Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-03 / 26. szám
NÓGRÁDI Népújság 1957. április 3. W «■nWHMK ,,Az elképzelés íme formát öltött" Hetekig, sőt hónapokig érlelődött Szabó István szobrászművészben a gondolat, hogy a művészet eszközeivel fejezze ki bányászaink túlnyomó többségének, a bánya igazi gazdáinak helytállását, az ellcniőrra- * dalmi események alatt. Azt akarta megmutatni, hogy az igazi bányász, bármi történik is, nem hagyta tönkremenni a bányát, az állandó fenyegeté- -sek ellenére is naponta a. szokott időben felkészült, megtöltötte a bányászlámpát és ment. Az elképzelés ime, formát öltött. A legegyszerűbb, legnemesebb művészi eszközökkel sikerült a bányászok iránti szeretetét, megbecsülését, a helytállásuk felett érzett elismerését formába öntenie. A szobor címe: „A bánya gazdája az ellenforradalom alatt.” Ingyenes Gsecsemakelengye juttatása A társadalombiztosításra jogosultak és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok részesülnek 1957 április 1-től ingyenes csecsemőkelengye juttatásban. Különös méltánylást érdemlő esetben a Munkaügyi Minisztérium által megállapított keretben a fentiek szerint nem jogosult szülő is részesülhet kedvezményben. •• UmwmU iiii>iiiiiifitiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiii|iiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiii! Z ünnep nem a semmittevés napja — az emlékezésé, az elmúlt idők, jelidézéséé. Minél több egy nemzet ünnepe. annál gazdagabb annak élete, története. Ha a mi népünk történetét nézzük, ha ünnepnapjainkat kutatjuk, különös képet kapunk. Népünkben mindig megvolt az a ki- pusztíthatatlan törekvés, hogy szabadon akart élni. Gondoljunk a honfoglalás előtti kalandozókra és később az elnyomás, szolgaság ellen lázadó nagyjainkra. Budai Nagy Antalra, s nemzeti történetünk legendás alakjára: Dózsa Györgyre. Zrinyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc. Kossuth Lajos nemzeti szabadság törekvéseink nagy alakjai. És századunkban kommunisták harcára: 1919 feledhetetlen emlékére. A múltra emlékezés megacélozza erőnket hittel, bizakodással tölt el. Népünknek egyetlen ünnepe van, amely nem a hősi helytállásra és tragikus bukásra emlékezteti: ez az ünnep hazánk felszabadulásának napja: április 4-e. Űj korszakát jelenti az életünknek, történelmünk új, szabad, nacru-napv reményekkel teli, olykor kudarcoktól kísért korszakának első napja: 1945. április 4. Mi biztosít április 4-nek különleges hellyé t történelmünkben? Az. hogy e naphoz nem szerepcsere emléke fűződik, hanem milliók szabadsága, a nép szabadsága. Április 4-et követő győzelmes harcokkal népünk történelmében első alkalommal olyan testvéri barátokkal kötötte ■ össze sorsát, amelynek osztályrésze nem a bukás, nem a kilátástalanság, az erősebbtől való örökös félelem, hanem az emberiség örök ifjúsága, a szocialista, kommunista jövendő. Az emlékezés, a múlt idézése nem szokványos alkalmi játék. Nem azért idézzük április 4-e emlékét, hogy ünnepi lakomát rendezhessünk. Április 4-e fegyelmezett, kitartó ■munkára kell, hogy kötelezzen bennünket. A megmentett proletárhatalom erősítésére. Fontosak. imponálóak, szép szónoklatok, de ne- nekünk mást kell örök tanulságul levonni e napon. 1945 előtt három millió koldus, a korai csecsemőhalál, ezernyi népbetegség országa volt hazánk. Hárommillió koldus, korai csecsemőhalál és ezernyi népbetegség, de miért? Azért, hogy néhány ezernek Kánaán legyen e drága föld, amit a lázadó szegények vére és milliók izzadsága öntözött. Nagyon mélyről indultunk el- Majd kilenc- százezer ember, minden tizedik hazánkfia a földesurak szolgája, cselédje volt. A földdel rendelkező kisparaszt egyenlőtlen, kilátástalan versenyt vívott a „nagygazdával1’, a föl- ' desúi-ral. És igazságot a főjegyző és az intéző csinált. Másfél millió proletár gyárosok, a bánya- bárok szolgája. Osztályrészük a. kivetett ség, a megalázás — tanítójuk a nyomor, a munkanélküliség és a harc volt. Ma e föld szabad embere — felnőtt ember: a munlcás és paraszt e magyar tájék ura. Alapvetően nagy változások történtek itt az elmúlt tizenkét esztendő alatt — hazája lett a népnek, mert haza csak ott van, ahol jog is van — miként Petőfi mondta. És a népnek minden érték alkotóinak századokon át nem volt, most van csak joga. Most van és október előtt is volt joga a népnek és mégis, és mégis tragikus vész fenyegette az országot. Nem lehet ma a haza, a nép sorsáról úgy beszélni, hogy ne érintsük a milliókat foglalkoztató kérdést: hogyan történhetett meg? Bármennyit építettünk, bármennyit gyarapodtunk emberségben és bátran hozzátehetjük: magyarságban, egy alapvető dologra nem ügyeltünk eléggé. Már puszta létünk a belső és a külső ellenség vad gyűlöletét váltotta ki és minden eszközzel elpusztításunkra törekedett. És természetesen ma is arra törekszik. Ihren helvzetben mi lehet a legtermészetesebb feladat? A belső hátország megerősítése barátainkhoz a szocialista országokhoz fűző kapcsolataink megóvása. Ez első kérdésben rendkívül súlyosan vétettünk. Soha nem épült még hazánkban szocializmus és az építés közben a nagy- nagy eredmények mellett igen súlyos hibákat is elkövettünk. A rossz gazdaságpolitika hatásába nem emelkedett, sőt eqyidőben csökkent a nép életszínvonala. A szövetkezeti mozgalom erőszakolása a parasztságot sújtotta, megsértettük a törvényességet — az értelmiséget is érték sérelmek. Bár a pártban, a felsőbb vezetésben júniusban megtörtént a fordulat, mégis-mégis bekövetkezett a tragédia. Miért A párt vezetői megadták már rá a választ: a párt belső bomlasztó erőit és e határontúli ellenségeinket az a veszély fenyegette, hogy oda a kínálkozó jó helyzet — a párt képes kijavítani az elkövetett hibákat. Polgári, lzapituláns elemek mindent megtettek, hogy eszmei zűrzavart, fejetlenséget idézzenek elő, hogy polgári restaurációt hajthassanak végre hazánkban. Ismerjük az eseményeket: a mi erőnk (» belső bomlasztás mialt) nem lett volna elégséges a meg-meg- újuló imperialista rohamoknak ellenállni. Rettentő örvény felé sodorták ellenségeink a nemzet hajóját. De hogy mégis élünk és hogy egyre inkább kilábalunk az ellenforradalom okozta pusztításokból, azt a Szovjetuniónak köszönhetjük, a szovjet népnek, Lenin kato. náinak. így lett új felszabadulási ünnepünk április 4-e mellett november 4-e. Ez a nap a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának napja s hozzátehetjük, történelmünk egyik döntő állomása. A tragédiából, a közelmúlt történetéből egy alapvető tanulságot kell levonnunk: a néphatalom alapja csak a munkásosztály és a dolgozó parasztság megbonthatatlan barátsága lehet. Ha ezt megteremtjük és a szocialista országokhoz fűződő hűségünket megőrizzük; nem lesz többé október 23-a hazánkban. Nem lesz, mert így akarjuk! Április 4-e emlékét ünnepeljük, de emlékezünk is. Idézzük november 4-e emlékét, de nem feledjük október 23-at sem. A nemzet ünnepe nem a semmittevés napja — az emlékezésé, a~ elmúlt idők felidézéséé. Április 4-e emléke új erővel, bizakodással tölt el bennünket. (T L.) úgy beszélni.,. talán ... helyettem a kis virág. * Egyetlen szálacskát talált csak, de már viszi is a pádon ülő szőke leánynak. Félénk, eS- dő mosollyal nyújtja át. A hamvas-barack arc egy pillanat alatt lángvörös lesz ... Ö, milyen jó, hogy azt a szerény ibolyácskát fel kell tűzni oda a kalimpáló, veszettül dobogó leányszív fölé! így csak a kecsesen hajló nyak árulkodik és sejteti arca virosságát. Aztán fölnéz. csodálkozva, meghatódva, mosolygó ajakkal.. gyanúsan csillogó szemekkel a fiúra, aki bimbózó' leánysáqa első igazi tavaszát, első ibolyáját, az első szerelmét hozta el neki. És az a másik ibolya Déryné... gste ;lűt óra. a cigarettafüst csípi a szemünket, de a helyiség zsúfolva. A kicsiny, kerek asztalokon mok- kás-csészékben fékeu párolog, másik helyen sörök, rövid italok, szörpök színes összevisz- szasága. A zenekar éppen' szünetet tart. Az asztaltársak összebújnak és a sok. sok beszéd halk zsongássá olvad. A szomszédos asztalnál négy leány ül Szén szívfájdítóan szép mindegyik, tavaszt váró bimbózásában■ S mintha összeráloga'ta volna őket valaki, szémApül< mellett még érdekesek is. Az egyik lágyan omló szőke hajú. kissé halvány, nincs rajta semmi festék. Nagy, kék szép szemei beszédesek, de a leány maga a megtestesült megközelíthetetlenség. El nem mosolyogná magát. Szomszédnője barna, hullámos hajú, kissé pikánsarcú szépség. Gyönyörű fehér fogai vannak, sokat nevet, csupa élet. Szemben vele már va- lószínűtlenül fekete hajú, kreolbőrű leány ül. Tipikus férfiveszedelem. Nyúlánk, karcsú derekára szorosan simul a sötétkék ruha. Karcsú, hosszú, ideges ujjal önmiújtóval látszanák. A negyedik leány amolyan sokszor elképzelt francia baba. Sötétbarna haja elöl fru. frus, arcán mosolyakor \kétol- dalt csókolnivaló gödröcskék támadnak. Ezek is összebújnak, de nem tehetek róla, minden szavukat hallom. — És mit ír a Jóska? Jóska valószínűién a kreol- börűhöz tartozott valamikor, régen, nagyon régen, talán van már neki egy fél éve is. Nehezen sikerült azonban eltitkolnia. hogy még most is ... . Alig hallhatóan válaszolt: — Ó. sok mindent. Most Kanadában van. Egy fatelepen átvevő. Töri már az angol nyelvet. írja és nagyjából meg van elégedve. Sok szépet látott az úton. csak szokatlan neki a környezet, az emberek. S hogy megváltozott! Azelőtt mindig olyan cinikus volt kicsiben — ezért is szerettem belé —,m‘ost meg ... nem értem, ele más lett. így a leveleiből ítélve. Mindig az itthoni életről, ismerősökről érdeklődik. Az első leveleiben még csak én érdekeltem. Nem fogytam-e? Meg hogy olyan szép vagyok-e még, mint azelőtt, meggyógyult-e már a sarkam, amit az új cipő tört föl, meg hogy küldjék egy fürtöt a hajamból... Most... úgy érzem, ezen a téren nem változott, de egyébként igen. Egyre több gyermekes dolgot kérdez és kér. Milyen az idő errefelé, mert ott nagy hideg van. És .. és azf. Ikérdezi, hogy nyílik-e már a Kálvárián az ibolya... S ha lehet, küldjék neki egy szálat, csák egyetlen egy szálat. Nem furcsa? Mindegyikük megborzong egy kicsit, mintha Kanada hatalmas erdőségeinek hűvös szele érintené meg őket. S óó! Az a csúnya zenekar! Még ez is!? Hányszor hallottuk, hányszor hallották már ezt a kis dalt! ... Oly távol, messze van hazám, csak 'inég egyszer láthatnám . ■. Hogy sír az a hegedű! A zongora billentyűi meg mintha a halántékunkon kalapálnának. A nagydob tapintatos, halk dobbanása mintha távoli üzenet lenne . . Tam .. . Tamm tam ... Halljátok, lányok?,,-,. Jóska szíve, a Jóska szíve dobol, sír most a tiétekkel, a miénkkel együtt... Te, te befelé könnyező, büszke kreolszépség ott, a-ra születtél, hogy egyszer a Jóska menyasszonya legyél. hogy később averméket szüljél neki... Nem te tehetsz róla, hogy nem sikerült. Látom könnyes már a szemed. Tudod-e. hogy benned a Jóska is sír? S általad Jóska nem. csak téged sirat és te nemcsak a félbesikerült életedet siratod, hanem Jósika általad siratja édesanyja virágos kertjét, a kálváriái ibolyát, a te félénken odaadó csákódat, szóval a szülőföldjét.-,; • Holdfényes májusok, muskátlis ablakok . -.; Úgy bújtok most ^ leányok, mint árván maradt madarak. Dúdoljátok csak könnyes szemmel a dalt. Ti idehaza vagytok és mégis megfogott valami furcsa érzés, mégis a honvágy sír ajkatokon. Sirassátok csak a megtévedt Jósikákat, akik oly messze szakadtak tőlünk. S ha küldtök nekik ibolyákat —mert biztosan kémek és ti biztosan küldtök — ... Nem ... a szíveteket mégse tegyétek mellé ... Azok ott úgysem találnák meg párjukat, mert hiszen a becsületes Jóskák szíve úgyis itthonmaradt ... — Pista! Fizetni! Habonyi Zoltán s ► ► ► t í t ► í ► ► ► ► PÁLYAVÁLASZTÁS Mielőtt fiaink elindulnak az évtizedek cselekvő napjai felé Ezekben a napokban a 18 évesek legnagyobb problémája, legtöbbet emlegetett gondja a pályaválasztás, Márcsak pár hét és eltávoznak a második otthon óvó, védő karjából. Kilépnek az életbe, de ezt az első, önálló lépést jól meg kell fontolni. Néhányuk lelkét már az első osztályban rabul ejtette egy eltervezett hivatás és tűzzel-vízzel szembeszállva is kitartanak mellette. Másnák két-három szakmához is kedve lenne, döntése attól függ, hová veszik fel. A salgótarjáni Általános Madách Imre Gimnázium IV. d. osztályos tanulói is szövögetik terveiket. Érettségi előtt állnak, de még huncutok, csintalanok, vidámak, játékos kedvűek, mint minden életrevaló fiatal. Csak a hivatásválasztás az az egyetlen olyan dolog, amiről sok-sok komoly töprengés után döntenek. Balogh Ildikó orvos szeretne lenni. Hivatását szívvel-lélekkel végezné... csakhogy felveszik-e? Sok a jelentkező erre a pályára és hogy kit segít át szerencséje a felvételin, ez még a jövő titka. Ildikó mindenesetre reménykedik és egymás után olvassa a szákkönyveket. W Kuzma Pista hozzáértő kézzel bánik a vonal- zóval, körzővel. Ez szükséges is egy leendő mérnöknél. Mert hogy a Pista elektromérnök alkar lenni. Ha esetleg ez nem sikerülne, követi a bátyját a mezőgazdasági főiskolára. w ma. ◄ f-t A távolba néz, a messzeséget kémleli Nievel Jenő. Úgy érzi, lába alatt inog a föld, máris a ringó tenger ölén képzeli magát. Leghőbb vágya, hogy tengerész lehessen. És ha ez nem sikerül? —elszegődik turbina -lalkatos- ' nak egy hajóra., s W Szépek szépe Szentpétery Klári. Hivatásának azt érzi, hogy széppé tegyen másokat is. Pácienst könnyen talál, és amilyen ügyesen használja a rúzst, minden bizonnyal lesz majd neki sok vendége a tervezett kozmetikaszalonban. Uj'aky Mária
