Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-20 / 22. szám
Ekkor még tiszti iskolán volt... Innen indult el. Az. egykori zsellérek küldték őt. A gyászoló család. 4űh w Védte az új paraszti életet. Csépe Sándort meggyilkolták, de millió és millió Csépe Sándor elpusztítására már nem volt sem erejük, sem Idejük, *A Te hősiességed példa előttünk. Búcsúzunk tőled, bajtársaid, beosztottjaid, parancsnokaid nevében”. (Varga Mihály búcsúszavaiból.) — Hősként hcslf meg — KEGYELETTEL ŐRIZZÜK EMLÉKÉT drága nógrádi föld tavaszi le- lenforradalom nemzetet rontó, embehelletevel telik meg tüdőnk, szituinkét is átmelegíti az új Élet érkezése. Tavasz van. Tavasz. Éled a természet. És mégis az emberek feketében. Hollókő, a kis hegyi falucska harangszavának keserves sírása hívja azokat, akik ismerték és szerették őt. Temetnek Hollókőn. Egykori cselédember, derék katona fiát, aki hősként halt meg. Hogy szerette az életet! Huszonhat éves volt. — Három árvája van. Csépe Sándort búcsúztatják, kísérik utolsó útjára. Katona volt. Teljesítette feladatát. Október 23-án a kötelesség a Magyar Rádió megvédéséhez szólította. Itt érte 24-e hajnalán a gaz támadók gyilkos golyója. Hogy szerette faluját! Minden szombaton hazajött, hogy övéi körében, cimborái között lehessen. Szerette ezt a játékot. Keserves ifjúsága, az első örömök kötötték ide. És szülei emléke: akik cselédek voltak, akiket megaláztak, akik másnak dolgoztak. És családja, gyermekei... Hosszú hónapok teltek el, míg a halott katona személyazonosságát sikerült megállapítani. Az édesanya 5 tudta, hogy fiát, a kedves, mindig } mosolygó Sándort hiába várja már. j De ő csak várta, várta fiát... í Ősz volt, pusztuló ősz, amikor tör- | tént, a kis Ildikó alig két hónapos 5 és most, amikor ismét visszatért fa- j lujábu, a rokonok és az ismerősök, ! az egész falu népe feketébe öltözötten várta. Várta, hogy megadja a végtisztességet a katonának, a hősnek, a falu igaz fiának, aki emberül állta az embertelenek vad rohamát. Aki fegyverrel védte a nép hatalmát, a kivívott jogokat, a Csépe-csa- lád 4 holdja mellett faluja szegényeit. ... S mikor felhangzott Varga Mihály elvtárs, a Belügyminisztérium kiküldöttének búcsúszava. Hangos zokogás, sírás töltötte be a vár alatti öreg temetőt. — Drága halott barátunk, harcos társunk, szeretett Csépe Sándor főhadnagy bajtársunk. Gyászoló szüléiddel, hozzátartozóiddal együtt búcsúzunk tőled, bajtársaid, beosztottjaid, parancsnokaid nevében. Eljöttünk sírodhoz, hogy megadjuk a hős katonánok járó végtisztességet, elkísértünk utolsó utadra, akikkel együtt küzdöttél október nehéz napjaiban. Téged és rajtad kívül sok hős katonát fiatalon —reményteli életed hajnalán — ragadott el a halál. Kioltotta fiatal életedet a nép hatalma ellen törő gaz ellenforradalmár orvlövészek gyil- i kos golyója. Te már akkor tudtad, hogy az október 23-i ellenforradalmi lázadás részvevői a nép, a munkásosztály hatalma ellen törnek. Megértetted azt, hogy azok, akik a nép államéra ' fegyvert emelnek, nem akarnak jót i az ország népének — a hazának sem. És te a katonai esküben meg- fogadottak szerint teljesítetted kötelességedet — hősiesen helytálltál. sóját életed árán is útját akartad állni a további vérontásnak, s a gyűlölt kavitalizmus visszaállításán ak. Harcoltál a gonosz ellen, hozzátartozóid. s a nép boldogabb jövőjéért. Azért szenvedett vereséget az ellenforradalom. mert olyan hazafák. kommunisták küzdöttek ellene, mint Te, aki szembe mertél sráKni az elveket gyilkoló célkitűzéseivel. Soha nem felejtjük el magasztos tettedet, hősies helytállásodat. Ha itt a koporsódnál visszatekintünk rövid életedre, akkor előttünk egy szegény ember küzdelmes élete / áll. Te, Csépe bajtársunk, rövid éle- j led alatt megtanultad, mi a szegény! ember élete. 1931-ben, amikor szü- / lettél Magyarország a hárommillió < koldus országa volt. Szüleid cseléd- ( sorsban élve, robotolva tartottak el, \ neveltek fel téged testvéreiddel s együtt. Ez a forró szeretet, amelyet) szüleid iránt ereztél, akkor fogam- ( zott meg benned, amikor láttad em- $ berfeletti küzdelmüket az élet ne-) kézségeivel, a családért — éretted is. ( Ez a szeretet megmaradt benned j mindaddig, amíg a gyilkos golyó > meg vem állította jóságos szíved do- J bogását. '] Éltél a népi demokrácia adta lehetőséggel, amikor teljesíthetted régi vágyad — katonai pályára léptél. Becsületességed, szorgalmad, 'proletárhűséged jutalmaként a népi demokrácia tisztje lettél, a katonai pályán, mint tiszt is szép eredményeket értél el, kiváló katonákat, néphez hű harcosokat neveltél a hazának. Helyt álltái a békés kiképzés időszakában s hősiesen küzdöttél a nehéz napokban is. Mindent meglettél a népért, a pártért, a hazáért — ami emberileg megtehető. Védted a Magyar Rádió épületét a gyűlölt ( ellenforradalmárok ellen, s ebben a harcban október 24-én hajnalban estél el. Most itt állunk megrendülve koporsód előtt, utolsó búcsút vesz tőled édesanyád, testvéreid: László, / Mancika, János, Rozália, József. Bú- csúzik tőled élettársad, s szeretett; gyermekeid: a 8 hónapos Ildikó, a két éves Évi és Zsuzsanna. Búcsúz- nak tőled barátaid, akik minden j szombaton vártak téged haza szülő- faludba. \ Fáj nagyon a halálod. Halálodért azonban nem kiáltunk bosszúért, de < megfogadjuk itt a koporsódnál, hogy, helytállunk úgy, ahogyan ezt Te tetted. ígérjük, hogy megsemmisítjük a fasizmus és az ellenforradalom maradványait, megvédjük gyárainkat, földhöz juttatott parasztjaink földjét, dolgozó népünk hatalmát. Búcsúzunk tőled, de nem örökre, hi-1 szén az olyan hős harcost, példamutató katonát mint amilyen Te voltál, elfeledni sohasem lehet, mert hősiességed valamennyiünk példaképévé emelt. Csépe Sándor holt telemét magába fogadta a régi idők hőseinek vérével, megáztatott magyar föld. Utol- < jára vett tóle búcsút a puszta, a ( falu népe. Csak egy ember nem hűl- j lajtatt könnyet: a falu papja, „le>l- ( kipásztora", Ö nem volt ott a terve- J tésen. „Gyilkost nem temetek’* — í így hárította el a szülőt az édes- j anyát, aki fiát vesztette el. A tiszte- S lendő úr megmutatta igazi arcula- ( tát. A szomszéd községben plébános í vigasztalta meg végülis a gyászoló > édesanyát. A hollókői pap még azt is í megakarta hiúsítani hogy a hőst a temetőbe temessék. Nem rajta múlott. hogy ez nem sikerült... Egy harcos társsal kevesebben lettünk. egy igaz emberrel, egy igaz hőssel gazdagabbak. Csépe Sándor teljesítette hivatását. Emlékét, a pro- letárhatalom rendíthetetlen oltalma- zójának emlékét híven megőrizzük. (Lantos — Túrái) Karhatalmistáink megadják a hős katonának járó végtisztességet. A hollókői vár a régi idők katonahőseit idézi, A régiek mellé most új hős került...
