Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-06 / 18. szám

1957. március 9. NÓGRÁDI Népújság 3 Legfőbb feladatunk a széntermelés költségeinek csökkentése — mondják a bányaüzemek vezetői — Csak pér nappal ezelőtt ke­rült a nyilvánosságra a Köz­ponti Vezetőség ülésének ha­tározata. Ma már egyre töb­ben vitatják az üzemekben, a bányák mélyén. Toldi Ferencet, a nagybátomyi üzemegység igazgatóját kerestük fel, ho. gyan látja munkáját a Köz­ponti Vezetőség határozata alapján; Válaszában elmondotta, hogy Nagybátonyban sem volt ritka jelenség a párt elleni harc, a ráko6Í6ta—sztálinista jelszavak hangoztatása. Elő­fordult, hogy az elleníorradal- márok szigorúan meghagy­ták, hogy egyetlen funkcioná­rius sem hagyhatja el laká­sát, mert azokkal a helyszí­nen végeznek. És azt talán mondani sem kell, hogy a volt funkcionáriusok számukra nem tartoztak a megbízhatók közé. Mindez nem volt csoda, hi­szen a munkástanács élén olyan ember állt. mint Cse- dő, akinek jelszava az volt, hogy a kommunisták menje­nek az Uraiba. Az elmúlt időben a párt- szervezet, a kommunista bá­nyászok az élre álltak. Meg­indult a termelés, eltávolítot­ták a munkástanács éléről Csedőt. A jelenlegi munkásta­nács igen komoly munkát vé­gez a termelés megsegítésé­ért. Célunk az önköltség csök­kentése. Míg szeptemberben 1 tonna szén termelési költsége 74,71 forint volt. addig ez a szám decemberre megnégy­szereződött, 1 tonna szenet 283,28 forintért termeltünk- Januárban már sikerült ezt a magas önköltséget 118,93 fo­rintra csökkenteni, de ez még mindig magas. Az önköltség ilyen arányú emelkedésében nem kis része van annak, hogy a bérezést nem tartottuk be szigorúan. Előfordult olyan eset, hogy egy csapatnak műszakonként 6—8 forinttal emelkedett a keresete a rossz munkaátvé­tel következtében. Pintér László szorospataki igazgatót is lei­kerestük. Arra várunk vá­laszt, mit tartanak legfonto­sabb feladatuknak? — A legfontosabb felada­tunk az önköltség csökkenté­se. Az elmúlt időben 1 tonna szén termelési költsége a duplájára emelkedett. Okai a következők: a helytelen bére­zés, munkaátvételek. Nem ke­vésbé jelentős az indokolatla­nul magas anyagfelhasználás. Azelőtt meg volt az anyagterv, ami törvény volt az üzem ré­szére. Anyagot utalványozni csak a főmérnöknek és a mű­hely vezetőjének volt joga. Az elmúlt időben mindenki utal­ványozott, így nem csoda, hogy az elmúlt hónapban 86 ezer fo­rinttal több anyagot használ­tunk fel, mint szeptemberben. Nem utolsósorban okozta az önköltség növekedését a kő­zet kategória felemelése. Az a kőzet, amely szeptemberben V—VI-os kategóriába tarto­zott, az új darabbérezésnél VII—VIII-as kategóriába lett sorolva. Az 1956-os év harmadik ne­gyedévében 88 forint volt 1 tonna szén termelési költsé­ge. Januárban azonban ugyan­azt a szenet már 169 forintért termeltük. Már februárban is javulás várható. Emelkedett a szakmányos teljesítmény. Az üzem 400 új dolgozóval szapo­rodott, akik már hathatósan belefolynak a termelésbe. Februárban a fejteljesítmény átlagosan 2 mázsával emelke­dett. Érvényt szereztünk ismét a szigorú anyagtakarékossá­gunknak. Feltételeink meg­vannak és rövid idő múlva Szorospatakon ismét tudunk olcsó szenet termelni. • Ujj János igazgató elvtárshoz fordulunk kérdésünkkel Kisterenyén; — Mi is. hasonlóan a töb­bi bányaüzemhez, igen drágán termeltük a szenet. Szeptem­berben sikerült az előírt 1 tonna szén önköltségi árát még csökkenteni. Most újból ezt szeretnénk. Jelenleg ugyan még komoly problé­mákkal küzdünk. Ilyen a meg­növekedett fenntartási mun­ka, amelyben nem kis része van az ellenforradalmi ese­ményeknek. Április 1-ig azon­ban ezek a munkák befeje­ződnek. így lehetőség nyílik a termelékenység növelésére. Az átszervezés folyamán 26 főt építettünk le, akiknek I havi bére 28 ezer forint volt. To­vábbá 20 olyan nyugdíjast kül­dünk el, akik már nem tudtak produktív munkát kifejteni. Ennyit a bérezés területéről. A közeljövőben egy műsza­ki értekezletet tartunk, ahol az önköltség kérdésével és a munkafegyelem megszilárdítá­sával fogunk foglalkozni. Sze­retnénk a jelenlegi 0,601 ton­nás 1 főre eső termelésünket április hónapban 0,7 tonnára emelni. Tudjuk mit kell tennünk Megnyugvással olvastuk az MSZMP Központi Bizottsá­gának határozatát, mert érthe­tően és világosan tárja elénk a párt politikáját. Az egyszerű emberek értelméhez szólva domborítja ki a Párt vezető szerepét. Helyes, hogy módot ad a megfélemlített MDP-ta- goknak a párthoz való viszo­nyuk alapos átgondolására. Emellett még több politikai kérdésben ad világos választ, s megmagyarázza, hogy csak szilárd marxista—leninista el­mélettel tudjuk biztosítani népi demokráciánk fejlődését, a munkásosztály hatalmát. Csendőrük, nyilasok Helyesen elemzi az október 23-val kezdődő események jel­legét. mert ami ebben az idő­ben történt, az ellenforrada­lom volt. Igazolja ezt Szé- csény példája is. Csendőrök, nyilasok akarták kezükbe venni a hatalmat, még vesze­kedtek is rajta. Ki akarták sa­játítani a tanácsházát is, mert nekik a régi tanácsi rendszer — mivel az a nép hatalmát je­lentette — nem kellett. Nekik egy új állami szervre volt szükségük, amelybe haladó szellemű emberek nem kerül­hettek volna be. Igyekeztek megfélemlíteni a kommunistá­kat, nem engedték, hogy akár­csak ketten, vagy hárman is együtt lehessenek. De ők min­dig tárgyaltaik, szervezték, akit lehetett és többeket akaratá- nak ellenére is a tömegbe küldték, hogy tüntessen, mint ahogyan a szovjet emlékmű ledöntésénél történt. ki osztályharerél Legtöbb támadás minket, párttagokat, s egyben mint ta­nácstagokat ért. De nem ad­tuk fel a harcot, sőt ezekután még jobban tudjuk, mit kell tennünk az osztályharc terü­letén. S. hogy mi községi ta­nácsok feladatainkat minél jobban megvalósíthassuk, igen fontos a Központi Bizott­ság határozatának mielőbbi megvalósítása. Bár a tanácsi bürokratizmus csökkentésére, a hatáskörök leadására már a kormány is adott ki intézke­déseket, azonban ezek elég lassan haladnak. Az adóügyek intézésén kívül még mást nem adott át a járási tanács. Ez a körülmény az önállóság hiá­nyának gondolatát ébresztgeti bennünk és gátolja is munkán­kat. Erősen gúzsba van kötve kezünk a kommunális íkérdé­Erősödik az á Mostanában úgy érezzük, hogy községünkben az állami fegyelem fokozottan erősödik. Jobban betartjuk a rendele­teket, s a dolgozó parasztok mondhatnánk általában biza­lommal fordulnak a tanács­hoz. Végrehajtóbizottságunk — de maga a tanácstagság is — aktívabban tevékenykedik a iközség ügyének intézésében. sek megoldásánál, mint pél­dául a lakásügyek, melyeket csak úgy tudnánk enyhíteni, ha családi házakat építhet­nénk. vagy a rendelkezésünk­re álló romépületeket lakás céljára átalakíthatnánk. Eh­hez arra van szükség, hogy növekedjék hatáskörünk és az ingatlanforgalmi vállalat is se­gítsen e régen vajúdó problé­ma megoldásában. Hatni fegyelem s úgy hisszük, e határozat után még nagyobb lendület­tel, nagyobb tisztánlátással, a dolgozóktól kapott nagyobb se­gítséggel fogjuk vezetni a köz­ség életét, hogy ezzel is erő­södjék államhatalmunk és jobbá tegyük községünk dol­gozóinak életét. Szedlák Lajos. a szécsényi községi tanács elnökhelyet tese EMLÉKEZZÜNK SERTÉSEK ESZIK A SZÓLÓT 1931. „ ... Amíg Nagykőrösön szőlővel etetik a sertéseket és a teheneket, amíg tavaly a vélt gabonafeleslegünk egy jelen­tékeny részét denaturálták, vagyis emberi táplálkozásra al­kalmatlanná, állati takarmánnyá tették, addig a falu, az a s°k, becsületes, frontot járt dolgos magyar paraszt, aki a világ legigénytelenebb, legdolgosabb embere, kilencven százalékig a Tárosok nagy részével együtt nélkülözi a legelemibb szük­ségletét is.” (A nagy kapital izmus értékpusztításai. Előőrs, 1931. október 4., 3. oldal.) HOGY LÁTTÁK OK 1936. Mlndszenty a Vatikán szempontjából is túllőtt a célon. Ezért tartotta a pápa is „meggondolatlannak” november 3-1 nyilatkozatát. \ svájci Journal de Geneve december 13-án „A Vatikán helytelenítette Mlndszenty bíboros bajthatatlanságát” című cikkében így ír erről: „A bíboros elvesztette a kapcsolatot a valósággal. A pápa nyugtalanul figyelte Mindszenty bíboros személyes drámá­ját ... ö sí legutóbbi nyolc esztendőt börtönben töltötte, tel­jesen elzárva a jelenleg: valóságtól. Így - közvetlenül ki- szaoadulása után — azt hitte, hogy országában véget ért a vörös rendszer. Ezt a véleményét a pápának, Eisenhower el­nöknek és Spellman bíborosnak, New York érsekének küldött leveleiben fejtette ki. Ezenkívül egy rádióbeszédben a kom­munizmus elhagyására, a magántulajdon visszaállítására, a szabad választásokra, az egyház javainak visszaadására, a sajtó- és a nevelési szabadság visszaállítására és egy katolikus párt megalakítására hívta f»' honfitársait. Szembefordult a Nagy-kormánnyal is ... Azután a szabad világhoz intézett felhívást, kijelentve, hogy a kommunizmussal való minden együttélés lehetetlen, és kérte., hogy a Nyugat fegyveres erői mielőbb szabadítsák fel Magyarországot. Végül egy amerikai újságíró előtt nyersen kijelentette, hogy égy haldokló népnek nincsen szüksége szolidaritás-üzenetekre.” A Központi Bizottság határozata olvasása közben K evésbé hihető, hogy nap­jainkban van olyan em­ber — legalábbis az ország gondja-baja iránt érdeklődők között —, ki ne tanulmányoz­ná figyelemmel, érdeklődés­sel a Magyar Szocialista Mun­káspárt Ideiglenes Központi Bizottságának legutóbb meg­jelent határozatát. Hiszen nem többről van ebben ezó, mint az ellenforradalom fegy­veres erejének szétzúzása után tett lépteink méregetésé- ről az egész ország politikai és gazdasági helyzetének megíté­léséről. Na és a legfontosabb­ról; a holnapról. Annak az útnak a megjelöléséről, ame­lyen járni kell, amely a mi népünk számára a leghasz­nosabb, a legkedvezőbb. Valószínű, sokan keresik a választ, hogyan volt lehetsé­ges viszonylag ilyen rövid idő alatt szétverni hazánk, népünk ellen indított ilyen nagyará­nyú fegyveres támadást, amely mögött ott sorakozott az Egyesült Államokkal az élén a tőkés világ, emellett leleplez­ni politikai, ideológiai táma­dást? S e nehéz feladat el­végzése közben gondoskodni az emberekről, az emberek mindennapi életéről, az ellen- forradalom okozta sebek gyó­gyításáról, az országban a nor­mális élet megteremtéséről. Erre egy válasz lehet; ilyen erőt tud adni a marxizmus- leninizmus, az elvi hűség, szí- lárdsá-g, a név iránti igaz sze­retet. a haza sorsáért érzett felelősség. Ennek tudható, kizárólag csak ennek, hogy ma életerős, népünk javát szolgáló határo­zat született, amely megnyit­ja, de egyben minden káros melilékÖ6vénytől elrekeszti a holnapba vezető utunkat. I lyen lépésre csak az a j párt tudja magát elha- j tár ózni, amely képes arra, j hogy elhatárolja magát min­den, a marzizmusTól-leniníz- mustól idegen nézetektől. Va­lóban, ha vissza pillantunk október, november hónapra, láthatjuk, mily tragikus hely­zetbe vitte az országot a Nagy—Losonczy-féle csoport. Függetlensége^ a Szovjetunió­tól való elszakadást kiabálták, megbénították a pártot és ezekkel szabad teret engedtek a tőkések képviseletében meg­jelent horthy-fasiszta elemek­nek. Itt játszódott le előttünk is, hogy Nagy Imre jelszavá­val kik jelentek meg megyénk politikai porondján. Garam- völgyi János, horthy-főispáni hivatal főjegyzője és társai. Ezeknek első tevékenységük volt, szétzúzni a pártot. Ez­zel szétszaggatni a munkásosz­tály egységét, hogy zavartala­nul garázdálkodhassanak. Va­jon véletlen az, hogy ezek az emberek szerte a megyében ádáz gyűlölettel vetették ma­gukat a pártra? Nem véletlen, mint ahogy az sem véletlen, hogy feldúlták és megsemmi­sítették mindenütt a marxiz- mus-leninizmus klasszikusai­nak könyvtárait. S ebben az időben Nagy Imre mindezt tét­lenül nézte. Még arra sem volt hajlandó, hogy az órán­ként szajkózott felhívásaiban csak egyszer is figyelmeztesse a kommunistákat, a magyar népet, az országra áradó ve­szélyre. S zükség volt ettől a nép­től idegen, áruló cso­porttól elhatárolni magát an­nak a forradalmi erőnek, amelynek élén Kádár János állt. Ezzel teljes fordulatot vett a magyarországi esemény. A határozat mindezt világo­san feltárja és az elmúlt hó­napok igazolják, hogy helyes és szükséges volt ez a lépés. Mélyreható változás történt. A párt. az egyre erősödés út­ját járja. De ha a határozat­ról beszélünk, nem szabad szó nélkül hagyni azt az igen fon­tos megállapítást, amely ki­mondja, hogy az ellenséges csoporttól való elhatárolás mellett a megerősödés annak a határozottságnak köszönhe- tő, amellyel felléptek és fel­lépnek a szektás politika el­len. Nagyon meg kell nekünk is szívlelni a határozatnak ezt a részét. Mert mi a helyzet’ Ná­lunk Nógrád megyében az ellenforradalom az ország többi részéhez mérve, legké­sőbb tudta felütni fejét Amíg Budapesten, Miskolcon és a többi nagy városokban már október 23-án véres pogromo­kat rendezett, addig nálunk 27-én került sor arra, hogy nagy nehezen utcára tudta kényszeríteni a megtévesztett, hiszékeny embereket. Ezek­ből is 3—4 ezernél többet nem. Ha figyelembe vesszük, hogy októberben csupán az Acél­árugyárban 6 ezer ember dol­gozott, láthatjuk, hogy itt nem tudott olyan bázist teremteni magának, mint másutt. Ennek ellenére a konszolidálódás után bizonyos idegenkedés ütötte fel a fejét, bizonyos emberek részéről azokkal szemben, akik az ellenforra­dalomban ugyan nem vettek részt, de olyan különösebbet nem is tettek az ellenforra­dalom ellen. Egyszóval; vára­kozva nézték az eseményeket. Elég arra utalni, voltak egyes üzemeink, ahol egyszerűen be­rekesztették a tagfelvételt — noha azóta már belátták té­vedésüket. Vagy beszéljünk arról, hogy a bányatrösztnél de az Acélárugyárban is — idegenkedve nézik a munkás- tanácsok tevékenységét. Ami a legveszedelmesebb, ezt az MSZMP egyes vezető tagjai hallgatólagosan jóvá is hagy­ják, ami egyértelmű a helyes­léssel. Helytelen és káros ez a nézet, bárkitől is jöjjön. És ha valakinek valami kételye volna ez iránt, ezt a határo­zat nagyon világosan, tisztán megmutatja. iyr álunk Nógrádban a dol­lN gozók előbb megérezték, hogy itt ellenforradalom van, mint bárhol másutt. Amikor sikerült itt felszámolni az el­lenforradalmi erőket, nyom­ban megindult a termelő mun­ka. De ez is mutatja, hogy a dolgozók nem távolodtak el a párttól, hogy már 8—10 ezer tagot számlál az MSZMP. De kell-e ékesebb bizonyíték a népi demokráciához való ra­gaszkodásról, mint bányásza­ink helytállása mutat, akik ma már 238 090 tonna kimagasló teljesítménnyel dolgoznak. Szabad nekünk megrontani ezt a szép, fejlődést, valami­féle csúnya büszkeségből, vagy micsoda, de mindenesetre a kommunistáktól idegen né­zettel? Kár volna. Legyünk könyörtelenek az ellenséggel szemben, de nem szabad el­határolni magunkat a széles dolgozó tömegektől. Vannak már helyes lépések, ezt kell szaporázni. Emberség­gel, megértéssel beszélni min­denkivel, aki nem ellenség, de ma még nem találta meg a hozzánk vezető utat. Hát kell attól helyesebb magatartás, mint amely a tűzhelygyári alapszervezetet jellemzi? Se­gítő szándékkal, őszinte barát­sággal együtt dolgozik a mun­kástanáccsal. Ebből csak az üzemnek és a dolgozóknak le­het haszna. És számunkra ez a legfontosabb. Mert ha ná­lunk jól termelő üzemek lesz­nek, megelégedett emberek, akkor nem lesz baj az ország építésével sem. A kommunisták nem voltak és nem akarnak a néptől kü­lönélő emberek lenni. A kom­munisták hazafiak, humanis­ták. Gondolataikat az embe­rek sorsa iránti mély érzelem hatja át. Cselekedeteikben se­gítőszándék nyilvánul meg. Bizonyítéknak elmondhatjuk, hogy a kommunisták voltak azok. kik egy alkalommal a nagyállomás környékén felke­restek egy családot, melyet a férj árvánhagyva disszidált. Igaz. az asszony nem siránko­zott az ember után, mert rosz- szui éltek. Szinte megváltás volt számára, hogy elment. De megélhetési gondjai voltak. Másnap az asszonyt behívat­ták a tűzhelygyárba és állást adtak neki. H a nem is feltétlen állás­szerzés — hiszen erre már nálunk kevésbé van szük­ség —. de mégis az kell jelle­mezze a párttagok tevékenysé­gét. hogy különös gonddal, tü­relemmel foglalkoznak az em­berekkel. azokban nem feltét­len a hibákat, hanem az eré­nyeket keresik. Ezt az utat kell járnunk, mert ez vezet el bennünket a szocializmus erőinek összefogásához. Szükség van erre? Igaz az — mondja a határozat is, —, hogy jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek, az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén... ...de még távolról sem ért ez a munka véget. Jelenleg igen bonyolult politikai harcot kell vívni. A megtorló intézkedé­sek mellett feltétlen szükség van az ellenforradalom esz­mei és politikai leleplezésére és elszigetelésére. V akok volnánk, ha nem látnánk, hogy nálunk is a viszonylag gyors fej­lődés ellenére még akad­nak. különösen a fiatalabb korosztály, a diákok, kisebb mértékben az értelmiség, de a dolgozók között is, akik még nem tudtak elszakadni a Nagy—Losonczy csoport revi­zionista, soviniszta nézeteitől: Nemrég még Bocsárlapujtőn is volt olyan jelenség, hogy Nagy Imre-féle jelszavakat adogattak kézről kézre, papír­ra írva. megtévesztett diákok; Majd a salgótarjáni diákkol­légiumról el akarták távolítani a piros zászlót. Ezek mind azt mutatják, hogy készenlétben kell állni. Ezeket az átmeneti­leg megtévesztett embereket meg kell szabadítani ezektől a káros nézetektől. Bujtogatóik- ra pedig kemény kézzel le kell sújtani. A megtévesztett emberek leválasztásának el­sődleges feltétele, hogy a nép­től idegen nézeteket szétzúz­zuk. mert: „amilyen mérték­ben sikerül ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az el­lenforradalom eszmei-politikai befolyása alól és tömöritjük őket újra a néphatalom vé* delmére és a szocializmus épí­tésére.“ Mélyértelmű, sokatmondó a határozat. Kiterjed életünk minden területére. Nagyon kellett ez a határozat, hoöy, eligazítsa a következő hetek­ben, hónapokban végzendő te­vékenységeinket. Bizonyos, a munkában fellendülést fog hozni. Erőre kapnak az igaz hazafiak, mert a határozatból érezhető, hogy a marxizmus­hoz, leninizmushoz hű párt szól a néphez. 3VYYTYYTTTTrrTYTrrTTTTYTTYm*j ► Szóvá tesszük A berceli gépállomás munkástanácsának Kúr­iák József üzemgazdász lett az elnöke. Kurják József alig másfél éve került ki az egyetem padjaiból. A községben többen azt hangoztatják, hogy a fiatal üzemgaz­dász nem szolgált rá az elnöki funkcióra. Vajon miért nem? Először is nincs kellő gyakorlata, tapasztalata a gépállomás tevékeny­ségének irányításához, másrészt, mint fiatal ér­telmiségi, túlsókat be­szélt és cselekedett ok­tóberben, a munkás-pa­raszt hatalom ellen. Többek között motorke­rékpáron szállította Bu­dapestre Báti Géza el- lenforradalmista peda­gógust. hogy résztvehes- sen a szocialista erők elleni harcban. Mindez bizony nem valami jó ajánlólevél, a fiatal üzemgazdász részére. Az emberek szóváteszik azt is. hogy Kurják József október előtt tagjelöltbe volt az MDP-nek és most nem valami jó­szemmel nézi az MSZ- MP-t. Az elmondottakról az a véleményünk, hogy az októberi eseményekben való egyszerű részvétel miatt senkinek sem es­het bántódása. Bár mi is csak helyeselni tud­nánk. ha az elnöki funk- e”v igazi, a mun­kás-paraszt hatalomhoz s dolgozótársaihoz hű, szakképzett, gépállomá- J si munkás gyakorolná. ­Érdemes ezen elgon- dotkodniok a gépállomás munkásainak. £tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAA, 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom