Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-20 / 22. szám
'''111111111)11111111111111111111111' cA Aj au áí'sközlárs as á(j emléke örökké él 1 f '■ItlllllllllMMIIIIIIinilllltlW Döntő óra (Vörös Újság 1919 augusztus 2.) Tudja a proletariátus, hogy mit cselekszik, ha nem tiporja el ezeket a saját kebelében életére törő gyilkosait? Tudja-e a budapesti munkásság, mi vár rá. ha az utolsó percben újra neki nem lendül és ki nem veri a Tiszántúlra azt a pár rablót aki a proletárhazába betolakodott? A fehér terrorral párosult román bojárterror egyesült erővel ülne majd a munkásság nyakára. Az éíelmiszerínséget a botbüntetés fogja enyhíteni, a termelőmunkát azzal fogják megkönnyíteni, hogy elviszik a gépeinket, leszerelik a gyárainkat, kifosztják csekély raktárainkat s a munkás bőréről még azt a maradék gúnyát is leráncigálják, amit az ötéves háború még rajtahagyott. A munkásság legjobbjai, mindenki, aki ebben a proletárdiktatúrában csak egyszer is szavát hallatba a proletariátus mellett, a bojáruralom katonáinak puskatusa és szuronycsapásai alatt fog ezért meglakolni. ..Igazi demokrácia” lesz Magyarországon, mert mindenki, akinek szava volna, a sír némaságában lesz egyenlő, a többi pedig a bojárcsizma egyenjogúságát fogja élvezni. Évtizedekre megszűnnék az élet itt. csak a burzsoázia és a bojárok terpeszkednének. Megszűnik a vita a pártról és a szakszervezetről. mert nagyon sokáig nem lesz se munkáspárt. se szakszervezet megszűnik a vita a diktatúra enyhe vagy erős kezeléséről, mert a burzsoázia s a bojárok már eldöntötték, hogy kezeljék a diktatúrát: az akasztófák százai fogják hirdetni, hogy a vita a proletariátus gyöngeségéből a burzsoázia javára hogyan dőlt eb „Legyen intő példa 1919..." Idős. tapasztalatokban gazdag kommunistával beszélgettünk, Pothomyik Józseffel, a szénbányászati tröszt igazgatójával. A Tanács- köztársaság idejéről mondja el élményeit, tapasztalatait. — Bányában dolgoztam már 1919 előtt is, bár még csak 16 éves voltam. Nem volt köny- nyű dolga a fiataloknak a bányában és amellett meg mint fiatalok, csökkentett bért is kaptunk. Soha nem voltunk olyan boldogok, mint 1919. március 21-én, amikor a Tanács- köztársaságot kikáltották. Ekkor született meg a törvény, hogy 18 éven aluli ifjúmunkást nem lehet éjjeles műszakba és munkahelyre beosztani. Megnyílt előttünk az élet kapuja. Baglyasalján kultúrotthon) kaptunk és végre mi. fiatalok is érezhettük, hogy a Tanácsköztársaság harcos tagjai vagyunk. Május 1-én Katalinon egész napos kultúrműsort adtunk. Emberi életünk nem sokáig tartott, hisz 105 nap után megtámadták a fiatal Tanácsköztársaságot. Fegyvert fogtunk a ránk törő íchérterror ellen. Ott voltak az Idős bányászok. ott voltunk mi, a fiatalok. Fiatal gyerek voltam még, de részt kértem a Tanács- köztársaság védelméből. Nyolc napig voltam a karancsaljai csengő híd előtt és olyan .jó volt hallani, amikor árról jött hír. hogy lövéseink jól találtak. Szebbnél szebb sikereket értünk el, de végülis dicső harcunkat a külső és ‘belső ellenség kudarcba fullasztotta. Huszonöt éves elnyomás következett, és amit 1919-l>en nem tudtunk megvalósítani, az 1945-ben, a Szovjetunió segítségével sikerült, és most, október 23-án ezt a néphatalmat akarták újból megdönteni az ellenforradalmárok. Legyen intő példa számunkra 1919. Harcoljunk keményen ma is a néphatalom ellenségei ellen. Lenin: Üdvözlet a magyar munkásoknak (1919 május 27) zó pszichológiájához való kö-& zelségére. tekintélyére, mely-l lyel a szétforgácsolt, a politi-l kában kevésbé járatos, ke-í vésőé szilárd, faluból vagyí kisiparból származó dolgozókíj előtt bír, hogy a proletáriá- tus magával ragadhassa a pa-i rasztságot, és általában azi összes kispolgári rétegéket. Ittt a „demokráciáról", általában t az „egységről", vagy a „dől-) gozó demokrácia egységéről" a „munka" összes „emberei-í nek egyenlőségéről" és más) effélékről hangoztatott frázi- * sokkal, amelyekre annyira * hajlamosak az elnyárspolgá-: riasodott szociálsoviniszták és \ kautskysták — ilyen frázisokkal az ügyet nem mozdít- X júk elő. g r A proletáriatus nem töltheti | be világtörténelmi felszaba- i dító hivatását, ha nem söpri í el, nem távolítja el Htjából fezeket a vezéreket. Ezek az , emberek egészen, vagy félig I elhitték az oroszországi szov- \jethatalomról terjesztett pol- $gári hazugságot, és nem tudták >megkülönböztetni az új proletár-demokrácia lényegét, a \ dolgozók demokráciáját, a > szocialista demokráciát, ami la szovjethatalomban ölt tesztet, a polgári demokráciától, \amely előtt szolgamódra has- iravágódnak, „tiszta demokrá- I ciánok" vagy általában „de- l mókráciának" nevezve azt. Ez a diktatúra kíméletlenül szigorú, gyors és határozott erőszak alkalmazását tételezi fel a kizsákmányolok, a kapitalisták, a földbirtokosok és uszályhordozóik ellenállásának elnyomására. Aki ezt nem értette meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletáriatus vezéreinek vagy tanácsadóinak tisztségéből. Proletárdiktatúrára, egy osztály uralmára, szervezettségének és fegyelmezettségének erejére, központosított hatalmára van szükség, amely a kapitalizmus kultúrájának, tudományának és technikájának összes vívmányaira támaszkodik: szüksége van a proletariátusnak valamennyi dolgoharca ScsSgéfarjáéiért (Vörös Újság, 1919. május 18.) Északi front, május 17. ... Ezek a katonák, akik hosszú idő óta szinte pihenés nélkül, fáradságot nem ismerve, harcban állottak a Tanács- köztársaság életére törő ellenséggel, olyan jelét adták a pro- letáröntudatnak és fegyelemnek. amely kell. hogy a hadsereg minden katonáját áthassa. Május elején ők mentették meg Salgótarjánt, ők tették lehetővé, hogy Salgótarjánban ma már a széntermelés normális mederben folyik; ők voltak azoic. £kik a salgótarjáni bányászokat egyheti nehéz védőharcok után. sietve felváltották. Salgótarján védelméről csak keveset tudtunk eddig. Május elsején kapták a salgótarjániak azt a hírt, hogy a csehek már a Salgótarjánhoz legközelebb fekvő községet. Somost elfoglalták és csapataikkal közelednek. Délben a salgótarjáni bányákban megállt a munka. Mindössze néhány munkás maradt lenn, hogy a bányafenntartáshoz szükséges munkát folytassa. A többiek fegyvert fogtak, és úgy ahogy voltak, kormosán, piszkosan, Salgótarjántól északra rajvonalba fejlődtek. így várták az ellenséget. Velük együtt fegyverbe állott a salgótarjáni acélgyár, az üveggyár és a Hirsch- és Frank-féle gyár munkássága. Egy teljes hétig védték Salgótarjánt. Ez idő alatt a salgótarjáni bányák teljesen a tűzvonalban voltak, az egercsehi bánya pedig a csehek kezén volt. Amikor azután a bányászok segítségére megérkezett a 6. hadosztály, amely a cseheket Füleken túl kergette. Salgótarjánban újra megindult a munka. Most mér a munkásságnak csak fele van fegyverben, másik fele a bányákban teljesít szolgálatot. Beszéltem Bata elvtárssal, a bányászszövetség itteni kiküldöttjével. aki a széntermelés ügyét Salgótarjánban vezeti és a munkát ellenőrzi. Bata elvtárs a következőket mondotta: Bányászaink egy hétig valóban kemény munkát végeztek. Ez idő alatt a bánya szünetelt. Május 8-án azonban teljes apparátussal ismét megindult a munka, úgyhogy 9-én már 162 vagon szenet tudtunk termelni. Tegnap ez a szám 265-re emelkedett, és naponta fokozódik. úgyhogy remélem, rövidesen eléri a 280 vagonos maximumot. A salgótarjáni bányák, amelyek sokáig a tűzvonalban voltak, most már szintén megkezdték a munkát és normális fokot érnek el a termelésben. Az észak-magyarországi bányaterületre eső bányák szintén dolgoznak már és napi 100 vagon szenet termelnek. úgyhogy most már naponta körülbelül 400—450 vagon szén kerül az itteni bányákból Budapestre. Az egercsehi kőszénbánya, melyet a mi katonáink szabadítottak fel a cseh megszállás alól. már szintén üzemben van. Komját Aladár: „Irgalmatlanok vagyunk, nem várunk irgalmat tőletek!“ Szemünket kiszúrták — s visszaépül látóbbra. Bőrünket rrueghántotlák’ — s világ-falóra tátog. ölt, dúlt, zúzott-eves, mocsoktól elkevert testünk egésze, élőbben él immár mindenha voltnál’ Mindent tudunk. Butaságunkat, ami ránk-hegyomlott. A magyar fehér-terror proletár- szenvedettjeinek és szenvedőinek. A finnyások s a ffyávák fertelmet. S hogy ennyi csók a föld: nyomorgatók s nyomorgatottak — s hogy kettőnk közt nem babra megy a játék Kiben szemerlik még könyörület? Ki akarhat békén megdöntiem?! Csaik dühünk van. jó irgalmatlanságunk. — s pogányul józan számvetésünk mégis. A proletárok rendjéért. Véren és hatálon keresztül. '€*1«Ö ©fciszoIíImí Móricz Zsigmondi ÚJ KÖZÖNSÉG A " Nemzeti Színházban voltam ma este, s új közönség ült körülöttem. Meg voltam hatva és el voltam bűvölve. mikor gróf Széchenyi Béla páholyában három dohánygyári kisasszonyt és egy öreg, fejkendős nénit láttam. Az egész zsúfolt színházban proletár- érzék izzott. Mi az, ami a proletárságot annyira megismerhetővé teszi? A szemek fénye! Tiszta és nyílt tekintetek, ártatlan és őszinte nézés. Mintha leakasztják a függönyt az ablakról a nyári sötét szobán, s egyszerre beomlik a gazdag napfény: a proletár szemekből úgy lobog ma a szív hősége, az értelem fénye. Jó és szép világ. Legszebb minden világok között: emberi világ. Valahogy érzik az emberi lélek. Mindig izgató volt. és csoda: ezer szempár. ahogy a színpadra figyel, ezer szív, ahogy a színpadi hangot föl- issza, de ma egészen új értéke van ennek a csodának. Ma valahogy életté lett a színjáték, együ“ éltem át a publikummal a hajós asz- szonyok életét, akik a tengeri vihart lesik, mi lesz a hajóval, a vízen szálló kedvesekkel. Soha ilyen közelről nem ütötte meg a szívemet a Remény sorsa. Valóban a remény dolga volt az ott ma: a jövő. az emberiség élete száll a fekete vizen ... M ikor a nyílt színen tapsolni kezdtek a szegény, szerencsétlenül ittmaradt árva leánynak, aki gyermekével szíve alai) maradt el a társadalmi osztályuralom boldogtalan siralomvölgyében. a kapitalizmus elesett áldozata — mikor mondom, a színésznő kiment, a kedves kis nő, meg- marlcolászta az uzsorás hajósgazda torkát — tapsolni kezdtek itt-ott: feláll mögöttem valaki, lepisszegte a tapsot, s ezt dör- mögte: — Micsoda marhák vannak a világon. Ez igen: közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívébe veszi az igazságot, s nem engedi kiütni onnan. Ezt áhítattal lehet megközelíteni, ennek lehet értelmes szót mondani: ez menedéke a művészet igazságának. Ez nem a kultúrába belecsömörlött habitűé, ennek nem kell rosszagú iparművészet : ez ember. ez él, ez igaz- ságitélő Vélek. E gészen megúj- hódtam ezen az estén, s valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról. Budapest, 1919. március 27-én. Megjelent: Az Ember 19)9 április 1-i számában. sSA1 Tófh Árpád: AZ ÚJ ISTEN Uj isten szól hozzátok, emberek! Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel tűz-szeme Barnáit szentképek arany keretéből, Nem oltárok gyertyái közt fehérük Alabástrom közönnyel hallgatag, Hívők csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát úntan szörcsölő Egek lakója! Nem! Uj isten ez! Uj Isten szól hozzátdk, emberek! Nem ég szülötte Ö! Nem mennyben él, Nagymessze tőlünk, titkos ismeretlen, Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy, kékselyem palástot, Nem! Oh! De nem is föld bálványa Ö, Mint ama Mammon, aki ült, hízott Gőggel rajtunk s szájától millióm Élősdi csáp kígyózott szerteszét S a szürcsölő, szívó karók befonták A szüzek testét, s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát S a gyárak vak mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termeik odván S felitták a könnyet és az átkot S a lomha Rémben mind, aranyra vált ez És új éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak S a rothadó nagy testre már kiültek Félelmes és aranyló hullafoltok . . . Most új isten szól nektek emberek! A véres földnek vére szülte öt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fújó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérszínű, nagy, mezítelen alakká, Ki országlépő tágra tárja lábát S Földet rengésre tépő hangja zeng Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: „lm eljöttem! Eljött a Vörös Isten!" És megy s dörgő léptére messze reszket A sárga Szajna s medréből kicsap, Jerichos visszhangot ver a vén Westminster S az óceán zöld üvegén vörösen Előrerezg ezermérföldes árnya S átfogja a Fehér Ház vak falát... Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szíved hajtó, élő, drága nedv! A diadalmas vörös lüktetés A mi bús vérünktől is gazdagúlt S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerényen s mégis segítve simái: A kicsiny, árva magyar jaj-patak A messzezengő nagy moszkvai árba, Mely most tisztára mossa a világot: Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Legyen szavad teremtés új igéje, Foirmáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk, Mit elrontott sok úri isten, Te, istenek közt új és proletár, Formáld boldoggá pőrölyös kezeddel — Emelj minket roppant tenyereidre És a magad képére gyúrj át minket.' Vitafl proletárjai eayesüSjotekl Munkások! Elvtársak! «mat* t «ssfrsslw*«***! r****$$*? « nr****u&*9 ívm** A (unta nsHwavéw*» és nemzeti szteö tisittkkai Hitt* a vörös »««apest «Rente tűt. ♦*» te s «**a »«»« «»«sí <n«tMCtMi*t » rupÁ nma' Hitvány »iWék)* megtRrStt * wrotetartttas »M- afcaratár,;m)»9(&raw«zóna teSKes ttoknttájw Q m*aafáxii<íé**n, »moto a prcJétá dlhtatura »(ági*. I w»* I (1920) I *>:! s MnssaaMnM teeeftis «tcMusŰftt i «*»i tonn»-:,' -> »*** ?: wSMte «Ave«tmMStMm »«*1»** teotte i-ji:* téma*torMfti .•*#*»tnlM*< »M»#•»*». tett» *r«t*fefceí á«üs«0*< ktnr.»» mfetee piftanatlH*», Hsft* .« »Wwt i <*«*.> »ívíí: • stejítí» ft in m « Smm ti Műt Kft# m w). tM tan M ftiif .»«*)».:: !n. teí#.! i:% 'insJtelAss iftK* i amfciíMiti» s«*-; ;■ «»í ejt »I (ssi'wr’ «* <mtktura w«J*. Werten más trt a »*#senMntste^c vezet, tmi irt mim <k ewjísí^teíi * Papok, kamkirtk. wiwkttok és mtlltartsta Katana- ’ | tisztek AiütsAtoK sxetP»« a 'J pvtetaffáfras egységét, totsotartás*t, «(**i ni harci fcésmeaiogalhailart hitét» ssocíatta-maglMH». 4 A iHM'zsaák fehér tarr»ffir& teleltetek a tárok vfcrés terrorjával? ttya» a DrűtirOktet’ir»! Itt«« e vitelt orr ad alom? ■ tens*« fiMirh'Vt:! MaftyarerszápK • gf-. lÉJ
