Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-05 / 5. szám
Ara: 30 fillér Nógrádi Bass, alkoss, gyarapíts, S a haza fényre derül. (Kölcsey) NÉPÚJSÁG I. évfolyam 5. szám AZ MSzMP ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1956. december 5. üzenet kin az atiizág. A nógrádi szénmedence bányászai a forradalom kitörése előtt 13 ezren voltak. Termelésük ezekben az időkben 1000 vagon fölött volt. Ez a szénmennyiség fedezte a megyei szükségletet, sőt még bőven jutott belőle más üzemekhez. Jelenleg átlagosan 6000 bányász dolgozik. Ez a 6000 bányász a bányák helyzetének figyelembevételével napi 350—400 vagon szenet tudna kitermelni, amely teljes mértékben fedezné a megye szénszükségletét. Azonban ez mégsem így van, mert a termelés csak 150—190 vagon között ingadozik. így nyilvánvaló, hogy ez a szénmennyiség nem elegendő a szükségletek kielégítésére. A bányászok leszállnak a bányába, munkahelyeikre mennek s mégsem termelnek, illetve csak egész kis hányadát adják ki annak a szénmennyiségnek, aminek minden előfeltétele biztosítva van. Miért van mindez? — merül fel a kérdés. Ki a hibás, hol a felelős? Hibásak a munkástanácsok, mert nem harcolnak eléggé a folyamatos termelésért. Nem szereznek kellő súlyt akaratuknak s éppen ezért a legnagyobb mértékben ők a felelősek. Hibásak a műszakiak. Az üzemvezetők, az aknászok, akik nem követelik meg a munkafegyelem alapfeltételeit sem. Akik jelenleg „nembánomot” játszanak, s nem állnak hivatásuk magaslatán, s nem követelik meg a teljes munkát. Hibásak a bányászok, de az ő hibájuk részben a fentiekből erednek. Sok esetben nem orvosolják jogos sérelmeiket. S így a leggyakrabban az fordul elő, hogy leszállnak ugyan a bányába, de csak olyan tes- sék-lássék munkát végeznek. A munkaidő jelentős részében pedig beszélgetnek. Ez, igaz, nem is lenne baj, csakhogy ennek a helye nem itt lenne a szénfal mellett. Összegezve tehát van bánya, jó munkahely, termelés nincs. Ez a szénmennyiség, amely most a felszínre kerül, csak 50 százalékosan fedezi a megye szükségletét. A műszaki vezetők a munkástanácsokkal karöltve számolják fel ezt az áldatlan helyzetet. Vizsgálják meg üzemenként a dolgozók problémáit s azt orvosolják a legrövidebb időn belül. Mennyének a munkások közé, világosítsák fel őket, szüntessék meg a még fennálló hibákat. Ha nem lesz kellő meny- nyiségű szén, tönkre mennek a gyárak, az üzemek. Rombadől az egész ország. Emlékezzenek bányászaink I945-re, amikor egyember- ként álltak azért a célért, hogy meginduljon a szén- termelés. Ne engedjék, hogy ez az eset megismétlődjön. Bányászaink sokkal előnyösebb helyzetben, sokkal kedvezőbb körülmények között teljesíthetik hivatásukat, mint 1945-ben, hiszen a demokrácia széles kibontakozásán, emberibb jövőnk megteremtésén munkálkodhatnak. A cerediek várják az autót * Cered község bányaműn- j | kásái az elsők között voltak ♦ | a munka megkezdésében. : Í * Nap mint nap izgatottan f várták és hozzátehetjük, je- » lenleg is várják a megjele- i nő — hol még nem jelenő í Í j — bányász járatokat. Saj- | nos, még ma is minden reg- * gél általános tülekedés jel- | Í lemzi a bányászok munká- ♦ ba való indulását. Ugyanis í $ a három műszakos terme- | ♦ lésre beosztott bányászok a $ I nappalosi műszakban van- $ I nak tömörítve autóhiány $ I miatt. Ennek következtében j | egy bányász két napot dől- z ♦ gozhat csupán. Mindenki | j dolgozni akar egész hé- j J ten át! | | Tegyük lehetővé nekik! I { Segítsen a tröszt az autó- I | közlekedés folyamatossáté- | | telében, a munkástanács a f t három műszakos termelés $ j megszervezésében. Félre a helyi sovinizmussal Szenet várnak a vasutasok A nagyállomás és a fűtőház környéke csendes. Egyetlen mozdony van befűtve, amelynek kéménye időnként hatalmas pamacsokban erengeti füstjét. Benn a fűtőházban négy mozdony, kinn a síneken hat darab. Kerekein kiütközött a rozsda, amely egyre szaporodik. A széntároló, ahol ez- , előtt 21 napi szenet tároltak, ma üresen tátong és csak a szénpor mutatja, hogy valaha is szenet tároltak benne. Néhány fűtőházi dolgozóval találkozom és a következőket kérdem tőlük. Minek tulajdonítják a már megindult vonat- forgalom csökkentését? A válasz egyöntetű volt: Nincs szenünk, nem tudjuk a mozdonyokat befűteni. — Igaz-e, hogy a vasutasok tíznapos sztrájkra készülnek? — Nem igaz — válaszolták, — ez kószahír. Az életnek meg kell indulni, hiszen mi eddig is komoly erőfeszítéseket tettünk, hogy a vonatforgalom valamennyire is fennmaradjon. Bár vannak egyes felelőtlen elemek, akik a legnehezebb időben, sőt az elmúlt napokban is megfenyegették a mozdony- vezetőket, fűtőket, hogy ha a munkát nem hagyják abba, felrobbantják a síneket. A salgótarjáni kisállomás felett az elmúlt napokban köveket is raktak a sínek közé. — Akkor ennek tudható be, hogy éjszaka nem mennek a vonatok, — vetem közbe. — Ennek is, mert féltjük a családunkat, az embereket és a saját magunk életét. De mégis csak a szénhiány a legnagyobb baj — teszik hozzá. — Miért nem kérnek szenet a nógrádi szénbányától? — Kérni kértünk, kaptunk is. Csak, hogy a mi gépeink nem bírják a nógrádi szenet. Eddig a borsodi és a tatai szenet használtuk. Azt is válogatva. Nógrádi szenet csak 50 tonnát fogyasztunk havonta. — Mi történik a pályatesteken álló üresmozdonyokkal? — Hát ha az idő hidegebbre fordul, szétfagynak — mondják szomorkodva. — Pedig a vizet leeresztettük belőle, de ez nem minden. Télen ha a mozdonyok fűtve is vannak, a fűtőházat állandóan zárva tartjuk, nehogy a gépekbe fagy- gyon a víz. — Ismerik-e a Vasutas Szabad Szakszervezet kezdeményezését? — Még egészen nem ismerjük, de hallottunk róla. Meg kell mondanunk, sokat várunk tőle, mert az elmúlt időszakban igen sok kedvezményt elvontak tőlünk Bebritsék. Úgy gondoljuk, ezeket vissza is kapjuk. És ha visszakaptuk, akkor sokkal nagyobb lesz a munkakedvünk, mint eddig volt és ha jó szenet kapunk, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a vasútnál megindulhasson a normális élet. A nemzeti felkelés vívmányaiként létrejött munkástanácsok jelentős része már eddig is sokat tett és jövőben is sokat fog tenni az országos és helyi feladatok végrehajtásának megszervezésében. Nem egy helyen felmérik az üzem, a bánya helyzetét és javaslatokat tesznek a műszaki vezetőségnek a munka megszervezésére. De mi van ott, ahol nincs munkástanács? Mert ilyen is van. Még pedig Salgótarjántól nem is olyan messze lévő kazári Szurdok üzemnél. Az október 23-át követő napokban megalakult ugyan egy ideiglenes munkástanács, amely azonban néhány napja a „területi sovinizmus” miatt feloszlott. Miről van itt szó? Arról, hogy Kazár, Rákóczi-telep, Mátraszele, Nemti stb. közNacjybátonyi élmények Nap mint nap mást sem hallottam Salgótarjánban, csak azt, hogy azért nincs széntermelés, mert a bányák körül fegyveres elemek ijeszgetik a dolgozókat, így többek között Nagybátonyban is. Ez az oka annak, hogy most a szénnel úgy kell bánni, mint valami jó orvossággal. Mondhatnám dekára kell mérni, mert olyan kevés van belőle. Mindezen dolgok következtében személyesen is megakartam győződni és minden erőm latba vételével Nagybá- tonyba mentem. Kissé félve kezdtem meg körutam, illetve érdeklődésem, amit kedves olvasóim meg is értenek, hiszen nem tudtam, honnan fordul felém puskacső. Hiszen egyesek szemében bűnös ember lennék én is, mert azt szeretném ha dolgoznának a bányászok. Félelmem alaptalannak bizonyult. De talán ezzel kapcsolatban hadd idézzem Demeter főmérnök szavait, aki a szorospataki részről tájékoztatott: — Itt nincs semmi zavaró körülmény. Ellenben hallani, hogy Salgótarjánban vannak fegyveresek, akik kényszerítik a dolgozókat arra, hogy ne dolgozzanak. — Igen, ezt értem, de hallottam, hogy igen csak bátor embernek kell lenni annak, aki most megmeri járni a Szorospatak és Nagybátony közötti utat. — Akkor téved. Bár minden út olyan biztonságos lenne, mint az említett útvonal. így tehát a szórospataki üzemegységben nincs oly vészes probléma, mint ahogy ezt eddig hallottam. Ezzel tovább mentem és felkerestem a nagybátonyi szénbányák vezetőjét. Itt is az előbbieket kérdeztem és mondhatom a válasz is ugyanaz volt. Bevallom, nem értem. Bár lehet, hogy csak itt látnak mindent oly békésen, az üzemek vezetői. így hát elindultam a bányaváros felé, hiszen hallottam arról, hogy már nem egy alkalommal fenyegettek meg szállóbeli dolgozókat. Talán egy órát tartózkodtam a 104-es munkásszállóban és meggyőződhettem arról, mennyire nem igaz ez jí mende-monda. Azután voltam még a vájáriskolában, a faluban és minden olyan helyen, ahol emberek voltak fellelhetők, ahol nem ismertek — és hátha mégis sikerül valamit megtudnom. Azonban azt hiszem, mind ez fölösleges volt. És így kétségek között indultam az állomásra. Lehetett Az országban lefolyt események következtében megnyíltak a börtönajtók olyan személyek előtt is, akik közönséges bűncselekményért, vagy háborús bűnökért voltak elitélve. így szabadult ki a váci fegyházból Bárány István volt Horthy őrnagy is. Ezt a nevet a Salgótarjániak bizonyára ismerik is. Ez az őrnagy volt a második világháború utolsó éveiben Salgótarján katonai parancsnoka. Nevéhez fűzőtalán még 20—30 perc hátra a vonátindulástól, amikor a váróteremben ezek a szavak ütötték meg a fülemet. — Hallotta, fegyveresek jártak. — Komolyan? Ne mondja? — De igen! Ezt higyje el, ezt én láttam! Hát igen, ez az amit én keresek. Nosza gyorsan odafu- rakodok, mert már eközben szépszámú tömeg szorongott a két ember körül. Szájtátva hallgattak, miközben bátortalanul kérdeztem. — És kik voltak azok? — Kik? — hangzik vádlóan felénk. — Hát maga még azt sem tudja. A rendőrök jártak a civilekkel. így most már értem. Most már tudom ,hogy honnan ered a sok mende-monda. Szerencsére ennek azonban semmi, de semmi alapja nincs. H. A. dik annak a kilenc bányásznak a kivégzése, akiket 1944 novemberében a salgótarjáni teniszpályán lőttek agyon. Majd annak a bányásznak a halála is, akit ugyancsak december végén Salgótarján főterén a villanyoszlopra felakasztottak. Mint értesültünk Bárány István Karancskeszibe tért vissza. Megérkezése után fegyveres erőket szervezett magyar hazafiak kivégzésére, a napokban őrizetbe vették. —-------------------------------------------------------------------------------------------------El fogták a vérengző Bárány őrnagyot ségek dolgozói mind azon igyekeznek, hogy az ő falujukból kerüljenek be a legtöbben a munkástanácsokba és az ő falujuk képviselje őket ebbe a szervbe, ügy látszik, nem bíznak meg más község dolgozóiban. Félre kell tenni a helyi sovinizmust! Haladéktalanul hozzá kell fogni a munkástanács megválasztásához. Olyan dolgozókat kell beválasztani a munkástanácsokba, akik — tekintet nélkül a községekre — minden dolgozó érdekét, többek között a termelés zavartalan folytatását, a munkásjáratok megszervezését, a beszálló munkások munkájának megszervezését egyformán elősegítik. Egyáltalán nem vagyunk hívei az erőszakos cselekedeteknek. Mégsem tudtunk nagyon sajnálkozni azon a „kofán”, akit csütörtökön a salgótarjáni piacon megvertek a felháborodott vevők. Ki is tudna szívből sajnálkozni olyas valakin, aki embertelenül kihasználja a beszerzési, szállítási nehézségeket. Képzeljük csak el 18 forintot kért a hagyma kilójáért, amelynek ráadásul dughagyma a becsületes neve. Kik kaptak eddig lakást Salgótarjánban ? A Salgótarjáni Városi Tanácson a lakásügyi előadó, egy ezzel foglalkozó bizottság, de a VB elnök és az elnökhelyettes idejének nagyré- szét a lakássérelmek meghallgatása, felülvizsgálása, viták és döntések foglalják el. Három héttel ezelőtt azt mondták, szeretnénk minél hamarább lakáshoz juttatni mind azokat, akik egészségtelen, vagy életveszélyes lakásokban laknak. Gyarmati Dénes lakásügyi előadó tesz erre javaslatokat és ezt egy bizottság vizsgálja majd felül. Az igazságtalanságok elkerülése végett azonban hangoshira- dón és a megyei lapon keresztül is a lakosság tudomására hozzák minden hónapban a névsort. Ezenkívül a tanács hirdetőtábláján is közzé teszik az indoklással együtt, hogy akinek valamilyen észrevétele van, idejekorán megtehesse. Az első névsor a következő: Tóth Antal Üjakna, üveggyári dolgozó, Salamon Márton Üjakna. bányász. Bottyán Gyuláné Üjakna nyugdíjas, Vi ráesik Ágnes Üjakna, özv. Jakabné Pécskő -út 2. nyugdíjas, Cseh Sándor Idegér Városgazd. Váll., Detván László Gizel!a-u 8. 33. sz. Autó- közi. Váll., Kovács Gyula Ka- rancs-út 74. Belsped Váll., Mészáros Lászlóné Arany Já- nos-út 13., Kiss Imrcné Arany János-út 13., CsiUik Olga József Attila-út 24.. Szcntpéteri Tibor Petőfi-út 4. Tűzhelygyár, Hradczki Istvánná Für- dő-út 2. Városi Tanács, Né- kám Ervin Damjanich-út Kisker. Váll., Szabó János Idegér Vendéglátó Váll., Ubran- kovies Józsefné Építészet, Ka- rancs-út 46., Horváth Gyula bányász, Csizmadia Sándor-út 86., Sándor István kisiparos Vörös Hadsereg-út 4., Bozó Barna szabó KTSZ Vörös Hadsereg-út 4., Jedlicska István fodrász KTSZ, szálloda. E családok nagy részének lakáskörülményeit mi is ismerjük és a döntést igazságosnak tartjuk. Mór azokra vonatkozólag akik rajta vannak ezen a névsoron. Csakhogy nem mindenki van ám rajta. Miért nem szerepel ott például Patai mérnök? Bizonyára azért mert a dolgozók nagyrészének lett volna egykét szava ahhoz, hogy a tanács háromszobás lakást utal ki annak, aki két szoba össz- konfortos lakásban lakik. Nem nézték volna el szó nélkül, hogy kezére akarták játszani a volt tulajdonos vejé- nek épületét, amelyből három. sőt négy kétszoba össz- konfortos lakás alakítható ki. Ezt kiutalták két családnak. Pataiék mellett egy pár hónapja összeházasodott fiatal párnak. Kár. hogy ilyen nevek és indoklások nem szerepelnek az íven. Ennyivel tartozott volna a Városi Tanács VB. az igazságnak.---------------------------------------Ki elégítik a vasutasok jogos kívánságait A Vasutasok Szabad Szak- szervezetének kezdeményezésére a magyar államvasutaknál is eltörölték a normarendszert. A dolgozók fizetett évi szabadságát a szolgálati évek számától függően 12 naptól 30 napig terjedő időtartamban állapították meg. Megkezdték a Bebrits Lajos minisztersége alatt jogtalanul elbocsátott dolgozók ügyének felülvizsgálását. A vezérigazgatósággal történt tárgyalások eredményeként visszaállítják a vasutasok régi kedvezményeit, így a jövőben a pályafenntartási dolgozók részére ki kell osztani az üzemi célra fel nem használható talpfát. A tényleges dolgozók részére újból évi 12 szabadjegyet és korlátlan mennyiségű önköltségi jegyet kell biztosítani. A családtagok évi hat szabadjegyet, 12 önköltségi és korlátlan számú alacsonyabb kocsiosztályú féljegyet kapnak. Ezenkívül számos fontos intézkedést hoztak, egyes kérdésekben pedig még folynak a tárgyalások a vezérigazgatósággal és a kormánnyal. A tárgyalások eredményeiről a szak- szervezet rendszeresen tájékoztatni fogja a vasutas dolgozókat.----------------4^ ^ ---------------El itéljük Szabad Európa adásait... A Magyar Távirati Iroda munkatársa megkérdezte a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Központi Munkás- tanácsa Elnökségének több tagját, egyszerű bányászokat, hogy mi a véleményük a Szabad Európa Rádió adásairól. — Amikor a forradalom első napjaiban a Kossuth Rádióban szünetelt a műsor sugárzása — mondotta Szabó Lajos, a Központi Munkástanács elnökségének tagja, a tájékozódás megszerzése érdekében érdeklődéssel hallgattam a Szabad Európa Rádióját. Később azonban ez a rádió visszatért régi hangjára és folytatta uszításait. Már két hete nem hallgatom ennek a rádiónak a műsorát. Nem vagyok kiváncsi sem ennek, sem más amerikaiak által pénzelt koholmányaira. Mi magyarok vagyunk és nekem hiába beszél a Szabad Európa rádiója magyarul, tudom, hogy nem a magyar ügyet képviseli. — Hazugság mind, amit a Szabad Európa adó hangoztat — mondotta Caál Lajos. — Minket nem érdekel ennek a rádiónak a cigánykodása. Olyan dolgokat állít, amiről mindenki tudja, hogy hazugság. Azt híreszteite például, hogy Hatvanban és Salgótarjánban város- harcok voltak, holott ebben egy szemernyi igazság sincs. Szádvári Béla, a Központi Munkástanács Elnökségének elnöke így beszél: Mi nem törődünk a Szabad Európa Rádió uszításaival. Nekünk az a legfőbb gondunk, hogy minél előbb kibontakozzon a szénmedence normális élete.
