Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-19 / 75. szám

2 SZABAD NŐGrXd 1956. szeptember 19. A LENINI IIARMAS JELSZÓ ALKALMAZÁSA NAPJAINKBAN A FALUSI OSZTÁLYHARC HELYES ÉRTELMEZÉSE A munkás-paraszt szövetség erősítésében különösen nagy szerepet játszik az osztályharc helyes értelmezése. Ma a ~.z- ponti Vezetőség nagyjelentősé­gű határozata után sok párt­tagban felvetődtek olyan kér­dések, hogy van-e változás a lenini hármas jelszóban, a mi viszonyunkat illetően. Világosan és félreérthetetle­nül meg kell mondani, hogy a párt ettől az alapvető lenini té­teltől nem tér el és falun en­nek szellemében viszi az osz­tályharcot! A „Támaszkodj a szegényparasztokra, köss tar­tós szövetséget a középparaszt­sággal és egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a kulák ellen“ jelszó jegyében a meg­változott viszonyoknak meg­felelően irányítja a párt az teztályharcot. Nézzük a jelszó első részét. A Központi Vezetőség júliusi határozata is kimondja, hogy „::: változatlanul , érvényben marad az, amit partunk III. kongresszusa, a Központi Veze­tőség ez év márciusi határoza­ta mondott, mely szerint min­denek előtt a termelőszövetke­zeti parasztság mellett a sze­gényparasztságra támaszko­dunk;;!;“ Azért van ez így, mert a szegényparasztság áll a legközelebb a munkásosztály­hoz és esetenként a Horthy- rendszer még jobban kizsák­mányolta őket, mint a mun­kásosztályt. Ma más a szegény­parasztság élete is. Sokan kö­zülük termelőszövetkezetet alakítottak; De azoknak az életük is megváltozott, akik a népi demokratikus államtól földet kapva, ma még mint egyéni gazdák dolgoznak. Az egykori uradalmi cselédek, az egykor betevő falat gondjaival viaskodó szegényparasztok gyorsan haladnak a jómód és a boldogulás útján, A népi de­mokratikus állam segítségével a párt nem titkolja, hogy a szegényparasztság új sorsát formáló tényezők közt is a leg­fontosabb a tsz-mozgalom. A szegényparasztok ezt egyre, in­kább felismerik és új termelő­szövetkezetet alakítanak, vagy a régebbiekbe lépnek. Ezekkel állandóan erősítenünk kell kapcsolatainkat, hiszen ők a leghűségesebb szövetségeseink, akikre mindenkor biztosan tá­maszkodhatunk. A jelszó másik részé a középparasztsággal való szö­vetség Itt sok hibát vétettünk a Központi Vezetőség júliusi határozata után. Megyénkben mintegy 500—600 kuláknak minősített középparaszt ügyét kell felülvizsgálni. Ez a fel­adat körültekintést igényel. A dolgozó parasztok bátran véle­ményt mondanak gazdagyűlé­sen és úgy mérik le a felül­vizsgált illető hovatartozását, hogy tartott-e cselédet, milyen kizsákmányolást végzett és a múlt rendszerben milyen volt a dolgozó parasztokhoz való viszonya. Cereden történt, hogy egy kulák arra hivatkozott, hogy ő becsületes ember volt világ­életében és őt is mentesítsék, mint a többit. Erre többen fel­álltak és elmondották, hogy cselédjével rosszul bánt és az erdejében rozsét szedő asszo­nyok hátáról levágta a rozsét tartó kötelet és bottal zavarta el őket. Nem kétséges az. hogy a re­habilitáció — ha ezt jól hajt­juk végre — erősíti a munkás­paraszt szövetséget. Hiba, hogy igen lassan halad. A pártszer­vezeteink elhanyagolják ezt a fontos munkát, pedig itt sokat nyerhetnénk a tsz-mozgalom számára. Egyes középparasztok részé­ről túlzott követelések is felve­tődnek. Itt a párt-, tanács- és más tömegszervezeti funkcio­náriusok felvilágosító munkájá­ra van nagy szükség. A rehabilitált középparasz­tok egy részének érdeklődése a tsz-ek felé megnövekedett. Ezt mutatja például Magvarnán- doron Nagy Dániel és if j. Var­ga József 18—20 holdas gaz­dák példája, akik agitálnak a tsz mellett, a többi rehabilitált középparaszt között. Innen már csak egy lépés a tsz-be va­ló belépés. Végül a kulákságról. Mi természetesen nem élez­zük az osztályharcot és ok nél­kül nem-fogjuk zaklatni a ku- lákokat. Elmondhatjuk: a ku­láknak, ha beleilleszkedik rendszerünkbe, a haja szála sem görbül meg. De nem en­gedjük, hogy a szegényparasz­tok és a középparasztok rová­sára bármit is tegyenek. Kü­lönösen nem engedjük meg, hogy a tsz-mozgalom ellen fejt­sen ki munkát — mint Ipoly- vecén —, hogy Mitac Vince kulák rongálja, szétverje a tsz kerítését és cselekedeteivel le­hetetlenné tegye a biztonságos gazdálkodást. Joggal kérdezik az ipolyvecei dolgozó parasz­tok, hogy meddig tart még az állami szervek türelme e kulák tevékenységével kapcsolato­san? A kulákra éppúgy érvénye­sek országunk törvényei, mint bármely más állampolgárra. Biztosítjuk számára a törvény előtti egyenlőséget, egyenjogú állampolgárnak tekintjük, tör­vényes értelemben, ha teljesí­ti kötelességét, jogaiban nem csonkítjuk. Az állam lehetővé teszi, hogy földjén biztonságban gazdál­kodjék, hogy minél több árut termelhessen, s teljesítse be­adási és adófizetési kötelessé­gét. Ezt meg kell adni minden kuláknak. De fel kell lépni el­lene a törvény minden szigorá­val, ha a kötelességeit nem tel­jesíti. Megérett már erre a felelős­ségre vonásra Oravecz Ferenc' pataki kulák is, aki grízes liszt­tel kevert szecskával etette a marháit, már 4 év óta nem fi­zet adót és mintegy 5 vagon gabonával adósa államunknak. Az éberség az osztályharcban az utóbbi időben kissé alább­hagyott, mind a párt-, mind pedig az állami szerveinknél. Ez szükségszerűen követeli a politikai, agitációs és felvilá­gosító munka fokozását. Fon­tos például megmagyarázni azt. hogy a kulákfogalom nincs rögzítve földterület­hez és aranykorona érték­hez. Meg kell nézni, hogy mi­lyen volt a viszonya a dolgozó parasztokhoz, tartott-e cseléde­ket állandóan, vagy huzamo­sabb ideig, egyszóval kizsák­mányoló volt-e. Csak a földte­rület egymagában nem sokat mond. Bár ez is fontos. Vigyáz­zunk azonban arra, hogy a volt 100 kh. földdel rendelkezőket ne nézzük középparasztnak és ne rehabilitáljuk, mint ahogy azt a balassagyarmati járásban Csesztvén GrosmitnévaJ tet­ték, mivel az Mikszáth leszár­mazottja, az ő véleményük sze­rint ilyen nem lehet kulák. Igen fontos megértetni a dol­gozó parasztokkal, párttagok­kal és pártonkívüliekkel is, hogy mit jelent a kulákság po­litikai elszigetelése. Azt jelenti, hogy a kulákot elszigeteljük a dolgozó parasz­toktól azzal, hogy leleplezzük előttük káros tevékenységei­ket. Mint választó állampolgá­ri jogait gyakorolhatja, de se­hová, semmiféle funkcióba nem választható. Nem szabad olyan hiú reményekben ringat­ni magunkat, hogy a kulák „jó kulák“ lesz. Az állami szer­vek követeljék meg a kulákok- tól is, ugyanúgy, mint a dol­gozó parasztoktól a népi de­mokratikus állam törvényeinek tiszteletben tartását. De ugyan­úgy, törvényes jogaikat is biz­tosítsák a kulákoknak és feles­legesen ne zaklassák őket. Codó László tovább növelte tervelőnyét a Szénbányászati Tröszt Szénmedencénk dolgozóinak lelkesedését, jó munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elhatározták: a má­sodik félévben vállalt 50 ezer tonna terven felüli szenet már november 7-re, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulójára a felszínre küldik. Ennek az újabb nagy feladat­nak a vállalása méginkább öregbíti a széncsaták hőseinek hírnevét. Nem kétséges, hogy a vállalkozás sikerülni fog! Az eredmények jól alakulnak már most is, hiszen az utóbbi na­pokban egyenletesen növeke­dett a tröszt többlete. Az élen most is Mizserfa halad, de a második helyezett Nagybátony többlete is jóval felül van 1000 tonnám. Kazár újra ki­emelkedett az adósok közül, viszont Tiribes és Kisterenye növelték adósságukat. Élenjárók: Mizserfa: 1802 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Nagybátony: 1246 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mi­hály. Róna: 413 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi Já­nos, főmérnök: Laczkó István. Zagyva: 407 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Szandrei Zoltán. Mátranovák: 198 tonna több­let. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Ménkes: 170 tonna többlet. Üzemvezető: Szabó Imre, fő­mérnök: Cserjési Miklós. Kazár: 77 tonna többlet. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffly Iván. Hányás: 5 tonna többlet. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Adósok: Kisterenye: 304 tonna tarto­zás. Üzemvezető: Üjj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Szorospatak: 387 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Tiribes: 2319 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. A tröszt többlete Irén bánya termelésével együtt 1930 ton­na. Igazgató: Sartóris Kálmán, főmérnök: Lassan József, ter­melési osztályvezető: Vörös La­jos, műszaki osztályvezető: Dr. Csillag József. Huszonkét tagja van már a csecsei tszel őkészítő bizottságnak Csécsén június óta újmódian kezdenek gondolkodni a dol­gozó kis- és középparasztok. Hét dolgozó paraszt — élükön Bagi János községi párttitkár­ral és Hényel Sándor tanácsel­nökkel — megalakította a tsz előkészítő bizottságot. A bizottság megalakulása nagy esemény lett a faluban. Sokan azt hitték, hogy Csé­csén sosem lesz szövetke­zet. Mások viszont az első be­lépőkre várva marasztalták magukat, habár a fülükben ott csengett a szövetkezetalakítás gondolata. S ma már mindenki a szövetkezetről beszél..: Az előkészítő bizottság veze­tői számolva a falu megválto­zott hangulatával, a járási ta­nács segítségével látogatást szervezett a nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezetbe. 42 dol­gozó paraszt — köztük az elő­készítő bizottság tagjai — ta­nulmányozta az Úttörő Tsz fej­lett állattenyésztését, növény- termesztését és a szövetkezeti parasztok életét. A jólsikerült tsz-látogatás nagy hatással volt a dolgozó parasztokra. Az érdeklődést még inkább fokozta az előké­szítő bizottság agitációs kollek­tívájának jó munkája, mely estéről estére népszerűsítette a környező, jól gazdálkodó ter­melőszövetkezetek tagjainak jövedelmét. Mire a faluban vé­geztek a gabonacsépléssel. 14- re növekedett az e’őkészítő bi­zottság taglétszáma. A dolgozó parasztokra ió ha­tással volt a vezetők példamu­tatása. így lett tagja az ala­kulandó Kossuth T$z-nek Ve­res András 18 holdas közép­paraszt, aki egyúttal a párt tagia is. Követendő példát nyújtott a fiatalok részére Ha­tár Ferenc is. Nem utolsó sor­ban a kommunisták példamu­tatásának köszönhető, hogy ma már 22 tagra gyarapodott az előkészítő bizottság létszáma. A szervező munka még nem ért véget. Az előkészítő bizott­ság tagjai tovább folytátják türelmes, szívós, emberi han­gú felvilágosító munkájukat a falu dolgozó parasztjainak megnyeréséért. Ezt tükrözi gazdasági programjuk is amely világosan megmutatja, mik az előkészítő bizottság céljai, hogy akarnak gazdálkodni, mi­lyen anyagi és kulturális élet- színvonalt akarnak teremteni a faluban. A program célja, hogy a fa­lubeliek nagyüzemileg gazdál­kodjanak, hogy a gépesítés ál­tal könnyebbé, jövedelmezőb­bé váljon a paraszti munka, nem utolsó sorban pedig ma­gasra emelkedjék a falu dol­gozóinak anyagi, kulturális színvonala. A program világosan meg­mutatja, milyen módon, mi­lyen eszközökkel akarják a cél. kitűzést megvalósítani. A Ró­zsás-pusztát központi állatte­nyésztő teleppé fogják kiképez­ni, ahol néfril javítással egy 200 férőhelyes, sertésól fog ren­delkezésre állni. Ugyanezen a pusztán alakítják ki a burgo­nya, cukorrépa és a kukorica földtáblákat, hogy a legfonto­sabb takarmányfélék a hely-, színen rendelkezésre álljanak az állatállomány részére. A te­henészet részére máris készen áll két darab 100—100 köbmé­teres silógödör, amely az egyéb takarmányok mellett biztosí­tani tudja 50—100 darab te­hén takarmányozását. A juh­tenyésztés céljára kiigénylik a Szilasz dűlőben levő akácost, amely a legelőn kívül szerfát, s némi tűzifát biztosít a tagok részére. A tsz egyelőre 20 méh­családdal méhészetet létesít Bontott anyagokból,, lóistállót és baromfitelepet építenek a Borsósor-dülőben. Az Almás- dűlő és a Borsó-sor két olda­lán hatalmas földtáblákat ala­kítanak ki, amelyen gabona­féléket termesztenek. A közjó­léti Cseresalja-dülőben a gyü­mölcsöst tovább fejlesztik és felújítják úgy, hogy a tsz-nek körülbelül 40 kát. hold gyű­rne'esőse lesz. A gyümölcsös melletti 20 kh szőlőt felújít­ják. A szövetkezetben szerveznek egy építőbrigádot kőműves és asztalos részleggel. Ez fogja el­végezni a tsz építkezéseit, s a brigád fogja segíteni a tagok lakásépítkezéseit is. Ha a falu lakosainak többsége belép az alakulandó szövetkezetbe, úgy sürgetni fogják a villany so- ronkívüli bevezetését, s egy modern kultúrház felépítését. A nagy nyári munkák idejére idény napköziotthont létesíte­nek, amelybe a tagok gyerme­kei szinte ingyenes egész napi ellátásban részesülnek. 1957. évben tehergépkocsit vásárol­nak. A gépkocsi a tsz és a he­lyi fuvarok mellett vasárna­ponként biztosítia a tsz-tagok kirándulását, fürdőkre, más tsz-ek látogatására, esetleg sportrendezvényekre is. A programot már eljuttatták a falu minden gazdájához, hadd ismerjék meg. hadd vi­tassák meg, hiszen a falu jö­vőjéről, a gazdag, szocialista jövőről vitatkoznak. E prog­ram megismerése még világo­sabbá teszi a szövetkezeti gaz­dálkodás célját, előnyét a dol­gozó parasztok előtt, segíti őket abban is, hogy rálépje­nek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Pesten jártam a gyönyörű mezőgazdasági ki­állításon. Soha még annyi nemes szépségűt méltóságteljes állatot nem láttam! Spirálszar- vú kosok bundás gyapjúval, tündöklő szőrű lovak, szürkék, pejek és éjfeketék, kiapadha­tatlan tögyű tehenek. Üj gépek, új takarmá- nyrík, és nagyszerű eredmények. Bár lett vol­na több időm, hogy betelhettem volna ezzel a világvárosba csöppent mesterséges mezővel, az örökké változó falu legújabb arcával, a kiállítás istállójában otthonosan etető atyám­fiáival. De nem volt, A véletlen akaratából a Vidám Paik bejáratánál kellett lennem délután négykor, éppen a nyitás idején. Kö­rülbelül ezer ember várt bebocsátásra a nyi­tás pillanatában, Mert hát kell a hullámvasút és az elvarázsolt kastély önfeledtsége. Ügy láttam, hogy itt is a vidék ostromolja a fő­város kapuit. Parasztok, gyerekekkel a nya­kukban, kiránduló diákok. Ezek az emberek rendezték a kiállítást? Hihetetlen. Ez egysze­rűen az ember csődje. Jegyszedöket sodor a tömeg, anyák, sőt apák sikoltoznak az össze- zúzódás ájult rémületében. Miért nincs any- nyi rugalmasság a park vezetőségében, hogy minden pénztárt, minden bejdrót kitárjon? Miért egyetlen vékony csövön akarja átpré­selni a tengert? Vagy úgy gondolják, hogy ez a legstílszerűbb bevezető a park vad élveze­teihez. Akit beszippantott a bejárat kolbász­töltője, azt majd félholtából életre rázzák a boszorkányos vasutak. A kiállítás magasrendű fegyelme után íze­lítőt kaptam erre a napra is a másik ember­ből. Hogy ne feledjem: ő is van. Hogy meg­tanuljam tisztelni a teljességet. Melyik feled­hetetlenebb? Jó egyensúlyban van a két el­lenkező előjelű emlék. Persze hiszek abban, hogy a kiállítás embere győz, megtartva a park emberének derűjét, annak durvasága nélkül. A maga módján mindkét élmény ta­nulságos volt. A kiállítás azt sugallta: a kö­rülmények megváltoztatása új embert for­Emberek és körülmények mái. A park bejárata pedig ezt: próbáljon megváltozni az ember még mielőtt a körül­mények megváltoznának és máris, elér annyiig hogy legalább nem szenved zúzódást. Ez is valami. A gyanakvásnak, bizalmatlanságnak mély gyö­kerei vannak az emberek szívében, enyémben néha egész erdők zúgnak. Nem vagyok fínyás, de érzékeny. Ennek köszönhetem a szívbéli erdőzúgást. Ezért léptem át Tarjánba oly szorongva az újsütetű Salgó vendég’ő küszö­bét. A név mindenesetre bizalomgerjesztő volt. Dicsértem a névadó okos természetes­ségét, hagyománytiszteletét és stílusérzékét. A kis Salgó vendéglő nem volt méltatlan pa­tinás történelmi nevéhez. Jó volt a virslije, a krémese, a dióskiflije, kitűnően fagyasztott a fagylaltja, jeges a szódája. S ami a legfőbb: jó volt a közönsége. „Sokféle részögös“ nél­küli hely! Jólesett a hangfogás, intim zsibon- gás. Miféle emberek ezek? Csak a bérház emeletéről jöttek le a földszinti Salgóba, itt­hon érzik magukat, azért zajonganak olyan családiasán. S a szomszéd bérházak lakói. Munkáscsalád, apa, anya, gyerek ül az -zléses asztaloknál, egy-egy orvos, mérnök, tanár, szerelmespár is akad. Nemcsak az állami áru­háznak kell örülni, a legszebb vidéki áruház­nak, hanem a jó légkörű kis Salgó vendéglő­nék is. Az első gyanakvásom eloszlott. De csak felötlött bennem: nem fogják-e ezt is lealjasítani a kötekedő részegek, mint annyi más tisztának indult, szépreményű szó­rakozóhelyet? Mert az ember olyan határta­lan, hogy rosszabb mivolta kitörhet a meg­változott körülmények burkából is, nem en­gedelmeskedik gépiesen az új környezet tör­vényeinek, határtalanságában beszennyezheti a legszebb pultokat és abroszokat is. Hinnünk kell abban, hogy egyszer majd az ember ha­tárt szab ennek a káros határtalanságának a maga-teremtette új körülményekkel. Legyőzi a dolgokat, átszervezi az élet külső rendjét és ezzel kész tények elé állítja saját maga rosz- szabbik énjét, is. Olyan légkör alakul kn amelyben az ember saját alkotásainak tiszte­letére kényszerül. Ai acélgyári kis vegyeskereskedés tüleke­dése! Mintha ez a pénztár lenne a futóver­seny célpontja, finiseinek a falusi munkások az Acélgyár felől két óra után pár perccel. Sorbaállás? Az azt jelentené, hogy aki nyolca­diknak érkezik a boltbh, az biztos nyolca­dik lesz a nagy versenyben és ez nem is rossz helyezés ott, ahol több százan indulnak. Az emberek azonban nem így gondolkoznak. In­kább harcolnak a bizonytalan hetedik helyért. Hátha sikerül legalább egyet megelőzni, fél­renyomni a célnál a korábban érkezettek kö­zül. A verseny kell az embereknek, méghoz­zá a tisztességtelen verseny. Ki itt a bíró? Az ököl meg a könyök. Mindenkinek jut kenyér, mindenki eléri az autóbuszt, a pénztárost csak az zavarja, hogy egyszerre három kéz nyújto­gatja a pénzt három irányból; aki fizetett, alig tud kiszabadulni a tolongók gyűrűjéből. Ha egy irányban haladnának, gyorsabb és ké­nyelmesebb lenne a vásárlás. Miért tolonga­nak hát? Sajátos értelmetlenség. Vásárlás után győztesen „lobogtatják“ a mindennapi kenyeret, s tovább futnak a busz felé. Szó se róla, itt is hibásak az „objektív" körülmények is. Több idő kellene, még az írmagját is ki kellene irtani annak az aggodalomnak, hogy a boltban kifogy a kenyér, és a „későn jövő­nek csont jut“. Ezáltal megszüntetnénk a ro­hanás, tülekedés jogalapját, még a vélt jog­alapját is. De mennyit tehetne az ember egy kis belső-külső fegyelemmel, a sorbaállás ele­mi udvariasságának vállalásával. Egy csa­pásra emberibbé tenné a jóízlés számára alig elviselhető pénztár-előtti viszonyokat. Nem is pénztár-előtti: még történelem-előtti. A sajgói kisvasút nem Olyan kényelmes, min a. szabadsághegyi fogaskerekű. Viszont olcsó Másrészt: olcsó, viszont ráz. Ezek a különb segek. A hasonlóság az, hogy a salgói kisva sutát is szívesen igénybe veszik a kevésbt vérbeli túristák. így történt a minap is. A vo nat két óra tízkor indul, Azért tartják szolga latban a kisvonatot, hogy a salgói munkása kát haza vigye az Acélgyárból, s a salgói as­szonyokat behozza a városba. A vonat .elit elsősorban a salgóiakért van. A kiránd: . menjen gyalog, vagy — ha csoportról van sz — előre igényeljen külön kocsit. Ezen a szc temberi délutánon nem így történt. Nagyc. kiránduíócsoport foglalta el a kocsikat, s ml kor a salgói munkások megérkeztek két óra pár pereikor, a nyolcórás műszak után, a ko­csik nagy része tíz év körüli gyerekekkel voi tele. öreg, beteg salgói néni érkezik, neki se juí hely. A szülők ragaszkodnak gyermekeik ké­nyelméhez, az üléshez, a korábban érkezet jogára hivatkozva. A munkások, asszonyok el­mondják, hogy mi a vasút rendeltetése és m a kirándulók joga. Valami könyörtelen nyílt- ságú vita robbant ki arról, hogy ki pihentebb, ki fáradtabb, ki fiatalabb és így tovább. Vé­gül az egyik munkás a szülők tiltakozása el­lenére fölállította a gyerekeket. A gyerekek szü. lei mintha megalázottnak érezték volna ma­gukat. Én pedig csalhatatlanul éreztem: ők akarták megalázni a munkásokat és az öreg­asszonyt. Nem sikerült nekik. Az erkölcsi megnyugvás valósággal szétömlött a zörgős, fülledt kocsikban, amint emelkedtünk a Salgó tiszta csúcsa felé szeptember réveteg ragyo­gásában. Nagy István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom