Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-02 / 17. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. március 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése (Folytatás, as 1; oldalról) és újságírószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenfor­radalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek feloszlatása, mások működésé­nek felfüggesztése teljesen he­lyes intézkedéseknek bizo­nyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmi­sítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elenged­hetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézke­dések mellett feltétlenül szük­ség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezésé­re és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló táma­dás során az ellenforradalom a főcsapást a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irá­nyította (a párt rágalmazása, tekintélyének .rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlá- sa, a párttagok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsemmi­sítése), hogy ezután a szocia­lizmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembe­állíthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellen- forradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részéiben meg­levő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osz­tályöntudatát soviniszta, na­cionalista, revizionista, anti­szemita és más burzsoá ellen- forradalmi nézetekkel igye­kezett megzavarni, a megté­vesztett embereket tartalék- erőként megnyerni s támadást indítani a népi államhatalom ellen, Az ellenforradalom a kisa­játított gyárosokon, földbirto­kosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta - íasiszta tiszteken, rendőrtiszte­ken, csendőrökön kívül még december közepén is rendel­kezett jelentékeny, olyan tar­talékokkal, melyek a megza­vart és átmenetileg az ellen- forradalom eszmei és politikai befolyása alá került rétegek­ből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemis­ta, diák) rétegekből tevődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideo­lógiai megzavarását, a párt, a szocializmus erőinek megbé­nítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő antimar- xista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását je­lentő burzsoá-nadonalista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista né­zetekkel egy frontba kerültek az imperialista burzsoáziával, s október 23-a előtt az ellen- forradalom előőrseinek, a no­vember 4-i fordulat után pedig utóvédéinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tö­mörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt vi­szonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista nézetekkel szem­ben és magasra emelte a mar­xizmus—leninizmus, a prole­tárdiktatúra, a proletár nem­zetköziség általuk elárult zász­laját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt szerveze­teiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egy­re' világosabban látja a Nagy Imre—Losonczy-cső port áruló tevékenységét és az a vélemé­nye, hogy sikeres előrehaladá­sunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport anti- marxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mér­tékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fél a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellen- forradalom eszmei-politikai befolyása alól, és tömörítjük őket újra a néphatalom vé­delmére és a szocializmus épí­tésére. A revizionista nézetek elleni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkásosztály régi szervezeteinek, a szak- szervezeteknek a megszilárdí­tása. A párttól és a munkás­paraszt kormánytól ,,függet­len" szakszervezetek, valamint a munkásóllamsnal szembeni sztrájkjog reakciós követelé­sét visszautasítottuk. A munkástanácsok jelenté­keny része megalakulása után még hosszú ideig az ellenfor­radalom tartalékerőit képezte. A területi munkástanácsok fel­oszlatása óta azonban a mun­kástanácsok általában komoly pozitív fejlődésen mentek ót s ma mór kezdik betölteni nép­gazdaságunk fejlődésében hasznos szerepüket. Hasonló eredmények mutatkoznak az ellenforradalom tömegbefolyá­sának visszaszorításában más területen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar 'bányászok helytállá­sát. A széntermelés fokozatos emelkedése, gyáraink és üze­meink folyamatos munkájá­nak biztosítása s ezzel a mun­kanélküliség veszélyének elhá" rítása szintén jelentősen hoz­zájárult az ellenforradalom ■politikai befolyásának csök­kenéséihez s a szocializmus erőinek további tömörítéséhez. A szocializmus biztos támaszai azok a termelőszövetkezetek, amelyeket az ellenforradalom támadása sem tudott megin­gatni. Örvendetes az is, hogy a? ellenforradalom nyomása alatt szétesett termelőszövet­kezetek nagy számban újjá­szerveződnek; Mindez meg­győzően bizonyítja, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom, a szocializmus mélyen begyöke­reződött a magyar falu életé­be, Az élet általános konszoli­dálásának ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyítja, mennyire alaptalan az ellen­forradalmi elemeknek az az állítása, mintha befolyásuk a dolgozók soraiban szilárd len­ne. A tények azt mutatják, hogy ha a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egy része az ellenforradalmi támadás napjaiban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocializmus és a népi ál­lamhatalom mellett. A dolgo­zók átmenetileg megtévesztett része is, pártunk felvilágosító munkája az ellenforradalmi ténykedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulá­sa eredményeként, vagy már kiszabadult, vagy pedig kisza­badultban van az ellenforrada­lom eszmei-politikai befolyá­sa alól* Az ellenforradalom ideoló­giájának, pórtellenes, munkás- osztályeUenes, szovjet und óelle- nes nézeteinek („nemzeti kom­munizmus", „semlegesség" stb.) végleges megsemmisítése pár­tunktól komoly további eszmei munkát és politikai agitációt követel. A folyamat meggyor­sítása érdekében folytatni kell aktívaértekezletek, nyilvános pártnapok, gyűlések tartását III. Az államigazgatás és államhatalmi szervek munkája A kormány tevékenysége az ország életének rendbehozata­la terén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny ered­ményeket ért el. A közrendet és közbiztonsá­got, melyet az ellenforradalmi fegyveres bandáik és e bandák­ban nagyszámban aktivizáló­dott, börtönből kiszabadított fasiszta és közönséges bűnö­zőik megbontottak és veszélyez- . tettek, sikerült helyreállítani. Ezt követően az országban megindult a közlekedés és a mindennapi termelőmunka fo­lyamata rendes mederben fo­lyik. E munkában a belügyi és honvédségi szervek — azokon belül különösen a karhatalmi szervek — megállották helyü­ket; híven teljesítették köte­lességüket. Fokozatosan javít­ják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igazságügyi szervek is. Az államigazgatási szervek (minisztériumok, ta­nácsok) munkája is jelentős haladást ért el. Mindennek eredményeképpen a kormány- szervek és a tainácsigazgatási szervek irányító munkája s ez­zel együtt tekintélyük az ál­lampolgárok előtt megszilár­dult. Ehhez hozzájárult, hogy az ellenforradalommal szembeni erélyes adminisztratív intézke­désekkel párhuzamosan az ál­lamigazgatás terén is komoly lépés történt a bürokratizmus csökkentésére. A minisztériu­mok egy részének összevoná­sa, a központi- hivatalok tiszt­viselői létszámának mintegy 45 százalékos, a megyei és já­rási tanácsok apparátusának mintegy 40 százalékos csök­kentése — helyesen — a köz­ségi tanácsok tisztviselői lét­számának mintegy 4500 főyel való növelésével együtt került, illetve kerül végrehajtásra. A határozott megtorló rend­szabályok alkalmazása az el- lenforcadálmáirokkal szemben s ezzel egyidejűleg az állam bürokratikus kinövéseinek le­faragása erősíti a diktatúrát az osztályellenséggel szemben és ugyanakkor biztosítja a szocia­lista demokrácia továbbfejlesz­tését a dolgozó tömegek javá­ra. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kísérlete, a jövő­ben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éber­ségére és elszántságára az el­lenforradalom minden mozgo­lódásával szemben. Az éli én-forradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista körök anyagi esz­közökkel és uszító propagan­dahad járattal támogattak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erői illegali­tásba vonulva, titkosan szer­vezkednek, újabb provoká­ciókkal próbálkoznak, rém- és állhírek terjesztésével igyekez­nek gátolni a nép békés, alko­tó munkájának fejlődését, a sebek begyógyításánaik mun­káját. Januárban például a klerikális reakció a hitoktató ürügyén politikai támadást szervezett az iskolákban a pi demokratikus rendszer ellen. A Központi Bizottság véle­ménye szerint az államigazga­tási szervek munkája terüle­tén erősíteni kell a kormány irányító tevékenységét, hogy a Minisztertanács s a különböző állami szervek kielégítőéin megoldhassák a rendes kerék­vágásba került államélet sok­rétű feladatát. Az ország éle­tének stabilizálása elérte azt a fokot, amikor az államigazga­tási szervek működése mellett időszerűvé vált az államhatal­mi szervek rendes, alkotmá­nyos tevékenységének meg­kezdése, illetve folytatása. A kormányzati és államha­talmi szervek munkájával kap­csolatban a következő intéz­kedésekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell tenni a minisztériumtik, főhatósá­gok, valamint a budapesti és megyei tanácsok vezetőinék irányítását, tájélcoztatását és feladataik ellátása Aközben több segítséget kell nyújtani ré­szükre. 2. Az államigazgatási szer­vek munkájának további ja­vítása érdekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés megerősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordítani: a) a közoktatás és kulturális, b) az állami tervezés és gazdasági vezetés, c) a belügyi, honvé­delmi és igazságügyi kérdések­re. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka te­rületén meg kell tenni min­den szükséges intézkedést, hogy a munkásőrség, amely­nek szervezése ezekben a na­pokban kezdődik az üzemek­ben, a bányákban, az állami gazdaságaikban és termelőszö­vetkezetekben, a munkás-pa­raszt államunk, szocialista ren­dünk és népünk vagyonának erős védelmező erejévé váljon minden ellenforradalmi táma­dási kísérlettel szemben. 5. Az ország törvényes rend­jének helyreállítása lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar Népköztársa­ság legfőbb államhatalmi szer­ve, az országgyűlés minél előbb ■megkezdje törvényhozó tevé­kenységét. Ennek elősegítésé­re az országgyűlés valamewy­nyi szervének haladéktalanul el kell kezdeni munkáját. Az Elnöki Tanácsban és a kor­mányban dolgozó párttagok kezdeményezzék azoknak, a jelentéseknek és törvényja­vaslatoknak kidolgozását, ame­ly eket az alkotmány szerint az országgyűlés elé kell terjeszte­ni. 6. A budapesti, megyei, já­rási és a helyi tanácstik (Buda­pest és más városok kerületi, illetve a községek tanácsai) a törvényben előírt módon és ha­táskörben készítsék elő S hív­ják össze teljes ülésüket. 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt azon tagjai, akik az országgyűlésben s annak különböző bizottságaiban, a tanácsi szervekben s a taná­csok végrehajtó bizottságaiban tagként helyet foglalnak, a megfelelő pártszervek irányí­tása mellett az említett állam- hatalmi szervek m.urtöcájának megkezdése előtt üljenek ösz- sze, alakítsák meg pártcso­portjukat, tárgyalják meg az alkotmányos munSlta megfele­lő politikai előkészítésének kérdéseit, a napirendre kerülő konkrét kérdéseket és határoz­zák meg a pártcsoport tagjai­ra kötelező egységes álláspon­tot. 8. A Központi Bizottság üd­vözli a Hazafias Népfront me­gyei képviselőcsoportjainak már megkezdett működését, A képviselőcsoportok ülései ál-, tatában igen pozitivek. Hasz­nos tevékenységet folytat már­is a Magyar Népköztársaság és választóik javára képviselői munkája során a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselői csoportok mv.riká- ját a Hazafias Népfront helyi bizottságai továbbra is rend­szeresen irányítsák. A Központi Bizottság véle­ménye szerint szükséges a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa, valamint annak Elnök­sége munkájának megindítása is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben működő vezetők közül néhányan ma­ga' rtásukkal méltatlanná v k a dolgozó nép bizalmá­ra Ugyanakkor örvendetes módon kitűnt az is, hogy az előbbieknél jóval nagyobb azoknak a száma, akik koráb­ban nem voltak ismert politi­kai vezetők, de az ellenforra­dalom támadása idején a szo­cialista forradalom hűséges védelmezőinek bizonyultak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Hazafias Népfront legmagasabb vezető Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. Tsz (Folyta ás az 1. oldalról) Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Búzakalász elnöke, Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmun­kás, Kossá István közlekedési alkalmazott, pénzügyminisz­ter, Köböl József műasztalos, pártmunkás. Major Tamás színművész, színházigazgató. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter. IJr. Münnieh Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető, Pothornyik József bányász, trösztigazgató, Révész Géza nemestémipari munkás, altábornagy, Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, Somogyi Miklós építőmunkés, a SZOT elnöke, Szórói István textilmunkás, pártmunkás. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy. Az Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal Biszku Béla Fehér Lajos Kádár János Kállai Gyula Kiss Károly Marosán György dr. Münnieh Ferenc Rónai Sándor Somogyi Miklós A Titkárság tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kákái Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára. Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nezvál Ferenc bőripari munkás, megbízott miniszté­riumi vezető, Péteri István textilmunkás, pártmunkás. szerveiben is. Szükségessé vált az is, hogy a Hazafias Nép­front vezetésében, különböző szerveinek személyi összetéte­lében változásokat hajtsunk végre és a népfront munkájá­ba nagyobb mértékben vonja­nak be a néphatalomhoz hű különböző pártállású és pár- tonkívüli személyeket. A Hazafias Népfront a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, mint a kommunista és pártonkívüli hazafiak tömörülését nagyra értékeli és ennek megfelelően úgy véli, hogy be kell tölteni az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely meg­illeti. IV. A gazdasági munka területén A magyar népnek, a mun­kásoknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek a párt és a kormány kezdeményezése nyo­mán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás következtében megbénult ter­melőmunka megindítása és a gazdasági élet helyreállítása. A termelőmunkában a bányász elvtársak haladnak az élen. A széntermelés lendületes emel­kedése, a napi 60 000 tonnás termelési szint elérése a gazda­sági élet vérkeringése megin­dításának legfőbb előfeltételét teremtette meg. A szénterme­lés emelkedése nyomán meg­indult a normális termelés mind a nehéz-, mind a kön­nyűiparban. A mezőgazdasági termelés a dolgozó parasztság szorgalmas munkája eredmé­nyeként nagyobb törést nem is szenvedett. A vasút, vala­mint a közlekedés és szállítás más területén a személy- és teherforgalom helyreállt és ál­landóan fejlődik. A közellá­tás a rendkívüli események el­lenére mindvégig kielégítő volt, sőt sok téren meghalad­ta a korábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereske­delem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22 százalék­kal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biztosításában saját erőfeszí­téseink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista or­szágok segítségének. Különö­sen a szovjet nép a gazdasági segítségnyújtás terén is igen nagy részt vállalt magára. Február 1-ig a testvéri orszá­gokból 700 millió forint érté­kű segítség érkezett, s továb­bi 200 millió forint értékű se­gítség szállítása indult meg hazánkba. Még a térítés nél­küli segítségnyújtásnál is na­gyobb értékű támogatást je­lent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba helyezett mintegy 300 millió dollár értékű áru­hitel. továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 mil­lió dollár összegű szabad de­vizában nyújtott hitelsegítsé­ge. Népünk munkája és a szo­cialista országoknak a prole­tárinternacionalizmus szelle­mében nyújtott testvéri segít­sége, együttesen hozzásegített bennünket ahhoz, hogy pén­zünk szilárdságát biztosítsuk, s a nagyobb arányú munka- nélküliséget elkerüljük. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az Intéző Bi­zottság és a Minisztertanács által kezdeményezett párt- és kormányintézkedések az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskedelem vonalán, a termelés s a gazdasági élet helyreállítására általában, mint ezt a gyakorlati élet Iga­zolta, helyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a ko­rábban is súlyos tehernek ér­zett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek jelentkez­nek. Az ipar termelési költsé­gei az ellenforradalom előtti időkhöz képest, részben az in­dokolt béremelések, még in­kább azonban egyéb okok, és­pedig főleg a meglazult mun­kafegyelem, a teljesítménybé­rezés indokolatlan felszámolá­sa, a teljesítmények csökkené­se és a teljesítőképesség rossz kihasználása következtében nagymértékben emelkedtek, így az államnak az iparból a korábbinál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult álla­mi fegyelem , következtében csökkent a lakosság adófizeté­se is. Ezeket a hiányosságokat sürgősen ki kell küszöbölnünk ahhoz, hogy a baráti országok nagyszabású segítségét éssze­rűen felhasználva, tartósan biztosítani tudjuk a vásárló­erő és az árualap egyensúlyát, a költségvetés egyensúlyát és a külkereskedelem egyensú­lyát, s ily módon megvédjük népünket egy esetleges pénz­romlás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen fel­tétele annak, hogy teljes erő­vel hozzájárulhassunk népgaz­daságunk termelési szerkeze­tének átalakításához, a gazda­sági vezetés decentralizálásá­hoz, megjavításához, valamint a leghaladottabb ipari orszá­gokkal szemben fennálló tech­nikai elmaradottságunk fel­számolásához és ezzel biztos alapot teremtsünk legfőbb cé­lunk, a dolgozó nép életszín­vonalának és életkörülmé­nyeinek további következetes javítása számára. Gazdasági téren a kommu­nisták és főleg a kommunista vezetők fő feladatai ma a kö­vetkezők: 1. A szocialista bérezés elvé­nek helyes alkalmazásával, a teljesítmény nélkül történő bérkifizetések megszüntetésé­vel, a munkafegyelem meg­szilárdításával és a termelés ésszerű megszervezésével biz­tosítani kell a munka termelé­kenységének növelését és a termelési költségek lényeges csökkentését. 2. Vissza kell állítani az adó­fegyelmet, biztosítani kell a lakosság adóinak pontos befi­zetését. 3. A szocialista tervgazdaság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasá­gi vezetés■ decentralizálását a vállalatok, állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek önálló gazdasági vezetésének fejlesz­tését. Érvényesíteni kell a terme­lőüzemekben egyrészről az igazgatók, főmérnökök, főag- ronómusok, főkönyvelők útján a központi irányítást, másrész­ről biztosítani kell a munkás­tanácstiknak ezt kiegészítő sze- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom