Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-13 / 82. szám

• fTi I A SZABAD ISOGRAD 1956. október 13. Kiss Pál bácsival együtt megyünk ki a vásárba. Egész ütőn szávait tart ez az alacsony em. bér- Kedvesen, jó­ízűen beszél és a hosszú pásztorbot ko­pogása -ritmust ver a beszédéhez. A pipa hoi a szájában, hol a markában van, ez se­gíti elő az emléke­zést. Hatvannégyéves. Rengeteg munka, számtalan próbálko­zás^ van mögötte, így beszél: Kis gyerek vol­tam meg, amikor dol­gozni kezdtem. Akko­riban úgy volt még, hogy hamar munkára fogták a szegény em­ber gyerekét. Itt dől- gozgattam €lei7ite n környékbeli uradal­makban, Később Me­zőhegyesre is eljár­tam az állami birtok­ba. Voltam éves cse­léd, arató, jártam napszámba. Mindent megpróbáltam én, csak a kőtörést nem. Mégse mentem sem­mire. Éppen olyan szegény maradtam, mint amikor megszü­lettem, éppen olyan nyomorúságosán él­tem, mint annak ide­jén az apám. Mennyire egyfor­mák ezek a sorsok, emberéletek. Csak munka, munka, mely nem hozott semmi Nógrádi jegyzetek Nyugodt öregség eredményt, amely szétfolyt, semmivé lett. Es a folytatása se volt rózsásabb. — Negyvenötben földet kaptam. Há­rom holdat. Ketten voltunk már csak az asszonnyal. Fiaim megnősültek, a lá­nyom férjhez ment. — Azt hittem, hogy most jobb lesz, de majdnem minden a régiben maradt. Igám nem volt. Ha do­logért vettem igát. majdnem mindig ak­kor hívtak ledolgoz­ni, amikor az én föl­demen is a legsürgő­sebb lett volna a munka. Mégis menni 'zellett, mert arra gondolt az ember, hogy máskor is rá­szorul. így aztán az enyém maradt. En­nek meg ászkor lát­tam kárát a termés­ben. — Lehetett volna pénzért is igát fogad­ni, csak az volt a baj, hogy pénz mindig na­gyon nehezen került a házhoz, ha pedig mégis került valahon­nan, akkor annak ezer helye volt. A be­adás, meg az adó csakolyan volt, mint­ha rendesen meg tud­tam volna művelni a földet. Én csigáztam, engem. Azt tam. hogy a földet az meg gondol- ez már mindig így lesz. öt­venkettőben aztán megalakult a tsz. — Ilyent még úgy­se próbáltam — gon- 'oltam magamban. — Aztán rosszabb se nagyon lehet már, mint eddig volt. Be­álltam. — És hogy vágott be? — Először bizony ez is döcögött, de most már bűn lenne, ha panaszkodnék. Már kint vagyunk a vásárban. Kiss bá­csi sertésgondozó, büszke a malacaira. Elevenek, fürgék, mégis szelídek. Az érdeklődők körüláll- ják és amikor dicsé­rik, Kiss bácsi jól- esően mosolyog. Megjegyzése is van rá, de csak ennyi: — Érteni kell a módját. Ö pedig érti. Gye­rekkorától mezőgaz­daságban dolgozott és legtöbbször álla­tokkal foglalkozott. Csendes szavakkal alkuszik a vásárlók­kal. Nem hangos, nem dicsérget fölös­legesen, hiszen van szemük a vevőknek is, látják, hogy mire alkusznak. Amikor csendesség van, nincsennek ér­deklődők, folytatjuk a beszélgetést. Kiss bácsi beszél a további sorsáról. — Most már nyu­godtan élek. Nem fáj a fejem, hogy mi lesz holnap. Elégedett va­gyok, amire szüksé­gem van, minden megvan. Mindjárt bizonyít is: — Itt van a búza. Tíz mázsán felül kaptam előlegbe. Ezt mi meg nem esszük ketten az asszonnyal. Tudok belőle eladni. Pedig még csak elő­leg, a zárószámadás hátra van. Lesz árpa, krumpli, cukor, hízó is kerül, egy kis pénzt is kapunk még, nem lesz nékem gon­dom semmire se. Természetesnek, magától érthetőnek tartja ezt. Sok nyo­morúságra emléke­zik és most kárpót­lást érez mindenért. A kemény munkás­fiatalság, a sokszor szinte kilátástalanul fekete férfikor utána szécsényi II. Rákó­czi Ferenc Termelő- szövetkezetben nyu­galmat, biztonságot talált; csendes, bé­kés, gondtalan öreg­séget. Molnár Jenő A „Divatáru" c. lap interjúja a megyei kereskedelmi osztály vezetőjévél „A szakosítás Nógrád me­gyében“ címmel a Divatáru cí­mű lap Bácskai Istvánnak, a megyei kereskedelmi osztály vezetőjének nyilatkozatát köz­li a kereskedelem szakosítá­sáról. Alábbiakban közöljük e. nyilatkozatot: — A ruházati szakma szako- ; sítására az utóbbi években; nagy gondot fordítottunk és; gondot fordítunk a jövőben is. J Meggyőződésünk ugyanis.; hogy a dolgozók növekvő igé-J nyeit csak kulturált és fejlett J kereskedelemmel, ezen belül < pedig helyesen szakosított J bolthálózattal tudjuk kielégí-5 teni. A szakosításnál termesze- < tesen figyelembe vettük a he-5 lyi adottságokat, mert nem; mindig és nem mindenütt he- ; lyes a szoros szakosítás, vagy; a félszakosítás. A szakosítás tervei — Ebben az évben csak < Ecsegen és Rétságon kívánunk] szakosítani, azonkívül az etesi ] 37. sz. ruházati szaküzletet; (Kelet-népbolt), helyeztük át J Karancsságra és ezzel az át-j csoportosítással kívánjuk a 3 forgalmat emelni. — Az ötéves terv ideje alatt ] öt ruházati szaküzletet kívá­nunk létesíteni: Salgótarján­ban az új városrészekben,; Nagybátony bányavárosban, ezenkívül szövetkezeti vona-; Ion Bercelen. Szécsényben és! Pásztón. — További szakosításokra; törekszünk, mert csak szakosí­tott boltokban biztosíthatjuk < az áru szakszerű tárolását és j kezelését. A vásárló közönség« is szívesebben szerzi be szűk-] eégletét szaküzletekben. Nógrádi tájigények — Örömmel olvastam a DI-] VATÁRU című lap augusztusi] számában, hogy a Divatáru ] Nagykereskedelmi Vállalat; piackutatást indít el a tájigé-] nyéknek megfelelő árucikkek; gyártására. Ennek igen nagy j fontosságot tulajdonítok, mert] a boltoknak a nagykereskede- j lemben is meg kell kapniok; mindazokat a keresett helyi] cikkeket, amiket eddig esetleg] magániparosok állítottak elő. Példamutató boltok — Megyénkben jó példaként hozhatjuk fel a divatcikkek­ben elért eredményeiért a Salgótarjáni Kiskereskedelmi földművesszövetkezeti bolto­kat, amelyekben a divatáru cikkekkel megfelelően foglal­koznak, azokat ízlésesen és tet­szetősen kezelik. A vásárlók­kal való bánásmód is előzé­keny. amit a fogyasztók azzal hálálnak meg, hogy szívesen vásárolnak ezekben a boltok­ban. Igen látogatott Salgótar­jánban az újonnan megnyílt, korszerű Állami Áruház is. „Elfogyott“ fogyóeszközök Vasárnap a Nagybátonyi Bányaüzem vezetősége disznó­toros ebéddel egybekötött vándorzászló átadási ünnep­séget rendezett a helyi bá­nyász Művelődési Otthonban. Az ünnepségen, a rendezők dicséretére legyen mondva, 360 bányász műszaki és ad­minisztratív dolgozó vett részt és mondani sem kell. hogy a késő délutánig tartó ebéden jó volt a hangulat. Unneprontók már úgysem le­szünk, hisz utána vagyunk az egésznek, elmondjuk hát, mi vet árnyékot erre az ünnep­ségre. A disznótoros ebédhez a tá­nyérokat, az evő- és ivóesz­közöket a Felsőmagyaroszági Üzemélelmezési Vállalat adta kölesön és szívesen adta, de vissza a következő hiányok­kal kapta: 3 darab lapos tá­nyér, 15 darab villa, 22 darab kés és 25 darab pohár. A számla végösszege, amellyel kölcsönző vállalat megterhel­te a bányaüzemet, nagykeres­kedelmi darabárakkal számol­va, 512 forint. Távol áll tőlünk, hogy az összeg miatt tegyük szóvá ezt 11 a számlát, hisz ilyen összegű kár általában mindig mutat­kozik egy-egy rendezvény al- ■ > kalmával. Sokkal nyugtalaní­tóbb oka van annak, hogy beszélünk róla. A számlát ki­tevő úgynevezett fogyóeszkö­zök jelentős része nem törés következtében, vagy elkalló­ddá útján tűnt el. hanem egy­szerűen szólva, lába kelt, vagy hogy minden szépítést mellőzzünk — ellopták őket. S ez az, amiért nem tetszik nekünk ez a számlát Mat a búzát vetik a berceli Vörös Csillagban Betakarították & 15 hold bur­gonyát és letörték a kukoricát is a 35 és fél holdról a berceli Vörös Csillag Termelőszövet­kezet tagjai. A kukoricatáb­láról letakarították a szárat is, melyet be is silóztak. A cukor­répát — nyolc hold van belő­le — most szedik. Emellett elvetették 60 hold őszi árpájukat, földbetették a 20 hold rozsot, 4 holddal töb­bet a tervezettnél. 50 hold föl­det előkészítettek már a búzá­nak is. A hét végén kezdték a vetést. Hírek Üdvözlet Becsből, a Szabad Nógrád olvasóinak. (Fehér Gabriella) Több mint 700 televíziós ké­szüléket üzemeltetnek már ha­zánkban. amelyből a magyar gyártmányú készülékek száma megközelíti a 350-et. A többit külföldön vásárolták. Kivonnak a vasúti forgalom­ból valamennyi „E“-kocsit (te­hervagonból átalakított sze­mélykocsit). Az új téli me­netrendben már nem szerepel­nek E-kocsis vonatok. MOSZKVICS-autót ajándé­kozott K. J. Vorosilov egy ma­gyar háborús rokkantnak, Gyurján Lászlónak, aki az ostrom idején mindkét lábára megbénult. Kisautó — a legkisebbeknek. Egyszemélyes kisautókat gyár­tanak Miskolcon a 3—7 éves gyermekek számára, amelyeket áramvonalas karosszériával látnak el. s Üzembehelyezték az ország első amonszulfid-üzemét Do­rogon. A műtrágyagyártáshoz szükséges amonszulfidot eddig külföldről importáltuk. * hidat beszéltek és írtak már az utóbbi években Sal­gótarján népművelési prob­lémáiról, hiányosságairól. De ezen nem is lehet cso­dálkozni, ha tudjuk, meny­nyi terv szer űtlenség, huza­vona előz meg minden újat. Nézzünk csak egypár pél­dát. Mindenki tudja, hogy Salgótarjánnak nincs olyan kultúrháza, vagy legalább kultúrterme, ahol a közön­ség jól érezheti magát, rendesen lát, nem szerez 8—10 forintért nyakmere­vedést egy-egy előadás alatt. Amelynek színpada elég nagy lenne ahhoz, hogy nagyobb budapesti, vagy külföldi együtteseket lát­hatnánk vendégül. Az ope­raház például szívesen ren­dezne néha operaelőadáso­kat, negyedévenként érdek­lődnek, van-e már erre al­kalmas szinház-terem. Saj­nos, mindig elutasító vá­laszt kell adni, pedig Sal­gótarján 'közönsége szereti az operát. Nem beszélve ar­ról, hogy sokan fájó szív­vel hallgatják reggelenként a rádióból, melyik külföldi együttes hol vendégszere- repel, sajnos, Salgótarjánt ezek között soha nem em­líthetik. A világszerte elis­mert Magyar Állami Népi­együttesnek is csak egy kis csoportja vendégszerepelhet nálunk és ez természetesen nem ad telies képet, magas­fokú művészetünkről. Már évekkel ezelőtt meg­állapították az összes ille­tékes szentek, kezdve a vá­ros vezetőin, egészen a mi­nisztériumig, hogy ez tart­hatatlan, egyetlen ipari központ sincs ma már ilyen mostoha helyzetben, ezen feltétlenül változtatni kell. De még a mai napig sem változtattak rajta. Először sokmilliós kultúrpalotáról beszéltek, végül a városi kultúrház vár százezer fo­rintos átalakításáról, de saj­Salgótarján kulturális problémáiról mai napig sem került sor. Másfél évvel ezelőtt már a tervek is elkészültek a kul­túrház átalakítására. Non György elvtárs, akkori nép­művelési miniszter helyet­tes tüzetesen végignézte a kultúrházat és a tervet, fel­tétlenül sürgősnek tartotta annak mielőbbi megvalósí­tását. Meg is ígért rá több mint egy milliót. Jakab Im­re elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese a megyei tanács költségvetéséből pár százezret. És mi történt ez­után? Vagy megvolt a pénz és nem volt kivitelező, vagy volt kivitelező, de nem volt pénz. Végül most úgy határoztak, hogy rész­letekben valósítják meg az eredeti tervet, kezdve a leg. fontosabbon, a nézőtér emelésén. Ennek kivitelezé­sére most már maga az épí­tési miniszter adott utasí­tást az építőipari vállalat­nak. Soka kan bíráljak jogosan a kultúrház vezetőjét azért, mert a kultúrház nem elég­gé tiszta. A színpadról pél­dául egész porfelhő száll fel néha. Kétségkívül van­nak olyan okok, amelyek megnehezítik a tisztántar­tást. Az egész épület na­gyon régi már, a színpad deszkái korhadásnák indul­tak. De ha Petrán elvtárs, a kultúrház vezetője gondo­sabban ellenőrizné a taka­rítást, gyakrabban mosatná a színpadot, nyilván nem lenne olyan por minden erősebb lépés nyomán. Legalább nyáron sokat enyhített volna a korszerű színházterem hiányán egy szabadtéri színpad, megfe­lelő nézőtérrel. Barna elv­társ, a Népművelési Mi­nisztérium terv főosztályá- nák vezetője kora tavasszal sen és elmondotta, hogy 100 000 forintot tudnak biz­tosítani erre a célra. Dani elvtárs, a bányász-kultúr- otthon vezetője javasolta, hogy mivel ez az összeg kevés, a város építtesse meg a bányatröszttel közö­sen, nekik is van kulturális célokra keretük, ezenkívül társadalmi munkát és szak­munkásokat is tudnak biz­tosítani. A városi tanács ve­zetői hónapokig makacsul ellenezték ezt a tervet, így ismét elmúlt a nyár és nem lett meg a szabadtéri szín­pad. Most, késő őszre sike­rült őket meggyőzni, hogy ez a terv jó, hiszen nem az a lényeges, hogy ki építteti, hanem az, hogy meglegyen. Nehogy azt higgye ám va­laki, hogy a hely kijelölése csak olyan simán ment. A városi tanács tudtával és beleegyezésével a volt vá­rosi strand helyére tervez­ték. Amikor sok ezer forin­tos költséggel elkészült a terv, a városi tanács lefúj­ta és teniszpályának adta oda. Most a bányai kultúr­ház mögé tervezik. Ugyan így módosították meg saját határozatukat a létesítendő munkásmozgal­mi múzeum esetében is. A megyei tanács megkapta a városi tanács határozatát, amely szerint a kiskereske­delmi vállalat kultúrhelyi- ségét kell átalakítani erre a célra. A megye kiutalta, hadakozott a kereskedelmi szervekkel, mert azok nem akarták átadni, tervet ké­szíttetett a helyiség átala­kítására, a minisztériumba beadta a költségvetést é' szakértő igazgatót kéri Amikor mindez megvolt megkapta a városi tanács másik határozatát, amely megsemmisítette az előbbit hogy minden olyan soká húzódik Salgótarjánban? Hát csodálni való ezek után, hogy évek óta nincs megoldva a központi jegy­iroda létesítése? Pedig er­re nagy szükség van. Olyan körülményesen lehet ma jegyhez jutni, az ember né­ha azt sem tudja, hol adják elővételben, sokszor a város egyik végéből a másikba kell gyalogolni érte. Az elő­adás estéjén pedig sokan azért nem mennek, mert azt gondolják, biztosan el­fogyott már minden jegy — néha ez is előfordul Salgó­tarjánban. — A város leg­forgalmasabb helyén levő jegyiroda az ilyen problé­mákat egycsapásra megol­daná és növelné az előadá­sok látogatottságát. Evek óta javasolják a városi ta­nácsnak erre a célra egyik Petőfi téri dohányárudái, hiszen ott egymás hegyé n - hátán, öt helyen árusítanak dohányárut. A városi ta­nács e javaslatot nem tart­ja jónak, de más megoldást sem talál. Ilyen és ehhez hasonló problémákon rágódnak hó­napokig és 'közben csodál­koznak, hogy a dolgozók nem szeretik a kultúrházat, hogy nincsenek megeléged­ve azzal a „gondossággal", amellyel kulturális igényei­ket kezelik. Arra nem gon­dolnak, hogy a dolgozók nem szeretik a patópálos- kodást. ök sem „majd", ha­nem napról napra teljesítik a terveket. Joggal elvárják tehát, hogy azokat a kultu­rális terveket se „majd" va­lósítsák meg, amit ma meg lehetne. Megkezdik a hazai kömény­mag árusítását a jövő héten. A szükséglet zavartalan kielégí­téséért a közeljövőben négy vagon külföldi kömény is ér­kezik. Hétfői Hírlap címmel új lap jelent meg a Hazafias Népfront kiadásában. Főszerkesztője Boldizsár Iván, felelős szer­kesztője Száva István. Az első számot 55 ezer példányban ad­ták közre. Porszénből készítenek bri. kettet Sztálinvárosban. A szén­port pakurával és — kötő­anyagként — kevés bitumen­nel keverik, majd összeprése­lik. Gépesített szüret a Helvéciái Állami Gazdaságban. A lesze­dett fürtöket csillékbe rak­ják, kisvasúton szállítják a központi présházba, ahol gépek bogyózzák és préselik a szőlőt. A második préselést hidrauli­kus gépek végzik. A mustot szivattyúkkal továbbítják az erjesztő hordókba. Bő az idei gesztenyetermés Zalában. Megyeszerte folyik a szüret. A hét elején már el­indították az első szállítmányo­kat a fővárosba, a cukrászipar részére. Kinai illatos fahéj és tenge- • rentúli szemesbors kerül for­► galomba rövidesen. Szovjet ► olajoshalat és különleges gyü- ; mölcskonzerveket is árusíta­► naik majd az üzletben. Az ország legmagasabb ké- í ménye épül Tiszapalkonyán. ! Az építők kedden elérték a 120 »méter magasságot. Négy és félmillió kiló cukor. ; ral készítettek többet esedékes ; tervüknél a cukorgyárak. A tíz : dolgozó gyár közül a sarkadiak ; eredménye a legjobb. FILM HÍREK ; Tájfilmet készít Visegrádról ; Basilides Ábris rendező és ; Somló Tamás operatőr. „Az angol közönség előtt“. ; Ez a címe Tímár István és Ba- I dal János új filmjének amely ; az Állami Népi Együttes lon- ; doni vendégszereplését mu- ; tatja be. $ Hazatért Egerből a „Baka- J ruhában“ forgatócsoportja, és i most a filmgyár Gyarmat ut- i cai telepén készítik a film bel- i ső felvételeit. 1 Mai házasságokról szól a- legújabb cseh film, amelynek »forgatását most fejezték be. ICíme: Meghasonlás. Készül egy t vígjáték is — a Habozó lövész -, amelynek rendezője Ivó To- ► man. • 23 szovjet filmet tűznek mű. (Sorra a november 7 és 14 kö- í zött megrendezendő olasz- í országi szovjet filmhéten. Előlegként Add ____________ nos, mindkettőről csak be­Vá llalat 57." sz*. boltiét. vala-| szeltek, a kivitelenre ” részt veit egyik tanácsúié- Es még csodálkozunk áron mint a dorogházi és rétsági iq 116111 várhatunk gyö­keres változást a népműve­lési munkában, amíg a vá­rosi tanács VB nem törődik többet és lelkiismereteseb­ben ezékkel a kérdésekkel amíg nem ellenőrzik rend­szeresen a népművelési munkával foglalkozó dolgo­zókat. T. L-né több mint 12 mázsa búza Bocsók Lajos, a ceredi Ke- ; let Fénye Termelö. zö vet kezet »tagja. Csak előlegként 12 má- í zsa 67 kg búzát, 3 mázsa 65 kg ; árpát, és több mint 5 mázsa ; zabot vitt haza. Pénzt 1800 fo- [ rint körül kapott akkor. Jelen- íleg 440 munkaegysége van, de [a zárszámadásig még tovább > növeli egységeinek számát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom