Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-20 / 5. szám

1957. január 20. NOG RÁD j Népújság 3 Mi az igazság Csedő Antal ügyében? Ez bizony nem volt más mint felforgató tevékenység A „Népszabadság” december 28-i számában interjút közölt Csedő Antallal, a nagy- hátonyi üzemegység munkás- tanácsának elnökével. Sajnos meg kell azonban állapítani, hogy a cikk számos tekintet­ben hiányos. A nagybátonyi bányászok többsége kérésének eleget téve ismertetjük olva­sóinkkal Csedő Antalt és te­vékenységét. C sedő Antal 1954-ben ke­rült Nagybátonyba. Elő­zőleg másfél évet ült sikkasz­tásért, amelyet mint építési vezető követett el. A még hát­ralevő másfélévet olyan felté­tellel engedték el, mert szén­bányába ment dolgozni. Kez­detben jól dolgozott. s némi fe­lülről jövő „támogatással” 200 műszak letöltése után vájár- lett. Telt, múlt az idő, amíg elkö­vetkeztek az októberi és az azt követő események. S mit csi­nált Csedő? Némi népszerűség megszer­zése érdekében október 27-én azzal a tetszetős, de jogtalan követeléssel állott elő. hogy a 31-én járó bér-előleget már 27-én fizessék ki az összes dolgozóknak. így valóban si­került kisebb tábort összehoz­nia maga körül. Nyomban szo­ros kapcsolatot alakított kj a szolgáltató vállalat jobbo’dali elemeivel, többek között Bo- gyai Vilmossal és Jecsmenik Andorral. Valamenoyiüket fe­lettébb aggasztotta, hogy a munkások és parasztok meg- védték hatalmukat s kezdett megindulni a termelő munka. November 20-án reggel Ka- talin-bánya irodájában csen­gett a telefon. Csedő jelentke­zett a drót másik végén, s Dobrádi Lászlót kérte a készü­lékhez. Azt az „utasítást” ad­ta Dobrádinak. hogy állítsa le a termelést, mire Dobrádi azt válaszolta, hogy őneki itt sem­miféle vezető beosztása nincs, nem állítja le a termelést. — Mi az, talán félsz? — csattant Csedő hangja. — Én nem félek, nekem mindenkor a csákánynyél ma­radt — adta vissza a hangot Dobrádi.. Ezután újabb próbálkozás. Alapi Istvánt hivatta a tele­fonhoz, de az sem tett eleget a felszólításnak... S 120 bá­nyász mégis leszállt a bányá­ba. Minthogy szóval nem ment a dolog, Csedő az erőszakhoz folyamodott. Kossuth-táróról többedmagával elindult Kata- lin-bányába, hogy elzavarják Csongrádi bányamestert, aki a termelés megindításának, a rend, a fegyelem helyreállítá­sának híve és tevékeny támo­gatója volt. De á dolog így sem egészen jó! sikerült, mert a közben odaérkező dolgozók többsége kiállt a bányamester mellett. Ilyen előzmények után ke­rült sor a munkástanács meg­választására. Amikor a válasz­tás lebonyolítását ismertetve, az üzemi bizottság elnöke az „elvtárs” megszólítást használ­ta. Csedőt elöntötte a méreg, s közbekiahált: — Itt a teremben nincs elv- társ ..: Aki kommunistának érzi magát, menjen az Urai­ba. .. Csedő Antal könnyen ragad­tatta magát ilyen kijelentés­re. hiszen elvbarátai bent a felolvasó teremben, s kívül is fegyverrel „biztosították” a vá­lasztás demokratizmusát,' a hozzászólásokat. így azután néhány hangoskodó és ittas közbekiabálásán túl néma csendben került Csedő a mun­kástanácsba. (néhány hason­szőrű társával), majd annak el­nöke lett. M iután ilyen átmeneti ha­talmat biztosított magá­nak, azon törte a fejét, hogyan tehetné félre az útjából a kom­munistákat, a számára kelle­metlen becsületes embereket. El volt szánva arra, hogy min­denekelőtt a bánya párttitká­rát embereivel elvitesse. Mi­után ez nem sikerült, az üze­mi hizottság elnökének letar­tóztatásán fáradozott. Erre jó „ürügyül” szolgált, hogy a szakszervezeti elnök többször fellépett a munkabeszüntetés, a munkástanács törvénytelen megválasztása ellen. Palotai Lászlóval, a volt nagybátonyi rendőrparancsnokkal meg­egyeztek, hogy tervét végre is hajtják. Palotai így biztatta Csedőt: — Ha nem bírjátok elintéz­ni, bevágom a pincébe, dögöl­jön meg ott. j;.Ám az események'más­ként alakultak, s ma már Pa­lotai elmélkedhet azon, mi­lyen következményekkel jár az ellenforradalmi tevékeny­ség. Csedő Antal igazi céljait mindezeken túl semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy háromszor állította le a már- már meginduló termelést. De­cemberben az ö csapata nyúj­totta a legkisebb teljesítményt a bányában: 42 mázsa helyett alig érték el a 19 mázsát! Végül is a nagybátonyi bá­nyászok megelégelték Csedő Antal és társai népellenes, fel­forgató tevékenységét. Az el­múlt- héten megválasztották a végleges munkástanácsot, ame­lyen Csedő Antal és társai he­lyett becsületes, régi bányá­szok kerültek a vezetésbe. így például Godó Ferenc — a ta­nács elnöke — aki már 20 éve bányász és 1945-től vesz részt a munkásmozgalomban. A vá­lasztók bizalma azonban nem­csak a szavazáson jutott kife­jezésre a végleges munkásta­nács iránt, hanem a termelés­ben is. Katalin-bányában pél­dául, ahol Csedő a legtöbbet tevékenykedett, egész decem­berben háromezer tonna sze­net bányásztak, ugyanakkor január első dekádjában 2960 tonna volt. Hasonló eredményt értek el a Kossuth-tárói bá­nyászok is. Személyi változások bányáinknál E z a valóság Csedő Antal tevékenységéről, „tündök­léséről” és bukásáról. JCét bánija -két eredni ín ij MIZSERFA havi terv teljesítését mutató táblán Mizserfa neve mellett 118,3 százalékos /ered­mény. Január 15-ig 16180,8 tonna szenet ter­meltek, ami a szeptemberi időkben 72,9 szá­zaléknak felelt meg. A január 15-1 napi ter­melés 1514,1 tonna pedig 87,5 százaléknak fe­lel meg. A szénmunkahelyen levők teljesítmé­nye szeptemberben 51 mázsa volt. Most 35 mázsa. És így sorolhatnánk tovább az önmagukat bizonyító számokat. A mizserfai bányászok méltók régi hírnevükhöz. Élenjárnak most is. S hogy még sem teljesítik a szeptemberi ter­melésük 100 százalékát, az nem rajtuk múlik. Igen sok a vékony, üres vagon, pedig — mint mondják — ha lenne, naponta 2—3 vagonnal többet termelnének, ezenkívül még szivattyú, fúrógép, szivattyúcső, csille és fa hiányzik. Mégis az akadályokat sikerült legyőzni és a termelést egyre fokozni. S önmagától adódik a kérdés. Mi a siker titka? A bányászok ismerik az új bérezést, tudják, hogy csak a végzett munka után jár bér. De­cemberben bizony nem így volt. Budavári Károly Kossuth-díjas vájár 9 forintot keresett műszakonként. Januárban azonban már más a helyzet. Az első tíz napra kiszámolták már a béreket. Bizony nem ritka a 100 forintos kereset és a legkisebb is 65 forint. A műszaki vezetők naponta járják a bá­nyát. A kommunista bányászok tettekkel agi­tálnak. A megválasztott munkástanács 1—2 személy kivételével jó összetételű. K valahol nehézség van, ott látni a kommunistákat, az üzem vezetőit. Ez a mizserfai bányászok sike­reinek titka­MENKES Ménkescn a termelés helyzete, emelke­dése egyáltalán nem mutat biztató képet. Ez a bánya jelenleg a leggyengébb a tröszt ösz- szes üzemegységei közül. Amíg szinte vala­mennyi bányánál túlteljesítik a jaunár havi tervet, addig itt alig haladják túl a 80 szá­zalékot. Szeptemberben 80 vagon szenet is adtak naponta a ménkesi bányászók, mbst mindössze 45—50 vagont. Bizony a ménkesi üzemegység dolgozói és vezetői messze alatta maradtak annak a vá­rakozásnak, amellyel a szénmedence dolgozói feléjük tekintenék. A szénen dolgozók fej- teljesítménye szinte aggasztóan alacsony. A normális 34—35 mázsa helyett mindössze 8— 10 mázsa körül mozog. Ennek megfelelően alakul természetesen a ménkesi bányászok keresete is. A legmagasabb sem éri el a napi 100 forintot, amíg a legalacsonyabb 55 forint. Sőt, január első tíz napjára végzett számítás azt mutatja, hogy az átlagkereset alig több 5 forinttal, mint a decemberi átlagkereset volt. Van azonban még egy akadálya a termelés növekedésének az anyaghiányon kívül is. Szement Imre tevékenysége. December 8-án kora reggel Salgótarjánba jött és, onnan ké­sőbb telefonon szólt ki az üzembe, hogy jöj­jenek a dolgozók Salgótarjánba felvonulni. Ebből persze nem lett semmi, mert a kom­munisták helyükön voltak Mivel 8-i terve nem sikerült, másnap, december 9-én Mátra- novákra ment szervezkedni. Igaz, még mást is csinált. Barátaival egy munkába igyekvő bányászt megkötöztek, majd nyakéba táblát akasztottak, rajta a felirat: „Sztrájktörő va­gyok!“. És még lehetne aljas mesterkedését folytatni tovább is. Egy azonban biztos, A mizserfai bányászok ismerik már Szemen tét és társait és hamarosan eltávolítják üzemük­ből az ilyen elemeket és termelésük tovább fog emelkedni, Felmerül a kérdés: miből ered a ménkesi bányák lemaradása? Mindenekelőtt a vezetés gyengeségére kell rámutatni. Szabó igazgató nem élvezi a bányászok többségének bizal­mát, már régebben kérik leváltását. A port­ás szakszervezet munkája is még gyenge, nem hallatszik erőteljesen a bánya becsületes munkásainak, főleg a kommunistáknak a hangja. Ebből következik azután, hogy a jobboldali, ellenforradalmi elemek felütik a fejüket, erőteljesen dolgoznak. így például az elmúlt hét egyik éjjelén ityen elemek levet­ték és elvitték a munkásosztály jelképét, a vörös zászlót. A munkástanács sem áll hivatása magasU - tán. A termelés fellendítése helyett főleg sze­mélyi kérdések elintézésében, leváltásokban és beállításokban merül ki a munkája, Katona László, a munkástanács elnöke például de­cemberben egy műszakot töltött termelésen, január első felében pedig egyet sem. A tör­vény pedig kimondja, hogy a tanácstagsággal járó feladatot munkaidőn kívül kell elvégez­ni. Helyes lenne, ha a ménkesi bányászok és vezetők határozottan és erélyesen nekilátná­nak a termelés növelésének. Ez nemcsak több szenet jelentene, hanem azt is, hogy többet keresnének a dolgozók. A növekvő kereset pedig segítene a még .hiányzó 50 bányász munkábaállításán, új bányászok felvételén is­Mint köztudomású, néhány héttel ezelőtt megerősítették a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetését. A napokban felül­vizsgálták az alsó vezetést is, ahol a következő változások történtek. Az új szorospataki igazgató a közelmúltban leváltott Fuchs Jenő helyett Pintér m. László. A nagybátonyi igazgató, Tanyai Ferenc magasabb be­osztásba került, utódja Toldi Ferenc elvtárs. A kazár! üzem új főmérnöke Marton Mihály, aki Nagybá- tonyból került Kazárra. Áz új nagybátonyi főmérnök a korábban is a vállalatnál dolgozó Csongrádi János. Ménkesen Szabó Imrét, mi­után elvesztette a dolgozók bi­zalmát, leváltották. Az új igazgató Nagy Béla. A zagyvái üzemegység új főmérnöke Bercsényi Lajos. Simon Ernőt, az eddigi igaz­gatót a dolgozók kérésére le­váltották. Az új igazgató Er- dősi János. A ménkesi főmérnök Cser- jési Miklós a tröszthöz került, az új főmérnök Kocsis Lajos. Tóth Tibor kazári bánya­mestert is leváltották a dolgo­zók kérésére, helyére Tőzsér Péter került. Niederland Gyula, a tröszt volt MEO-vezetője idős korá­ra való tekintettel nyugdíjba megy és helyébe Kuti JSároly kerül. ­A további tervek szerint a levelező tagozaton végzett és vájárokból lett mérnökök a jövőben felelős beosztást fog­nak kapni. Rekord-teljesítmény a Zagyvapálfalvi Üveggyárban A Zagyvapálfalvi Tábla- üveggyár dolgozóinak terme­lését sokáig nem engedte ki­bontakozni az a körüln\ény, hogy a gyenge minőségű szén­ből fejlesztett generátorgázzal nem tudták eléggé felhevíteni az olvasztókemencét. Az elő­irt hőmérsékletből mindössze harminc fok hiányzott, de ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy ne tudják folyamatosan és gazdaságosan működtetni az üveghúzó gépeket. Az utób­bi hetekben azonban a nógrádi bányászokon kí­vül a borsodiak is meg­kezdték a rendszeres szén- szállítást. A jobb minőségű borsodi szén felhasználásával a dolgozók már az előírt keverési arány­ban fűtötték a generátorokat, illetve a kemencét. Ennek eredményeként az olvasztott üveg hőfoka a kívánt 1310— 1320 fokra emelkedett és a táblaüvegtermelés szombattól kezdve rendszeresen elérte, sőt meghaladta az októberi át­lagot. Naponta így több mint 13 ezer négyzetméter tábla­üveg készül a gyárban. A vasárnap gyártott 16 275 négyzetméter üveg pedig az októberi események előtt is ritkánlátott, kima­gasló eredménynek számí­tott. A vállalat raktárában több mint 500 ezer négyzetméter üveg áll — túlnyomórészt ab­laküveg — szállításra készen, s ezért az üzem most mindin­kább rátér a kirakatüvegek gyártására. Az ablaküvegből viszont naponta 4—5 vagonnal szállítanak Budapestre és más városokba. Ho! van az 1000 köbméter fa? Az utóbbi időben barbár mó­don pusztítani kezdték az er­dőt. Nem azok ellen szólunk most, akik mindennapos tüze­lőjüket a hátukon hordják ha­za, hanem azok ellen, akik vandál módon pusztítják a fia­tal erdőket. Vannak közöttünk olyanok, akik „forradalom van’’ jelszó alatt szekér szám­fa hordják a fát. Az erdőir- tók szintén olyan haszonhoz ^jutottak, amiért nem dolgoz­tak meg. Egy kis adat: eddig Salgótarján és szűkebb kör­nyékéről elloptak mintegy 1000 köbméter fát. Hány bányafa lenne ebből? És hány darab bányafa lett volna 5—10 év múlva a fiatal, elpusztított er­dőkből? Hadd jegyezzem még meg: minden köbméter bá­nyafáért külföldnek 50, azaz ötven kilogramm zsírt adunk. Ezek a számok talán észreté- ritik polgártársainkat. Virányi József erdész Megjegyzések egy gyűjtési akcióhoz Furcsa eset nyomára buk­kantunk az elmúlt napokban a Nagybátonyi Szolgáltató Válla­lat dolgozói között. Mint köz­tudomású kormányrendelet ér­telmében december végén a szénbányászatban foglalkozta­tott dolgozók részére kifizették az elmúlt év utolsó három hó­napjára járó hűségjutalmat. Ez az összeg ennél a vállalat­nál 122 000 forintot tett ki. Né­hány ember fejében ekkor kü­lönös gondolat támadt. A sa­ját és még a dolgozók egy kis csoportjának elhatározása Jegyzőkönyv. alapján ebből a pénzből na­gyobb mennyiségű összeget tartottak vissza. Több dolgo­zót pedig 'azzal tévesztettek meg; hogy a Vöröskereszt ja­vára történt gyűjtésnek nevez­ték el a dolgot. Valójában az így összegyűlt pénzből egy ár­va 'garast -sem küldték'- -a -Vö­röskeresztnek < De mi is történt tulajdon­képpen. hová tették az össze­gyűjtött összeget? Úgy gondol­juk. hogy helyes lesz az olvasó elé tárni a legmegbízhatóbb bizonyítékot, az esettel kapcso­latos jegyzőkönyvet. Készült 1956. december 23-án a Nagybátonyi Szolgáltató Özem irodájában. Jelen vannak: A munkástanács részéről: Sári István, a vonta­tási üzemrész megválasztott képviselője: Somoskői József, a beruházástól: Korcsog Béla. a gépműhely részéről: Szlobodnyik Sándor és Reviczki Gyula, a villamosműhely részéről: Czikora György, a lakótelep részéről: Vágner Emil. A munkások megbízottai a dolgozók elhatározása alapján úgy döntöttek, hogy a fenti üzemeknél a november 15-i, december 15-i és a december 22-én fizetett hűségjutalomnál kijáróként elszámoit, de aprópénz hiánya miatt a dolgozóknak nem folyósított összeget, 8731 forint, azaz nyolcezerhétszázharmincegy forintot az általuk megjelölt rászoruló személyek és családtagjai részére ajándékozza. Az alanti dolgozók kaptak támogatást: december 8-án erőszakos úton hajtották a dolgozókat Salgó­tarjánba, kijelentve: aki nem meg}7 az nem kap fizetést. S őket vádolja, hogy több halott és sebesült került ki a nagybá­tonyi dolgozók közül december 8-án. Ádáz kommunista, és ■ Szovjetélienes'. béallítbttságuirt" ban semmiféle terrorcselek­ménytől sem riadtak vissza. Teljesen nyilvánvaló, hogy akik egy követ fújnak ezekkel az emberekkel, nem mertek nyíltan az összes dolgozók elé kiállni, hanem kerülő, törvény, télén úton hajtották végre ezt az úgynevezett „gyűjtést“. Végül pedig az ügy megszer­vezőinek és lebonyolítóinak számolniok kell azzal, hogy máris egyre több dolgozó kö­veteli a hűségjutalom teljes összegének kifizetését;:.! Aki megtalálta a pénz forrását Bogyai Vilmos Jecsmenik Andor Eritx István Szabó Ervin Rusznyák Kálmán Koczka László Zeff József 900.— Ft Sztancsek Antal 300.— „ 1050.— Maksó István 300.— „ 1200.— „ Jeszenszki Gyula 300.— „ 1050.- ,. Páránica Mária 300.— „ 1050.— „ Szőke László 300.— „ 800.— Halász József 300.— „ 800.— „ Ajándékvásárlásra 81.— „ összesen: 8731.— Ft Egyben alulírottak elismerjük, hogy fehti összeget továbbítás végett a mai napon az üzemtől átvettük: ::; és ezután következik egy sor aláírás. Miről tanúskodik ez a jegy­zőkönyv, valamint a mögötte levő tények? Mindenekelőtt arról, hogy a dolgozók többségének bele­egyezése nélkül tartották visz- sza a 8731 forintot. Sőt, az üzemi szakszervezet is ellenez­te az ilyen módszereket. Másodszor arról, hogy a jog­talanul visszatartott összeget Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy ismék előfizethető postahivataloknál, postahivatal kézbesítőinél a NÉPSZABADSÁG ára 1 hóra 12 Ft. Szabad Füld előfizetési ára 1 hóra 2.50 Ft. A Nógrádi Népújság előfizetési díja havi 3.50 Ft. A postahivatal az előfizetők részére továbbra is biztosítja a megrendelt sajtók házhoz- kézbesítését. minden engedély — például az igazgató engedélye — nélkül fizették ki. Kétségtelen, hogy minden dolgozónak joga van pénzadományt különböző cé­lokra felajánlani. De sokaktól beleegyezés nélkül visszatar­tott összeg fölött, milyen cí­men rendelkezik néhány em­ber? Az igazsághoz hozzátar­tozik. hogy a „munkások meg­bízottai" címen szereplő egyé­nek egyáltalán nem a munká­sok megbízottai! S harmadszor szólni kell ar­ról. hogy a jegyzőkönyvben feltüntetett névsorban olyan személyek is vannak, akik sú­lyos, tragikus kimenetelű ká­rokat okoztak a dolgozóknak, így például Bogyai Vilmos, Jecsmenik Andor, Eritx Ist­ván, Szabó Ervin ellenforra­dalmi tevékenységükért kerül­tek szembe a népi demokráciá­val és jelenleg is le vannak tartóztatva. Az ő tevékenysé­gükhöz fűződik, hogy hosszú időre megállt a termelés. Hogy Örhalom és Vidéke Földmű­vesszövetkezetnél történt az alábbi eset: A szövetkezeti boltoknál is az a szokás, hogy az illetéke­sek a göngyölegekért a szállí­tásra használt zsákokért a visszatérítésig bizonyos össze­get a boltra terhelnek. Ez az összeg jóval több az anyag reá­lis értékénél, így például a ter- ményes zsákokért darabonként 130, a sós és rizses zsákokért darabonként 80—80 forint a visszatartott összeg. Főleg azért, hogy az anyagokra job­ban vigyázzanak. Talán másnak eszébe sem jutott volna az ezzel való üzér­kedés, Korcsog Sándornak a bolt vezetőjének azonban igen. — Megtaláltam a pénz fórrá- ’ * — gondolta magában és el is kezdte a ténykedését. Egy alkalommal bevásárolt 110 darab terményes zsákot, 36,50, 140 darab sószsákot, 14,96, 146 darab rizseszsákot 17,96 forintért darabonként, amelyeket úgy adott vissza, olyan áron, mint a többi vál­lalati zsákokat. így összesen mintegy 30 000 forintot vett fel jogtalanul. A csaló nem sokáig élvezte az új pénzforrást, lebukott: Ügye a Balassagyarmati Já-« rásbíróságnál van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom