Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-13 / 82. szám

* 1956. október 13. SZABAD MM.KAU M*ortytí&ús a lakás fronton — Protekció nélküli — igazságos lakáselosztást — A napokban adtak át ismét 12 lakást Salgótarjánban. Néz­zük csak meg, kik kapták eze­ket. Vajon azok-e, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Bctartotfák-e a rendeletet, amely kimondja, hogy az új lakások 75 százalékát fizikai dolgozóknak kell adni? íme a tények: a 12 lakásból a házmesterrel együtt mind­össze három fizikai dolgozó részesült, a többi nem fizikai dolgozó. A városi tanács el­nökhelyettese, Soós elvtárs azzal érvel, hogy a tanács mindössze két lakást kapott, és a házmesteri lakás fölött dön­tött. a szétosztó bizottság tu­lajdonképpen csak arra ügyelt, hogy az egyes tárcák a minisz­teri rendelkezésnek megfele­lően részesüljenek a lakások­ból. Azon belül már az üze­mek és vállalatok döntötték el, hogy melyik dolgozónak adja­nak lakást. Ezzel már el is értünk a la­káselosztásoknál tapasztalt igazságtalanságok egyik fő forrásához, a tárcaközi elosz­táshoz. Sokkal kevesebb lehe­tőség lenne arra, hogy a ke­vésbé rászorultak előbb kap­janak, mint akiknek már lét­kérdés, ha egy szerv, a tanács döntene a lakások fölött a tár­sadalmi szervek és a lakás­igénylök bevonásával. Most ha egy-egy súlyosabb esetben el­kezdjük kutatni, miért is nem kap az a család végre lakást, legtöbbször mindenki mossa a kezét, mondván, hogy nem tehetnek róla, az a miniszté­rium nem kapott lakást, amelyhez tartoznak. A felelős- ségrevonás is nehezebb így, hiszen „törvényes keretek kö­zött járnak el”. Az üzemek pe­dig csak arra kötelezhetők, hogy a még ebben az évben rendelkezésükre álló lakások kiutalásánál betartsák a 75 százalékos arányt. Hogy az­után sorrendben kik kapnak először, azok-e, akik egészség­ügyileg, vagy életbiztonságuk szempontjából lakhatatlan la­kásban laknak, vagy akiknél csak kényelmi szempontok miatt kell a lakás, azt már senki sem ellenőrzi. Nem így történik az elosztás a városi tanácsnál sem. Soós elvtársnak az a véleménye, hogy ez kivihetetlen, hiszen aki nem kap, mindig igazságta­lannak tartja majd, akárkinek adnak is. Ezzel a már bevált gyakorlatot cáfolja meg, mert Budapesten számos lakást így osztottak szét és jó volt. Ma már a legtöbb emberben van annyi igazságérzet; ha bebizo­nyítják neki, hogy a másiknak nálánál is nagyobb szüksége van a lakásra, fájó szívvel bár, de belátja, és tovább vár a következőkig. Aki meg ennek ellenére sem látja be, az ma­gára vessen, annak vélemé­nyére senki sem ad, és így nem érheti jogtalan vád a taná­csot. Persze, ez eleve lehetetlenné tenné, hogy különböző, nem elég alapos indokok, összeköt­tetések stb. alapján jusson va­laki lakáshoz. Mert ma még sokszor az a helyzet, hogy vé- gülis mindenkinek tudnak la­kást adni, csak azoknak nem, akiknek minden pillanatban fejére dőlhet a ház. akinek tbc-s lesz a gyermeke az egészségtelen, orvosilag lak­hatatlannak minősített „odú­ban’1. Ezt rögtön bizonyítani is fogjuk. Előrebocsátjuk azon ban, hogy minden vállalat és a tanács is eddig az összes ki­utalásoknál meg tudták még okolni, kinek, miért adtak la kást, és kétségbe se lehet vonni, hogy minden kérelme zőnek jogos az igénye. A mi véleményünk azonban az: Egyetlen indok sem előzheti meg az egészségügyi szempon­tot, de különösen azt, ahol az emberek élete van veszélyben; Ezt kellett volna szem előtt tartani a 12 lakás kiutalásánál is. Mégsem ez történt. A városi tanács a házmeste. ri lakással együtt három la kást kapott, kettőnek a kiuta­lása körül nincs is hiba, a har­madiknál azonban már telje­sen a ..jó összeköttetett“ játszotta a főszerepet. Kaszás József (felesége a megyei ta­nács titkára) májusiban vett részletre egy állami házat és hogy ebbe beköltözhessenek, dr. Turaynak, a ház lakójának máris kiutaltak egy lakást. Kaszásók nem közvetlenül cse. réltek Turayval, mert az or­vos egészségügyi okokra hi­vatkozva kérte, hogy földszin­ti, vagy első emeleti lakást kaphasson a Kaszásék máso­dik emeleti lakása helyett. A városi tanács ezért kiutalta számára a 12 lakásból az egyi­ket, azzal a tudattal, hogy he­lyette ő rendelkezik a Kaszá­sék lakásával. Amikor a lakás kiürült, Nyemecz Attila, a szétosztóbizottság egyik tagja átszólt a megyei tanácsról Soós elvtársnak, hogy a lakást Gritzd Amoldéknak, a megyei tanács dolgozójának — egy gyermektelen fiatal házaspár­nak — utalták ki, holott ott tudták, hogy az új lakásrende­let értelmében ez nem jár ne­kik és még a megyei tanács dolgozói között is van nagyon sok. akinek még jobban kelle­ne. Soós elvtárs pedig szó nél­kül kiutalta annak ellenére, hogy ez nem volt kötelessége, hiszen tudta, hogy a megyei tanács nem rendelkezhet a vá­rosi tanács jogkörében tartozó lakásokkal, csak saját szolgá­lati lakásaikkal. Azonban nem mindenkivel ilyen szolgálatké­szek, sem a városi, sem a me­gyei tanácson, hiszen ebben a városban nagyon sokan van­nak, akik már évekkel ezelőtt vettek házat, és még ma sem tudtak beleköltözni, mert az ott lakó nem kapott lakást. Pe­dig sok közülük rosszabb kö­rülmények között lakik, mind Kaszásék, nem két szobás össz­komfortos lakásban várják, hogy saját lakásukba költöz­hessenek. Hogy csak egy pél­dát említsünk, ennek bizonyí­tására, elmondjuk, hogy özv. Bottyán Béláné azért vett há­zat, mert amiben most laknak, a Tűzhelygyárral szembeni domboldalon a hegy mélyében levő homokbánya okozta hegy- csuszamlás miatt minden pil­lanatban összedőléssel fenye­get, nem tud beleköltözni a megvett házba, mert ebben az esetben nem olyan „ügyes” a tanács, mind Kaszásék eseté­ben. Ügy hisszük, mind ebből vi­lágosan kitűnik, hogy nem mindig azok kapnak Salgótar­jánban lakást, akiknek a leg­jobban kellene. De hogy ezt még jobban bizonyítsuk, nézzünk egy pár igénylőt a sok közül, akiknek ezerszerte nagyobb szükség lenne a lakásra, mint nem egynek azok közül, akik a közelmúltban lakást kaptak. Ilyen például Jakab István, aki a Pécskő utca 2-es számú házban lakik, egy lakhatatlan lakásban. — Ugye érthetetlen, hogy mégis laknak benne —. Ubrankovics József, aki a Ka- rancs utca 45-ben egy fáskam- rában lakik, Salamon Márton, aki Üjaknán minden pillanat­ban várja, mikor dől fejére a ház. Szilágyi István aki a Sál- , gó utca Sö-as számú házban” tengődik harmadmágával már hét hónapja, olyan helyen, amit szükséglakásnak adtak neki pár hétre, mert a helyi­ség, ahol laktak, kellett a nyomdának. Ezt a lakást így papíron kellőképpen jellemez­ni sem lehet, csak filmen tud­nánk bemutatni. Mind ebből az a tapasztalat, hogy a lakáselosztások idején nagyon jól be van kötve az igazság istennőjének a szeme. Kétségkívül nehéz feladat, ke­vés lakásból igazságosan osz­tani, ha sok az igénylő. De azért nagyobb lelkiismeretes­séggel, a protekció teljes mel­lőzésével, az igénylő a társa­dalmi szervek és a tanács­tagok bevonásával sokkal jobban meglehetne közelíteni az igazságos elosztást. Mi ígérjük az összes helyi ta­nácsoknak és vállalatoknak, hogy ez csak az első portyázá­sunk volt a lakásfronton. Takács Lajosné Nyugtalanító gondok... „Náiam három nap egy esztendő..." Október 2-án, amikor Sámuel Mihály gépével beállt a benczúrfalvi ap­rómag szérűbe, gúnyo­san piszkálódni kezdték a gazdák: — Aztán mennyi ide­ig. csépeli a magvakat? — kérdezték, hiszen ez a munka eddig legalább másfél hetet vett igény­be. Mert nem kevesebb, mint 70 termelő hordta össze vörösheréjét és lu­cernáját. — Nálam három nap egy esztendő — válaszol­ta magabiztosan Sámuel Mihály, amin a gazdák először hitetlenkedve fe­jűiket csóválták, majd pedig jót nevettek. A három nap eltelt, s Sámuel Mihály végzett a munkával. — Ilyen gép még a gépek országában sem létezik — mmdotta. Ugyancsak álmélkodták a benczúrfalviak, amikor a 30 mázsa aprómag — mert ennyi volt összesen — tisztán, szépen elcsé­pelve, zsákjaikban volt. S ami a legfontosabb, a cséplés valóban nem vett több időt igénybe három napnál. Pedig Sámuel Mihály nem alkalmazottja a Szécsényi Gépállomás­nak, Időszerű munkás ,csupán, de annyi biztos, ben'píúrfatví' bemutatko­zása nagyszerűen sike­rült. Miklián Pál levele nyomán (Bgyarmat, ok­tóber 5.) A főutcán bot­lottunk egymásba. Nehézkesen száll le a poros kerék­párról s nekitá­masztja az átszeli akácfának. — Épp kapóra jöttél — szól és a pad felé mutat. — Üljünk le. Leültünk. -. Ujjaival beletúr a ritka, göndör de már deresedő hajába. Cigarettá­val kínál, ö is rá­gyújt, s amikor mélyen szippant a füstből, megszó­lal: — A városi ta­náccsal perelek, de úgy látszik hiába ... makacs­kodnak ... A szeszfőzdét akar­juk. ők meg nem... Pedig jobb lenne, ha mi kezelnénk. A párt nekünk ad igazat, de a taná­csiak „csak fel­sőbb utasításra” csinálnak a ked­vünk szerint... — Oszt kifől várják ezt a sors­döntő utasítást? — Legalább is Kerner elvtárs­tól... A megyé­nél elnökhelyettes. Őrá hivatkoznak, mintha ő lenne a városi tanács da­dája, — mondja bosszúsan. Pedig bajba lennének, ha nem ott főz­nénk a szil­vát... Nekünk 13 kh szilvásunk van. Még tizet telepí­tünk hozzá, de mi van nekik?! Ha csak az aszfalton nem termelnék szilvát ? — Orosz elv­társ, mit hozna a házhoz ez a főzda? — Mit hozna? Várjál csak — s fejben számol. — Olyan évi 143 ezer forintot .;. — Szép summa- Ez bizony jól jön­ne az Előre Ter­melőszövetkezet tagjainak. — Jól, de még mennyire — mondja ő is elgon­dolkozva. — A halastó ügye eldőlt-e már? — !kérdem tőle, mert nekik régóta fáj rá'a foguk. — Az menne, mint a karikacsa­pás. Ideadná a ta­nács. De nekem egyszerre kell a szeszfőzde is. meg a halastó is — mondja és pajkos mosoly rajzolódik az arcára. — Egyenként is el lehet azt fogad­ni. — El... Mi mégis egyszerre akarjuk mind a kettőt- Ügy ér valamit. Nem igaz?... A tó most nagyon vad állapotban van. Benőtte a sás. a nád, magas ben­ne az iszao, sok a ragadozó hal. D? még így is egy-'két év alatt rendbe lehetne hozatni. —. Az állam hosszú­lejáratú hitelt ad rá-.. — Hát akkor mire vártok? Már rég rendbe lehe­tett volna hozni ezt a halastavat. Egyszerre ilyen két üzemággal megbirkózni, nem lesz könnyű dolog. — Bízd azt csak ránk — válaszolja hetykén. Az erdőre tere­lődik a szó. — A nyírjesi 8 holdra kérvényt adtunk be — ma­gyarázza — de ez kevés. Van ott még másik 8 hold is, csak az a hiba, hogy az védett er­dő. — Ha védett, akkor az nem fog menni. A törvény tiltja — vágok szavába. — Csináljanak másutt védett te­rületet! — mondja keményen, őnekik módjukban áll, nem úgy, mint nékünk... Más lehetőség nincs. Több erdő nem határos az Előre földterületével. — Nem adják ide,.j Nem, mert a tsz-t itt nem segí­tik... Különben is nekünk semmi sem sikerül... — mondja kedvetle­nül és legyint a kezével... Nyugtalanító gondok ezek ... (lantos) Áru-újdonságok A következő hetekben, hó- kereskedelemnek a Balaton napokban sok hasznos cikkel nevű új, középszuper rádióját. gazdagodik az áruválaszték. Forgalomba kerülnek a Pan- tgy például megkezdik az AR nönia motorkerékpárokhoz va­601—607-es rádiókészülékek árusítását. Ezek közül az egyik típus már ultrurövidhullámú adások vételére is alkalmas. A készülékek nyomógombosak. A Vadásztölténygyár is átadja a ló oldalkocsik is, amelyeket a Váci Hajógyár készített. Új­donság lesz még a kézi meg­hajtású mosógép. Ezenkívül amatőröknek készítettek kis­méretű televíziós képcsöveket. Jelentés a mezőgazdasági gépek térhódításáról — Dolgozó parasztjaink igényelik a gépek segítségét — A rend és biztonság őre oda se néz. Szó nél­kül megy tovább. A gyerekek látják ezt. Vérszemet kap­nak. — Mit akar maga vén trotli? — kiabálják az öreg felé — menjen haza. mit avatkozik más dolgába? Fáj az magának? Sokszor le is tegezik. A bátrabbak ennyivel sem elégednek meg, látva a renrdőr közömbösségét, rögöt kapnak és ostrom alá veszik az öreget. Mert szólni mert. Menekülnie kell a rög- és kőzápor elöl. Másik eset. Becskerei Jánosnak nappal elloptak hat tyúkját. A tolvajt elfogta és bevitte a rend­őrségre. A tyúkok odavannak, se nyomozás, se idézés, se tárgyalás. Máig se történt semmi. Vége az ügynek. Ad akta. Ezek a megtörtént aprö esetek szegény dolgozók, kétkezi munkások bajai. Ezek a dolgozók is beletartoznak a nép fogalmába, akié minden hatalom, de akinek egyéni va­gyonkájukat, mint magántulajdont nem védi a dolgozó nép hatalma, helyesebben mondva, a törvény csak betűkben él. mert elnéznek al­kalmazásuk felett. Ezek a Kovács Jánosok, Kis Péterek gondozzák kis kertjüket, perme­teznek, kapálnak, disznót etetnek, tyúkot tartanak, hogy a keveset pótolják még egy ki­csivel. S ha szorgalmas, törekvő nép apró sejt­jeinek magántulajdonát az állami rend és biz­tonság őre észre se veszi, közömbösen halad el mellette s ezt látja naponta a gyermek — mert hiszen látnia kell és hallja is — vajon hogyan fog bevésődni erkölcsi felfogásába a tulajdon védelme? A fejlődő fiatal ebben a káros és veszedel­mes hajlamban fog megcsontosodni s nem fog háborogni a lelkiismerete, ha később az üzem­ben valami szerszám, készáru, értékes tárgy megtetszik a szemének s a keze automatiku­san utána nyúl. Ha egyik oldalon lerombol­juk valaminek a sérthetetlenségét, vagy elné­zünk felette, az visszaüt fájdalmasan a másik helyen. Nem arról van szó. hogy apró károkért, csínyeként elfogják, megverjék, vagy be­csukják őket. Nem! Csak azt lássa és érezze a gyerek, hogy minden idegen vagyon szent és sérthetetlen, hogy nem szabad hozzányúlni, se rongálni. Ha a rendőr beszól a kertbe és ki­kergeti őket. a gyerekek észreveszik, hogy ez tilos, mert a rendőr mondta. A tiltó szó beléjük ivódik s ha legközelebb hasonló gondolat kez­di ki tettvágyukat, megjelenik emlékezetük­ben a rendőr kék egyenruhája és ennek a né­hány szónak hasznát veszi az egyén és a társa­dalom. A nagy tolvajok is kezdetben kis tol­vajok voltak. Kezdték gombon, ceruzán, foly­tatták villanylámpán, üvegvázán, harapófogón, aztán rádión, disznón és majdnem mindig a börtönben fejezték be. Az a gyerek, akit az utca nevel s tudja, hogy a magán vagyonban szabadon, felelősség- revonás nélkül garázdálkodhatik, senki rá nem szól, vagy ha nem egyenruhás egyén szól rá, olyan választ kap, hogy belepirul, az ilyen gye­rek számára csak az érthető és hasznos, ha a rendőr is rászól. Elegendő a komoly figyelmez­tetés és célszerű is a nem teljesen romlott fiataloknál, akik még szégyenkezni tudnak, akik csak kezdők a sötét úíün. Ezt a néhány figyelmeztető szót nem szabad sajnálni tőlük mindnyájunk érdekében. Különben a gyerek azt hiszi, hogy előtte szabad a tér. korlátokat nem állít eléje se szülő, se állam. Mi lesz, ha ezek 9 fiatalok csak a bíró­sági tárgyalóteremben fognak felébredni? Nem lenne-e jobb, ha korábban kényszerítenek őket annak belátására, hogy minden vagyon szent és sérthetetlen s nem hánynánk be szeműn két egyes esetekben? Ne felejtsük el, hogy jö- vünkért, az ifjúságéit, hirnevünkért az erkölcs nevében mindnyájan felelősek vagyunk! Börzsönyi Sándor (Tudósítónktól.) Megyénkben jelentős a szá­ma a föidmúvesszövetkezelek keretén belül működő alkalmi és egyszerű termelési társulá­soknak. A továbbiakban a gép igénybevételi társulásokról szeretnék beszélni, arról, mi­lyen segítséget nyújtanak gép- . állomásaink dolgozó paraszt- | jainknak. S Nálunk 19 gépi társulás- | ról beszélhetünk. 13 a ba­♦ lassagyarmati, 2 a szécsé- : nyi, 4 pedig a rétsági já­rásban alakult. I Nincs azonban ilyen társulás ♦a pásztói és a salgótarjáni já­♦ rásban, ahol dolgozó paraszt­ijaink évről évre a legnagyobb | mennyiségben végeztetnek gé- |pi munkát gépállomásainkkal. Í Ez év őszén például a pásztói gépállomás körzetében mint- jegy 600 kh-ra kötöttek szerző- jdést az egyéniek, melynek |több mint a 60 százalékát a | gépállomás már el is végezte. * Jelenleg is 11 gép szánt, Pász­tó, Tar és Hasznos községek­ben. De vannak igénylők a salgótarjáni járásban is. Szuha községben 9, Vizs­láson 16, Karancskesziben | pedig 8 kh gépi munkára I kötöttek szerződést a ter­melők. | Hasonló a helyzet a szécsényi | gépállomás körzetében. Szé- |csényben 50, Endrefalván 60. ÍRimócon 80, Nagylócon 15, |Szalmatercsen 13, Nógrádme- |gyérben 12, Ludányhalásziban | pedig 30 kh szántásra kötöttek ‘szerződést az egyénileg dolgo- | zók. I Mindezekből megállapíthat 3nik, hogy falvainkban jelentős | mértékben veszik igénybe a Í gépállomások munkáját. Azon­ban az ilyen gépi munkára dolgozó parasztjaink nem kap­nak kedvezményt, mert az csak abban az esetben jár, ha gépállomásaink a munkát al­kalmi társulásoknak végzik. Az ilyen társulás esetén — amikor 8—9 gazda társul föld­jeink megszántására — 10 szá­zalékos kedvezményt kapnak a termelők. Amennyiben az alkalmi társulásban levő gazdák földterülete a 30 kh-t meg­haladja és ez összefüggő darab, úgy a gépi munka díja megegyezik a terme­lőszövetkezeti csoportéval. Ez 20—22 százalékos en­gedményt jelent, vagyis vetőszántás esetében hol­danként 26 forintot. E mellett a gazdáknak nincs semmi gondjuk, mert a föld­művesszövetkezet tárgyal a gépállomással a szántásért és a lekötött szerződéses munka minden esetben biztosítva lesz. De a gépállomások szem­pontjából is jelentőséggel bír az ilyen társulás. A munkát nagyobb és egybefüggő terüle­ten végezhetik. Csökken az üres járat, nem pocsékolódik az üzemanyag és nő a terme­lékenység. Azonban még min­dig nem megy minden rendjén gépállomásainknál. Ugyanis közölniök kellett szabad kapa­citásukat a járási földműves­szövetkezeti központtal, hogy azok továbbadják, községen­ként hány holdra is köthetnek szerződést a gazdák. Ez azért volt szükséges, hogy a föld művesszövet kezetek, csak annyi szántásra kös­senek szerződést az egyé­nileg dolgozókkal, melynek elvégzésére megvan a le­hetőség- gépállomásainkon. Pásztó. Erdőkürt. Bércéi és Tolmács csak többszöri felhí­vásra és igen későn közölték a szabad kapacitásukat. A tol- mácsi gépállomás meg arról panaszkodott, hogy nem áll módjában egyénieknek szánta­ni Ez abból adódott, hogy nem látták tisztán maguk előtt az őszi munkák során rájuk há­ruló feladatokat. Ugyanis őszi tervük, a termelőszövetkeze­teknek végzett munkával csak 50 százalékban van biztosítva, tehát a fennmaradó másik 50 százalékot az egyénieknél kell elvégezni. Most már a gépállo­más közölte kapacitását és a járásban eddig 4 alkalmi tár­sulás alakult. Komoly segítséget jelent a társulás dolgozó parasztjaink­nak is. Több helyen a gazdák nemcsak a szántást veszik igénybe, hanem a tárcsát, bo­ronát és a vetőgép munkáját is. Persze a gépállomás 1—2 holdért nem viheti minden község­be a munkagépeket, mert ez nem gazdaságos. Ha viszont 15—20 holdon sze­retnének tárcsázni, vetni a ter­melők. a gépállomás biztosítja a megfelelő gépeket. S ez év őszén különös jelentősége van ennek, mert a kiszáradt talajt igen nehéz iófogattal elmun­kálni. hogy a vetőágy tökéletes legyen. Gépállomásaink, földműves­szövetkezeteink ismertessék meg minél szélesebb körben az alkalmi társulások előnyeit. Beszéljenek arról dolgozó pa­rasztjainknak. hogy ez az ő ér­deküket szolgálja A gépi társulások mellett nagy érdeklődést mutatnak a gazdák különböző szakcsopor­tok iránt. A gépállomás! mező­gazdászoknak az a feladatuk, segítsék ezeket a szakcsopor­tokat szakmailag, hogy azok minél jelentősebb eredménye­ket érjenek el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom