Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-12 / 3. szám

1957. Január 12. NÓGRÁDI Népújság !í KARINTHY FRIGYES: , r . f r . Aport es teste szét KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYAVALYATÖRÉSRE (Értekezés) Sport alatt mindazokat a mozgásokat ás gör­csöket érijük, amiket «végből fefheccelt embe­rek egyes testrészeikkel külön és egész testükkel oly célból végeznek, hogy ogyetlen rétó se ma­radjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, TÖRTÉNELMI FEJLÖD ÉS A sporttörténet nevesebb tu­dósainak: Halmay Zoltánnak, Weisz Rikárdnak kutatásai alapján a sportokat már a régi görögök is ismerték. Nyilván­valóan bizonyítják ezt a meg­maradt görög és római szobor- művek. melyeknek hol a keze, hol a lába, hol a bordájuk van kirúgva; ami pedig csak a dia­dalmas football, esetleg a tú- ristasport akkori nagy népsze­rűségét és virágzását jelenthe­ti. A rómaiak közmondása: „Mens sana in corpore sano“. Magyarul: „Menj szanatórium­ba Szama őrmester1 is erre mutat, valamint a „Mene Te­kel Fáresz1’, vagyis Törd ki jk nyakad a tenniszpályám“ ó- asszír nyelvemlék. A birkózást egy Jákob nevű izraelita találta fel, aki elég szép eredménnyel mérkőzött az űn. Angyallal: 4 óra 25 perc alatt Nelsonnal fektette. Atlé­tikában kitűntek miág: 1. Sámson, gerelyvetés és öszloprázás, első helyezett. 2. Mohamed, táv-gyaloglás Mekkából lVledinnába. 3. Dugovics Titusz, magas­ugrás. | 4. Nagy György, lovaglás a bankon. A középkor néhány érdekes, újszerű sporttal ismertette meg az emberiséget. Spanyolor­szágban ekkor jött divatba a testegyenészet és szertorná- szás: — ez utóbbi ól orruk am - rákban, nyakesavarán, spa­nyolcsizmán és szeges párnán végezték a protestánsok: — forró olajban való úszás is meglehetősen divatban volt. Miután Vázsonyi Vilmos föl­fedezte a puskaport, a vadász­sportokat is el lehetett kezde­ni. Azonnal megindult a hozo­mányvadászat, mely még ma is tart. A Vadászat mindig legfőbb sportunk volt: politikusaink főleg a baklövést kedvelték. Az ősfoglalkozások közül még a vízieket kell felemlítenünk: mindig voltak nálunk, akik a zavarosban halásztak. A többi sportok hosszú ideig fejletlen állapotban tengőd­han«m lehetőleg oly helyzetet foglaljon el, amire az Illető testrész egyáltalán nincs berendezve. Eh­hez a művészethez a test összes részeit fel lehet használni; kivéve az agyvelőt, melynek működése zavarólag hat, mert a qörcsöket és ficamodásokat marhaságnak minősíti t«k. A gyakorlatok közül leg­régibb a húzódzkodás; a ma­gyarok nagy ambícióval és ki­tartással húzód ük adtak mindig, pl. az adófizetéstől. Budapest és a Lipótváros ki­alakulása óta pedig legjobban kultiválják a kapaszkodást. Az «gyes sportok FOOTBALL Magyarul: labdarúgás. Játsszák huszonketten, végki­merülésig, bandázs nélkül. A játékban labda is szerepel, amelyet azonban nem kell ko­molyan venni; ez csak afféle szimbólum, mely a főcél: a hasbarúgás ürügyéül szolgál. Kézzel nem szabad játszani: úgy fejbe, mint gyomorba, hátba, nyakcsigolyába, fogba, orrlikba, torokba és belekbe csak lábbal szabad belerúgni. A játék. „gól“-okra megy: ez úgy történik, hogy a kapus keresztbe fekszik a háló előtt, mire a csatárok addig rúgjak a hasát, míg átlukad; ezen a lükön keresztül á labdát be­gyömöszölik a hálóba. A'leg­újabb szabályok szerint, a lab­da elgurulása vagy kiugrása esetén egy kéznél lévő kirú­gott szemgolyóval is folytatni lehet a játékot. VÍZISPORTOK 1. Úszás. Két vagy több em­ber egyszerre belekapasáiodik egy nagy darab vízbe és addig húzódzkodrak benne, míg a végire nem értek. E művelet­nél erősen rugdalni kell kézzel és lábbal. Akinek sikerül a többieket úgy ößszerugdalni. hogy alámerülnek, elsőnek jön be és felveszi a „világbajnoki“ címet. 2. Búvárúszás. Két vagy több ember lehúzza a fejét a víz alá és addig tartja ott, míg a többiek már nem bír­ják ki. Kezdőket figyelmezte­tünk, hogy ilyen állapotban a légzés kissé meg van nehezít­ve. Elsőnek jön be, aki utolsó­nak marad. Leghelyesebb egy perccel tovább maradni lent, mint ameddig az ember kibír­ja — azután, már a legnagyobb könnyűséggel napokig folytat­hatja az ember a versenyt, anélkül, hogy egyszer is ki­dugná a fejét. És Kankovszky Artúrt is lepipálhatja. 3. Műugrás. Az ember el­megy egy mozgóíényképvál- lalathoz és ezer forintot kér azzal, hogy ő beugrik egy híd­ról a Dunába. Ha a vállalat beugrik, az ember elmegy a Dunához, közepéig úszik, ki­száll, leíényképezteti magát, bemegy a vízbe és kint van a vízből. A JÖVÖ SPORTJAI 1. Dzsiu-dzsiu, A japánok fedezték fel. Néhány szabálya megtámadtatás esetén: a> Kartörés keresztbe. Két kézzel megragadjuk ellenfe­lünk talpát és hirtelen fel­rántjuk térdéig. Erre térde be­leütődik a hónaljába és kilöki balszemét. Ijedtében megfor­dul és kitöri nyakcsigolyáját. Lefektetjük a földre és to­vább megyünk. b) Ellenfelünk sarkára sót hintünk, mire hirtelen fölkap­ja ballábát — erre megragad­juk két fülét, lassan előrehúz­zuk, hogy gerince félkör ala­kot vegyen fel. Gyorsan bele­rúgunk oldalába és könyökét felütjük, mire veleje kilocs- csan. Falnak támasztjuk és otthagyjuk. Mindeme módszerek rende­sen beválnak, azonban gondos­kodni kell, hogy ellenfelünk ne zavarhasson bennünket a fogások precíz kivitelében (Leghelyesebb előre agyonüt­ni egy doronggal.) 2. Kerekes korcsolya. Két, négykerekű korcsolyával vé­gezzük. Kezdők rendesen té­vedésből a lábukra erősítik a korcsolyákat, Míg aztán *a- pasztalatból rá nem jönnek a helyes módszerre, hogy ti. jobb mindjárt a hasára kötni az embernek. 3. Vitustónc. Mindeme spor­tok végső magaslata és befe­jezése. Ide fogják vinni az em­beriséget a sportok. Lásd a Pallas Lexikon Vencel-Vuz kötetét. jKIRŰL SZŐ LESZ, ki Jl tudja, hol jár. Talán Ausztria egyik telepréselt lágerében gubbaszt, telve ke­serűséggel. Vagy...? Az is lehet. Valamelyik elegáns, nagyvilági utasokat szállító óceánjáró ringatja a végte­len tengeren. De lehet, mind­ez a kényelem, szépség, is­meretlen táj nem köti le gondolatát, mert itt jár ná­lunk. Sír, sajong benne a fájdalom. Nem tudni. Vagy... ? Ki tudja, nincs kizárva, hogy mint könnyű cigarettafüst tovalibben be­lőle a gondolat, hogy hol ha­zája. Nem lehet semmit sem tudni. Mi legalábbis nem tudhatjuk, Csak annyit tu­dunk, hogy gondos körülte­kintéssel elkészített a kezelé­sében lévő eszközeikről egy leltárt, papírra vetett néhány búcsúszót és elment. Hogy hová, arról búcsúlevele utol­só sora igy tanúskodik: „Ne kutassatok, külföldre men­tem. Végcélom: Délamerika. Talán ott. jobban megtalá­lom, amit annyira óhajtok. Dr. Ábrahám Kristóf és fe­lesége­Végcéljáról mindössze eny- nyi. De bármennyire is gon­dosan készült az útra, vala­miről megfeledkezett. Orvos volt. Orvos, akitől betegek gyógyítást várták. Akiben emberek — egyszerű, nem egyszerű — reménykedtek, bíztak. Tőle vártáik, hogy visszaadja őket a dolgos hét­köznapoknak. Hogy erről ne feledkezzék meg annyira gondosan, lelkí­Ittlion sokan ismeretesen már nem tudott számot adva elmenni. Lehet, hogy a lelkiis-meretet kővé dermesztettek szívében és •nem hallatszott már el hoz­zá a segélyt kérő beteg fáj­dalmas sóhaja? Így is emlékezni kell róla. Vajon ezzel 'ketté törtük a pálcát felette? Nem! Nem erről van szó. De vajon mit szólna, ha onnan távolról, hol most keresi új fészkét, látná betegeinek fájdalmas, csalódott arcát? Vajon hátat fordítana, s tova menne? Nem igy emlékesnek Áb­rahám Kristófról. Betegei, Törőcsikné, a kis Margitka, Várhelyi János és a többi, az ideggyógyászat 424 ágyának lakója. Elment, -itt hagyta őket, mégis mikor emlékez­nek rá, azt mondják: „Áldott ember volt“. Szavukban még ott van: nem hiszik, hogy végleg elment. i VALÓ IGAZSÁG pedig z* már megmásíthatatlan. Ábrahám Kristóf fiatal ideg­gyógyász elhagyta a balassa­gyarmati kórházat. Vitte, so­dorta őt a vihar, s 6 engedte magát sodorni. Miért ment el? Ezerszer és ezerszer felve­tődik a kérdés. Miért? Ker'ssük rá a választ. Po­litikai okok? Nem, ez -nála nem volt. Orvos volt, jó or­vos. Az orvos a tudomány­nak élt. Állandóan keresett, kutatott. Magára volt hagy­visssavárfá va? Nem. Olyan ember mel­lett tanv.lt, mint a nagyhírű Sántha professzor. Ennek a tudós embernek volt kedvelt tanítványa. Tőle nem tanul­hatta, hogy a hazát hűtlenül el lehet hagyni. Tőle az áll­hatatosság, az igazság eljö­vetelében vetett hitet tanul­hatta. Mert Sántha professzor előtt nyitva volt a világ ka­puja, mégis a jogtalan vá­dak nehéz napjaiban vállal­va minden nehézséget, de a hazáját nem hagyta el. Talán az anyagi gondok? Örvösök, a kollégáik taga- dóan rázzák a fejüket. Nem, Ketten voltak. A felesége és ő. Mindketten a kórház dol­gozói és lakói. Havi jövedel­mük kb. 6000 forint, Ebből megélhettek. Hát akkor mi? És megad­ják a választ az orvosok. A választ, amely ott van közöt­tük az egyikükben is, a má­sikukban is. A súlyos terhek­kel telített választ. A lelkiis­mereti szabadság, a megbe­csülés, a bizalom hiánya. T?Z VITTE ÖT MESSZE D hazájától. Mert nem alt kalandor, kaland után vágyó. Orvos volt. Jól van. Fogadjuk el, ezért ment el. De gondoljuk meg: Most? Most engedte magát beleso- \ dorni azok utcájába, akik el­felejtették, hogy magyarok? Most, amikor hajnal hasad, hogy újra napra ébredjünk? 11.5 milliárd forint veszteség „Az ellenfarra dalmi események, kel kapcsolatban elpusztult másfél- milliárd forint érté­kű árukészlet. A magán- és középü­letekben esett kár további több mint egymilliárd fo­rint ... A sztrá jk miatt a bányá­szatban és az iparban bekövet­kezett termeléski­esés mintegy 9 mil­liárd forinttal csökkenti Magyar, ország 1956-os nemzeti jövedel­mét“ — állapítja meg a kormány nyilatkozata. * Salgótarjánban 6600 család él. A 11.5 milliárdnyi veszteségből 113 850 család — tehát a salgótar­jáni tizenhétsze­resének szükségle­tét lehetne kétszo- ba-konyhás lakás, sál kielégíteni. Ezt hagyta ránk örökül az ellen- forradalom, ilyen súlyos veszteséget okoztak az ország­nak, a dolgozó népnek. 1 tn ti-más*- - . _9 ÚcctfíXl’J 1 Eg y kis aknamunkái A január 8-i VB ülésen le­mondott a nagybárlcányi köz­ségi tanács VB-elnöke. Hogy miért? Ennek ágén érdekes története van és ez a törtérvet orra int, hogy a becsületes em­berek álljanak a sarkukra. Ne engedjék, hogy rendes, becsü­letes vezetőket addig zaklassa­nak, fenyegessenek egyesek, amig azok végül is idejutnak Laczkó István egyike volt azon szerény, egyszerű falusi vezetőknek, akik sem „balos“, sem „jobbosak“ nem voltak. Akit sok rendelet, „instruktor ’ és egyéb dühített, mert látta, hogy az a falu lakóinak ká­rára van. örült amikor látta, hogy „fönt“ is a tanácsi mun­ka egyszerűsítésén dolgoznak, hogy elithez a lakosság segítsé­gét kérik. Haragudott minden huzavonáért. Nem igyekezett beosztását a maga javára ki­használni. Sokan szerették. Voltak, akik nem. A VB-tagok Amikor ha tudjuk is, hogy nehéz napákra ugyan, de az anyaföld, fiai két dolgos ke­zét várja? Engedte, és a megbecsülé­sének fényét halványította el vele. Mert engedtessék meg. Má­sok — munkások, parasztok —, akik ha nem orvosok ugyan, de a maguk mester­ségének tudósai, s az orvos épp oly szükségét érzi mun­kájuknak, mint ők az orvo­sét, nem engedték elsodortal- ni magukat. Maradtak a vi­harban, maradnak a napsü­tésben. Pedig ők is mehet­tek volna. A lelkiismereti szabadság náluk is meg volt csonkítva. De kijavítani e hibát e hazában nem adhat­juk másnak, magunknak kell azt megtenni, hogy magun­kénak mondhassuk a földet. L ehet, ábrahám KRISTÖF fényes, gond­talan jövőre talál. Lehet, nem fogja cipőjét a magyar föld téli sara. szőnyegen járja út­ját. Talán itt sohasem találta volna meg azt, ami idegen­ben vár rá. De kísérje öt bárhogy a szerencse, még sem lesz annak olyan íze, mint itt fele annyinak is. Mert bárhogy legyen is, szá­mára ez a föld marad örök­ké. mely ápolhatja, ízével, szagával élesztgetheti. Ez adta néki tudását, más föld csak elveheti. Biztos elviszi hozzá a szel­lő messze távolba is e dalt: ..Hazádnak rendületlenül Itthon sokan visszavárják. Bobál Gyula többsége amellett kardosko­dott, hogy semmi szín alatt se hagyja el a helyét, hiszen lát­hatja, hogy csak azok gyűlö­lik, akikre a legjobb akarattal sem lehet azt mondani, hogy szeretik a népi demokráciát. Nem is lehet, helyeselni, hogy meghátrált éppen most. ami­kor a legnagyobb szükség van a becsületes vezetők kitartá­sára. Abban az időben történi, amikor a forradalmi és ellen­forradalmi események' már a legkisebb faluban is éreztették hatásukat. Miért, miért nem — annyit sikerült megtudni, hogy valami személyes sérele­mért, nem akarunk vádaskod­ni. ha nem tudunk bizonyosat —, jó pár ember annyira fel­dühödött, hogy meg akarta verni a papot. Ezt a szándéku­kat azonban nem jelentették be előzőleg a tanács házán. így az elnök* nem is tudhatott ró­la. Azóta mégis állandóan zak­latták, fenyegették, amiért nem védte meg a papot. Addig-ad- dig áskálódtak egyesek, míg a feleség —, aki igen vallásos —1 végleg el nem keseredett. Az elnök pedig, hogy elkerülje a családi élet felbomlását, abba­hagyta a közügyek intézését. íme, ha a falu becsületes emberei, kommunistái engedik, így is félre lehet állítani a nép­hez, a népi demokratikus rend­szerhez hű vezetőket. Ne feledjük el. hogy az el­lenforradalom nemcsak fegy­verrel. nemcsak nyílt terrorral tud ártani. Ha fegyverre] nem lehet, jó az aknamunka is. 12 évi gyakorlata van benne. Le­gyünk éjverek. Ismét elő fizethet ők az újságok A posta február elsejétől ismét házhoz kézbe­síti az olvasók kívánságára az újságokat. Előfizetni a postakézbesítőnél vagy a postahivatalokban lehet. (Olvasóink az alábbi megrendelőlapon is kérhetik a Nógrádi Népújság házhozkézbesítését.) ITT LEVÁGNI! FIGYELEM! 1. A pontos adatokkal és jól olvasható írással kiállított megrendelő­o lapot bérmentesítés nél­kül lehet postára adni. 2. A megrendelőlap alapján az előfizetési iát a megjelölt lakás­címen a postakézbesítő Bérmentesítés nélkül postára adható. 180 056/1957. Posta vezérigazgatóság szedi be. Hírlapmegrendelés 3. A díjak előzetes megfizetése nélkül a POSTAHIVATAL posta az előfizetést nem indítja meg. Január 31- ig történő díjfizetés ese­tén a kézbesítés feb­ruár hó 1-vel kezlődik. Hírlapfelelős 4. A megrendelőlapot a helyi postahivatalnak kell eljuttatni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom