Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-08 / 36. szám
1957. május 8. NÓGRÁDI Népújság / Mit láttunk a baglyasi hegyekben? tói kellene gondoskodnia. A napsütötte hegyoldalak, déli lejtők kiválóan alkalmasak gyümölcstermelésre. Kielégítően diszlene rajtuk a téli körte és az alma. Az északi hegyoldalakon jelentős jövedelmi forrássá válhatna a málnatermelés is. Sajnos nincs, aki kezdeményezné a gyümölcsösök telepítését. Pedig de megérné! Egy hold málna ötször annyi jövedelmet adna, mint egy hold gabona. Nemcsak saját, vagy belföldi fogyasztásra, hanem még exportra is termelhetnének almát, {körtét, ri- bizkét. köszmétét, málnát, de még mogyorót is. Jövedelmező lenne az aprömag-ter- mesztés is. Különösen a vörösheréé. E nagyszerű természeti adottságok gyü- mölcsöztetését gátolja az a tény, hogy lassan kihalnak a szántó- vető emberek és a helyükbe lépők csak „műkedvelésböl’‘ bajlódnak a földdel, a te~ gelővel és az álattartással. A község lakóinak javarésze Salgótarján üzemeiben és a szénmedencében keresi a kenyerét. A kétla- Hak pedig csőik arra törekednek, hogy egy kis krumplit egy kis kukoricát, egv kis babot, egy kis árpát termeljenek a saját részükre. így nem sok remény van arra, hogy virágzó jövedelmező, belterjes qazdálltodás alalkuljon ki a községben. évek múlva e facsoportok értékes faanyagot szolgáltathatnának a ® gazdáknak. • • Baglyasalja kiváló • természeti adottságok- ! kai rendelkező község. S Van erdeje, hegyi ka• szálója, nagykiterjedé• sű legelője és jelentős J szántóföldi gazdálko- | dósa is. Kevés község Í rendelkezik ilyen gazdasági adottságokkal. A hegyhajlatokat, a mély árkokat, akácerdők és ligetek díszítik. A kisbirtokosok szívesen hasznosítják az akácfákat. Viszont nem látni törekvést új erdőtelepítésre. Pedig a szánasi, a hármas határi s az agyagost földrészeken több mint félszáz hold erdősítésre alkalmas terület kínálkozik. A több mint 300 katasztrális holdat kitevő hegyi legelőn 73 darab szarvasmarha legel. Ugyanennyi a kecskék száma is. Kora tavasszal a legeltetési bizottság a kisbirtokosok segítségével legelöjavítást végzett a szénást itató környékén és a lőtér feletti hegyen. Kiirtották cl csipke- és a galagonyabokrokat. Sajnos a többi hegyi legelő karbantartását már elmulasztották. A szövetkezet kezelésében levő legelő is elhanyagolt állapotban van. A hegyi legelők gyepe- zete sok helyen — különösen a meredek lejtökön — felszakadozott. A marhacsapások — Sárán és Ka- tilinán — lassan járhatatlan mély árkokká alakulnák. A dombhátakon, a lejtőkön nincsenek széltörő fasorok, így mihelyt beköszönt a forró nyár, káros szélerőt, s megakadályoznák a gyepe- zet kiszáradását. így a legforróbb nyári hónapokban is üdén sar- jadzana a gyepezet, és Elég baj az is, hogy nincs trágyázva a te- gelö és a hegyi kaszáló. Pedig a gyep ép. pen úgy megkívánja a kellő gondozást, s a rendszeres trágyázást, mint a szántóföldi térFalurészlet a környezd legelőkkel., ■ kisül a fű. Az ilyen kisült legelőn a jószágok csak koplalnak. A forró szél is nagy kárt tesz a növényzetben. Ilyen helyeken szabadjára pusztít az erózió. A nyári heves záporok, zivatarok alkalmával a lejtőkön lerohanó víz elhordja a termőtalajt, s kikezdi a gyepezetet. A termőtalaj és a gyepezet pusztulása megakadályozható. Fásítani kellene a csupasz hegyhátakat. A facsoportok, a szélesebb fasorok meg akadályoznák a vízerózió pusztító mun- kaját, csökkentenék a A hegyek mélve fekete gyémántot rejteget. A fúrási eredmények fogják eldönteni, hogy meg- nyltják-e a szénbányát, vagy sem. (lantos) melésben bármely más növény. A legelők trágyázását viszont nem lehet elintézettnek venni az állatok legelőn elhullott ürülékével. A hegyi kaszálók és legelők nagyon meghálálnák az istállótrágyázást, a tavaszi pétisózást. vagy a trágyáié vezést. Jó lenne, ha a községben is valósággá válna az egy szekér trágya mozgalom. Egy övben minden gazda egy szekér trágyát terítene szét a legelőn. Ez elsősorban saját érdéke. A legeltetési bizottságnak pedig a nitrogén műtrágyázásDelel a gulya .. i Gondozatlan legelő. Júl látható az erózió pusztítása Csehszlovák—magyar úttörőbarátság Felejthetetlen, kedves élményben volt része a napokban a salgótarjáni Bartók Béla úti általános iskola úttörőinek. Iskolájukban üdvözölhették a csehszlovák úttörők vezetőit, küldötteit, akik elhozták a csehszlovák pionírok üdvözletét. és igen értékes ajándékait (lemezjátszós rádiót, sportfelszerelést, fényképeket, jelvényeket és a saját maguk készítette játékokat). A találkozás szívélyes légkörben, baráti hangulatban folyt le. Jó volt hallani a csehszlovák vezetők részéről azokat a meleg, baráti szavakat, amelyekből kicsendült szerete- tük, ragaszkodásuk a magyar úttörőkhöz. A találkozás hatása mély nyomokat hagyott úttörőink szívében és az úttörőélet pezs- diilését. egészséges fejlődését hozta. A csehszlovák úttörők nemes tettéből szívükbe véshették, hogy az úttörőélet második pontját — az úttörő erősíti a népek barátságát — hogyan lehet a mindennapi életben megvalósítani. Aki látta, sohasem fogja elfelejteni boldog úttörőink csillogó szemét, álmélkodó, új- jongó tekintetét, mikor a kapott, gazdag ajándékokra néztek. Boldogító érzés hatotta át őket, hogy mind ez a kincs az övék, az úttörőké. Előre elképzelték, hogy milyen szépen fogják mindezzel feldíszíteni a bánya tröszttől, Po thorny ik József elvtárstól kapott úttörőotthonukat. Szívükbe vésték a csehszlovák úttörővezetők minden szavát, minden tanácsát. Meghatottan gondoltak azokra a pajtásokra, akik szabad idejükben rongyot, papírt, vasat gyűjtve szerezték meg a küldött ajándékokra a pénzt, hogy örömet szerezzenek vele magyar pajtásaiknak, s hogy ezzel is bebizonyítsák meleg, testvéri együttérzésüket ismeretlen, kis magyar barátaik számára. Ezenkívül sok, meleghangú levelet kaptak úttörőink tőlük. A találkozás után nagy tervek születtek. A csapat úttörővezetője, őrsvezetői, az őrsök, rajok külön-kü- lön levelezést kezdenek az ajándékokat küldő csehszlovák iskolákkal, pajtásokkal. Ezekben a levelekben beszámolnak majd úttörőink az újoncpróbára való felkészülésről, az őrsök között megindult kulturális, sport- és tanulmányi verseny eredményeiről, a kirándulások élményeiről, a nyári táborozások tervéről) Ajándékokkal, fényképekkel fogják a barátságot viszonozni. A jövő terve pedig: kölcsönös táborozás, látogatás megszervezése, hogy a levélben barátokká váló pajtások az életben is megismerhessék egymást. így fonódik levelezésből, látogatásokból, egymás életének megismeréséből szoros barátság, mely nem szólam többé már, hanem élő, eleven valóság. Krajnák Tibor igazgató, a 149. sz. Gábor Áron úttörőcsapat vezetője, Közel három millió forint önállósítási kölcsön A racionalizálások folytán elbocsátott dolgozók legnagyobb része már új, gyakran az előbbinél jobb, képességeinek inkább megfelelő állásba jutott. Sokan akadnak azonban olyanok is, akik állami kölcsön segítségével, mint kisiparosok, vagy kiskereskedők önállósították magukat. Az Országos Takarékpénztár közel 3 millió forint kölcsönt folyósított azok számára, akik önállósítani kívánták magukat. Nógrád megyében négyen folyamodtak önállósítási kölcsönért, s 33 ezer forintot bocsátott rendelkezésükre az állam céljaik megvalósítása i a. Kirándulás Aggtelekre, Lillafüredre, Miskolcra A Természet- és Társadalom- tudományi Ismeretterjesztő Társulat május 25—26-ra kétnapos autóbusz kirándulást szervez Aggtelekre, Lillafüredre, Miskolcra. Jelentkezni még lehet május 12-ig a TTIT megyei szervezeténél. Indulás május 25-én déli 12 órakor. Részvételi díj 180 forint. Ez az összeg nemcsak az útiköltséget, hanem a szállodai elhelyezést, és a kirándulás különböző állomásaira esedékes belépődíjakat is magában foglalja. Érdeklődőknek bővebb felvilágosítással a TTIT munkatársai szolgálnak. Ä hidegháború forrásainál T íz évvel ezelőtt, 1947 tavaszán indult meg a „hidegháború”. Az amerikai kongresszus ülésén kihirdették a „Truman-doktrinát” „a világ irányításának” az Egyesült Államok kezébe való átvételéről. Nemrégiben New Yorkban megjelentek e doktrína szerzőjének emlékiratai „Az elhatározásaik éve” és „A próbatételek és reménykedés évei” címmel. Az emlékirat 1212 oldalas, stílusa unalmas, fellen- gős, hiányzik belőle az eleven élet, az események elemzése és sok fontos tény Azonban az az 1212 oldal mégis csak emberi és irodalmi dokumentum, amely megérdemli a figyelmet. Mit mond magáról, tetteiről és politikájáról az az ember, akit a „hidegháború” amerikai megalapítójának nevezhetünk? Truman nagyon röviden beszél az elnöki kinevezését megelőző életéről. Az emlékirat olvasásakor az embernek az a benyomása támad, hogy a szerző éppen csak átsiklik a több mint 60 év felett, amikor még nem volt ismert ember. Azt akarja, hogy az olvasó minél előbb elfelejtse ezt az időszakot. Azonban ez igazságtalan eljárás az olvasóval szemben. Nem érthetjük meg Trumant, az elnököt, ha nem ismerjük őt, mint vidéki könyvelőt, egy kis olajcég tulajdonosát, egy férfifehérneműüzlet társtulajdonosát és főleg Tom Penderítő: A. LEONYIDOV hast missouri üzleti gengszter politikai segédjét. A.volt elnök emlékirataiban ez az egész hosszú időszak éppen csak, hogy említésre kerül. Akárcsak egy varázstükörben, a neveket olvashatjuk, de az embereket nem látjuk. Azután lehull a függöny és Truman Missouriból Washingtonba viszi az olvasót, az új csodavilágba, ahol ragyogó karrier és a szenátori szék vár rá. Truman egész könyvében az amerikai dokumen „demokrácia” mai rendszeréről zeng dicshimnuszokat. Véleménye szerint nincs és nem is lehet a világon ennél jobb rendszer; nem véletlen, hogy egy olyan „egyszerű amerikai", mint ő, Truman, elnök lehetett. A dicshimnuszokat csak időnként szakítja meg egy-egy disszonáns hang: Truman megmondja az igazat. Persze, ezt mértékkel teszi, nem túloz, s célja csupán az. hogy hangsúlyozza liberalizmusát és függetlenségét. De az igazság mindenesetre zavarja mondanivalója összhangját. Í gy például, amikor be akarja feketíteni konkur- rensét, a köztársasági pártot, kijelenti, hogy 1920-ban Har- dingot csak azért választották meg az Egyesült Államok elnökévé, mert „szép férfi” volt. Hasonló céloktól indíttatva, Truman feltárja az amerikai kétpárt-rendszer igazi jellegét is. „Sdkan sohasem tudtuk — írja Truman —, hogy Eisenhower köztársasági-e vagy demokrata, amíg a köztársaságiak oldalán nem jelöltette magát.” Truman még arról is beszél, hogyan szedték meg magukat egyes cégek az állami szállításokon „befolyásos emberek”, azaz a monopóliumok kulisza- mögötti ügynökeinek segítségével. Truman azonban ezen a téren félelem- és gáncsnélküli lovag. Ennek igazolására elmondja a következő esetet. Egy alkalommal több monopólium képviselői megkérték, hogy szavazzon egy számukra kellemetlen törvénytervezet ellen „Megmondtam nékik — írja Truman —, hogy én személyesen ellenzem a monopolista módszeréket, amelyek halálosan fojtogatják a fogyasztókat és a törvénytervezet mellett fogok szavazni.” A Wall Street akkor táviratokkal és levelekkel árasztotta el Trumant, aki 30 000 ilyen levelet és üzenetet égetett el és „nem hagyta befolyásol- tatni magát azoktól”. Mindez nagyon szép. De mi lett a vége? „Sajnos — írja Truman csak úgy mellékesen, más témára áttérve —, egy fontos ügyben feltartóztattak és nem tudtam részt venni a szavazásban.” T ruman könyve csak akkor lesz igazán érdekes, amikor áttér a belpolitikáról a külpolitikára, arra, hogy mit tett Roosevelt örökségével. Truman a következő szavakkal kezdi emlékiratainak a második kötetét: „Már az első hónapokban rájöttem, hogy elnöknek lenni ugyanazt jelenti, mintha az ember tigrisháton lovagol. Vigyázni kell, hogy valóban a hátán maradjon, mert különben felfal.” Truman emlékirataiból teljes világossággal kiderül, hogyan szakitott Washington Roosevelt politikájával. Lényegében ez valóságos politikai összeesküvés volt. Truman tagadja az összeesküvést, sőt azt állítja, hogy az Egyesült Államok háború utáni politikájában tulajdonképpen a Hegyi beszédet — az ellenség iránti szeretetről szóló tanítást akarta megvalósítani. A könyv azonban a szerző akarata ellenére feltárja az igazságot Kérdés: Mint az amerikai— szovjet együttműködésre irányuló Roosevelt-féle politika ellenzője, miért utazott Truman Potsdamba és miért ismerte el hivatalosan is azt a politikát a Németországról szóló potsdami egyezmény aláírásával? Felelet: „Arra törekedtem, hogy az oroszok mielőbb lép- jenék be a Japán elleni háborúba ,.. Katonai szakértőink véleménye szerint a Japánba való behatolás legalább Ötszázezer halottat és sebesültet jelent az cm epikaiaknak." Kérdés: Miért nyugdíjazta Truman Stimson hadügyminisztert, Roosevelt régi munkatársát? Válasz: Stimson egy alkalommal azt mondta Truman- nak, hogy „a szovjet kormány a nagy katonai kérdésekben megtartotta szavát és az Egyesült Államok katonai hatóságai megszokták, hogy számítsanak a szovjet kormányra. Sőt mi több, azt is mondotta, hogy a szovjet kormány gyakran többet tett, mint amennyit megígért.” Kérdés: Miért marta ki Truman a kormányból a kereskedelemügyi minisztert, a volt alelnököt? Felelet: Mert az írta Tru- mannak, hogy az Egyesült Államcik Truman vezetésével „preventív háborúra” készülődik és „mindenáron erőfölényt akart kivívni, hogy megijessze az emberiséget”. A talajt tehát megtisztították. Sőt mi több, Roosevelt azon régi munkatársainak is elküldték a selyemzsinórt, akik ugyan nem szálltak síkra a Szovjetunióval való barátság mellett, de óvatosságra intettek. 1947. március 12-én Truman, a volt férfifehérneműüzlet tulajdonosa a „Truman- dcfktrina" közzétételével hivatalosan is meghirdette a „hidegháborút". Nem sokkal ezután közzétették a „Marshall- tervet”, létrehozták a NATO-t, s az új kereszteshadjárat más akkordjait és prelúdiumait. Truman teljes hévvel vágtatott a tigrisen. A z amerikai hírszerző szolgálat egészen különleges szerepet kezdett játszani az Egyesült Államok külpolitikájának kidolgozásában. Truman elmondja, hogy reggelente a központi hírszerző szolgálat vezetője volt az első látogatója, aki beszámolt neki a nem- zetközj helyzetről. Nem a külügyminiszter, hanem a rendőrfőnök magyarázta meg az elnöknek, ml történik a világban és mit kell cselekednie az Egyesült Államoknak. A hírszerző szolgálat volt főnökét moszkvai nagykövetté nevezték ki. Hogy a „hidegháború” e híres stratégái mennyit értettek a nemzetközi kérdésekhez, kiderül Trüman egy futólagos megjegyzéséből is. Az amerikai hírszerző ' szolgálat szakértői közül — írja Truman — „általában senki sem várta, hogy az oroszok 195É előtt valamiféle atombombái felrob bántsanak”. így irányította a legnagyobb kapitalista állam külpolitikáját az az ember, aki Roosevel- tet felváltotta és aki arra akarta kényszeríteni Amerikát, hogy elfelejtse elődjét. De legyünk igazságosak; Elnökségének két és fél éve alatt Truman mégis megtanult egyet s mást „Mindig tudtam — Írja —, hogy van két hatalmas terület, amelyet egyetlen nyugati hadsereg sem tudott még legyőzni az új korban: Oroszország és Kína. őrültség lenne most is arra törekedni, hogy erőszakkal e hatalmas területre kényszeritsük életformánkat.” E mlékszik-e ma is Truman arra a kijelentésére? Nyilván nem. Újra a „hidegháború” mellett foglal állást; Egyébként az az író mindig elfeledkezik arról, amit az előző oldalon mondott. De reméljük, hogy az amerikai olvasók nem ilyen rossz emléke- zetűek,
