Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-30 / 25. szám

Záróközlemény a magyar—szovjet tárgyalásokról

élvezték és élvezik. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai Nyugat- Németországban és másutt hosszú évek óta szervezik és pénzelik a fegyveres fasiszta csoportokat a Magyar Népköztársaság elleni harcra. Ezek a fegyveres csoportok az októberi—novemberi napokban felvonultak Magyarország ellen és egy részük közvetlenül is közreműködött az ellenforradalmi akciókban.

A budapesti amerikai követség egyes diplomatáinak tevékenysége és magatartása szintén mutatja az Egyesült Államok különleges szerepét a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és támogatásában.

A nyugati imperialista körök közvetlen vagy közvetett részvétele a magyar dolgozók hatalmának megdöntésére irányuló ellenforradalomban, veszélyeztette az egész szocialista tábort. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai továbbra is készek békésen együttműködni a kapitalista országokkal, de a leghatározottabban visszautasítanak minden olyan kísérletet, amely belügyeibe való beavatkozásra vagy népeik békés munkájának megzavarására irányul.

Figyelmet érdemel Ausztria kormányköreinek magatartása, mert ezek a körök megengedték, hogy országuk területét felhasználják a szomszédos Magyarországgal szemben nyilvánvalóan ellenséges cselekményekre. .A Magyar Népköztársaság kormánya az Osztrák Köztársasághoz fűződő kapcsolataiban mindig abból indult ki és ma is abból indul ki, hogy mindinkább fejlessze és erősítse a két ország baráti kapcsolatait, mert ez felel meg a két ország népei létérdekeinek. Osztrák hivatalos körök azonban a magyarországi ellenforradalmi puccskísérlet megszervezése idején nem léptek fel az ellen, hogy Ausztria területét felhasználják az ellenforradalmároknak szánt fegyverek és horthysrta-fasiszta bandák Magyarországra való átdobására, sőt támogatták a reakciós elemek tevékenységét. Az osztrák kormánynak ez a magatartása nehezen egyeztethető össze az Ausztria által kinyilatkoztatott semlegességgel, és csak árthat az oszt- rák—magyar viszonynak. A szovjet fél egyetért a magyar kormánynak ezzel a megállapításával.

A tények azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak vezető körei, amelyeket súlyos felelősség terhel a magyarországi véres eseményekért, még ma sem mondanak le Magyar- ország, valamint a szocialista tábor többi országának belügyeibe való beavatkozást szolgáló tevékenységükről. Erről tanúskodik részben az úgynevezett magyar kérdés felvetése az- ENSZ-ben.

Az imperialista államok képviselői szé- ' gyenletes szerepet játszottak az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszakán. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányával ellentétben megkísérelték, hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, vitát provokáltak a magyar kérdés körül, igyekezvén azt állandóan napirenden tartani.

A két kormány kijelenti, hogy az úgynevezett magyar kérdés felvetésé és megvitatása az ENSZ-ben, valamíht az e' kérdésben elfogadott határozat súlyosan sérti az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét, és durva beavatkozás, Magyarország belügyeibe, valamint a Magyarország és a Szovjetunió, és a varsói szerződésben részt vevő más országok kormányainak illetékességébe vágó ügyekbe.

Különböző szervezetek, közöttük a hivatalos állami szervek most több nyugati országban mindenféle akadályt támasztanak a külföldre távozott magyarok hazájukba való visszatérése elé. Ezek nagy része áldozatul esett a nyugati propagandának, és hitt a csalárd, hazug ígéreteknek. Most ezeket a félrevezetett embereket, közöttük a szüleiktől elszakított és elviselhetetlenül nehéz anyagi körülmények között élő fiatal gyermekeket saját akaratuk ellenére távoltartják, hazájuktól. Kihasználják a menekültek kilátástalan helyzetét, és arra kényszerítik' őket, hogy belépjenek az újonnan alakított emigráns szervezetekbe és harcoljanak a magyarországi népi demokratikus rendszer ellen.

A két kormány a leghatározottabban elítéli és ügy értékeli ezeket a cselekményeket, mint az imperialista államok, elsősorban az Amerikái Egyesült Államok agresszív köreinek kísérleteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye mögé bújva, beavatkozzanak ihás államok belügyeibe. Az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam vezető körei ily módon durván megsértik az ■ ENSZ alapokmányának a más államok bel- . ügyeibe való be nem avatkozásról szóló, általuk is ünnepélyesen elfogadott alapelvét.

Ezekre a kísérletekre éppúgy kudarc vár, mint ahogy kudarcba fulladt az ellenforradalmi felkelés Magyarországon.

A két kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a különböző országok értelmiségének azok a képviselői, akik annak idején néni tudták helyesen értékelni a Magyarországon végbement eseményeket, ma már mind .világosabban megértik, hogy milyen nagy veszélybe sodorta volna a béke ügyét az, ha Magyarország területén, Európa központjában újjászületett, volna egy fasiszta állam. A felek kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a magyarországi események tárgyilagos értékelése idővhí, felnyitja majd az értelmiség azon képviselőinek szemét is, akik még a hazug burzsoá propaganda hatása alatt állnak. E propaganda tudatosan elferdíti ezeknek az eseményeknek tartalmát és lényegét.

II.

A tárgyalásokon minden oldalról megvizsgálták a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kapcsolatainak kérdéseit. A felek megállapították, hogy a magyar és a szovjet nép baráti kapcsolatainak mély gyökerei vannak. Az elnyomott magyar népnek is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta meg a szocializmushoz vezető utat. A magyar nép büszke arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a magyar nép legjobb fiai is részt

vettek, mintegy hetven-nyolcvanezer magyar hadifogoly harcolt a szocialista forradalom győzelméért,

A szovjet nép hű szövetségest talált az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság munkás- és paraszthatalmában. Magyarországon a Horthy-rendszer céltudatos szovjetellenes fasiszta propagandája sem tudta elfojtani a magyar dolgozók legjobbjainak szolidaritását a világ első munkás- és parasztállama iránt. Amikor a szovjet hadsereg felszabadította a magyar népet a fasizmus igája alól, ez az érzés a két nép közötti igaz barátsággá fejlődött. A magyar munkás és paraszt tudja, hogy csak a szovjet hadsereg felszabadító harcának eredményeképpen vehette birtokába a gyárat és a földet és szabadulhatott meg a tőkés és földesúri kizsákmányolástól.

A két fél egybehangzóan megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon és az önzetlen, testvéri barátságon alapszik. Ez az egyenjogúság gyökeresen különbözik attól az úgynevezett »egyenjogúságtól-«, ami az imperialista államok és a kis országok között áll fenn, és ami valójában a kis országok népeinek az imperialista monopolisták által-történő kizsákmányolását, országuk kirablását jelenti.

Az effajta burzsoá-nacionalista »egyenjogúsággal« szemben az egyenjogú magyar—szovjet kapcsolatok lényege az ezen országok dolgozóinak jólétéről történő, a proletár internacionalizmus szellemétől áthatott sokoldalú gondoskodás. Ezért a magyar dolgozók és következésképpen az egész szocialista tábor érdekében is a Szovjetunió széleskörű gazdasági és egyéb segítséget nyújt Magyarországnak, abból a célból, hogy a magyar nép a lehető leggyorsabban legyőzhesse az ellenforradalom következményeit és tovább haladjon az anyagi és kulturális fellendülés, a szocializmus sikeres építésének útján. Ezt a segítséget nem valamely árufelesleg elhelyezése céljából nyújtják, ahogy ez a kapitalista világban szokásos, amikor »segélyt« adnak. A szovjet nép segítséget nyújt a baráti országoknak a szocializmust építő valamennyi nép közös érdekében, a kommunizmus nagy ügyéért. A Szovjetunió a proletár internacionalizmus nemes elvei alapján építette és építi ki kapcsolatait a szocialista tábor országaival, köztük a testvéri Magyar Népköztársasággal.

A tárgyalásokon sokoldalúan megvizsgálták és megvitatták a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokat. Megállapították, hogy a két ország gazdasági együttműködése a fentiek szerint értelmezett egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítés elvei alapján fejlődik. Ez az együttműködés nagy jelentőségű volt Magyarország népgazdaságának fejlődése szempontjából és megteremtette annak lehetőségét, hogy Magyarország függetlenné váljék az imperialista államoktól.

A kormányküldöttségek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kereskedelmi kapcsolatok eredményesen fejlődtek, a kölcsönös áruszállításokról szóló éves és hosszú- lejáratú egyezmények alapján. Az áruforgalom a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között az utolsó nyolc év alatt több mint három és félszeresére növekedett.

A Magyar Népköztársaság, minthogy nem rendelkezik elegendő hazai nyersanyagforrással, nyersanyagszükségletének jelentékeny részét a Szovjetunióból származó behozatal útján fedezi. így többek között a vasércből, nyersvasból, gyapotból, kőolajból, ólomból, nikkelből, műtrágyagyártáshoz szükséges alapanyagokból, épületfából és egyéb faanyagokból 1956-ban a Szovjetunióból származó magyar behozatal mintegy 85 százaléka volt a nyersanyag, segédanyag és félkészgyártmány. Magyarország a Szovjetuniótól számos, népgazdasága számára fontos egyéb árut kap, ideértve az ország számára szükséges ipari berendezéseket is. A Szovjetunió a magyar ipar exporttermékeinek nagy és állandó piaca. 1956-ban a Szovjetunióba irányuló magyar kivitelnek 72 százaléka volt ipari készáru, túlnyomó részben gépipari termék. A magyar népgazdaság további fejlődésének ez fontos tényezője.

A kormányküldöttségek megállapították, hogy a Szovjetunió és Magyarország közötti kereskedelem jelenleg — mint korábban is — világpiaci árakon bonyolódik le.

A Szovjetunió kormánya, hogy megköny- nyítse a Magyar Népköztársaság gazdasági nehézségeinek leküzdését, teljesíti a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak azt a kérését, hogy 1957-ben jelentősen növeli a nyersanyagok, félgyártmányok, berendezések és egyéb, a Magyar Népköztársaság népgazdasága számára, valamint a lakosság szükségleteinek kielégítésére szükséges áruk szállítását. A folyó évben a Szovjetunió összesen 1010 millió rubel értékű árut szállít Magyarországnak, többek között 450 000 tonna búzát, 200 ezer tonna takarmánygabonát, több mint 1,2 millió tonna vasércet, 150 000 tonna hengerelt árut, 110 000 tonna nyersvasat, 500 000 tonna kokszot, 1,2 millió tonna szenet, 900 000 tonna kőolajat, 400 000 köbméter fűrészeltárut, 8000 tonna rezet, 8000 tonna aluminiumot ru- dakban, ezenkívül ónt, ólmot, nikkelt és közfogyasztási cikkeket. 250 000 tonna búza, 150 000 tonna takarmánygabona és egyéb áruk jelentős részének szállítása 1957 első felében megtörténik.

Mivel a hosszúlejáratú egyezmények mindkét ország gazdaságának tervszerű fejlődésére kedvező hatással vannak, a felek megállapodtak abban, hogy megbízzák az illetékes szerveket, dolgozzanak ki megfelelő javaslatokat és folytassanak az 1957. év folyamán tárgyalásokat az 1958—60-as évekre szóló kölcsönös áruszállítási egyezmény létesítése céljából. *

A szovjet kormány, hogy segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaság kormányának a

magyar népgazdaság megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez, hogy lehetővé tegye az ország növekvő belső szükségletének kielégítésén túlmenően külkereskedelmi forgalmából eredő fizetések egyensúlyának biztosítását, és a lakosság életszínvonala emelését is, ez évben felhasználható 750 millió rubel összegű hosszú- lejáratú hitelt nyújt Magyarországnak. A hitelből 200 millió rubel szabad-deviza. A Szovjetunió a hitelt kedvezményes feltételekkel évi kétszázalékos kamat mellett nyújtja. A hitel törlesztése az 1961. évben kezdődő tíz év alatt a Magyarország által általában exportált áruk szállítása útján történik.

A Szovjetunió a már korábban nyújtott hitelek alapján ez évben további 75 millió rubel értékű árut szállít és 40 millió rubel összegű szabad devizát ad át Magyarországnak.

Ezek szerint Magyarország 1957-ben összesen 875 millió rubel értékű árut és szabad devizát kap hitelbe a Szovjetuniótól.

A fent említett hitel által nem fedezett szovjet szállításolf ellenértékéként a Magyar Népköztársaság 1957-ben a Szovjetuniónak a magyar export szokásos árucikkeiből a többi között a következő árukat szállítja: hajókat, úszó- és kikötődarukat, vasúti személykocsikat, forgácsoló szerszámgépeket, ellenőrző mérőműszereket, hűtőberendezéseket, varrógépeket, bútorokat és más iparcikkeket, valamint bizonyos mezőgazdasági termékeket.

A Szovjetunió kormánya hosszabb haladékot adott a Magyarországnak korábban nyújtott hitelekből fennálló több mint 150 millió rubel tartozás törlesztésére is és elengedte a magyar kormánynak korábban Magyarország számára átadott volt német tulajdonért és a volt szovjet—magyar vegyestársaságok szovjet érdekeltségéért járó több mint egy milliárd forint összegben fennálló tartozást.

A fent említett célokból kiindulva a Szovjetunió kormánya a Magyar Népköztársaság kormánya kívánságának megfelelően kész arra, hogy jóindulatúan megvizsgálja egyes magyar ipari vállalatok építéséhez és rekonstrukciójához, valamint a közlekedés fejlesztéséhez szükséges gazdasági és műszaki segítség nyújtásának kérdéseit. A felek megbízták az illetékes szerveket, hogy 1957. évben folytassanak e tárgyban tárgyalásokat és ‘ készítsenek megfelelő javaslatokat. A kormányküldöttségek megvizsgáltak és mindkét fél számára előnyösen megoldottak a két ország közötti pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatos minden kérdést.

A felek a többi között megállapították, hogy a nem kereskedelmi jellegű fizetések elszámolási rendje mindkét ország számára kölcsönös előnyt biztosít.

A felék megállapitották, hogy a szocialista államok együttműködésének egyik legfontosabb formája a tudományos-műszaki és termelési tapasztalatok kölcsönös és térítésmentes kicserélése, ami mindkét ország népgazdasága számára rendkívül jelentős. A felek szükségesnek tartják, hogy minden módon elősegítsék a Magyarország és a Szovjetunió közötti tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztését.

A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az atomenergia békés célokra való felhasználásának, véleménycserét folytatott az e téren történő további fokozott együttműködésről. A Magyar Népköztársaság a továbbiakban is részt vesz az egyesített atomkutató intézet munkájában. A Szovjetunió gazdasági és műszaki segítséget nyújt a Magyar Népköztársaságnak az urán-előfordulások geológiai feltárásában, speciális berendezések, készülékek, valamint műszerek szállítása útján. A tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió továbbra is nyújt ilyen segítséget: a Szovjetunió ezenkívül segíti a Magyar Nép- köztársaságot atomerőművek építésében és biztosítja ezeknek hasadó anyagokkal való ellátását. A felek megegyeztek abban, hogy Magyarország uránérctermelésének megszervezése után az érc azon részét, amely népgazdasága számára nem szükséges, igazságos, kölcsönösen előnyös áron a Szovjetuniónak adja el.

A két kormány megállapítva, hogy a szocialista országok közötti együttműködés és a kölcsönös segítség kiszélesítése és megszilárdítása elősegíti ez országok gazdasági fejlődését és népeik életszínvonalának növelését, egyetértőén elhatározta, hogy minden erővel fejleszti a szoros gazdasági együttműködést mind a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között, mind a többi szocialista országgal.

A két kormány nagy jelentőséget tulajdonít a kulturális együttműködésnek, mert ennek fontos szerepe van a magyar—szovjet barátság további megszilárdításában és hozzájárul a két ország népei kultúrájának kölcsönös gazdagításához. A magyarországi ellenforradalom éppen ezért nagy lépéseket tett, hogy népszerűtlenné tegye a magyar nép előtt a szovjet kultúrát.

A tárgyaló felek a népek közötti baráti kapcsolatok további erősítése végett arra az egyöntetű véleményre jutottak, hogy tovább fejlesztik tudományos és kulturális együttműködésüket az 1956. június 28-án Moszkvában a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött tudományos és kulturális együttműködési egyezmény alapján.

A két küldöttség, miután megvitatta a két ország kapcsolatait, megegyezett abban, hogy egyezményeket köt egyes állampolgársági kérdések rendezéséről, kölcsönös polgári és bűnügyi jogsegély nyújtásáról, vagyoni, nyugdíj- és örökösödési ügyek rendezéséről, valamint a felek megegyezése alapján más kérdésekről.

III.

A tárgyalásokon megvitatták a két félnek a varsói szerződésben való részvételére vonatkozó kérdéseket.

A két kormány véleménye szerint mindaddig, amíg a nyugati hatalmak fegyverkezési hajszát folytatnak, makacsul elutasítanak a

leszerelésre, valamint a katonai tömbök megszüntetésére és az európai kollektív biztonr sági rendszer kialakítására vonatkozó javaslatokat, a szocialista tábor országai kötelesek minden intézkedést megtenni, hogy megőrizzék országaik dolgozóinak összes vívmányait, Európa és a világ békéjét és biztonságát. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezi azt a készségét, hogy a leghatározottabban támogatja és erősíti a varsói szerződést, amely arra hivatott, hogy biztos védelmet nyújtson az imperialista államok agresszív köreinek minden mesterkedésével szemben.

Az ellenforradalmi propaganda most azzal kísérletezik, hogy a szovjet csapatok Magyar- ország területén való tartózkodásának tényét nacionalista hangulat keltésére használja ki, hogy a kispolgári elemeket és a magyar dolgozók legelmaradottabb rétegeit a Szovjetunió ellen uszítsa/A magyar kormány kijelenti. hogy mindazok, akik szívükön viselik a proletariátus és a népi.Magyarország ügyét, világosan látják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a szocialista országok dolgozói számára a legfontosabb kérdés szocialista vívmányaik megvédésének biztosítása. A szovjet hadsereg egységeinek jelenléte Magyar- ország területén döntő tényező az imperialisták minden agresszív kísérletének megfékezésére — amint ez a múlt évi október—novemberi napokban bebizonyosodott.

A két kormány kijelenti, hogy a varsói szerződésben részt vevő országok fegyveres erői elhelyezésének kérdése nem úgy oldódik meg, ahogy az imperialisták és a Zsoltijukban álló nacionalista elemek szeretnék, hanem a dolgozó magyar nép ég a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország népeinek érdekében, a közöttük érvényben levő megállapodások alapján, úgy, ahogy azt biztonsaguk és népeik békés építőmunkájához szükséges feltételek megteremtése megköveteli.

A két kormány abból indult ki, hogy a kialakult nemzetközi helyzetben, amikor fennáll az agresszív észak-atlanti tömb (NATO), amikor újból felfegyverzik Nyugat-Német- országot és ott aktivizálják a revansra vágyó erőket, amikor az Amerikai Egyesült Államok és az észak-atlanti tömb más országai nagy- iétszámú hadsereget és sok támaszpontot tartanak fenn a szocialista országok határainak közelében, valamint aknamunkát fejtenek ki ezen országok ellen, s nem hajlandók elindulni a leszerelés, az atomfegyver betiltása útján, feltétlenül szükséges, hogy a varsói szerződés alapján ideiglenesen szovjet csapatok tartózkodjanak Magyarországon. A varsói szerződés szervezete teljes egészében védelmi jellegű, azt az észak-atlanti tömb agresszív tevékenységének fokozódása, valamint az e tömbben résztvevő államok vészes fegyverkezési hajszája és más katonai intézkedései miatt ke.l- Iett megalakítani.

A két fél megegyezett, hogy a közeljövőben tanácskozásokat folytat a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának, létszáma és állománya meghatározásának, valamint elhelyezésének kérdéséről és e célból egyezményt köt, amely szabályozza a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét.

A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai, miután megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit, egyöntetűen megállapítják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet paranesolóan szükségessé teszi a szocialista tábor még szilárdabb összefogását. Az e tábor országaiban élő dolgozók vívmányait a nyugati imperialista körök állandóan támadják és agresszív terveket készítenek, hogy a kapitalizmust visszaállítsák mindazokban az országokban, ahol a proletariátus kezébe vette a hatalmat. Az imperialisták arra törekszenek, hogy egyes országokat kiszakítsanak a szocialista táborból, megbontsák és gyengítsék a szocialista tábort, s ezzel az egész világon csapást mérjenek a kapitalista kizsákmányolás alól való felszabadulásért küzdő proletariátus érdekeire.

Az imperialista államok reakciós körei nem titkolják, hogy új háborút készítenek élő a szabad népek, elsősorban a szocialista államok népei ellen. Éppen ezért agresszív katonai tömböket kovácsolnak, katonai és légi- támaszpontok rendszerével kerítik be a szocialista tábor országait. Megalakították az egységes katonai parancsnokságot Európában (NATO) és Délkelet-Ázsiában (SEATO). Most azon kísérleteznek, hogy egységes parancsnokságot létesítsenek a Közei- és Közép-Keleten is, hogy e térség országait bevonják a* imperialista hatalmak agresszív terveibe, politikai és gazdasági rabságba döntsék őket. A népi demokratikus rendszer fegyveres megdöntését célzó kísérlet Magyarországon; Anglia, Franciaország és Izrael agressziója Egyiptom ellen; a közel- és közcp-keleti népek nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomására, az arab népek gyarmati leigázására és az amerikai monopolisták uralmának megteremtésére szolgáló hírhedt »Eisenhower-dokl- rina« meghirdetése ismét arról tanúskodik, hogy a népeknek szívós és mindennapi harcot kell vívniuk a béke megőrzéséért és megszilárdításáért.

A Szovjetunió kormánya megérti és osztja a magyar fél aggodalmát Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzése miatt. A két kormány elítéli Nyugat-Németország felfegyverzését, a militarista szellem újjáélesztését, mert ez súlyosan veszélyezteti az európai békét.

A két kormány megállapítja, hogy Nyu- gat-Németországnak a támadó jellegű atlanti tömbbe való bevonása és atomfegyverekkel való ellátása súlyos akadályokat gördít Németország jelenlegi kettészakítottságának megszüntetése, a német egység helyreállítása elé. Egyben elismerésüket fejezik ki azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a Német De-