Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-03 / 26. szám

'yy^VYVVYYYTTTTTYTYTTYTYYTYTYYYTYYTYYYYTTTYTTYYVTYVVYYTYYYITTTYTTTTYYYYTYVTVTYITTYYYVYTYYYTTYTTYfYTTYTVTTYYYYYVVVYYVTVTVYTTYYYTVYTYYYVYVVTTTYYfTYYVVVVTTYTTTVTTYTTYTYYYYYTVfYYTYTTYTYTTVTTYYTYYYYTTYVTYfYYYfTYTTTTYTfTYYVYYTVVTTVTYYYTTYTTfTTTVYYTTVVVYVTTYYYYTTTTTY1 4 N ÓGRÁDI Népújság 1957. április 3. rmwTvimivyiJTfrTfy'fmwiiY'nvivT'f'fwiiTiYviiwiTwvTiT Megyénk sportja ma már országos hírű ■mjépi demokratikus rendünk rendkívül nagy gondot ÍV fordít a sportra. Hatalmas anyagi segítséget biz­tosít a sport állandó fejlődése elősegítése érdekében a meglévő és az alakuló sportköröknek. Ez a nagy támo­gatás megmutatkozik megyénk sportjában is, ahol egyre nagyobb fejlődés tapasztalható. Az elmúlt 13 év alatt több millió forintot juttatott államunk Nógrád megye sportjának. Ennek* eredménye, hogy a felsza­badulás óta eltelt időben megtízszereződött megyénk­ben a sportolók és a sportkörök száma. A fejlődés azonban nemcsak a mennyiségben mutatkozik meg, hanem a minőségben is. Ezekről számolunk be az alábbi képsorozatban: Három országos vidéki egyéni bajnokot avatott az idén Salgótarján ökölvívó sportja. Szerémi már egy­másután 3-szor lett egyéni országos bajnok. Csonka és Bibók pedig az idén lettek először egyéni országos vidéki bajnokok. (Reméljük nem utoljára). Mindhárom fiatal az SBTC sportkörének versenyzői, akik Pintér János edző tanítványai. iaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAAAAAa: Salgótarjáni BTC labdarúgói, akik immár 10. éve az ország legjobbjai közt küzdenek a jobb helyezé­sekért. 1956-ban kitűnő szereplésük révén elnyerték az „ország legjobb vidéki csapata" címet. A csapat két játékosa: Oláh Géza és Szojka Ferenc több Ízben voltak tagjai a nagyválogatottnak. A Baglyasaljai Bányász női röplabdásai, akik több Ízben nyerték el a „megyei bajnok” büszke címet, s a Beloiannisz kupát, valamint a Felszabadulás és Alkot­mány kupát. Kitűnő szereplésük betetőzése: 1957-ben kiharcolták az OB II-be jutást. Az idén kapta az SBTC csapata ezt a gyönyörű buszt, az elmúlt évi kiváló Szereplése jutalmául. íQífi ÍJÍuizsa tizenharmadik tavasza jpmlékszem, élesen és pon- tosan, mintha ma történt volna. Ültünk a zsibongó bun- kerben és egyszercsak velőt- rázó sikoltás hasított bele a bűzös levegőbe. Körülöttünk a felnőttek azt suttogták: csak­hogy végre megszületett... Szomszédunknak, Manyi , né­ninek párórás kisbabája már egész kék volt az erőlködéstől, mindenáron sírásra görbült parányi szája. Szegényke ... az első, amit megláthatott ezen a világon a csúnya, szűk, nedves óvóhely. Felette, a csö­veken patkányok ugrándoztak, mellette meg mi álltunk ron­gyosan. bámész szemmel cso­dálkozva, és rettentő nagy iz­galomban. Itt kezdett ismerkedni a kü­lönös világgal. Odakinn fegy­verek ropogtak, halálos go­lyók röpködtek a levegőben. Csak két hét múlva láthatta meg az •elcsendesült külső vi­lágot. Gondos mamája pokró­cokba, rongyokba bugyolálta a csöppséget, csak kéklő szeme tágult kerekre a havas, der­mesztő hidegben. De ez már szabad levegő volt. Manyi néni azt sem tudta, hova menjen a csöpséggel. Nem is emlétk- sem, hogy aztán mi történt, hogy történt. Valahol került egy szoba konyhájuk, az övé­két gyilkos kezek rombolták le. Rettentő sok gondja volt szegény asszonykának. Vala- honnét tejet kellett keríteni a párhetes apróságnak, és élni is kellett valahogy, nehezen. Nem is tudom megérteni, hogy csinálta ez a leleményes asszony, tény, hogy valahogy átvészelték a nehéz éveket. Zsuzsa, szegényke. sovány volt, véznácslka, alig pihegett. Mindig beteges volt, sokszor hittük azt. már utolsó napjait éli... M anyi néni alkalmi munká­ból tengődött. rr.osást vállalt és vasalást. A dolog­nak az volt a nehezebb részé, amikor házhoz kellett mennie. Ilyenkor azt sem tudta sze­gény, kire bízza a csöppséget. Édesanya sokszor engedett át, hogy segítsünk szegény asz- szonykának az apróságra vigyázni. Ekkor szerettem meg Zsuzsát. Csendes, jó gye­rek volt, keveset sirt. Hagyott minket is játszani, hiszen ak­kor még én is kisiskolás vol­tam. Gyuszi bácsit hiába vártuk haza. Évek teltek el és nem hallott semmit a férjéről Ma­nyi néni. Odaveszett szegény a háborúban. Nehéz, keserves négy esztendő telt el így a vá­rakozásban. Egyszer aztán Zsuzsát felvették az óvodába. Mindjárt könnyebbedéit Ma­nyi néni dolga, gondja. Elme­hetett munkát keresni. Az Üveggyárba került behordo­ttak. A lesoványodott, csupa csont asszonykának igen ne­hezére esett futkosni a tüzes üveggel. Aztán egyre jobban belejött, fizetése szinte hónap­ról hónapra szökött felfelé. Egy év múltán már gömbö- lyödni kezdett a kislány, és Manyi néni is visszanyerte régi. telt. formás alakját. Ket­tejük élete kezdett felfelé ível­ni. Zsuzsa formás kis testére szebbnél-szebb ruhácskákat varázsolt az ügyes anyai kéz. z egymásra utaltság, az egymásért élés anyában és leányában bizonyos testvé­ri-baráti vonzalmat alakított ki. Zsuzsa tisztelte ugyan édes­anyját. de pajtásának, és leg­jobb barátjának is tartotta egyben. Manyi néni pedig azon iparkodott, hogy valóban baráti, őszinte kapcsolatot te­remtsen kettőjük között. Mi­kor aztán Zsuzsika iskolába került az anya sohasem a szo­kásos szülői szigorral sürget­te kislányát a tanulásra. Leült mellé, nézte, hogyan rajzolja gyermeki, kerek betűit, hall­gatta dallamos, döcögő hang­ját. amint felolvasta az olvas­mányokat. Neki csak három elemije volt. Iparkodnia kel­lett, hogy lépést tarthasson a kislánnyal. Elleste az új dol­gokat, nw.ga is bogozgatta a nehezebb feladatokat. A jóságos, gondoskodó anyai kéz, anyai szív nyoma meg is látszott a kisláng1 fejlődésében. Mire felcseperedett, ügyes talpraesett, értelmes kislány vált belőle. Osztálytársai is nagyon szeretik Zsuzsát. Egy­hangúan választották meg az újjáalakult Üttörő-szervezet egyik rajparancsnokának. Ter­mékeny fantáziája rengeteg tervet sző. most nyárra is nagyszabású, táborozást szer­veznek. Szerepet is tanulnak, maga Zsuzsa ix írt egy kedves darabot ' az iskolai életből. Égővörös nyakkendőjével hol itt, hol ott tűnik fel, tanácso­kat osztogat, kikérdezi gyen­gébb társait, a játékban a leg- szemfülesebb, otthon meg en­gedelmes. segíteni kész, szófo­gadó kislány. Valami kifejezhetetlen fi­nom ösztönnel megérezte, megsejtette, hogy édesanyja szégyenli előtte három elemi­jét A kislány rendkívül ügye­sen, tapintatosan segít az any­jának. Szerényen, naivul hív­ja fel egy-egy jó könyvre Ma­nyi néni figyelmét: Olvasd csak el anyukám ezt a köny­vet, csuda érdekes, nem bánod meg — mondja csendesen. És Manyi néni a gyerékkel együtt tanul. Sorba teszi le magán­úton az egyes osztályokat. Most a hetedik osztály be nem íratott, szorgalmas tanu­lója. indez valahogy eszem­be jutott ezen a na­pon. Tegnap este láttam a kislányt, kézen fogva ment egy fiúyal. Szeméből boldog fényecskék kacagtak a hullá­mos hajú kamaszra. Es ekkor, akarva, akaratlan végig gon­doltam történetét. Nesztelen léptekkel haladtam mögötte, és hallgattam dallamos, csen­gő hangját, amint szíve leg­féltettebb titkát duruzsolta a fiúnak. Arról beszélt, hogy tanár szeretne lenni. Sok, na­gyon sók embert szeretne meg­tanítani arra, hogy hogyan kell szépen, becsületesen élni. U. M. A legtakarékosabb megye Február végéig több mint 257 000 forint értékű takarékibélyaget vásároltak a Nógrád megyei általános- és középiskolások. Ezzel az eredménnyel az országos takarékossági ver­senyben a legjobb megye rangját érdemelték ki. Néhány iskola különösen megérdemli ezért a dicséretet. A kislétszámú iskolák csoportjában veret­lenül elsők a mizserfai bányászgyerekek. Február végéig fejenként 82,90 forintot taka­rítottak meg. A nógrádikövesdiek eredménye egyénenként 47,92 forint. Pusztabodonyban 44,06 forint. Garábon 26,89 forint. Ságújfalun 26,85 forintos átlagbetét. A középlétszámú iskolák csoportjában a kazáriak vezetnek, náluk egy-e«v pajtás 42,60 forintot gyűjtött. Csúcsén 26,22 forint, Ka- rancsalján 23,92 forint, Dejtáron 17,18 forint az egy főre eső átlagbetét. A megyének viszonylag kevés nagy létszá­mú iskolája van, ezek közül egyedül a zagyva- pálfalvi üve^’Ari iskola érdemel dicséretet. I.t a gyerekek fejenként 22,60 forintot fordí­tottak bélyegvásárlásra. Április 4 méltó megünneplésére készülünk A rétsági járásban a felsza-* badulás előtt a dolgozók­nak a szórakozásra és műve­lődésre nem volt módja. A já­rás területén minden második községben földesúr hitorolta a hatalmat. A Prónai, Andreánszky etb. földbirtokosok csak a saját szórakozásukkal törődtek. A járásban nem volt egy kultúr­otthon, egy könyvtár sem, egyedül a füstös kocsmák nyújtottak „szórakozást". 1945. április 4-én meghozta a magyar nép számára a sza­badságot a dicső szovjet had­sereg. Járásunk életében dön­tő változás ment végbe, a cse­lédek földet kaptak és szabad emberek lettek. Népi demok­ratikus kormányunk intézke­dései alapján egyre világo­sabbá vált, hogy a múltban soha nem tapasztalható szo­ciális, kulturális fejlődés előtt állunk. Bizonyítja ezt néhány számadat: 1945 után 12 köz­séget villamosítottak, 27 népkönyvtárat létesítették, 14 kultúrotthont és 10 mozit épí­tettek. Ez mind a járás dol­gozóinak fejlődését és szóra­kozását biztosítja. Színját­szó csoportok, tánccsoportok, énekkarok működnek. 1956 tavaszán 15 község kultúrcso- portja indult a tavaszi kultúr- versenyen. A jó eredményt elért csoportok megyei verse­nyen vettek részt. Nagy am­bícióval indult az őiszi évad is; Sajnos az őszi terv csak terv maradt. Az ellenforradalom október 23-a után nagyrészben szétzüllesztette csoportjain­kat. Kultúrotthonainkba is­meretlen egyének betörtek: Diósjenőn ellopták a 7000 fo­rintos zenegépet, Keszeg köz. ségben Fehér András 4000 fo­rintos könyvtárat égetett fel; Nagyorosziban, Keszegen a szovjet hősi enilékművet dön­tötték le. Az ellenforradalom leverése után, a törvényes rend hely­reálltával, elsőnek Nézsa köz­ségben kezdték meg- a kultúr- munkát a fiatalok Cinke Fe­renc pedagógus vezetésével, í prilis 4 méltó megünnep- lésére községeink kultúr, műsorral készülnek. Járásunk több községében, például Nagyoroszi. Nógrád, Romhányj Diósjenő és még több más községben egésznapos műsort terveznek. Nagyoroszi község­ben a lerombolt hősi emlék­művet újjáépítették. ■ Járásunkban minden jel ar­ra mutat, hogy 12 éves sza­badságunkat a magyar—szov­jet barátság jegyében ünne­peljük. PAULINYI JÁNOS TA VA SZÍ SZÍNFOL TOK Piaci faun „A madárfiityülö hasz­nálata eképpen történik: a cakkos oldalát befelé ráhe­lyezzük nyelvünk közepére, egy másodpercig hagyjuk, hogy nedvesedjen, akkor már a cs és a zs betűk kiejtésénél megszólal. Minden madarat, állatot utánoz." Hétfő. Piaci nap. A Főtéren emberek sokasága. Játékos márciusi szél kicsiny zöld szí­nű cédulákat kerget a földön: ezekre van rányomatva a fen­ti szöveg. A „használati uta­sítás" másik fele a faun-síp művészetének megismerésére oktat ki. Egy nagy embertömegből apró gyermekek iramodnak a szélrózsa minden irányába. Kezükben a kis zöld színű cé­dulák, szájukat még futás köz­ben is nagy igyekezettel csü- csörítgetik, hogy a legkülön­bözőbb madár- és állathango­kat csalják ki a i.yelviikre he­lyezett csoda-miityürkékböl. A csalás tényleg sikerül Eset­leg fülsértő. mutáXi hangok tolakodnak mindenfelé a járó­kelők fülébe. Az embergyűrű közepén idős, köpcös bácsi előtt ki­csiny táskában ott halmozó­dik a ..Madárnyelv" meg a „Faurí'-sip. Sajnos, rengeteg van belőle, de már így is csu­pa rikoltozás az utca. Mi lesz, ha az öreg ezt mind eladja? Pedig ugyancsak igyekszik! — ________Itt kapható a csoda­h angszer! Használatát öt perc alett mindenki tökéletesen el­sajátíthatja. Minden állathan­got utánoz. Nem csalás, nem ámítás, itt kijön a számítás (mármint neki). Darabja egy forint. Melyikből tetszik? Vastag szemüvege mögül elégedetten tekint csodálóira. Ajkáról ki nem fogy a szó, de keze sem marad tétlenül. Fá­radhatatlanul rakja zsebre a forintokat a „csodahangszere­kért". Azután művészetét mutatja be, Egymásután „konferálja" be számait:­— így nyerít az úri csikó ... S itt felvágja a fejét az öreg, elnéz valahová, messze a futó felhők közé. Nyüszít < — > kicsit, majd erőszakosan el­fojtott. kényeskedő. szinte „jólnevelt" félénk nyerítést produkál.. Tökéletes. — így meg a parasztcsikó... Metszőn éles, szilaj, kaca­gás-szerű fékevesztett nyerí­tést hallat, féloldalra vágott fejjel. Mondhatnánk Karinthyval, hogy röhög az egész osztály. Jön persze itt sorjában min­ién. Kismalac-visítás, komon- dor-csaholás. szerelmes rigó­fütty és szabadszájú papagáj. Maszatodképü fiúcska áll elé: Aggyon egyet, bácsi a madár- füttyösből. As öreg már nyújtja is szolgálatkészen a „konzervált“ madárfüttyöt. — Tessék, ecsém ... Ülj fel egy eperfára, csak vigyázz, hogy többet ne tanulj a kelleté­nél. mert akkor lelőnek a fáról, mint bakverebet... Tessék kérem, van még belőle bőven. Tessék a faun-sípból is ... Ha ezzel felmegy Pestre és beáll egy hatemeletes bérház udva­rába, már az első nóták után elbűvöli az összes hölgylakó- kat... öt-hat tégla is biztosan repül, de így könnyen össze- gvűjthet egy házravalót. Kicsit molett, de csinos asz- szonyka furakodik most előre: — Aggyék nekem is egy ma­darasat. hátha bezár az uram egy kalitkába! — Tessék kérem, nagyon szívesen ... Kinek adjak még? Itt a csodahangszer, avagy ma­dár a kalitkában! Emberek jönnek, emberek mennek, de néző és vásárló mindig szép számmal akad. A faun-sípon elővarázsolt, fur­csán érdekes melódiák talán régmúlt fiatalkorát, eltemetett szerelmét idézik, azért van ilyen különös varázsuk. A fog­híjas vén faun mosolygós, hun­cut szemmel, örökifjú régi ke­ringőivei szinte észrevétlenül szívükbe lopja a tavaszt. Ibolya A sétány oldalán szelí­den hajló hosszú ívű jegenye­sor. A fáik tövében az elszáradt falevelek még az elmúlt évre emlékeztetnek, de az újrazöl- dülő fűcsomók között már ki­nyílott az ibolya. ... Egy fiú és egy leány ül a pádon. A leány nem lehet több tizenöt évesnél, nyúlánk ter­metű, copfos szőke hajú, áb­rándozó kék szemekkel, a nyá­ri barack színére és hamvas- ságára emlékeztető szende szép- arccal. A fiú sincs több tizenhét­nél. Mókány. barna legény. Frizura: á-la Gérard Philippe: Ülnek egymás mellett és be­szélgetnek. Nem hallom egy szavukat sem de látom sze­meiket, mozdulatukat. A fiúé csupa oly izgalom, vágyódás, szinte megrészegítette őt a leány, a tavasz. A leány tar­tózkodó, el-elhúzódik a fiútól, meglepi a mohósága, de azért szívesen hallgatja, mosolyog, szinte nagylányosan már. Mo­solyog a végzet élni nem akaró szóáradaton, a fiú izgalmán, de a tekintete messzebbre néz. Kissé távolabb tőlük szőkés­barna, szelídarcú. velük egy­korú fiú hajol az avar fölé. Ibolyát keres, ő még nem tud

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom