Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)
1957-02-09 / 11. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. február 9. PÁRTFÓRUM! Ki lehet a párt tagja? A Nógrádi Népújság február 2-i számában megjelent „Milyen legyen az új párt" című cikkhez kívánok hozzászólni, hogy ki lehet az új párt tagja. Egyrészt azért, mert a ciikk egynéhány megfogalmazásával nem értek egyet, másrészt pedig kihasználom a lehetőséget arra, liogy a február 2-i nagyaktíva értekezleten elhangzott beszámoló azon részére is válaszoljak. amikor arról volt szó, hogy egyes helyeken, helytelenül január 31-ével tagzárlatot rendeltek el. Ez utóbbi kijelentésnél a tűzhelygyári MSZMP intéző bizottsága is magára értett; a vitaindító cikket il- ati, a célkitűzések között felsorolt négy főbb elvi tételekek csak az elismerése közel- <31 sem jelenti azt a lehetőséget, hogy ezek után bárkit is fel lehet venni tagnak. Igaz> ugyan, hogy a cikk egy mondatban utal a szervezeti szabályzat betartására is, de ezt nem igyekszik magyarázni, vagy legalábbis a lényeges dolgokkal megismertetnia pártba kívánkozó belépőket. Nem arról van szó, hogy egy ciikk teljes részletességgel foglalkozhat a pártba való felvétel feltételeivel. Egy cikkben erről nem lehet szó, csupán egyes részkérdéseket magyarázhat; Ha annak körülményeit vizsgáljuk, hogy egyesek nálunk hogyan és miért léptek be az MDP-be, és ha nem akarjuk ugyanazokat a hibákat elkövetni a tagszervezésnél, mint a múltban, akkor csak az elismeréstől tovább Ikell menni; Sok MDP-tag „elismerte“ a szocialista hazafiságot, a pro- letámemzetköziséget stb. (Ta- —-pasztattuk október 23-a után.) Követte-e a szavakat tett? A legnehezebb időben olyan volt-e a belső érzés, minta a frázis szerint elhangzott elismerés; Nyilván nem. legalábbis a párttagság egy részénél nem. Az első. ami a legfontosabb tehát véleményem szerint, hogy tettekben kell bebizonyítani azt, hogy ezeket a célkitűzéseket nemcsak elismeri valaki, hanem tesz is érte valamit. Tanúbizonyságát adta ennek mindenki az ellenforradalom idején. Meglátszott mindenkin, hogy mit tett, vagy, ha tenni nem mert, akkor az látszott meg rajta, hogy mi érez. A fenti véleményem persze vonatkozik azokra is, akik pártonkívüliek voltak, hiszen a tagfelvételnél nemcsak a volt MDP-tagofc jöhetnek számításba. Ha tehát, csak a célkitűzések elismerését vesszük :figyelembe, akkor könnyű volna a pártba bekerülni, mert mást mondok holnap — mint amit tegnap tettem. Persze felmerül mindjárt az is, hogy voltak megtévesztettek —■ és ez igaz. De olyan eset is van, ahol ezt nem lehet elhinni. Az a volt MDP-tag, aki felelősségteljes beosztásban volt, vagy aki pártiskolát végzett, aki a napi politikai események elsőszámú vitázá- ja volt, az ma már ne beszéljen arról, hogy megtévesztett volt, és hogy azért tett olyan kijelentéseket, mint például „ne legyen az üzemben párt" stb. Az olyan igazi megtévesztettek pedig, akik nem rendelkeztek megfelelő politikai látókörrel, adnak-e biztosítékot, hogy holnapután már nem tévesztik meg őket? Nehezen tudom elhinni, hogy tudnának megfelelő biztosítékot adni. Aláhúzom, jólehet, különben becsülete« dolgozók. De, ha gyorsan ilyeneket is felveszünk, újból kérdezem, van-e biztosíték arra. hogy az új párt élcsapat lecz-e a jövőben? Nem lesz-e megint olyan tömegpárt az MSZMP, mint volt az MDP? Lehet és hiszem is, hogy idejűtnánk. Ezek az igazi megtévesztettek, mint pártonlkivüliek, még dolgozhatnak a pártért és azért, mert nem lettek párttagok, nem érezhetnek semmiféle hátrányt ugyanúgy, mint azok, akik sem a múltban, sem most nem voltak párttagok. Az idő az eljöhet számukra, hogy párttagok legyenek, és hogy ez milyen hosszú, vagy rövid lesz, az illető dolgozó tevékenységén múlik. Felmerül persze az is, hogy hol van az egyénekkel való türelmes foglalkozás, hiszen ezzel mint ahogy a tűzhelygyárban történt — úgynevezett tagzárlatot lehet elrendelni. Ha nem is ilyen kategorikusan kijelentve, de körülbelül erről van szó. Január 31-ével minden volt MűP-taggal többször is elbeszélgettünk. hogy tag akar-e lenni az MSZMP-ben? Az intéző bizottság határozata alapján a volt MDP-tagok átigazolása tehát befejeződött, de nincs tagzárlat, mint ahogy azt egyes elvtársak állítják. Akár a volt MDP-fagot nézzük, akár más párton- kivülieket, a politikai meggyőző munka folyik azért, hogy növeljük a párttagság létszámát, de nem úgy, mint ahogy ez január 31-e előtt történt. Ha eddig valamelyik volt MDP-tag jelentkezett, és nem tanúsított ellenforradalmi tevékenységet, minden további nélkül a vezetőség jóváhagyásával megkapta új tagsági igazolványát és csak egynéhány elvtárs átigazolása került csak taggyűlés elé. Ezután a jelentkezők felvételéhez — mint minden más új felvételnél a taggyűlés jóváhagyása szükséges és jóllehet, hogy piost már ha fel is vesznek volt MDP-tagot. a legtöbbnek az időtől számít csak majd párttagságának kelte. És, hogy ez mennyire helyes így, azt a szervezeti szabályzat azon része is igazolja, mely kimondja, hogy mindazon párttag, aki három, vagy több hónapi tagsági díjjal el van maradva, megszűnik párttagnak lenni. Ezt a múltban liberálisan kerültük. Márpedig, akik még ma sem MSZMP-tagok, azok már négy hónapi tagdíjjal vannak elmaradva, De helytállók-e azok az érvek, amelyeket egyes volt MDP-tagok felhoznak átigazolásuk elhalasztására. Ha valaki jóhiszeműen azt mondja, hogy olyan pártba akar belépni, amelyik vezetési stílusában más lesz, mint a volt MDP, akkor miért nem lép be, hiszen a párton belül mindezekért többet tud tenni, ha párttag és nem párton- kívüli. Vagy miért van huza-vona, hogy majd március után? Talán a félelem miatt? Ha így van. erősödik-e a párt olyanokkal, akik az ellenség hírverésének felülve a megfélemlítés következtében távol akarják tartani magukat a párttagsággal járó kötelezettségektől. Nehéz tehát a várás mind a két részről, a pártszervező és a párttag részéről is. A pártba való felvétel tehát élég kényes kérdés, de bármennyire is kényes, ezt kell tenni, ha erős, egységes pártot akarunk. A párt erősítésével függ össze, hogy ez a párt azután emberségesen, türelmesen, meggyőzően foglalkozzon mindazokkal a becsületes dolgozókkal, akik nem tagjai a pártnak. Az erős. egységes párt és szoros kapcsolat a tömegekkel biztosíték lesz majd arra, hogy mégegvszer ne ismétlődjenek meg az 1956 előtti hibák, hanem ellenkezőleg, növekedjenek az eddig elért eredményeink. Hegedűs László Kik ezek a nagy barátok? Igen, eltalálták, ez a kenetteljes, sima mosolyú úr, igen ez Mindszenty bíboros, S a deli lovag? Pailawichiny őrgróf — az 1919-es dicső emlékű Tanácsköztársaság egyik fő verhetőjtójának — fia, Pálinkás őrnagy. Képünk a bíboros kiszabadulásának pillanatát ábrázolja, azt, amikor a kiszabadult köszönti szabadítóját — fegyvertársát, a szocializmus ellen VALASZ EGY CIKKRE: Szélesebb támogatást kapnak a magánkisipar dolgozói Megtalálták egymást! Ezzel a címmel cikket közölt a Nógrádi Népújság 1957. január 9-i számában a Megyei Tanács Ipari Osztály helyettes vezető aláírással, Bérezési Imre kari ars. A cikk nagyrészével egyetért a városi ipari csoport, de néhány dologban szeretnénk kiegészíteni. Szerintünk Bérezési kartárs nagymértékben oka annak, hegy a kisipari politika ilyen rosszul haladt a megyében. Igen sok olyan intézkedést hajtott végre, amelynek nem lett volna szabad bekövetkeznie. Helytelen és megengedhetetlen magatartásáért három fegyelmije is volt már az ipari osztályon, s hogy még ma is ott van, azt munkatársai jóindiüatának köszönheti..<>?•. i Bérezési kartárs azt. fejtegeti, hogy a jövőben az osztály nem követ el antiszociális intézkedéseket a kisiparo- rosokkal szemben, kor vádolja _.;i-. ipari csoportját. nyolcgyermekes kisiparostól minden indok nélkül megvonta az engedélyt. Ez egy valótlan állítás, amelyről meggyőződhet mindenki. A kisiparos bizonylatát a városi tanács ipari csoportja irattárában megtalálhatja és elolvashatja Bérezési kartárs is, amiből megláthatja, hogy vádja minden reális alapot nélkülöz. Ugyanis a kisiparos maga adta le ipari igazolványát azzal, hogy nem kívánja iparát a jövőben folytatni. Az adózás megterhelést jelent számára, anyaggal viszont nincs megfelelően ellátva. E válaszcikkünk megírásában az is vezetett bennünket, hogy felhívjuk a felsőbb szervek figyelmét, úgy munkálkodjanak, hogy az alsóbb szervek követhessék példájukat. Az alsóbb szervei: munkáját segítsék és ne gátolják alaptalan vádakkal, és egyéb intézkedésekkel; Ugyanak.városi, tanácsi Süisátátíáni Városi Tanács hogy "egy I ipáritsvúrMia _ A közbiztonság védelmében A törvényes rend mindinkább helyreáll megyénkben is. Nagyon sokat fáradoznak ezért rendőrségi- karhatalmi szerveink. Nem is olyan egyszerű ez, mint ahogy az ember gondolná. Az ellenforradalom tobzódása idején a demokrácia minden rendű és rangú ellenségei rendkívül széleskörű tevékenységet fejtettek ki. Bomlasztó, izgató „munkájukkal" teljesen de- zorganizálták a rendet. Azzal, hogy fegyveres erejüket szétzúztuk, ezzel természetesen még nem semmisült meg a reakció. Most azon mesterkednek, hogy hátul, a söréiben meghúzódva újra zűrzavart, bizonytalanságot, anarchiái teremtsenek. Karhatalmi és rendőrségi szerveink természetesen úgy válaszolnak az ellenforradalom felforgató tevékenységére, ahogyan a népi rend védelme megkívánja azt. A lakosság bejelentéseivel igen nagy segítséget nyújt az illetékes közbiztonsági szerveknek. Ilyen jelentések alapján indult meg az eljárás a Nagybátonyban és környékén „tevékenykedő“ Jecsmenik-csoport ellen. Az ellenforradalmista társaság hidak felrobbantását és a magasfeszültségű vezeték megszakítását tervezi e. Rendőrségi szerveink őrizetbe vették azt az ellenforradalmi terrorista csoportot is, amely autóval járva a megyét, a szovjet hősi emlékművek ledöntögetését szervezte. A bíróság előtt kell majd felelniök bűneikért! Az ellenforradalom idején Szécsényben Horváth Béla horthysta tisztekből és tiszt- helyettesekből álló csoportja garázdálkodott. Elfoglalták hozzájuk csatlakozókat 4—5 ranggal „előléptették"'. Lefegyverezték a rendőrség kommunista tisztjeit, majd házkutatást tartottak náluk. Természetesen nemcsak ilyen „közérdekű“ dolgokkal foglalkoztak. Házkutatás során nagymennyiségű lopott holmit találtak lakásukon. Felelniök kell nekik is! Hamarosan bíróság elé kerül „december 8" egyik szervezője, Szabó Ervin, a „forradalmi munkástanács“ megyei elnöke is. A rendőrségen beismerő vallomást tett. (A tárgyalásról tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.) Külön gondot okoz köz- biztonsági szerveinknek az ellenforradalom idején a börtönökből kiszabadult bűnözők összegyűjtése. Megyénkben igen jól halad ez a munka. A szökött fegyen- cek közel felét már visszaszállították. Az ellenforradalom sokélű késsel vagdalkozott. Fegyvertárába tartozott az állami vagyon herdálására való buzdítás is. Szörnyű károkat okoztak ezen a területen. Egyetlen példa: az erdőirtás. Országos méretekben sokszázmillió forintra rúg az így okozott kár. Rendőrségi szerveink azon fáradoznak, hogy az ellen- forradalom által megtévesztett dolgozóktól összeszedjék a lopott fát. A szécsényi kapitányság igen jó munkát végez ezen a téren. Egyetlen nap alatt, csupán Nagy- Iúc községben 1200 mázsa fát szedett össze és 40 000 forintnyi bírságot vetett ki, (A gyarmati kapitányság nem dicsekedhet hasonló eredményes munkával.) Rendőrségi-karhatalmi szerveink becsülettel teljesítik a dolgozók államával szembeni kötelességüket. határőrség épületét (a Nógrádiban eddig 803 családi littz épült állami kwlcsöisnel Az elmúlt évben számos pításához folyósított hitelt, családiház épült állami kői- Csupán Nógrád megyében 803 csőn segítségével. Az Országos család költözhetett be saját Takarékpénztár mintegy 12 500 otthonába, amelyet OTP-köl* családiház, illetve otthon aia- csőn segítségével épített. Teremtsünk rendet a kisipari szövetkezetekben! I "" ráfiunkban egy mozgalommal foglalkozunk, a szövetkezeti mozgalommal. Bizony még mindig élnek olyanok, kik emlékeznek rá. hogy mikor és hogyan alakultak az első ktsz-ek. Sok-sok fáradságos munkájába került az embereknek, míg egy újonnan alakuló szövetkezet rentábilis helyzetét sikerült megteremteni. A különböző rendeletek özönében, mik nem egy esetben hátrányosak voltak a kisipari szövetkezetre, sok fejtörést okozott egy-egy probléma megoldása, úgy a szövetkezeti tagoknak, mint a Nógrád megyei KISZÖV dolgozóinak^ A kisipari szövetkezetek minőségileg jó kisipari termékekkel egyre több magán személy és közület tetszését nyerték meg. Figyelemre méltó volt a cipész, szabó, és faipar jó minőségű munkája. Ezek az iparágak alig győzték a megrendeléseket kielégíteni. S most mégis azt kell mondanunk: Veszélyben egy mozgalom, mely komoly harcos múltra tekint vissza, melynek az új kormányprogram oly nagy lehetőséget biztosít. Miből támad ez a veszély az egész megye területén és miért? Van egy közmondás, mely azt mondja: „A fejétől büdösödik a hal.“ A szövetkezeti mozgalomban e közmondást valahogy így lehet érteni. Fej az OKISZ, nyak a KISZÖV, törzs a szövetkezeti tagság. Ez a törzs erős egy végtag, nehéz szétzúzni, de ha a fej, vagy a nyak romlani kezd, akkor rövid hónapok alatt vége lehet. A szövetkezeti tagság úgy határozott az októberi események után, hogy a KISZÖV ezentúl nem mint fö- löttes ellenőrző szerv, hanem érdekképviseleti szervként működik, A neve legyen bármi, de mégis csak egy összekötő kapocs az OKISZ és a szövetkezetek között. Mi az, amit a szövetkezeti tagság nem tud, (?) de ha tudja nem is akarja, hogy ilyqji legyen a KISZÖV- ön belül. Nézzünk meg egykét képet, s máris elénk tárul a veszély nagysága. m Nézzük meg a hivatal- vezetőt, az októberi események előtt KISZÖV elnök, ö volt az, aki mindig szerette az italt. Ezáltal sok kellemetlenséget szerzett magának, a KISZÖV tekintélyén pedig igen sokat rontott. Ö volt az, aki a Salgótarjáni Lakáskarbantartó Ktsz októberi taggyűlésén eléggé ittas állapotban, mint KISZÖV-elnök megjelent. Ott tüzet és meg nem értést szitott borízű hozzászólásaival. A szövetkezet forradalmi tanács tagjai felelősségre vonták a tagság sérelméért. A felelősséget persze a szövetkezet vezetőségére és a KISZÖV dolgozóira hárította. Ok nélkül könyörgésbe kezdett, hogy őt befolyásolták és semmiről sem tehet. Akasztásról ugyan szó sem volt, de ő Balázs László forradalmi tanácstagnak azért könyörgött, hogy ne akasszák föl. Bánné nevezetű szövetkezeti tag vetett véget a gerinctelen magatartásnak, mikor is megelégelve a vendéget, kabátgallérjánál fogva finoman kilódította az udvarra. Áz italfogyasztás még mos1! is divat nála, sőt még fokozódik. Napirenden illumináltan jelenik meg munkahelyén, s munkatársait olykor papírvágó késsel zavarja. Ezek láttán ugyan mit gondol a Megyei Szövetkezeti Ideiglenes Intéző Bizottság Kormos Gyula KISZÖV hivatalvezető viselkedéséről? Talán ezzel is a szövetkezeti mozgalmat lehet erősíteni? Nem, ilyen példamutatás nem vezethet jóra! m Második kép a pénzügyi osztályvezető: ő magát az elnöki székben képzeli, a képzelőtehetsége igen nagy, sajnos ez még nem elég az elnöki beosztáshoz. Október 31- én, mikor a káderlapján olvasta a jellemzést, melyben Kormos Gyula kamervadásznak s az elnöki beosztásra törekvőnek jellemezte, halálosan megvolt sértve, s Kormost egy gerinctelen embernek tartotta. Mindkettőjüknek igaza van, mert egyik ittassága következtében gerinctelen, a másik karrierre vágyása mellett még jellemtelen is. Mindenkinek, kikkel beszélt, Kormost tehetetlennek mondta. Sajátmagáról hangoztatta persze, hogy ő meg tudná mutatni, hogyan kell vezetni. Az elnöki beosztás miatt már egyszer járt az OKISZ-ban, magát beajánlani Sáfár személyzeti osztályvezetőnél. Persze az illető elvtárs észrevette, hogy a karrierista Ferencz József nem nézett a tükörbe, mert egyébként nem folyamodott volna hozzá ilyen kéréssel. Kormosról alkotott véleménye megváltozott, mikor 1956. novemberében felajánlotta részére az elnöki széket. Persze megint új véleményt alkotott, mivel december 6-án a küldöttgyűlésen Kormos az elnöki beosztásáról nem mondott le. Azóta a két egyén között úgynevezett perpatvar folyik, s a KISZÖV dolgozók, a salgótarjáni szövetkezetek tagsága előtt pedig nevetségessé válnak. N ézzük meg ki az a Ferenc József? Egy sajnálni való egyén, mert barátait elég rosz- szul válogatta össze. Kik ezek a barátok? Papp László, Szarvas Imre, kik igen jó borkereskedők, persze feketén. Ott van Nagy István, ki Pász- tón főjegyző volt. Ta’án ezek és dr. Garamvölgyi, ki szintén barátja tanácsára november közepén 2 napos sztrájkot rendelt el a KISZÖV-ben. Talán nem tudta, hogy a KISZÖV közhivatal és ott sztrájk nem lehet. Ezt bizony még meg kell tanulnia! Ö volt az, ki Kormost befolyásolva az ideiglenes intéző bizottság elnökével úgy intézték, hogy a novemberben megalakult MSZMP alapszervezet tagjait mind elbocsátották. A látszat kedvéért még menyasszonyát is racionalizálták, de 3 hét múlva visszavették. Helyes lenne, ha Ferenc kartárs magához való barátokat keresne, s magatartását megváltoztatná. Az ideiglenes intéző bizottság elnökéről csak annyit. Neve Bővíz József, a Szécsényi Ruházati Ktsz elnöke. Novemberben, mikor a szovjet katonák Salgótarjánba bevonultak, felszólította a KISZÖV dolgozóit, hogy ne engedjék a szovjeteknek gyermekeinket elhurcolni. Szécsényben szintén ezzel a rémhírrel lepte meg a dolgozókat. Ebből a kis epizódból láthatjuk, hogy kivel állunk szemben. A szövetkezetek élete e 3 ember munkájától nagyban függ. Vajon míg önök civakodnak, egy széken vitatkoznak, jut-e idejük a szövetkezetek problémáival foglalkozni? Nem igen! Tegyék félre egy időre személyi vitáikat, az elnöki beosztást bízzák a tagságra. A tagság majd erre a beosztásra választ megfelelőbb embert. Most foglalkozzanak a szövetkezetek problémáival, ne bízzák teljes egészében a beosztott előadókra ezt a munkát, jut önöknek is elég feladat. Civódásaikkal csak nevetségessé válnak, s emberek munkáját teszik tönkre, Eredmények eléréséhez szükséges eddigi magatartásuk megváltoztatása, különben elvesznek, mint tengerbe eső vízcsepp.
