Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-06 / 18. szám

■ NbGRADI Népújság 1957. március 6. A hazaszeretetet — a szülő­földhöz való ragaszkodás, a nemzeti hagyományok tiszte­lete, a nemzet érdekeinek odaadó szolgálata — a legne­mesebb emberi érzések közé tartozik. Hányán akartak azonban a hazaszeretet érzé­keny húrjain hamis dallamot — rossz nótát játszani. A ha­talmúikat és kiváltságaikat kö rmüksza ltod fáig védelmező magyar kizsákmányoló Osztá­lyok évszázadokon keresztül becstelenül visszaélték, a ha­zaszeretet magasztos fogal­mával. Minden törekvésük ar­ra irányult, hogy a hazaszere­tetet ne csak elválasszák a társadalmi haladástól, hanem egyenesen szembeállítsák az­zal. Megkísérelték a hazafisá- got megfosztani lényegétől — c. haza haladásának, fejlődé­sének szolgálatától és felese- rélni az igazi hazafiságot szűkkeblű nacionalizmussal, más népeik elleni gyűlölködés­sel, soviniszta uszítással. A magyar nép legjobbjai a múlt­ban is átláttak az ilyen nagy­hangú. melldöngető „hazafiaá- ffon" és éles különbséget tet­tek az igazi hazafiság és a na­cionalizmus között. narionali/uiBc arm hazafiság'" mondotta Adj Ki az igazi hazafi? igazi hazafi? Akárcsak a múlt- után szétzúztuk azt, amit a ban, ma sem a nagy szavak, magyarság legjobbjai hosszú az üresen puffogó nacionalis- időn keresztül hiába ostromol­ta szólamok, hanem a társa­dalmunk, a nemzeti fejlődé- sünk problémáira adott fele­let dönti el ezt a kérdést. Nem lehet igazi hazafi az, aki el akarja pusztítani, vagy hajlandó felálcjpzni mindazo­kat a hatalmas nemzeti vív­mányokat, amelyeket 1945 után értünk el. 1945 után tör­ténelmi sorsfordulót élt át nemzet fixái:. Kik képviselték a niagv.-tr nép 'igazi érdekeit? Csupán egy maroknyi öntu­datos csoport — a kommunis­tákkal az élen — hirdette, da­colva a többség borúlátásával: Romjaiból felépül Magyaror- ..... , . , szág. A maroknyi öntudatos sul>'os hltok- megtorpanások gárda csodát művelt: magával és visszaesések zavarták meg. tak — a földbirtokok uralmát. A föld végre azé lett, aki azt megműveli: a magyar paraszté. Megdőlt a kapitalista kizsák­mányolás rendszere is. Az or­szág vezetői, igazi gazdái — a nemzet történetében először — nem a kizsákmányoló úri osz­tályok, hanem a dolgozó osztá­lyok lettek. Ebben az időszak­ban lettek a nemzet többségét kitevő dolgozó tömegeké a ma­gyar nemzeti kultúra kincsei is. Ekkor nyílt meg először a dolgozó nép gyermekei előtt az iskolák kapuja, a művelődés útja. Uj korszak nyílt az egész nemzet életében azzal, hogy az ország a dolgozó osztályok ér­dekeinek megfelelően a szocia­lizmus építésének útjára lé­pett. igaz, hogy ez az út nem volt zökkenőmentes, gyakran ragadta az egész nemzetet és nemcsak a pusztulástól men­tette meg azt, de magasabbra De az út, a nehézségek, a Rá­kosi—Geró'-féle hibás vezetés Káros következményei ellenére emelte, mint azelőtt bármikor is — a jövő, a szocializmus út­volt a múltban. Évszázadokon keresztül feudális és félfeudá­lis földbirtokok fojtogatták a ja volt, nemzeti felemelkedé­sünk egyedüli lehetséges útja. Vajon érdeke lehet-e a nem­,,AÄiazafisäg valami olyan sine Qua'non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy fogalom­má sem kell sűríteni, s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló emberek mind­azok; Hazafiak, ha úgy tet­szik. Aki ellensége a haladás­nak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen sza­badságának hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli“. A hazafiatlanság vádja mindig az a „Káinbélyeg” volt a reakciós osztályok ke­zében, amellyel megpróbálták befeketíteni- bemocskolni, er­kölcsileg elszigetelni a hala­dás harcosait és ily módon Szembeállítani velük a nemzet többségét. Ismeretes, hogy ezt a vádat nem kerülhették el a maguk idejében a haladás olyan nagy magyar harcosai sem, mint Petőfi Sándor, vagy Ady Endre. Azt azon- ^ ban, hogy ki volt az igazi ha­zafi és ki a hazaáruló, kiszol­gálta valóban a hazát és ki áldozta fel a haza igazi érde­kéért saját osztály, vagy BKennyes egyéni érdekei javá­ra. nem a haladás híveire zú­dított rágalom és szitkozódás. sem a nacionalista reakció inelldöngetése dönti el. Ha csak a mi századunk, a XX. század történetét nézzük is, ma mór senki sem kételked­het abban, hogy az igazi ha­zafiságot nem a Tisza Istvá­nok, Horthy Miklósok, Pró- wryaik és Ostenburgok, Göm­bös Gifűink és Szálasi Feren- cék képviselték, hanem Ady Erűire, Bartók Béla, József Attila, a szocialista munká­sok, a Magyar Tanácsköztár- Baság hősiesen küzdő katonái, a magyar fasizmussal elszán­tan szembeszálló, a Horthy- rendszer börtöneiben pusztuló magyar kommunisták, a má­sodik világháború alatt kibon­takozó függetlenségi mozga­lom szervezői és harcosai slb. Az előbbiek — bármennyire is i,nemzeti’ nacionalista spa­nyolfal mögé bújtak, nemzet­gyilkos politikájukkal romlás­ba, pusztulásba taszították a nemzetet. Az utóbbiak —bár­mennyi átkot és rágalmat szórtak is rájuk, hazaárulók- nak, a nemzet ellenségeinek nevezte őket •—. tettekkel bi­zonyították be hazaszeretetü­ket. Egész életüket annak szentelték, hogy a nemzet a haladás, a felemelkedés útjára lépjen. Sokan léptek fel az el­múlt hónapokban a hazafiság nevében. Sokan igyekeztek a maguk politikai törekvését hazafias köntösbe öltöztetni. Az események azonban meg­mutatták azt is, hogy a haza­fias jelszavak áradata mögött Sokféle szándék, sokféle tö­rekvés rejlik és nem könnyű feladat az ország dolgozóinak helyesen felismerni: ki akar igazán jót a nemzetnek, ki az, nemzetet, Magyarország 3 mii- zetnek, hogy visszafordítsák, lió koldus országa volt. 1945 vagy letérítsék erről az útról? A nemzet többségének — a dolgozó tömegeknek semmi­esetre sem. A reakció sötét erői mégis erre a célra akarták fel­használni a dolgozó tömegek­nek a hibák, a Rákosi—Gerő- klikk vezetési módszerei miat­ti elkeseredését és felháboro­dását, nem utolsósorban azt. hogy ezeknek a hibáknak egy része sértette a magyar dolgo­zók nemzeti érzéseit is. A múlt év októberében és novemberié­ben a dolgozók jogos felhábo­rodásával és nemzeti érzései­vel visszaélve, ismét azpk lép­tek fel nemzetmentők szerepé­ben, akiknek elődjei évszáza­dokon keresztül nemzetmentés címén kiszipolyozták a magyar népet és tiportak el mindent, ami a haladás, a dolgozó nép felszabadulása felé mutatott. Mit várhatott a nemzet attól a Mindszentytől, aki a nemzet jövőjét megalapozó történelmi változások idején a földreform és a köztársaság esküdt ellen­ségeként lépett fel? Mit vár­hatott a nemzet a felbukkanó gróf Eszterházytól, Pallavicini őrgróftól, gróf Festettektől, gróf Apponyitól és társaitól? Mit várhatott a nemzet a fa­siszta nemzetpusztítós „vete­ránjaitól”, az aktivizálódó hor­thysta tisztektől, volt csend­őröktől, fasiszta háborús bűnö­söktől. nyilasoktól és SS-kato- náktól? Az igaz hazafiság év­tizedes vívmányaink megvédé­sét követelte. Tovább a s/.ocializmus ■iáján Nemzeti létérdekünk, hogy tovább haladjunk a szocializ­mus útján. Jobban és helye­sebben, mint ahogy eddig tet­tük. Az elmúlt évtized nagy eredményei, amelyeket minden erőnkkel megvédelmezünk — nem fedhetik el természetesen azokat a súlyos hibákat és bű­nöket, amelyek*’a múltban aka­dályozták a szocializmus fel­építését. elkeserítették a dol­gozó tömegeket és lehetővé tet­ték azt, hogy a becsületes, jó szándékú dolgozók fellépését az ellenforradalom felhasznál­hassa. Tovább haladni a szo­cializmus útján ma egyet jelent azzal, hogy megtisztuljunk a múlt bürokratikus eltorzulá­saitól, helyetelen vezetési mód­szereitől és a marxizmus—leni. nizmus szellemében, hazánk hagyományainak és sajátossá­gainak megfelelően építsük fel a szocializmust. Mindennek a megvalósításához a múlt hibái­nak a kijavítása mellett pótol­ooooo(xxx)Qooooooqoooooooo(xxx>qoooooooooocooocxxxxxx>ooooocxx300co JOOOOOOOOOCXXXXSOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC. JCednes rßi('Z0 triáu A kérdés, ami írásra késztet, sok becsületes dolgozót A* érint, érdekel, ezért hozom nyilvánosságra. Másrészt te is a nyilvánosság, a párt kollektívája előtt verted a melled, hogy milyen „vérbeli kommunista“ vagy, hegy mennyire csalhatatlan volt a te érzéked az októberi események megíté­lésében már az első napokban is. Kínos volt hallgatni, hogyan faragtál magadból hőst félórás öndicséretben. Nem vetted észre, hogy a belőled ömlő tartalom nélküli frázis-zuhatag üres teremben kong, süket fülekre, bezárt szívekre talál s te mind messzebb taszítod magadat a párt tagjaitól, a párttól is. Nem vetted észre, hogy falat húztál magad közé azzal, hogy átlagon felüti embernek igyekeztél látszani. Térj észre s én, meg a többi dolgozótársad segíteni fog ezt a falat lebontani! Máskor, abban az időben. amikor divat volt az önistenítés, senki nem merte volna neked megmondani, hogy hazudsz — magadnak és mádnak is hazudsz. Most másként van. érted is, meg saját érdekünkben — a. •nagy közösség érdekében — szemedbe mondom az igazat. És ez ne fájjon neked, Biczó István, mert én is, meg még sokan mások szeretnénk, ha eddig becsületes neved mellé mihama­rabb odatehetnénk: „barátom“. Miről is van szó? Október 27-ig te is fegyverrel őrizted a gyárat, aztán elvették tőled a fegyvert. Nem választották be a munkástanácsba, mert pártfunkcionárius voltál. Be sem en­gedtek az üzembe, mint megbízhatatlant. Azok, akik akkor kidugták piszkos fejüket az addig enyhét adó mocsárból, nem álltak veled szóba. Megfenyegették, hogy felfedik régebbi ávós voltodat a dolgozók előtt. Amikor már bejártál az üzem­be csellengeni a többiekkel együtt, megpendítetted a sztrájk és az infláció összefüggéseit. Ezért is elbocsátással rémisztet­tek, téged, akinek három gyermeked és beteg asszonyod van. Műkor szovjet katonák jártak az üzemben, rádfogták, hogy te küldted oda őket. Ezen te vitába szálltál és akkor megmoto­zott két snhanc. Ettől kezdve figyeltek, a WC-ajtóig elkísér­tek, gyerekeidet rémisztgették, hogy „kinyírják“ az apjukat. Aztán az üzemben fegyveres őrrel a hátad mögött vontak fe­lelősségre a munkástanács vezetői a „dolgozók“ nevében, amiért szervezni kezdted a pártot. Az elbocsátásokat még az ideiglenes tanács végezte s léged az elsők között dobtak ki a gyárból 5 évi hűséges szolgálat után. Ez mind igaz, nyilván ennél több élményed is volt, amire már nem emlékszel S most az azóta valóban demokratikusan választott végleges munkástanács már újra munkába állított a régi helyeden. Veled is nőtt a párttagok száma, de kérdés, hogy erősödött-e általad a párt. Mindazok után, amin keresz­tül estél három hónap alatt, jól teszed-e. ha a párt olyan tag­jait, akiket nem bántott az ellenforradalom. vagy akik sze­rinted „meghunyászkodtak“, becsmérled, gyávának minősíted, hogy te annál nagyobb hősként tetszelegj?! Mit gondolsz Bi­czó István, csak te voltál számontartott párttag? Nem vetted észre, hogy rajtad kívül a többitől is elvették a fegyvert, hogy más párttag sem került be a tanácsba azon a kettőn kí­vül, akikről azelőtt is tudtuk, hogy karrieristák? Nem vetted észre, hogy a gyárba még más „nemkívánatos elemek“-et sem engedtek be? Tudsz-e arról, hogy sok párttagot felvettek egy § listára, mint „ávós-spicli“-t s nem a lista'készítőkön múlott,8 hogy nem volt idő a tervezett „számonkérésre“? Hidd el, hogy § nemcsak téged, még sök más dolgozót fenyegettek meg. sőt? bántalmaztak is. bocsátottak el csak azért, mert a pünkösdid királyságban tetszelgő néhány fasiszta nagyon jól tudta — hi-§ szén évek óta figyelte ezeket —. hogy elvhü emberek, nem ingatja meg őket az első tavaszi szél. Azok, akik társadalmi rendszerünket akarták megdönteni, a te és az én üzemembe is behelyezték már régen az ő leg­főbb „kádereiket“. Ezek a „káderek“ nem vezettek nyilván­tartást titokzatos dossziékban mirólunk. de az első percben nagyon jól tudtálk, hogy a párttagok közül ki az ő emberük, ki az, akit hangzatos jelszavakkal megtéveszthetnek, és ki az. akibe beletörik a foguk. Nyilván az utóbbiakat kezdték Pes­ten. Miskolcon és egyebütt irtani, s majd folytatták volna itt is. Az ellenségnek ez a szelekciója, amit ránk gyakorolt, meg­gyorsította feleszméié sänket. Az a manőverezés, hogy elzár­kóztak tőlünk és elzártak már az első napókban minket a dol­gozók nagyobb részétől, ez döbbentett rá a szörnyű valóságra. Munkásember vagy, áldozatra is kész a munkásosztály ha­talmáért, olyan. mint a munkások többsége. Ez adjon öntu­datot, biztonságot is, elszántságot is minden ellenségünkkel S szemben. De ne verd a melled, ne hősködj, ne hazudj álmér-§ tír Ságot magadról, ne próbálj tőkét kovácsolni magadnak ab- 8 bői, ami becsület és kötelesség dolga. Ha nem használ a jó- § szándékú, őszinte szó. vess magadra akkor, mikor egyedül § maradsz. 0 9 Ezt nem szeretné: Kondorosi János A hazánkban tartózkodó szovjet hattagú szakszervezeti küldöttség L. N. Szolovjev elvtárs vezetésével szerdán Salgótarjánba látogatott el. Megtekintette a kányási bá­nyát és a Salgótarjáni Üveg­gyárat. Mindkét helyen na­gyon melegen fogadták a szov­jet elvtársaikat. Az üzemlátoga­tás után ebéden vettek részt. Pothomvik József, a bánya­tröszt igazgatója köszöntötte a vendégeket. Ezután a kül­döttség vezetője. Szolovjev elvtárs beszélt. Elmondotta, hogy a szovjet emberek Sal­gótarjánt úgy ismerik, mint a munkásosztály fellegvárát, ahol a dolgozók a legnehezebb időben is helytállnak. A szovjet munkások nagy figyelemmel kísérték a ma­gyar eseményeket; tudták, hogy a magyar munkások megtalálják helyüket. Nagyon jól tudjuk, mit jelentett az ellenforradalom Magyarorszá­gon. Most azonban már meg­győződéssel mondhatjuk, az ellenforradalmárok kísérletei megdőltek tegnap és megdől­nek holnap is. Erre biztosíték a mi szoros barátságunk. Váll­vetve haladunk együtt ma is és a jövőben is a szocializmus építése felé. Erre nemcsak ne­künk, hanem gyermekeinknek Kedves vendégek is szükségünk van. akiknek építjük a szocializmust — fe­jezte be beszédét Szolovjov elvtárs. Retikov elvtárs a Szovjet­unió Vasas Szakszervezetének elnökhelyettese a kányási bá­nyaüzemben iárt. Tőle kérdez­zük meg. mi a véleménye a bányáról, a bányászok munká­járól? Soha nem voltam még bányában. így számomra igen nehéz a válasz. Ma meggyő­ződtem arról, hogv milyen nehéz a bányászok munkája. Űgv vélem, hogv a bányászo­kat jobban meg kell fizetni, mint más iparág dolgozóit. És most arra kérünk vá­laszt. mit tapasztalt bányá­szaink között? — Beszélgettem a magyar bányászokkal. A bányászok helyesen értelmezik az ellen- forradalmi eseményeket. Sze­retnének több szenet termelni. Másodszor az tűnt fel. hogy a magyar bányászok nagyon ba­ráti, szívélyes módon üdvözöl­tek. Azt hiszem ez a vélemé­nyem nem téves, hanem meg felel a valóságnak Reméljük a jövőben is fel­keresnek a szovjet elv társak. — A Magyar Szabad Szak­szervezetek Országos Tanácsa és a mi küldöttségünk vezető­je Szolovjov elvtárs már meg­állapodtak. hogy az 1957-es év­ben különböző szakszervezeti delegáció-csere lesz Magyar- ország és a Szovjetunió kö­zött. Az egyik üzemünk. a Krasznodáni Szegyimről elne­vezett gépipari üzem meghívta a csepeli dolgozókat baráti lá­togatásra. A meghívást már el is küldtük. Hogyan értékeli Retikov elvtárs a kölcsönös delegáció­cserét? — Az ilVen kölcsönös dele­gáció-csere a Szovjetunió és Magyarország között hozzájá­rul a szoros baráti kapcsolat kiépítéséhez, hiszen a szovjet dolgozók úgy tekintenek a magyar dolgozóikra, mint leg­jobb barátaikra. Délután a szakszervezeti el­nökökkel találkoztak a szov­jet vendégek, ahol kölcsönö­sen megbeszélték a nehézsége­ket és hasznos tanácsokat ad­tak a szovjet elvtársak az üze­mek munkájához. A salgótarjáni dolgozóik sze­retettel fogadták a szovjet elvtársiakat útjaikon. Ezt bi­zonyítják az ajándékok is. Ez a találkozó ismét erősítette a szovjet és a magyar nép köl­csönös barátságát. A szécsényi járásban is dolgozik az EPOSZ Járásunk területén 14 EPOSZ-szer vezet alakult az elmúlt hetekben 408 taggal. A megalakult szervezetek többségében megindult a szer­vezeti munka- Kihasználva a hosszú téli estéket, több he­lyen kultúrelőadásokra ké­szülnek. Nógrádszakálon két csoport is készül, egyik a Ci­gány, másik a Sári bíró című színdarabbal. Karancsságon a Tanítónő és a Két szerelem című színdarab próbái foly­nak. Ezenkívül Ságujfalun, Magyargécen, Hollókőn. Ri- mócon, Pöstyénpusztán készü­lődnek kultúrműsorral. A já­rás 16 községében rendeznek farsangi bálokat. G. A. ni kell az elmúlt hónapok meg­rázkódtatásából fakadó súlyos veszteségeket is. Nincs mit szó píteni a helyzeten. Nehéz, na gyón nehéz feladat, de olyar feladat, amelynek megvalósító sán egy nemzet sorsa múlik Ebben a nehéz helyzetben a íe gyelmezett. munka, a rend és az egység azok a területek ahol az igazi hazaszeretetnek a haza iránti hűségnek mer kell nyilvánulnia. Sokan mé? is az elmúlt hónapokban r sztrájkot, a szabotázst, a rend zavarást, a provokációt és az ezekre való uszítást igyekezte"' „hazafias” tettnek feltüntető' A valóságban mindez nem ha zafias tett volt, hanem haza­árulás: a súlyos megrázkódta tás után a kábultságbó! magé hoztérő. a kibontakozás útjá­ra lépő nemzet hátbatámadása a vereséget szenvedett ellen­forradalom kétségbeesett kí­sérlete az ország pusztulásba döntésére. Xenis.FÍi függetlenség és hazafiság Az igazi hazafiságtól elvá­laszthatatlan nemzeti függet­lenségünk védelme. A magyar nép több évszázados harcot folytatott nemzeti független­ségéért. Ez a harc igazi siker­rel — nemzeti függetlensé­günk kivívásával és tartós megalapozásával — csak 1945- ben végződött, amikor a szov­jet hadseregnek a hitleri fa­sizmus felett aratott győzelme következményeként szabad, független haza építéséhez kezdtünk. Függetlenségünket olyan időben vívtuk ki, ami­kor világméretekben is fellán­golt a harc a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek és a nemzeti független­séget lábbal tipró imperializ­mus között. Ebben a harcban az egyik oldalon olyan ered­mények vannak, mint a népi demokráciák megszületése, a kínai antiimperialista forra­dalom győzelme, a vietnami és koreai nép szabadságharca. Nemzeti érdekünk az is, hogy továbbfejlesszük a szo­cialista országokkal korábban kialakult kapcsolatainkat, meg­tisztítsuk azokat mindenféle torzítástól és zavaró körül­ménytől, erősítsük meg a szo­cialista tábor szilárd egységét — nemzeti függetlenségünk egyik legfőbb biztosítékát. Ez ma az egyetlen igazi nemzeti politika. Az igazi hazafiság és a nemzetköziség teljes egysé­gét segíti elő az a nemzetközi méretekben megindult folya­mat, amely a szocialista or­szágok és a kommunista pár­tok kapcsolatait megtisztítja mindazoktól a múltban előfor­dult torzításoktól, amelyek idegenek a valódi nemzetközi­ségtől, amelyek sértették egyes népek nemzeti érdekeit. Olyan jelentős állomásai vannak en­nek a folyamatnak, mint az SZKP XX. kongresszusa, a Szovjetunió kormányának múlt év november 30-i nyilatkozata, a Kinai Kommunista Pártnak a „Zsenminzsipaóban“ ismer­tetett határozata, számos szo­cialista ország és kommunista párt vezetői között a közel­múltban lezajlott tanácskozá­sok. Az MSZMP Központi Bi­zottságának határozata s a for­radalmi munkás-paraszt kor- mánynak legfőbb feladatokról közzétett nyilatkozata nemzeti problémáink megoldásinak vi­lágos perspektíváját tárja a magyar nép elé. Ennek a fel­adatnak a megoldására hívnak ma munkába és harcba a kom­munisták minden igaz haza­fit. Tudjuk, hogy a szocializ­mus ellenségei ma sem fukar­kodnak kommunistaellenes szidalmakkal és átkozódások- kal. Tudjuk azt is. hogy az el­múlt időszak drámai esemé­nyeinek súlya alatt sok becsü­letes dolgozó is elvesztette biz­tonságát. Sok még a kétkedés és bizonytalanság. A szocializ­mus ellenségeinek szitkai azonban nem téríthetnek le útunkról. a bizalmatlanságot és kétkedést pedig eloszlatjuk a nemzet igazi érdekeinek ön­zetlen szolgálatával. A nemzet felemelkedéséért, a szocialista Magyarországért végzett mun­ka döntse el — ki az igazi ha­zafi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom