Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-30 / 25. szám
II. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM. Ára 60 fillér VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Pártéletünk időszerű kérdéseiről = s S s I Milyen gabonatermésre számíthatunk? § | Sff ti s stiffs soljr/ei 11 alá s elé került | 1 «2 ellenforradalomban részt reit | EE S I több büntetett előéletű személy | == === Aláírták a magyar—szovjet tárgyalások záróokmányait Rendkívüli arányú gazdasági segítséget nyújt a Szovjetunió — Egymilliárd rubeles áruszállítás 1957-ben -875 millió hosszúlejáratú áruhitel, ebből 240 millió szabad devizában-A Szovjetunió elengedett 1 milliárd forintos tartozást — Egyezményt kötünk az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetének szabályozásáról Moszkva, március 28. (MTI) Csütörtök délután a Kremlben ünnepélyes keretek között aláírták a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát, valamint azt a nyilatkozatot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között folytatott tárgyalásokról tettek közzé. Az aláíráson teljes számban .jelen voltak a két ország kormány- és pártküldöttségének tagjai, valamint a szakértők és a tanácsadók. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata Moszkva, március 28. (MTI) A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége 1957. március 20-tól 1957. március 28-ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott; A tárgyalásokon részt vett: a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége; Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Apró Antal inarügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter. Kállai Gyula művelődésügyi miniszter. Kiss Károly országgyűlési képviselő. Révész Géza honvédelmi miniszter és Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete: a Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke. N- Sz. Hruscsov. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, az SZKP központi bizottságának első titkára. A. I. Mi- ítojan, a Szovjetunió minisztertanácsánál; első elnökhelyettese. G. M. Malenkov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, G. K. Zsukov honvédelmi miniszter. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyalásokon ezenkívül részt vett: magyar részről: Kiss Árpádé az Országos Tervhivatal elnöke. Csergő János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezetője, Incze Jenő, a Külkereskedelmi Minisztérium vezetője. Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszter-helyettes. ’ Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese. Szirmai István, a magyar kormány tájékoztatási hivatalának vezetőie. Oszt- rovszkv György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. Gyáros László, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, valamint más tanácsadók és szakértők: szovjet részről: I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter. A. G. Zverjev pénzügyminiszter. P. G. Nyikityin, a gazdasági kapcsolatok főigazgatóságának vezetője. N. Sz. Pato- Ucsev, a külügyminiszter első helyettese. Sz. A. Boriszkrv és I. Sz. Szemicsasztnov külkereskedelmi miniszterhelyettesék. I. K. Zam- csevsiSkij és • L. F. Iljicsov, a külügyminisztérium kollégiumának tagjai, valamint más tanácsosok és szakértők. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának tárgyalásai az igaz barátság légkörében folytak le. A felek teljesen egyetértenek mind a' magyar—szovjet kapcsolatok fejlődésének összes alapvető kérdéseiben, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. A tárgyalásokon kicserélték nézeteiket a közelmúltban Magyarországon lezajlott ellenforradalmi eseményekről. az ezt követően kialakult helyzetről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak további fejlesztéséről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1948. február 18-án megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek és biztosítja a teljes egyenjogúság, függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartásának elvén alapuló, gyümölcsöző együttműködés további fejlődését. A magyar kormány kijelenti, hogy teljesen egyetért a Szovjetunió és a többi iszocialista ország közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alapjairól szóló. 1956. október 30-i szovjet kormánynyilatkozattal. I. A felek megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet jellemző vonása két világ- rendszer — a szocialista és kapitalista világrendszer — fennállása. A szocialista tábor országai következeteken a lsét rendszer békéé együttélésének lenini elve alapján folytatják külpolitikájukat. Ezt messzemenően támogatják mindazok áz államok, amelyek külpolitikájukat a békés egymás mellett élés általánosan ismert öt alapelvére alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialista, mind a kapitalista országok népei érdekeinek, mert célja az, hogy fejlessze a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködését, és biztosítsa az általános bókét. Az imperialista hatalmak reakciós körei azonban figyelmen kívül hagyják az összes országok népeinek jogos érdekeit és nemcsak visszautasítják a tartós béke biztosítását szolgáló javaslatokat, hanem mindenképp igyekeznek a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborús hisztériát szítani és bizalmatlanságot kelteni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői megrettentek attól, hogy a békeszerető népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzetközi helyzet, s a legutóbbi időben megpróbáltak visszatérni a hidegháborús politikához. Ezért véres felkelést szerveztek Magyarországon, érdekeik szolgálatába állítva mind a megmaradt, de föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokban amerikai pénzen eltartott reakciós emigrációt. Magyarország és a Szovjetunió kormányai egyetértenek a magyarországi ellenforradalmi események jellegének értékelésében, valamint abban, hogy az ellenforradalom ve- veszélyeztette az európai bókét és a szocialista országok biztonságát. A két kormány egyetért abban, hogy az Imperialista országok vezető körei által támogatott magyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dolgozóknak azt a törekvését, hogy mielőbb kijavításra kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hibák. A magyar kormánynak megbízható adatai és bizonyítékai vannak arra, hogy az 1956 október—novemberi magyarországi fegyveres ellenforradalom előkészítése egyes agresszív nyugati körök közvetlen irányításával és cselekvő részvételével történt. A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott, hogy a nemzetközi és belső reakció gondosan előkészített és katonailag szervezett akcióival meg akarta dönteni a népi államhatalmat, vissza akarta állítani a lévitézlett, kizsákmányoló földesúritőkés rendszert és újból le akarta igázni a magyar népet. Mindezt világosan megmutatta az ellenforradalmi csoportok irányított tevékenysége, a döntő fontosságú központok ellen intézett egybehangolt fegyveres támadás, a reakciós pártok és vezetők azonnali előtérbe nyomulása, a kibontakozott veszett fasiszta terror, a varsói szerződés alapján Magyar- országon állomásozó szovjet egységek azonnali kivonásának követelése; Mindszentynek, az agresszív imperialista körök ügynökének ismeretes uszító szózata. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon visszaélve a szocialista jelszavakkal, minden módon becsmérelve a magyar dolgozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni harc ürügj*in támadást indított a proletárdiktatúra, a népi demokratikus társadalmi rend alapjai ellen. A Szovjetunió kormánya osztja a Magyar Népköztársaság kormányénak azt a nézetét, hogy a népi hatalom megvédelmezésének, Magyarország függetlenségének, és békés fejlődése megőrzésének egyedül járható útja a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása volt. Ez a kormány tömörítette az ország hazafias forradalmi erőit, harcba vezette őket az ellenforradalommal szemben, s a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a magyar nép törvényes államhatalmát és szocialista vívmányait. A Szovjetunió kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar munkások, parasztok és az értelmiség legjobbjai hősies erőfeszítéssel az ellenforradalom elleni harcban, a fegyveres harcok befejezése óta pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének megszilárdításában, valamint az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének normalizálásában elértek. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy 1956 október—november havában, amikor leginkább fenyegetett a fasiszta rend visszaállításának veszélye, annak a magyar nép, a magyar állam sorsára, valamint az európai béke és biztonság ügyére háruló minden súlyos következményével együtt, csak a Szovjetunió testvéri segítsége tette lehetővé, hogy a magyar nép elkerülje a katasztrófát, megvéd- hesse elnyomói ellen évszázados harcokban kivívott szabadságát és függetlenségét. A szovjet hadsereg egységeinek részvétele a fasiszta fegyveres felkelés szétzúzásában a proletárszolidaritás legnagyszerűbb megnyilvánulásai közé tartozik. A szovjet nép áldozatokat vállalt a magyar nép létérdekeiért, a béke és szocializmus közös ügyéért, és megvédte a magyar nép legjobbjainak ezreit a véres fasiszta terrortól. A varsói szerződés alapján Magyarországon tartózkodó, és a magyar kormány kérésére fellépő szovjet hadsereg segítésének eredményeként megszűnt az a reális veszély, hogy Európa közepén fasiszta agresszió és új pusztító háború tűzfészke jöjjön létre. Mostanában egyesek a nemzetközi reakció nyomán megkísérlik, hogy befeketítsék a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységét, ég az ellenforradalmi felkelés leverésében való részvételét torz megvilágításba helyezzék. A magyar kormány határozottan kijelenti, hogy az ilyen kísérlet lényegében segíti az imperialista reakciót és a magyarországi belső ellenforradalmat. Ezekkel a kísérletekkel azok próbálnak gúnyt űzni a proletár internacionalizmus szent ügyéből, akik a népi demokratikus Magyarország barátainak adják ki magukat, de akiket egyetlen becsületes magyar hazafi sem nevez barátjának. Ismeretes, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság bukásának egyik főoka elszigeteltsége volt. Ebben az időben a fiatal Orosz-Szovjet Köztársaság egyedül küzdött a mindenfelől reá támadó ellenséggel, és nem adhatta meg a szükséges segítséget, hogy a magyar proletariátus meg- védhesse forradalmi vívmányait a külső és belső ellenforradalmi erők ellen. A Magyar Tanácsköztársaság bukását véres terror követte, s a magyar nép legjobbjai tízezreinek életébe került. A helyzet most gyökeresen megváltozott a szocializmus erői javára. A népi demokratikus Magyarország erejét éppen abból a törhetetlen testvéri barátságból meríti, amely a Szovjetunió népeihez és a sokmilliós szocialista táborhoz fűzi. A magyar ellenforradalmi események megerősítik a Magyar Népköztársaság kormányának azt a határozott véleményét, hogy a mai helyzetben csak a szocialista országok szoros egysége biztosíthatja a szocializmus sikeres felépítését, és a nemzeti függetlenség megvédését. A szocialista országok baráti együttműködésének és szolidaritásának példája volt az a nagy erkölcsi és anyagi segítség, amelyben a szocialista országok népei az ellenforradalom sújtotta magyar népet részesítették; A szovjet emberek, amikor segítséget nyújtanak a magyar dolgozóknak ahhoz, hogy mihamarább helyreállítsák országuk normális életét, meg vannak győződve arról, hogy a magyar nép képes leküzdeni a szocializmus építésének útjában felmerülő minden nehézséget, bármily akadályokat támasszanak is a kapitalista táborban levő ellenségei. A magyar események arra tanítanak, hogy a szocialista országok népeinek a leninizmus forradalmi , éberségét kell tanúsítaniuk, és meg kell tudni védeniük a szocializmus és kommunizmus építésében elért hatalmas vívmányaikat belső és külső ellenségeikkel szemben. • A két kormány kijelenti, hogy az 1956 októberi—novemberi magyarországi események a legvilágosabban mutatják, hogy ki a magyar nép ellensége és ki igaz barátja; Amint előrelátható volt, a legellenségesebb álláspontot az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei foglalták el. E körök tevékenyen részt vettek a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és irányításában, de nem maradtak el mögöttük Nyugat-Németor- szág, Anglia, Franciaorázág és több más kapitalista állam bizonyos körei sem. Mind szembetűnőbb az Egyesült Államok vezető köreinek felelőssége a magyar törvényes államhatalom megdöntésére irányuló ellenforradalom kirobbantásában, ha figyelembe vesszük, hogy a Nyugatra szökött és a népi hatalom megdöntésére szövetkező reakciós személyek és csoportok az Egyesült Államok hivatalos köreinek védelmét és támogatását (Folytatása a 2. oldalon) A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormány képviselői a tárgyaló asztal mellett. Előtérben balról Hruscsov, jobbról Kádár János elvtársak.
