Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-12 / 73. szám

1956. szeptember 12. 3 SZABAD MM,HAD Teljesílik-e elmaradásukat téglagyáraink ? 7/árják, nagyon várják nap­jainkban a téglát szerte az országban. Tégla, tégla és megint csak tégla kell a föld­rengés és az árvíz által sújtott települések helyreállításához, hogy mire jön a tél, senki ne maradjon fedél nélkül; téglára várnak a félig kész lakások, családi házak ezrei, amelyekbe még az idén szeretnének be­költözni az otthonra vágyó csa­ládik, ifjú házaspárok; s nem folytathatjuk tégla, sok-sok tégla nélkül az iskolák, kórhá­zak, gyárak építkezéseit sem. Mindenhonnét ezt halljuk: „Téglát adjatok!“ Ám az indokolt türelmetlen­ség, a kérő, buzdító, sürgető szó mintha nem hozná meg a kívánt eredményt. Megyénk építkezésein gyakran félnapo­kig, napokig tétlenségre kény­szerülnek a kőművesek. Hiány­zik a tégla ... Nem is lehet másként, hiszen a Nógrád me­gyei Bánya- és Építőanyag­ipari Vállalat több mint egy­millió darab téglával keveseb­bet égetett ki az első félévben, mint amennyit terve alapján vártak tőle. Hasonló nagy a nyerstégla-adóssága is. 1/ önnyű lenne ezek alapján akár „látatlanban" is megállapítani, hogy a vállalat rosszul dolgozik. Csakhogy az igazság nem egészen így áll! Mert igaz, az első félévi tervet nyerstéglából mindössze 79,8, égetett téglából pedig csupán 62.5 százalékra teljesítették, ám ez nem azt jelenti, hogy teljesítményük gyengébb, mint 1955 első félévében. Ellenkező­leg. Az idén hat hónap alatt 11.5 százalékkal több nyerstég­lát készítettek és 26,1 százalék­kal többet égettek, mint tavaly, hasonló időszak alatt. Jellem­zők a termelékenység növeke­désére vonatkozó adatok is: az egy munkásra jutó termelési érték a tavalyihoz képest 37,6 százalékkal, a 100 forint mun­kabérre eső termelési érték pedig 22,3 százalékkal emel­kedett az első félévben. Ennek ellenére ezek a termelékeny­ségi mutatók is alatta marad­nak az idei terv előírásainak. Augusztusban és szeptember első harmadában hasonlókép­pen alakult a helyzet. Téglagyáraink tehát lénye­gesen többet termelnek és jó­val gazdaságosabban, mint ta­valy, mégis sok-sok téglával adósai az országnak. Ez arra mutat, hogy az idei tervük magas. Tekintve az elemi csa­pásokat, az építőipar megnö­vekedett szükségleteit, indokolt is volt, hogy az idei feladato­kat a kemencék és a nyers- gyártás legmagasabb teljesítő­képességéhez szabják. A gya­korlat bebizonyította, hogy a magas tervszámok nem elér­hetetlenek, hiszen az utóbbi ' három hónapban, amióta za­vartalanul folyik a termelés, a négy telep rendszeresen tel­jesíti, sőt túlteljesíti havi ter­veit. (Egyházasgerge kivételé­vel, ahol az égetéssel most is el-elmar adóznak.) Hiába küzd azonban biztató kilátásokkal ebben a negyed­évben a vállalat már az él- üzem címért: a tavasszal fel­gyülemlett adósságból alig-alig törlesztettek még valamit. Az elmaradás az év első hó­napjaiban keletkezett. Noha a vállalat telepeinek a terv sze­rint márciustól kellett volna rendszeresen dolgozniok, a va­lóságban csak áprilisban kez­dődött meg a munka. Sőt, Ipolytarnócon csak június ele­jén indult meg az égetés. A késedelem részben a szokatla­nul kedvezőtlen időjárásnak, a késői fagyoknak tulajdonít_ ható. De hibás — és nem is kis mértékben hibás! — a késői kezdésért a vállalat vezetősége is, mert rendszertelenül szer­vezte meg a téli javításokat és a karbantartást. Túlságosan bíztak saját javítóműhelyük teherbíróképességében, a mű­hely azonban nem tudott idő­re megbirkózni a feladatokkal, s emiatt egyes helyeken még akkor sem kezdhettek munká­hoz, amikor már az időjárás nem jelentett akadályt. Eze­ken a hibákon — amelyeknek következményeit még most is nyögi a vállalat — feltétlenül el kell gondolkozni. Xjgy lát. szik a vezetők tanultak is be­lőlük: az idei javításokat gon­dosabban készítik elő. Már most összeírnak a telepeken minden előrelátható javítást, még a legapróbbakat is, és a gépek karbantartásában nem­csak saját műhelyükre kíván­nak támaszkodni, hanem más üzemek műhelyeinek is adnak ki javítómunkát. figyelőre azonban a sür­gető kérdés ez: egyen­súlyba kerül-e a vállalat az év végére? Sikerül-e a tartozást az utolsó tégláig letörleszteni? Válaszképpen csak jósolni lehetne. Mindenesetre a dolgo­zók lelkesen, erőiket nem kí­mélve küzdenek. Eajmás után döntik meg a nyersgyártás és az égetés megyénkben eddig elért rekordjait. Azelőtt pél­dául sohasem fordult elő, hogy Ipolytarnócon 461000 téglát égettek volna ki. Nemrégiben még 350 ezer körül mozgott a havi teljesítmény, júliusban azonban — amikor több mint 100 000 darabbal túlszárnyal­ták a legjobb eredményt is — szinte csodákat műveltek a dolgozók. Ez a lelkesedés, küz- dőkészséa m/m sokat lefarag­hat az adósságból, különösen akkor, ha az időjárás is kedve­ző marad és későn állnak be az éjszakai fagyok. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy Zagyvapál- falva és Kisterenye az év vé­géig pótolja tavaszi elmaradá­sát. Mindkét telepen már most annyi nyerstéglát kazlaztak a fedett szárítókba, amennyi elég ahhoz, hogy egész télen égethessenek a kemencékben. Kisterenye különben abban is kitűnik, hogy kiváló minőségű téglákat termel: az előírtnál mindig lényegesen több nagy- szilárdságú tégla, kerül ki ke­mencéjéből Egyházasgergén és Ipolytarnócon már rosszabb a helyzet. Ezeken a telepeken igen-igen nehéz csökkenteni az adósságot. A dolgozók legjobb szándé­ka, minden igyekezete ellenére is előfordulhat tehát, hogy a Bánya- és Építőanyagipari Vál. lalat adóssággal zárja az évet. Mivel azonban minden téglá­ra rendkívüli szükséa van, ebbe nem lehet szótlanul bele­nyugodni. A cél az, hogy a téli égetések révén és a jövő évi nyersgyártás korai megkezdése által az idén esetleg kieső tég­lamennyiséget is minél hama­rabb leszállítsák az építkezé­seknek. Azért, hogy ez köny- nyebben megvalósuljon és az idei eset ne ismétlődjék meg jövőre is. tapasztalataink ösz- szegezéseként három dologra hívjuk fel a vállalat vezetősé­gének és az irányító szervnek, a Város- és Községgazdálko­dási Minisztérium illetékes igazgatóságának a figyelmét. Íme: 1. A jövő évi beruházásokat úgy kellene elosztani, hogy a telepeken végre összhangba kerüljön a kemencék tel­jesítőképessége a nyersgyár­tás kapacitásával. Jelenleg hiányzik ez az összhang. Kis- terenyén és Egyházasgergén például olyan nagy mennyisé­gű nyerstéglát képesek előál­lítani zavartalan üzemeltetés esetén, amilyen mennyiséget a kis kemencék nem képesek kiégetni még akkor sem, ha télen is dolgoznak. Egyházas­gergén meg nincs is elegendő szárítóterület és szín, emiatt nem egyszer napokig is szü­neteltetni kell a nyersgyártást. Ipolytarnócon éppen az ellen­kezőjét tapasztalhatjuk: itt van a legnagyobb kemence, amelyet nem győznek ellátni nyerstéglával, lpolytarnóc ha­talmas fedett szántóval is rendelkezik, mégis — a nyers­gyártás elégtelensége mi­att — a vállalat legnagyobb kemencéje valószínűleg állni fog a télen, mivel eddig mind­össze egy hónapra való nyers­tartalékot sikerült összegyűj­tenie. fí'z a visszás, egészségtelen helyzet csak a beruhá­zási keret célszerű 1felhaszná­lásával, a telepek ésszerű fej­lesztésével szüntethető meg! Ez pedig már azért is égetően fontos, mivel így a tervezés is ingatag alapokon nyugszik, s beszélni sem lehet a nyers­gyártási és az égetőkapacitás teljes kihasználásáról. 2. Engedélyezni kellene is­mét a telepeknek a föld téli előtermelését. Ez a korábbi években igen hasznosnak bizo­nyult, mert azáltal, hogy télen előkészítették, meggyúrták az anyagot, az tavaszra alaposan átérett. Később könnyű volt feldogozni, s az előtermelt föld­ből készült téglák többsége ki­váló minőségű, nagy szilárd­ságú lett. Most legutóbb a mi­nisztérium a helyi szakembe­rek kérése ellenére sem enge­délyezte az előtermelést, mi­vel az némileg megdrágítja az anyagköltséget, s télen, az üzemszünet idején, amikor nincs termelési érték, a kifize­tett munkabér veszteségként mutatkozik a vállalat tervé­ben. Igen ám, csakhogy ez a „veszteség“ hamarosan meg­térül, méghozzá bőven, hi­szen a nagyszilárdságú téglák­ból ezer darab 105 forint­tal drágábban értékesíthető, mint az elsőosztályú téglából. Az előretermelés megszünteté­sének az lett az eredménye, hogy sokkal kevesebb nagy- szilárdságú tégla 'készült, ezen­kívül a közvetlenül falból ter­melt, száraz, éretlen agyagot lényegesen lassabban dolgoz­zák fel a gépek, s a kemény rögök, gyakran okoznak szíj­szakadást, keréktörést, emiatt értékes műszakok mennek ve­szendőbe. Ez az igazi veszteség a vállalatnak! 3. Tartsanak minél több ége­tési szaktanfolyamot, s mind­egyik telep őrizze és bővítse évről évre a maga törzsgárdá­ját. Egyházasgergén azért nem lehetett az idén bevezetni a vasárnapi kihordást, mert a váltóműszak megszervezéséhez hiányzott egy (!) olyan ember, aki érti a téglaégetést s így he­lyettesítheti a vasárnapi mű­szakért cserébe szabadnapju­kat töltő dolgozókat. Ennek faz egy hozzáértő embernek a hiánya havonta 20—25 000 tég­la kiesését jelenti éppen ezen a telepen, ahol amúgy sem si­kerűit még eddig az égetési terveket teljesíteni... J/ igézetül csak ennyit: sze­retnénk, ha a téli gép­javítások megszervezése, gon­dos előkészítése nemcsak szép terv maradna, hanem a szép és helyes gondolatok valóra válnának. így bizonyosodna be, hogy a vállalat valóban tanult az idei hibákból s őszin­tén törekszik kijavítani azo­kat. Miklós Dezső KÉPEK A KIÁLLÍTÁSRÓL — Ezek a jó vetőgépek, ebből kell minél több — mondja Mikes András mohorai dolgozó paraszt gazdatársainak, amint a 12 soros fogatos vetőgépeket vizsgálják. vá:./. i-< -,mi< A gyors és olcsó építkezést nagyban elősegíti a házilagos szén- poros téglaégetés. A kiállításon a téglaégetés minden mozzana­tát bemutatják. Nem nagy munka ez, minden termelőszövet­kezetben meg lehet valósítani. (Angyal István felvételei.) Idővel a 45 kh „rossz44 föld is bő terméssel fizeti meg a munkát (Tudósítónktól.) Talán nincs a megyének még egy olyan községe, ahol a tar­talékterület közel 450 kataszt- rális holdat tenne ki. mint Nagylócon. A korábbi években ez a terület a községi tanács kezelésében volt. Megfelelő adottságok hiányában azonban évről évre kalászost vetettek a földbe. A harminc éve nem trágyázott talaj nagyon gyér termést hozott. Volt. amikor másfél mázsás átlagtermés volt rajtuk. Ez aztán nagyban rontotta a község termésátla­gát. de mindezeken kívül évente mintegy 150—200 000 forint volt a ráfizetés a terü­letre. Látta ezt Tőzsér Pál járási agronómus. s nem hagyta nyu­godni a dolog. Addig járt, in­tézkedett az illetékseknél, míg a következő határozat szüle­tett: a község tartalékterüle­tét. valamint a Kossuth Tsz messze eső Mocsolya-völgyi, Piroska-pusztai és Kovács-ta­nyai területeit átveszi a Buda­pesti Gyapjútermelő Vállalat, s így az említett földdarabok körülbelül 620 hold összefüg­gő területet képeznek a válla­lat tulajdonában. A Gyapjú­termelő Vállalat jelenleg a ta­lajerő pótlásán dolgozik. Még szeptemberben 1500 birkát hoznak a területre, ezen kívül 100 katesztrális holdon keserű csillagfürtöt vetnek zöldtrá- gvának. MI LETT A KÖZÖS VETÉSBŐL...? Ilíllj A 1AVASZ kezdetén jár­tunk. mikor Hugyagon, mint­egy 4—5 ember aláírta a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot, hogy így átala­kulva előkészítő bizottsággá úgy dolgozzanak; az ősszel már egy csoport közösen kezd­je meg a munkát. Hiszen volt mire alapozniok. Antal Jáno- séknak például a korai vetésű burgonya 4500 forintot hozott. A káposztában az idén kárt tett a hernyó, de az elmúlt esztendőben egy fél holdról több mint 2000 forint bevéte­lük volt. Micsoda virágzó, gazdag termelőszövetkezet le­hetne itt. Valószínűleg erre gondoltak a tavaszon Borda István, Antal Istvánná, Schrötter Józsefné meg a töb­biek, amikor aláírták a belé­pési nyilakozatot. Borda Istvánban régen élt már a közös gondolata. Volt már egypár termelőszövet­kezeti látogatáson a megyé­ben, de Nógrád határain túl is. Meg aztán van egy barát­ja Szécsényben, aki ugyancsak a helybeli tsz tagja. Gyakran beszélgetnek együtt a közös­ről. Az egyik alkalomkor így szólt Borda István barátja, hajdani munkatársa, Varga Pál: — Nézd Pista! Ismerjük egymást régen, hiszen együtt gyerekeskedtünk ... Nem di­csekedni akarok neked, de gyere el és nézd meg ma­gad, mire haladtunk. Másod- magammal dolgoztam az el­múlt esztendőben is, 40 má­zsa búzát, 10 mázsa árpát, II mázsa rozsot, több mint más­fél mázsa cukrot vittünk ha­za, hogy csak a fontosabba­kat említsem... így indult ki Borda István, még akkor márciusban a Bur- jas pusztára, Geczkó Sándor­hoz, hogy végleg eldöntsék velük tart-e, vagy sem. Gecz­kó Sándor urasági gulyás volt a múltban. Most is ez a mes­tersége, csak már nem cse­léd. Nos, hát Borda Istvánnal is elbeszélgettek, annak rend­je, módja szerint, az időjárás­ról, a termésről, meg arról, hogy szolgál az egészsége, mint ahogy ez földmívelő em­bereknél szokás. Aztán Borda egyszer csak egyenesen Gecz­kó Sándornak szegezte a kér­dést: — Tudja-e, hogy miért jöt­tem? — Majd megmondod — szólt Geczkó Sándor, s ott állt Borda előtt, türelmesen várva a választ. — Régen beszélgettünk mi már a közösről, a szövetkezet­ről. Sándor bácsi — kezdte újra Borda. — Arról lenne szó, belépne-e hát akkor ... — Hát... Te, beléptél-e már — óvatoskodott a gulyás. — Be én! — így Borda. — Adj hát nekem is egy nyilatkozatot — mondta Gecz­kó Sándor, miután szeme vé­gigfutotta Borda István belé­pési nyilatkozatát. A m AZOKBAN lassan el­száll. Hiába melegek még ezek a szeptemberi napok, már elő kell készíteni a föl­det a jövő esztendei vetések alá. Nemsokára itt az ősz és bizony a hugyagi termelőszö­vetkezetből nem lett semmi. Összejött ugyan az előkészítő bizottság. Nagyszerű, sokat ígérő tervük is volt: ősszel már közösen vetnek. De, hogy ezért mit akartak tenni? Nem tudni. Ilyen irányú határozat nem született az ülésen. Rosz- szul fogtak a munkához, mind­járt az elején. Még az el­múlt ősszel írták alá a belé­pési nyilatkozatot, Meló Jó­zsef, meg a két Bállá. Ferenc és István. A tavaszon azon­ban egyszerűen elfeledkeztek róluk. Kimaradtak a termelő­szövetkezetet előkészítő mun­kából. Az eredmény aztán az lett, hogy mind a három gaz­da messzebb került a közös gondolatától, mind valaha, jól­lehet. már korábban aláírták a belépési nyilatkozatot. Vagy ott van Antal István­ná. az elnök asszony esete. Aláírta ugyan a nyilatkoza­tot. de, hogv nem meggyőző­désből, annál mi sem világo­sabb. Hiszen az elnöki teen­dők egész napját elfoglalják, melöszövetkezetben? Családja nem sokat segítene, mert az a földdel együtt kívül maradt. Adhatnak-e tehát buzdító, felvilágosító szavának hitelt a tsz-ben amúgy is kételkedő gazdák? mm GYENGÍN ténykedett, mondhatnám alig tett valamit e téren a községi pártszerve­zet. De vajon csodálkozha­tunk-e a dolgon? A szervezet titkára, Horváth Károly elv­társ 25 esztendeje végez be­csületes, jó munkát a balas­sagyarmati kórházban. mint ápoló. Nem azonos tehát az ő problémája a község dolgozó parasztjaiéval, nem is tud meggyőzően beszélni róla. Osztja azt a nézetet, hogy a községtől mintegy másfél ki­lométernyire lévő Burjas pusztával egy-kettőre megol­dódna a termelőszövetkezet ügye. Tagadhatatlan a szántó­föld, meg a gazdasági épüle­tek rendkívül sokat lendíte­nének a fiatal termelőszövet­kezeten. De vajon ezzel rend­be lenne-e a dolog? Az ed­dig belépett tagok létszáma kevés. A pusztán lakó 17 csa­lóddal meg még nem is be­széltek a szövetkezetről. Sok­kal célszerűbb lenne, ha ar­ra törekednének, hogy előbb a termelőszövetkezet jöjjön létre, s a tagok összessége már felléphetne olyan igé­nyekkel. mint a Burjas-pusz- ta. És itt mulasztást követett el a járási .pártbizottság is. Mert amilyen aktívan segítet­tek tavasszal a termelőszö­vetkezet életrekeltésében, most olyan ritkán jön a segít­ség. Nem hinném, pedig, hogy belefáradtak volna a munká­ba ... Nem vitás van hiba «elég, de éppen ezért jönne jól a segítség. Hogy nem halad úgy a ter­melőszövetkezet ügye Hugya­gon, ahogy kellene, nein any- nyira a rosszindulat a dön­tő, hanem az, hogy vajmi ke­veset tudnak az emberek a környék termelőszövetkezetei­ről. Jobban mondva, a hibá­kat ismerik jól. mert erre hi­vatkoznak. ha szóba kerül az alakuló termelőszövetkezet. Ez vette el kedvét a további szer­vezéstől Borda Istvánnak is, akiből pedig az egyik leglel­kesebb termelőszövetkezeti tag válhatna. Nagyon jól jel­lemezte ezt a helyzetet Gonda Mihály né: — Azok a tsz-tagok ne csak sírjanak mindig, dicsekedjenek is egy kicsit, hiszen így el­rettentik azokat az embere­ket is, akik talán azért érdek­lődnek. mert egy új termelő­szövetkezet gondolatát for­gatják a fejükben... — S ha már a tsz-tagok nem dicsek­szenek hívják fel a szépre, a jóra, a megszívlelendőre a gaz­dák figyelmét: a község vezetői. Ismertessék meg velük a környék azon ter­melőszövetkezeteit, ahol ha­sonló volt a helyzet az indu­láskor a hugyagihoz. Egy ilyen látogatáson szívesen részt venne Gonda Mihályné is ... S még valamit, amiről nem szabad megfeledkezni. Rend­kívül rátartiak a hugyagi gaz­dák. Igaz, ami igaz, Győri István mintagazda büszke is lehet eredményeire, hiszen el­ismert ember a járásban. De ez nem jelenti azt, hogy a hajdani cselédek, földhöz jut­tatótok nem hozzájuk való emberek, akikkel nem érde­mes közösködni. Bállá Fe­renc szorgalma például egy csinos házat eredményezett. De Borda István is szorgal­masan dolgozik a juttatott földjén. Mert mi másra gon­dolhat az ember, ha nem er­re, mikor Győri István nagy­szerű előadást tart a terme­lőszövetkezet előnyeiről. a község gazdáinak, de ha hoz­zámennek, hogy: „Te, Pista, kellene hát akkor csinálni neked is valamit...“ — még gondolkodik. S azóta is azt csinálja. mm röviden a tavasszal alakult előkészítő bizottságról. Nem azért mintha nem lenne még probléma, hiszen csak azokat szedtem össze, amit egy rövid fél nap alatt, lát, hall az ember Hugyagon, az alakuló termelőszövetkezettel kapcsolatosan. Hncze Istvánná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom