt, míg ezt sikerült megvalósítani. Természetesen ez alatt az idő alatt nem tudott üzeméből teljes termelést nyújtani. Az akkori trösztvezetők csak ezt látták, és kimondták a határozatot: nem tudja az üzemet vezetni, le kell váltani.

Alig került el az üzem éléről a fiatal mérnök, amikor utódja szép eredményeket tudott produkálni, és azt mondták, miért nem csinálta ezt meg ő? Arról azonban nagyon

A télen Róma közelében furcsa tanintézet nyílt meg. Vezetője Riocardo Lombardi atya. Nem gyermekek tanulnak ebben az iskolában, hanem felnőttek, — papok, püspökök, neves római jogászok és politikusok, az arisztokrácia és a katolikus szak- szervezetek képviselői, akik reggelenként fényűző autókon érkeznek az iskolába.

Az itt folyó oktatás távolról sem akadémikus jellegű. Lombardi atya nyiltan kijelentette: az iskolának az a célja, hogy előkészítse „a keresztények felkelését a kommunisták felkelésének elnyomására”. Véleménye szerint ennek a felkelésnek éppen most jött el az ideje. így tehát Lombardi atya keresztesvitézeit semmiképpen sem lehet békés szándékkal gyanúsítani.

L

ombardi atya még az iskola megszervezése előtt széleskörű „felvilágosító tevékenységet” fejtett ki katolikus körökben, hogy minél több

kevés szó esett, hogy ennek a feltételeit a rossznak mondott fiatal mérnök teremtette meg.

Üj üzemhez került: itt is ugyanaz történt, mint az előző helyén, és természetesen ismét új helyre vándorolt, és még csak 5—6 hónapja volt üzem élén. Ezután mi sem természetesebb, hogy újabb üzemében már például nem a légvezetést tartotta legfontosabb feladatának, hanem csak a termelést. Ez aztán a bánya állapotának leromlásához vezetett. Mert azt tartotta, úgysem lesz ebben az üzemben, csak 2—3 hónapig.

így tették tönkre a bányát a fejlődésnek induló, alkotni vágyó fiatal műszakiak. A tapasztalatok bizonyítják, nem volt helyes ez a sok csere. Legyen egy üzemvezető évekig egy helyen, mert csak így tud. ja kellően az üzemet vezetni. Ezt kérem én is és a többi fiatal bányaműszaki. Csak így tudjuk bebizonyítani pártunknak, kormányunknak, hogy megálljuk helyünket azon a poszton, melyre állított bennünket a szocializmus építésében. Ha ezt megértjük és összefogunk, hamarosan begyógyítjuk azokat a sebeket, melyet az októberi ellen- forradalom ejtett hazánk gazdasági életén.

Mahinyák István bányamester F orgách-bányaüzem

embert szervezzen be az új kereszteshadjáratba. Három éven keresztül oktatott „anti- kommunista ismeretekre” több mint háromezer lelkészt, 280 püspököt és 2000 hívőt. Az új iskola is sajátos tanfolyam a kommunistaellenes szakképzettség növelésére: a püspökök átképzése öt napig, az egyszerű papok oktatása tíz napig tart.

Lombardi atya tevékenysége lelkes támogatásra talált a Szentszék részéről is. Közismert dolog, hogy 1870 óta a pápák sohasem hagyták el Rómát és azért vatikáni foglyoknak nevezik őket. XII. Pius azonban nemrégen megváltoztatta ezt a szokást és meglátogatta Lombardi atya iskoláját.

M

i lesz majd a vége Lombardi atya kommunistaellenes kereszteshad járatának? A válasz nem nehéz. Elegendő, ha átlapozzuk- a legújabb kor történetét és megvizsgáljuk, milyen eredménnyel végződtek a hasonló jellegű hadjáratok.

ÚJSÜTETŰ KERESZTESVITÉZEK

AKIKNEK SZÍVESEN TAPSOLTUNK

r\;

A Déryné Színház „Mák- virágok“ című előadásában Tassi Tamásinak Timót Pál, Sándor Annának Szeder- váry Kamilla, az özvegy Hetés Györgynek Zátonyi Bence és Kozáry Eszter nek Irén. az özvegy fogadott lánya alakításaikért.

(Kiss Béla rajzai.)

Az első kiállítás

Első kiállítását rendezte meg május 4., 5., 6-án az Észak- Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat salgótarjáni igazgatóságának foto-szakosztálya. A kiállításon nyolc üzemi dolgozó vett részt, s a bíráló bizottság 51 képet fogadott el kiállításra. Képünkön Gacza Géza: Zápor előtt c. második helyezést elért felvétele.

Miért olcsóbb a saláta?

Az állami kereskedelem éppen a kevés áru miatt nem mindennap tudta betölteni piacszabályozó szerepét a salgótarjáni piacon. Volt olyan nap. amikor bizonyos áru, például zöldhagyma, retek, spenót, egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben volt a MEZŐÉRT piaci zöldség-gyümölcs árudájában. Péntekre 25 ezer fej salátát vártak Hódmezővásárhelyről és az egésznapos eső miatt onnan csak 8 ezret kaptak. A szombatra rendelt 8 ezret egyáltalán nem kapták meg. A hatvani társ- vállalat segítette ki őket 10 ezer fejjel. Ennek köszönhető, hogy 80 fillérért lehetett salátát kapni és a termelők és piaci árusok, akik reggel 1.50-ért kezdték árusítani salátájukat, később kénytelenek voltak engedni a magasra tartott árból.

Minden árunál ilyen hatással van az. ha az állami kereskedelem bőségesen el tudja látni olcsó áruval a piacot. A tojást például 1.50 forintra tartották reggel a piacon. Persze, hogy nem fogyott, hiszen a boltokban korlátlan mennyiségben van 1.20 forintért. Tíz óra felé már a piacon is 1,20 volt a tojás.

így lesz a zöldségfélékből is. A héten már a megyei szállítást is megkezdték. Szállít a héhalmi telep és szerződése van a MEZŐÉRT-nek a Pásztói Állami Gazdasággal és a bolgár kertésszel is. Ha az idő jó lesz. napokig tartó, egésznapos esőzés nem gátolja az áru leszedését, akkor a MEZŐÉRT boltjaiban annyi áru lesz, hogy a keresletet bőségesen ki tudják elégíteni és olcsó árakat tudnak diktálni a piacon.

A . . . előszobájának falán gyöTiszfeletesek nyörű tájképek függtek. Az egyiken, a hatalmas fenyőfák mögött, hidegen, narancssárga fénnyel ébredezett a nap, s a fák között a hó olyan csodálatosan szépen ragyogott, mintha kékítő lett volna benne,

Ez a kép tetszeti legjobban Annuskának, aki kicsengetés után pillanatok alatt ott termett a paplakás előtt, s ábrándos szemékkel kukucskált be az előszoba ajtaján, melyet kövér kisangyalokkal hímzett függöny díszített. Kezével önkéntelenül olyan mozdulatot tett, mintha odébb akarná tolni a függönyt, hogy a szép képeket jobban láthassa, de az mereven állt az ablak mögött.

Annuska sok tízpercét ezzel a szórakozással töltötte, s néha arra gondolt, ha mindenki meghalna a világon, a tiszteletesék is és csak ő meg a rokonai maradnának élve és akiket szeret: idejönne lakni és akkor minden tájkép az övé lenne.

De mindenki élni akart, főleg a tiszteletesék. És éltek is. Nem is ötdekánként vették a zsírt, tízkilónként a fát, mint Annuskáék, mert Annuskáék olyan szegények voltak.

A tiszteletesék bödönbe nyúltak, ha főztek, s a fa olyan nagy rakásban állt az udvaron, hogy az iskola minden miereke a feteiéb- fArt

A kislány sokat mesélt öccsének a kénekről, aki még nem. járt iskolába, s egyszer el is hívta, hogy megmutassa neki.

Béluska egy egyszerű ,.ühüm’‘-mel fejezte ki tetszését a képek iránt, öt inkább a széles, méhiölű karosszékek érdekelték, amelyek éppen olyanok voltak, mint Pesten az Emma néni előszobájában.

Egyszer lélekszakadva rohant haza a kisfiú: .

— Találd ki mije van a trafikos néninek!? f— lihegte.

De Annuska nem találta ki.

— Mondd meg! — kérte kisöccsét, aki örömmel újságolta, hogy nagyon, de nagyon sok tájkép van a trafikos néni pultján és négy fillérért adja darabját.

Cjziiiwj htíidögmq

— Négy fillérért?! — csillant fel a kislány szeme, de nyomban szomorú is lett. Honnan vegyen ő négy fillért?

Múltak a napok. Annuska boldogan szaladt, ha a dohányos boltba küldték, hogy míg vásárol gyönyörködhessen a féltenyérnyi, színes képekben.

Egy alkalommal kedvezett a szerencse.

Ebben az időben még nem volt minden utcában jó kút. csak az iskola udvarán, vagy messzi a MÁV-házaknál. Az iskoláig rövid volt az út s a környék lakói odajártak vízért. Igen ám, de a tiszteletes asszonynak nem tetszett, hogy sokan hordják onnan a vizet, s elrendelte, hogy aki vizet visz, fizessen a templom javára.

Rendeletét egy fehér dobozfedélre írva a kútra függesztette, s a kút melletti lépcsőn máris ott volt egy fatányér, amelyet istentisztelet előtt és után a hívők elé szoktak tartani.

Annuskáék is innen hordták a vizet egv kékzománcos drótfülű kannában. Nekik cak az az egy kannájuk volt és csak két fittért, akik meg két kannával jártak, négy fillért dobtak a tányérba,

A I fájó szívvel vált meg a kétfil/■Knnuska léresékiöl. Nem sajnálta ő a templomtól, dehogy, csak az fájt neki, hogy az a kis rézpénz annak a nagy templomnak meg sem kottyan s ő meg egy négyfilléres tájképet sem vehet magának.

S egyszer, amikor újra telehúzta vízzel a kannát, nagy dolog történt vele.

Nem nyílt ki a keze! Erősen szorította markában a kis pénzdarabot, s a szíve is olyan nehéz lett, mintha tele lett volna kétfillére. sekkel.

— Nem! Nem adom oda! — gondolta makacsul, — Most az egyszer megtartom — s hirtelen szörnyű dologra szanta el magát. Unv tesz, mintha beletenné, s közben kivesz egy

kétfillérest és akkor még, ma vehet egy szép képet. Igen! Még ma! Most azonnal! Tudja is, melyiket fogja megvenni. Azt, amelyik úgy hasonlít a tiszteletesékére, azt a kékhavas, fenyőfás tájképet.

M' 'J! fl boldogságtól, s amiIVIar szeaelgett kor újra belenézett a fatányérba, egy tízfillérest pillantott meg benne,

— Nem, azt már nem szabad! — rémült meg legújabb gondolatától —, de ha véletlenül az kerül a kezembe, nem teszem vissza — s miután jól megfigyelte, merre van a tízfillér, gyors elhatározással belenyúlt a tálba, s a használattól simára kopott tízfilléres ügyesen az ujjai közé csúszott.

Annuska remegve nézett körül. Nem látta senki. Az udvarban minden mozdulatlanul állt. Még a szellő sem rezgette a fák leveleit, de úgy érezte, hogy egyszerre minden mozogni kezd, s valaki azt kiáltja: Fogják meg! Fogják meg!

Annuska felkapta a kannát, s szaladt, szaladt, észre sem vette, hogy a kannából rálötyög a víz, s már a lábán is végig folyik. Izgalmában a trafikig le sem tette a nehéz edényt. Mielőtt benyitott, körülnézet, Senki sem jött utána. De a szívét még mindig a nyakában érezte dobogni.

A trafikos néni nagyothalló, gyanakvó öregasszony volt. Nem szerette a gyerekeket: sok. szór becsapták.

— Mit akarsz? — kiáltott Annuskára.

— Tájképeket kérelk! — válaszolt a lihegő kislány, s míg válogatott a néni éles szemmel figyelte, nehogy egyet is eltüntessen,

— Ezt a hármat veszem meg — tette le a kislány a tizenkét fittért az asztalra, s az apró képecskéket, felül a hams tájképpel, szívéhez szorítva sietett haza a vízzel.

Annuska egész nap nyugtalan volt. Arca égett, szíve erősen dobogott, s ha kinyílt az ajtó összerezzent, mindig azt gondolta, hogy őutána jönnek. ,

r , . későn jött haza. Lassan lépeC desanyja getett, nehogy felköltse az alvó gyerekeket, de mikor az ágyon ülő s zokogó kislányát megpillantotta, rémülten szaladt hozzá. ,

— Mi bajod, kislányom? — kérdezte. Mi történt? — s a kislány lázas arcát melléhez szorítva hallgatta, amint az a zokogástól akadozva elbeszéli rossz tettét. Édesanyja nem szidta össze, hallgatott. A kislány könnye átitatta anyja blúzát.

— Dehogy bántalak gyermekem, dehogy — gondolta keserűen az asszony. — Nem a te bűnöd ez.

Annuska fáradtan nézett fel annyjára.

>— Édesanyám, én vissza szeretném vinni a pénzt. Inkább messzebbről hozok vizet — mondta és újra sírni kezdett. — Van annyi pénze, édesanyám?

Az asszony elővette erszényét, s o kislány kezébe tett egy tízfillérest:

— Nesze, vidd vissza kislányom, s tanuld meg, hogy pár fillérért nem lehet boldogságot szerezni. És nyugalmadat, becsületedet még ezrekért se áldozd fel soha.

Annuska könnyeitől nem is látta a pénzt, csak érezte, hogy a kezében van s a párnája alá tette. ,

Édesanyja másnap délben nem ebédelt. Hazafelé bement a dohányosboltba, s tíz darab képet vett Annuskának.

A kislány boldogan ölelte át édesanyját.

Anyukám, mégi-s boldoggá tudsz tenni egy pár fillérrel! — S ahogy Annuska a tízperces szünet alatt felnyitotta rajzfüzetét, nyíltan gyönyörködhetett a szebbnél szebb havas és napsütötte tájképekben, melyek teljesen beborították a füzet első oldalát.

Juhász Margit