Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-06 / 18. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. március 6. ÚJ PÁRTOT - KERET NÉLKÜL ! CAMKONG A munkástanácsok és a pártszervezetek közötti kapcsolatról C sak helyeselhetjük azt a 'kezdeményezést. amely február 2-án Vajó elvtárs ..Milyen legyen az új párt, kik léphetnek be az új párt­ba?“ című vitaindító cikkével kezdődött a megyei lap hasáb­jain. Ezen alapvető témának elsődleges vitára bocsátása társadalmi és logikai törvény- szerűség, mert csak ennek „teljes“ tisztázása után kerül­het sor más, a szerkesztőség által felvetett elvi és gyakorla­ti témák tisztázására, illetve megvitatására. Ha mi a párt gyakorlati szer­vezésében hozzászólásunkkal segíteni alkarunk. — már pe­dig azt akarjuk —. akkor min­denekelőtt látnunk kell azt, hogy a vitaindító cikkből, de a hozzászólásokból sem cseng ki megfelelő hangsúllyal két fontos tétel: először, hogy a párt I párttagokból tevődik össze: másodszor, hogy a Párt- szervezési munka és ennek si­kere függ az adott terület (megye, város, üzem. hivatal stb.) munkásmozgalmi, társa­dalmi és egyéb sajátosságai­tól. Hogy milyen lesz az új párt, hogy ez az új párt beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, hogy ez az új párt képes lesz-e a tömegeket megnyer­ni és vezetni, attól függ, hogy kiket veszünk be sorainkba, milyen lesz az új párt minő­ségi összetétele. Túl tudunk-e adni mind a szektás, mind a maximalista nézeteken, ame­lyek együtt és éppen akkor jelentkeznek, ha megfeledke­zünk ellenük harcolni. S algótarján város területén, úgy mint az egész or­szágban, a párt építése alapjá­ban véve egészségesen és ki­elégítő ütemben halad előre. Október 23-a előtti MDP-ia- göknak, mintegy 50 százaléka már átigazolta magát az MSZMP-be, ami globálisan a város lakosságának 10—15 százaléka. A párttagság heti átlagos növekedése 220 fő, melyből 30 fő Olyan, akik nem voltak az MDP-nek tagjai. Ma már — az iskolai alap­szervezeteket kivéve — nin­csen olyan volt MDP-alapszer- vezet, ahol ne épült volna ki az új párt alapszervezete. Itt eredmény az. hogy ma már mintegy 30 főt számláló váro­si összevont pedagógus alap- szervezet működik. Párttagokban és becsületes pártonk ívüli dolgozókban fel­vetődhet a kérdés, hogy a jelen­leg működő 3168 fő párttagot számláló 94 MSZMP alapszer­vezet országosan tekintve, összehasonlítva az ország kü­lönböző területeit, milyen eredménynek számíthat? A pártszervezés állásáról adott országos tájékoztatók arra en­gednek következtetni, hogy az országos átlaghoz viszonyítva a pártszervezésben elért ilyen eredmény, élvonalbeli ered­ménynek számíthat. Hogy mi­niódon értük ezt el. arról majd máskor, most beszéljünk arról, hogy a város területén megle­vő a volt MDP-párttagság 50 százalékos hányada szektás nézetek elvi és gyakorlati ér­vényesülésére ad alapot. Meg­mutat kozási formája a tagzár­lat elrendelése. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár ja­nuár 31-ével, a salgótarjáni városi ideiglenes intéző bizott­ság február 28-ával — noha ezt érvényesülési határideje előtt visszavonta — akarta le­zárni a volt MDP-tagok átiga­zolását. Ilyen szektás jelensé­gek más helyeken is előfordul­tak és előfordulnak. Az ed­digi hozzászólásoknak egyik hibája az, hogy éppen az átigazolási probléma körüli vitás kérdésekben népi fog­lalnak határozottan, félre­érthetetlenül állást. Hegedűs elvtárs hozzászólása túlnyomó részében foglalkozott az átiga­zolással, de még sem tesz pon­tot a végére úgy, hogy hatá­rozotton kimondaná e kérdés­ben véleményét. Sőt úgy érez­zük. hogy fejtegetése közel áll a szeíktássághoz. amelynek betetőzése a szervezeti sza­bályzatra való hivatkozás, megfeledkezve a rendkívüli állapotokról. A volt MDP-tagok átigazo­lása körüli vitákat zárja le az Ideiglenes Központi Bi­zottság 1957. február 26-i ülé­sén hozott határozata, mely ki­mondja, hogy „A volt MDP- tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelent­keznek, régi párttagsági ide­jük elismerésével kell felven­ni a pártba. Ezután az időpont után csak, mint új tagok kér­hetik felvételűiket.” Igaz, hogy a határozat az átigazolási problémáknak adminisztratív részét lezárja, de nem szünte­ti meg — talán a határidő ki­tolásával méginkább növeli — azt a veszélyt, hogy a pártta­gokat belépési idő szerint cso­portosítják. az átigazolásokat kérőkkel szemben bizalmat­lanság van. nem tartják őket egy novemberben, vagy de­cemberben átigazolttal egyen­értékű kommunista párttag­nak. Kategorikusan kijelent­hető, hogy ez nem helyes, mert a párt erejének szétsza­kításához vezet, mert gátolja a párt. cselekvési egységének érvényesülését. Amilyen a szektásság felül- kerekedése a pártszervezési munkában, legalább olyan ve­szélyes a jobboldali elhajlás is. Együtt, egyszerre kell har­colnunk mindkét káros - jelen­ség ellen! Az Ideiglenes Központi Bi­zottság határozata az átjelent­kezésről olyan gondolatot is felvett a salgótarjáni kommu­nistákban. hogy május 1-ig nem özönlik-e el pártunkat mindenféle elemek, nem lesz-e újra az MSZMP a városban olyan nagylétszámú, mint az MDP volt. nem lesz-e váro­sunkban az MSZMP taglétszá­ma a pártonkívüliekhez viszo­nyítva nagyobb, mint átlagá­ban országosan? Mi erre úgy válaszolunk, hogy nem lesz egészségtelen és rendel­lenes arány az, ha addig, amíg országosan mondjuk az MSZMP taglétszáma az MDP- nek fele lesz. nálunk pedig el­éri a 70—80 százalékot. Ez ter­mészetes és következik Salgó­tarján munkásmozgalmi múlt­jából, társadalmi összetételé­ből. Tehát pártszervezési- munkánkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a város, de a medence sajátosságait sem. Befejezésül még annyit, hogy amikor a pártot szervez­zük, amikor Ítélünk és bírá­lunk a pártba való felvételét (kérelmezőnél, ne egy keret­szám lebegjen előttünk, ha­nem az ember a maga politi­kai, ideológiai beállítottságá­val, munkamoráljával. GOMBÁR—MÁKOS- Dél-Kína új óriás kikötője Épül a Kvantúng tarto­mányban lévő Camkong ki­kötő. Az új kikötő a Luicsau félsziget keleti partján fek­szik. mintegy 300 mérföldre Hongkongtól délnyugatra. A kikötő vize mély és ter­mészetesen el van zárva a tengeri hullámoktól. A kikötő építését főrészében egyszerre horgonyozhat le három 10 ezer tonnás és két 2—5 ezer tonnás hajó. A kikötőt újon­nan épült vasútvonal kötiösz- sze a hátországgal. A kikötő új repülőterét ebben az évben fejezik be. A várost és a kikötőt szov­jet mérnökök segítségével Äi- tik, az állandóan foglalkoza­tott munkások száma 10 ezer. A kikötő Kína legnagyobb ex­portkikötője lesz. Ez aztán kellemetlen! Szaud király amerikai láto­gatása során bőkezűen arany­órákat adományozott a kül­ügyminisztérium tisztviselői­nek. Az Egyesült Államok al­kotmányának értelmében azon­ban kormányhivatalnokok nem fogadhatnak el ajándékot „sem királytól, hercegtől, sem külföldi államtól’1. így tehát a tisztviselőknek most fájó szívvel be kell szoligáltatniok A munkástanácsok megalakításáról szóló rendelet tovább erősíti és szélesíti az üzemi demokra­tizmus kibontakozását, mert le­hetővé teszi, hogy még széle­sebb dolgozó rétegeket vonja­nak be az üzem vezetésébe, el­lenőrzésébe. Megyénk üzemeiben e ren­deletnek megfelelően novem­ber elején megalakultak a munkástanácsok, de hozzáte­hetjük, hogy nem demokrati­kus választás útján. Ebben az időben, amikor az ellenforra­dalom a legvadabbul dúlt, a munkástanácsokba a becsületes dolgozók mellett elég nagy számban kerültek be nem kívá­natos, ellenséges elemek, mint pl: az Acélgyárban Dr. Ma­gos, Trezsnyik nyilas szervező, Hadadi SS-tiszt, vagy a Tűz­helygyárban Német a volt tég­lagyáros fia, MiZiSerfán Tóth kapcsos volt bányatulajdonos, stb. Az ilyen összetételű mun­kástanácsok nem képviselték és nem is képviselhették a dol­gozók érdekeit. Ebben az idő­szakban a munkástanácsok képviselték a politikai és gaz­dasági hatalmat az üzemben. Minden erejüket arra összpon­tosították, hogy a pártot teljes egészében megsemmisítsék. A pártfunkcionáriusokat üldöz­ték „sztálinistáknak“, „rákosis- táknaik’1 bélyegezték, általáno­san jelszóvá tették, hogy „kom­munistákat nem vehetnek a munkástanácsba’’. Gazdasági vezetőket is egyre-másra za­varták el helyükről. Fontos feladatuknak tartották, hogy létrehozzák a megyei és orszá­gos munkástanácsot, így kiala­kult volna a munkás-paraszt kormány mellett egy ellenzéki kormány, amely magába fog­lalta volna az összes ellenfor­radalmi elemet, ezen keresz­tül akadályozták volna a ki­bontakozás útját. Támadták a karhatalmat, 6k akarták eldönteni, hogy kik le­hetnek a karhatalomban. Ahelyett, hogy szervezték volna a termelést, ami lénye­gében alapvető feladatuk, a sztrájkot szervezték. Nem egy példa volt ré, hogy a becsüle­tes dolgozókat —, akik látták, hogy a további sztrájk a ka­tasztrófába taszítja az orszá­got — akik fel akarták venni a munkát, fegyverrel zavarták vissza az üzemből. Amint láthatjuk, a munkás- tanácsok kezdetben nem töltöt­ték be feladataikat, de ahogy erősödtek a pártszervezetek, úgy erősödtek a munkástaná­csok is. És ma már beszél­hetünk arról, hogy munkájuk­nak vannak eredményei a ter­melés emelkedése terén, a gaz­daságos termelés terén. Ezek az eredmények még na­gyobbak is lehetnének, ha egyes pártszervezeteink részé­ről nem lenne olyan nagyfokú bizalmatlanság a munkástaná­csokkal szemben. Ennek van bizonyos alapja, egyrészt az az órákat. A.z 3MSX3MJP salgótarjáni járási intésó bisottságánnk levele a járás gépállomást tlolgosáihos Kedves Elvtársak! Traktorosok! Szerelők! Vontatósok! A párt meleg szeretetével üdvözlünk ben­neteket a gépjavítás terén elért eredményes munkátokért. Tudjuk, hogy az ellenforrada­lom idején nem esett ki kezetekből a szer­szám. Fáradságot nem kímélve vettétek ki részeteket a munkából, mellyel tanúbizony­ságot tettetek néhány ember kivételével a munkáshatalom, a szocializmus építése mel­lett. i A gépállomások''kommunistáinak, becsüle­tes pártonkíviili dolgozóinak köszönhető, hogy alkatrészek hiányában is időre kijavították gépeiket minőségileg viszonylag jól és keve­sebb önköltséggel mint az előző években. Gépállomásaink dolgozói bátran néznek a tavasz elé, várják a jó Időt, várják, hogy ekéiket a földbe meríthessék és jó mag-ágyat készíthessenek a tavaszi magvaknak, előidéz­hessék az életet adó bő termést. Rövid időn belül a traktorosok munkát kémek, munkához akarnak látni, szántani, vetni akarnak. A gépállomások vezetőinek, munkástanácsainak, traktorosainak tehát kü­lönös gondot kell ezért fordítani a szántani való területek biztosítására. Minél előbb kös­sék meg a szerződéseket a szövetkezetekkel, tanácsokkal és az egyéni dolgozó parasztok­kal. Azokat, az erőgépeket, munkagépeket, me­lyekkel a tavaszi munkákat fogjuk végezni, mégegyszer felül kell vizsgálni a legjobb szakembereknek, a legjobb traktorosoknak, hogy a követelményeknek megfelelnek-e, mert még most a javításban fennálló esetle­ges hiányosságokat ki tudjuft küszöbölni.- ’’ Járásunk gépállomásai az utóbbi években terveik teljesítésében az elsők közé tartoztak, most is megvannak a lehetőségeink. Vannak jó traktorosaink, jó gépeink, csak szántani- való területet kell biztosítani és biztos a siker. Bízunk a salgótarjáni járás gépállomásain dolgozó kommunisták, munkáshatalomhoz hű pártonkíviiliek becsületében, hogy gépál­lomásaink a határidőre teljesítik terveiket. Elvtársi üdvözlettel: Az MSZMP salgótarjáni járási ideiglenes intéző bizottsága 1 nagy színvallás napjai G ondolataim október, novemberi hónapokra visznek vissza. Arra az idő­re, amikor az ellenforrada­lom a legjobban dühöngött, amikor már az elkészített halállisták köztudomásúak voltak, amikor emberek szilárd, egyenes derékkal meneteltek előre a forra­dalom ügyéért és amikor emberek hitvány módon, gerincbe tört derékkal haj­ladoztak az ellenforradalom előtt. E két embertípusról aka­rok én megemlékezni e rö­vid írásban, hogy azok, akik nem ismerik eléggé, ismerjék meg és foglalja­nak állast, hogy ezek az emberek emberségből mi - lyen vizsgajegyet kaptak, akik pedig magukra ismer­nek írásom alakjaiban, töltse őket el a jogos büsz­keség érzése, vagy éppen, ha negatív viszonylatban érintené őket, a szégyenke­zés gyáva, áruló cselekede­teikért. Október végén, november elején az ellenség propa­gandájától hangos volt az Acélárugyár. Fasiszták, nyilasok, horthysta katona­tisztek, renegát munkás- árulók vitték a hangot a munkástanácsban és a munkástanácson kívül a dolgozók között. Sajnos, sok párttag csatlakozott hozzá­juk, s megmutatta igazi én­jét. F. párttag a hideghen­germűből úgy gondolta, hogy már nem aktuális kommunistának maradni. Elővette hát piros taesági könyvét és kijelentette: „Csak kényszerből voltam kommunista és nem meg­győződésből1’ és könyvét a tűztől pirosán izzó lágyító kemencébe dobta. Ezt tette B, párttag is. Akadtak olyanok is, akik meggyújtották és magasra tartva lobogtatták, mondva: „Csak érdekből voltam kommunista!’1 A GSZ. C. üzemben például hámor alatt verték szét egyes ge­rinctelen emberek — aki­ket mi eddig kommunis­tának tudtunk — a piros tagsági könyvüket. Az acél­öntődében elmondják az elvtársak, hogy nagyon so­kan egy csapásra megvál­toztatták nézeteiket a szo­cializmust illetően. Volt. nyilasok, jobboldali szociál­demokraták kiáltozásaitól volt hangos az üzem és a párttagsági könyv, bizony, itt is „gazdat“’ cserélt: a tűz martalékává lett. H volt párttagnak 2000 * forintos fizetése volt az Acélárugyárban. Egyik üzem vezetői közé tar­tozott. A népi demokráciá­tól kétszobás, fürdőszobás lakást kapott Büszke volt kommunista állhatatosságá­ra. Az egy éves esti {járt­iskolán ő volt a legjobb tanuló. „Fújta“ a mai'xiz must. Ez az ember az elsők között volt az árulásban, az elsők között tagadta meg azt a pártot, amely kiemel­te őt a vezető posztra. Nagy vihar volt. Erősnek .hitt gyenge derekak hajol­tak meg, s törtek ketté hit­vány, áruló módon meg­tagadva eddigi étetüket. eszméjüket. Azonban mástípusú em­berek is voltak az Acél­árugyárban. A hideghen­germűben, a gazdasági szer- árugyárban, az öntödében és még más üzemekben is az elvtársak helytálltak a nehéz idők közepette. Fegy­vert fogtak és védelmezték a proletárt! iktatúra hatal­mát. Védték a pártot és a párt épületét. Védték a kommunista tagsági köny­vüket. Ezek az emberek osztály hűségből, pártszere- tetbői jelesre vizsgáztak. Ezek az emberek megmu­tatták azt, hogy az Acél­árugyárban igenis voltak olyanok, akik a nagy helyt­állás, a próbatétel idején nem estek pánikba és igaz kommunistákhoz méltóan álltak a viharban! Állítom és meg vagyok győződve arról, hogy az a sok pártonkívüli és párttag, akiket az események úgy sodortak, hogy „semleges’’ állásponton voltak, velem együtt elítélik a jellemte- lenséget, a gerinctelenséget és az árulást, amit ezek a? ílkommunisták elkövettek A becsületes emberek gyű - lölik a gerinctelenséget. a megalkuvást, a máról hol napra való pálfordulás emberi természetüknél fog­va. Az Acélárugyárban mégiscsak több a becsüle­tes ember, mint a jellemte­len gerincnélküli. Biztosan tudom, hogy velem együtt tisztelik és becsülik azo­kat a kommunistákat, akik egyenes derékkal, kommu­nista állhatatossággal har­colták végig az ellenforra­dalmait. K ét embertípust mutat­tam be azok közül, akik MDP párttagok vol­tak. Neveiket szándékosan nem írtam ki. A cikk meg­írására az késztetett, hogy az Acélárugyárban most már megindult az „invá­zió“ a párt felé. Olyan em­berek, akik egypár hónap­pal ezelőtt még véres száj­jal üvöltötték azt, hogy párt nem lehet az üzem­ben, vagy ki a kommunis­tákkal az üzemvezetésből, most ezek az emberek kér­ték íélvételüket az MSZMP- be. Egy nap például 120-am jelentkeztek felvételre a pártba. Az acélárugyári ideiglenes intéző bizottság nagyon helyesen, több mint a felét elutasította. Voltak közöttük könyvégetők is, akik most megint „rádöb­bentek11 arra, hogy ők kom­munisták és a pártban a helyük. Megmondjuk ezek­nek a köpönyegforgatók­nak, akik az ellenforrada­lom Idején lejáratták ma­gukat: köszönjük szépen, nem kérünk belőlük! Soha ne feledjék el az acélárugyári kommunisták azt. amit Lenin mondott a pártról és véssék jól az emlékezetükbe: „Úgy vi­gyázzunk a párt tisztasá­gára, mint a szemünk fé­nyére!1’ Godó László eddig végzett munkájuk, más­részt az összetételük miatt. Több pártszervezetnél, gazda­ságvezetőnél olyan álláspont alakult ki, hogy nincs szükség a munkástanácsokra. Ennél a kérdésnél azt kell tisztázni, hogy hasznosak-e ezeknek a szerveknek a működése a nép gazdaság szempontjából, vagy sem? Nyilván a jelenlegi hely­zetben és az elmúlt időben nem sok értelme volt a mun­kástanácsnak, de a jövőt ille­tően, ha a munkástanácsokat a párt ideológiai és eszmei veze­tése alá tudjuk vonni, akkor feltétlenül hasznos munkát fognak végezni a szocializmus építésében. Tisztában kell len­nünk azzal, hogy a munkásta­nácsok sokat tehetnek, ha se­gítik az üzemigazgatás bürok­ratikus vonásait nyesegetni, ha segítséget adnak a gazdaságos­ság és a termelés színvonalá­nak javításában, az önköltség csökkentésében, a termelé­kenység növelésében. Minden­nek eléréséhez az szükséges, hogy pártszervezeteink az ed­diginél sokkal jobban segítsék a munkástanácsokat, nagyobb bizalommal legyenek a mun­kástanácsokkal szemben. Látnunk kell világosan, h0gy a munkástanácsokra szükség van, mert egyrészt választott szervek, a dolgozók választot­ták, a munkások bizalmát bír­ják és a munkásak ragaszkod­nak is hozzá. Másrészt komoly segítséget tudnak adni a tarta­lékok feltárásában, a tervek készítésénél stb. Egy-egy ha­tározat, vagy intézkedés levi- tele sokkal könnyebb, ha azt már 50—60 munkástanácStag helyesli, mintha csupán az igazgató egyszerű körlevéllel akarná megoldani. Igaz, hogy még jelenleg nincs kialakult munkastílus a párt és a mun­kástanács együttműködésére, de azért egyes üzemekben van­nak már kezdeti lépések en­nek kialakítására. Több üzem­ben pl.: a Tűzhelygyárban az MSZMP és a munkástanács közös ülésen vitatták meg a párt és a munkástanács kap­csolatát. Egymás munkáját se­gítik, pl.: a pártszervezet java- -£«'ta a munkástanácsnak, hogy iaMkí&anak egy műszaki bri­gádot, mely kidolgozza a kulcs­gyártás helyes technológiáját, mert túl magas a selejt. A tűzhelygyári pártszervezet és a munkástanács a gazdaságosobb termelés érdekében javaslatot tett a tempere öntöde létesíté­sére, mely évi szinten 2,5 mil­lió forintot takarít meg, vagy a helyben való nikkelezéssel 120 forintot takarítana!! meg minden tűzhelynél. Jó úton halad az együttmű­ködés a t.iribesi bányaüzemben is. Itt is a pártszervezet javas­latára a munkástanács beszá­moltatta az üzemvezetést a műszaki fejlesztési tervek tel­jesítéséről. Több üzemben al­kalmazzák így a Salgótarjáni Üveggyárban azt a jó mód­szert, hogy a munkástanács ki­kéri a párt és szakszervezet vé­leményét, hogy milyen kérdé­seket tűzzön a munkástanács ülés elé. így tűzték napirendre a racionalizálás kérdését, mely ülésen részt vett a párt- és a szakszervezet képviselete is, ahol személyről-személyre megtárgyalták, hogy kit küld­jenek el, ezzel egyidőben fog­lalkoztak azzal is, hogy milyen intézkedések kellenek, hogy minél kevesebb munkást kell­jen elküldeni. A kapcsolat javulását n^. mértékben elősegíti, hogy a végleges munkástanácsba be­csületes párttagok és párton- kívül dolgozók kerülnek, akik szívügyüknek tekintik a szo­cializmus építését. A pártszervezetek és a munkás­tanácsok helyes kapcsolatának kialakításához a felsőbb szer­veknek is sokkal nagyobb se­gítséget kel] adni. Kétségtelen, nem könnyű, de lehet és nél­külözhetetlen megtanulni úgy dolgozni, mind a párt- és szak- szervezetben, mind a munkás- tanácsban, hogy az megfeleljen a dolgozók érdekeinek, hogy minél több eredménnyel jár­jon a köz javára. Csakis így haladhatunk előre a demokra­tizmus szélesítésének, a mun­kás-paraszt hatalom erősíté­sének útján. KOVÁCS JÓZSEF MSZMP Nógrád m. Id. Int. biz. tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom