Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-03 / 26. szám
9 NÓGRÁDI Népújság 1957. április 1. Fels^akaclultan szebb az élet ....... A volt zsellérek szövetkezetbe tömörülve teremtettek igazi emberi életet s új otthont. Az ellenforradalom újra cselédsorsba akarta taszítani a zsunypusztaiakat. \\\\\\\ \ /////// r Modern, nagyteljesítményű kotrógéppel mélyítjük és szabályozzuk a völgyekben folyó patakokat, hogy megjavítsuk legelőinket, rétjeinket. A rétek füvén kövérre híznak a jószágok és növelni tudjuk az állati termékeket. Az ellenforradalom mindezt meg akarta .semmisíteni A szövetkezetek nagykiterjedésű gabonatábláin ma már az aratócséplőgép helyettesíti a nehéz kézi aratást. Ha hatalomra jut az ellenforradalom, akkor e gépek éhínséget, és munkanélküliséget jelentettek volna a falu számára. Nem kell már naphosszat görnyedten kapálni — a burgonyaültetést, a modern, nagyteljesítményű gép végzi, — még hozzá kifogástalanul. Az ellenforradalom újra a primitív hátfájdító munkára ítélte volna a szövetkezeti parasztokat. A múlt földesúri rendszer hagyatéka: nedves, penész szagú, sötét cseléd odúk ... , /////// A nógrádi paraszt megkapta jussát, a földet. 1945-től nem a földesúrnak, hanem saját magának szánt, vet, arat. Az ellen- forradalom a parasztság lábaalól akarta kihúzni a földet. Szovjet segítség a magyar mezőgazdaságnak A , Szovjetuniótól 45 000 vagon búzát és 20 000 vagon takarmánygabonát kapunk A 20 000 vagon takarmánygabona megmenti állatállományunkat a télvégi, koratavaszi éhezéstől. Emellett a takarmánnyal kapott segítség jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy több húst, több zsírt, több tejet termeljünk. A 20 000 vagon takarmánygabona segítségével kereken 400 000 mázsa sertéshúst, illetve 60—70 millió liter tejet lehet előállítani. Arra is lehetőséget nyújt ez a segítség, hogy áthidaljuk a takarmányozási nehézségeket és elkerüljük az állattenyésztés hozamaiban a nagyobb kiesést addig az amíg saját magunk is fel tudunk készülni állatállományunk bőséges takar- mányellátására. Erre most kitűnő lehetőségeink vannak. Többek között már az idén mintegy félmillió holddal nagyobb területen vethetünk takarmánynövényeket, mint a korábbi években. Természetesen tartósan nem lelhet berendezkedni ilyen segítségre. Okosan kihasználva a Szovjetuniótól kapott nagy segítséget, olyan színvonalra kell most emelnünk mezőgazdasági termelésünket, hogy biztosítani tudjuk dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátását és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar nyersanyaggal való ellátását. HÚSVÉTI KÉSZÜLŐDÉS Balassagyarmat főutcájának egyik legvonzóbb kirakata, a játékbolt. A húsvéti hangulatú ötletes, kedves kirakat .megeleveníti a húsvéti szokásokat: Babák, nyuszikák, játékok, bakelit tojások, apró mackók és egyéb ajándéktárgyak teszik érdekessé a gyerekek szá* mára. A bájosan berendezett üvegtábla előtt minden apróság megáll, hogy kigyönyörködje magá+ a nyuszi ajándékozó kedvében. EMLÉKEZÉS (Héhalom, 1920-1957) Az idősebb gazdák közül még sokan emlékeznek az 1919-es dicsőséges Tanács- köztársaság elfojtása utáni sötét, tragikus esztendőkre. A fehérterror eltiporta a gazdák legelemibb jogait, a nincstelen agrárproletárokat pedig a földesúr szörnyű karmai közé taszította ..; Éhség, nyomor, jogtalanság, létbizonytalanság! Ezek a rettenetes rémek mély barázdákat szántottak a szerencsétlen — az éhségtől amúgy is lesoványodott — fakó emberi arcokon. Nyögték a földesúri igát, de azért nem csüggedtek. Lelkűk mélyén ott parázslóit a Tanácsköztársaság emléke, Ez adott nekik erőt, a burzsoá földesúri rendszer elleni harcban. Föld kellett a népnek, mert nem tudott egy bokor krumplit, egy bokor babot, vagy egy kis tengerit termelni. Igen, a földért folyt a harc. 1920. február 20-án Molnár József, Szűcs András és Farók Mihály — a szegényparasztok megbízásából — kérvényt írtak a földművelésügyi miniszterhez. „ ... A községet két oldalról körülfogva fekszik báró Schossberger Dezső uradalmához tartozó körülbelül 1800 hold földterülete. Ez a nagy birtok évről évre újonnan megvásárolt területekkel nagyobbodv'a, valósággal megbénítja a községünk életét, mert lehetetlenné teszi, hogy a lakosság, bár e2 életföltétele volna, földhöz juthasson, akár örökáron, akár bérletben is ...“ így vázolták nyomorúságos helyzetüket a falu szegényei. S hozzáfűzték „ .. ■ manap már olyan tűrhetetlen a helyzet, hogy a lakosság vagy a legnagyobb nyomornak, vagy az emberhez nem méltó rabszolgaságig menő lekötöttségnek néz elébe .. Az 1800 holdas területre egyáltalán nem volt szüksége, az amúgy is óriási uradalomnak, amelynek nagy része évről évre meg. műveletlenül, parlagon hevert. A falu szegényei ezt tudva, teljesen jogosan kérték a „nagyméltóságos miniszter Urat“, hogy ismert erélyével és ,.nagy népszeretetével” hasson oda, hogy a héhalmiak szerény kívánsága meghallgatásra találjon. S íme, így fejeződött be a kérvény. „... A lakosság nagy elkeseredését és végsőkre bújtogató elviselhetetlen nyomorát fogja nagyméltóságod ezen kegyes intézkedésével enyhíteni és megszüntetni,“ S mit tett a ,,nagyméltóságos miniszter úr”? Vajon bebizonyította-c nagy népszere- tetét? Megesett-e a szíve a kizsákmányolás szennyes mocsarában fuldokló agrárproletárokon? A szegényparasztok kérvényét — véleményadásra — elküldte a Nógrád megyei gazdasági felügyelőnek és arra utasította őt, hogy hangsúlyozza: „ingatlana eladására, vagy haszonbér adására a tulajdonos nem kényszeríthető, s szabad elhatározásának joga föltétlenül tiszteletben tartandó.“ megyei gazdasági felügyelő úgy intézkedett, mint ahogyan azt a kenyéradó gazdája követelte: elutasította a földigénylő szegényparasztok kérelmét. „A helyszínen megállapítottam — írta március 17-én a miniszterhez intézett levelében — hogy a báró (a) község lakosaival mindenkor igen előzékenyen viselkedik ... Előnyös feltételek mellett bocsát földet rendelkezésükre ...” Előnyös ez a feltétel — de csak a báró részére! A báró adott a népnek 600 négyszögöl földet tengeri alá. Ennek haszonbére fejében 1200 négyszögöl cukorrépát kellett kiásni minden egyes summás munkásnak. A hadiözvegyek és rokkantak 400 négyszögöl földet kaptak, amely után 600 négyszögöl répát kellett nekik kiátsni. Így nézett ki akkor az a bizonyos „előnyös feltétel", amiről a gazdasági felügyelő úr beszélt. Nézzük tovább a levelet: „... s amennyire csak lehet, munka- alkalomról is gondoskodik, amit eléggé igazol az is, hogy habár az uradalom 26 aratógéppel rendelkezik, azért az összes aratási munkálatokat a környékbeli faivak lakóinak adta ki“. Vajon miért adta ki? Olcsó volt az emberi munkaerő! A báró több hasznot vágott zsebre így, mintha géppel aratott volna. A héhalmiak átláttak a szitán s nem hagyták annyiban a dolgot. Űjabb leleplező levéllel törtek borsot a „nagyméltóságú miniszter úr“ orra alá. A levél fényt derít a báró birtokán folyó elviselhetetlen kizsákmányolásra. Brüllné gazdaságában egy summás havi fizetése ..; 200 korona, 20 kilogramm kenyérliszt, 10 kilogramm főzőliszt, 2 kilogramm szalonna, 2 kilogramm hús, 2 kilogramm főzelék, 1 kilogramm só, 10 kilogramm krumpli, 2 liter ecet és napi fél liter tej. A báró summásai kapnak munkabér fejében havonta: 300 koronát, 25 kilogramm lisztet, 2 kilogramm szalonnát. így már az adatok alapján mennyivel kevesebbet ad ő, mint más nagybirtokos.” Ezek az adatok amellett, hogy szintén igen alacsony bérszínvonalat jelentenek, nem felelnek meg a valóságos helyzetnek és a hé- halmi szegényparasztok feltehetően követelésük alátámasztására igyekeztek a valóságnál kedvezőbb színben feltüntetni a szomszéd nagybirtokon fizetett béreket, élelmezési fejadagokat. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy még a szépített adatok is lényegesen elmaradnak a Tanácsköztársaság alatt fizetett mezőgazdasági bérektől és élelmiszer járandóságtól. De nézzük csak: az arató munkások — 12 kát. hold learatása fejében kaptak: egynyolcadrészt (őszi és tavaszi búzából), 1200 négyszögöl tengeri földet felszántva és bevetve, s 8 mázsa szalmát. Az aratók napi élelmezésére ki kellett utalni 60 deka kenyérlisztet, 20 deka főzőlisztet, 10 deka főzeléket, fél kiló burgonyát, 2 deka sót, 75 deka húst, 50 deka szalonnát. A főzéshez szükséges tüzelőről a gazdaságnak kellett gondoskodni. A férfiaknak 34—10, míg a nőknek 25—30 korona volt a napi bérük. A héhalmi szegényparasztok ilyen bérekről álmodoztak, ilyen bérekért szálltak síkra, bár jól tudták, a burzsoá földesúri rendszertől nem várhatnak kegyelmet, s emberi életet. De azért lankadatlanul folytatták tovább az egyenlőtlen küzdelmet. Erről így ír miniszteréhez a gazdasági felügyelő: „ — Minő hálátlanok és követelőzők lettek a parasztok....“ Majd másutt a parasztok fellépését „ ... a kommunizmus megösmeré- sének...” tulajdonította. Tény az, hogy a héhalmi szegényparasztokban egyre jobban izzott a szocialista Tanácsköztársaság emléke által táplált parázs, amit végülis a szovjet hadsereg fasizmus feletti győzelme lobbantott lángra, S ez a láng eldöntötte az ezeréves pert — a szegényparasztok javára! A báró birtokából kerek 700 holdat hasítottak ki az agrárproletárok számára. 250 szegényparaszt család teremtett e földön igazi, gazdag emberi életet,., Termékeny a héhalmi föld. Lehet, hogy a volt cselédek, szegényparasztok könnye és verejtéke tette ilyen termékennyé. Sehol sem terem oly bőségesen a borsó, mint itt. Minden gazda borsót termel. Az állam tisztességes árat fizet érte, s így évente 600—700 ezer forint jövedelme van a falunak. Régen, 1920-ban, hej, de jó lett volna ennyi pénz..-, Üj, modern családi paloták épülnek — évről évre több és több. Egyik-egyik megéri a százezret is... Lassan eltűnik a faluból a rosszmúltú, primitiv feudálkapitalista földművelés maradványa. Az „Április 4“ szövetkezet az új, szocialista nagyüzemi földművelés magasabbrendüségét, a jómódú kulturált paraszti életet hirdeti. ... És a szabadság tizenkettedik évének októberében majd összeomlott ez a békés, paraszti élet. A nagybirtok réme suhogott a volt agrárproletárok feje felett. Veszélyben volt a borsóföld... Az éterben nyakló nélkül röpködtek az „uram”, a „nagyméltóságod", a „tekintetes úr“ féle ismert, de annál jobban gyűlölt megszólítások, amitől megborzongott a földjét féltő újgazda. S ekkor a volt szegényparasztok újra átláttak a szitán ... Látták a kakastollasok, kulákok, börtöntöltelékek kíséretében megjelenő bárókat, grófokat, akik a nyugati imperialista világ támogatásával — épp úgy, mint 1919- ben — vérbe akarták fojtani a munkásparaszt hatalmat, csak hogy visszaállíthassák a burzsoá földesúri rendszert. A báró már húzta az újgazdák lába alól a földet, amikor újra segített rajtuk a Szovjetunió hadserege. S immár másodszor lettek szabadok, szabad művelői, élvezői saját földjüknek. földjeik gyümölcsének. Másodszor szabadultak meg a vad földesúri kizsákmányolástól, a nyomorúságos cselédsorstól Ezek az egyszerű. szabad parasztem. berek holnap, április 4-an emlékezni fognak, emlékezni a régi és a mai időkre. Tudom, valamennyien tisztelegni fognak a szabad Ságért vívott harcban hőisi halált hal: szovjet és magyar hősöknek , Lantos László
