Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)
1956-10-03 / 79. szám
1956. október 3. SZABAD A'OGRÁD 3 A Salgótarjáni Tűzhelygyárban útra készen állnak a tűzhelyek. Klimasz Nándor brigádvezető és Kővágó Antalné meós ellenőrzik a szállítmányt. Biztosították az állatok téli takarmányozását a karancssági Alkotmány Tsz-ben Az elmúlt évek során a termelőszövetkezetek legnagyobb részében az állattenyésztés egyhelyben topogásának és alacsony színvonalának legfőbb okozója a téli takarmánybázis megteremtésének hiánya volt. De olyasvalami is előfordult, hogy biztosították a téli, jebbanmondva a beistállózás időszakára szükséges takarmányt, de az állatok mégis alig bírtak a tavasszal „kisétálni” a legelőre. Ennek az volt az oka, Ihogy a termelő- szövetkezetek vezetői, szakemberei nem osztották be a meglevő takarmánymennyiséget. A szó legszorosabb értelmében véve pazarolták a takarmányt. A takarmányhiány és a takarmány pocsékolása nagyban befolyásolta az állattenyésztés fejlesztését. Ilyen volt a helyzet néhány évvel ezelőtt a karancssági Alkotmány Termelőszövetkezetien is. Kevés volt a takarmány és az a néhány darab jhen, ami volt éppen hogy kilóiéit. fia már egészen más a * elyzet — mondja Bartha Já- pos agronómus. — Az elmúlt két év alatt, amióta itt va- .gyok, megváltozott a termelő- szövetkezet közös állattenyésztése. 1954-&en még csak három tehenünk és néhány darab növendékünk volt. Ma már 12 darab tehenünk, négy darab vemhes üszőnk és 30 darab növendékünk van. Az elnö- fkün'k, Juhász József most is Szécsényben van a vásáron. S—10 darab üszőt vásárolunk még az ősz folyamán. Azt akarjuk, hogy a télre 20 darab tehenünk legyen az új istállóban, mert most készült el az 54 férőhelyes szarvasmarha istálló. A jövő héten be is kötjük állatainkat az új istállóba. Van-e elegendő takarmány? — Van bőven. A napókban végeztem számítást és arra a megállapodásra jutottam, hogy a meglevő állatállomány úrik m kívül még 10—15 darabot ki tudunk teleltetni. Van 950 mázsa lóhereszénánk, 900 mázsa rétiszénár, 17c, ezenkívül egyéb takarmányféleségek, összesen 2450 mázsa. Silójuk van-e? — Van 250 köbméter. De még több isi lesz. Az 54 hold kukoricánkból még bizonyos mennyiséget lesilózunk. Sajnos, csak egy nagy silónk van, arra pedig nincs lehetőségünk, hogy most építsünk, meg aztán a tagság egyrésze sem dkarja. Amikor idejöttem, alig silóztak valamit. 50—100 köbmétert, de azt is úgy, hogy nem lehetett feletetni. „Minek az a büdös takarmány.1’ „Nem keli az az állatnak” — mondták egyesek. Igaz, az első időben nem is nagyon szerették a silót az állatik, de csak azért, mert nem szokták meg. Néhány hét múlva teljesen megváltozott a helyzet, mert az állatok szívesen fogyasztották a silót, jó kondícióba is kerültek és tejet is adtak. Még most is vannak olyanok, akik ellenzik a silózást, de már kevesen. A többség tudja, a silótakarmány nagyban megköny- nyíti az állatállomány áttelel- tetését. — Keserves egy esztendő volt az az első... — így kezdi visszaemlékezéseit a Petőfi Tsz-ről Tóth János VB elnök a kisbágyoni tanács- házán. Állatuk, szerszámuk jóformán semmi. Arra a 7— 8 emberre támaszkodtak csupán, akik azért dolgozgattak a közösben. A gabonát elölte a gyom a gaz. Osztáskor, hej milyen osztás is volt az ... a tagok álig kaptak valamit. Még jó volt, s örültek, hogy vetnivaló maradt. — Azt hittem akkor szét is mennek — folytatja Tóth János —, hogy híre sem marad a Petőfinek. De nem így történt. Nem célom most elmondani a termelőszövetkezet történetét, azt, hogy a kezdeti sikertelenségek nem vették el a tagok kedvét. A következő esztendőkben újra csak közösen vetettek, s az eredmény mind jobb és jobb lett. Már az elmúlt évben is 52 forint jutott munkaegységenként a tagoknak. Az idén pedig... — Ez a legjobb esztendő eddig ... szólal meg újra a tanácselnök. — Soha ilyen Több lesz a tagok jövedelme, mint az elmúlt esztendőben jól nem álltak, mint most... De beszéljenek maguk a tények ; ; ; ★ Kósza szeptemberi szél szalad át a tájon. Megzörgeti a sárguló kukoricát s belekap az asszonyok, lányok tarka kötőjébe, ruhájába. Törik a kukoricát a kisbágyoni Petőfiben. Mire e sorok megjelennek. már a burgonyán lesz a sor, mert sietős a munka. Sok a dolog még a zárszámadásig. A kapások termése nem a legjobb, hogy ilyen mostoha volt hozzánk az idő. De azért burgonyából meglesz a 3. kukoricából meg a 1,5 kilogramm egységenként. Az idén kitűnően fizettek az aprómagvak. A bíborhere 6,3 mázsát hozott holdanként. Nagyszerű eredmény. Lett is belőle 60 ezer forintja a termelőszövetkezetnek. Havonként 3500 forintot hozott a tej. Volt miből osztani rendszeresen előleget is, meg, ahogy a jelek mutatják, a tervezett 34 forint készpénz is emelkedni fog munkaegységenként. , Kis Pál lányával dolgozik a tsz-ben. Lánya a növény- termelés egyik legszorgalmasabb ja, ő pedig a gondjaira bízott 11 tehenet igyekszik a legjobban ellátni. Heggel korán, meg este őt lehet benn találni. Egész nap a legelőt járja az állatokkal. Delelni hajt haza, de azután indul is ki nemsokára. Lányának 130 egysége van eddig, ő pedig 430 körül tart. Csak előlegként 18 mázsa búzát és 9500 forintot vittek haza. Burgonyát majdnem 17 mázsát kapnak ezekre a munkaegységekre. Kukorica is több mint 8 mázsa jár. Dehát a •gazdasági év végéig még egy hónap van hátra. Addig meg lesz á mázsa cukor, meg •huszonegynéhány kiló mákot is kapnak majd. A többit, az apróbbakat nem is említik. — De hát a zárszámadásig még sok a dolgunk — mondja Jákfalvi Mátyás a tsz elnöke. — Elvetettünk újra 10 hold bíbort. 5 hold szöszöst rozzsal. Az őszi árpa is földben van már. Búzából 37 hold a tervünk. Mindössze 7 holdnak nincs még előkészítve a talaj — megszántva, henge- rezve, tárcsázva. Az elővete- mény borsó, vörös- és fehérhere volt. Egy darabot a búzaföldből meg is trágyáztunk Mélyszántásunk 50 hold lesz, ezt is a gépállomás végzi. Eddig több mint 30 holddal készültek el. Ezek mind-mind jövőre hozzák meg az eredményt. * — Az idén, a nagy szárazság ellenére is jói fizetett a tsz gabonája — veszi fel újra a beszélgetés fonalát Tóth János VB-elnök. — Búzát 12,4 mázsát takarítottak be egy holdról, az egyénileg dolgozók 8,6 mázsájával szemben. Árpa pedig 1,8. a rozs meg 1,4 mázsával termett több a Petőfiben, mint a községben holdanként... — Elhallgat. Ezt csinálták a gépek, s a hozzáértő tagok összessége néhány esztendő alatt a kisbágyoni Petőfi Termelőszövetkezetben. A hegy mögül kibúvó nap sugarai áttörik a völgyben gomolygó szürke köd- fátyolt, s frissen fürödnek az apró házak piros cserepein, az útszéli fák, füvek, levelein gyöngyöző harmatcsep- pekben... A kellemes reggeli csendben egy korosodó, szürkeruhás férfi igyekszik az utcán. Ez az ember P. S., a falu önkéntes rendőre. Haját deresre festette az idő. Nyugdíjas. A Salgótarjáni Üveggyárban három alkalommal szerezte meg a sztahanovista jelvényt. Kommunista ... Egyenesen a tanácsház felé tart. Napbarnított arca, nyílt tekintete gondterheltséget áraszt, Csak a kövér, tömzsi termetű adógyűjtőt. találja az irodában. — Az elnök merre van? — Tarjánban ment a fiatalokkal — feleli az adógyűjtő. — Hajaj!... Már megint baj van— Az adóügyes kérdően néz rá. — Rablás... Az öreg Tótok Andrást fosztották ki... Elvitték a nyugdíját a szerencsétlennek. — Mást nem vittek el? — De, egy-két gatyát... A rendőr leül a barna hoszszú lócára, rágyújt egy cigarettára, s maga elé néz. — Még szerencse, hogy nem messzire kell menni á pasasért — jegyzi meg és a Az önkéntes rendőr Ki ro? emlékeznék meg a pa- lotási Május 1 termelőszövetkezet párttagjai közül arra az 1952 nyarán történt esetre, amikor Lóké Mihály, ez a középkorú, megtermett ember könnyezve, zokogva hagyta el a párttaggyűlést. Felnőtt ember általáhan nem könnyen szokott sírni. s hogy őt mi késztette erre? Ugyanis az történ, hogy amikor belépett a taggyűlés termébe. Győri István elvtárs — aki akkor párttitkár volt — elkérte tőle párttagsági könyvét és közölte vele, hogy ezzel ki van zárva a pártból. Nem kis dolog volt ez, s még hozzá ilyen eljárással ...(?) Hazaérve felesége nem tudta mire vélni férje csüggedé- cét, szótlanságát, hiszen ő mindig jókedvűen ment haza a munkából. — Mi baj ért? — szólt az asszony, s amint találkozott tekintetük, meglátta férje vörösredörzsölt könnyes széniét. Egy ideig hallgatott, aztán elmondotta a történteket. Majd vacsorához ültek, de egy falat sem ment le a torkukon. — Mégis mit mondtak? ... Miért zártak ki a pártból? — érdeklődött az asszony, hiszen őt is bántotta az ügy. — Nem tudnak használni... Nem vagyok megbízható, mert az apósom kulák volt — válaszolt. Nagyon sokáig fenn voltak ezen az estén. Furcsa érzések nyugtalanították őket. Ügy VISSZAKERÜLT JOGAIBA érezték, mintha most már mindenki ellenséget látna bennük. S ahol lehetett, el is kerülték az embereket. Pedig amíg párttag volt, ő volt a község MSZT titkára, sok emberrel beszélt és ami a munkáját illeti — a járás legjobbja volt. Teltek, múltak a hónapok, de Löké Mihály sehogy sem tudott belenyugodni sorsába, hiszen az apósa 25 holdjához hat gyermek volt. A felesége hat hold földet örökölt s az ő 3 hold örökségét el kellett adni, hogy kocsit, lovat és gazdasági felszerelést vehessenek. Így dolgoztak az ő 6 hold földjükön ketten a feleségével 1951-ig, amíg a Május 1 Termelőszövetkezetbe be nem léptek. Itt mint növényápoló eredményes munkát végzett. Munkatársai is szerették. Mindezek s az a tény, hogy ő az elsők között választotta a szövetkezeti utat és harcolt a párt gazdaságpolitikájának a megvalósításáért egyre jobban felvillanyozta őt. Egyre inkább közelebb érezte magához az igazságot és megfellebbezte a kizárásét. A párt- vezetőség és egyes járási kiküldöttek válasza mindössze csak ennyi volt: — Csak várjon nyugodtan. majd kiforrja magát az ügy. Egy ideig várt is türelmesen. Később, mivel semmi intézkedés nem történt panasza ügyében, újra érdeklődött és sürgette a kivizsgálást. Ez alkalommal sem kapott különb választ. Több mint három évig csak biztathatták, S mielőtt reményének utolsó szikrája is kialudt volna, új „fény”, a Szovjetunió XX. Kongresz- szusának szelleme világította meg a pártvezetés, a társadalmi haladás útját. Ez a magabiztosabb felszabadul- tabb légkör úgy hatott Löké lVIihályra, mint a szikrára öntött benzin. Felkereste Vida Ferenc elvtársat, az új párttitkárt és elpanaszolta a vele történteket. Miután a pártvezetőség és a pásztói járási pártbizottság megbeszélte az ügyet, Löké Mihály kitöltött egy tagfelvételi kérelmet. Sajnos felvételét csak a negyedik taggyűlés tárgyalta, mert az előbbiek a gyenge szervezés miatt nem voltak határozat- képesek. A taggyűlés napján — augusztus 15-én 1— a Pálte- lek tanyán az 52 holdon (ezt a dűlőt így hívják) búzát arattak. Izgatottságát munkatársai előtt sem tudta eltitkolni, arra gondolt, vajon határozatképes lesz-e most a taggyűlés. Ha igen. vissza fogadják-e a többi párttagok. Az esti 8 óra helyett, már 7 órakor a szövetkezet irodájában ült. Ö volt az első, utána a párttitkár érkezett kövér ember felé fordul. — Nem látta a törzsőrmester elvtársat? — Nem. — Ki tudja, hol találom. Melegiben kellene tenni valamit — mondogatja inkább magának, mintsem az adó- ügyesnek. aki hétköznapi közönnyel veszi tudomásul ezt az apró ügyet. Most egy idősebb parasztasszony lép az irodába. Markában papírpénzt szorongat. Adóját jött rendezni. — Mondja csak nénikém — szólal meg P. S. —, hol tartja a hízólibát? Az asszony csodálkozva néz rá. — Mink-e? Sehun. Rég megettük... — feleli az asszony. — Na, azt már biztos nem lopják el — jegyzi meg a rendőr tréfásan, majd komolyra fogja a szót. — Sok háznál nem képesek venni egy rongy lakatot, ott hagyják kint a hízólibát minden zár nélkül. Ha meg ellopják, akkor meg jajveszékelnek. Mondtam már nekik nem egyszer, hogy éjszakára vigyék a lakásba, vagy vegyenek az ólra lakatot. Ez a legbiztosabb. Hát nincs igazam? Meg kell előzni a bajt... — Ott tartottam én a kisés együtt mentek a pártirodára. ahol a taggyűlést tartották. Amikor a taggyűlés elnöke bejelentette a második napirendet — ugyanis ez Löké Mihály tagfelvétele volt már a huszonötödik cigarettára gyújtott rá a mintegy két óra alatt. Ez volt az izgalom legjava. Leütött fővel hallgatta és várta: mi lesz a döntés. — Megállapítom, hogy a taggyűlés Lőke Mihályt egyhangúlag vissza fogadta pártunk tagjává — ismertette a szavazás eredményét Vida elvtárs. S Lőke elvtárs mintha valami nagy tehertől szabadult volna meg. nagyot sóhajtott. A taggyűlés végén repülni szeretett volna, hogy mielőtt elmondhassa feleségének is a jó hírt. — Újra párttag vagyok, s úgy érzem magam, mintha ú j- jászülettem volna... Újra ember vagyok (!) — örömteli arccal. Már rég volt ilyen boldog estjük: a vacsora is jobban ízlett. Már ekkor elhatározta, hogy ezek után még fokozottabban dolgozik. T tsz-tagsáf] és a falu népe együtt örült Lőkeékkel, hely- « reállt a bizalom és újra ő • lett a falu MSZT-titkára. Ez a tömegszervezet már alig. i alig adott életjelt magáról. Lőke elvtárs azonban jó szervesé munkával újra elevenné tette. Ma már több mint nyolcvan aktív tagja van en. nek a tömegszervezetnek. Kökényesi Béla asszonynapi libát is, de meg is ettük ... — Nono, megehette volna azt más is — mondja mosolyogva, ma jd benyit a másik szobába. Hosszasan csenget, s füléhez emeli a telefon- kagylót. Valamelyik közeli puszta jelentkezik. — Nincs ott a törzs, elvtárs? — Nincs — hallatszik a drót másik végén. Leteszi a hallgatót s fáradtan simogatja ráncos nyakát. — Pedig most könnyen nyakon csíphetnénk a pasast ... — Hová az ördögbe mehetett? — mormogja fogai között s leül az asztal melletti karosszékbe s gondolataiba merül. ... Ilyen vegyeslakosú hegyi faluban mint M. sz. is, mindig akad dolga az önkéntes rendőrnek. Egyes emberek oly éhes szájjal majszolják a hazárdjátékot, mint mások a libacombot. S ilyenkor mi történik? Néhány perces kártyaparti után gazdát cserél a fizetés, az ünnepi ■ felöltő, a karóra, s más egyéb értéktárgy. Odahaza pedig öngyilkossággal fenyegetőzik a feleség, sírnak az apró gyerekék ... Hej de aljas egy szórakozás! Az öfikéntes rendőr pedig küzd a hazárdjáték ellen. S ha nem így tenne, akkor a vesztes férjek asszonyai ontanák rá az „áldást”. Abban aztán nem lenne köszönet...! A7 egyik este egy asz- szony szaladt el hozzá... — Maga itthon ül, a kug- lizóban meg makkaóznák. Tiltsa be a játékot — kérte öt az asszony. Az asztalon nagy halom pénz hevert. Egyesek ijedten, mások elszántan néztek vele farkasszemet. Mindegyikük derekabb volt mint ő, s ráadásul fiatalabb is. Úgy ösz- szetörhették volna a csontját, hogy no! De egyikük sem mert cselékedni. — Emberek! Ne kártyázzanak. Törvényesen tilos. A feleségük odahaza sír, nincs miből élniök... A kártyázok ki szitkozódva, ki csendesen, szó nélkül tkeltek fel az asztal mellől, s a korcsmába indulták. A rendőr még utánuk szólt. — Tekézzenék, jó sport ez, meg jobb szórakozás, mint a hazárdjáték. Az egyik éjjel szolgálatot teljesített. ügy hajnaltájt. Épp a földművesszövetkezeti árudához ért, mikor megpillantotta őt a takarítónő. — Betörtek... kiürítették a kasszát — mondta ijedten. — No, még az a jó, hogy kevés volt benne — jegyezte meg tréfásan, de aztán gondolkodóba eseti. — Ki tehette ezt? No de ma.jd lépre jön... Felkereste a korcsmárost. Az meg megmondta, hogy kit látott ólálkodni késő éjszakáig a kuglizóban. Egy gyerek volt. Reggel, amikor beállított hozzájuk, mindjárt azt kérdezte a gyerektől: — No pajti, mit akarsz venni az éjszaka szerzett pénzen? A gyerek bizony kétségbe esett. Nem volt mást tennie, mint a szeneskamrából előkotorászni az elrabolt százasokat. A rendőr így fülelte le az egyik cigánygyereket is, aki légpuskával ritkította a falubaromfiállományát. Egy-két napig ugyan ínyencfalatokat evett, ami után bizony keserű lett a szájaíze. így peregtek le gondo. tataiban az utóbbi hónapokban lezajlott események, s most már határozottan tudja, hogy kézrekerül - az öreg Tótok András megkárosítója is. Nehéz önkéntes rendőrnek lenni, de megtisztelő, s szép feladat. Megbecsülés, s tisztelet jár érte. S neki ez elég, nem vár többet. (lantos) Mi* újjstky tt Piilhefjy #. alatti hitt* 9 A mizserfai bányaüzem, pontosabban a Pálhegv I, körlet dolgozóinak munkájáról szeretném néhány sorban tájékoztatni a Szabad Nógrád olvasóit. Azért éppen erről az aknáról írok, mert itt a legkörülményesebb, lesnehezebb a szállítás, s a legkisebb üzemzavar is termeléskiesést okoz. Mégis, a nehéz körülmények között is túlteljesítette múlthavi tervét az akna. Ez a heves versenyzésnek, a dolgozók odaadó munkájának köszönhető, de kivette részét a sikerből Szabó Imre körletvezető is. aki minden nap megbeszéli a csapatokkal a legfontosabb teendőket, s éjszakánként is gyakran leszáll a bányába, hogy segítsen, irányítson. ! Jgen-igen megszerettük a Kóta-féle kis rakodógépet, . amelyet^ a Budavári-brigád kaoott. Két dolgozó egy ? műszak alatt 35—40 csille szenet megrak vele. A gépkezelé- , sen kívül csak csil'léznl kell mellette és azt a 2—3 csille * szenet belapátolni, amit elhagy. Előnye még. hogy három em- j bér elég könnyen mozgatja, ezért a féltésnél is lehet hasz* nálni. A mi brigádunknak, a Földi-csapatnak is Ígért egy \ »yen gépet Józsa főmérnök elvtárs. Alig váriuk! Remélem, . legközelebbi levelemben már arról írhatok, hogy mi is meg* kaptuk ezt a pompás kis génét. * OFFNER JÖZSEF Jánosakna «
